2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
‒ Örülök neki, vagyis, nem mindig, mert azért jó lenne némi kihívás, de természetesen, azon ismerőseimnek, akik segítségre szorulnak, azokat mindenben igyekszem támogatni. Valójában azért tartom magam szerencsésnek, mert sikerült felülkerekednem a saját önzőségemen, és mások hogyléte jobban érdekel, mint a saját problémám ‒ válaszoltam neki jókedvűen. Nekem aztán nem esett nehezemre a szeretteimért akár a kisujjamat is megmozdítani. Akinek kellettem, ott voltam, megtaláltak, támogattam őket mindenben. Persze, megesett néha, hogy a saját ereklyék iránti megszállottságomtól vezérelve épp nem vettem észre, hogy valakinek gondja volt, de ettől függetlenül, ha odajött hozzám csakis vele és az ő gondjával foglalkoztam. Véleményem szerint két okból kerültem a Mardekárba: részben a családom miatt, részben pedig azért, mert annak idején oda akartam kerülni. Nem bántam, hogy ahhoz a házhoz tartoztam, nem is szégyenkeztem miatta. ‒ Hát, az meglehet ‒ húztam el a számat elgondolkodva azon, hogy miként segíthetnék Lieselnek abban, hogy jobb emberismerő legyen, de arra kellett rájönnöm, hogy a hallgatás és a figyelés segít a legtöbbet, hogy megtudj bizonyos dolgokat egy-egy személyről. ‒ Szerelemben és háborúban mindent szabad ‒ kacsintottam rá, miközben hangosan hahotázva felnevettem. Egyébként ritkán éltem a megfélemlítés eszközével, közel sem voltam már olyan agresszív és kekeckedő, mint annak idején. Azóta békésebbé váltam, segítőkészebbé, ezt mi sem igazolja jobban, minthogy elcipeltem Lieselt a gyengélkedőre. ‒ Valószínűleg csak egy kiadósat kell aludnod, de azért majd várd meg a Madam ítéletét mielőtt holnap elmennél ‒ biccentettem a széken gubbasztva. Az ujjaimat tördeltem, nem tudtam mást csinálni, nekem mindig szükségem volt valami pótcselekvésre az izgágaságom miatt. ‒ Valahogy úgy ‒ feleltem egy félmosoly kíséretében miután Liesel rájött a tervemre. ‒ Doktor bácsi? ‒ vontam fel érdeklődve a tekintetemet, na még így se hívtak életemben… Láttam, hogy Liesel álmos, nem is akartam túlságosan háborgatni már. [b]‒ Jó éjszakát, Liesel. Jobbulást és pihend ki magad ‒ suttogtam, percekig néztem, hogy milyen békésen aludt, majd amikor biztos voltam benne, hogy nem színlelt, a javasasszony gondjaira bíztam, én pedig visszavonultam a klubhelyiségbe, hogy megcsináljam az öregemnek azt a fordítást.
//Én is köszönöm szépen a játékot! Kíváncsian várom a folytatást. //
Valahol talán az is benne van, hogy a bátyám azért is óv annyira mindentől, mert komoly bajom lett. Talán ha ez nem történik meg, ha nincs a baleset, akkor nem akar rám minden áron ennyire vigyázni. Ez már sose derül ki, hiszen megtörtént, ő pedig néha erején felül is velem van, hogy ne legyek egyedül, hiszen a barátaim száma jelentősen megcsappant. Érthető, az ember nem szeret olyannal barátkozni, aki másnap nem emlékszek arra, amit elmesélt neki és aki nem tud minden közös sztorit, csak a régieket, amik még a nagy esés előtt történtek. Tényleg nem kárhoztatom őket, maximum néha azért rossz sokat egyedül lenni, de legalább a jegyeimre nem lehet panasz, bőven van időm tanulni ugyanis. - Igen, nem sok értelme lenne, örülj neki, hogy neked könnyebb, esetleg tudod... segíts másnak is, hogy másnak is könnyebb legyen, így tudod kicsit talán kompenzálni a dolgot, már ha akarod persze. - oh nem kötelező, de az lehet, hogy az ő lelkének is jót tesz, ha segít másnak mondjuk, és akkor már nem érzi úgy feltétlenül, hogy minden az ölébe pottyant, vagy nem annyira. Nekem mondjuk sose volt ilyen egyszerű, a sérülésem miatt pedig még kaptam egy adagnyi plusz háttért is, de legalább szerető családom van és összetartunk. Ha választanom kéne, akkor mindenképpen ezt választanám és nem egy olyat, ahol minden tökéletes, de nincs meg az erős családi háttér, bár ahogyan értelmeztem azért Sean is jól áll ilyen téren is, maximum a tágabb család nem találkozik gyakran. - Könnyen lehet, hogy én nem vagyok jó emberismerő úgy alapból. - vonom meg a vállamat végül. Tényleg lehet, hogy igaza van, hogy nincs olyan sok rossz ember, akikkel óvatosnak kell lenni, de igazából nem tudom. Esetemben könnyű, ha valaki nagyon megbánt és nem jegyzetelem le, akkor olyan, mintha meg se történt volna, bár persze azért az ilyen eseteket, ha rajtam múlik akkor azért felírom. - Hé a megfélemlítés Mardekáros eszköz, nem ér! - nevetem el magamat, de sok időm nincs kiélvezni a helyzetet, mert sikerül rosszul lépni és a nagy mennyiségű víznek hála végül esni is egy nagyot, hogy már csak a gyengélkedőn térjek magamhoz. Sean azért nagyon rendes, főleg hogy elcipelt eddig. Persze eddig is kedves volt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire az lesz. Nem azt mondom, hogy mert mégis csak Mardekáros, de... végül is az, róluk pedig sok a rossz véleménye. - Tudom, igazad van és neki is. Kipihenem ezt és holnapra jobb lesz. - mosolyodom el, főleg ha azt nézzük a fejemet már vertem be úgy istenesen, nem biztos, hogy nekem nem még rosszabbat okoz egy ekkora esés, ezért is kell még óvatosabbnak lennem és vigyázni magamra. - Oh szóval most őrizni fogsz, hogy tényleg nem lépek-e le? - na jó azért ezt most nem tudom eldönteni, hogy vicces, vagy kedves dolog-e tőle, vagy akár mindkettő együtt. - Jól van doktorbácsi, ígérem nem megyek sehová, csak még... - nagy ásítás, ami kiveri a fejemből, hogy írogatnom is kellene egy kicsit, mert holnapra mindez úgy ahogy van el fog tűnni, bár ő nem lesz itt reggel, de... Sokáig viszont nem jutok a gondolattal, talán azért a javasasszony is gondoskodott róla, hogy minél előbb alvásra szánjam el magamat. - Jó éjt... Sean... - tényleg lecsukódnak lassacskán a pilláim és elnyom az álom. Nem kell attól tartania, hogy netán meglépek a gyengélkedőről, jó eséllyel egy jó ideig nem fogok felkelni.
//Köszönöm a játékot, remek volt! Érdekes lesz a következő így jegyzetelés nélkül. //
Liesel igazán szerencsésnek nevezhette magát. A beszélgetésünk alkalmával párszor nekem is megfordult a fejemben, hogy vajon, én milyen testvér lennék valójában. Elvégre, az unokatestvéreimmel jól kijöttem, fontosak voltak nekem, de nem az édestestvéreim voltak. Vajon, ha lett volna egy öcsém, akkor tanítgattam volna kviddicsfogásokra? Fejtegettünk volna együtt kódokat? Ha húgom lett volna, akkor én is féltettem és óvtam volna mindentől, vagy én lettem volna vele, hogy az én húgom talpraesett, ügyes lány, és nem kell annyit a sarkában loholni? Sajnos, ez már soha nem fog derülni, ugyanis, apának esze ágában sem volt újranősülni, anya pedig már nem voltunk köztünk, hogy testvérem lehessen. Beletörődtem hát, hogy egyke vagyok, és az is maradok. ‒ Igazad van, elég kevesen merik teljesíteni az álmaikat, vagy sajnos, ami a másik indok, hogy anyagilag nem tehetik meg, hogy belevágjanak. Nekem szerencsém volt, hogy ebbe a családba születtem, a lehetőségek csak úgy az ölembe pottyannak, bár bevallom, néha idegesítő is, hogy mindent könnyen meg lehet kapni. De ilyen az élet, nem? Nem szabad elégedetlenkedni ‒ rándítottam meg a vállamat. Olyan tipikus volt, hogy ha valaki megtehetett valamit, akkor azzal volt valami problémája, más pedig csak ábrándozott, és azért sírt, hogy az ábrándjai nem válnak valóssá. ‒ Tény, de a pofára esések is az élet részei, és azért viszonylag hamar ki lehet ismerni az embereket. Legalább is, az elég hamar kiderül róluk, hogy mennyire kétszínűek, vagy sem ‒ érveltem az állítása ellen. ‒ Úgy legyen! ‒ Én kívántam a legkevésbé is, hogy bármelyikünknek is rossz legyen. Nem voltam olyan rosszindulatú, mint amilyennek a legtöbb mardekárost hitték. ‒ Valahogy úgy ‒ bólintottam vigyorogva. A lényeg csak az volt, hogy Tom ne flörtöljön a szimpatikus lány ismerőseimmel, Morticia ne akarja kicsinálni őket, és akkor minden rendben volt. ‒ Viszont az állandó hadakozás nem vezet semmi jóra ‒ léptem kicsit közelebb hozzá, mondván, picit fölé tornyosultam. Kíváncsi voltam, hogy erre mit fog mondani, milyen érvvel vagy válasszal fog szolgálni. Nem sokkal ezután Hóborc csínyének köszönhetően mindkettőnket beterít a víz, Liesel pedig meg is csúszik, így végül a gyengélkedőn kötünk ki. ‒ Határozottan jobban érzem magam, lehet, hogy enyhe agyrázkódásod van. Nem poén így szaladgálni, a Madam meg jól is teszi, ha nem enged ugrálni ‒ csóváltam a fejemet. Még csak az kellett volna, hogy még komolyabb baja essen. Nem is tudtam, miből gondolta, hogy majd ennyivel megússza a dolgot, és szépen elsétál. ‒ Rendben, pihenj csak nyugodtan. Én vigyázok rád egy darabig, de este felé majd mennem kell ‒ biccentettem. Reméltem, nem akart átverni, és sunyiban lelépni. Nem örültem volna, ha csak színlelte volna a fáradtságot. Kényelmesen hátradőltem a széken, és vártam, hogy vajon elalszik-e, vagy sem.
- Persze és nem is haragszom rá e miatt, jó testvér.- bólintok egy aprót és tudom én, hogy Seannak igaza van, de azért néha zavaró tud lenni. Nem jó, ha az embert a széltől is óvják csak azért, mert már volt sérülése az azért fárasztó egy idő után, meg aztán valahol attól is tartok, hogy a bátyám netán pasi fronton is belekavar az életembe időnként. Végül is megteheti, hiszen nem emlékszem a dolgokra és az emberekre, tehát ha valaki el akar tüntetni az életemből... nem olyan nehéz megtenni. - Az a lényeg. Kevesen csinálhatják azt, amit igazán szeretnek úgy, hogy ez valahol irigylésre méltó is. - bár persze én is azt fogom remélem csinálni, amit mindig is akartam, de sokan vannak, akiknek a munkája végül nem valami álommunka lesz. Én azért örülök neki, hogy ezek szerint mi kivételesek vagyunk és szerencsések is. Remélhetőleg ez a jövőben se fog változni. - Persze, de nem mindig tudhatsz előre mindent mindenkiről. Azért remélem, hogy egyikünk se kerül ilyen helyzetbe, sőt a közelébe sem. - elmosolyodom halványan, hiszen még én se jártam úgy, hogy csúnyán átejtettek volna, és nagyon remélem, hogy nem is fogok. Igazság szerint mostanában könnyű dolgom van, hiszen olyan nagy erőkkel nem is megyek rá az ismerkedésre, barátkozásra. Nem lenne értelme, mivel elfelejtem az illetőt... ez nem a legjobb belépő egy új barátságba. Épp e miatt nem tudom még azt sem, hogy hogyan lesz ez a nyár és étterem dolog. Az biztos, hogy Seanről írni fogok a naplómba, mert kedves srác és jó lenne nem elfelejteni őt... bár tudom,hogy a beszélgetés minden részletét úgy se írhatom le. - Igaz, meg hát veled jó fejek és a barátaid, az ő dolguk, hogy ezen kívül mit tesznek. - még ha ez a Tom folyton csajozik is, az ő dolga. Én nem fogok a közelébe menni, bár nem is hiszem, hogy nagyon akarna amúgy tőlem valamit. Nem olyannak tűnt nekem így távolról, mint aki épp engem pécézne ki, főleg mert nem a legjobb a hírem. - De, bátran szembe lehet vele szállni! - kicsit még ki is húzom magamat, de a nagy komolyságomat a széles mosoly hamar elmossa, mint ahogyan engem is nem sokkal később elmos a víz, vagy legalábbis túlságosan csúszóssá varázsolja a padlót és hamarosan már a Gyengélkedőn ágyban fekve térek magamhoz. Úgy fest, hogy pár évente nálam már gyakorlattá vált, hogy beverem a fejemet, lassan hozzászokhatna a szervezetem és nem kellene elájulnom. - Oké, ha jobban érzed úgy magadat, akkor maradok éjszakára, azt hiszem Madame Pomfrey úgy se nagyon engedne el. - mosolyogva vonom meg a vállamat, aztán jön is az első elnyújtott ásítás. A jó ég tudja, hogy mi volt abban a löttyben, amit pár perce kellett felhajtanom, de nem lepődnék meg rajta, ha netán valami komolyabb lenne. - Azt hiszem ki fogok dőlni perceken belül. Van egy olyan érzésem, hogy azért, hogy még ha akarnék se... tudjak elmenni. - beszéd közben is újabb ásítás következik. Remélem, hogy nem érzi úgy, hogy miatta, hiszen olyan jót elbeszélgettünk, de hirtelen úgy rám tört a fáradtság, hogy még az is kimegy a fejemből, hogy ha nem írok a naplóba... abból komoly baj lehet az ismeretségünket tekintve.
‒ A testvéred, szerintem teljesen érthető. Thomas is állandóan védi a húgát, sőt, én is az unokatestvéreimet. Azok a túlzások is elnézhetőek, ha tudod, azért teszi, mert szeret ‒ mosolyodtam el halványan. Nekem is volt egy unokatestvérem, Priscilla, aki néhány hónapot itt töltött cserediákként, ő például állandóan a sarkamban loholt, és arról faggatott, hogy minden renden van-e velem. Neki szabályosan a mániája volt rendbe tenni a hátamat, vagy gondoskodni arról, hogy a túlzott kutatómunkában ne feledkezzek meg arról, hogy néha nem ártana enni se egy keveset. ‒ Nem is teszem, nekem szerintem a születésemkor ez lett elrendelve, de nem bánom, mert élvezem ezt csinálni ‒ tártam szét szórakozottan a karjaimat. Az ereklyevadászat nagyon sokat jelentett nekem már gyerekként is, amikor csak a családom történetei alapján álmodoztam, most pedig ez az álom egyre elérhetőbbnek tűnt, azért is küzdöttem érte olyan keményen. ‒ Hát, ha megválogatod a társaságod, talán nem is fogsz. Persze, nem lehet mindent kiszűrni, de például olyan emberről nem állítanám, hogy a legjobb barátom, akiről tudnám, hogy szarkavaró ‒ vontam meg a vállamat. Mert oké, Tom felelőtlen meg hülye volt néhanapján, de mindig számíthattam rá, amikor szükségem volt egy kis támogatásra. ‒ Az jó lesz. Én meg majd haza üzenek, hogy már most kezdjenek el szervezkedni, hogy nyáron legyen egy időpont, ami mindenkinek megfelel, és akkor megyünk ‒ biccentettem, és reméltem, nem fogom elfelejteni, hogy ezt is írjam majd meg a következő levelemben. ‒ Talán, vagy nem, de az meg az ő problémájuk. Nekem az is bőven elég, ha Tom összeszedi magát ‒ vontam meg a vállamat, azt meg inkább nem tettem hozzá, hogy legalább Ian kezd felnőni. Legalább is, amikor utoljára beszéltünk, akkor úgy volt, hogy közte meg egy csaj között alakulóban van valami. ‒ Haha, jó vicc! Bátorsággal nem lehet kivédeni a szemétséget ‒ vigyorogtam rá, talán, ha valamelyik női rokonom, vagy esetleg Tom húga lett volna, meg is csiklandoztam volna, de Lieselt nem ismertem még annyira, ezért inkább visszafogtam magam. Különben is, szükség volt a segítségünkre, nem értünk rá játszadozni. ‒ Hát, minek tagadjam… Lebuktam ‒ „vallottam be”, hogy igazából, én az idősebb nőkre bukom, és Liesel anyját szeretném megnézni magamnak. De valójában csak szórakoztam. Egyelőre előbb szerelmesedtem bele egy megfejtésre váró tárgyra, mint egy nőbe. Tom szerint ez elég gáz volt, de én már csak ilyen fanatikus voltam. A mosoly azonnal lehervadt az arcomról, amikor Liesel megcsúszott, és elesett. Jobb híján azonnal a gyengélkedőre siettem vele, és megvártam, hogy ismét magához térjen. ‒ Fogalmam sincs amúgy mit csinált, csak akkor segítettem neki, amikor bekötöttük a fejedet, de azért én szólnék neki, vagy legalább a helyedben itt maradnék estére ‒ válaszoltam neki. Aranyos volt, ahogy próbálta bizonygatni, hogy jól volt, de inkább biztosra mentem volna, és amíg a Madam nem mondta, hogy elmehet, addig én biztosan a gyengélkedőn fogom tartani.
Egyetértően bólintok a szavaira. Na igen hiába megy valaki ereklyevadásznak, azért változatosak a lehetőségek és a legtöbb szaknál ez így van. Talán csak a tanároknál nincs olyan sok választási lehetőség, bár talán azért ott is más, ha valaki mondjuk fiatalabbakat tanít, vagy egy olyan iskolában, mint a Roxfort, netán magántanár, ahol ő osztja be, hogy mit hogyan. Ennél viszont sokkal több lehetőséget a tanári szakmában nem igazán látok. - Igen ebben lehet valami és persze jó dolog, csak néha esik túlzásokba. - és mégis elmosolyodom, ahogyan beszélek. Annyira azért nem zavar, hogy a bátyám néha egy kicsit túlzásba viszi a védelmezésemet. Szerencsére azért olyan nagyon nem keveredem bajba és nem legyeskednek körülöttem tömegével a fiúk sem, hogy oka legyen rá, de őszintén szólva fogalmam sincs, ha lennének srácok, akik nyitnának felém, akkor azt hogyan viselné. Azt hiszem ő az a fajta báty, aki jó eséllyel leülne a delikvenssel beszélgetni, hogy azért vigyázzon nagyon magára és meg ne merjen bántani, mert akkor ejnye-bejnye lesz. - Persze valamennyire azért én is, muszáj is és köszi, te sem panaszkodhatsz. - na igen Ereklyevadásznak se rossz lenni. Azt hiszem nem is véletlen, hogy itt a Roxfortban is jóval népszerűbbek azok a szakok, ahol izgalmasabb dolgokat tanulhatnak a diákok. Persze nem mindenki lesz végül híres-neves kutató, vagy felfedező, az lehetetlen is lenne, de legalább törekednek rá. - Remélem, hogy soha nem is kerül sor rá, hogy valaki ennyire megbántson, komolyan. - pocsék dolog lehet, bár szerencsére még velem se történt meg. A barátaimat megértem, hogy már nem olyan mély a kapcsolat köztünk, mint amilyen régen volt, de én azért el tudom képzelni, hogy valaki annyira megbántson, hogy ne tudjak neki csak úgy megbocsátani. - Rendben van. Majd írok neki, hogy már most vannak leendő vendégek, úgyhogy kapja össze magát és most már fejezze be. - azt hiszem Seannek fogalma sincsen róla, hogy ez mennyire jól esik most nekem. Kedves tőle, hogy ilyen lelkes, pedig még csak nem is ismer. Én viszont tudom, hogy ez sokat jelent apának és azt is, hogy örülni fog neki, ha végre készen lesz az étterem. - Ez van, de nem a te hibád és idővel majd úgyis benő a fejük lágya... legalábbis talán a többségnek, vagy jön egy olyan lány, akiért érdemes változni. - legalábbis a lányok nagy része ebben hisz. Azért szeretik a rossz fiúkat, mert majd ők lesznek azok, akik miatt megváltoznak. Mondjuk ez nem tudom, hogy mennyire működik. Attól tartok az ilyen reménykedés szokott sok törött szívet eredményezni, aztán egy idő után már nem reménykednek. A keksz kérdésre csak bólintok, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy maradt még, felelőtlenül sem akarok ígérgetni. Ahhoz kicsit fel kellene túrnom a táskámat, hogy kiderüljön. - Nagyon remélem, hogy nem, mert akkor én meg bátor leszek és... akkor véged! - nevetek vele együtt, pedig a hangok aggodalomra adnak okot, de mégis viccelődik és e mellett nem lehet csak úgy nagy komolyan elmenni. De legalább sikerül kihúzni a bajból szegény kölyköket. Azt hiszem egy ideig nem nagyon mennek majd Myrtill közelébe. - Áh szóval nem is apa, hanem anya érdekel, azért akarsz az étterembe jönni. - csurom vizesen, de mégis mosolyogva bököm meg a könyökömmel az oldalát pár pillanattal még az előtt, hogy dobnék egy tíz pontos hátast. A fejem egyértelműen az Achilles-inam, pár évente kellemetlen helyzetbe hoz, ahogyan most is, de végül magamhoz térek a Gyengélkedőn, bár a fejem kissé azért zúg még, de jól esik, hogy elkísért és itt is maradt. - Lassabban! - mosolyodom el kicsit, hiszen úgy jönnek a kérdések, hogy alig tudom követni nagy hirtelen. - Szóval... jól vagyok, bár kicsit zúg a fejem és azt hiszem nincs és nem kell szólni sem. A fejem nem is fáj, biztosan tett rá valamit és egy nagy alvás biztosan segít majd. De kedves, hogy így aggódsz és nem a te hibád, biztosan hirtelen történt. Tényleg jól vagyok. - szélesedik kicsit a mosolyom, főleg hogy látom rajta mennyire aggódik és rosszul érzi magát, pedig tényleg nem hiszem, hogy sok mindent tehetett volna. Hát igen tényleg nem az a szemét Mardekáros, ők nem aggódnának ennyire, főleg nem egy Griffendéles miatt.
