2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A látszat mindig csal, de a csalás nem látszat."
Főkarakter: Jade Coleman Teljes név: Miles Bletchley Születési hely és dátum: 1980. március 1.- London, Anglia Csoport: Mardekár Patrónus: Varjú Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség: - Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése -Kiemelkedő, Bájitaltan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Gonosz, öntelt, nagyképű, hiú, egy sunyi disznó, és még sorolhatnám. Egy tipikus Mardekáros. Ezt gondolod, amikor meglátsz, csakhogy én egyáltalán nem ilyen vagyok. Na jó, talán egy kicsit igen, de a nagy része a jellememnek biztosan meglepne téged, ha csak a szokásos dolgokban gondolkozol. Meg kell, hogy mondjam, a világnak legtöbbször azt mutatom, hogy tényleg egy tipikus házam béli vagyok, de azért próbálok nem kikészíteni senkit csak úgy. Azért a környezetem hatására az évek alatt pár dolog kialakult bennem. Hirtelen haragú lettem, ami nagyon nem jön jól, mert általában nem csak leüvöltök valakit, hanem meg is ütöm. Ezért néhányan az évfolyamból már megfordultak a folyosón és a másik irányba mentek, mikor megláttak. A háztársaim miatt bizalmatlanság is kialakult bennem. Az első 2 évben annyiszor játszottak velem, vagy csaptak be, hogy most már semmiben se bízom. Vagyis csak az igaz barátaimban, amiből nincs sok. Ha valakiben mégis megbízom, az nem fog egy hamar rájönni, és próbálom nem megmutatni, hogy akár az életemet is rájuk bíznám. A makacsságomról már ne is beszéljünk. Borzalmasan tudok ragaszkodni ahoz, amit én gondolok és nagyon nehéz meggyőzni valaminek az ellenkezőjéről. Igaz, ezt a szüleimmel szemben nem tudom úgymond bevetni, mivel ha azt mondják, ezt kell csinálnom, nincs nagyon más választási lehetőségem. Szerencsére azért viszonylag normálisnak mondhatom magam. Ugyan a hangomnak sokszor éle van, és lehet, hogy a humorom kicsit gonosz, vagy brutális néha, de azért senkit se szedek darabokra, mert csak unatkozom. Azt azért talán nem mondanám, hogy kedves vagyok, viszont nekem tényleg nincs semmibajom senkivel, amíg ők nem kezdenek el hergelni. Bátornak mondhatom magam, ami már sokszor jól jött. Sosem ijedtem meg egy kis kalandtól, vagy kis veszélytől, persze azért még gondolom nem tudom milyen az életveszély. Nem mondanám, hogy túlságosan társaság kedvelő vagyok, de néhány embert nem vetek meg. Viszont a tömegeket kerülöm, ha lehet. Sok ember csak sok gondot okoz. Bár ha csak néhány ember van körülöttem, akkor a türelmem végtelen... vagyis, valami olyasmi. Ugye már mondtam: hirtelen haragú vagyok és az nem igazán illik össze a türelemmel. De az az igazság, levélre, kölcsönadott dologra, meg ilyenekre ítéletnapig is várok. Csak akkor van gond ugye, ha valaki fel akar húzni.
Megjelenés
A magam 181 centiméterével nem mondhatom alacsonynak magam, de azért még nem vagyok túl magasnak mondható. Magasságom mellé arányos testalkatot kaptam szerencsére, ami elég izmosnak mondható. A hajam barnás szőke, nem túl hosszú és általában nemigen bajlódom vele sokat. Szemem zöldes szürkés kék, vagy valami olyasmi. Magam se tudom igazán és rengetegen mást színt látnak meg benne a 3 közül. De hogy teljesen őszinte legyek, nem igazán érdekel tényleg milyen színű. Szerintem ennek a tudása nélkül is le tudom élni az életemet. Az öltözködésem általában a talárból áll sajnos, de amikor tehetem nem azt hordom. Bár nem igazán vagyok válogatós, viszont szeretem az egyszerűbb ruhadarabokat, mint egy farmer, bakancs, vagy egy egyszínű póló. Néha sportosan öltözöm fel, és még annál ritkábban is megesik, hogy öltönyt veszek fel. Igaz, szeretek abban lenni, de csak úgy nem szeretek abban mászkálni. Azért annyira nem kényelmes. Mellesleg van néhány tetoválásom, de nem sok, meg nem is túl nagyok, bár ezt a suliban szinte még senki nem vette észre.
