2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A bölcs ember legnagyobb előnye, hogy tudja, mikor kell futni."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Alexander Garvey Születési hely és dátum: South Shields, Anglia - 1980. február 11. Csoport: Hugrabug Patrónus: Angol pointer (vizsla) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam - Bestiamester Képesség: - Mágikus adottság: Természetes gyógyító 1. szint Kiemelkedő tudás: Legendás Lények Gondozása - Született tehetség, Gyógynövénytan - Kiemelkedő, Jóslástan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Alexander a leghűségesebb, legsegítőkészebb barát a világon. A könnyei betegségeket gyógyítanak, a mosolya pedig kiskutyákat hoz vissza a túlvilágról. (Di, fejezd be, nem vicces. Csend legyen, Der! Menj, kergess pillangókat, vagy valami. Ezt majd én elintézem.) Oké, oké. Lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok. Alexander csendes, visszafogott fiú, aki nehezen barátkozik - legalábbis emberekkel. Állatok, különösen varázslények között teljesen megváltozik. A fiú, aki egyszer elhányta magát idegességében ahelyett hogy randira hívott volna valakit, két héttel később bátran szárnyalt egy hippogriff hátán. Erős igazságérzete van, bár ahhoz nem mindig van mersze, hogy valakinek a szemébe is mondja a véleményét. Nagyon nehezen mond nemet, ha megkérik valamire, mert fél, hogy megbántja az illetőt. Ez különösen igaz, ha az illető a maroknyi közeli barátai egyike - nem akarjátok tudni, mennyi szabálytalan hülyeségnél fedezett már nekem... Talán nem a legjobb esszéírásban, és a harmadik szeme egy kicsit nagyon vak, de keményen dolgozik, és tudom, hogy komolyan veszi a tanulmányait.
Megjelenés
Magas, sötét hajú, isteni vonásokkal, mintha márványból faragták volna...(Di! Merlinre! Mondtam már, hogy menj innen!) A francba is. Nem túl izmos, de azért nem is vézna - olyan átlagos testalkatú. A szemei csokoládébarnák. Sokat mosolyog, de ilyenkor általában lehajtja a fejét. Az egyenruhája mindig makulátlan, és szeret a háza színeiben kiegészítőket viselni, kimutatni, hova tartozik. Van egy csomó állatforma mugli kitűzője, amiket váltogatva hord, de a sárkány és az egyszarvú a kedvencei. Én állandóan mondom neki, hogy állati jóképű, és ha kicsit magabiztosabb lenne... (Di. Hagyd abba.) Oké, oké, már úgyse nagyon tudok mást hozzátenni. Ja, még egy dolog. Lányok, fiúk: egyébként szingli! Csak úgy mondom...
Életed fontosabb állomásai
Angliában nőttem fel, egy közepes méretű birtokon, a szüleimmel. Anya auror - sok időt tölt a városban, és keveset van otthon, míg apa szinte mindig otthon van. Ő könyveket ír, csendes ember, aki keveset beszél, de mindig jó tanácsokat ad. A gyerekkoromat főleg vele, az anyai nagyszüleimmel és a néhány alkalmazottunkkal töltöttem a birtokon. Nem tartozunk azokhoz az aranyvérű családokhoz, akik évszázadokra vissza tudják vezetni a vérvonalukat, de a szüleim és mind a négy nagyszülőm varázslók. Anya családja nagyon gazdag volt néhány évszázada, és bár már nincs meg az a fényűzés, még most is kényelmesen élünk. Főleg lovakat tartunk, bár mindig van egyszerre több kutyánk is... (Ááááh... Jaj, bocsánat. Megzavartalak az ásítással? Tudod, hogy mennyire utállak néha?) Egyszer nyáron, amikor már a szeptemberben kezdődő első roxforti évemet tervezgettem, azt vettem észre, hogy az egyik csikó hiányzik a helyéről. Ahogy kiértem az útra, rögtön megláttam őket: egy lány, aki alig látszott nálam fiatalabbnak éppen felmászni próbált rá, nyereg és minden felszerelés nélkül. Egyértelmű volt, hogy nem tudja, mit csinál... (HÉ! Di... menj, kergess pillangókat.) Odaszaladtam, és megpróbáltam megállítani mielőtt megrúgja a ló, de ahogy meglátott, rámvetette