2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Daisuke a történtek után majdnem megfulladt a vajsörtől, és amikor én ezt megláttam annyit nevettem, hogy majdnem én is megfulladtam. - Hát köszönöm az elismerő szavakat. - közben már a következő szívatáson gondolkoztam, hogy mégis mit kéne még csinálni ami tényleg szórakoztató lenne. Közben a célpontom idegesen fel állt majd vissza ült és beleivott az italába, nekem pedig ekkor újabb ötletem támadt, amit már szerettem is volna elvégezni mihamarabb de elsőnek válaszoltam Daisuke kérdéseire. - Hát tudod az én életem egyáltalán nincs rendben, majdnem az egész suli utál amiért a lányokat átverem, a fiúk többsége az ellenségem mert elvettem a csajaikat, a lányok többsége pedig rajong értem, bár fogalmam sincs, hogy miért. - zártam rövidre. Igazából tényleg erről volt szó, ebbe a pár mondatban benne volt minden, amit tudni kell rólam. Na de akkor nézzük, a következő szívatást, ismét elővettem a pálcám majd lassan a srác irányába mutattam ezzel is jelezve Daisukénak, hogy ismét figyeljen. A tervem az volt, hogy amikor felemeli az italát, hogy belekortyoljon akkor Capitulatus bűbájjal kiütöm azt a kezéből úgy, hogy az ráessen és ezzel az egész ruhája olyan legyen. Hát szerencsémre így is történt, a srác tisztára olyan lett és ismét elkezdett rajta röhögni, csak történt egy kis bökkenő is. A srác észrevette, hogy én voltam. - Na jó húzunk innen - szóltam oda gyorsan Daisukénak, nem arról van szó, hogy megijedtem volna tőle, csak az biztos, hogy ha itt mi elkezdünk vele bunyózni akkor itt hatalmas tömeg bunyó alakult volna ki, és ezt valószínűleg Dasuke is tudta, ha már járt itt többször
Elsőre furcsálltam a srác stílusát, mostanra talán meg tudok békélni azzal, hogy vannak ilyen varázslók is. A kezdeti káosz eltűnt, nem is kell tovább aggódnom, a folt eltűnt, az arcomnak sem esett baja, amit külön díjazok. Na meg aztán, egy házba járunk, lehetetlen lenne elkerülni a képét, ha már ilyen körülmények között sikerült találkoznunk itt, biztos nem hagyná annyiban és a sarkamban járna. Hm. A felállás nem is rossz, újabb valaki akad Charlene mellett, aki hasznomra is válhat. Kiválasztom tehát a kiszemeltet. Alapjáraton nem magával a sráccal volt problémám, hanem a macskájával, de ha már célszemélyt kellett választani, akkor meg kell nevelni a gazdit is, hogy tartsa kordában a macskáját és annak szőrét. Gőzöm sincs mivel akar előállni, de nagyon kell igyekeznie, ha tovább itt akar tartani, mert a hangulat kezd gyászosan unalmas lenni. - Figyelek, csak rajta. – pillantok Michaelre, mialatt a vajsörömet szürcsölgetem tovább unott pofával. Egyelőre még nem nyűgözött le a stílusával, na de majd ha valami jót sikerül összehoznia, talán szó lehet róla, hogy a későbbiekben nem vetem meg annyira, mint ahogy azt az átlaggal teszem. Meg hát, mindig is én leszek a középpontban, a saját véleményem mindig is ez marad. Figyelem, ahogy a szék óvatosan odébb csusszan, a korsó még mindig a szám előtt, felkészülve az újabb kortyokra, ám esélyem sincs elrántani az üveget, a srác akkorát esik, hogy a röhögés kénytelen kibukni belőlem, ezzel együtt a számban lévő vajsört is kiköpöm. - Az igen. – nevetek, már-már a vajsörtől fuldokolva. – Elismerésem. Sikerült kiérdemelned a figyelmemet. Aki engem meg tud nevettetni, rossz alak csak nem lehet. – bólogatok elismerően. – Na. Veled mi a helyzet? A kis életed minden apró része rendben van, vagy vannak utálóid, ellenségek, esetleg fanatikusok, akik rajonganak érted? Mondjuk, nálam biztosan nincs több rajongód. – nevetek fel önelégülten, aztán egy ártatlan vállvonással dőlök hátra a széken, mialatt várom válaszát.
