2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Sose mondtam, hogy egyszerű dolog Jim Morris barátjának lenni, de az igazság az, hogy sokszor az enyémnek lenni sem az. Persze tény, hogy néha fárasztó dolog tud lenni, hogy az ember állandóan igyekszik rugdosni őt, hogy kezdjen végre valamit, és ne csak lebegjen itt nekem az éterben. Sajnos a komolyabb hangvételű beszélgetéseink - amelyek amúgy is meglehetősen ritkának mondhatóak - hatása nem szokott túlzottan tartós lenni a legnagyobb bánatomra. Én viszont nem tudok mindig mellette lenni és unszolni arra, hogy legalább próbáljon meg tanulni vagy valami, és ne mindig csak az ökörködésen járjon az esze. Abból is meg lehet élni ha komolyan gondolja az ember, de ahhoz is érteni kell legalább pár dologhoz arról nem is beszélve, hogy a varázsvicc biznisz is nagyon kemény szakma, és rengeteg munkát kell belefektetni mire az ember egyáltalán jut valamit Jim viszont lusta, és nem olyannak ismerem mint akinek olyan hatalmas kitartása lenne bármihez is. Mindenesetre ilyennek is kedvelem, és ettől még mindig Ő az egyik hozzám legközelebb álló ember, aki sokat jelent nekem. Nem azt nem mondtam el neki, hogy mi vagyok, és nem is tervezem, de ezt amúgy sem tudja rólam senki a tanárokon és Carmen-en kívül. Jobb ez így igazából, így nem kell neki viselnie a terhet, hogy ezt titokban tartsa. - A macskákkal tudod, hogy semmi bajom, szeretem őket. Ráadásul nekem is macskám van itt az iskolában. Nem hozza-viszi ugyan a leveleket össze-vissza, de szerintem még így is hasznos, szeretetre méltó állat. - vonom meg a vállamat egy fél-mosollyal. - Igen tartok tőle, hogy mennyire megszedném magamat. Kivágnának vele, mint a macskát, amikor a nagy dolgát kell végeznie. Ráadásul a veséddel sem járnék sokkal jobban tekintve az egészséges életmódodat, és főleg, hogy csak az egyiket ajánlottad fel. - mutatok rá a tényekre. - Na nem mintha az én szerveim sokkal többet érének a piacon, de én legalább nem bagózom szóval egy fokkal jobban állok ebből a szempontból. - tárom szét a karjaimat. Igen teljesen ránk jellemző, hogy ismételten egy ilyen magasröptű témánál tartunk szokásunkhoz híven. Na de persze, azért ilyenre is szüksége van az embernek néha napján. Nem lehet mindig komolykodni hisz akkor teljesen besavanyodnánk, a legrosszabb esetben még akár prefektust is csinálnának belőlünk. Azt hiszem bele is halnánk, ha pont nekünk kellene rendet tartanunk az iskola területén. Valószínűleg talán még mi csinálnánk nagyobb felfordulást, és nem biztos, hogy szépen megköszönnénk az általunk végzett munkát. Nem-nem jobb ez így, ahogy most vannak a dolgok... - Feltéve, hogy hozzád merne nyúlni. Én a magam részéről megfelelő távolságból locsolnálak szenteltvízzel, meg dobálnálak keresztekkel, amíg össze nem esel, és a démon magától el nem hagyja a testedet. - vonom fel a szemöldökömet. - Persze lehet, hogy inkább csak föléd lebegtetnék egy egész oltárt és rád ejteném. - vakarom meg elgondolkozva az államat némi töprengés után. - Vagy addig itatlak miseborral, amíg ki nem hányod a démont, vagyis azt, amit én annak gondolok. - vigyorodom el végül. Néha még én is elborzadok azon, hogy a hozzám hasonló emberi elmék képesek ilyen irreális, és beteg dolgokat megalkotni. Egyáltalán honnan jön ez a sok baromság? Az agyunk melyik féltekéje felel a hasonló debilségek létrejöttéért? Hmm lehet, hogy a mágia helyett inkább agysebészetet kéne tanulnom, hogy rájöhessek ennek a dolognak a nyitjára. - A versenyek nem nekem valók. - mosolyodom el haloványan. - Amiből tudom, hogy jó vagyok, abból tudom, hogy jó vagyok, amiből meg nem azt tudom, hogy felesleges erőltetni. Márpedig a lányokkal való ismerkedés nem az erősségem szóval passzolom a verseny ajánlatot. - vonom meg a vállamat. - Ha pedig eleve elfutnának előled, akkor pedig értelmetlen lenne a verseny maga is nemde? - nevetem el magamat. Nos a lányokkal való ismerkedés tényleg nem éppen az a terület, ahol a legjobban tudok produkálni a nagyszüleim legnagyobb bánatára, mert nem hajlandóak beletörődni, hogy az ilyesmire még rengeteg időm lesz később is, most viszont inkább a "tanulásra" kell koncentrálnom. Na jó mindenki tudja, hogy minimális időt fordítok a tanulásra, arra viszont nem érzek késztetést, hogy lányok előtt süljek fel, vagy kitudódjon az,a mit nagyon nem szeretnék, hogy kitudódjon szóval ezt a témát egyenlőre passzolom is. A nagyszüleimnek még egy kicsit várnia kell... - Nem őt ismerve sajnos nem mérte el hanem pontosan ennyit akart beletenni. - csóválom meg rosszallóan a fejemet. - Egek, néha tényleg olyan érzésem van, mintha csak kísérleti patkánynak tartana, vagy rosszabbik esetben csak simán ki akar nyírni. Bár akkor nem inná ugyanezt Ő is... - vakarom meg tanácstalanul a kis buksimat. - Nos azt hiszem alkalmanként én is jobban járnák, hogy ha nagyapám whiskey helyett inkább lekvárt csinálna vagy kenyeret sütne. Ha abban elmér valamit, akkor az legalább nem vakítana meg. - mosolyodom el. Na jó attól azért nem tartok, hogy nagyapám valamely gabona illetve kukorica alapú kreálmánya egyszer tényleg megvakítana, mert azért az öregemnek van x év tapasztalta az ilyesmiben, és számomra ez elégséges garancia, hogy nyugodtan ihatom, amit elém rak, de tény, hogy azok a cuccok nagyon durva másnaposságot tudnak okozni alkalmanként. Tényleg jobb lenne, ha alkalmanként inkább kenyeret sütne vagy lekvárt csinálna, vagy csak szimplán hallgatna a nagyira és nem főzne minden évben, mert egyszer tényleg úgy fog járni, hogy felrobbantja az egész sufnit. - Köszönöm, nem kell rá emlékeztetned. - rándul meg a szám széle