‒ Ezért is szép, hogy egy szakmán belül is bőven akadnak lehetőségek ‒ vigyorodtam el. Meg aztán, ha netalántán kiöregednék az ereklyevadászatból, tanárnak még mindig elmehetek, vagy kitaníthatok másokat a szakmában, szóval, attól nem tartottam, hogy ne tudnék mit kezdeni az életemmel, de valószínűleg az izgalom az hiányozna belőle. ‒ Elhiszem, Thomas haveromnak is van egy húga, úgy óvja őt, mintha a lány lenne a Mágiaügyi Miniszter, de azt hiszem, minden fivér ilyen ‒ bólintottam. Nagyon is el tudtam képzelni milyen lehetett a húgok sorsa, sőt, egy pillanatra eltöprengtem azon, hogy vajon én is így viselkednék-e, ha húgom született volna. Ezt a gondolatot, azonban hamar száműztem a fejemből. ‒ Valamennyire te is tudsz, nem? Különben, gondolom, nem engednének bestiamesternek, de egyébként mindketten szép hivatást választottatok ‒ feleltem neki. Engem apám jó hogy elengedett ereklyevadásznak, hiszen szinte már születésemtől fogva ennek tanultam, sőt, arról nem is beszélve, hogy ő maga volt az, aki elrángatott túrázni, hegyet mászni meg barlangászni, szóval, csak nem féltett, vagy legalább is, jól leplezte. ‒ Nem tudom, sose voltam még ilyen helyzetben, de… Lehet, hogy megpróbálnék megbocsájtani neki. Gőzöm sincs, de nem is szeretném kideríteni ‒ feleltem zavartan. Senkiben nem akartam csalódni, okoztak elegen fájdalmat nekem, a barátaimhoz viszont ragaszkodtam, biztosan fájt volna, ha velük megromlott volna a viszonyom valami miatt. ‒ Valahogy úgy‒ mosolyodtam el szelíden. ‒ Ha már eléggé felpiszkáltad apádat, akkor akár majd valamikor meg is beszélhetnénk, hogy kábé mikor tudnánk menni ‒ tettem hozzá. Meg különben is, ez egy jó ürügy lett volna arra, hogy találkozzak a lánnyal. ‒ Lehet, majd, ha egyszer lesz időm, beugrok hozzá, de köszönöm a tanácsot. ‒ Csak attól féltem, hogy úgyis elfelejtem majd, amennyi dolog járt a fejemben, nem bírtam mindent észben tartani. Meg aztán, a hátam meg a nyakam volt a legkisebb problémám. ‒ Elég pocsék a hozzáállásuk, tudom jól ‒ húztam el a számat. Néha én is megbotránkoztam a többi srác gondolkodás módján ‒ alkalmanként Tomén is. Arra nem feleltem, hogy nekem mennyire tapasztalatom lenne, ahogy azt sem kommentáltam, hogy Lieselnek nem lehetett sok pasija. Legalább is, a szavaiból ezt szűrtem le. Ez mindkettőnk magánügye volt. ‒ Akkor majd végszükség esetén lehet igényt tartanék pár szemre ‒ válaszoltam derűsen, de úgy voltam vele, hogy csak kibírom addig, amíg el nem válunk. Azonban, a programunkat alaposan megkavarta Hóborc kis akciója Myrtle-lel meg az elsősökkel. ‒ Ki tudja, lehet, hogy eddig csak megjátszottam magam, és titkon egy utolsó rohadék vagyok ‒ mondtam komolyan, de a végén elröhögtem magam. Nem voltam szemét. Vagy csak nem annyira, mint sok-sok éve. ‒ Hogy is szokták mondani? Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? ‒ kérdeztem szórakozottan, bár fogalmam se volt arról, hogy ez honnan jutott eszembe. Azonban, nem sokat volt alkalmam viccelődni, ugyanis, Liesel elcsúszott, és beverte a fejét. Én pedig jobb híján a gyengélkedőre cipeltem őt, ha már egyszer a gyógyítói képességeim elég hiányosak voltak. A gyengélkedőn próbáltam nem sokat idegeskedni, és a javasasszony segítségére lenni. Amíg Liesel eszméletlen volt, az ágya melletti széken fészkelődtem annyira nem tudtam mit kezdeni magammal. Megkönnyebbült sóhaj tört elő belőlem, amikor végre magához tért. ‒ Szia. Hogy érzed magad? Szükséged van valamire? Szóljak a javasasszonynak? ‒ rohantam le a kérdéseimmel, amint kinyitotta a szemeit, majd választ adtam az övére. ‒ Elcsúsztál a folyosón, mivel nem vagyok egy zseni, ezért elhoztalak ide. Féltem, hogy agyrázkódásod lett, vagy ilyesmi. Sajnálom, próbáltalak elkapni, de elkéstem ‒ magyaráztam neki bűnbánó képpel. Ha egy kicsit is gyorsabb lettem volna, nem kötöttünk volna itt ki.
- Persze ebben igazad van, végül is mindegyik szakon lehet végül olyan munkát találni, ami nyugodtabb és olyat is, ami kevésbé. - akár még egy auror is lehet inkább aktakukac, vagy olyan, aki csak helyszínel és nem megy konkrétan a bűnösök után, bár mondjuk azért vannak olyan munkakörök, ahol viszont kis eséllyel lehetséges, hogy valaki mondjuk izgalmas terepmunkát végezzen, mint mondjuk a tanárok, az azért jóval ritkább. Gondolom, aki tanárnak megy nem is nagyon vágyakozik arra, hogy olyan nagy pörgés legyen az életében, vagy kalandok és izgalom, bár gondolom néha a diákok okítása is simán ide sorolható. - Igen azt hiszem, de néha azért egy bátyja... tudod túlfélt, bár szerencsére nem esik vészesen nagy túlzásokba. - bár persze azóta, hogy komolyabb bajom lett csak még inkább elszaladt vele a ló, de talán nem olyan vészes a dolog. Lehetne azt hiszem rosszabb is a helyzet. Azért remélem, ha valamikor is eljutok oda, hogy mondjuk legyen valaki komolyabban mellettem.. ami ugye kis esélyű az emlékezetproblémám miatt... még se lenne jó, ha olyan tipikus macsós báty szöveggel jönne, az olyan ciki. - Igen, az biztos, de tud ő vigyázni magára. - na igen Marius sose volt az az ügyetlen fajta. Nem is ő sérült meg, hanem helyette én. Sajnos így alakult, nincs mit tenni. Óvatos voltam én is, de vannak dolgok, amik ellen nem tehetsz, mert megtörténnek és kész. Nem szándékosan estem le a seprűről és még csak nem is figyelmetlenségből. - Tényleg? Ha valaki a létező legrosszabbat követné el ellened akkor is? Biztos van olyan, ami... tényleg mélyen megbántana. - nem is tudom, ha valaki mondjuk elszeretné azt a lányt, aki fontos neki, olyan igazi nagy Ő, vagy netán lenyúlná előle egy felfedezés lehetőségét, amit ő szeretne mindenképpen elérni. Végül is ereklyevadász. Nem azt mondom, hogy a hírnév neki az első, de olyan nehéz elhinni, hogy nem létezik olyan hiba, amit képtelen lenne megbocsátani. - Akkor két legyet ütnénk egy csapásra. - mosolyodom el. Ha sikerül összetrombitálni a családját az gondolom nekik is jó. Persze nem várom én el, hogy tényleg elhívja az egész családját, de már csak beszélgetni is jó erről. Talán tényleg apa idővel aktívabban is belevág ebbe az egészbe, szerintem neki is jót tenne. - Tudod a te hátad, nekem nem okozott gondot kicsit megnyomkodni és biztosan lehet rá valamit kérni Madame Pomfreytől. - olyan csodakenőcsi vannak, hogy ihaj, az ember csak pislog, bár persze van pár olyan is, ami mellett legszívesebben nem nagyon veszel levegőt, de ettől még hatásosak. Bár nem értem, hogy miért nem lehet őket egy kicsit legalább feldobni valami kellemesebb illatanyaggal, az nem hiszem, hogy csökkentené a tényleges hatékonyságot. - Állítólag akkor te kivétel vagy, mert sokan gondolkodnak úgy, ahogy ő, na nem ebben a féltékennyé tevésben, hanem inkább hogy nem az eszükkel, bár nincs benne nagy tapasztalatom. - vonom meg végül a vállamat. Hát igen, nem sok gyakorlatom van abban, hogy milyenek a pasik. Igaz, hogy van egy bátyám, de neki nem szoktam belefolyni a nőügyeibe, más fiúk meg nem szoktak nálam próbálkozni. Inkább vagyok magamban, akik pedig ismernek tudják, hogy nem vagyok valami könnyű eset, főleg a memória gondom miatt. Persze vannak néha kósza próbálkozók, de mivel nem is igen emlékszem ugye rájuk... Bár ennek előnye is van, ha megbántja valaki az embert, elég csak kitépni a rá vonatkozó infokat a naplóból és mintha nem is lett volna. - Végszükség esetén van nálam pár szem keksz... elvileg. - ha esetleg mégis csak éhen kezdene halni itt előttem, akkor meg tudom menteni, de először még másokat kellene megmenteni, nem pedig őt az éhhaláltól, hiszen árad a víz és valakik egyértelműen bajban vannak. - Héj! Nem, és azt már amúgy se hinném el. - szórakozottan elmosolyodom, mert hát maga a felvetés is aranyos. Eddig is kedves volt, nem változna most csak úgy hirtelen undokká, az túlságosan feltűnő változás lenne. Az viszont hamar kiderül, hogy mi történt a wc-ben, mert jó nagy adag víz zúdul a nyakunkba, amikor kinyitom az ajtót és az is kiderül, hogy kik okozták a kis... igazából viszonylag nagy kalamajkát. - Úgy tűnik, túlságosan hasonlítok az anyámra, de reméltem, hogy ez majd csak később derül ki. - nem veszem én zokon a kis viccelődést, ami érkezik, tudom, hogy nem szánja bántó megjegyzésnek, meg semmi ilyesmi. A víz viszont nem kifejezetten van a segítségemre, mert se perc múlva sikerül úgy megcsúsznom, hogy jó nagyot esek és rendesen bevágom a fejemet. Még a rázogatás se ér semmit. Eltelik vagy fél óra mire végre magamhoz térek hála a hathatós segítségnek. Immár a ruhám is száraz legalább és kicsit ugyan még kótyagos vagyok, de lassacskán kezdek feltápászkodni és kezd tisztulni a kép is. Mégis eléggé meglepetten pillantok oldalra. Furcsa módon emlékszem arra, ami történt, bár pontosan nem tudom még, hogyan működik ez az egész. Nem szoktam túlságosan gyakran beájulni, sőt kb. azóta nem is történt ilyesmi, hogy leestem a seprűről. Általában másnapra törlődnek a dolgok, kell hozzá egy éjszaka és alvás, nem pedig ájulás. - Oh szia... mi történt? - a fejem még mindig zúg kicsit, de már határozottan jobban vagyok, ez pedig valószínűleg viszonylag gyorsan el fog múlni majd, vagy ha más nem, hát alszom majd rá egy nagyot és máris jobb lesz.
‒ Szerintem, ember válogatja. Van olyan unokatestvérem, aki kifejezetten ősi szövegek fordítására akar specializálódni. Ő nem szeret se utazgatni, de még a veszélyért se túlzottan rajong. Ellenben van olyan rokonom, aki a betegsége ellenére is terepen dolgozik, mert azt szereti. Én izgága természet vagyok, nem szeretek sokat egy helyben ülni, szóval tudom magamról, hogy nekem a terepmunka lett kitalálva ‒ vigyorodtam el. Meg aztán, egy irodában poshadva nem is tudnék a szüleim nyomdokába lépni, arról nem is beszélve, hogy az adrenalinfüggőségem se elégülne ki azzal, hogy ha elém tesznek egy tárgyat, akkor a behatóbb vizsgálat előtt találjam ki, hogy most akkor ül-e rajta valami varázslat, vagy sem. ‒ Persze, hogy az. Igaz, kicsit különbözünk, de tényleg ez a szép a barátságunkban ‒ bólintottam halványan mosolyogva. Hiszen Thomas lehetett akármekkora hülye, attól még a haverom volt, és a tűzbe tettem volna érte a kezem. Még mindig emlékszem, hogy az első roxfortos napunkon, a vonaton sikerült megnevettetnie, holott akkoriban még nem hevertem ki anya és a tesóm halálát. ‒ Ikertesód van? De mázlista vagy ‒ pillantottam rá érdeklődve. Én nem tudom, hogy örültem volna egy ikertestvérnek, mert biztosan vicces szituációkat lehetne kihozni a dologból, azonban egy idő után lehet zavarna, ha folyton kevernének minket, pláne, ha egy érdeklődési körünk lenne. Azonban ez Lieselnél nem állt fent, mert hát fivére volt, ellenben picit mégis irigy voltam rá a testvére miatt, bár ezt nem mutattam ki. ‒ Hát, akkor az ő foglalkozása sem lesz veszélytelen ‒ nevettem fel halkan. Mondjuk, én nem mennék aurornak, valahogy sose érdeklődtem a bűnüldözés meg az igazságtétel iránt, a letűnt korok kultúrája és a rejtélyek azonban mágnesként vonzanak magukhoz. ‒ Még nagyon én se tapasztaltam, de én úgy gondolom, hogy én akárkinek képes lennék megbocsájtani, ha tényleg megbánta, bár mivel még nem voltam ilyen helyzetben, nem tudhatom biztosra ‒ feleltem szelíden. Persze, hagytak már cserben jó páran, de akkor ők szakították meg velem a kapcsolatot, és ha ők úgy érezték, hogy nincs hely nekem az életükben, akkor nem fogok könyörögni nekik. ‒ Rendben van, én tényleg remélem, hogy összejön neki. Egy új étterem kipróbálása az én családomat is összehívná egy időre ‒ feleltem szórakozottan, mert már előreláttam, hogy micsoda szervezések kellenek majd ahhoz, hogy ha nem is a teljes családom, de azért páran el tudjunk majd menni Lieselék éttermébe. Nálunk ugyanis mindenki ment, amerre látott, tele voltunk programokkal és megbízásokkal, szóval nehéz volt úgy szervezni, hogy ne legyenek belőle nagy kavarodások. Ezért is találkoztam ritkán a rokonaimmal, pedig kedvelem őket, és hiányoznak már. ‒ Mondanám, hogy megígérem, de ismerem magam annyira, hogy ha eleinte oda is figyelnék, a későbbiekben ugyanígy járnék ‒ túrtam bele a hajamba zavartan, hiszen akármikor képes voltam elaludni a jegyzeteim felett, ha sokáig tanultam, vagy fordítottam az öregemnek, így aztán nem tudtam volna se Lieselnek, legfőképpen meg magamnak garantálni ezt. ‒ Miért vettem volna át? ‒ nevettem fel vidáman. ‒ Nem látom értelmét annak, amit csinál. Úgy gondolom, ahogy te is, egy lánynál ezzel nem ér el semmit. Mindig azt mondja, hogy nem értek a nőkhöz, mert a kis álomvilágban élek, azonban azt még én is tudom, hogy egy lánynak rosszul esik, ha másokkal foglalkoznak helyette, és hogy féltékennyé akarják tenni. De hát ő tudja, én már próbáltam neki elmagyarázni, hogy a nők nem úgy működnek, ahogy ő azt elképzeli. Csakhogy amíg én az eszemmel gondolkozom, addig ő azzal, amit odalent talál. Sose fog benőni a feje lágya, még akkor se, ha egyszer alaposan képen töröli valaki ‒ ingattam a fejemet, hiszen én lettem volna a legboldogabb, ha az az idióta abbahagyta volna más lányok bámulását, és végre elkötelezte volna magát, de ennek nagyjából annyi esélye volt, minthogy Félig Fejnélküli Nick-et beveszik a Fejvesztett Futamba. ‒ Nem szükséges, majd ha visszamegyek a klubhelyiségbe, először beugrok oda, nekem úgyis útba esik ‒ intettem, addig meg elvoltam a mentaleveleimmel, bár nem ártott volna egy kis rendes étel, de kibírtam, annyira még nem akartam meghalni az éhségtől. ‒ De azért kedves vagy ‒ tettem hozzá, azonban vélemény szerint macerás lett volna, ha először lemegyünk oda, majd fel a társalgóba, majd én vissza az alagsorba… Ennyit azért nem akartam mászkálni. ‒ Ott a pont ‒ böktem rá vigyorogva, aztán nevetve hozzátettem: ‒ Akkor én most legyek szemét és undok, hogy hű maradjak a házamhoz? ‒ kérdeztem kaján vigyorral az arcomon, megtehettem volna, hogy úgy viselkedek, de Liesel szimpatikus lány volt, és különben sem érdemelte ki, hogy utálatosan viselkedjek vele. Alaposan meglepődtem, amikor az ajtó mögül a vízzel együtt három elsőst kaptunk a nyakunkba. Úgy hadartak, hogy képtelen voltam lenyugtatni őket, pedig azért örültem volna, ha képesek lettek volna higgadtan elmagyarázni a helyzetet, ami azonnal tisztázódott, amikor a bőgő Myrtle elhagyta a vécéjét, Hóborc pedig kacagva repült utána egy gúnydalt énekelve. Elfojtottam a vigyoromat, és inkább nem mutattam ki, hogy ötletesnek találtam Hóborc költeményét, inkább Liesel meg a kölykök felé fordultam. Miközben a táskámból előhúztam a pálcámat, vigyorogva hallgattam, ahogy a lány elküldte a kisebbeket. ‒ Úgy beszéltél velük, mintha az anyjuk lennél ‒ jegyeztem meg csipkelődve, miközben azzal voltam elfoglalva, hogy a szemembe lógó hajtincseket eltűrjem valahogy. ‒ Tényleg nem ártana ‒ bólintottam, hiszen én is erre gondoltam, amikor elővettem a varázspálcámat. A táskámban lévő dolgokat nem féltettem, azokon vízlepergető bűbáj volt, így csak a ruhámat meg a hajamat kellett volna megszárítani egy bűbájjal. Épp magamra szórtam a bűbájt, amikor Liesel megcsúszott. A keze után nyúltam, de nem kaptam el időben, így a földre esett, és csúnyán bevágtam a fejét. Halkan káromkodva guggoltam le mellé, finoman rázogattam a vállát, és szólítgattam, de nem válaszolt. Sok mindenhez értettem, de az elsősegélynyújtáshoz pont nem. A folyosó pedig olyan kihalt volt, mint odalent a Titkok Kamrája, így nem tudtam mást tenni, eltettem a pálcámat, majd óvatosan a térde és a háta alá nyúlva megemeltem a lányt. Úgy tűnik, a társalgó helyett inkább a gyengélkedő lesz az úticélunk. Sietős léptekkel megindultam hát a folyosón, majd a lépcsőházba beérve sebesen szedtem a lépcsőfokokat. A gyengélkedőnél a könyökömmel löktem be az ajtót, és ott Madam Pomfrey gondjaira bíztam a lányt, miközben gyorsan elmagyaráztam neki, hogy mi történt. Amíg a javasasszony Liesellel foglalkozott, én megszárítottam a táskáját, és az abban lévő holmikat, utána pedig besegítettem a Madamnak. Amíg a javasasszony tiszta, száraz ruhákat adott a lánynak, én türelmesen vártam a paraván másik oldalán. Csak akkor tértem vissza Lieselhez, miután a Madam szólt, hogy végzett. Egy széket húztam a griffendéles ágya mellé, és ott gubbasztottam, amíg ismét magához nem tért. Nem akartam magára hagyni, hiszen, ha nem mondom, hogy nézzük meg, mi történik a mosdó felé, akkor nem esett volna el. Úgy érzem, részben én voltam a hibás azért, hogy a gyengélkedőn kötött ki.