szószám: 293 ♚ zene: Danger ♚ The only trophy you deserve is catastrophe. ♚ [You must be registered and logged in to see this link.] ♚
Daisuke egy kis gondolkodás után csak dönteni tudott és egy Mardekáros srácot választott, én nem ismertem őt személyesen csak látásból. De miért is ne? Olyan jó kedvemben voltam, hogy szinte bármire rá lehetett volna venni, sajnos ha iszok mindig ez van. Valamiért úgy érzem, hogy így legyőzhetetlen vagyok és bármire képes lennék. Daisuke elkezdte elmagyarázni, hogy miért azt a Mardekáros srácot szivassuk meg, de én nem nagyon tudtam oda figyelni rá, valószínűleg a vajsör tehet róla. Hirtelen rámutatott a srácra, erre felfigyeltem. Gondolkoztam rajta, hogyan kellene megszívatni ezt a srácot és akkor eszembe jutott valami. Éppen felállt a helyéről ezért úgy döntöttem, hogy mihelyst vissza ül egy taszítóbűbájjal kilököm alóla a széket. Igen ez kezdésnek megteszi. - Na figyelj - figyelmeztettem Daisukét. Sunyiba vettem elő a pálcám a belső zsebemből és amikor a srác épp leülni készült halkan elmondtam a bűbájt, hogy azt senki se hallja meg. - Depulso.- mondtam ki a varázsigét. A szék egy pindurit ment arrébb, de ez elég volt arra, hogy a srác egy hatalmasat essen, jól be is ütötte a fejét. Ekkor a fogadóban mindenki felnevettet, úgy tűnt mindenki azt hitte, hogy csak a srác bénázott és ült a szék mellé. Így egyenlőre nem buktunk le. - Na mit szólsz? - nevettem fel hangosan. Persze ez még csak a kezdett, még csak most jön majd a java, mert ha Michael Gladwin beindul akkor igen nehezen lehet őt leállítani. Főleg részegen.
A Biblia híve sem vagyok túlzottan. A többség, ami benne szerepel, szimpla mese, ámítás, mellyel a naiv utazókat akarják átverni. Számomra nem jelent többet egy könyvnél, ezzel együtt nem vetem meg azokat, akik rajonganak érte. Így ezt a brit kölyköt sem, aki ugyan mégiscsak egy idős velem, mégis úgy érzem nekem kell betöltenem az érettebb pozíciót. - Szóval Michael. Valahogy sejtettem, hogy itteni vagy, már az akcentusod miatt is. Tudod. Az amerikai angol lényegesen eltér a britekétől. Ez nem mintha baj lenne. – vonok vállat, s még kezeimet is feltartom, amolyan védekező funkcióként. Engem ugyan ne okoljon, ha számomra a sok angol néha fejfájással végződik. Így is nehéz volt megszoknom, mikor idekerültem hat évvel ezelőtt. Idióta egy nyelv. A japán ezerszer jobb és tisztább. - Válasszak én? – egy pillanatra megdöbbent fejjel nézek rá, amiért ilyen könnyen megtisztel ezzel a lehetőséggel. Hah, szimpatikus egy srác, érti, hogyan kell a bizalmamba férkőzni, a korábbi vajsörös események után. – Megismerni sem olyan egyszerű, de ha már így állunk. Hm… Van egy Hugrás szobatársam, mondjuk ő elég esetlen, még a szenvedését is fájdalmas lenne nézni. Mi lenne, ha… ha azt a Mardekáros kölyköt szívatnánk meg? A macskája mindenhol ott van bármerre megyek, ennek tetejében még egy szinten is lakunk a Mardekárosokkal. Számomra elkerülhetetlen a tüsszögés annak a pokolfajzatnak hála, pluszban süt róla, hogy utálja a fajtámat. – itt igazából a Walker vérre gondolok, de azért remélem érthető voltam. - Ja, az a srác lesz az! – mutatok a pultnál ücsörgő mardis kölyökre. Egy évvel felettünk jár, de lényegében több okból is utálom. Egyrészt a Fúriafűznél neki hála végeztem a vízben, ráadásképp a macskája allergiás reakciókat vált ki belőlem. Megérdemli a heccelést. Talán ez a Michael kölyök segítségemre is lehet majd. Ki tudja, talán hasznos csatlóssá is válhat. A jövő majd eldönti.
