2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
Lupin és Graves
- Ha ez megnyugtatja, akkor sokkal több srácot szedtem össze éjszaka, a fák között, mint lányt. Szóval hivatalosan is ostobább a mi fajtánk, mint a nőké. De azt hiszem ezt nem kell túlságosan magyaráznom, mindannyiunknak van múltja ezek között a falak között. Ez ilyen. Ők fiatalok, mi meg betartatjuk azokat a szabályokat is, amiket nem feltétlenül értünk egyet. Csak talán kisebb büntetést szabunk ki azért, amivel igazából mélyen belül egyetértünk. Nem olyan egyszerű elmondani amit akarok, hiszen közben azért tisztességgel fogyasztok a különböző fogásokból, kihasználva hogy nem nekem kell megfőzni mindent. Ha már bűnözik az ember, legyen alapos, ugyebár. Persze érzékelem a köztünk lévő megnövekedett feszültséget, de kiképzésemnek hála nem nagyon érdekel, és nem átallok rávigyorogni a másikra. - Erre sosincs megfelelő alkalom, tanár úr. De mint felelős vadőrnek, tudnom kell hogy ki és mi kószál a Rengetegben, az pedig nem segít, ha mindenfajta régi előítéletre hivatkozva információt titkol el előlem. Egyetlen dolgom az, hogy mindenkit aki a birtok határain belül tartózkodik, megvédjek. Akár ember, akár nem. És ha tetszik, ha nem, ebbe még a tanári kar tagjai is beletartoznak... Zárom rövidre a beszélgetést egy szűk mosollyal, aztán levágom az evőeszközeimet és higgadtan kisétálok. Tudom, hogy többet árultam el magamról és a forrásaimról mint kellett volna, de az ördögbe is - rohadt jól esett.
Remus J. Lupin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Graves & Lupin 2016-08-18, 21:08
Annyira nem látszik a férfin, hogy kényelmetlenül érzi magát, de sejtem, hogy ez a helyzet. Nem akartam én kellemetlen helyzetbe hozni ,vagy olyan szituációba kényszeríteni, ami neki nem fekszik. Tényleg csupán ez a kérdésem van hozzá, és aztán mehet is, ha nem érzi magát túlságosan jól. De egyelőre csak nyúl az ételért, és habár a teára nemet int, azért falatozni kezd a vacsora kínálta ételekből. Ez megmosolyogtat, hiszen egyszer Hagriddal is jót lakomáztam itt az asztalnál, bár azt hiszem, az éppen reggeli volt. Elmesélte, hogy mit csinált hajnal óta, én pedig pislogtam ki a csipát a szememből. Nem vagyok valami jó viszonyban a korán keléssel, ezért is vannak többnyire délután az óráim. Szoktam is harcolni a tanárokkal az üres délutáni órák helyeiért, de hát... Megéri.Tényleg. Elárulom, hogy miért is invitáltam a vacsorához a férfit, és egészen egyszerű választ is kapok rá: ami pletyka, az többnyire tényleg csak pletyka, minimális igazsággal. Lehet, hogy a két srác tényleg csak felvágni akartam, lányok előtt is. Hiszen ki ne ámulna el néhány unikornis csikó láttán? - Azt hiszem, hogy a két srác a hölgyek kedvére akartak tenni. Bár nem tudom, melyik hölgy lenne olyan bátor, hogy egy unikornis csikó miatt a rengetegbe töltse az éjszakát. Remélem, hogy a lányoknak több eszük van, mint néhány...- megköszörülöm a torkomat és lesütöm a szemem. - ... tinédzser fiúnak. Ha érti, mire gondolok... - somolygok magamra. Igen, valóban arra gondolok, hogy a fiúk a tinédzser korukban bizony sok mindent megtennének néhány női kegyért... - Tényleg jó, hogy Ön itt van. Való igaz, hogy Hagrid vállára több súly nehezedik a rengeteggel, mint amennyit elbírna. És úgy tudom, hogy élvezi is a munkáját, nemde? - mosolyodom el. Mindig szeretem látni, ha egy tanár lelkesedéssel végzi a munkáját és kedveli azt, amit csinál. Habár Graves nem tanár, mégis a Roxforthoz tartozik, és jó dolog, ha valaki szereti, amit csinál. A kérdésére kicsit megáll a kezemben a villa, majd szép lassan a számba tolom a rántottát, lassan megrágom, nyelek, és végül úgy nézek a férfire. A szemem megvillan, majd lopva a diákok felé pillantok. - Nem hiszem, hogy ez a megfelelő hely, s idő arra, hogy ezt megbeszéljük, Mr. Matlock - felelem kicsit kimértebben, mint amilyen stílust és hangnemet eddig megütöttem. - Köszönöm a segítségét az unikornis pletyka ügyében. - biccentek tisztelettel a férfi felé, majd a vacsorámra koncentrálok, jelezve, hogy én végeztem.