kelletlenül. - Igen pedig kereshetnél helyette valaki mást is. Mindenesetre ez a te dolgod én ebbe nem szólok bele. De szerintem magaddal tennél jót, hogy has megpróbálnál valaki más könnyebben becserkészhetőt megközelíteni. - vonom meg a vállamat. - Ki kell, hogy ábrándítsalak, semmi sem nyomja a lelkecskémet. - felelek neki egy fél-mosollyal. - Kedves felajánlás, és én igazán értékelem, de semmi szükség rá. Majd megkapja az élettől, ami jár neki, csak ki kell várni türelemmel. Márpedig ismersz annyira, hogy tudd én egy nagyon is türelmes ember vagyok. - terül szét egy ragadozó-vigyor az arcomon egy fél pillanat erejéig. Tudom, hogy Jim elég hülye, ahhoz, hogy tényleg megcsináljon valami ilyesmit, de nem örülnék neki, mert csak nagy bajt hozna a saját fejére. Én türelmesen megvárom, amíg én tehetek valamit, vagy amíg valaki más tesz valamit helyettem, és élvezkedhetem a végeredményben. - Ördögi tervek kovácsolása helyett inkább koncentrálj a tanulásra, és, hogy valami emberi eredményt érjél el a vizsgáidon - hívom fel Jim figyelmét egy lényegesebb dologra. - Igen mindjárt gondoltam, hogy az öreg valami ilyet akar majd kérni cserébe. - kezdek el nevetni. - Az a hely utoljára akkor volt tiszta, amikor felhúzták, és átadták, de az elmúlt 30-401 évben biztosan nem volt sűrűn takarítva, szóval mindent bele, hogy rendbe tud rázni. - kacsintok rá. - Sajnos még nem tudtam szemre vételezni, mert mire én el szoktam jutni addig a helyig addigra már meg van alapozva a hangulatom, és nem nagyon ügyelek az ilyesfajta részletekre. - felelek neki ártatlan arccal. - Mindenesetre majd a saját esteden szakítok rá időt, hogy szemrevételezem ígérem. - emelem fel a kezemet mintha csak esküdnék valamire. Nos igen azon a helyen még sose láttam tiszta poharakat szóval egész biztosan szemre fogom vételezni őket. - És csak, hogy tudd természetesen VIP belépőt szeretnék majd. És legalább egy "Welcome Drink"-et. - egészítem ki a mondanivalómat egy halovány vigyorral. Nos azért ez már valami haladás ahhoz képest, hogy eddig a füle botját sem mozgatta Jim nem csak, hogy ez ügyben, de semmilyen más ügyben sem. Még a végén tényleg lesz belőle valami. Az biztos, hogy akkor nagyon büszke leszek rá. - Eszembe sincs ilyesmire kényszeríteni téged. Mindössze próbáltam felhívni rá a figyelmedet, hogy szerény ismereteim szerint ez is egyike egy varázshumorista kelléktárában szereplő alapdolgoknak. Persze javíts ki, ha tévedek, nem vagyok otthon a témában. - emelem fel védekezően a kezeimet. - Piával, amit gondolom, tőlem akarsz majd beszerezni. - vonom fel rosszallóan a szemöldökömet. - Ami azt illeti én is előszeretettel turkáltatnálak sárkányszarban, és kapartatnék veled minden lehetséges helyen futóférgeket, de szigorúan ügyelnék rá, hogy még véletlenül se legyen rajtad kesztyű, mert különben mi lenne benne a poén? - pislogok rá ártatlanul. Na jó azt hiszem nekem sem kellene tanárnak mennem. Még a végén pont annyira szeretnének, mint Piton-t az iskola háromnegyede körülbelül. A maradék egynegyedet úgyis a saját háza diákjai teszik ki. - Örülök, hogy egyre gondolunk, csak maradj is ennél az álláspontodnál. - mosolyodok el halványan. - Ha megkísérelnéd óhatatlanul is a "Túl a barátságon" című film jutna az eszembe, é félő lenne, hogy leütnélek. Vagy rosszabb esetben kipróbálnék rajtad valami bizonytalan eredetű átkot, amire csak úgy nagyjából emlékszem. - vonom fel a szemöldökömet, mielőtt elnevetem magamat. - Na jó. Elég az érzelgősködéből. Tudod, hogy szívesen segítek. - viszonozom a vállon veregetést. Mint már mondtam fárasztó dolog Jim Morris barátjának lenni, és állandóan noszogatni, de néha úgy érzem, hogy talán azért van valamiféle foganatja is a dolognak. Mint például most.
Ha valószínűleg Szido azt mondaná, hogy ő egy bicegóc, aki tulajdonképpen álruhában ember, akkor sem mondanám azt, hogy menjen innen. Nem, ő túl fontos nekem. Például ő az egyik, ha nem az egyetlen ember, akire felnézek azért, amiért okosabb nálam. Mert tőle nem irigylem. Tőle nem akarom elvenni a tudását, és a magaménak adni. Nem tudom miért, különösebb okot nem találtam rá, szóval abban maradtam saját magammal, hogy Szido-t bizony így kell elfogadni, ahogy van. És én így nagyon is elfogadom. Tény, hogy a rugdosása szokott rám hatni minden esetben, hiszen mindig összeszedem magam utána, és javítok a jegyeimen, azonban nálam ez is időleges, hiszen újra eltunyulok. Vagyis próbálok én, csak lustaságom újra és újra elő szokott törni. Az ég áldjon meg engem, hogy ilyen vagyok, amilyen. Lehet ezért nincsen nőm sem. Illetve Soraya, de mindenki tudja, hogy ő bizony azért a semmirekellő Dolohovért van oda. Vagy csak bemesélem magamnak? Végülis, mindegy. - Ha azt hiszed, hogy egy mumust rejtegetek a hajamban, akkor tévedsz. Néha a macskám szokott beleköltözni, de talán már azt sem vennéd észre. –nevetek fel. – Hidd el, én sem nagyon szoktam. Pedig tudod mennyire megszednéd magad? Tiszta zsíros lennél, erre mérget vehetsz. Vagy inkább odaadom a vesémet, a májammal úgyis szarul járnál. A vesémmel még gazdagabb lehetsz. – csóválom a fejem nevetve. A köztünk zajló hatalmas, magasröptű és értelmes beszélgetések gyakran verdesik azt a szintet, amit egy óvodás szokott általában megütni. De hova fajulna a világ, ha minden ember olyan normális lenne mondjuk, mint… Nem is tudom… Nem tudok normális embereket a barátaim közé sorolni. Azon, hogy mi ilyenekről beszélünk mindig, én sem lepődöm meg. Igazából soha nem lepődöm meg saját magamon sem, és azon sem, hogy olyanokat választok barátaimnak, akik hasonló értelmi szinttel bírnak, mint én.