szószám: 293 ♚ zene: Danger ♚ The only trophy you deserve is catastrophe. ♚ [You must be registered and logged in to see this link.] ♚
Tehát nem nagyon izgatta a költészet, kissé sajnálatos dolog de legalább a Biblia ha nem is nagyon egy kicsit közel állt hozzá. Ekkor bemutatkozott a fiú és gondoltam, hogy most ekkor nekem is be kéne. - Michael Gladwin, személyesen. Olyan furcsa volt ez a srác, a beszéd stílusa és még más is, nem tudom az ázsiaiak mind ilyenek, esküszöm olyan mint ha egy animéből szabadult volna ki ebbe a világba. - Célpontom nincs.... tudod mit válasz te? Mivel én öntöttelek le ezért te választhatod ki, hogy ki legyen az a személy akivel kicseszünk. Ha te vagy Daisuke akkor biztos megismered, az AntiDaisukékat, nem? - kérdeztem nevetve, s közben a sörömet iszogattam, ami elég szépen kezdett egy idő után beütni. Ide amúgy is sok problémás emberke jár akiket ki nem állhattam. És az sem lesz furcsa dolog, hogyha egy kisebb verekedés tör ki, ugyan is itt elég sűrűn össze mennek az emberek, aminek sokszor a legfőbb oka az-az ízletes és finom vajsör. Úgy döntöttem, hogy döntsön csak Daisuke, nekem teljesen mindegy volt, hogy kivel cseszünk ki, igazából nem nagyon tartottam a jelenlévők közül senkit sem igazi ellenfélnek. Ránéztem Daisuke arcra aki végig szemlélte a jelenlévőket, hogy még is ki legyen a kiszemelt aki azt is most azt is megfogja bánni, hogy megszületett. - Na megvan már? - kérdeztem kíváncsian. Ha ez jól sül el akkor talán megkérem majd Daisukét, hogy segítsen Thomas Stewart megviccelésében is, hisz arra srácra már igazán ráférne az, hogy valaki letörje a szarvát. Túlságosan sokat képzel magáról, na majd én és Daisuke adunk neki.
- Nem szeretek olyat rendbe hozni, ami nem az én hibám. – szűrtem fogaim között, aztán csak azért is előkaptam pálcámat és morogva pöccintettem rá ingemre, pontosan a folt közepébe. Egy egyszerű folttisztító bűbáj használata után az az undorító ragacsos paca fokozatos halványodásba kezd, míg el nem tűnik teljesen. - Én nem rajongok ezekért. Maximum a Biblia áll hozzám közel. A költészet túl unalmas. – nevetésére csak egy furcsálló pillantást vettettem felé. Egész fura fickó. Arcról talán rémlik, de mivel nem szoktam megjegyezni mások nevét, így ez egy apró probléma. – Daisuke Walker, hamisíthatatlan és az egyetlen. Ellenben te… - mutattam rá egy rövid hatásszünetet tartva. – Halvány lila gőzöm sincs mi a neved. Ismerős vagy, deee… aish, nem tudom ki lehetsz. – ingatom meg fejem, mintha olyannyira sajnálnám a dolgot, ami közel sem így van. Kíváncsi vagyok a nevére, de nem annyira, hogy küzdjek is érte, vagy térdre rogyjak. - Naná, ha már idáig jöttem, nem fogok állni egész idő alatt. – meg sem várva a reakcióját vettemcélba a pult mellett lévő széket, amit hosszas keresgetés után találtam csak meg. Mikor kényelembe helyeztem magam, szemem sarkából láttam, hogy a srác is társult hozzám. Azt hittem le fog maradni az én sebességem mellett. Nem rossz, nem rossz, de nálam még mindig nem jobb. A vajsörök után elégedetten nyújtóztam egyet. Végül a szokásos képemet magamra öltve figyeltem és füleltem mi a francról hadovál. - Ha a kezeim tiszták maradnak és az arcomnak sem lesz baja, részemről oké. Úgy is van pár AntiDaisuke varázsló, akiknek hamar át kéne rendezni a fejükben a dolgokat. – bólintottam. Előtte azért hosszas gondolkodásba kezdtem, ez az alak nem úgy néz ki, mint aki nem venné komolyan a dolgokat, legalábbis Bibliát olvas, meg azt a… azt a William fickót. - Na és? Kit akarsz célpontnak? Vagy szimplán bele akarsz cibálni egy olyan dologba, amit nem tudsz kizárólag az én segítségem nélkül véghezvinni? – vonom fel egyik szemöldökömet, mialatt nagyot kortyolok az újabb elém tolt vajsörből.