- Ez érthető és amúgy is fiatalon még az embernek nagyobbak az ambíciói, azt hiszem azért első körben én is a terepmunkát választanám. - ha nem is feltétlenül sárkányokkal hadakoznék, de egy rezervátumban nem is feltétlenül ez lenne a dolgom. Persze tény, hogy az a munka is lehet veszélyes, de egyelőre még amúgy sem tudom, hogy hová visz majd pontosan az utam. Neki azért könnyebb dolga van, hiszen a szülei már kitaposták neki legalább valamelyest az utat, nekem viszont azért még bőven van dolgom, hogy a saját életemet elindítsam, hiszen egyik szülőm sem foglalkozott előttem bestiákkal. - Akkor tényleg jó barát lehet és biztosan jól ismer, ha tudja hogyan vidítson fel, ha rossz a kedved. - irigylésre méltó, de nem nézek rá úgy, mint ha tényleg irigyelném. Az én barátaim szépen elkoptak mellőlem, legalábbis már nincs meg az a mély viszony, ami régen meg volt, de nem hibáztatom őket miatta és nem is lenne értelme annak, ha irigyelnék másokat, mert nekik ez megadatott. Attól nem lenne nekem jobb, ellenben az irigység mindig csak rossz vért szül. Viszont úgy tűnik, hogy nekem is van valamim, ami pedig neki lenne jó, ha lenne. - Úgy nagyjából... tíz perccel. - na igen a bátyámként említem, de hát idősebb is nálam, még sem gondol rá általában senki sem elsőként, hogy ikrek vagyunk, maximum ha ismernek minket, hiszen ugyanarra az évfolyamra járunk mindketten, csak ő valamivel kevesebb időt tölt a kastélyban és nem közösek az óráink sem, ami miatt azért nem találkozunk olyan gyakran, főleg hogy a házunk sem ugyanaz. - Az ikertestvérem, bár gondolom ebből már egyértelmű és aurornak készül. - na igen kettőnk közül ő az aki bátrabb és bevállalósabb típus, de nincs is ezzel baj, legalább kiegészítjük egymást. - Persze, szerintem is, de azért tényleg vannak olyan bűnök is, amiket nem lehet elnézni, főleg ha már volt előttük kisebb is, amit az ember megbocsátott. Szerencsére nekem mondjuk még nem kellett ezt megtapasztalnom. - senkivel se vesztem össze még olyan szinten, hogy soha többé nem akarok beszélni vele, mert akkora hibát követett el. Remélem, hogy ilyesmire nem is fog majd soha sem sor kerülni, mert az... hát elég pocsék érzés lenne. Haragot táplálni mindig rossz dolog. Akkor is sebet hagy rajtad, ha már úgy érzed túlléptél rajta, főleg ha netán az illetőbe később is belebotlasz valamilyen módon. - Apa biztosan örülne neki, majd megpedzegetem, hátha akkor még jobban belehúz. - a mosolyom nem csökken, Sean tényleg nagyon rendes, szimpatikus srác. Persze nem biztos, hogy elhozná az egész családját az étterembe, de apának azért mégis csak ösztönző lenne, mert néha úgy érzem azért csak-csak elbizonytalanodik kicsit. A barátaim esetéről tényleg nem szívesen beszélek vele, hiszen... mégis csak rossz emlék, hogy miért is nem barátkozunk már annyit, mint régen és persze nem is lenne elég csak szimplán mesélni róla, ahhoz az előzmények ismerete is szükséges. - Aztán máskor egy kicsit óvatosabban aludj és akkor nem fekszed el a hátadat. - persze ezt tudom, hogy van amikor nehéz betartani. Én is aludtam már el úgy könyv olvasás közben, hogy nem tudtam odafigyelni arra, hogy kényelmesen feküdjek. Olyankor az embernek rendesen meg tud fájdulni a nyaka, a vállai, a háta is, de ha kicsit tudok segíteni neki, nekem már az is valami. - Az azért jó, hogy bár a barátja vagy, de nem vetted át tőle ezt a stílust. Én se nagyon értem mondjuk a taktikáját, nekem biztosan nem jönne be, ha valaki azzal akarna meg hódítani, hogy másokkal tesz féltékennyé, szerintem az a legtöbbekre negatívan hat. - érdekes egy taktika annyi szent, de szerintem se hoz semmi jót. Ha egy srác nálam effélével próbálkozna csak kiábrándulnék belőle, mert akkor tudnám, hogy milyen. Ha valaki meg akar hódítani egy lányt, akkor tegyen róla nyíltan, hívja el valahová, beszélgessen vele, rá szánjon időt, ne pedig helyette másokra. - Azt nem hiszem, de akár a konyhát is útba ejthetjük, bár kis kitérő, de... - megvonom a vállamat. Ha éhes, akkor hozhatunk valamit enni. Talán van nálam pár keksz, de nem sok, szóval csak végszükség esetén tudnám felajánlani. Ez az a mennyiség, amitől az ember csak még éhesebb lesz, annak meg nem sok értelme van. - Mégis csak illik tartanom a szintet, túl sok a híres... vagy hírhedt Griffendéles a házamban. - szélesen mosolyogva vonom meg a vállamat. Hát na azért lássuk be elég sokan ismerik Harryt és persze még Ront is, meg aztán ott vannak az ikrek. Na nem mondom, hogy én hírnévre vágyom, de ha valaki bajban van, azért csak nem hagyjuk, hogy bajban is maradjon. Vannak azért itt olyanok, akik hajlamosak túllőni a célon, ami a tréfálkozást illeti és nem szeretném, hogy netán valakinek baja essen. Az ajtó mögül aztán nagy adag vizet kapunk a nyakunkba, szegény elsősök pedig köhögve próbálnak levegőhöz jutni, én pedig elfogadva Sean kezét tápászkodom fel. A mosdóból Myrtil reppen kis hangosan bömbölve, mögötte pedig Hóborc jelenik meg, miközben az elsősök egymás szavába vágva próbálják elmagyarázni, hogy Hóborc bezárta őket, miután Myrtillt felpiszkálta, aki elárasztotta a mosdót. Komolyan... ezek a szellemek néha szó szerint életveszélyesek. - Jól van... most már nincs gond, ezt a mosdót szépen kerüljétek el máskor messziről és most sipirc átöltözni! - azt hiszem nekünk is az kellene, mert hát nem készültem ma éppenséggel vizes póló versenyre és hát rendesen sikerült eláznom. Ilyenkor is átok a hosszú haj, csöpög belőle a víz. - Azt hiszem nekünk is hasznos lenne rendbe szedni magunkat. - na erre se számítottam és jó eséllyel a keksz sincs már jó állapotban. Kicsit megpróbálom lerázni magamról a vizet és ez a mozdulat pont elég is arra, hogy egy rossz lépéssel valószínűleg egy adag wc papír maradványra lépve dobjak egy kiadós hátast a még mindig csupa víz padlón. Jó hangosan koppan oda a fejem és egy pillanat alatt elsötétül a világ.
‒ Az ereklyevadászatnak biztosan van, a régi szövegek fordítása, a múzeumokba, műkincsgyűjtőkhöz vitt tárgyak vizsgálata meg az ilyesmik kevésbé veszélyesek. A nagyszüleim, mióta visszavonultak, ezt csinálják, de én jobban szeretnék terepen lenni. Jobb a változatosság ‒ mosolyodtam el halványan, miközben a hajamba túrtam. Nem szerettem volna az ereklyevadászat ücsörgős felét választani, engem jobban vonzott a veszély és a felfedezése lehetőség, hogy ezt az álmomat feladjam. ‒ Szóval, ha az én szakmámban van ilyen, akkor tuti nálad is akad veszélytelenebb meló ‒ mosolyodtam rá, bár ha Jetire akart vadászni az koránt sem volt olyan nyugodt munka, mint gondolná. ‒ Hát, köszönöm. Én is jobban érzem magam ott ‒ vigyorogtam, nem is bírtam volna elviselni, ha másik házba osztottak volna be. A Mardekár hűvös smaragdzöldje és hideg klubhelyisége tökéletesen megfelelt a kalandor lelkemnek. ‒ Nehéz eset annyi szent, de a többség a hülyeségei miatt kedveli. Én azért csípem őt, mert képes a legrosszabb napjaimon is felvidítani. Ne tudd meg hányszor dobta fel a napjaimat ‒ szelídült el a vigyorom. Tényleg hálás voltam Thomasnak, amiért annyi év óta mellettem volt. Sokat köszönhettem neki. A töprengésemből egy új információ szakított ki: Lieselnek volt egy bátyja. ‒ Szerencsés vagy, hogy van testvéred. Én sajnos egyke vagyok ‒ húztam el a számat a gondolatra, hogy lehetett volna testvérem, de… Nem így alakult. ‒ Mennyivel idősebb nálad? Talán picit irigyeltem is azért, hogy volt egy fivére. Mondjuk, nem mintha nekem a testvéremet nem pótolták volna az unokatestvéreim, de az mégsem volt teljesen ugyanaz. ‒ Szerintem nagyon kevesen vétenek akkorát, hogy ne lehessen megbocsájtani nekik. Persze, megesik, hogy tényleg nehéz, de hát minden ember gyarló, így aztán senkinek sincs joga ítélkezni a másik felett ‒ vontam meg a vállamat egy újabb levél rágcsálása közben. Szinte hallottam is a gyerekkori énemet meg Thomast, hogy gondolatban lecsesztek a hozzáállásomért. Ráadásul, én sem voltam szent, könnyen beszéltem, de nem tudtam magam mindig tartani az elképzeléseimhez. ‒ Szerencsétekre nagy a családom, szóval sok vendégetek lenne ‒ jegyeztem meg szórakozottan. Azért, talán nem az egész família állítana be hozzájuk, de négyen-öten biztosan lennénk. Aztán meg ki tudja, hogy még kinek lenne kedve jönni. ‒ Ilyen családban a céltudatosság már-már öröklődő ‒ nevettem fel. Ha ismerné a rokonaimat, tudná, hogy mindegyikünk makacs, megszállott és kitartó. Hogy hogy a francba hoztuk ezt össze, azt a mai napig nem értettem, de legalább nem voltam fekete bárány odahaza. ‒ Bonyolultabb? ‒ kérdeztem halkan. A homlokom az értetlenség barázdái jelentek meg, de annyira nem akartam feszegetni a témát. Úgy tűnt, nem szívesen beszélne róla. Azt meg nem szerettem volna, hogy kellemetlenül érezze magát. ‒ Igazad lehet ‒ mosolyodtam el fanyarúan, mert azért valamit mégis illene konyítanom a mugli dolgokhoz, mégsincs ez így. Bár, ha belegondolok, ők meg a mágiához nem értenek, szóval kvittek voltunk. ‒ Rendben, de egyelőre jó ez így ‒ nyugtattam meg. Tényleg jól esett, hogy egy kicsit megnyomkodta a vállaimat, már reggel óta küzdöttem a fájdalommal, amit végre sikerült enyhítenie. Szóval, tényleg hálás voltam neki. ‒ Nem igazából van egy csaj, akiért meg van őrülve, de úgy tudom, nincs köztük semmi, viszont nem bír magával, ezért állandóan flörtölget másokkal, és nem bír nyugton maradni. Nem tudom, hogy ezzel a viselkedésével a lány figyelmét akarja-e felhívni, vagy sem, de szerintem semmire nem megy vele. Én se értem, hogy miért jó minden héten más valakivel kavarni, de ő tudja ‒ vontam meg a vállamat grimaszolva. Én biztosan hűségesebb típus lennék, mint Tom, csak az az egy bökkenő volt, hogy az én szerelmem jelen pillanatban a leendő munkám volt. ‒ Kiváló, ha még valami kaja is lenne ott maga lenne a Mennyország ‒ nevettem, miközben megigazítottam a táskám pántját. Jobban belegondolva ugyanis, kezdtem megéhezni. Elképesztő, hogy mennyi bajom volt ma… ‒ Ilyen egy igazi, hősies griffendéles ‒ ugrattam. Engem a kíváncsiság hajtott, nem az, hogy bárkinek is segítsek, rendben, ha ott voltam már, és szükség lett volna rám, akkor természetesen segítettem volna, de nem ez volt az elsődleges célom, amikor azt mondtam, hogy meg kellene néznünk mi a helyzet arrafelé. ‒ Ó, rosszat sejtek… ‒ torpantam meg, amikor az egyik ajtó mögül láttam, hogy víz szivárgott ki. Oldalra billentett fejjel a hüvelykujjamat végighúztam az alsó ajkamon, majd kérdőn Lieselre pillantottam. ‒ Hm. Ez nem Myrtle mosdója? ‒ Mert ha az volt, akkor lehetséges, hogy nem is Hóborc árasztotta el a helyet, hanem Myrtle megint túlzásba vitte a napi bőgést. ‒ Lehet, tényleg meg kellene néznünk… ‒ indultam utána, és szinte hidegzuhanyként ért az arcomba csapódó víz. Elvesztettem az egyensúlyomat, és prüszkölve landoltam a padlót. Ennyit a meleg ruhákról… Morgolódva tápászkodtam fel, majd miután kifacsartam egy adag vizet a felsőmből, Liesel felé nyújtottam a kezemet, hogy felsegíthessem. ‒ Hát itt meg mi a franc történt? ‒ pillantottam a három riadt képű elsősre, akiknek szerintem fogalmuk sem volt arról, hogy miként menekülhettek meg a fulladásos halál elől.
- Végül is... és talán mindkettőnek van olyan váll faja is, ami nem olyan veszélyes. - mert hát gondolom egy ereklyevadász is lehet irodában ülő, aki főleg a kutatásokat végzi, ahogyan egy bestiamester is foglalkozhat sárkányokkal, ami szintén veszélyes, mint kutatni valami titkosan elrejtett tárgy után. Csak valahogy nekem tűnik veszélyesebbnek az ő általa választott szakma, de valószínűleg azért, mert még nem próbáltam és nem ismerem annyira, hogy mivel foglalkozik. - Te lehetnél a kivétel, de jól áll neked a Mardekár és igazad van, ha ez a Tom nehéz eset néha, akkor jobb néha nyugalomban lenni. Néha nekem is jó, hogy nem vagyok mindig együtt a bátyámmal. - rántom meg mosolyogva a vállamat. Szeretem, tényleg hiszen mégis csak ikrek vagyunk, de nem rossz az, hogy ő másik házban van és ezért nem vagyunk sülve-főve együtt. Így nekem is meg van a saját kis életem, főleg azóta, hogy egyetemisták lettünk, hiszen mást tanul, mint én, így már közös óráink sincsenek. - Ez szép dolog tőled és egyet is értek. Mindenkinek jár egy második esély, persze ha nem égbekiáltó nagy butaságot követ el - mert hát azért vannak olyan helyzetek is, amikor egyszerűen nem tudsz megbocsátani a másiknak, mert olyan nagy volt a bűn, amit elkövetett, hogy azt nem lehet csak úgy semmissé tenni, mintha nem is történt volna meg, de belőle azért nem nézem ki, hogy ilyen nagy hibákat elkövetett volna valaha is. - Oh annak apa biztosan örülne, ha már előre felfuttatnám a helyet és lennének várhatóak vendégek. - hálás vagyok neki, amiért érdeklődik az étterem iránt. Apa biztosan örülne, talán még egy kis plusz hajtóerő is lenne neki, hogy tényleg fogjon bele rendesen, ha már elhatározta magát. Szeretném, ha sikere lenne. Anyának ott van a munkában, amiben jó és elismerik, de apa valahogy eddig még nem találta meg úgy igazán a helyét és remélem, hogy idővel majd sikerülni fog neki. - Köszönöm! Én is remélem, hogy érek majd el sikereket és te is biztosan. A céltudatosságod már most meg van, nagyon is! - hiszen most is keresgél és kutatgat, mert az apja ezt kérte tőle. A legtöbben ilyenkor inkább pihennek, hiszen a nap vége felé közeledünk, épp elég napközben tanulni, de ő még a szabadidejében is ezzel foglalkozik. Ez mutatja igazán, hogy milyen mértékben a szenvedélye az ereklyevadászat. - Tudom, de.... az én esetem egy kicsit bonyolultabb. De kedves, hogy vigasztalsz. - tényleg jól esik, csak hát lássuk be... esetemben minden nagyon más, mint az átlagnál. Valahol megértem a barátaimat. Ki akarna magának egy olyan jó barátnőt, aki nem emlékszik rá, hogy miket mondott neki előző nap és így tanácsokat se nagyon tud adni. Az senkinek se valami nagy élmény, én ezt megértem és nem is hibáztatom őket érte. Nekem ez jutott, már beletörődtem, a naplóm a legjobb barátom. - Nincs ezzel baj, azt hiszem ez is olyan, mint bármilyen mágia. Van, akinek van rá affinitása, másnak meg nincs, ne szégyelld. - és főleg ne legyen zavarban miatta. Tényleg nem nagy dolog. Nekem is vannak még furcsaságok azért a mugli világban, de már kezdem egyre jobban megszokni. Viszont mivel nem abban élek, érthető, hogy nem tudom olyan könnyedséggel kezelni a furcsaságait, mint mondjuk egy mugli. - De szólj, ha bármi nem jó, vagy ha máshol jobb lenne. - tudom is én, lehet hogy nyomogatom a vállát, miközben a háta fáj neki. Azért annyira még nem ismerjük egymást, hogy mindenhol végigtapogassam, de valamelyest azért belefér. Amúgy is a segítségadás a cél, nem pedig valami más. - Tényleg olyan sok van neki? Sosem értettem, hogy ez miért jó, mármint... folyton váltogatni az embernek az aktuális párját, vagy nőjét, pasiját. Ez olyan... - megvonom végül a vállamat. Nem akarom én leszólni a barátját, hiszen ahogyan mondta vannak eltérések köztük, de attól még a barátja és fontos neki, nem illik akkor rosszakat mondani róla. De ettől még nem értem ezt a fajta életmódot, és gondolom azoknak a lányoknak se jó, akikkel egy ilyen srác kikezd, aztán dobja őket. - Ha jól tudom még kandalló is van ott. - ha már cipeli a táskámat - na nem mintha olyan őrülten nehéz lenne - akár még be is gyújtok neki szívesen, már ha elérünk a célig, mert én is meghallom a nevetést, sikítást és a placcsanásokat. Valami biztosan folyik a közelben és valakinek nem lehet túlságosan jó. - Lehet, hogy valakinek segíteni kell, úgyhogy... nézzük meg. Kíváncsi is vagyok. - igazából az esetek nagy részében elkerülöm Hóborcot, de ezúttal kíváncsi vagyok, no meg hőslelkű Griffendéles és ha valaki bajban van, hát nézzük meg, hogy mi is történik. Úgyhogy arrafelé veszem az irányt, és csak akkor torpanok meg, amikor már látni lehet, hogy a folyosó túlvégén konkrétan az egyik ajtó mögül, ami ha jól sejtem mosdó lehet szivárog ki a víz. Hóborc egy kis csőrepedést csinálhatott? Azért az újabb sikításra már megindulok. - Lehet, hogy túllőtt a célon... - az ajtót elérve gondolkodás nélkül nyomom le a kilincset, ami persze azt eredményezi, hogy egy nagy adag víz zúdul ki vagy három elsőssel egyetemben valószínűleg rám, vagy ránk, ha Sean is besorolt mellém.
‒ Pedig szerintem egyik se veszélyesebb a másiknál ‒ feleltem szórakozott mosollyal. Mindkét szakmánál sok esély volt arra, hogy baleset történik, vagy netán haláleset, így véleményem szerint egy hippogriff-etetés könnyedén felért egy régi csapda hatástalanításával, hiszen nem mindegy, hogy mennyire ért az illető a lényekhez, vagy a csapdákhoz. Arra, hogy lehetnék akár griffendéles is, vigyorogva megráztam a fejem. ‒ Apai ágról mindenki mardekáros volt, anyám meg hollóhátas. Nem hinném, hogy a Griffendél nekem való lenne, meg aztán, akkor sose szabadulnék Thomas őrült ötleteitől. ‒ Néha nekem is kijárt egy kis nyugalom, s féltem, ha Thomasszal egy légtérbe lennék zárva, akkor megint jönne olyan hülyeségekkel, hogy leckéztessük meg a riválisát ilyen-olyan módon. Szóval, jól megvoltam én a Mardekárban, számomra nyugodt volt. Nem csesztetett senki, aki meg beszólt, annak finoman felhívtam a figyelmét arra, hogy ha nem is fogom megátkozni, de rendelkezem egy kviddicsütővel, és pontosan tudok célozni. Amúgy sem vágytam abba a házba. Hiába volt a bátraké és a vakmerőké, nem voltam benne biztos, hogy otthon tudtam volna érezni magam ott. ‒ Hm. Nem tudom, én igyekszem félretenni az ellenérzéseimet, és adok másoknak egy újabb esélyt, ha kell. Megtanultam már, hogy ne elsőre ítélkezzek az emberek felett, hanem előbb ismerjem meg őket. ‒ Persze, a múltbéli hibáimat nem tudnám már helyrehozni, de a jelenlegi kapcsolataimon még volt esélyem változtatni, jobbá tenni. Korábban rémesen viselkedtem másokkal, csak azért, hogy elrejtsem a fájdalmamat, de valami csoda folytán sikerült kinőni ezt a rossz szokást. ‒ Rendben, én meg igyekszem majd időt szakítani arra, hogy eljussak oda. Lehet, hogy többedmagammal mennék ‒ mosolyodtam el. A családom biztosan szívesen beülne abba az étterembe, én pedig örültem volna, ha a rokonaimmal sikerülne több időt együtt töltenem. ‒ Van benne valami ‒ bólintottam, bár úgy gondoltam, hogy ez nem csak a családomtól függött. A rögeszmés kutatószenvedélyem nem is hagyná, hogy bármilyen kis akadály megállítson. Szerettem a kihívásokat, a kalandokat, engem ezek éltettek. ‒ Te pedig bizonyára remek bestiamester leszel majd ‒ feleltem. Nem pusztán udvariasságból mondtam, ugyan nem ismertem annyira, nem tudtam, hogy mennyire volt jó abban, amit csinált, de ha ilyen szeretettel beszélt a legendás lényekről, akkor bizonyára a szeretetük mellé tehetség is társult. ‒ Kíváncsian várom, hogy mikor fognak cikkezni a felfedezéseidről ‒ mosolyodtam el szélesen. Nekem ugyan még nem voltak felfedezéseim, de asszisztáltam már az öregemnek, és az is elég nagy sikerélménynek számított nekem. Úgy gondoltam, hogy talán kissé túlragoztam már a hideg-témát, így csak egy aprót biccentettem a szavaira. Még szerencse, hogy nem fagyott halálra, mert rég beszélgettem ilyen jót egy idegennel. ‒ Ó, sajnálom. Tudom, milyen érzés. Nekem is sok barátságomnak oda, de ha belegondolsz, azok az igazi barátaid, akik évek óta melletted vannak, akármi is történjék veled ‒ próbáltam jobb kedvedre deríteni. Ugyan, nem tudtam mi állt a dolog hátterében, de abban biztos voltam, hogy néha álbarátságoknak meg kell szűnniük ahhoz, hogy igazi barátokra tegyen szert az ember. ‒ Elhiszem, de tudod… Nekem az a világ nagyon furcsa. Anya hiába volt mugliszármazású, én aranyvérűként nőttem fel ‒ nevettem fel zavartan, miközben a hajamba túrtam. Mondjuk, az jó dolog volt, hogy az unokatestvére nem rettent meg a varázslattól, de ha mondjuk nekem kellene mugliként élnem, lehet belebetegednék, annyira hiányozna a varázsvilág kényelme. ‒ Köszönöm, de nem hiszem, hogy lenne miért aggódnom ‒ pillantottam hátra a vállam felett, aztán ismét előrefordultam, és hagytam, hogy Liesel megmasszírozza a vállaimat. Ugyan a fájdalom nem múlt el teljesen, de éreztem, hogy az izom valamennyire ellazultak, és a lány már ezzel is nagyon sokat tett értem. Hálás voltam neki. ‒ Thomasnál? Ki tudja… Néha még én sem igazodom ki rajta, hogy kik az esetei, pedig elhiheted nekem, hogy tisztában vagyok a nőügyeivel… ‒ sóhajtottam fel. Örültem volna, ha lett volna egy csaj az életében, aki szépen ráncba szedte volna a haveromat, mert ha így folytatja az udvarolgatást, a végén még senki nem fogja komolyan venni őt. ‒ Végül is, a seprűről estél le, érthető ‒ hümmögtem. Ha most vonzana a pszichológia, akkor biztosan megvizsgálnám ezt a dolgot, és megpróbálnám kideríteni a félelmének az alapján, de annyira nem voltam jó az ilyen dolgokban, inkább meghagytam a szakembereknek. ‒ Hát, most megmutatják, hogy ők is érnek valamit, nem kell lenézni őket ‒ vigyorodtam el, én őszintén szurkoltam a Hugrabugnak. Megérdemelték volna a győzelmet. ‒ Ugyan, semmiség az egész ‒ legyintettem, majd átvettem a táskáját. Nekem nem esett nehezemre az ő holmijait is cipelni, azt meg végképp nem akartam, hogy ő megszakadjon. ‒ Ó, hát, ha meleg is van, akkor az a legjobb hely ‒ nevettem fel, miközben leértem a lépcsőn, és elindultam a folyosók irányába. Komótosan sétáltam Liesel mellett, néha-néha mentát rágcsálva, s épp kérdezni akartam valamit, amikor sikítást, ördögi kacajt, és placcsanásokat hallottam. Megtorpantam, összeráncolt homlokkal Liesel felé fordultam. ‒ Csak szerintem hangzik úgy, mintha Hóborc randalírozna valamivel odébb? Szerintem nem ártana, ha kerülnénk egyet, hacsak nem akarod átverekedni magad a vén kopogószellemen. ‒ Nekem édes mindegy volt, merre megyünk. Estem már Hóborc áldozatául, sőt néha kacagva vállaltam a kihívásait, de fogalmam sem volt, hogy Lieselnek mennyire lenne kedved ehhez. Na, meg azt se tudtuk pontosan, hogy mit művelt pontosan, ami ezt a nagy sikítozást kiváltotta.
