2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Miért pont én vagyok megáldva olyan háztársakkal, akik imádnak reggelente felkelteni? Még csak tizenegy múlt, előttem volt az egész nap, hogy aludjak, de nem, nekik muszáj volt kiverni az ágyból. Akkor még rendben lett volna, ha Luna miatt kellett volna, de ez így nem állapot, hogy gondolnak egyet, aztán felvernek. Emberek, ez így nem jó. Szokjuk meg, hogy Bletchleyt aludni hagyjuk, mert különben fáradt lesz még zabosabb, mint úgy alapból lenne. Miután ezt elmagyaráztam az agyhalott háztársaimnak is, úgy döntöttem, hogy ha már pihenni nem tudok, hát akkor elmegyek a könyvtárba. Hasznosan is tudok én időt tölteni, ráadásul most pont olyat tanulunk, ami érdekel, így utána akarok nézni pár dolognak Szimbolisztikából. Furcsa tőlem ezt hallani, mert alapból nem szoktam csak úgy tanulni, sőt szinte soha, de most akkor is kíváncsi vagyok a legmélyebb részletekre is. Szépen lassan sétálok fel a könyvtárba, nem sietek sehová. Amint belépek a könyvek birodalmába, egy csapatnyi lány üdvözöl a házamból, mire én mosolyogva feléjük biccentek. Gyanítom, valami kis tudást próbálnak a fejükbe verni. Szánalmasak, úgysem fog nekik sikerülni, túl ostobák ők ahhoz. Egyszerre áldás és átok, hogy véla vagyok, mert így könnyen megszerzek bárkit, de nem bírnak leszállni rólam. A hollós lánykánál viszont nagy előnyömre válik a származásom. Nem törődök tovább velük, inkább az engem érdeklő kötetek felé veszem az irányt, nézegetem az olvasmányokat és kapásból leemelek hármat, ami tetszik. Gyorsan elindulok, hogy még legyen helyem egy üres asztalnál, nem szeretnék senkihez sem odamenni, hogy olvasni szeretnék, a klubhelyiségben pedig kizárt, hogy békén hagynának. Valaki mindig nyafog valamiért, ami egyrészt idegesítő, másrészt fáradt vagyok én most azt hallgatni. Azonban itt sem lehet teljesen nyugtom, mert miközben sétálok, agy éppen arra járó srác belém jön és kiesik az összes könyv, a kezemből. Vagy én belé, de ez most ki érdekel? Mosolyt erőltetek magamra és igyekszem nem kapásból leordítani a fejét, elvégre ez mégiscsak egy könyvtár. -Nem tanították meg még neked, hogy nézz a lábad elé? Vagy szimplán nem érdekel? – kérdezem kissé lenézően, de mit vár tőlem az, aki miatt leestek a könyveim. Nem feszem fel őket, inkább csöndben nekidőlök a könyvespolcnak és várom, hogy illedelmes felszedje nekem őket.
||music:Hot like me|| aktuális viselet || note: És kész