szószám: 320 ♚ zene: Danger ♚ The only trophy you deserve is catastrophe. ♚ [You must be registered and logged in to see this link.] ♚
Hát használd a pálcád, hahó varázsló vagy, nehogy egy ilyen kis folt kifogjon már rajtad. - szóltam hozzá. Nagyon más volt és másnak is tűnt mint a többi srác a suliból, mindig is kedveltem az és szimpatikusnak tűntek az ilyen egyedi kölykök. Hisz ez azt jelentett, hogy ő tud valamit amit más nem, és én mindig kedveltem az ilyeneket. - Hát igen, szoktam a Bibliát olvasgatni, de nagyon szeretem még Shakespear műveit is. Számomra ez a művészet. - nevettem el közben magam. - De egyébként leülhetnénk valahova nem gondolod? - folytattam. Na nagy nehezen találtunk is egy helyet, leültünk és ott beszélgettünk szinte mindenről ami az eszünkbe jutott, és közben megittunk egy jó pár üveg vajsört is, aminek hatására még többet tudtunk beszélni. Aztán amikor már nem nagyon volt téma, úgy döntöttem, hogy csinálni kellene valami feszkót, nem tudom, hogy miért de ittasan mindig a bajt kerestem, valamiért ettől éreztem jól magam. - Csinálni kéne valamit, nem gondolod? - kérdeztem a srácot - mármint valami kis csínytevést, vagy valakivel aki megérdemeli jól kicseszni, na benne vagy? - folyattam. Nagyon kíváncsi voltam a reakciójára, ha benne lesz akkor valószínűleg ez a kis baj, ha megússzuk jól össze kovácsol minket és netalántán ha nem ver át sohasem akkor még jó barátok is lehetünk. Igazából miért is ne. Hisz egyetlen egy igazi haverom sincs, az összes lelépett már, jó sokszor én is hibás voltam, de ők sem voltak egyébként olyan igazi haverok mint ahogyan én azt elképzeltem.
Tehát megtörténik ez az ominózus vajsör kiöntögetés, ami nem igazán nyeri el a tetszésemet. Egyszer teszem ki a lábam, hogy a jelenlétemmel örvendeztessem meg a népet, erre ezt kapom? Esküszöm legközelebb védőruhában fogom megközelíteni a Három Seprűt, hátha akkor nem fog ragacsos lében úszni az ingem. - Idióta?! Hah, megáll az eszem. Te jöttél nekem, ezt olyan nehéz felfogni? – morgom feszülten. Főképp az ingem miatt vagyok kiakadva, amit bőszen próbálnék törölgetni, de nincs hozzá annyi gusztusom, hogy hozzányúljak a folthoz. – Aishh! – fakadok ki tétlenségemben. Ameddig ez a srác nagy lazán mereng valamin én itt szenvedek, de se gáz. A következő megszólalására felkapom fejem és már-már megenyhült arccal pillantok rá. – Remek az emlékezeted és még meg is hívsz. Hmmmm. – töprengek el egy darabig, hogy vajon érdemes lenne-e ezzel a sráccal leállni csak úgy iszogatni a kedvenc vajsörömet. De hát miért ne, ő hívott meg, a csábítás az édeskés illatok felé pedig sokkal nagyobb, mint hogy elutasítsam és mérgelődjek, amiért az ő adagja rajtam landolt. - Feltéve, ha ezt a foltot sikerül eltűntetni. Mert nem túl kellemes ilyen ragacsosan ücsörögni egy fűtött helyiségben. - sziszegek egy csepp ideggel hangomban. Nem olyan egyszerű túltennem magam, hiszen a múltkor a szobatársamnak sikerült összevéreznie, most pedig, mint kiderült az egyik háztársam volt olyan béna, hogy a vajsörét inkább az ingemre száműzte. A hirtelen költői megszólalására egy pillanatra bambán nézek, mire sikerül felfognom, amit mond. Mivel Amerika eléggé vallásos, pluszban a családom nagy része templomba jár születésétől fogva, így van némi fogalmam a bibliáról. Nem rajongok ezekért, de ha muszáj és a helyzet úgy hozza, nem ítélem el. – Ahogy elnézem, szereted a Bibliát, vagy csupán a benne lévő igazságokat vagy épp meséket? A családom vallásos, én jobban ragaszkodom a való élethez, az evolúcióhoz, bár ízlések és pofonok. – vonok vállat. Egy pillanatra előbújt belőlem a még otthon belém ültetett tudás, hála anyámnak, aki eredetileg japán vallású, mégis apám halála után áttért és keresztény lett. – Inkább alapítanám meg a saját vallásomat, annak legalább lenne is értelme. Istenítsük Daisukét. Tökéletes. – ábrándozok el egy pillanat erejéig. - Na, szóval. Van valamid, amivel letörölhetném ezt a foltot, aztán megkapni a vajsörömet?