- Persze, tuti örülne. Instant ördögűzést hajtana rajtam végre, hogy aztán a szememet kaparja ki egy teáskanállal, míg végül a földön nem csúszva esdeklem bocsánatért, hogy kardélre hánytam a legjobb lányát. – nevetve csóválom meg a fejem, hogy mekkora ökörségeket tudok mondani. Nos, kijutott nekem ebből bőven. – Nana, egyszer tarthatnánk egy versenyt! Pap kéne, meg mondjuk két lány, és hogy ki hódítja meg előbb. Bár garantálom, hogy tőlem két szó után visítva menekülne. – vonom meg a vállam komolyan, aztán úgy sem tudom sokáig ezt tartani, így megint elmosolyodok. Nos, James Morris… Te soha nem leszel komoly, te lókötők gyöngye. Pedig lehetnék. Hjaj, mennyi minden jobban menne. Tényleg, lennének eredményeim, lenne például barátnőm, lenne konkrét célom, hogy mit kezdek magammal, miután elhagyom a Roxfortot… Bár lennék szívesen átoktörő, ahhoz meg a rúnákhoz kéne értenem. Bár azokhoz értek is, egész jó eredményeim vannak. Nem valami hűdejó, de nem állok belőle úgy, ahogy a többiből, és… Nos azt hiszem az az egyetlen, amihez érthet… Nék valamennyit, ha megerőltetném magam. - Akkor az öreg úgy látszik, hogy elmérte. Mint anyám, csak ő éppen a fahéjat szokta elmérni a palacsintában, egészen addig, ameddig fuldokolni nem kezdek tőle. Vagy amikor… Nos igen, ő lekvárt csinál a gyümiből, nem pálinkát… Azt is elcukrozza. –húzom el a számat, aztán felkuncogok. Sajnos anyukámnak nincs eléggé jó pálinkafőző képessége. Nem is probléma, legalább nem tűnök annyira alkoholistának, mint amennyire az vagyok. Egek, ez de hülyén hangzott! Rágja le a kákalag a tökömet, ha még egyszer merek ilyet mondani. - Na vá… Vá… Vá… A murmánc játsszon a golyóiddal, nem abba a nőbe voltál úgy beleesve, mint én a tóba, még kistökös koromban? Jó, mondjuk én beszélek, aki a mai napig bele van esve Soraya Wilkinsonba, és tippeked ad Levin Dolohovnak arról, hogyan hívja el randizni a csajt. Persze, azt hiszem, inkább meghallgatom, hogy mi nyomja a lelkecskéd, aztán… Nos ha gondolod, én megkeresem neked azt a hárpiát, és ráborítok egy pohár töklevet… A bosszúm miattad édes lesz. – szűkítem össze a szemeimet, de hangomból hallatszik, hogy ezt bizony komolyan gondolom, és még meg is tenném Szidoért. Basszus, kerülhettem volna a Mardekárba, ez legalább olyan gonosz gondolat volt, amilyet azok a semmirekellők szoktak elereszteni néha. - Hidd el, hogy próbálkozom. Például elkezdtem már kérdezősködni Aberforth-nál, hogy tarthatnék-e egy ilyen estet. Az öreg azt mondta, hogy semmi akadálya nincs. Mire én a nyakába ugrottam, ő meg gonoszan, összeszűkült szemekkel mondta, hogy ha ilyet akarok, akkor fogjam meg azt a rohadt felmosót, és ganajozzam ki neki az egész kocsmát. Feltűnt, hogy milyen tiszták a poharak? Na! Nemsokára lesz egy saját estem. – teljesen fellelkesülve, már szinte két lábon pattogva mesélem, hogy miféle üzletet bonyolítottam le. Azt hiszem, üzletember sem leszek, de legalább varázslóhumorista, vagy humoristavarázsló még lehetek. Basszus, leszek is. – Ien, akartam mondani, hogy ne gondold, hogy én bájitalokat fogok kotyvasztani. Bár, azt hiszem egy-két viccesebb dolgot el is készíthetnék. Menne, ha… Áh, hagyjuk, majd Soraya megcsinálja nekem. Lekenyerezhető, egy kis piával. – rántok vállat, aztán én is felnevetek halkan. - Ó igen, engem előszeretettel turkáltat sárkányszarban, de legalább a nagy részét a kesztyűjébe nyomkodhatom. Úgy sem tűnik fel neki. Vagy nem akarja, hogy feltűnjön. – csóválom meg a fejem nevetve, aztán a komolyságra én is hirtelen elhallgatok. - Igen. Mármint nem. Vagyis igen, de nem. Szóval nem akarok anyám nyakán élősködni a végletekig, és talpra is fogok állni, az iskola után. Nos, ha mást nem, akkor tanulni fogok, hogy humorista lehessek. Köszönöm Szido. Azt hiszem, ha most egy romantikus filmben lennénk, részesítenélek egy barátibbnál is barátibb ölelésben… Be kell érned ezzel. – megveregetem a vállát, és rámosolygok. Most az egyszer tényleg komoly vagyok, nem mosolyodok el, nem viccelek el semmit. Megszorítom a vállát, és remélem kiderül így neki, hogy mennyire sokat jelent az, ha néha egy kicsit is… Akár előrébb rugdos. Sokat.