magát és püfölni kezdett. Elkezdtem anyáért kiabálni, mire inkább leugrott rólam, és újra a lóval próbálkozott. Azt mondta, kell neki, mert gyorsabban halad, mint gyalog. Elképzelni sem tudtam, hova készül... de bennem volt az érzés, hogy nem elég visszavinnem a lovat, muszáj valahogy megoldanom ezt a helyzetet. Óvatosan elkezdtem lebeszélni, behívtam magunkhoz... mikor megkordult a gyomra, ebédet ajánlottam, és mivel a ruhái koszosak voltak, egy fürdőt is. Végül beadta a derekát, és a nevét is elárulta. Amandine nevelőszülőknél lakott, és bár nem volt rossz dolga, elszökött, hogy megkeresse a szüleit. Egy ideig nálunk maradt, de szeptemberben nekem a Roxfortba kellett indulnom, így végül kelletlenül hagyta, hogy anya hazavigye. Mégis barátok maradtunk, minden nyáron találkoztunk, majd két évvel később ő is megjelent a Roxfortban. Én Hugrabugos, ő pedig Mardekáros... Sokan mondják, hogy furcsa páros, de sosem értettem, miért kellene hagynunk, hogy a házaink és a sztereotípiák elválasszanak egymástól. A Roxfort előtt mugli iskolába jártam, és bár barátságosnak tartom magam, mindig csak néhány barátom volt. Ennek az az oka, hogy mindig is rettentően ideges típus voltam, fizikailag képtelen odamenni idegenekhez, vagy prezentációkat tartani... A Roxfortban egy ideig rendszeresen jártam a pszichológushoz, csak elbeszélgetni, mikor nem bírtam a nyomást. Később csak néhány havonta néztem be, ellenőrzésre. Úgy érzem, ezek a beszélgetések, és a relaxációs technikák amiket tanultam sokat segítettek... még mindig nem vagyok a társaság középpontja, de ez nem is fontos. És persze a Roxfortban megkaptam azt, amit a mugli iskolában nem: azokat az órákat, ahol igazán állatokkal tudtam foglalkozni, méghozzá varázslényekkel! A Legendás lények gondozása volt mindig a kedvencem, és meglepően jónak bizonyultam belőle... (Meglepően? Állatokkal nőttél fel, észlény. Az nem ugyanaz!) Ezért kötöttem ki végül a Bestiamester szakon hét év után. Talán furcsa, hogy egy ennyire szorongó természetű ember, mint én, veszélyes varázslényekkel akarna foglalkozni, de... valahogy a közelükben teljesen elszáll minden, és csak rájuk koncentrálok. Hogy milyen gyönyörűek, és lenyűgözőek. Még fogalmam sincs, pontosan mivel szeretnék foglalkozni miután elvégeztem az egyetemet. A sárkányok vonzanak, de annyi csodálatos varázslény van még... Talán könyvet is írok majd, mint apa.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alexander Garvey 2016-02-25, 07:51
Elfogadva!
No hát a pb-d remek! A színesbőrű karik nagyon ritkák, pedig szerintem csomó jó pb van közöttük is, akiket be lehetne dobni, úgyhogy kaptál egy pirospontot. Szépeket sikerült dobnod, úgyhogy a szerencse is melléd pártolt, de ez érthető, hiszen szépen összeraktad a karit nagyon is! Remekül fogalmazol, tökéletes lett a jellem és a kinézet és most nagyon kíváncsi vagyok, hogy a folyton belekotyogó akárki egy másik személyiség, vagy valami varázslénytípusú háziállat? Ez majd tuti kiderül játék közben, úgyhogy majd nagyon fogok figyelni. ^^ Az előtörténetedet szépen felépítetted, nem lett túl csavaros és bonyolult és nem is lett túl hosszú, amiért így reggel külön hálás vagyok. De azért mégis csak van egy kis plusz benne a megtalált kislánnyal, viszont a családod életben van, ami azért ritka, mert hát sokan szeretik nyomorgatni a karaktereiket, azaz gyilkolják le a felmenőket lelkesen. Szóval semmi hibát nem találtam, menj foglalózni, ha ne adj isten még nem tetted, aztán vár a játéktéééér!
Ez majd tuti kiderül játék közben, úgyhogy majd nagyon fogok figyelni. ^^ Az előtörténetedet szépen felépítetted, nem lett túl csavaros és bonyolult és nem is lett túl hosszú, amiért így reggel külön hálás vagyok. 
