2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Minden és mindneki előtt a nővérem."
Főkarakter: Silent Zodiac Teljes név: Jacqueline de Rouvroy Születési hely és dátum: Avignon, 1982. február 17. Csoport: Hugrabug Patrónus: Macska Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6. évfolyam szeptembertől Képesség: - Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan – Kiemelkedő, Számmisztika – Kiemelkedő, Átváltoztatástan – Tehetségtelen, Kihez tartozol?: Maiwenn de Rouvroy
Jellemed kifejtése
Mivel én magam nem tudom hogy mutassam be magamat, így megkértem egy barátomat, hogy interjú alakkényt tegyen fel pár kérdést. Hát nem bulis?
Szóval Jacqueline te francia vagy igaz?
Igen. Anyu és apu is franci, meg a nagyiék is, így én is az vagyok. De nem Párizsban születtem, hanem Avinonban. Olyan rémes, hogy a legtöbb külföldi azt hiszi, hogy csak a főváros létezik, pedig nem! Elkeserítő néha. De a lényeg, hogy igen, francia vagyok, így az az anyanyelvem. Mégis tudok angolul, mert anya azt szerette volna, ha még egy nyelvet megtanulok. Egyébként helyesen beszélek?
Igen, jó a kiejtésed, bár figyelj az „r” betűre, kicsit furcsán ejted. Ha jól tudom nagy divatszakértő vagy ez igaz?
Qui! Abszolúte. Francia volnék elvégre. Imádom a divatot, mindig nyomon követem, és amikor csak tehetem a legújabb és legnépszerűbb márkákból vásárolok. Ezért is vagyok én a suli legcsinosabb lánya. Gyakran azonban, nem engedik meg, hogy vásároljak, így kénytelen vagyok magam megalkotni a ruháim, vagy feldobni valami újjal. Emiatt gyakran teremtek divatot a suliban, hiszen sokan szeretnek és hallgatnak rám. Amolyan tanácsadó vagyok, és ha kell, akkor segítek is másoknak abban, hogy jól nézzenek ki. Például múltkor az egyik barátnőm randira készült, de csak egy vacak ruhája volt, így odaadtam neki az enyémet. Olyan nagylelkű vagyok!
Mi a három legnagyobb erényed?
Hogy gyönyörű vagyok, okos és szerény. Azzal, hogy szép vagyok, szerintem mindenki egyet tud érteni, ez nem volt kérdés, elvégre az összes pasit elvarázsolom a környezetemben. Az eszemet már kérdőre vonják, de van egy titkom. Matekzseni vagyok. Csak legtöbbször játszom a hülyét. Persze valamihez én sem értek, mint az átváltoztatástan. Egyáltalán mi értelme van egy egeret pohárrá változtatni? Szegény egérke! Én úgy tudom sajnálni azokat a kisállatokat. Megszakad értük a szívem, ha látom őket bezárva egy pici ketrecbe, ahonnan nem tud kijönni. Az, pedig hogy szerény vagyok ismét vitathatatlan. Valójában én nagyon utálom az egoista embereket. Szörnyűek. Azt hiszik, hogy olyan jók és olyan különleges, pedig nem. Az én vagyok.
Értem… Egyszóval állatbarát vagy! Van esetleg neked is kisállatod?
Most mondtam, hogy nem szeretem bezárva látni őket. Persze, hogy nincs. Kutyát szerettem volna, de azt nem kaphatok, mert nem tudnék felelősséget vállalni érte. Micsoda butaság. A nővérem biztos tudná kezelni, meg etetni, ha én elfelejteném, még akkor is, ha már nem él otthon. De egyébként nagyon szeretnék valami olyasmit, amit nem kell egy ketrecbe zárnom és nem is kell foglalkoznom vele, mármint… persze foglalkoznék én vele, csak ha véletlenül elfelejteném, akkor ne legyen baj.
És hogy vagy a családoddal?
Ez bonyolult… Apa mindent megad nekem, hiszen én vagyok a pici hercegnője. Ő is azt akarja, hogy tanuljak, mint anya, de ő picit másképp. Neki az a lényeg, hogy jó munkám legyen, amiből majd meg fogok tudni élni. Anyunak az, hogy minél híresebb legyen a családunk neve, így gyakran olyanokra kényszerít, amit nem akarok. Például elvitt Angliába és beíratott egy olyan iskolába, ahová nem akartam menni. Persze a Roxfort jó suli és már meg is találtam a helyemet, elvégre nem hiába vagyok prefektus, de én nem akartam odajárni. Sőt elköltözni sem akartam. Mégis megtettük egy semmilyen indokkal, hogy kell a változás. Úgy utálom, mikor anyám csak magára gondol, és nem veszi figyelembe a mi érdekeinket. A nővéremnél sem számított, hogy ő mit akar, elküldte és kész.
Milyen viszonyba vagy a testvéreddel?