Emlékszem, hogy anno még eljönni sem akartam. Tudtam, hogy a varázslóvilág mit gondol a vérfarkasokról, és hogy a többiek valószínűleg hogyan is állnának hozzám, amikor megtudnák, hogy mi is vagyok valójában. De a nagyiék erősködtek, hogy jöjjek. ~ Ez a te világod! Nem a miénk. - mindig ezt mondták, amikor én elkeseredetten próbáltam velük vitatkozni, hogy miért nem akarok jönni. Túlságosan emlékeztem a tekintetekre: a szüleimére, az orvosokéra, a varázslókéra, és boszorkányokéra, akiknek a felügyeletére lettem bízva az átváltozás alatt. Mindig ugyanazt suttogják még a mai napig is ha eszembe jutnak: gyűlölet, undor, félelem, megvetés...De valamilyen szinten talán pont ez ad erőt, és ez segít rá mindig emlékeznem, hogy egy pillanatra sem felejthetem el, hogy ki is vagyok, és honnan is jöttem, hol kezdtem el anno. Persze ahhoz képest, hogy úgy számoltam, hogy nem is lesznek barátaim csak ellenségeim végül is nem áll rosszul a szénám. Az iskolában titokban tartják, hogy mi a helyzet, és bár a pletyka mindig terjengeni fog, de amíg nincs rá közvetlen bizonyíték addig a pletyka is csak pletyka marad semmi több. Persze Carmen-t például nem érdekli a dolog. Ő már azóta tudja, hogy megtörtént és ennek ellenére megmaradt a legjobb barátomnak. Ezért mindig is hálás leszek neki. Talán Jim-et sem érdekelné, de minél kevesebb ember tud erről az egészről annál jobb. Carmen egyetlen emberként pontosan remekül megteszi. - Isten ments, hogy hozzányúljak a hajadhoz. Ki tudja, hogy mi mászna elő belőle. Ráadásul a hajad eltávolítása a hulládról kimeríteni a hullagyalázás fogalmát...Szóval mindent egybevetve úgy hiszem, eltekintenék a hajad értékesítésétől a piacon. - felelek neki egy mosollyal, felhúzva a szemöldökömet az okfejtésére. Nos igen a hajat hallom, hogy a mugli világban sok pénzért szokták megvenni parókának meg én már olyat is hallottam, hogy a szarvasokat meg az őzeket elijeszti ha kiakasztják, mert azok meg nem bírják a szagát, és inkább olajra lépnek így viszont nem nyúzzák meg a kis fákat a télen vagy valami hasonló. De persze meg se lepődöm, hogy Jim-el beszélgetek és a végén itt kötöttünk ki ennél a komolysági szintnél. Valahogy úgy érzem, hogy egymással nagyon nem tudunk komolyan beszélgetni. Akárhányszor megpróbálok normálisan beszélni vele, hogy végre szedje magát össze meg hasonlók a vége úgyis mindig az, hogy ilyen, és ehhez hasonló magas szintű elmefuttatásokat végzünk, amelyeknek természetesen semmi értelme, és sokszor bármely jóérzésű ember elborzadna ezeken, de mi viszont remekül szórakozunk rajta. - A pap biztosan örülne neked ezzel a frizurával. - felelek egy vállrándítással, e megtoldom azért egy fél-mosollyal. - A papné meg a lánya pedig úgyis engem választanának. - emelem fel a mutatóujjamat, mintha csak ezzel akarnám igazolni magamat. Amikor Jim végül végez az üveg tartalmával, elégedetten elemzem szenvedő arckifejezését. Ez nem szadista hajlam pusztán tudományos alapú megfigyelés, a nagyobb jóért. Ezt az információt majd továbbítom a nagyapám felé, hogy ezzel is segítsek neki abban, hogy legközelebb minél pontosabban tudja belőni a megfelelő cukormennyiséget. - Igazából kísérletezett, hogy mennyivel lesz erősebb, ha egy "kicsivel" több cukrot rak bele. - felelek a srácnak ujjaim hegyét közelítve egymáshoz, hogy imitáljam a kicsi szócskát, amiről a nagyapámnak valószínűleg merőben más felfogása van, mint az átlagemberek többségének. Ez valamikor jó, de bizonyos esetekben, mint például ebben annyira már nem... - Nekem pedig Justice Simmons még mindig szívja a véremet. - nevetek együtt Jim-el. Mondjuk az én helyzetemben ezen inkább sírnom kellene azt hiszem, de szerencsére az a hárpia előbb fog végezni, mint én hisz idősebb egy évvel, és jó eséllyel soha többé nem keresztezi egymást az utunk. De amilyen az én szerencsém a végén vagy a munkám miatt kötnék ki mellette -a mire szerencsére igen kicsi az esély, mert azt hiszem Ő talán látványmágus - vagy, hogy ha még jobban pofára akarok esni akkor a szomszédom lenne vagy valami hasonló. - Értem mire célzol. És szerintem elkezdhetnél végre a gyakorlatban is foglalkozni a témával. - folytatom én is immár komoly hangon. - Ha másból nem ehhez legalább bűbájtanból jónak kéne lenned, de ha nagyon ütős cuccokat akarnál összehozni talán egy-két poénosabb bájital sem ártana. - felelek neki elgondolkodva, majd ránézek Jim-re és megcsóválom a fejemet. - Tudod mit a bájitalos rész nálad reménytelen. Felejtsd el inkább, amit mondtam. - teszem hozzá komoly hangon, de a végére azért elvigyorodom. Ha akarná, össze tudná magát szedni annyira, hogy az is összejöjjön neki. - Nem az öreg Bimba inkább azt gondolja, hogy ha valaki a hét minden napján sárkányszarban turkál könyékig egy fél napot, akkor az talán rávezeti arra az útra, hogy javuljanak a jegyei. Javíts ki ha tévedek. - bámulok a haveromra felvont szemöldökkel, a hangom ismét komolyabb sávot ütött meg, de ezt tényleg az Ő érdekében teszem, hátha egyszer végre megvilágosodik. - A hülyeségből is csak akkor lehet megélni, hogy ha komolyan veszi az ember, és öl bele némi erőt. Javaslom, hogy te is tedd ezt. És igen valószínűleg anyád is jobban örülne, ha végre a saját lábadra állnál...az iskola után legalábbis. - fejezem be végül a mondókámat egy fél-mosollyal.