- Ebben igazad van, de valahogy mégis veszélyesebbnek tűnik nekem az ereklyevadászat, mint a legendás lények, úgyhogy akár te is lehetnél Griffendéles. - és ezt egyértelműen bóknak szánom, de hát az már eddig is kiderült, hogy ő nem az a tipikus ellenszenves Mardekáros. Helyette figyelmes és kedves, sőt még érdeklődő is. Nagyon jól el tudok beszélgetni vele, örülök neki, hogy vállalta a kinti hideget. - Tudod az ember hajlamos az első reakció alapján ítélni és ha az rossz... azt már elég nehéz javítani. - hiába nő be a másik feje lágya, ha eleve rosszul indít, vagy eleve bántóan kezd neki valaminek abból már nehéz valami értelmeset kihozni, főleg akkor ha amúgy is előítélet van felé, mint ahogyan sok Mardekáros irányában ez meg van. Na nem mondom, hogy én már eleve úgy álltam hozzá, ellenségesen csak mert az, aki de azért vannak olyanok is, akik eleve így indítanak és sok esetben okuk is van rá. - Igen azt hiszem erről lehet szó. - bólintok egy halovány mosollyal. Na igen apa sose mondta ezt ki nyíltan, de mégis csak a családjára jellemző éttermet nyit és én úgy gondolom ennek lelki okai vannak elsősorban és valahol érthető is. Jó emlékei is vannak azért az otthonról és legalább azokat felidézheti így. - Oh persze, szólok ha megnyitott mindenképpen. - nagyon jól esik és kedves dolog tőle, hogy ilyesmi eszébe jut, hogy ilyen érdeklődő. Tényleg nem az a tipikus Mardekáros, még ha azt is mondjuk, hogy nincs olyan, hogy tipikus Mardekáros, de az emberek összességében ritkán igazán nyitottak. - Mert olyan családba születtél, ahol arra láttál példát, hogy az ereklyék megkerülhetnek. Valószínűleg, ha más példát látsz, akkor másképp állsz hozzá. - rántom meg a vállamat, de azért a mosoly se tűnik el az arcomról, hogy érezhesse nem érzem én ezt semmiféle rosszindulatú megjegyzésnek. Neki az ereklyék az érdekesebbek és a fontosabbak, nekem pedig a legendás lények. Nem lehet mindenki egyforma. - Akkor remek ereklyevadász leszel! - szereti, amit csinál ez látszik rajta és van is hite benne, hogy menni fog neki, ami nagyon fontos, mert nem elég szeretni valamit, kell hozzá a kitartás is, főleg ha az olyasmi, mint amivel ő is foglalkozik, ami azért bizonytalanabb munka. Lehetséges, hogy hónapok, évek mennek rá, hogy kutat valami után és akkor se találja meg, pedig lehet hogy csak karnyújtásra van a megoldástól és pont ilyenkor nem szabad feladni. - Nagy néha, ha nagyon belemerülök valamibe, akkor nekem se jut eszembe, de ez szerencsére ritka. Még nem fagytam halálra, az a lényeg. - persze néha azért érzem, hogy hűvös van, de most nem olyan vészes, és még bőven kitart a varázslat is. - Hát nem... nem igazán. Voltak, de kicsit eltávolodtunk egymástól az utóbbi időben és megváltozott a kapcsolat. - igen azért itt egy kicsit már szontyolodotatbban vonom meg a vállamat. Persze, hogy rossz érzés ez. Jó lehet, ha vannak ilyen barátaid, de az én életvitelem mellett ez sajnos nem túl esélyes. Ha nem emlékszel arra, amit a barátaiddal csináltál az egy idő után sajnos eltávolít tőlük. Az élet már csak ilyen. - Pedig nem rossz dolog, az ő világukban is van sok érdekesség és szerencsére az unokatesóm is nyitott a mágiára, már nem retten meg a mozgó képektől sem. - elvigyorodom már csak az emlék miatt is, amikor még régebben egyszer kikapott a kezemből egy újságot, aztán úgy meglepődött, amikor elkezdett a képről integetni az aktuális interjú alany, hogy konkrét hátra esett a székkel. Volt nagy nevetés annyi szent. Szegényt figyelmeztethettem volna előre, de az én reakcióm se volt sokkal másabb, mikor először csörrent meg náluk a telefon, úgyhogy végül is kvittek voltunk. - Nem vagyok benne profi, szóval ha bármi nem jó, vagy máshogyan csináljam akkor szólj, tuti hogy nem fogok megsértődni. - megvárom persze, amíg megfordul és igyekszem óvatosan megnyomkodni a vállát, a nyakát, a háta felső szegleteit. Érezni is lehet, hogy kicsit be vannak állva az izmok, gondolom attól, hogy elfeküdte, és remélhetőleg a szakavatatlanságom miatt nem fogom rontani a helyzetet. - Oh, nem hiszem, hogy pont én lennék az, akire annyira szemet vetne. Végülis még eddig se fordult elő ilyesmi. De köszönöm, hogy aggódsz, ha még is ilyesmi történne alkalmazni fogom a javasolt taktikákat. - mosolyogva bólintok, hiszen jól esik az aggodalma, pedig le tudok én koptatni valakit, főleg ha akarok, még ha nehezebb dolgom is van olyan téren, hogy másnap nem feltétlenül emlékszem rá, ha csak fel nem jegyeztem magamnak, hogy próbálkozott. - Nem tudom nálam ez miért alakult így. Gondolom a seprűkhöz köti a tudat alattim, és nem is voltam olyan vészesen magasan akkor, meg azért itt a toronyban más. - lehetséges, hogy ha ne adj isten egyensúlyoznom kellene valami vékony párkányon az más lenne, akkor bepánikolnék, de itt a toronyban minden biztonságos, hiszen van korlát és minden, ami megvédi az embert. Nem lehet csak úgy kizuhanni. - Igen szerintem is és talán kevesebben néznék le úgy őket, pedig a Hugrabugosok se ügyetlenek ez az év is mutatja, csak valahogy sokan annak tartják őket. - nekem azért vannak Hugrabugos ismerőseim, de nincs velük semmi baj. Persze tény, hogy köztük több a kissé elvarázsolt alak, de olyanok is vannak minden házban és nem lehet pár ember miatt mindenkit megítélni. - Oh hát... végül is, köszönöm! - elbizonytalanodom azért, mert hirtelen nem is tudom, hogy ez inkább udvariassági kör, vagy tényleg a táskámat szeretné vinni. Nem túl gyakran szoktak nekem ilyesmit felajánlani, de talán bántó lenne, ha nemet mondanék, a jó ég tudja. A kérdésére elgondolkodom, hiszen tényleg kéne valami hely, ha nem a folyosón akarunk leülni beszélgetni. - Úgy tudom, hogy van egy társalgó talán a másodikon, ha az megfelel. Kényelmes és meleg is! - a meleg szócskát kicsit meg is nyomom, ha már eddig az esetleges megfagyásáról is beszéltünk, de szerintem oda simán mehetünk. Talán ilyenkor nincs is ott nagy tömeg.
‒ Lehet, hogy az ereklyevadászat során félnél, de nem hinném, hogy gyáva nyúl lennél. Ahhoz is kell egyfajta bátorság, hogy valaki a bestiamester szakot válassza. Meg aztán, ha nem lenne benned elég kurázsi, akkor nem a Griffendélbe kerültél volna, nem igaz? ‒ rándultak mosolyra az ajkaim. A tekintetem közel sem volt már olyan ábrándos, zárkózott, vagy elkalandozó, mint amilyennek először tűnhettem. Élénkebb voltam, mint azelőtt, hogy feljöttem volna a toronyba, s Lieselnek sikerült kivívnia magának a figyelmemet, sőt, ez alatt a rövid idő alatt meg is kedveltem őt. ‒ Hm. Akkor egy ideig még biztosan valami különcségnek tudom be ezt az érzést ‒ dünnyögtem, miközben nagy zörgések közepette a zsebemben eligazgattam a mentaleveleket tartalmazó zacskót. ‒ Nem is értem, hogy miért élnek ilyen sztereotípiák a házamba tartozókról. Rendben, abban igazat adok, hogy nagy gyerekként viselkedik az összes, a többség pedig hajlamos a fennhéjázásra, de ha benő a fejük lágya, nem olyan rossz srácok ‒ csóváltam a fejem egy vigyor kíséretében. Elvégre, én is az utóbbi kategóriába tartoztam. Régen egy utolsó szemétládaként tudtam viselkedni, ha olyanom volt. Mostanra azonban másba fektetem az energiáimat, és beláttam, hogy nem volt dolog mások szekálása. Tehát kimondottan én sem voltam szent. De hát ki az? ‒ Szóval, úgy gondolod, hogy ezzel is szeretné enyhíteni a fájdalmát. Végül is… Logikus ‒ mondtam eltűnődve, miközben a tarkómról felcsúsztattam az ujjaimat, hogy beletúrjak a hajamba. Habár a varázslat még nem múlt el, mégis hidegnek éreztem az ujjaimat. ‒ Mindenesetre, ha megnyit az étterem, remélem, meghívsz majd. Érdekel más országok kultúrája ‒ mosolyodtam el, s habár eddig az európai országokhoz kevés szerencsém volt, Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában jártam már apámmal meg a kutató csoportjával. ‒ Valahogy úgy, csak azt is hozzá kell tenni, hogy megszállott kutató vagyok, és ha egy apró utalás is van arra, hogy létezik az ereklye, akkor nem adom fel a keresést. A bestiákkal szemben viszont más a helyzet, ott szkeptikusabb vagyok, de ne kérdezd miért ‒ vontam meg a vállamat. Talán csak azért, mert azok nem érdekeltek annyira, mint mondjuk a Szent Grál létezése, vagy bármi más, amely köré már olyan legendákat szőttek, hogy egyszerűen lehetetlenség lenne letenni róluk, amíg fel nem göngyölítette az ember ezeket a mendemondákat. ‒ Igazad van, mondjuk, szerencsére olyan makacs természettel áldott meg az ég, hogy a kudarcok engem csak motiválnak ‒ vigyorodtam el. Kivéve a nőknél. Amennyire rajongtam a relikviákért, olyan hamar ki tudtam ábrándulni egy lányból, aki átvert engem. Nem hiába cukkoltak a haverjaim azzal, hogy az ereklyevadászat az örök szerelmem. Nem tudom, talán igazuk volt. Abban legalább is biztosan, hogy ez a szint, amin én űzöm, már-már kóros volt, mégse tudtam abbahagyni. ‒ Pedig sokan mégis azt hiszik, hogy ők kiválóak mindenből. Csak nem tudom, hogy ezt miből gondolják ‒ rándítottam meg hanyagul a vállamat. Én is lehetnék beképzelt, lenne mire fel, mégsem büszkélkedem a családom eredményeivel, mert azok nem az enyémek. Más sikereiért pedig ne engem istenítsenek. ‒ Legalább eszedbe jut. ‒ Én elfelejteném, és vélhetően Tom a szétfagyott holttestemet találná csak meg. Persze, idefentről minden békés, de én azért mégis csak szerettem a nyüzsgést meg aztán legfeljebb csak tavasszal jönnék fel ide szívesen. ‒ Néha tényleg zavarnak, de ez kölcsönös. Az én szokásaim is zavaróak tudnak lenni, de amíg mindenki át tud siklani a másik hibái felett, és tudja, hogy ő sem tökéletes, addig minden kapcsolat jól működik. Ezek szerint, akkor neked nincsenek olyan barátaid, akiket meg tudnál fojtani egy kanál vízben, de közben a tűzbe tennéd értük a kezed ‒ magyaráztam, ugyanis nekem a Morticia-Ian-Thomas trió pontosan ilyen volt. Épp ezért is engedtem néha Tom akaratának, és belementem olyan hülyeségekbe, amelyeket a hátam közepére nem kívántam. ‒ Jobban belegondolva, nekem sincsenek is velünk egykorú mugli ismerőseim ‒ ráncoltam össze a homlokomat. ‒ Ugye mondtam, hogy a családom aranyvérű ágát ismerem, a legtöbb ismerősöm varázsló, vagy boszorkány, bár apám kvibliket is alkalmaz, de ők is idősebbek, mint én. Ha meg éppen otthon tartózkodom, nem vagyok egy nagy társasági ember, szóval nekem ez valahogy kimaradt. Persze, ez az állandó utazgatásoknak is köszönhető, meg annak is, hogy nem vágyom a generációnk mugli fiataljainak a megismerésére, mert vélhetően azt a találkozást ők jobban megbánnák, mint én. Zavart félmosolyra húzódtak az ajkaim. Én? Különleges? Ugyan, inkább csak felnőttem. Ebben nem volt semmi érdekfeszítő, vagy más. Talán tényleg nem illettek már rám a mardekárosokról alkotott sztereotípiák, de attól, hogy a Mardekárba jártam, ugyanolyan egyszerű ember voltam, mint Liesel, vagy bárki más. Azonban, ezeket a gondolatokat megtartottam magamnak. ‒ Ugyan, az én hülyeségem volt. Kellett nekem a kanapén feküdve tanulni ‒ legyintettem szórakozottan. Mondanám, hogy tanultam az esetből, és többet nem fog előfordulni, de szinte biztos voltam benne, hogy hamarosan ismét a kanapén fogok szundikálni a jegyzeteimmel. ‒ Ó, megköszönném a segítségedet ‒ pillantottam a lányra, majd igyekeztem úgy fordulni a padon, hogy elérhesse a nyakamat és a vállaimat. Igazán jólesett, hogy segíteni akart, s reméltem, rövidesen valóban megszabadít majd a fájdalomtól. ‒ Hát, szerintem nehéz lerázni. Esetleg, ha azt mondod neki, hogy van barátod, akkor talán leáll. Vagy ha említesz engem, és azt mondod neki, hogy seggbe rúgom, ha nem bír viselkedni. ‒ Amennyire ismertem Tomot, én könnyedén kinéztem volna belőle, hogy nem adná fel olyan könnyen, és nyomulna tovább. Mindig is mondtam neki, hogy amíg engem az agyam vezérel, addig valami egészen más… Ezután Liesel balesetéről kezdtünk beszélgetni. Sajnáltam őt, amiért akkorát esett, hogy a Szent Mungóba került. Elvégre, ha odavitték, akkor hiába mondta, hogy nem volt vészes, alaposan megsérülhetett. ‒ Az a lényeg, hogy most már jól vagy ‒ mosolyogtam rá, aztán egy pillanatra elhallgattam. ‒ Viszont, érdekes, hogy a seprűktől tartasz, és nem a magasságtól. Ilyen esetben lehet, hogy én a magassággal se lennék arra kibékülve. ‒ Szemmel láthatóan viszont Lieselnek nem volt baja azzal, hogy egy irtó magas torony tetején ücsörögtünk, rendben, annyira nem voltunk közel a korláthoz, de lehet, hogy más már itt rosszul lett volna. ‒ Igen, az engem is meglepett. Tekintve, hogy évek óta nem szerepeltek túl fényesen, de ez is csak azt bizonyítja, hogy nem szabad lebecsülni őket, tartogatnak ők még meglepetéseket. Fogalmam sincs. Nagy esélyük van rá, és szerintem meg is érdemelnék. Mostanában nem volt túl sok sikerélményük a kviddics terén, sőt még a házversenyben sem. ‒ Gondolkozva simítottam végig a hüvelykujjammal az alsó ajkamon. Az esélyeket mérlegelve nem lepnének meg, ha idén ők nyernének. ‒ Milyen figyelmes vagy ‒ horkantottam fel a cukkolására, miközben feltápászkodtam, és átvetettem a vállamon a táskám pántját, majd zsebre tett kézzel Liesel felé fordultam. ‒ Vigyem a táskádat? ‒ kérdeztem, elvégre, rendes neveltetést kaptam, az volt a minimum, hogy az ajtónyitáson kívül cipelem a lány holmijait, hacsak Liesel nem ragaszkodott annyira a táskájához. Az ajtónál előre engedtem őt, majd komótos léptekkel megindultam lefelé a lépcsőn. ‒ Tudsz a közelben valami helyet, ahol folytathatjuk a beszélgetést? Mert én erre felé csak tantermeket, mosdókat meg szertárakat ismerek ‒ érdeklődtem. Arra pedig nem akartam kitérni, hogy ezen a szakaszon miért ismertem a lehető legtöbb búvóhelynek használható zugot. Elvégre, arról is mindig a haverjaim tehettek, hogy felhívták magunkra Frics figyelmét, és bújócskáznunk kellett vele ezeken a szinteken.