Hát, régebben jóba voltunk és szerettük egymást, mára viszont nem is beszélünk. Ő legtöbbször dolgozik, bár megértem, hiszen sikeres a karrierje, csak… Néha örülnék, ha nem csak azzal foglalkozna, hanem mondjuk velem is. Olyan régen nem láttam már, de úgy szeretném. Hiányzik. Anyu elküldte őt Amerikába, de én hittem benne, hogy még újra együtt leszünk. De mégsem így történt. Egy levélben mondta el, hogy mi történt vele az alatt az idő alatt, amíg ott volt. Egy levélben! Nem ám személyesen jött volna oda, nem inkább üzent. Felfogtam, hogy nem akarja látni a szüleinket, de velem mi van? Én a húga vagyok, nem az ellensége. Annyira szeretném, ha ismét egy család lennénk, de félek ez nem lehetséges. És hiába nincs otthon, nekem mindig ő lesz az első, mert szeretem, még akkor is, ha ő engem nem. Minden és mindenki előtt ő a legfontosabb.
Megjelenés
A magasságom, nem túl nagy. Mindössze 165 centivel büszkélkedhetek, az anyám szid is miatta, hogy miért nem vagyok magasabb. Erről nem én tehetek, nem én szabályozom, hogy mekkora leszek, hanem a genetikám. Neki kellett volna olyanokat adni, ami miatt magas leszek. De még csak tizenhat vagyok, így még nőhetek, plusz egy magas sarkú azért sokat dob ezen. A szemeim zöldes barnák. Néha én sem tudom eldönteni, hogy melyik. Bár már kaptam olyan megállapítást is, hogy aranyszínűek. De az képtelenség nem? Attól függetlenül, mert aranyvérű vagyok még nem lesz olyan színű a szemem! Vagy igen? Mindegy. A bőröm makulátlan és fehér. Na nem hófehér, az gáz lenne, éppen csak egy egészséges barna árnyalata van. Az alakom egy tizenhat éveshez képest, igazán csodás. Karcsú derekam van, lapos hasam és azért nem egy deszka, ah-ah, nekem van alakom. Hogy véla lennék-e? Nos én mindig annak tartottam magamat titokban, de ez még nem bizonyított tény. De egy normális ember nézhet ki ilyen csodása? Az öltözködésemet hét betű jellemzi legjobban. D – I – V – A – T – O – S. Divatos. Engem szinte mindenféle ruhában látni, ami menő. Kivéve a farmert. Azt sose, még akkor sem, ha emiatt leszek lúzer. Nincs az a pénz, amiért magamra rángatnék egy olyat. Inkább a cicanaci. Az sokkal jobb.
Életed fontosabb állomásai
Még nagyon fiatal voltam, mikor a szüleim közölték a nővéremmel, hogy el kell mennie itthonról. Amerikába küldték, ami ugye egy másik kontinenst így annyira messzire kerültünk egymástól, hogy el sem tudtam képzelni. Azért, hogy Maiwennek legyen emléke rólam ott is és el tudjak búcsúzni tőle egy levelet írtam neki. Mindent leírtam benne, amit gondoltam. Valahogy így nézett ki:
Kedves Maiwenn,
Tudom, hogy ez egy nagy változás az életünkben, elvégre te felnőttél, én pedig még kicsi vagyok és nem tudlak követni, mert anyu nem engedi. De mit sem fog számítani az a pár kilométer, ami elválaszt minket, hiszen úgyis hazajössz néha majd, meg mikor idős leszek és elég nagy, akkor én is meglátogatlak majd. Tudom, hogy ügyes leszel, mindig az vagy, sokkal ügyesebb, mint én, nekem sose siker semmi sem úgy, mint neked. Egyszer olyan akarok lenni, mint te! De amikor hazajössz, akkor majd úgyis megtanítod nekem, hogyan legyek ilyen. Sok sikert az új munkádhoz nővérkém, én drukkolni fogok neked és sokat gondolok majd rád.
Puszi, Jac
Nem volt hosszú, sem részletes, egyszerűen leírtam, amit gondolok. Nem mondták el a szüleim, hogy valójában sose fogom talán látni újra a testvérem emiatt nem is voltam olyan szomorú, mikor elment. Mosolyogva intettem neki búcsút és még egyszer sok sikert kívántam neki. Nagyon örültem az sikerének és utána nem tudtam visszafogni magamat sokkal szorgalmasabb lettem, mindent megcsináltam, amit a szüleim mondtam csak azért, hogy olyan lehessek, mint a testvérem. Keménye hajtottam, és sose hagytam, hogy mások visszahúzzanak. Minden évben Vártam, hogy a testvérem hazajön majd Karácsonyra, hiszen az a szeretet ünnepe, gondoltam velünk tölti majd, de nem így volt. Apuék azt mondták, hogy biztosan dolgozik, és nem tud idejönni a nagy vihar miatt. Én mindig félretettem az ajándékait és egy kevés sütit is. Nálam nem a Mikulás érdemelte azt, hanem a nővérem, aki olyan sok embernek segített már biztosan, számomra ő volt a hős. De nyaranta sem láttam soha. Azt hinné az ember, hogy ilyenkor a feledés homályába vesznek, de nem, nekem még élénken élt az arca, láttam magam előtt és tudtam, hogy egyszer még újra látom.
