2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Live life how you want & not how the others want you to!"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Lance Merrick Születési hely és dátum: 1979.július 27. Fekete Tó, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: Nincs neki Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam (ereklyevadász) Képesség: Sellő Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Sértődékeny és szeszélyes, leginkább ezek jellemzőek rám. Hogy a családi hátterem miatt van így, vagy csupán a szüleimről örököltem, mindezt homály fedi. Imádok mindenbe, mindenkibe belekötni, csak mert nekem olyan kedvem van, néha az ellen is lázadok, ami ellen nem kéne, csak hogy elmondhassam, az én véleményem helytálló, igazam van. Észérvekkel ellenben mégsem tudok szolgálni, vagdalkozom, hiszen úgy gondolom, nem vesződöm én senkivel azért, hogy magyarázkodjak, meggyőzzek én bárkit is. Ehhez nincsen köze a királyi vérnek, valahogy így alakult. Sőt, még zavar is, hogy kinek a fia vagyok, egyszerűbbnek gondolnám, ha be tudnék illeszkedni, ezért is siettem fel annyira, meg hát az anyám is a fenti világból származik. A rossz tulajdonságaimat leszámítva érdeklődő vagyok, és kíváncsi. Segítőkész, ám rendkívül bizalmatlan, könnyen visszatáncolok még az adott szó szentségétől is, mert úgy vélem, nem túl nyerő ötlet lekötni magamat, barátságokat szerezni, hiszen akkor bánthatják az embert. Nem mintha lenne tapasztalatom, pont az a baj, hogy lent a víz alatt a mi világunkban mindenki különlegesen kezelt, trónörökösként, és nem engem láttak, csupán egy posztot, egy szimbólumot. Így aztán most, hogy a felszínre török, meg kell mindezzel ismerkednem, és helyén kezelnem, ha egy senkiként kezelnek. Biztosan furcsa lesz, de ezt akartam.
Megjelenés
Mondanám, hogy legalább erre büszke vagyok, de nem, nálunk mindenki izmos, így a testalkatom a mi szempontunkból nagyon is átlagos. Ha a fentiek mércéjével nézném magamat, biztosan ámulatra méltó, hogy mennyire ki vannak dolgozva a porcikáim, hiszen az állandó úszástól olyan vagyok, mint aki világ életében keményen edzett. Kigyúrtnak véletlenül sem vagyok mondható, hiszen folyamatosan mozgásban voltam. Ugyan a víz alatt is tudunk emberi alakba változni, ezt főleg akkor tesszük, amikor a sellők városában tartózkodunk, hiszen nem kell mindig hajtanunk magukat az uszonyunkkal. A hajam sötétszőke, a szemem a víz kékjét idézik. Sokan azt mondják, hogy tekintélyt parancsoló már most a tartásom, és olyan kisugárzásom van, ami másokra is hatással van, ezt én még nem vettem észre. Ha beszélek valakivel, főleg ismeretlenekkel, látszik rajtam, hogy nem feltétlenül vagyok még biztos a dolgomban, olykor hadarok, vagy a másik szavába vágok, mert elfelejteném, amit mondani akarok. Ettől eltekintve úgy arcra csinosnak mondanak. A sellőlányok mindazonáltal sosem érdekeltek, apám sztorijait hallgatva mindig a fenti lányokról agyaltam hogy ők vajon milyenek lehetnek.
Életed fontosabb állomásai
Ha egy kicsit jobban belegondolok, pont a tiltás miatt vágyódom fel. A szüleim másik világból származnak, apa a Fekete Tó sellőkirálya, anya pedig fenti boszorkány volt. Hogy ők ketten hogy találkoztak, az már nem is számít, ha jól tudom, apámnak fel kellett mennie a felszínre valami diplomáciai ügyben, és a véletlen akarta úgy, hogy egymásra találjanak. Anya ugye nem volt sellő, így nem élhetett volna lent, csak varázslatok árán, apa pedig nem mondhatott le a trónról, így miután megszülettem, állandó huzavona volt, hogy mi is legyen velük. Sajnálatos, hogy úgy lett vége a vitának, hogy anya mugli származású varázslóként az emberek között is járt, és a sors iróniája, hogy annyi varázslatos dolog közül pont egy autóbalesetben kellett meghalnia. Ezért aztán apa állandóan tiltott, hogy a felszínre menjek, mert hogy az emberek mások, nem érthetnek meg minket, és a víz alatt biztonságos. Na igen, sokkal egyszerűbb lett volna, ha rám bízza, mert így csak elmélyítette bennem az érzést, hogy lent mindenki elrendelte magában, hogy apát követem a trónon, és egy királlyal nem szokás haverkodni. Egyedül voltam, és magányos, így miután betöltöttem a tizennyolcat, én magam szóltam, hogy nem érdekel a dolog, legalábbis egyenlőre nem, és apa kitagadhat, akkor is felmegyek. Miután százszor végig veszekedtük ugyanazt a témát, végül belátta, hogy nincsen értelme elleneznie, megkérte Dumbledore-t, hogy vegyen fel egyetemistának. A mágiánk hasonló, mint a fentiké, csak mi nem pálcával varázsolunk, ám kénytelen voltam elmenni az Abszol-útra venni egyet Olivandernél, mert a víz felett csak ez a módszer létezik. Az elmúlt fél évet azzal töltöttem, hogy csiszoljam a varázslásunk közti különbséget, mert nem akarom nagy dobra verni, hogy ki vagy, vagy éppen mi. Januárban kezdek, nem a következő évben, mert már nem akarok többet várni. Úgyhogy jelentkeztem, kaptam egy saját szobát, és persze ott a nyaklánc, hogy ne változzak csak úgy át.