Amikor ide kerültem, nos fogalmam sem volt arról, hogy nekem lesznek-e egyáltalán barátaim. Aztán lettek. Igaz, nem sok. Sőt, ha igazat akarok mondani, akkor nagyon kevés barátom van, de örülök hogy Szido köztük van. Tökéletesen kiegészítjük egymást, és bármikor benne van a hülyeségben, amit én igazán nagyra értékelek. Az mellett természetesen, hogy bármit meg lehet beszélni vele, és tulajdonképpen ő az egyetlen ember, akinek a szavára szoktam adni. A tanulás terén, hiszen mindig rám pirít, hogy jó lenne már valamit kezdenem magammal. Ami tulajdonképpen igaz is, mert sehogyan nem áll a szénám. Megtestesítem a tökéletes Hugrabugost, idióta vagyok, szarok az eredményeim... De legalább jól érzem magam, a Roxfort az otthonom. Itt leltem barátokra, és legalább van, aki néha seggbe rúg, hogy azért nem ártana magamat összeszedni valamilyen szinten. És én ezt be is látom, mert Szido szavai el szokták érni a kellő hatást, de gyorsan motivációmat vesztem. Lehet hogy kis angyallá kéne varázsolnom, és a vállamra ültetni. Nos, ha még normálisan értenék az átváltoztatástanhoz, meg is tenném. Lehet nem igazán örülne neki. - De azért a csodás hajamtól megszabadíthatnál, hogy eladd a fodrászoknak. Gondold el mennyi lóvét zsebelhetnél be. Legalább egyszer hasznára is lennék az emberiségnek, ha valaki pénzt csinálna belőlem. Bár azt lehet más.. Öhm, örömszolgáltatásokkal is elérni, de ilyen gondolatokba még nem is merek belegondolni. - vigyorogva csóválok fejet. Köztünk mindig ilyen értelmes beszélgetések folynak, de kérdem én: hova fajulna a világ, ha bárki is csak egy pillanatra is megkomolyodna? És nem is vagyunk egyformák, hiszen Szido ha akar, tud komoly lenni. Nos én pedig ha akarok, akkor se tudok komoly lenni, és ennek mindig meg szoktam inni a levét, de ha nem lenne még egy ilyen megátalkodott bohóc, mint én akkor unalmas lenne a világ. Vagy ez a kijelentés már az egoizmus határait súrolja? Tudja a murmánc töke. - Igen, kinek a pap, kinek a papné... -köhögök fel, aztán folytatom. - Nekem inkább a lánya, de mind a három. - aztán lehúzom az üveg tartalmának a maradékát, és visszanyújtom Szido felé. Basszus, ez tényleg kemény, a nagyfater ezúttal olyat adott, hogy még az én szemeim is keresztbe állnak tőle, pedig bizony én is bírom a piát. Itt pedig Soraya-nak lehetek hálás, hiszen miatta kezdtem el vedelni, mint az ökör. Hogy miket meg nem teszek én a nőkért, esküszöm. - Basszus, ez kemény volt. Nagyfater túlcukrozta? - szűröm a fogaim között a szavakat, aztán megrázom a fejem, és felnevetek halkan. Lehet, hogy ez a két korty megtette a hatását, de most már sokkal jobban érzem magam. Legalább is jobban, mint ez előtt.
- Hé, én próbálkozom! Soraya Wilkinson azonban még mindig nem adta be a derekát... - vakarom meg a fejem, aztán elnevetem magam, majd komoly hangnemre váltok, amit egyébként nem szoktam elkövetni túl gyakran. - Gondolkoztam már benne, hogy ilyen varázslóhumorista leszek, vagy humoristavarázsló, vagy... Na érted. - elmosolyodok a végére. Belegondolva abba, hogy mit mondott Szido... Igaza lehet, hiszen tulajdonképpen mindenhez hülye vagyok, csak éppen a hülyeséghez nem vagyok hülye. Ehhez az egyhez értek valamennyit. Talán kamatoztatnom kéne. - Gondolod az öreg Bimba miket szokott nekem mondani a tanulmányaimmal kapcsolatban.. Khhm. "Mr. Morris, azt ajánlom szedje össze magát, különben jöhet ismét takarítani az üvegházat. Minden... Áldott... Nap." Az öreg azt hiszi hogy az üvegház glancolásától javulnak a jegyeim. - sóhajtok. Néha valóban zavar, hogy ekkora egy balfácán vagyok, de van amikor örülök neki. És tehetnék ellene, de mi a francnak, ha egyszer nem tudok? Az élet mindig engem büntet. - Igen, ezen már én is gondolkodtam... Csak azért valami végzettséget jó lenne összekaparni, nem akarok a muterom fején élősködni. -
words: foogalmam sincs | note: remélem tetszik | music: Az Okosak földje | outfit: itt
?