- Persze, értem és hát az a legfontosabb, hogy élvezd, amit csinálsz. Ez becsülendő. Én... biztos, hogy félnék. - de ő nem, ő kalandvágyó ezek szerint. Persze megpróbálni megközelíteni mondjuk egy sárkányt, hát az sem kis feladat, de azért mégis csak kisebb benne a rizikófaktor, mint mondjuk egy teljesen ismeretlen hely feltárásában, legalábbis én így látom, de az számít igazán, hogy ki mit szeret csinálni. A következő kérdése viszont meglep. Nekem nincsenek halott rokonaim, így ilyesmin eddig még nem nagyon gondolkodtam sosem. - Nem igazán, még nem éreztem így sosem, de te ezek szerint igen. Nem lehet rossz és ki tudja, talán így is van. - különös érzés lehet, de mégis csak varázsvilágban élünk, ahol lássuk be sok minden megtörténhet. Akár még az is, hogy úgy érezzük, hogy valaki óvja a lépteinket. Az enyémet nem hiszem, mert akkor valószínűleg nem sérültem volna meg és főleg nem ennyire. - Ez jól hangzik. Nem vagy egy tipikus Mardekáros és ennek kimondottan örülök. - hát igen van ez az ősi ellentét Mardekár és Griffendél között, mi pedig ennek ellenére most lazán elbeszélgetünk egymással és jól érezzük magunkat. Ez azért nagyon jó dolog, szembemegyünk az előítéleteknek és az elvárásoknak. - Leginkább igen, apa azt szeretné, ha a német konyhát terjesztené kicsit. Mindig imádott a nagymamámmal a konyhában segédkezni és gondolom azért mégis csak hiányzik ez neki és a családja is. - bár apa soha sem mondta még ezt és tudom, hogy rettenetes érzés lehetett, hogy lényegében kitagadták, de akármennyire is mérges e miatt mégis csak hiányoznak neki, amit teljes mértékben megértek. Én már alig emlékszem rájuk, de nagy családban élni jó dolog lehet. Nekünk ez nem adatott meg. - Oh hát persze! Gondolom ez az ereklyevadászatban is így van. Nem lehet tudni, hogy mi legenda és mi az, ami tényleg igaz. - mosolyodom el, mert tudom én, hogy van ez. A Jeti talán létezik, talán nem, nem lehet tudni, de lehetséges, hogy ő megpróbál megtalálni valami rejtett ereklyét valahol, amiről mondjuk olvasott, aztán kiderül, hogy ilyesmi nem is létezik, netán az egész kitaláció, netán csapda. - Köszönöm, mindenképpen szólok majd. - bólintok és természetesen jegyzem is az infot. Rendes srác, biztos vagyok benne, hogy szívesen segítene és nem csak azért ajánlotta fel, mert így illik, legalábbis remélem. - Látod ez épp olyan, mint a Jeti, remélhetőleg mindkettőnknek sikerül majd elérni a kitűzött célokat. - az én mosolyom kellően lelkes ahhoz, hogy lássa komolyan is gondolom. Tényleg úgy vélem, hogy vannak lehetőségeink az életben. Talán előttünk már sok utat kijártak mások, de vannak még olyanok, amiket mi járhatunk végig, így kell lennie. - Ez ismerős, de szerintem nincs is annak értelme, ha valaki mindent tud tökéletesen. Egyszerűen nem lehet mindenben jónak lenni. - vonom meg a vállamat. Én nem is gondoltam sosem úgy, hogy ennek lenne értelme. Nekem is vannak olyan tantárgyaim, amikben nem vagyok annyira jó, de ez cseppet sem zavar. Nincs is szükség rá, hogy mindenben tökéletes legyek, inkább abban érdemes kiemelkedni, amiben igazán jó az ember. - Néha én is elfelejtem, de amikor fázom azért eszembe jut, hogy valami nincs rendben. - persze őt is megértem, de én ettől még szeretek itt lenni. Kellemesen nyugodt és lassan majd jön a jobb idő, amikor még kellemesebb lesz. Egy kora nyári estén azért nem semmi megnézni az eget és a csillagokat. - Tudod olyan, mintha... zavarnának a barátaid, de közben mégis látszik a gesztusaidból és a mosolyodból, hogy fontosak neked ennek ellenére is. Ez olyan jó dolog. - de tényleg. Nem az a tipikus Mardekáros, mert úgy fest, hogy képes elfogadni a barátai negatív oldalát is gond nélkül és nem pedig inkább szidja, vagy mondjuk cikizi őket miatta. Gondolom ez esetben nem is nagyon lennének a barátai. És tényleg jó hallani, hogy ilyen jó véleménnyel van róluk és hogy így szereti őket. Nekem is vannak barátaim, de olyanok nem, akikkel ennyire össze lennék nőve. Részben a miatt is, ami történt velem. Úgy azért jóval nehezebb barátkozni. - Persze, bár nem találkozunk gyakran, csak ünnepekkor és mivel mugli vannak furcsa dolgai, de... szórakoztató és sok mindent tanulok tőle, ezért is megy olyan jól a tantárgy. - na igen ebben azért van előnyöm, de mondjuk épp e miatt nem küldhetek neki bagollyal levelet. Egyszer megpróbáltam, de az édesapja annyira megijedt az érkező bagolytól, hogy nem tudta kezelni a helyzetet és szegény madarat majdnem seprűvel kergette meg. Azóta nem próbálkozom effélével inkább. - Ezt jó hallani, különleges vagy akkor a Mardekárosok között. - és persze mindenképpen jó értelemben különleges. Tetszik, hogy ő nem az a piszkálódó fajta, hanem szeret kijönni másokkal és még el is lehet vele beszélgetni. Ez azért határozottan ritka adottság, de mindenképpen jól hangzik, hogy ilyen nyitott és még a mentelevelét is megosztotta velem. - Oh hát... sajnálom. Nem mondom, hogy profi vagyok benne, de megpróbáljak segíteni? - a bátyám már párszor helyretette a vállamat, bár én nem vagyok hozzáértő, de nagyjából tudom a technikát. A nagy esésem után volt, hogy fájt mindenem é szükségem is volt rá, hogy valaki helyretegye az elgémberedett tagjaimat. Nem mondom, hogy profi vagyok benne, de valamelyest értek hozzá és ha nagyon elfeküdte a hátát az félő, hogy magától egy könnyen nem jön rendbe. - Köszi, de gondolom azért meg lehet mondani neki, ha valakit nem érdekel, igaz? - persze jól esik, hogy segíteni akar, de azért biztosan el tudok hessegetni egy srácot, akinek nem érdekel annyira a közeledése, maximum nem biztos, hogy olyan egyszerű feladat, de szerintem megbirkóznék vele. - Nem volt annyira vészes... legalábbis nem maradt nyoma. Persze elég rossz volt és majdnem egy héti voltam utána a Szent Mungóban, de rosszabb is lehetett volna. Azóta kicsit félek is a seprűktől. - na igen, pedig nem vagyok egy félős fajta, de érthető talán, ha nem szívesen ülök fel még egyszer ilyen bizonytalan valamire. Elég kellemetlen, ha leesel és én nagyon is leestem, csúnyán, de nem szeretném részletezni. Jó dolog valakivel úgy beszélgetni, hogy nem tudja, hogy milyen defektem van és nem nem kezd el sajnálni miatta. - Ez becsülendő, hogy az a fontos neked, hogy élvezd, amit csinálsz. - elismerően bólogatok. Tényleg különleges Mardekáros. Nem a hírnév, vagy a csillogás élteti, hanem hogy felszabadítja az, amivel foglalkozik. Én is így vagyok ezzel. Szeretem a mágikus lényeket, mert érdekesek és izgalmasak és ez a fontos. - Az a lényeg, bár ahogy hallom most a Hugrabug csapata nagyon egyben van. Szerinted ők nyerik a kupát a végén? - attól, hogy én nem játszom azért ki szoktam menni a meccsekre és ha jól tudom most úgy fest ők vezetnek még hozzá nem is kicsivel és nagyon jól játszanak. Az egész csapat és a fogójuk is nagyon ott van a szeren. - Jól van persze, nem akarom, hogy megfagyj, az végképp nem tenne jót a hátadnak. - szélesedik ki a mosolyom kicsit, talán még a hangom is egy leheletnyit cukkolóvá válik, ahogyan felállok. A mentalevelemet még rágcsálgatom, egészen megszokható a mozdulat, bár valószínűleg nem leszek a rabja. Már csak attól kell tartanom, hogy a melegben majd elálmosodom és nem jut eszembe a napló. Akkor pedig ennek az egész beszélgetésnek... annyi.
Mély barázdák jelentek meg a homlokomon, amint a meglepettségét tapasztaltam. Nem voltam túl jó megfigyelő, legalább is, az emberek reakcióival kapcsolatban kicsit sem, de azért a döbbenetet én is képes voltam felismerni. ‒ Nem, ha bajom esne, akkor bizonyára hibáztam valamiben. Ha túlélem, majd tanulok a hibából, és máskor jobban csinálom. Ha nem… Nos, az pech. Tény, volt egy-két rizikós helyzetem, de megvan a magam őrangyala, aki állandóan vigyáz rám. Ezért is sikerül elnyomnom a félelmemet, meg hát, a kalandvágy gyakorta erősebb ‒ feleltem neki komolyan, s idővel az arcom is kisimult. Épp azért csaptam fel ereklyevadásznak én is, mert anyám emléke csak így élt tovább bennem. Ő volt az én, sőt a családom őrangyala. ‒ Te még sose érezted azt, hogy valaki, vagy valami megóv téged a bajtól? ‒ érdeklődtem, elvégre, én szentül hittem abban, hogy anyám óv engem és a szeretteimet, így aztán kíváncsi voltam, hogy neki volt-e már valaha ilyen érzése, vagy csak én szoktam képzelegni. ‒ Édesanyádnak valamilyen szinten igaza van, bár én nem szólok egy szót se, annyira nem látok bele a Minisztérium ügyeibe, hogy nyíltan bírálja. Hiába vagyok mardekáros, az én nem verdesem magam azért, mert közöm lenne a Minisztériumhoz, bár tény, nincs is ‒ vontam meg a vállamat. Azonban azokat a kis mitugrászokat utáltam, akik a szülei mögé bújva fenyegetőztek a befolyásukkal. Nekem is vannak ismertebb kapcsolataim, bár nem politikai téren híresültek el, de attól még fontos személyek, mégse hangoztatom ezt folyton. ‒ Éttermet? Londonban? És milyen lenne? A német konyhát terjesztené Angliában, vagy más ételek kerülnének az étlapra? ‒ faggattam tovább, s csak remélni mertem, hogy nem veszi faggatásnak az érdeklődésemet. A német konyhát szívesen megismertem volna közelebbről, a franciához és az olaszhoz volt már szerencsém, de az előbb nem szerettem annyira. Sok mindenre nyitott voltam, idővel megtanultam az lenni, még ha az emberi kapcsolataimat gyakorta elszúrtam. ‒ Bár még mindig ott van az a lehetőség is, hogy nem létezik ‒jegyeztem meg, kifejezve a kételkedésemet. A Jeti létezésére számomra még semmilyen jel nem utalt, és akár mondhatnám azt, hogy de hát vannak a Földön olyan törzsek, amikre nem tette rá a kezét a technológia és a modern tudomány mocska, róluk azért mégis van némi sejtésünk, hogy merrefelé lehetnek. A Jetiről azonban eddig nem sok használható információval rendelkeztünk. Lehetséges, hogy élt, de akkor nagyon jók a rejtőzködő képességei. ‒ Akkor majd keress meg, ha szükséged lesz rám ‒ biccentettem, elvégre, komolyan gondoltam az ajánlatot. A tibeti hegyek egy gyakorlatlan hegymászónak a halálát jelentenék. Azt pedig nem szeretném, ha baja esne. ‒ Valami csak akad nekem is a világban ‒ feleltem szórakozottan, bár tény, az ereklyék rohamosan fogyatkoztak, de épp ezért tanultam szimbolisztikát is a családomtól, mert nem csak a varázstárgyak, hanem az ősi kultúrák is megmozgatták a fantáziámat. Szerettem volna minél többet kideríteni a múltról, holott mások szerint a jövővel kellene foglalkoznom, de azt hiszem, a múltban ragadtam. ‒ Á, jó neked. Én nem bírom fejben tartani a dolgaimat. Így is néha úgy érzem, majd’ szétrobban a fejem ‒ jelent meg egy fanyar mosoly az arcomon. Én se érthettem mindenhez, nekem a muglik voltak a gyengéim, nem is tagadtam. ‒ Gyógynövényismeretből megelégedek azzal, hogy tudom mi mérgező, mi gyógyít és mit kerüljek el. De annyira nem köt le, hogy sok időt és energiát beleöljek. Azért annyira nem vagyok időmilliomos. ‒ Teljesen ártalmatlan ‒ bólintottam a megjegyzésére, továbbrágcsálva a levelet. Magamba szívtam a menta illatát, hiszen részben azért is rágcsáltam a levelet, mert szerettem magamon, vagy a levegőben érezni a mentát. Az ismerőseimtől mindig megkapom, hogy a jellegzetes illatom miatt tudják, ha hátuk mögött bukkanok fel. Annyira nem is bántam, hogy nem hoztam szívbajt az emberekre. Kérdőn pillantottam rá, amikor megbámult, de végül annak tudtam be, hogy esetleg ő is szeretné megkóstolni. ‒ Te tudod, én biztosan elfelejteném újra magamra szórni a varázslatot. Gyakran beletemetkezem abba, amit csinálok ‒ túrtam a hajamba. Elég gyakran elmerültem a gondolataimban, nem tudom, hogy neki egyáltalán feltűnt-e, de a lényeg, hogy minden bizonnyal halálra fagynék, ha egyedül órákat töltenék idefent. ‒ Figyelmeztetésnek meg ott vannak a haverjaim. Thomas állandóan jelleggel megtalál valami hülyeséggel, még akkor is, ha kifejezetten előle bujkálok. Már az is kész csoda, hogy még nem talált meg, bár szerintem annyira leköti a rendbontás, hogy elfeledkezett rólam ‒ mosolyodtam el szórakozottan, miközben igyekeztem rendbe tenni azt a szénakazlat, amit a hajamból csináltam. ‒ Nem, nem igazán. Szerintem ezért is vagyunk jóban, mert különbözünk. Mindegyikünk hozzátesz valamit a csapathoz: Tom a hülyeségeit, Ian a csajozási mániáját, Morticia az agresszivitását, én meg a tudásomat. Tudod, nem rajongok azért, ha minden ember ugyanolyan. Elvesznek az egyéniségek, meg aztán, hiába panaszkodok meg bosszankodok miattuk, tudom, hogy számíthatok rájuk. A bizalom az, ami részben összetartja a barátságainkat ‒ próbáltam elmagyarázni Lieselnek, hogy mégis én miként láttam a dolgot. Elvégre, Tom akármilyen fárasztó volt, még ha nem is mutatom ki, mindig fel tud vidítani, akármennyire untatnak mondjuk Ian nő ügyei, mégis akármiben kikérem a véleményét. ‒ Hát, tényleg az. Két kezemen nem tudnám megszámolni a rokonságot, bár anyám családját annyira nem ismerem ‒ feleltem szórakozottan. ‒ És jól kijössz azzal az unokatesóddal? Igaza volt, az én családom picit másabb volt. Kezdve azzal, hogy a rokonaim többségét ismertem, és szinte sose voltunk otthon. Nálunk az állandó jövés-menés a jellemző. ‒ Én se voltam mindig ilyen, sőt a tolerancia néha kifejezetten távol állt tőlem, de megkomolyodtam, rájöttem néhány dologra, és képes voltam változtatni a hozzáállásomon, bár mondjuk a származás miatt sose szekáltam másokat. Úgy voltam vele, hogy ideje lenne már felnőni. ‒ Nem tudom, hogy miért osztottam meg ezzel a lánnyal olyan könnyedén a gondolataimat, de végsősoron, kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult. Kifejezetten érdekelt annyira, hogy esetleg később is akarjak találkozni vele. Keserű elmosolyodtam. Ennyire egyértelmű lett volna? ‒ Igen, kicsit. Elaludtam a kanapén a jegyzeteim felett, és sikerült elfeküdnöm, de majd elmúlik ‒ legyintettem. Fogalmam se volt, hogy kivel tehetném rendbe, elvégre, annyira nem voltam jóban másokkal, hogy ilyeneket kérjek, arra a három őrültre meg nem szívesen bíznám magam, mert kitörnék a nyakamat. Az is megfordult a fejemben, hogy rendbe rakatom Madam Pomfrey-val, de biztos voltam benne, hogy elhajtana a gyengélkedőről. ‒ Sok sikert hozzá, ha esetleg nem bírna magával, akkor szólj nyugodtan, majd helyre teszem ‒ biccentettem. A rendesnek tűnő csajokat többnyire óvtam attól a kerge marhától, de azok, akik voltak olyan hülyék, hogy leálljanak flörtölni vele, azokat nem akadályoztam semmibe. Örültem, hogy Liesel a normálisabbak közé tartozott. ‒ Hát, biztos nem. Nincs annyi pénz, vagy ereklye a világon, amivel rá lehetne venni ‒ törtem ki nevetésben. Már az kész csoda volt, hogy a kviddicsválogatóra elmentem. ‒ Még szerencse, mert a falra másznék magamtól ‒ vigyorodtam el. Néha a saját háztársaim is képesek voltak kiakasztani, nem kellett volna, hogy én is olyan irritáló legyek, mint néhányuk. Ezután elterelődött a szó a kviddics irányába, és fájdalmas grimasz jelent meg az arcomon, amikor említette a balesetet. ‒ Ó, elég durvának hangzik. Ugye nem lett semmi komolyabb baj? Mert, ha elég magasról zuhantál le, az fájdalmas lehetett ‒ kérdeztem homlok ráncolva. ‒ Tudom milyen szar leesni róla. Igaz, nem túl magasról, de régen előfordult, hogy én is közelebbről megismerkedtem a földdel. Most már szerencsére nincs gondom vele. És akkor a te seprűlovasi pályafutásodnak vége? Egy pillanatra találkozott a tekintetem az övével. Meglepetten fürkésztem az arcát, majd túllendültem az egyik megjegyzésén, és egy újabb levelet a számba véve válaszoltam neki. ‒ Hát, a többséget inkább a hírnév érdekli, semmint a szórakozás. Én nem akarok híres lenni. Mindent azért csinálok, mert ahogy te is mondtad, szeretem. ‒ Az ereklyevadászatot, a kviddicset, a hegymászást, a fordítást, mindent azért csináltam, mert örömet leltem benne. ‒ Persze, de hát minden csapatban akadnak ilyenek. De változó, hogy miért. Az egyik srác például töri az angolt, vele azért nehezebb, aztán vannak az önző, bunkó, nagyképű tahók, akik azt hiszik, hogy egymaguk leviszik a meccset… De kellő gyakorlással meg elszántsággal össze tudunk dolgozni. Azt nem is kérdeztem, hogy a Griffendél csapata milyen. Tudtam, hogy ott picit másabb volt a helyzet. Meg aztán a kviddicsről egy hűvös fuvallat megint elterelte a figyelmemet, és dideregve próbáltam még szorosabbra húzni a kabátomat. ‒ Figyelj, te biztos itt akarsz megfagyni? Szívesen beszélgetek máshol, ahol melegebb van, de azt hiszem, nekem mára elég volt a friss levegőből ‒ ajánlottam fel, hogy ha szeretné, akkor menjünk át máshová, ahol nem válok élő jégcsappá.
Kicsit azért meglepnek a szavai. Persze eddig is tudtam, hogy az ereklyevadászat veszélyes, és azt is hogy vannak, akik kimondottan szeretik a veszélyt, de igazából még sosem találkoztam olyannal személyesen, aki így van ezzel, sőt aki még ezt ki is mondja nyíltan, hogy szeret veszélyben lenni, mert az élteti. - És utólag sem félsz, hogy... komoly bajod lehetett volna? Mármint... ha nem is tudom tényleg életveszélyes helyzetbe kerülsz, vagy ilyen még nem volt? - nem tudok a családjáról, arról se, hogy az édesanyja meghalt. Nem tudom, hogy ha imádnék csinálni valamit, ami az életemet kockáztatja és tudom, hogy mást már elveszítettem miatta, akkor vajon csinálnám-e tovább csak azért, mert annyira szeretem. Ha jól sejtem, akkor neki ez nem gond, és ha a szülei is ezzel foglalkoznak, akkor valószínűleg nekik sem, de mondjuk mi lenne ha lenne valaki, akinek fontos, aki nem rajong ezért az egészért? Ez olyan, mint amikor valakinek auror a férje, és egész álló nap retteghet, hogy vajon visszatér-e hozzá egyáltalán. - Anya újságíró, egy kisebb lapnál dolgozik, mert mindig úgy gondolta, hogy a Reggeli Prófétára túlzottan hatással van a Minisztérium. Apa pedig afféle üzletember, bár most azt tervezi, hogy éttermet nyit. Neki nehezebb volt itt elkezdeni az új életet, mert régen a család ügyeit intézte, nem volt kifejezetten foglalkozása. - ezért is foglalkozott velünk többet viszonylag, mint anya, de sosem éreztem, hogy ez olyan rémes lenne. Mi nem vagyok egy olyan tipikus család. Meg aztán 11 éves koromban jött a Roxfort, onnantól már úgyis itt töltöttük az időnk nagy részét. Azóta kezdett el apa is jobban odafigyelni magára és a munkára. - Oké, végül is az is lehet, hogy a jeti intelligensebb, mint gondoljuk, hiszen nincsenek róla rendes feljegyzések és talán még igényt is tartanék a hegymászási tanácsadásra. - bár a nagy esésem óta van egy leheletnyi tériszonyom, de nem mondanám olyan veszélyesnek. Azt hiszem ez inkább az esés miatti félelem, nem kimondottan olyan tipikus tériszony. - Igen, biztosan és köszönöm. Remélem te is felfedezel majd valami igazán nagy dolgot. - viszonozom a halvány mosolyt. Nem rossz srác, pedig Mardekáros. Sosem voltam mondjuk kifejezetten előítéletes, de azért tudom, hogy a házának sok tagja nem kifejezetten az a kedves és mosolygós típus. Többségük inkább nem szeret senkivel sem társalogni, nem hogy kedélyesen elcsevegni akár hosszan is, ő viszont egészen érdeklődőnek és nyitottnak tűnik. - A mugliismeret nekem egészen jól megy, igazából csak nyitottnak kell lenni hozzá, úgy nem nehéz, bár tény hogy nagyon más a világuk, mint a miénk. De gyógynövényismeretből én se vagyok kiemelkedő, bár azért eldöcögök belőle. - mondjuk kell is, hiszen ha az ember a természetet kedveli és az állatokat, akkor a növényvilággal is tisztában kell lenni. Nem mondom, hogy profi vagyok belőle, de érdekel és oda szoktam figyelni azért órákon rendesen. - Végül is természetes anyag, gondolom rágcsálni se lenne egészséges, ha lenyelni sem. - biccentek egy aprót. Azért igyekszem nem látványosan figyelni, ahogy rágcsálja, bár őszintén szóval határozottan nehéz nem azt nézni, mert hát szokatlan jelenség és az ember tekintetét mindig valahogy magához vonzzák a mozgó dolgok, mint jelen esetben a szája. Közben veszek én is egyet a felém kínált zacskóból, hiszen ha már ő ennyire szereti, akkor szívesen kipróbálom én is, hogy milyen lehet. - Ez igaz, de nem olyan fárasztó dolog ez. - legalább nekem nem jelent gondot újra és újra felhúzni a mágiát. - Valahol arra is figyelmeztet, hogy telik az idő, még hasznos is. - nem ülök itt akár órákat, mert amikor két-három alkalommal kell megismételni egy bűbájt akkor tudja az ember, hogy tényleg elment az idő és ideje valami mással foglalkozni, vagy netán lefeküdni lassacskán. - De ha ilyen máshogy gondolkodtok a barátaiddal, akkor... nem fura, hogy barátok vagytok? - mármint persze nem lehet mindenki egyforma, csak az ember azt gondolná, hogy barátok főleg azok lesznek, akik hasonlóan gondolkodnak, valami összeköti őket, de ha a barátit vissza kell fognia, ha olyan mások, mint ő, akkor ez nem igen van meg. Nincs összhang. - Valószínű neked még így is nagyobb a családod, nekem apa szülei részéről volt szerteágazó, anya szülei muglik, velük szoktam találkozni, ezért is megy jobban a mulgiismert, de összesen egy unokatestvérem van csak. - hát igen a mi családunk nem olyan nagy és szerteágazó, de nem is baj. Sosem éreztem úgy, hogy olyan nagyon hiányozna a dolog, jó ez így. És ha hiányozna se lenne másképp végülis, szóval... mindegy. - Örülök, hogy te így gondolkozol. - azért ezt tényleg jó hallani, nem az a tipikus Mardekáros, aki mindenkit lenéz csak a származása miatt. - Fáj a nyakad? - nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá, hiszen már sokadik alkalommal masszírozgatja magának, és persze ki tudja akár el is zsibbadhatott, vagy meghúzhatta, elfeküdte nem biztos, hogy egyértelműen fáj, de egyre többször masszírozgatja magának, úgyhogy biztos, hogy valami gond van vele. - Ez van. Nem olyan vészes. - vonom meg a vállamat, mert azért látom rajta, ahogyan lesüti a szemét, hogy talán úgy érzi bánt ezzel a kérdéssel, pedig koránt sincs így. Nem zavar, hogy a családomról van szó. Apa szülei ilyenek, én már elfogadtam és nem is emlékszem rájuk már annyira, hogy kellemetlenül érintsen a dolog. - Oh hát... köszönöm, ez kedves tőled. Igyekszem továbbra is elkerülni. - azért erre kap egy enyhén zavart mosolyt. Még nem is ismer annyira, bár tény, hogy nagyon jól elbeszélgetünk nagyjából mindenről, de az ember általában azt szokta óvni a szerinte nem kedves pasiktól, akit mondjuk minimum kedvel. Az elején még beszélni se nagyon akart pedig, de úgy fest, hogy egészen jól alakult ez az este, maximum a naplómról sikerült megfeledkeznem. Persze ettől függetlenül is van annyi eszem, hogy tipikus nőcsábászokkal ne nagyon kezdjek. Az egy éjszakás kalandok nem nekem valók, főleg hogy másnapra nem is igen emlékeznék rájuk és az nagyon kellemetlen lenne, ha úgy ébrednék fel valaki mellett, hogy azt se tudom, hogy kicsoda. - Akkor azt hiszem egyikünk se fog beállni a kórusba mindenki legnagyobb örömére. - szélesedik ki az én mosolyom is. Attól tartok abból valami macskavernyákolásszerű lenne csak, ami miatt valószínűleg elég sok minden maradna meg mondjuk az évnyitó ünnepségen az ételből, mert esélyes, hogy mindenki ahogy tudna menekülne, hogy ne kelljen hallgatnia. Hagyjuk csak meg a kórust azoknak, akik értenek hozzá. - De szerencsére nem vagy olyan Mardekáros. - ami jó, hiszen még nevetni is tud és nem vesz sértésnek egy vicceskedve tett megjegyzést. Mondom én, hogy nagyon rendes srác. - Hát... nem sikerült megbarátkoznom a seprűvel úgyhogy elég nagyot estem a válogatón. Azóta nem próbálkoztam a dologgal inkább. - rántom meg a vállamat. Estem... hát igen, és ennél azért jóval komolyabb következménye is lett a dolognak, de ebbe most nem megyek bele. Ha már nem merült fel, akkor nem szívesen boncolgatnám a témát. Legalább el tudok beszélgetni valakivel úgy, hogy nem meglepett pislogással néz rám, mert már hallott rólam. - Dehogy! Ez jó dolog, hogy nem a hírnév miatt csinálod, hanem azért, mert szereted csinálni, ez tetszik benned.... Úgy értem tiszteltre méltó. - zavart torokköszörüléssel nézek le a kezemben tartott mentalevélbe, amit azóta is aktívan rágcsálgatok azért időnként. Az már tuti, hogy a leheletem elég jó lesz. - Szerintem az nem is jó, ha valaki csak a hírnév miatt csinálja, hiszen ez mégis csak csapatjáték, bár gondolom azért vannak olyan csapattársaid akikkel nehezebb összedolgozni. - nem mondom, hogy minden Mardekáros önző, de azért vannak köztük bőven akiknek elsődleges az, hogy mit tudnak elérni ők és nem feltétlenül az, hogy mit tud elérni együtt a csapat.