Életed fontosabb állomásai
Az utolsó pár ruhadarabot pakoltam el a táskámba, ami nem is tartott el sokáig. Körülnéztem, hogy nem hagytam-e valami fontosat ki, és szerencsére mindet elraktam ami kellett. A vállamra vettem a nagy sporttáskát és jól megnéztem magamnak a szobámat. Mindig is furcsa érzés volt hónapokra otthagyni mindent és az egyetlen helyet ahol igazán egyedül és biztonságban lehetek. Egy kis idő, na meg egy halk sóhaj után kiléptem a szobámból és letrappoltam a lépcsőn. A táskát egyenlőre az ajtóhoz dobtam le, majd a konyhába indultam egy gyors reggeliért. Viszont legnagyobb meglepetésemre nem étel fogadott az asztalnál, hanem a szüleim, akik komolyan néztek rám. Gyorsan körbepillantottam, és láttam, hogy a húgom se volt ott. Vagy valami történt, vagy valahogy ismét bajba kerültem. - Hol van Brook? - indítottam egy apró kérdéssel, mivel ők csak némán néztek rám. Tudtam, hogy valami nagyon komolyról lesz szó, így csak az ajtófélfának támaszkodtam neki. Ha menekülnöm kellene előlük, legalább közel legyek a kijárathoz. Egy darabig csend lett, a szüleim összenéztek, majd végül apám megszólalt. - A szobájában. Ma ott reggelizik. - mondta, mintha csak egy átlagos dolgot közölne velem. Sosem engedte meg egyikünknek se, hogy nem a konyhában vagy az étkezőben együnk, így már biztos voltam abban, hogy valami nagyon nincs rendben. Az összes lehetőség végigpörögött a fejemen, de semmi olyan nem jutott eszembe, ami miatt így kéne velem beszélniük. Mivel ismét csönd ült a szobára összehúztam a szemöldökömet és kérdőn néztem anyámra. Reméltem, hogy ő legalább mond végre valamit. - Ülj le kérlek! - szólalt meg. Én meg se mozdultam. Ha akarnak valamit mondani, ahoz nem kell, hogy leüljek. Egy idegesebb sóhaj hagyta el a számat, miközben továbbra is várakoztam. Nem voltam türelmetlen, de gyűlöltem amikor ezt csinálják. Ez után ismét összenéztek, majd végül apám belekezdett a lényegbe. - Emlékszel még mikor pár hete a Halál ereklyéiről meséltünk neked? - kérdésére csak egy apró bólintással válaszoltam. Nem igazán tudtam mit akarnak azokkal a dolgokkal. Na azt meg végképp nem értettem ezekről miért kell ilyen feszülten beszélni. - Az az igazság, hogy mi meg akarjuk szerezni őket és ehez te fogsz segíteni nekünk! Méghozzá nem is kicsit fogsz segíteni! - minden szava olyan volt, mint egy parancs. Egy pillanatra a földre néztem és gondolkozni kezdtem. Nem akartam semmit csinálni, főleg nem valami mesebeli hülyeség miatt, de tudtam, ha elkezdenék veszekedni csak én jönnék ki rosszul a helyzetből. Idegesen fújtam ki a levegőt és ismét rájuk néztem. Gyűlöltem, hogy úgy irányítanak, mint egy idomított pincsikutyát. - Mit kellene csinálnom? - a hangomban tisztán hallatszott, hogy én ezt egyáltalán nem akarom csinálni, viszont apám ezt csak egy szúrós pillantással elintézte, majd folytatta, mintha mi se történt volna. - Egy lány bizalmába kell férkőznöd, mivel az apja úgy tűnik tud pár dolgot és nekünk kellenek az információk. Össze kell barátkoznod vele, és ha lehetséges még valahogy meg is kell hívatnod magad az apjához, vagy mit tudjam én. Az a lényeg, hogy kiszedj belőlük mindent! A lány neve Luna Lovegood és Hollóhátas. Tudom, nem lehet túl nagy kedved a többi házból bárkivel is beszélni, de ezt meg kell tenned a családodért! - követelő tekintetétől kissé kirázott a hideg. Látszott, hogy apám tipikus Mardekáros volt. Nem hiába vette el anyámat, aki szintén a házából való volt. Na meg nem a véletlennek köszönhető, hogy Brookkal alig beszél, mióta másik házba osztották be. Igaz, nem volt kedvem beszélni ahoz a Luna lányhoz, viszont nem azért mert máshova tartozik. Én szimplán semmiképp se akartam apám kis csicskája, mármint kémjeként végezni. Legszívesebben kinevettem volna, és a képébe mondtam volna az összes gondolatomat erről a hülyeségről, viszont tudtam: előbb kínozna meg, minthogy feladja ezt a tervét. Így sajnos nem volt más választásom, mint beleegyezni a dolgokba bármennyire is az ellenkezőjét akartam. Így mentem el a hetedik évemre egy "küldetéssel". Utáltam már csak a gondolatát is, hogy ilyet kell tennem, de, mint már mondtam, nincs más választásom.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Miles Bletchley 2016-03-25, 22:04
Elfogadva!
Megmondom őszintén az esélytelenek nyugalmával indultam neki ennek a karinak, nem gondoltam volna, hogy lesz olyan, aki lecsap rá, bár én imádom Lunát, de olyan sok vakvágányom volt már vele, hogy ihaj. Mégis örülök neki, hogy megleptél és elvitted a fiatalembert és remekül meg is alkottad! Annyira jó lett, hogy húúú! A pb az adott volt, de remek képet és gifeket választottál hozzá és az aláírásod is olyan kis hangulatos lett ezekkel az ugró képekkel. A jellem leírás tökéletes, nagyon tetszik, hogy ilyen szép árnyalt lett, nem gonosz, nem is minden áron jó, hanem olyan akiből lehet fejlődni még. Az előtörténet is remek lett! Szeretem az ilyen kiragadott pillanatokat, ahol az ET picit csepegtetve van azért, de nem kell sokat olvasni, mégis megkapja az ember az infokat a beszélgetés alapján, szóval le a kalappal! Remek lett tényleg és már nagyon várom, hogy milyen lesz a kari a játéktéren és mi alakul majd a játékból, szóval foglalózz és játszuuunk! *-*
A jellem leírás tökéletes, nagyon tetszik, hogy ilyen szép árnyalt lett, nem gonosz, nem is minden áron jó, hanem olyan akiből lehet fejlődni még. Az előtörténet is remek lett! Szeretem az ilyen kiragadott pillanatokat, ahol az ET picit csepegtetve van azért, de nem kell sokat olvasni, mégis megkapja az ember az infokat a beszélgetés alapján, szóval le a kalappal! Remek lett tényleg és már nagyon várom, hogy milyen lesz a kari a játéktéren és mi alakul majd a játékból, szóval foglalózz és játszuuunk! *-* 