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
Lupin és Graves
Egy intéssel elutasítom a teát, és tömöm tovább a fejemet. Bár az étel ízletes, de tényleg kicsit fura érzés AHOGY elkészült. De a szerep megkívánja, hogy jóízűen falatozzak, így folytatom. De gondolatban meg is jegyzem, hogy egy ilyen zabálás után igenis rám fog férni némi tömény otthon, egyedül, a négy fal között. Csak hogy kicsit szétkergesse a zsíros ételeket. - Persze, hogy értem. Talán nem egyértelmű mindenkinek, de én nem csak azért vagyok itt hogy megvédjem a diákokat a Rengetegtől, hanem azért is hogy a Rengeteget megvédjem a... nos, ha jobban belegondolok, mindenkitől. Ez egy elég egyedi ökoszisztéma, nem sok ilyen létezik a világon, és ezzel az igazgató úr, sőt, még a Minisztérium is tisztában van. Többek között ezért is vagyok én itt, hogy ne szegény Hagridra háruljon minden munka... meg egyébként is, több szem többet lát... és többet is tud pihenni. Hangrid már kezdett kicsit túlhajszolt lenni, és azért bőven van lehetősége az iskolának felvenni személyzetet, úgyis a Minisztérium állja a cehhet... Mosolygok továbbra is magabiztosan, és nem is lódítok túlságosan. Tény, hogy azért vagyok itt hogy ne essen senkinek semmi baj. A Minisztérium az utóbbi időben kimondottan paranoid lett, és hamarosan itt találtam magam. Mit tagadjam, nem egy álommeló, de ez van ha parancsot kap az ember. - Árulja el tanár úr, hogyhogy nem találkoztunk még éjszaka? Tudja, azokon a napokon? Halkítom le a hangom, hogy biztosan csak ő hallja. Igazán érdekel, hogy merre is jár tulajdonképpen, mert én még sosem futottam vele össze az éjszakai sétáim során, pedig néhányat direkt úgy időzítettem hogy teliholdra essen....
Remus J. Lupin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Graves & Lupin 2016-08-18, 20:40
A férfi helyet foglal mellettem és falatozni is kezd. Én is kiszedek néhány szelet kenyeret a tányéromra, töltök magamnak teát és kérdőn nézek a férfi felé, hogy kér-e, miközben elmondom, hogy miért is keresem. Néhány zöldséget szedek a tányéromra, egy kis rántottát, majd lassan enni kezdek, ahogy a férfi elmondja, hogy mi a helyzet a rengetegben. - Igen, vannak olyan diákok, akik azt hiszik, hogy ők a rengetegbe valók. Sajnos általában a fiatalabb korosztály akar felvágni a többiek előtt. Habár minden évben elmondjuk, hogy ne tegyék, mert nem játék. - jegyzem meg komolyan és meg is csóválom a fejem. Soha nem értettem az ilyesmit, de hát... Black és Potter mellett nekem is volt részem ilyen felvágós témákban. Sajnos talán túl sokban is... - Csak gondoltam megemlítem, vagy szólok, hogy esetleg tudjanak róla. Tényleg nem tudom, hogy pletyka-e, vagy valóan valami vadabb példány tévedt az erdőbe, ahogy Ön mondja. Minden esetre akkor nem kell aggódni az újszülött unikornisok miatt. - biccentek határozottan egy lágy mosollyal. - Nem biztos, hogy jó lenne, ha a pletyka kikerülne a kastély falai közül... Már ha érti, mire gondolok. - kortyolok bele a teámba, és nézek a férfire. Való igaz, hogy Roxmortsban sajnos sok pénzleső található és vannak merészebbek is, akik esetleg az újszülött unikornisok véréért lemészárolnák őket. Szomorú dolog, de a pénz nagy úr.
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
Lupin és Graves
Megrántom a vállamat. Az hogy elvégzek egy munkát, szerintem még nem szükségszerűen jelenti azt, hogy tartozom valahova. De ez világnézeti kérdés, így hagyom is a francba, inkább tömöm magamba a manók rabszolgamunkájával elkészített kaját. Felemás érzés, de az tény hogy rohadt jól végzik a munkájukat. - Igen, a diákok néha elkóborolnak. Néha én találom meg őket, néha Hagrid, ez változó. De nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, a diákok már csak ilyenek. Néha bénák és nem találnak haza, néha csak túl merészek az Rengeteghez képest. Előfordul. De biztosíthatom, hogy ha új unikornisok születtek volna odabent, akkor arról mi tudnánk. De nem tudunk, jelenleg egyik unikornis sem vemhes... hacsak persze nem kóborolt erre valami vadon élő példány, de ennek az esélye gyakorlatilag nulla. Én inkább arra gondolnék hogy a diákok akarnak valamit elérni azzal, hogy elterjesztik ezt a pletykát. Nem ez lenne az első eset, hogy ilyesmivel próbálkoznak... Vigyorodom el, mintha csak valami közelmúltbeli pletykáról lenne szó... pedig a saját fiatalkorom jut eszembe, amikor ebből gyakorlatilag sportot csináltunk, és szinte havonta volt valami iskola szintű vészhelyzet. Jó idők voltak, és nem is bírom emiatt abbahagyni a vigyorgást. Persze közben jár az agyam is - mi köze lehet egy vérfarkasnak az unikornisokhoz?