‒ Persze, szoktam. Minden ember fél, de jól látod. Tudod, amikor veszélyben vagy, amikor ténylegesen kockán forog az életed, akkor nem nagyon van időd rettegni. Olyankor felülkerekednek az ösztöneid, teszed, amit tenned kell, hogy megmenekülj. Nem igazán tudom leírni milyen érzés az, amikor elönt az adrenalin, de olyankor néha úgy érzi az ember, hogy a határait feszegetve bárkire képes ‒ fogtam bele valami suta magyarázatba, miközben a kezemben tartott zöld levelet morzsolgattam. Nem jutottak eszembe a megfelelő szavak, és kifejezések, amelyekkel jól leírhattam volna a veszély és a leendő szakmám iránti szenvedélyemet. Ez borzasztóan zavart. ‒ Miért, akkor mivel foglalkoznak? ‒ érdeklődtem, hiszen, rólam már tudta, hogy a családom csupa őrült ereklyevadászból állt, így a szüleim foglalkozásával is tisztában volt. Az állatos megjegyzésére elfojtottam egy mosolyt. Azért annyira nem voltunk jóban, hogy állandóan vigyorogjak a közelében, csak három kiváltságos személy volt az iskola falain belül, akik „élvezhették” a mosolyomat. ‒ Végül is, a bestiamesterek elég sok mindennel foglalkoznak, és valóban ráérsz még kitalálni ‒ feleltem, miközben a nyakamat kezdtem masszírozgatni. Az éjszakát a klubhelyiség egyik kanapén töltöttem, ugyanis sikerült elaludnom a jegyzeteim felett. A kanapé karfája meg nem volt túl kényelmes párna, így most piszkosul fájt a nyakam, és még a vállaimat is sikerült elfeküdnöm. ‒ Ha találsz egy Jetit, és esetleg a Jeti elvezet egy ősi városba, feltétlenül szólj, vagy ha hegymászási órák kellenek ‒ mutattam rá, majd folytattam a leveleim rágcsálását. Szívesen megtanítottam volna arra, amit tudok, mert valljuk be, Tibet környékén nem túl barátságos körülmények uralkodnak, így nem ártott volna, ha alap táborozási tudással rendelkezett volna, meg persze jól ment neki a hegymászás. Egyelőre, egyiket se néztem ki belőle. Nem tűnt olyannak, mint aki ilyenekkel sokat foglalkozott volna. ‒ Az igaz. Hamar híressé válnál, a szüleid is gondolom, nagyon büszkék lennének rád az eredményeid miatt. Hát, a legjobbakat kívánom neked ‒ engedtem meg egy apró mosolyt magamnak. Sokan úgy vélték, hogy mi, mardekárosok utolsó szemétládák voltunk, de ez nem volt teljesen igaz. Rendben, a hangadók igazi rohadékok tudtak lenni alkalomadtán, de nem is tudják, hogy köztünk hány olyan ember van, aki kerüli a felesleges összetűzéseket. Ezután váltottunk pár szót az öregemről. Tényleg nem rossz ember, sőt tényleg csak jót akart nekem a feladatokkal, épp ezért igyekeztem megnyugtatni Lieselt is, hogy apám nem kiszúrásból küldözget nekem különféle dolgokat. ‒ Valahogy úgy. Nem vagyok egy hollóhátas, de ami érdekel, azt megjegyzem, és viszonylag könnyen meg is tanulom. De amilyen kiemelkedő a tudásom mágiatörténetből, úgy lehetne mondjuk csiszolni a gyógynövényekkel, vagy a muglikkal kapcsolatos ismereteimen ‒ vontam meg a vállamat. Azokban a témákban okosnak tartottam, amik érdekeltek, de nem tartottam magam zseniálisnak, és az önértékelésem is rendben volt. Néha hecceltem Tomot a baromságai miatt, olyankor gyakran piszkáltam azzal, hogy használhatná többet az eszét, de a képességeit soha nem becsültem le. Nem hiába jelentkezett aurornak, így hát bíztam benne, hogy Liesel is azon a szakon tanult, ami a legjobban passzolt hozzá. ‒ Jól jön, ha nem ragadok le folyton egy részletnél ‒ jegyeztem meg. Eszembe jutott, hogy lehetséges, azért nem haladtam az imént a fordítással, mert azzal kínoztam az agyamat, hogy eszembe jutassak néhány olyan ógörög szót, amiknek nem feltétlenül tudtam mindig a jelentését. ‒ Többnyire igen. Elgondolkozom, és nem veszem észre, vagy beszéd közben lenyelem, de amúgy semmi káros hatása nincs ‒ pillantottam rá. Nem értettem, hogy ezen miért lepődött meg annyira, bár tény, nem mindenki helyettesítette a rágót mentalevelekkel. Mivel arról kérdezett, hogy idővel nem válik-e kesernyéssé az íze, s a kérdésére nem tudtam választ adni, ezért nem tudtam mást tenni, minthogy megkínáltam őt. ‒ Ugyan, nincs mit. Remélem, majd választ kapsz a kérdésedre ‒ pillantottam rá, miután belenyúlt a zacskóba. Ezzel is azt akartam sugallni, hogy tényleg csak azért kínáltam meg, mert ha már szóbakerült, akkor egy részt így illik, másrészt pedig őt érdekelte annyira az íze. Nem szerettem volna válaszok nélkül hagyni. ‒ De ha elmúlik a varázslat, akkor újra magadra kell szórnod ‒ érveltem amellett, hogy jobb a meleg kastélyban tartózkodni, mint a huzatos csillagvizsgálóban. Valahogy sejtettem, hogy ő imádja bámulni a csillagokat. Gyerekként én is gyakran néztem őket a szobám ablakából, de egy idő után számomra a fénylő gömbök nem jelentettek mást, mint egy égi térképet, amely alapján tájékozódhattam. Épp ezért nem is mondtam semmit, csak halványan elmosolyodtam. Nem akartam elkedvetleníteni azzal, hogy én hogy viszonyultam az égitestekhez. ‒ Talán egyszer tényleg észhez térnek ‒ grimaszoltam, majd megrándítottam a vállamat, amikor a származásról kezdtünk beszélni. ‒ Végül is… Én félvér vagyok, bár aranyvérű környezetben nőttem fel, szóval inkább hajlok a varázslótársadalom felé. Anyám szüleit meg bátyját nem is ismertem sose, mert megszakította velük a kapcsolatot, amikor férjhez ment apámhoz. Ők nem fogadták el anyát… De annyira nem is hiányoznak. Apai ágról elég szerteágazó családom van ‒ mondtam tétován, bár talán kissé eltértem a tárgytól. ‒ Na mindegy. Szóval, a lényeg az, hogy az aranyvérűek eléggé önérzetesek, szeretik, ha a hatalom az ő kezükben van, ezért olyan fontos a többségnek a vér-kérdés. De szerintem nem nagyon kell foglalkozni velük. A mardekárosok között is csak a nagyon sznobok szeretik azt hinni, hogy a családjuk miatt különbek másoknál ‒ fejtettem ki a véleményemet, ismét a nyakamat masszírozgatva. Gondoltam rá, hogy megkérem valamelyik haveromat, hogy tegyék majd rendbe, de előbb törték volna el valamelyik csigolyámat, semmint segítettek volna rajtam. ‒ Ó, értem ‒ bólintottam. Időközben rájöttem, hogy talán annyira mégsem kellene feszegetni ezt a témát, hiszen valószínűleg a költözés meg a nagyszülei emlegetése kellemetlen emlékeket ébresztett benne. Azzal, hogy elpirult, sikerült engem is zavarba hoznia, így lesütöttem a szemeimet, és azzal foglaltam el magam, hogy a tarkómat kezdtem vakargatni. Csak akkor pillantottam fel, amikor már teljesen másról kezdtünk beszélni. ‒ Tudok én lazítani, ha kell. Nem vagyok olyan öreg. Szimplán a legtöbb hülyeségből nőttem ki ‒ vigyorodtam el. Bezzeg Tom! Neki sose fog benőni a feje lágya, és újra és újra ugyanazokat a baromságokat fogja elkövetni. Apropó, kellett szóbahoznom, ugyanis pechemre Liesel elég szépeket hallott róla. Kelletlenül felsóhajtottam. ‒ Igen, az. Szerintem sose fog megállapodni ‒ forgattam meg a szemeimet. Eléggé bosszantott, hogy Thomas szinte mindenkire képes volt rámozdulni, aki csak a női nem képviselője volt. ‒ Okos lánynak tűnsz, de azért fogadd meg a tanácsomat, és kerüld el. Jó barát, tényleg, de nem szeretem, ahogy a lányokkal flörtölget. Jobbat érdemelnél nála ‒ szusszantottam. Nem szerettem volna, ha az idióta ráhajtott volna a lányra, elvégre, kezdtem egészen megkedvelni Lieselt, meg amúgy se akartam volna bárkinek is rosszat. Liesel se tűnt olyannak, aki futó kalandokra vágyott, Tom pedig csak azt nyújthatott volna neki. Jobb, ha nem keresztezik egymást az útjaik. Meg aztán az is megfordult a fejemben, hogy majd Thomashoz viszonyít majd, pedig én egyáltalán nem voltam olyan, mint ő. Az ereklyéim jobban lekötöttek, mint a csajozás, ezt az ismerőseim mind tudták rólam. ‒ Örülök, hogy így gondolod ‒ biccentettem. Néhányan mindig szóvá tették ezt a szokásomat, többnyire azért, mert nem szerették a levegőben terjengő mentaillatot, bár az effajta megjegyzésekkel nem szoktam foglalkozni. ‒ Ez az iskola évről-évre meglep valamit ‒ ingattam a fejemet szórakozottan, bár tény, eddig nem sok figyelmet szenteltem a kórusnak. Amikor év elején énekelni szoktak, akkor többnyire azt szoktam kívánni, hogy fejezzék be végre, zavarjuk le a beosztási ceremóniát, hogy végre ehessünk. ‒ Ha megnyugtat, az én hangomat se hallgatnák az emberek egész nap ‒ vigyorodtam el. Nem tudtam énekelni, sőt kifejezetten rémes hangom volt. Meg aztán, nekem az ilyenek otthon kimaradtak, ezer más elfoglaltságom volt. ‒ Nem igazán ‒ ráztam meg a fejemet, ezúttal fel is nevettem. ‒ Ha olyan mardekáros lennék, akkor ezt a kijelentést sértésnek venném ‒ pillantottam rá. Természetesen csak szórakoztam. Jó volt nekem odalent Iannel meg Morticiával, nem vágytam az izgága griffendélesek közé, meg aztán, akkor Tomot le se tudnám kavarni magamról. ‒ Ahány ház, annyi szokás. A te családod picivel másabb, mint az enyém ‒ jegyeztem meg valamivel szelídebben. Mondjuk, igencsak meglepett volna, ha hasonló hobbikat űzött volna, mint én. Bár, azért mégis csak akadt egy közös pontunk a kviddics képében. Sosem gondoltam volna, hogy valakivel majd pont ez fog összekötni. ‒ Ó, tényleg? És, ha szabad tudnom, mi történt? ‒ érdeklődtem meglepetten. Nem emlékeztem rá, hogy láttam volna seprűn lovagolni, bár tény, a griffendéles csapatválogatásokon nem is nagyon lehettem volna jelen. ‒ Igazság szerint az egyik barátom nyaggatott addig, amíg el nem mentem egy válogatásra. Nem sok kedvem volt hozzá, de most már egészen megszerettem ‒ vontam meg a vállamat. Régen nem hittem volna, hogy valaha is a Mardekár kviddicscsapatában fogok játszani, de ha már így alakult, akkor nemigen visszakoztam. Pláne, hogy már kezdtem élvezni is a játékot. ‒ Hm. Lehetséges, de engem egyáltalán nem zavar. A Malfoy-gyereknek meghagyom, hogy fogóként villogjon, az sose vonzott, hogy őrzőként engem sorozzanak meg a kvaffal, ahogy az sem, hogy leüssenek a seprűmről, miközben a labdákért kergetőzöm. A terelőket ritkán célozzák be egy meccsen, ellenben én meg tudom védeni magamat és a csapattársaimat. Amúgy se szeretem a rivaldafényt. Egy jól alakult meccs után természetesen örülök egy-egy vállon veregetésnek, vagy köszönömnek, de nem várom el, hogy engem istenítsenek. Miért, szerinted zavarnia kellene? ‒ Sosem szerettem, ha körülugrálnak, vagy éppen arról magyaráznak, hogy milyen nagyszerű vagyok. Az efféle talpnyalást elítéltem. Egy néha elejtett dicséret, vagy egy elismerő pillantás többet ért nálam, de ha nem kaptam meg ezeket, akkor nem éreztem rosszul magam. Nem volt szükségem pozitív visszajelzésekre.
Igazság szerint soha sem voltam különösebben előítéletes, hiszen velem is lehetne bárki. Nem vagyok olyan, aki hajkurássza a veszélyt, csak mert Griffendéles, sőt igazán rendbontó sem, a süveg nem ez alapján osztja el a diákokat. Sok Mardekáros inkább meg akar felelni az elvárásoknak, de lehetnek kivételek, akik egyszerűen csak szeretik elérni, amit akarnak, ami nem feltétlenül rossz, ha nem teszik tényleg bármi áron, ő viszont bár talán az elején tényleg zárkózottnak tűnt, nem tűnik most olyan nagyon rettenetesnek, hogy félnem kelljen tőle mikor talál valami csúnyát mondani, csak mert hirtelen olyan kedve van, sőt egészen nyíltan beszél egy idő után már, amire őszintén szólva nem is számítottam, amikor először leült mellém, hiszen úgy tűnt inkább csak azzal foglalkozik, amivel akkor is, amikor érkezett, más nem igen érdekli. - És egyáltalán nem szoktál félni? Vagy félsz, de... részben ez is éltet? - talán túlzottan indiszkrét ilyet kérdezni valakitől, de nem nagyon van ereklyevadász ismerősöm és igazából tényleg kíváncsi vagyok, hogy vajon hogyan megy ez. Persze odaállni egy sárkány elé is veszélyes móka, de az ember azért jobban fel tud készülni, mint mondjuk teljesen random csapdákra egy titkos alagútban, ahol előtte még soha senki sem járt. Az azért egészen más, vagy nem? - Igen, főleg hogy egyik szülőm sem foglalkozik ilyesmivel. Szeretik az állatokat, de... nagyjából ennyi. - szóval nálam nem volt semmiféle külső behatás. Persze nála sem rossz, hogy igen, végülis van már egy alapja, látta, hogy ez mivel jár és gondolom, ha mégis mást választ, akkor nem tették volna ki a szűrét, bár persze nem tudhatom, csak kíváncsi voltam, hogy nincs-e esetleg olyasmi, ami még szintén érdekli, de fel sem merült benne, mert ezt látta mindig a felmenőitől. - Nem is tudom... azért ennek is meg van az izgalma, de még nem találtam ki, hogy pontosan ezen belül mivel foglalkozom, végül is van még időm kitalálni. Az is lehet, hogy a végén egyszerűen a Minisztériumban helyezkedem el, vagy... mégis elmegyek Jetit vadászni. Lehet, hogy sok évbe telne, de ha tényleg találnék egyet és dokumentálnám az azért elég nagy dolog lenne. - megvonom a vállamat, hiszen a jó ég tudja, még tényleg nem döntöttem el fixen, hogy mihez is akarok kezdeni. Majd idővel erre is rájövök, addig meg még nézelődöm és tanulok minél többet. Tény, hogy az ő szakmája egészen más jellegű, de azt hiszem nekem meg az rejtene magban túlzottan sok izgalmat, meg aztán valószínűleg a szüleimet is a frász kerülgetné, ha régi piramisokban akarnék kommandózni régi tárgyakat kutatva. Épp eléggé megijedtek a sérülésem miatt is. - Akkor jó. - bólintok egy aprót, na nem mintha tehetnék bármit is, ha mondjuk nem lenne jó fej az apja és ellátná munkával is akár hét közben is, amikor más dolga lenne, vagy szórakozna. De mondjuk igaza van, hét közben én is főleg a tanulással foglalkozom, nem is igen van az embernek ideje egyébként másra. - Akkor úgy könnyebb és gondolom ez is edzés neked, mert egy kriptában... vagy ilyesmi is néha több dolgot kell csinálni egyszerre. - na nem mintha értenék ennyire hozzá, de vélhetően amikor csapdákat kell átugrani és közben megszerezni valami rejtett tárgyat és kódokat megfejteni, akkor muszáj mindenre jól odafigyelned, bár lehet hogy azért túlgondolom ezt az egészet és nem minden ereklyevadásznak olyan az élete, mint a mugliknál Indiana Jonesnak. - Szóval le is nyeled? - azért ezen meglepődöm, hiszen a rágót sem szoktuk lenyelni,b ár ez tény, hogy nem rágó, hanem mentalevél, jóval természetesebb, talán nem is olyan fura, ha az ember a végén lenyeli, ha már a rágcsálásával foglalkozik. Azért kicsit méregetem a zacskót, de végül kiveszek belőle egyet. Még nem próbáltam, de ha ennyi jótékony hatása van, akkor miért ne. Reméljük, hogy nem arra várt eddig, hogy mikor kínálhat meg, mert mondjuk rémes a szájszagom vagy valami, pusztán csak udvarias, ha már rákérdeztem. - Köszönöm! - és hát akkor lássuk. Azt láttam ő hogyan csinálja, úgyhogy követem a technikát, a naplóm most úgyis félretevésre került, így hát van szabad kezem levelet rágcsálni. - Így sem igazából. - mosolyodom el, hiszen nem fázom, varázslattal ez könnyedén megoldható. Persze örökké nem tart ki, de annyira sokat nem is maradok itt, hogy ez nehézséget okozzon. - Pedig az is érdekes lehet, meg mondjuk számomra a csillagok is. - bár úgy látom valahogy a tekintetéből, hogy ő ezzel nincs így. Persze nem mindenki lehet oda értük. Szépek, de ezt nem mindenki látja meg, van akinek csak világító pontok az égen, nekem inkább valami messzi csodát tartogatnak, amin el lehet merengeni, olyan megfoghatatlan. - Igen, de próbálok úgy hozzáállni, hogy nekik is rossz ez, talán egyszer észhez térnek, ha apa fontos nekik. Én soha sem értettem, hogy miért olyan fontos, hogy ki honnan származik, nem attól lesz több, vagy kevesebb. - tudom persze, hogy a Mardekárosok között elég sokan annak, akik ezzel nagyon nem értenének egyet, de azt hiszem ő nem közéjük tartozik. Nem attól kell függnie, hogy milyen ember vagy, hogy honnan jöttél, hanem hogy mit teszel és hogy hová tartasz, attól leszel az, aki vagy. - Azt hiszem, de elég fiatal voltam még akkor és a szüleim nem sokat beszéltek róla később sem. Inkább próbáltak minket óvni bármi rossztól, meg hát anya angol, az azért segített. - főleg miután apa el is vette, már nem voltak olyan nehézségek, mi meg hamar eljöttünk a Roxfortba a bátyámmal, így aztán végképp nem igen tudtunk róla, ha netán e miatt volt bármi gond is. Amit viszont ez után mond azért tényleg jól esik, talán egy leheletnyit még el is pirulok, ami jól meg is látszik a halvány bőrömön. Nem minden nap mondják az emberre, hogy valami különlegessé teszi. - Úgy mondod ezt, mintha már harminc lennél és kiöregedtél volna a szórakozásból. - benőtt a feje lágya, pedig még mindig alig mondható felnőttnek. Mókás ezt hallani a szájából, de gondolom a feladatok is megkomolyítják rendesen, amit az apjától kap időnként. Nem is tudom, hogy ez a nagy komolyság a jobb, vagy mondjuk az emlegetett ikrek, akik azt hiszem nagyjából soha sem fognak igazán felnőni, vagy megkomolyodni. Talán valahol a kettő között félúton, na nem mintha amúgy én ezt az arany középutat követném. - Róla már hallottam és futólag ismerem is. Elég nagy... nőcsábász hírében áll, minimum egy szobatársamnak már csapta a szelet. - a minimum csak azért, mert nem mindent mesélnek feltétlenül el nekem és nem is emlékszem mindenre, de Thomas... na ő az a típus, akit beleírok a naplómba. Pár éve, még a sérülésem előtt nem volt ilyen, azt tudom, de azóta inkább az a típus, akiről jobb ha tudod, ha netán bókol az nem jelent semmit, mert valószínűleg aznap már előtted másik öt lánynak is ugyanúgy bókolt. Ennek pedig így az ég világon semmi értéke nincs. - Igen és egyébként egész jó. - célzok itt most az azóta már részemről is kipróbált mentalevélre. Nem mondom, hogy a rabja leszek és ezentúl én is majd folyton ezt rágcsálom lépten-nyomon, de összességében tényleg nem rossz. - Van időnként zene is, tudod kevesebb hangszer ugyan, de azért van, de az énekük is nagyon szép, azt is szeretem hallgatni. Nekem valami rémes fahangom van, becsülöm azt, akinek nem. - szélesedik ki a mosolyom, még majdnem röviden fel is nevetek. Önkritikám az van, tudom, hogy a hangom rémes, de van hallásom és felismerem azt, ami szép, és épp e miatt szeretem a zenét. Megnyugtat és az igazán szép dallamok teljesen el is tudnak lazítani. - Hű, hát... tényleg nem sokat ülsz egy helyben. Ezek alapján akár Griffendéles is lehetnél, én ebből nagyjából semmit se próbáltam, az én családom nem ennyire kalandvágyó, mint a tiéd, de biztosan van, ami izgalmas. A kviddicset én is kipróbáltam... egyszer, de annak nem lett jó vége, a seprű nem barátkozott meg velem pedig elmentem egy csapatválogatásra is, de az nem lep meg, hogy te csapattag vagy és terelő... A terelő olyan elhanyagolt poszt nem? Mármint az őrző kivédi a gólokat, azt lehet számolni, a hajtók gólt dobnak, a fogó elfogja a cikeszt, a terelő nem az a tipikus középpontban lévő poszt, ez nem zavar? - mondjuk az is lehet, hogy leginkább csak szereti levezetni a feszültséget a játékkal, és ezért is szereti ezt a posztot, mert talán nem a rivaldafénybe kerül vele, de azért elég szépen kell támogatni a csapatot. Jó terelők nélkül a hajtók is esélytelenek.