Cerberus Szidorov
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szido & Jim 2016-01-31, 12:22
Az ostoba, hülye, ökör emberek, akikben a komolyságnak sokszor a szikrája sincs meg, vagy csak erősen korlátozott mértékben a mondá szerint vonzzák egymást, ahogy a többi hasonló személyiségű ember is az életben. Ez rám fokozottan igaz, és igazából, ha úgy veszem, minden személyiségjegyemre van egy ahhoz tökéletesen passzoló jó barátom. Íme a komolytalan, gyökér, viccelődő, tréfás kedvű, ökörködős oldalam tökéletes kiegészítése: Jim Morris. Persze kettőnk közül a hülyeség mágikus gyémántszobrát valószínűleg inkább neki emelnék, de sajnos sok esetben én sem maradok le sokkal mögötte az ilyen dolgokban, és ez alaposan rányomja a bélyegét a megítélésemre bizonyos körökben. Mondjuk ez annyira nem tud érdekelni, mert ha nem ezért akkor bármi másért nagyon tudnak utálni az emberek hisz indok mindig van: gyökér vagy, tuskó vagy, úgy hallottam vérfarkas vagy stb. Kettőnk között pedig a hülyeség nem akadály hanem inkább elvárás, bár lehetséges, hogy ha Jim egy kicsit több figyelmet fordítana a tanulmányaira a hülyéskedés, és ökörködés helyett/mellett akkor nem lennének olyan ótvarékos eredményei a tárgyak többségéből, mint vannak. De hát ez az Ő dolga nem az enyém. - Erősen esélyes, amit felvázoltál. - mosolyodom el. - Mindenesetre a fejedhez nem nyúlnék hozzá, viszont szórnék rá pár lapát földet, mielőtt elkezdesz szaglani meg, hogy ne köpjenek be a legyek. - felelek neki egy vigyorral. Nos igen az előbb elhangzott mondatok pontosan tükrözik a kettőnk között lefolyó magasröptű eszmecserék színvonalát. Úgy érzem, tökéletesen megérdemeljük egymást. Felvonom a szemöldökét, amikor vágyakozva szemléli a kezemben manifesztálódó üveget. Én kicsit még mindig viszolygok ránézni a múltkori este után, de hát kinek mi tartja ugye a mondás. - Inkább nevezném pokolinak, de nem vagyunk egyformák.- Miután iszik, és kínál udvarias mozdulattal hárítom azt. - Igyál nyugodtan. Nekem már elég volt belőle. - felelek neki halkan nevetve. Na igen múltkor Carmen-el elég szépen megcsapoltuk az állományt arról nem is beszélve, hogy most még Hagrid-al is kellet innom. Úgy vélem, hogy egyenlőre elég volt ennyi a szervezetemnek nagyapa "mesterművéből". Kedvtelve nézegetem Jim reakcióját miközben a nagyfater főztjét iszogatja, kóstolgatja. Bár itt a kóstolgatás kifejezést nehezen lehet használatba venni, mert olyan erősre főzte az öreg, hogy alig lehet abból valamit érezni, hogy ha azelőtt szeretné lenyelni az ember, hogy magától kikívánkozna a szájüregéből. Asszem otthon szólok majd a nagyapámnak, hogy kicsit csínyábban kéne bánni azzal a cukorral legközelebb. Az alkoholfokot ugyan szépen megnyomja, de minden mást pedig szépen lehúz, és inkább vallatásra teszi alkalmassá a cuccot, mint élvezeti célokra. - Ide Krummtól kezdve az összes világhírű kviddicsező kevés lenne. A tehetségedet ebben a sportágban nem lehet szavakkal kifejezni. Sajnos ismerlek. - nevetem el magamat. - De egyszer valamibe tényleg végre belefeccöhetnél némi energiát, hogy legalább egyvalami jól menjen az ökörködésen kívül. Bár egy mágikus stand-up comedy-ben lehet, hogy jól megállnád a helyedet. - vonom meg végül a vállamat egy vigyor kíséretében. Nos igen kevés mást tudnék elképzelni Jim-nek, amiben esetleg jó is lehetne, és talán még élvezné is. Mellesleg a muglikat elnézve sok ember megél a hülyeségből. Nálunk ez miért ne jöhetne össze valakinek? - Kevés ember van szerintem ebben az iskolában, aki névről ismeri az összes diákját. Pechedre pont Ő az egyik szóval a válaszom határozottan Igen. Bimba pedig csak a növényeivel van elfoglalva, ezért hálás lehetsz neki. - válaszolok nevetve a cimborámnak egyszersmind így jutalmazva látványos bemutatóját mások utánzásából. Igen ez is szerencsére olyasmi, ami úgy tűnik elég jól megy neki. - Ha egy kicsit is komolyan vennéd magadat, és az életedet, akkor akár még sokra is vihetnéd ezzel a művi szinten űzött ökörködéssel. - felelek neki vidáman, de komoly hangnemben. Annyira már ismerhet, hogy tudja tényleg így gondolom a dolgot.
Hülyének hülye a barátja, meg mit tudjam én mije, kije, békája, kutyája, macskája, hipogriffje, anyám kínja... Tartja a mondás. Nos nekem nem sok barátom van, de akik tényleg a barátaim, azok legalább fele annyira őrültek, hibbantak, mint én... Ha nem kétszer annyira jelenik meg bennük ez a tulajdonság, ugyebár. Én pedig igyekszem ezt nekik meghálálni, hiszen akikkel jóban vagyok, igyekszek velük az időmet úgy eltölteni, hogy ne unatkozzunk. Mert mellettem senki nem unatkozik! És én sem mellettük, ez a nagy igazság. A másik meg az, hogy én bizony ma ellógtam az összes olyan órát, amit el lehetett lógni. Így csak átváltoztatástanra toltam be a képemet, mert az öreglány letépi a fejemet, ha bizony nem megyek be egy órára. Így is eléggé szar vagyok belőle... (mint minden másból, ilyen egy tökéletes Hugrás) És ha elfelejtenék bejárni, akkor bizony gondok lennének, mert az öreg Galagonya úgy vágna meg, mint ahogy egy részeges apa tenné az gyerekével. Pont mint az én faterom tette velem. No, de ez most egy másik sztori. A mostani pedig az, hogy szívom a cigit. Mer' az jó, meg káros, meg megnyugtat, és tényleg... De tényleg nem számítok senkire, amikor felbukkan az én kedvenc Szidom. És ha most valaki azt hinné, hogy a kedvenc az irónia, vagy szarkazmus, vagy valami más istennyila... Nos az téved, ezt a srácot nem lehet nem szeretni. És nem a nagyfaterja isteni főzőtudománya miatt. Hanem azért, mert ő is van akkora idióta, mint én, és elég jól el tudunk lenni egymás mellett. - Ha egy Bicegóc lenne a diszkógömb, azt hiszem elég szarul járnék, mert még a végén helyet cserélne a fejem, és a Bicegóc... Most gondolj bele basszus, milyen szarul mutatna már a fejem diszkógömbként? Össze is vérezném a rasztáimat, aztán ki a rosseb pucolná meg, ha már nem élnék? Gyanítom te nem szívesen vállalkoznál rá. - nevetek fel egy egészen rövid időre, majd csillogó szemekkel meredek az üvegre. - Teljesen mindegy, hogy két korty, vagy kétezer. Minden cseppjét meg kell becsülni ennek az isteni csodának. - veszem el tőle az üveget, és egy kortyot iszok, a másikat felé nyújtom. Úgy az igazságos, ha testvériesen osztozunk meg rajta. Elvégre ő hozta, és... Hát ő is igyon már, ne csak én.