Remus J. Lupin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Graves & Lupin 2016-08-18, 20:21
Örülök, hogy a férfi végül elfogadja a meghívásoamt és mellém telepszik. Nem érzékelem az ellenszenvét, nem sokat kommunikálunk, egyszerűen csak most hallottam valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet. - Ugyan, bármikor étkezhet itt, velünk. Ön is a Roxfort személyzeti részlegéhez tartozik. - mosolyodom el és lágyan biccentek is. Habár sejtem, hogy a férfi jobb szeret a saját házában lenni, lakni, élni és enni. Nem ismerem annyira, de ez valahogy lerí nem túl kedves és megnyerő külsejéről. - Ugyan. - legyintek nevetve és megsimítom a saját arcomat is. Én sem vagyok annyira ápolt jelen pillanatban, de nekem ez eszembe sem jutott, hogygond lehet. - A Rengetegről van szó. Elkaptak két diákot odabent a múlt héten. Bizonyára hallott róla... - tartok egy kis szünetet, hiszen elvileg a férfi tud minden ilyen csínyről és kihágásról. - Most töltötték a büntető munkájukat az én felügyeletem alatt. És habár nem figyeltem rájuk teljes mértékben, hallottam ezt-azt. Azt pletykálják, hogy talán új unikornis csikókat láttak a Rengetegben? - nézek kérdőn a férfire. Nem tudom, hogy igaz-e a hír, ám kíváncsi vagyok, hogy a vadőr tudja-e.
Salvation comes with a cost. Judge us not by our methods, but by what we seek to accomplish.
Lupin és Graves
Bár kötelező volt megjelennem ezen a vacsorán - mi az istennek? sosem fogom megtudni -, de igyekszem kihasználni a pongyola utasítások adta kiskapukat. Az igazgató úr utasítása szerint csak itt kell lennem, egy légtérben a diákokkal, így kényelmesen letámasztom magam az ajtóban, hogy még véletlenül se kelljen vegyülnöm a tömeggel. Egyszerűen fázom az ilyesmitől, több okból is. A tömeg mindig undorral tölt el, ráadásul minél többször kell szóba elegyednem emberekkel, annál jobban kell odafigyelnem hogy mit mondok. Egyik sem tetszik. Csak elhúzom a számat amikor Lupin professzor megszólít. A jelentésekből pontosan tudom, hogy kicsoda ő. Vérfarkas, és bár előadja hogy képes irányítani, ő a falakon belül az egyik legkomolyabb kockázat. De jó képet vágok az invitáláshoz, biccentek és közelebb ballagok. - Üdv prof! Köszönöm a meghívást, nem voltam egészen biztos hogy itt a helyem... Mosolygok bocsánatkérően, de persze hazudok mint a vízfolyás. Leteszem magam a tanári asztalnál, aztán némi fenntartással ugyan, de elkezdek óvatosan falatozni az elénk rakott terülj-terülj asztalkáról. - Miben segíthetek? Remélem nem a borostám a problémás. Mostanában mozgolódtak a lények a Rengetegben, nem volt lehetőségem elég időt fordítani a külcsínre... Újabb mosoly, két falat között. Kivételesen nem hazudok, mert TÉNYLEG nem volt időm semmire az utóbbi három napban, a minimális alváson kívül. A szolgálat sűrűsödik, az én idegeim pedig egyre inkább szakadoznak.
Remus J. Lupin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Graves & Lupin 2016-08-18, 19:57
A Nagyterembe érkezve látom, hogy még igencsak élénk élet folyik idelent. Nem gondoltam volna, hogy este 9-kor még ennyi diák tölti itt az idejét. No, nem mintha ez zavarna, persze. Most sikerült lejutnom vacsorázni, úgyhogy nem fogok kifordulni, vagy ilyesmi. A tanári asztal üres, ami enyhe szomorúsággal tölt el, jól esett volna valakivel beszélgetni. Néhány diák köszönt, én is mosolyogva intek vissza nekik és kívánok jó étvágyat a már félig elfogyasztott vacsorához. Áthaladok a Nagytermen, és lassú léptekkel felsétálok a tanári asztalhoz. Már jócskán meg vannak csócsálva az ételes tálak, sejtem, hogy nem én vagyok az első. Bár tudom, hogy a manók odalent sürögnek forognak és hogyha bármi elfogy, elképzelhetetlen időn belül pótolják. Már éppen ülnék le, amikor megpillantom vadőrünket, Graves-t a Nagyterem oldalsó ajtajánál. Nem is értem eddig hogy nem tűnt fel, de örülök, mert úgyis beszélni akartam vele. - Mr. Matlock! Csatlakozna hozzám egy pár percre? Lenne egy kérdésem. - állok fel, majd az asztal felé intek, hogy úgy gondoltam: vacsorázzon most itt, a Nagyteremben, amíg megbeszéljük azt, amit szeretnék. Kíváncsi vagyok, csatlakozik-e hozzám, és addig nem ülök le, amíg választ nem kapok a kérésemre.