Szerencsére, nem voltam annyira zárkózott, mint anya elvesztésének idején. Akkoriban nagyon magam alatt voltam, alig lehetett hozzám szólni, többnyire a szobámban tartózkodtam, és könyveket bújtam, vagy a szüleim közös dolgozószobájában tébláboltam. Azóta nyitottabbá váltam, bár még mindig nehezen lehetett felkelteni az érdeklődésemet, de ha valakinek sikerült, meglepően lelkes tudtam lenni egy-két dolog, vagy személy kapcsán. Ez sokakat megszokott lepni, elvégre, nehezen mutatom ki az érzéseimet, sőt tényleg elég mogorvának tűnök azokkal szemben, akiket nem ismerek, de ez az idő múlásával úgyis mindig megváltozik. Persze, emellé szokott társulni általános a mardekárosok felé irányuló előítéletesség, amin a marcona ábrázatom nem sokat javíthat. A megállapítására, miszerint pont a veszélyt szeretem ebben a szakmában, mentalevelet morzsolgatva bólintottam. Ez éltetett. Bár lehet, hogy pont anya balesete miatt kerülnöm kellene ezt a szakmát, de még ez se tudott távol tartani az ereklyevadászattól. Miatta és apám miatt léptem erre az ösvényre, és egyelőre nem bántam meg. ‒ Persze, párszor. Az elmúlt években apám gyakran visz magával, amikor nyári szünetem van. Olyankor szinte sose vagyunk otthon. Ha meg találunk valamit, akkor segítek az öregemnek cikket írni, mert néha szokott szaklapokban publikálni ‒ igyekeztem visszafogni magam, mert tisztában voltam vele, hogy képes lennék erről órákig fecsegni úgy, hogy szerencsétlen lány szóhoz sem jutna. ‒ Nem, dehogy, ez a saját döntésem volt ‒ mosolyodtam el halványan. Sose kényszerítették rám az akaratukat, én mindig kíváncsi és kalandvágyó kiskölyök voltam, aki áhítattal hallgatta a szülei kalandjairól szóló beszámolókat, vagy örömmel fogadta azokat a kincseket, amiket a rokonaitól kapott. Tudat alatt, lehetséges, hogy ezek hatottak rám, de senki nem szabta meg nekem, hogy milyen utat kell bejárnom. ‒ Gondolom, ahogy a tiéd meg a bestiamester szak. Félszegen elmosolyodtam. Nem akartam ennyire elkalandozni, azonban rég volt alkalmam új ismeretségeket kialakítani, többnyire a barátaimmal lógtam, akik pedig szinte mindent tudtak rólam. Így elszoktam attól, hogy van valaki a közelemből, aki nem ismert túlzottan, és érdekelte, amivel szeretnék foglalkozni. Ennek meg az volt az eredménye, hogy sok-sok elfeledett emlék eszembe jutott a beszélgetés során, de igyekeztem leginkább a lány szavaira koncentrálni. ‒ Nem is tudom. Genetikailag belőjük kódolták? ‒ vontam meg a vállamat tanácstalanul. Nem igazán értettem a tündérmanókhoz. Tudtam miként hatástalanítsam őket, de a többi nem különösebben érdekelt. ‒ Abban viszont egyetértek, hogy tényleg legalább annyira bajkeverők, mint az ikrek. Viszont, mind a pixie-k, mind a jeti kutatása hosszú éveket venne igénybe. Tényleg leragadnál mellettük egy életre? Rendben, vannak olyan kincsek, amiknek a kutatása szintén sok időt vesz igénybe, de az ereklyevadászat szerintem olyan, mint egy kalandregény egy-egy fejezete. A lényekkel való foglalkozás is ilyen lenne? ‒ tűnődtem el, miközben az államat és a nyakamat vakargattam. Nekem biztos nem lenne türelmem a szakmájához, pláne, ha csak egy-egy lényre specializálódnék, akkor odalenne az újdonság varázsa, amely mindig megragadja a figyelmemet. ‒ Ahogy egy ismerősöm mondaná, szeretem vásárra vinni a bőrömet ‒ feleltem mosolyogva. Bár, inkább csak azokat tartottam izgalmasnak, amik valamelyest szeszélyesek, kiszámíthatatlanok voltak. Amiktől nem tudni mire számíthat az ember. ‒ Jó fej öregem van, szándékosan nem tenne keresztbe ‒ ingattam meg a fejemet. Meg amúgy is, összeszokott kis páros voltunk mi ketten, amióta kettesben maradtunk többet foglalkozunk egymással, mint gyerekkoromban. ‒ Hétköznapra nem szeretek programot tervezni, akármelyik tanár keresztül húzhatja a számításainkat, a beadandón meg fordításon vélhetően egyszerre dolgoznék. Egyszer ezt, egyszer azt. Képes vagyok egyszerre több feladatra is figyelni, ha nem vagyok fáradt ‒ rándítottam meg a vállamat. Azt már nem árultam el neki, hogy ilyenkor a több feladatból jó esetben egy elkészül, aztán az éjszaka hátralévő részét egy asztalon elfeküdve töltöm, amíg fel nem kelt valaki. ‒ Nem tudom, igazság szerint, mindig sikerül lenyelnem mielőtt elveszítené az izét, meg már hozzászoktam, szeretem ‒ nevettem fel zavartan. Igazából, ha kesernyéssé válna, akkor se tűnne, hiszen mindig akkor rágcsálom, amikor valamin nagyon gondolkozom. Olyankor meg köztudott, hogy megszűnik létezni körülöttem a világ. ‒ De, ha szeretnéd, megkóstolhatod ‒ ajánlottam fel, és előhúztam a kabátom zsebéből azt a kis zacskót, amiben a leveleket tartottam, aztán felé nyújtottam. Ha nem akart venni belőle, nem erőltettem rá, a zacskó pár pillanat múlva így is, úgy is visszakerült a zsebembe. ‒ Azonban nem fagysz meg ‒ mutattam rá egy lényeges pontra. Ha választanom kellett volna a hideggel fűszerezett teljes magány és a meleg nyújtó, emberekkel teli kastély közül, egyértelműen a kastély mellett tettem volna a le a voksomat. ‒ Érdekes. Nagyon régen voltam itt fent utoljára, de akkor is többnyire az Asztronómia órára figyeltem, és nem a sötétbe burkolódzó tájra. Talán, majd egyszer felnézek ide este ‒ jegyeztem meg hümmögve. Azt az órát is csak azért vettem fel, hogy megismerjem a csillagképeket, és megtanuljak azok alapján tájékozódni, a csillagok szépsége nem vonzott, maximum a praktikusságuk. ‒ Á, értem. Elég rossz lehet, hogy emiatt megromlott velük a viszonyotok ‒ húztam el a számat. Komolyan nem értettem az ilyen embereket. ‒ Az én anyám mugliszármazású volt, apai ágról a családom aranyvérű volt, de nem balhéztak amiatt, hogy apám elvette anyámat. Gondolom, anya helyzetén sokat javított, hogy szintén tehetséges ereklyevadász volt ‒ vontam meg a vállamat egy keserű mosoly kíséretében, bár tulajdonképpen, erről sose faggattam a családomat. Számomra teljesen evidens volt, hogy a szüleim együtt voltak. ‒ Gondolom, akkor azért elég macerás volt a letelepedés a német felmenők miatt ‒ pillantottam rá összeráncolt homlokkal, és áldottam az őseimet, hogy ők csak írek meg britek voltak. Liesel a nevével kapcsolatos kérdésével megmosolyogtatott. ‒ Szerintem nem, egyedivé, különlegessé tesz. ‒ És érdekessé. De ezt sem tettem hozzá. Mondjuk, szívesen faggattam volna a családja eredettörténetéről, de a nagyszüleivel való nem túl felhőtlen viszonyuk miatt nem akartam kényes témákat feszegetni. ‒ Ó, azért annyira nem vagyok bajkeverő. Évekkel ezelőtt balhésabb voltam. Most már inkább csak belerángatnak hülyeségekbe, de azért valamennyire benőtt a fejem lágya ‒ legyintettem, majd arra, hogy sajnálja Fricset, csak felszusszantva közöltem vele, hogy én nem tudok együtt érezni azzal a vénemberrel. ‒ Egyébként, a haverom, Thomas Stewart, aki amúgy griffendéles, ő szokott a legtöbb baromságába belerángatni, én meg vele tartok, mert nem akarom, hogy még nagyobb baj legyen az ügyből ‒ jegyeztem meg, mert tényleg évek óta nem szekáltam egy alsóbb évest sem, és valóban csak Tomot próbáltam koordinálni, ha már nem lehetett elvenni a kedvét egy-egy idióta ötlettől. Bólintottam. Tényleg nem állt szándékomban megbántani. Legfeljebb azoknak szerettem keresztbe tenni, akik ártottak annak a pár embernek, akiket kedveltem. Liesel viszont nem tartozott azok emberek társaságába, akik rosszat akartak a barátaimnak. ‒ Értem. Olyan szokás lehet, mint nekem a mentarágcsálás ‒ jegyeztem meg, s bár érdekelt, hogy mivel szokta tölteni a napjait, nem vettem el a könyvet, hogy beleolvassak, és nem is kérdeztem rá. Ha egyszer el szeretné mondani, majd elmondja. Kíváncsian hallgattam, amit mondott. Klasszikus zene? Nem volt különösebb bajom vele, bár ritkán volt alkalmam zenét hallgatni. Idebent nem nagyon lehet ugyebár, nyáron meg szépen is nézne ki, ha ásatás közben zenét hallgatnék, elterelné a figyelmemet. Bár, megesik, hogy elmegyünk egy-két szórakozóhelyre, de az ottani hangokat mindennek nevezhetném, csak zenének nem. ‒ Bevallom, én zenei téren azt hiszem, kissé visszamaradott a tudásom. Arról meg nem is tudtam, hogy a kórusban szoktak zenélni… Azt hittem, ott csak énekelnek ‒ ráncoltam össze a homlokomat, ez tényleg új információ volt a számomra. ‒ Egyébként, nem tudom… Szívesen töltöm a szabadidőmet a barátaimmal, utazással, az öregemmel eljárunk síelni, hegyet mászni, vagy barlangászni, ahogy épp alakul… Szeretek új kultúrákat, nyelveket megismerni. Szoktam úszni, túrázni, sátorozni meg kviddicsezni, a csapatban jelenleg terelő vagyok… De egyébként a rejtvények, a rejtélyek megfejtése a kedvenc szabadidős foglalkozásom. Ó, igen, újabban az ejtőernyőzést, a hajózást és a kötélugrást akarom kipróbálni, de ezekre még nem sikerült időt szakítanom. Szóval, elég nagy a mozgásigényem, szeretem aktívan tölteni a szabadidőmet, persze, ha úgy adódik, akkor le lehet ültetni sakkozni, vagy olvasni. Jobb, a testet és szellemet egyensúlyban tartani. ‒ Eleinte nehezen jutottak eszembe azok a dolgok, amikkel foglalkozni szoktam, de utána úgy tódult az agyamba minden információ, hogy alig bírtam felsorolni a lánynak. Nem tudtam, hogy ezek közül melyik érdekelheti őt, de azért reméltem, hogy akad a felsorolás között valami közös beszédtéma, elvégre, egész kellemes társaság volt.
Kérdéseket feltenni nem nehéz, engem mindig is érdekeltek mások, csak hát ott van az a hatalmas hátrány, hogy nem nagyon emlékszem arra, amit elmesélnek, vagy maximum néha halvány nyomokban, de az is ritka. Egyébként is az ereklyevadász téma kimondottan érdekes. Nálunk sosem voltak ilyen nagy családi hagyományok, de tudom, hogy sok máguscsaládban ez meg van. - Akkor veszélyes is, csak épp te pont ezt szereted benne, de persze megértem, tényleg nagyon érdekesen és izgalmasan hangzik. Először járni olyan helyeken, ahol még előtted senki... Voltál is már ilyen felfedező úton? - ha nem bestiamesternek mentem volna, akkor biztos, hogy az ereklyevadászatot választom, hiszen tényleg izgalmas lehetőség ezt én sem tagadom, egyszerűen csak kíváncsi voltam rá, hogy vajon érdekli-e más is. - Egyébként csak azért kérdeztem, mert tudod vannak, akik csak azért választanak egy pályát, mert a családjuk rájuk erőlteti, de amúgy sok minden más érdekli őket. - magyarázom meg végül azt is, hogy miért kérdeztem így rá, hiszen nem feltétlenül volt ez számára egyértelmű. Lehet, hogy mást is szeret csinálni az ereklyevadászaton kívül, csak ezt szereti a legjobban, vagy nem is nagyon próbált eddig mást. - Semmi gond, néha én is kicsit kikapcsolok. - mosolyodom el, hiszen nem zavart. Talán ha kicsit tovább csinálja, akkor furcsálltam volna, de így nem volt összességében vészes, egyébként is az végül is jó, ha valakivel beszélgetsz és el tudod gondolkodtatni, az azt jelenti, hogy ténylegesen érdekli az, amiről beszéltek, bár gondolom maga a téma köti le, ha annyira szereti alapból is. - Igen, de ettől még különlegesek, vajon miért akarnak annyira bajt keverni? Csintalanok, olyanok, mint a Weasley ikrek. - szélesedik ki a mosolyom még inkább. Hát igen egészen jó párosítás, és őket biztosan Sean is ismeri, hiszen az ikreket mindenki, nem csak azok akik egy házba járnak velük. Náluk nem igen vannak nagyobb bajkeverők a Roxfortban. - Pont ezért érdekesek, nem lenne rossz az elsőnek lenni, aki tényleg dokumentálni tudja a jetit, akár fotókkal megerősítve. De igen a kiméra is érdekes lény, ezek szerint téged a veszélyes lények izgatnak jobban. - legalábbis az alapján, amiket most felsorolt. Tény, hogy a sárkányok is veszélyesek, mégis sokan oda vannak értük. A legtöbb bestiát, ha tudod hogyan kell kezelni, mire kell odafigyelni esetükben, akkor azért könnyebben meg lehet úszni, kivéve persze a legbrutálisabbakat. Sok bestiamester lelte már halálát abban, hogy alábecsült egy lényt, én ezt a hibát sosem követném el. - Így már értem, akkor nem szándékosan akart keresztbe tenni neked. Mármint... tudod, ha most programod lett volna, vagy mondjuk holnapra fontos beadandód, akkor döntened kellene mi a fontosabb. - ha ilyen rövid ideje van valamire, akkor másképp nem működött volna, bár ha amúgy is ráért, akkor végül is mázlija van. - És nem válik egy idő után kesernyéssé? - értem én persze, hogy sok jó hatása van, de tény, hogy azért sokaknak szokatlan, hogy valaki mentalevelet rágcsál. Én se próbáltam még, valahogy fel se nagyon merült bennem, hogy effélével kísérletezzem, hiszen gondolom, mint a rágónak ennek is kimegy az íze egy idő után, viszont a rágó simán íztelen lesz, de ha ez olyan, mint a fű, akkor lehet hogy annál rosszabb. - Ez igaz, de arra azért mégis csak járnak időnként, itt viszont tényleg ritkán jelenik meg bárki is. - vonom meg a vállamat. - Este pedig a kilátás is szép. Messze el lehet látni, néha figyelem a fák között hátha látok fényeket, mondjuk kentaur tábort, ilyesmi. Meg aztán a csillagok. - persze ahhoz tiszta esték kellenek és ez azért télen ritkább, hiszen havazik időnként, vagy esik, ha enyhébb az idő, olyankor pedig nem sok csillagot lehet látni, ellenben fényeket a fák között időnként igen. - Igen, tudod a nagyszüleim nagyon komolyan veszik a családi hagyományokat és nem tetszett nekik, hogy apa egy szimpla újságírónőhöz ment hozzá Angliából, úgyhogy csak akkor házasodhattak össze, amikor eljöttek. És igen Kölnben születtem, de már a Berlini fal leomlása után jöttünk el. - végül is ezek még nem ilyen nagyon személyes dolgok. Persze a családomról van szó, de nem a legmélyebb személyes infokat adom ki, csak a költözésünk történetét. - És ez az erőteljesebb hangzás rossz vagy jó? Tudom, hogy az ittenieknek nem feltétlenül megszokott, de én azért szeretem. - mármint a nevemet, nem változtatnám meg, vagy ilyesmi, hogy mondjuk angolosabb legyen és lágyabb. Mondjuk eddig még nem is voltak túl sokan akik belekérdeztek volna, hogy miért német a nevem, nagyjából ő az első, akit ez komolyabban is érdekli, meg egyáltalán a német téma. - Oh, szóval te is beállhatnál a Weasleyk közé. Néha azért sajnálom Friccset. - egy félmosolyt azért még megejtek, nem rosszindulatból mondom ezt, vagy hogy elítélném, ilyesmi. Egyszerűen csak szegény gondnokunkkal mindenki folyton ki akar szúrni. Tény, hogy nagyon tüskés a modora és nagyon nehéz eset, de... nem is tudom, biztosan neki se lehet egyszerű és okkal ilyen mogorva típus. - Semmi gond, nem tűnsz olyannak, akik direkt akarna valakit megbántani. - a meglepettségem helyét visszaveszi egy félmosoly, hiszen látom rajta tényleg nem akart semmi rosszat, csak nem érti a helyzetet, ezek szerint még nem hallott rólam, vagy csak nem tudja, hogy én én vagyok. - Egyszerűen nekem ez afféle szeánsz, bevett szokás, ilyesmi. - kötelező körnek is mondhatnám, de nem, nem akarok minden alkalommal magyarázkodni, ha valakivel találkozom. Ha nem tudta eleve ránézésre, hogy ki vagyok, akkor miért ne beszélgethetnénk el kicsit? Mardekáros, nem vagyunk háztársak, lehet hogy aztán jó ideig össze se nagyon futunk majd megint. - Hogy mik érdekelnek? - talán újra kicsit meglep, hiszen az elején csendben leült ide és fejtegette a jeleit, most pedig ő kérdez és érdeklődik, egészen más, mint amilyen az első percekben volt, bár lehet hogy akkor még nagyon koncentrált. - Hát szeretem a klasszikus zenét, a hegedű a kedvencem, időnként belógok a kóruspróbákra, ha van rá lehetőség. Téged érdekel még más is a hőn szeretett ereklyevadászaton kívül, vagy kitölti minden idődet? - vagy hát a nagy részét, mert az már kiderült, hogy szokott pihenni és szórakozni és persze borsot törni Friccs orra alá.