Azt, hogy mennyire jól esett ez a kis itóka, enyhe fulladozással köszönöm meg. Persze minek iszik az, aki nem bírja, de ez rám nem igaz... Én csak egyszerűen mindig így tudok rá reagálni. Mármint a Szido féle kerítésszaggatóra. Komolyan, ezzel vallatni lehetne. Nem azért mert olyan szar. Épp ellenkezőleg! Nagyon jó. De ettől úgy is megered az ember nyelve előbb-vagy utóbb. Nos, nekem előbb szokott megeredni. Ahogy megered most is. - Igen, ha ezt valaki lefényképezte volna, szerintem egyből mondanák is, hogy Diggory ide kevés. Csak az a baj, hogy én azokkal az átokverte seprűkkel is mindig megjárom. Mint ahogy minden mással, ami egyébként a kezem ügyébe szokott kerülni... Ismersz. - vigyorodok el. Rettenetesen béna tudok lenni, de legalább élvezem minden egyes percét. Az égető helyzetekben talán nem minden percét élvezem annak, hogy két lábon járó katasztrófa vagyok, de... Azért legtöbbször mulatságos tud lenni. Vagyis nekem igen. Elvileg... Elvileg másoknak is. - Szerinted az öreg Galagonyának egyszer feltűnne, ha nem jelennék meg átváltoztatástanon? Mert azt tudom, hogy Bamb... Bimba nem igazán szokott elkapni azzal, hogy 'Mr. Morris, örülnék, ha betolná azt a ronda, csúf képét és azt az irritáló szénakazalt az órámra.' - nevetek fel, miután megfelelően utánoztam Bimba professzort. Említettem már, hogy bizony ebben nagyon jó vagyok?
Nem volt valami túlzottan eseménydús napom ma sem. A múltkori csillagvizsgálós partit Carmen-el már azért kihevertem - azért nem olyan fából faragtak minket, hogy egy ilyen kis este megártson nekünk - és ma a legnagyobb lelki nyugalommal ültem be a legunalmasabb, és legocsmányabb óráimra is. Binns óráján ma is kiolvastam vagy egy fél mangát ráadásul még aludni is maradt időm szóval Átváltoztatástanra, már viszonylag frissen mentem, így legalább tudtam koncentrálnia az öreg McGalagony-ra. Tudom, hogy igazságos, és mindössze eléggé szigorú, de néha a hideg futkos a hátamon attól a nőtől. Mindezek ellenére tudom, hogy hatalmas koponya, és egyike azoknak a tanároknak, akiket a legjobban tisztelek. Az animágia engem is érdekelne, de nekem vérfarkasként már nem nagyon kell ilyennel foglalkoznom, legalábbis az átváltozás fejezettel semmiképpen sem. Mindenesetre már elfelejtettem, hogy milyen kimerítő tud lenni, hogy ha az ember tényleg figyel egy órán így az ebéd életmentőként jött, és szó szerint farkasétvággyal ültem le enni. Az utána következő számmisztika megint lelkes manga olvasással telt el a részemről...Jesszus még jó, hogy eszembe jutott, hogy kell írnom a nagyapámnak, hogy postázzon pár új mangát, mert vészesen fogy az olvasnivalóm, amivel az általam érdektelennek tűnő tanórákon elszórakoztatom magamat. De a legjobban egész nap az utolsó órámat vártam: a Legendás Lények Gondozását. Az amiben a legjobb vagyok, és az amelyik a legjobban érdekel. Jó kedélyűen caflattam tehát le Hagrid-hoz az órára, ahol ma megint előkerültek az unikornisok amolyan ismétlésszerűen. A magam részéről legalább annyira élveztem az órát, mint mondjuk a lányok, akik rajonganak ezért a varázslényért, ami nem is csoda. Még engem is megbabonáz a szinte izzó módjára fénylő szőrzete, és természetesen a homlokán helyet foglaló szarv is,a mely az állat névadó tulajdonsága. Mindenesetre ez az óra hamarabb eltelt, mint szerettem volna, és míg a többiek a nap végével szétoszoltak hisz nem volt több órája a többségnek, ahogy nekem se, én még egy kicsit lent maradtam Hagrid-nál beszélgetni. Természetesen nem jöttem üres kézzel, mert a múltkori görbe esténkről még maradt egy kevés szíverősítő, amit majdnem egész nap a táskámban rejtegettem. Ezt vettük elő Hagrid-al, miközben egy tea, és néhány meglehetősen "nehezen fogyasztható" teasütemény mellett mély, és átfogó eszmecserébe mélyedtünk az olyan mágikus úton keresztezéssel vagy egyéb fondorlattal létrehozott élőlényekről, mint a Baziliszkusz, a Kokatrisz vagy az Akromantulák, de azért csak szóba kerültek az olyan talán még ezeknél is halálosabb lények, mint a Nundu vagy a Mantikór. Miután észbe kaptunk, hogy kicsit (nagyon) elszállt az idő "könnyes" búcsút vettem Hagrid-tól, majd a Tiltott Rengeteg mentén elindultam vissza a kastélyhoz... Legalábbis így terveztem, amíg meg nem éreztem az átható bagószagot, ami a rengeteg felől csapta meg az orromat. Tudtommal nem sok ember bagózik a Roxfortban, de egyről tudok, aki egész biztosan, és akinek van annyi esze, hogy az erdő szélén gyújtson rá...Jim a barátom volt ráadásul egy igazi ökör. Szemlátomást megvolt az a különös aurám, hogy vonzottam a problémás, és idióta embereket magam köré, bár valószínűleg mindössze annyi az igazság, hogy én is egy voltam közülük. Persze, hogy elmosolyodtam a gondolatra, hogy ez az állat mit csinált vagy csinál már megint, így elindultam abba az irányba, ahonnan a szagot sejtettem, hogy jön. Véletlenül ráléptem egy ágra hisz meg se kíséreltem lopózni. Nemsokára ágak recsegése, majd tompa puffanás ütötte meg a fülemet, és még éppen el tudtam kapni Jim seprű nélküli Vronszkij-műbukásnak is beillő mozdulatsorát, és a hibátlan landolását. - A ráktú rokizzál egy lápmező közepén, és egy Bicegóc legyen a diszkó gömb feletted. - felelek neki egy fél-mosollyal. Már éppen odalépnék hozzá, hogy felsegítsem, de addigra már magától is feltápászkodik a jómadár. - Mély fájdalom, de maximum két kortyra elég van nálam. - tudatom vele miután vigasztalóan megpaskolom én is az Ő vállát. - Múltkor a nagy részét eldurrantottam Carmen-el a Csillagvizsgálóban, a maradék nagy részét pedig most Hagrid-nál. Éppen tőle jövök. - felelek neki, de azért közben előhúzom az üveget annak csekély tartalmával együtt, és ha elfogadja, átnyújtom neki utólagos bevizsgálás céljából. - Mellesleg szép esés volt. Ha még seprű is lett volna nálad, tutira bekerülsz a Kviddics Évszázadaiba, mint a legtehetségesebb Vronszkij-műbukó, Vronszkij óta. - teszem még hozzá egy vigyorral.