Alig kezdődött el a nyári szünet az iskolában, éppen a harmadikot jártam, mikor a szüleim közölték, hogy elköltözök Angliába. Én azonnal hisztizni kezdtem, hogy nem igazság, hiszen ott volt minden barátom és engem nem érdekelt, hogy tovább kéne terjesztenem a családom hírnevét, én Franciaországban akartam maradni. De ez persze nem érdekelte őket, elrángattak egy idegen országba és ősszel egy idegen suliba kezdtem a negyediket. Ugyan olyan varázslóképző, de teljesen ismeretlenek voltak az emberek. Mondhatni hamar beleszoktam az ottani dolgokba, prefektus is lettem, de mégsem olyan volt, mint otthon. És a tetejébe még nem is tudtam, hogy miért ezt a helyet választotta az anyám.
Két évig jártam oda, szeptembertől kezdem a harmadik évemet és egészen sok barátra tettem szert, de nem ez volt az, amiért itt maradtam. Nem régen hallottam, csak mosta nyáron, amikor az egyik Mardekáros srác mesélte nekem, akivel jóba voltam és néha találkoztunk, hogy bosszút áll valakin, aki nyáron a Mágiaügyi Minisztériumba jutatta és valami elég szigorú csaj kérdezte ki, akinek szőke haja volt, kék szeme és elgondolkodott rajta, hogy véla-e. Több se kellett nekem alaposan kikérdeztem a srácot. Nem mondom, hogy készségesen válaszolt, de végül sikerült kihúznom belőle mindent. Felragyogott az arcom, mikro a nővéremre ismertem rá. Rá egy hétre elsiettem a Minisztériumba. Igazából még sosem jártam ott előtte, de tudtam hogyan jutok oda, mert megkérdeztem. Sok ember volt ott, több mint gondoltam. Kicsit megszeppentem, de nem hátráltam meg, erőt vettem magamon és elindultam egyenesen előre. Megpróbáltam leinteni egy olyan embert, akin úgy tűnt, hogy itt dolgozik. Végül egy férfit sikerült, akitől megkérdeztem, hogy hol találom az aurorokat. Ő készségesen elárulta, sőt egy ideig velem is tartott, hogy el ne tévedjek. Végül sikerült kilyukadnom valami olyan helyen, és odamentem az egyik hölgyhöz, majd megkérdeztem: - Elnézést, nem tudja, hogy Maiwenn de Rouvroy itt van-e?
Ebony Frewen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jacqueline de Rouvroy 2016-07-20, 11:17
Elfogadva!
Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire vártam ezt a karit, hiszen az én egyik multim húgáról van szó. Nagyon örülök, hogy nálad kötött ki, mert így tudom, hogy biztosan jó kezekbe kerül a kis Jac. Maiwenn még egy aranyos, magának való kislányre emlékszik, így biztosan meg fog lepődni, mikor rájön, hogy egy szórakozott és kissé (nagyon) öntelt ’nővé’ cseperedett az ő pici húga. Viccesnek találtam, amikor írtad, hogy utálja az egoista embereket, mégis ő is az, vagy legalábbis afelé hajlik rendesen. Nagyon szépen fogalmaztál, és a sorok olvasása közben láttam a karaktert, ahogy előttem áll, ahogy beszél, ahogyan gesztikulál. Érezni azt a túlcsorduló szeretet, amit a nővére iránt érez, és már most bűntudatom van, hogy ennyire sokáig magára hagyta Maiwenn a karidat. Már alig várom, hogy mi fog kisülni abból, amikor ez a két lány találkozik. Már várom, hogy Maiwenn vajon megváltozik-e, és később többet fog-e törődni Jac-kal, vagy ugyanúgy hanyagolni fogja. De abban biztos vagyok, hogy te a kari mindent meg fog tenni azért, hogy fenntarthassa a kapcsolatot a nővérével, és nagyon drukkolok, hogy ez sikerülhessen is! Apró megjegyzés: van pár elírás meg vesszőhiba, azokat majd nézd át és javítsd ki légy szíves. Ezektől eltekintve én nagyon élveztem az et olvasását, szépen fogalmazol, és az et-ből minden kiderült, ami egy alapszituációhoz kell. Arra még kíváncsi vagyok, hogy mi történt vele a Roxfortban, és hogyan lett belőle prefektus, hogy milyen a kapcsolata a többiekkel… Nem is húzom az idődet, foglalózz gyorsan és ugorj fejest a kalandokba!