Nem mélyedtem el annyira az ereklyevadászat taglalásába, hiszen ez a lány teljesen ismeretlen volt számomra, elképzelésem se volt arról, hogy mégis hogy fogadná a folyamatos szövegelésemet, amitől a jó öreg Thomas néha meg akart halni unalmában. Nem akartam hát untatni az évfolyamtársamat ezzel. A kérdésére a nyakamat masszírozgatva feleltem. ‒ Igen, apai ágról több generáció óta ereklyevadászattal foglalkozik a családom ‒ feleltem, némileg talán büszke hanghordozással, de nem tehettem róla, megbecsültem, hogy egy ilyen nagyszerű családba születhettem bele, és reméltem, valaha én is felérek majd az őseimhez. ‒ Persze. Miért ne szeretném? ‒ nevettem fel vidáman. Ez volt az életem, ha nem csinálhattam volna, nem tudom mit kezdtem volna az életemmel. ‒ Szeretem a kalandokat, a fejtörőket, a veszélyt. Amikor elönti a tested az adrenalin, és képes vagy olyan dolgokat megtenni, amikre jó esetben képtelen vagy… Leírhatatlan érzés. Vagy amikor rájössz valamire a társaiddal, amit eddig másnak nem sikerült megfejtenie, bejutsz egy olyan sírkamrába a csapatoddal, amelyben már évszázadok óta nem jártak… Sokan veszélyesnek tartják az ereklyevadászatot, de épp ez az izgalmas benne ‒ magyarázat közben nosztalgikus félmosolyra húzódott a szám, ahogy felidéztem magam előtt az apámmal töltött nyári tréningeket. Egyre magasabb hegyeket mászunk meg, egyre mélyebbre merülünk, barlangászunk, ásatásokon veszünk részt. Nekem többnyire ezekből áll a nyaram, a családommal együtt kutatok, míg a többség, akárcsak a haverom, Tom, a nyárban a lazulást és a bulizást látja. Én nem így voltam vele. Én az izzadtságos munkát és a misztikumokat láttam benne. Nem féltem bemocskolni a kezemet, megtanultam már, hogy ha eredményes akarok lenni, akkor azt önerőből kell elérnem. Talán túlságosan is elkalandoztak a gondolataim, ahogy elbámultam a lány mellett, de amikor ismét megszólalt, egy zavart, kissé félszeg mosollyal pillantottam rá. ‒ Ne haragudj, néha el szoktam kalandozni ‒ kértem elnézést, elvégre szinte biztos voltam benne, hogy elég feltűnően bámultam el mellette. Noha a szavai eljutottak a tudatomig, de amíg a gondolataim az álmaim körül keringtek, addig nem tudtam válaszolni a lánynak. Most azonban, hogy kizökkentem, képes voltam felelni neki. ‒ Értem ‒ bólintottam. Ha tényleg szerette az állatokat, akkor nem szóltam bele abba, hogy ne akarja beteljesíteni a vágyait, hiszen én is nap, mint nap a sajátjaimat kergettem. ‒ Hát, kicsit ‒ mosolyodtam el. Elvégre, szinte mindenki a sárkányokra volt rákattanva, pedig szerintem akadtak érdekesebb lények is annál. ‒ Érdekelnek a tündérmanók? Ez igazán érdekes, hiszen köztudott, hogy a pixie-k bajkeverő kis dögök ‒ pillantottam rá homlokráncolva. Sose találkoztam még olyan emberrel, aki kedvelte volna őket. Ez a lány kezdett igazán kíváncsivá tenni a furcsaságaival. ‒ A hippogriff szép teremtmények, de a jeti… Létezik az egyáltalán? Emlékszem, hogy Lockhart írt róla könyvet, de mint tudjuk, a „műveinek” többsége csupán kitaláció ‒ kételkedésem jeléül ismét csak a homlokomat ráncoltam. Úgy tudtam, a jeti Tibetben található, voltam már ott, és egyetlen nagylábbal se találkoztam az ott tartózkodásom során. ‒ Egyébként, engem a kimérák, vagy a baziliszkuszok jobban érdekelnek. Bár, talán az utóbbival nem lenne jó ötlet összefutni, tekintve, hogy nem vagyok párszaszájú ‒ tűnődtem el, miközben a hüvelykujjamat végighúztam az alsó ajkamon. Belegondolva, félvér lévén tényleg nem kellene találkoznom azzal az óriáskígyóval. Pedig milyen izgalmas lenne kerülgetni őt! De azért ennyire még nekem se voltak öngyilkos hajlamaim. ‒ Apám szeret meglepetéseket okozni ‒ vontam meg a vállamat, majd szélesen elvigyorodtam az arckifejezése láttán. ‒ Vélhetően már korábban elküldte a levelet, de a baglya már kissé szenilis, le merném fogadni, hogy megint eltévedt valahol ‒ tettem hozzá egykedvűen. Nem ez volt az első eset, hogy így jártam. Épp ezért akartam rávenni az öregemet, hogy cserélje le azt a tollast, de nagyon ragaszkodott hozzá. Nem sokkal ezúttal már azzal voltam elfoglalva, hogy leveleket rágcsáltam, és amikor a lány rákérdezett a dologra, meglepetten pillantottam rá. ‒ Ó, ja, igen, az. Jól látod, folyton ezen rágódom, ha gondolkozom valamin ‒ mosolyodtam el halványan. Egy-két haverom mindig beszólt érte, de csak azért, mert nem tudták értékelni a növény gyógyhatásait. ‒ Jó a fogszuvasodás és a rossz lehelet ellen, magyarán, a rágót ezzel helyettesítem. Meg a memóriaproblémáknál is használ. Szeretem az illatát, serkenti a gondolkozást meg még egy csomó dologra használják ‒ fűztem hozzá egy gyors magyarázatott, miközben egy újabb levélkét morzsolgattam. ‒ Értem. A könyvtár elég nyugodt tud lenni, meg a felsőbb emeleteken is van egy-két beugró, ahová le lehet ülni, és amerre kevesen járnak, bár én többnyire az alagsorban időzöm, ott van a klubhelyiségem ‒ biccentettem, bár néha a Griffendél-klubhelyiség előtt is szoktam várakozni arra, hogy Thomas mikor akaszkodik le az aktuális kiszemeltjéről, és hajlandó kitolni a seggét hozzám. Mondjuk, nagyon ritkán másztam fel emeleteket a haverom kedvéért. ‒ Ó, értem. És édesapád azért változtatta meg a nevét, mert nem jött ki a nagyszüleiddel? Gondolom, akkor ezek szerint Nyugat-Németországból való vagy? Mert, gondolom, abban az időben csak úgy nem engedtek át akárkit a határon, vagy hoppanálva jutottak át a szüleid Angliába? ‒ faggatóztam, észre sem véve, hogy talán túlságosan is a magánéletében vájkáltam. Hiába voltam béna mugliismeretből, a történelem az én asztalom volt. Az ilyen kettészakadt, furcsa helyzetbe került országok meg még inkább izgatták a fantáziámat. Mivel én nem éltem ott, de az ír származásom révén tudom milyen, ha egy ország két részre szakadt, így nem csoda, hogy érdekelt milyen helyzet alakult ki annak idején a németeknél. ‒ Egyébként szerintem nem bonyolult, inkább furcsa. A német neveknek szerintem van egyfajta erőteljesebb hangzása, míg Collins a keresztneveid mellett sokkal lágyabbnak és dallamosabbnak hangzik. De ez az én véleményem. ‒ Miközben magyaráztam, egyre inkább zavarba jöttem. Nem értettem, hogy mégis hogyan érte el, hogy beszédessé váljak, ahogy azt sem, hogy miért éreztem késztetést arra, hogy folyamatosan szövegeljek neki, de egyszerűen képtelen voltam megzabolázni a gondolataimat, és muszáj volt megosztanom vele őket. Én sose tudtam írogatni, így nem is lett volna türelmem papírra vetni a bennem felmerülő kérdéseket és gondolatokat. ‒ Programjaim leginkább hétvégéken vannak, de mindig úgy osztom be az időmet, hogy beleférjenek ezek a kis meglepetések. Meg aztán, tényleg jót akar azzal, hogy arra kényszerít, hogy betartsam a határidőket. Ha nem jött volna ez a levél, akkor vélhetően nem itt lennék, hanem a haverjaimmal épp borsot törnénk Frics orra alá ‒ védtem apámat, hiszen tudtam, hogy mi volt a célja a feladatokkal. Meg aztán, ez pont jókor jött, mert szinte biztos voltam benne, hogy a vén gondnok már lekapcsolta a többieket. Az arcára kiülő meglepettség alapján olyat kérdezhettem, amit nem kellett volna. ‒ Bocs, nem akartam tapintatlan lenni… ‒ mondtam halkan, csak tényleg nem tudtam elképzelni, hogy miért akarna bárki is ezen a helyen írogatni. ‒ Feltételeztem, hogy vannak, csak nem értettem, hogy mi vesz rá egy lányt arra, hogy feljön megfagyni és összefoglalni a napját ‒ tettem hozzá gyorsan, egy szelíd mosoly kíséretében. Igazából, ekkor még bele sem gondoltam abba, hogy Liesel lenne az a lány, akiről a pletykák szólnak. ‒ És mik érdekelnek még? ‒ Felálltam a padról, hogy kényelmesen kinyújtóztassam a tagjaimat, majd ismét a lány felé pillantottam. Ha már szóba álltam vele, és a furcsaságai felkeltették az érdeklődésemet, nem láttam akadályát annak, hogy megismerjem. Rendes lánynak tűnt, nem olyan tyúknak, mint akik Thomas esetei szoktak lenni.
Részben azért is járok fel ide, mert itt tényleg ritkán futok bele másokba, főleg a hűvösebb időszakokban, mert a többség szeret egy meleg kakaó mellett beülni a kanapéra, ahol lobog a tűz a kandallóban. Jó persze én is ezt szeretem jobban, de itt egyedül sokkal jobban végig tudom gondolni a napot és tuti, hogy nem nyom el az álom. Van, amikor csak viszonylag későn jutok el odáig ugyanis, hogy nekiessek az írásnak és az nem lenne kellemes, ha elaludnék mondjuk közben, mert akkor reggelre annyi az emlékeknek, viszont akár még a naplómhoz hozzá is férhetne valaki és bár nem gondolok alapból rosszat másokról, de azért nem szeretném, ha bárki is beleolvasna csak úgy engedély nélkül. - Így már értem, szóval ez afféle családi hagyomány akkor nálatok? És... szereted is csinálni? - gondolkodik az látszik és nem mondanám meg elsőre, hogy nem kedveli ezt az agyalást, meg kódfejtést, de... ki tudja, hogy ha a felmenői, vagy amit tudok legalábbis az apja nem ezzel foglalkozik vajon akkor is ilyen irányban indul-e el? Lehet, hogy nem is tudom szereti az állatokat, vagy szeret festeni, vagy... bármi más is, csak ez volt az evidens választás, ha egyszer már eleve ilyen irányba terelgették. - Végül is nem, de szeretem az állatokat és ez áll hozzám a legközelebb. - ez mindig is így volt, valahogy velük jobban meg tudtam értetni magamat, mint az emberekkel, amióta pedig van egy a kis gikszer még inkább ez a helyzet. Hogy mennyire veszélyes... hát a jó ég tudja. Ha az ember eléggé ért hozzá, akkor azért nem annyira, de persze vannak veszélyesebb lények, akikkel mindenképpen rizikós foglalkozni. - A sárkány nagyon sablonos? Igazából imádom a Pixie-ket és hipogriffeket is és a Jetit! Sok érdekes varázslény van. - rántom meg végül a vállamat. Nem tudom, neki van-e kedvenc varázstárgya teszem azt, de én nem tudok úgy igazán kedvencet választani. Egy sárkányrezervátum nem lenne rossz, mint munkahely, de lehet hogy addig még változik az véleményem, vagy az életem, meglátjuk. - Fél órája? És holnapra kell? Az... elég rövid idő. - hát na azért elkerekedik a szemem. És mi lenne, ha lenne valami fontos dolgozat is holnap, amire készülnie kell? Az apját az nem érdekli, hogy az idejét most teljesen erre kell szánnia ma? Mert gondolom mással nem nagyon foglalkozhatott e mellett, valószínűleg pont e miatt is lett egy kis csömöre és e miatt nem tudott úgy haladni, ahogyan szeretett volna. Szegény... lehet hogy majd rá kell szánnia az éjszakáját is, legalábbis amilyen elszántnak tűnik biztosan nem fogja csak úgy feladni. - És te folyton mentalevelet rágcsálsz? Ez az ugye? - kérdezek vissza egy félmosollyal, jelezve, hogy igazából ez nem ilyen szurkálódás jellegű akart lenni, csak hát olyan nyíltan kérdez, hogy ihaj. - De amúgy igen, bár nem mindig ide jövök, ahol épp találok egy kis nyugalmat, de ide főleg, ha hideg van elég kevesen járnak fel. - tehát könnyen lehet naplót írni, mert nem igen zavarnak meg mások, bár most ő sem zavar különösebben, hiszen be tudom fejezni, ha már elment, vagy majd alvás előtt. Van amit már leírtam, a legfontosabbak egy részét címszavakban és ma amúgy sem történt olyan sok fontos dolog. - Apa német és az egész családja, úgyhogy végül is igen, csak hát... nem valami jó a kapcsolat a nagyszüleimmel. Amikor ide költöztünk Angliba akkor apa felvette anya nevét, így lett a családnevem angol. Kicsit bonyolult, de megszokható. - másoknak nem is szokott ez így feltűnni, vagy legalábbis nem nagyon szoktak rákérdezni, hogy honnan származom. A legtöbbeket ilyesmi nem nagyon szokott érdekelni, azt hiszem ez is jól megmutatja, hogy az újdonsült ismerősöm szeret rejtvényeket fejteni és még a nevemben is azt lát. - De arra nem gondolt, hogy mi van, ha dolgod van, vagy programod? Vagy az nem számít? - gondolom nem, vélhetően a feladatok az elsődlegesek, nem pedig az, amit ő szeretne. Az azért elég pocsék lenne, ha mondjuk lett volna valami remek programja mára és azt kénytelen lett volna mondjuk lefújni azért, mert megkapta ezt a feladatot így hirtelen mára, bár ha nem szokott túl sok mindent beszervezni magának, akkor azért úgy jóval könnyebb. A következő kérdése viszont kicsit meglep, hiszen ez már tényleg olyan magánjellegű dolog, amire végképp nem szoktak túl sokan megkérdezni. Látszik is rajtam a meglepettség, de aztán végül mégis csak a válaszadás mellett döntök, mert... miért ne? - Vannak barátaim nem erről van szó, de néha kell egy kis magány, hogy összefoglaljam a napomat. Azt egyedül könnyebb. - pletykák, tudom,hogy vannak rólam pletykák. A barátaim ismernek már annyira, hogy tudják mi a helyzet velem, de azt is tudom, hogy vannak olyanok is, akik terjesztik az igét a lányról, aki elfelejti a dolgokat minden nap. Volt már rá példa, hogy valaki csak úgy kíváncsian elém állt és úgy nézegetett, mint valami kiállítási tárgyat. Az azért elég kellemetlen tud lenni.
Elképzelésem se volt arról, hogy ez a lány miként bírta idefent. Valahogy megszoktam már, hogy a környezetemben vagy meleg volt, vagy éppenséggel rétegesen voltam felöltözve. Ezúttal egyik opció se állt fent, így hát nem meglepő, hogy alaposan dideregtem, miután sikerült kizökkenteni a gondolataimból. Amikor bűbájt szórt, éreztem, hogy lassan elmúlik a remegésem. Nem igen szoktam bármifajta érzelmet kimutatni idegenek közelében, mégis a segítsége jutalmául megejtettem egy hálás félmosolyt miután köszönetet mondtam neki. Bevallom, tényleg nem sokat foglalkoztam vele ezek után, hacsak nem úgy alakultak a dolgok, akkor ritkán ismerkedtem. Igaz, Tom meg Ian próbált rávenni, hogy barátkozzak másokkal, de eléggé elfoglalt voltam, így nem szívesen kezdtem bele kapcsolatok kiépítésébe, meg aztán, folyton attól rettegtem, hogy egy idő után eljön az a perc, amikor el kell mesélnem, hogy mi történt anyámmal. Egyszerűen nem éreztem késznek magam arra, hogy bárkinek is beszéljek erről. ‒ Ó, sokkal több, mint gondolnád. A kutatócsoport, amiben apám benne van, többnyire szimbolisztikusokból és ereklyevadászokból áll. Mármint, egy-egy ember egy dologra specializálódott, de a családomban elvárás, hogy tudjunk kódokat fejteni és régi szövegeket fordítani, mert hát akármi történhet, és nem mindig lesz velünk egy szimbolisztikus ‒ pillantottam fel. Észre sem vettem, hogy mennyire megeredt a nyelvem. Hajlamos voltam erről a témáról sokat fecsegni. Tomot már-már el is altattam néha, amikor arról meséltem neki, hogy mennyi ideig tartott, mire szótárak segítségével lefordítottam valamit. ‒ Bestiamester? Az sem éppen egy életbiztosítás, de gondolom legalább annyira érdekes, mint az ereklyevadászat ‒ jegyeztem meg miközben végigmértem a lányt. Nem tűnt olyannak, aki meg tudna fékezni egy sárkányt, sőt, egészen törékenynek tűnt. ‒ Bocs, a kérdésért, de milyen lényekkel szeretnél foglalkozni? ‒ böktem ki, elvégre tudtam, hogy amíg nem kapok választ erre a kérdésre, addig a fejemben fog motoszkálni, és nem hagy majd nyugton. ‒ Ja, persze, leginkább olyanok, amiket valaminek az őrzésére szoktak használni. Sárkányok, szfinxek esetleg koboldok… De annyira ebbe nem szoktunk belemélyedni ‒ túrtam bele a hajamba. Megesett már, hogy egy ilyen őrzővédőnek csak a csontjait találtuk meg. Nemigen fektetnek hangsúlyt a képzésben a bestiákra. ‒ Úgy fél órája ‒ tűrtem fel a kabátom ujját, hogy az órámra tudjak pillantani. ‒ Bár, lehet, hogy picit több. De majd elmegyek a könyvtárba, vagy majd a szobámban megcsinálom ‒ sóhajtottam fel. Most úgyse tudtam koncentrálni, túlságosan a fejemben volt még az órán vett anyag. Meg aztán, a korábbi ógöröggel kapcsolatos jegyzeteim is jól jöttek volna, mert, ahogy észrevettem, csak az egyik jegyzetfüzetemet hoztam el. ‒ Napló? ‒ vetettem rá értetlen pillantást. Némi bűntudatot éreztem, amiért megzavartam az írogatásban, vagy legalább is azért biztosan, mert figyeltem, ahogy a lapokra írt. ‒ Te mindennap feljössz ide naplót írt? ‒ kíváncsiskodtam, és újabb mentaleveleket kezdtem rágcsálni. Egyrészt, jobb volt, mint a rágó, másrészt szerettem a mentaillatot. ‒ Liesel? Freya? ‒ ismételtem a nevét eltűnődve. ‒ Talán német nyelvterületről származol? Bár, nem hiszem, a Collins tipikus angol vezetéknév… Érdekes nevet kaptál a szüleidtől ‒ figyeltem fel, elvégre, nem mindennap találkozom olyan személyekkel, akiknek a keresztnevük teljesen némethangzású, de a vezetéknevük pedig brit. Kíváncsi lettem volna, hogy tényleg rendelkezett-e germán felmenőkkel, vagy csak én komplikáltam túl a dolgot. ‒ Ja, csak az öregem ‒ legyintettem a jobbommal miután túlvoltunk a kézfogáson. ‒ Néha lusta megcsinálni a munkáját, és átpasszolja nekem. Van, hogy csak meg akarja tornáztatni az agyamat. Megesik, hogy ezzel két legyet üt egy csapásra. Meg aztán, tudja rólam, hogy hajlamos vagyok elpepecselni az időt apróságokkal, leragadok a részleteknél, és azt akarja, hogy tanuljak meg egy bizonyos határidőn belül maradni ‒ túrtam a hajamba miközben magyarázkodtam. A holmijaimat szépen elpakoltam, hiszen nem volt rájuk szükségem, legalább is, amíg a lány társaságát élveztem, addig nem. Oldalt fordultam a padon, felhúztam a lábaimat, és a fejemet a térdemen kitámasztottam. ‒ Gyakran vagy egyedül? ‒ kérdezősködtem, hiszen a nap ezen időszakában kevesen látogatták ezt a tornyot, és nem volt teljesen világos, hogy a lány miért nem a barátaival töltötte a szabadidejét. Én legalább is, ha nem kaptam volna meg apám üzenetét, jó esetben Frics szobáját túrnám fel a többiekkel, vagy leugrottam volna a konyhába kajálni, és elrángattam volna magammal valamelyik haveromat. De úgy tűnt, őt nem zavarta a magány.
Kíváncsian várom a folytatást. 
//