Nem sokszor vagyok ideges. Illetve igen, de nem. Szóval ki a halál tud ezen kiigazodni? De a lényeg az, hogy most nem vagyok ideges, csak voltam, mert már megint közölték velem, hogy bizony jobb, ha nem megyek el egyetemre. Pedig akarok, de tehetek én arról, hogy csőbalfasz vagyok mindenből? Néha elcsodálkozom, hogy ki a fene áldott meg engem varázserővel, és hogy mit követtem el a sors ellen, hogy itt vagyok. Vagy a sors követett ellenem el valamit, és űzött ide, ezt bizony már soha nem tudjuk meg. A tiltott rengeteg pedig számomra mindig egy olyan hely volt, ahol el tudtam bújni a kíváncsi szemek elől. Főleg ha cigizni léptem ki ide, és piázni. Ami nem is annyira ritka, ha az én esetemet nézzük, mondták már egyesek, hogy annyit vedelek, mint a Három Seprű összes vendége egyszerre, és rosszabb vagyok, mint maga Seamus Finnigan... Mármint nem, nem én nem robbantom fel magam, csak én is füstölök állandóan, vagy mi a szösz. Szóval hogy erősítsem a rólam tett általánosításokat, a számba helyezek egy cigarettát, megpörgetem az öngyújtómat a kezemben, aztán rágyújtok arra a bűzölgő, füstölő nikotinrúdra, amit a muglik olyan nagy előszeretettel fogyasztanak. Dehogy, dehogy eszik meg elszívják. Látod? Beveszed a végét a szádba, megszívod, letüdőzöd a füstöt, és fújod ki. Bár ha úgy vesszük, az elejét lehet más dologra is érteni, ha az ember fia, lánya, kutyája, macskája, thesztrálja, lova, hippogriffje perverzebb a kelleténél. Én nem vagyok az. Összekötöm a rasztáimmal a rasztáimat, és felmászok egy fára, hogy a hátizsákomból kihalásszam a kedvenc italomat. Sört. Nem, nem Rosmerta féle vajsör, meg mit tudjam én milyen hordóban érlelt anyám kínja, nem. Ez sör, amit az egyszerű mugli emberek isznak meg egy fárasztó nap után. Mint az anyám is szokott, vagy fater is megtette volna, azonban ő a böriben nem igazán tudja ezt megtenni. Ahogy felnyitom a dobozt, elmosolyodok, belekortyolok egyet, és a fejemet hátrahajtva lazítok. Figyelek azért, hogy nehogy olyan keveredjen ide, akinek nem kéne, és a végén még kiszabjon rám valami feladatot, aminek én biztos hogy nem örülnék.
És amint ezt gondolom, történik valami olyan, aminek nem igazán kellene megtörténnie, zajt hallok. Feszülten figyelek, közben kortyolok a sörből. A szemeim azt az egy pontot figyelik ahonnan a zaj jött, de nem hallok semmi olyasmit, ami miatt le kéne lécelnem, legalább is most biztos hogy nem. Még egy korty a sörből, még egyet iszom a cigiből, aztán váratlanul egy ág reccsenését hallom. Valaki rálépett. Megnézni azonban már nem tudom, hiszen a szokásos formámat hozva, már zuhanok is le az egyik fáról. - Ó hogy az isten állítson annak a seggébe vasvillát, aki miatt kiborult a söröm. - köpök ki egy adag falevelet a pofámból, és már fojtanám meg az illetőt, aki miatt lezúgtam a faágról, és még a söröm is kiborult. Zseniális. Egyetlen üröm az örömben, hogy legalább komolyabb bajom nem lett, mert nem másztam nagyon magasra. Alig eshettem ugyan, de az egyetlen dolog, amit most nagyon bánok: az, hogy a söröm kiborult. Az illetőre, aki miatt ez megtörtént... Nos rá haragudni nem lehet. Szido az. Fogalmam sincs, mióta ismerjük egymást, bár gyanítom hogy tökcsősz korunk óta, már ami a Roxfortot érinti. Na szóval, ezer éve ismerjük egymást, és még barátok is vagyunk. Ő szokott a leghangosabban röhögni a bénaságaimon, és én pedig vele röhögök. Feltápászkodok, aztán megdörzsölöm sajgó fejemet. - Azt ajánlom kedves barátom, hogy hoztál nagyfater cuccából valamit, mert buktam miattad az utolsó sörömet, amit anyám küldött. - nem tudok komor lenni, így már az elején elröhögöm magam, és megütögetem a vállát. Szívok egy utolsót a cigarettámból, utána pedig elnyomom egy fának a törzsén. Legyen nála valami fájdalomcsillapító, mer' eléggé fáj a fejem. Legalább annyira, mint a Slash bácsi.
| note: próbáltam hosszabbat, bocsánat a késésért 
| music: Amaranth | outfit: itt[/url]