szószám: 350 ♚ zene: Danger ♚ The only trophy you deserve is catastrophe. ♚ [You must be registered and logged in to see this link.] ♚
Az egyik nap úgy döntöttem, hogy elnézek már Roxmortsba azon belül is a Három Seprű, ahol már egy jó ideje nem voltam, legtöbbször egy pár ismerőssel mentünk oda, még régebben de ezek az ismerősök már mind máshol vannak, vagy is az egyik fele, a másik még mindig itt tanul a Roxfortba de ők haragszanak rám, hogy miért van egy tippem de inkább azt hagyjuk. Tehát elnéztem a Három Seprű nevezetű fogadóba és ha már ott vagyok gondoltam iszok egy jó kis Vajsört, azt tudni kell, hogy itt adják a legfinomabbat ezért elég sokan járnak ide. És hát most is elég sokan voltak, sőt annyira sokan, hogy alig fértem el és mihelyst kikaptam a söröm ki is öntöttem azt egy srác ingére. - Mit csinálsz te idióta? - kérdeztem tőle. Majd jobban szemügyre vettem, és olyan ismerős volt az arca mintha láttam már volna valahol. - Áhh megvan már te Roxforti diák vagy, sőt azon belül ha jól emlékszem te is pont Hugrás vagy. Tudod, mit? Keress egy helyet, meghívlak egy Vajsörre. Elégé szégyenteljes dolog lett volna tőlem ha rátámadok egy kortársamra aki a Roxfortra jár és még ugyan abba a házba is van beosztva mint én. - Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon. - szólaltam meg kissé költőien, kíváncsi voltam, hogy érti-e amit mondani akarok ezzel. Sokszor szerettem idézni a Bibliából, hisz nagyszerű idézetek voltak benne, és ha az ember az igazságot keresi akkor ott biztos, hogy megtalálja.
Már-már őrületbe kerget az a sok csaj a Roxfort falain belül. Lassan kezdem azt hinni, hogy én vagyok az egyetlen épelméjű abban az iskolában. Mindig sikerül belekeverniük valamibe, múltkor éppenséggel egy csaj rám robbantotta a főzetét bájitaltan órán, előtte meg egy szobatársamat kellett a hátamon cipelnem a gyengélkedőig, mert én olyan jó fej vagyok. Hah.. Hallatlan, engem csicskáztatnak, ahelyett, hogy nekem pattognának. Ez azért nagyon is ellentéte az én elképzelésemnek. Sose törődtem másokkal, akkor meg ne várják el tőlem, hogy kedves és odaadó legyek. Majd ők szépen istenítenek, ameddig én kiélvezem a „trónon” való ücsörgés minden egyes percét. Most viszont lazítanom kell. Amióta fejbe lettem vágva kétszeresen is, eléggé stresszessé váltak a mindennapjaim, amit csakis a vajsör társaságában tudok kiheverni. A célállomás tehát Roxmorts, azon belül is a Három Seprű, ahová már évek óta törzsvendégként szerepelek. Hát igen, nélkülem nem is lenne ennyire forgalmas ez a hely, már magával a megjelenésemmel mágnesként vonzom be a varázslókat és boszorkányokat. Azért egy félig ázsiai, félig amerikai roxfort-i diák igencsak figyelemfelkeltő jelenség, még akkor is, ha a Hugrabugosok csoportját erősítem. Amint beérek a kellemes illattal rendelkező helyiségbe, azonnal megcsapja orromat a vajsör különleges illata, melyet száz közül is simán felismernék. Így hát az orromat követve indulok el a pult irányába. Ma különösen nagy a tömeg, no meg a sok-sok törzsvendég között akad egy-két ismeretlen arc is. A nagy bámészkodásba oda se figyelek merre megyek, csupán a korábban beállított cél irányába lépkedek fejemet ide-oda forgatva. A következő pillanatban annyit érzek, hogy nekimegyek egy alaknak, majd a hideg folyadékot, ami az egyenruhám felsőjén folyik végig. Amint realizálódik bennem, hogy az általam imádott vajsör ezúttal az ingemen kötött ki, azonnal elképedve meredek az előttem állóra. - Te! – mutatok rá fenyegetően, már-már felhúzva magam. –Aishh, most nézd meg? Mi ez a folt? Nem hiszem el! Gyűlölöm, ha leöntik a ruhámat valamivel! – fakadok ki a szokásos stílusomban. Ingerült vagyok, naná hogy az vagyok, múltkor a vért sikálhattam ki belőle, most akkor az édes, ragacsos löttyöt is kéne? Rövid idő után leesik, hogy az idegennek vélt alak, nem is olyan idegen, hisz’ a suli körül és azon belül már láthattam a képét. - Legközelebb ki foglak csinálni… - morgom a foltot legyezgetve. Tétlenül meredek le arra, fogalmam sincs mi a fenét csináljak. Persze ez a fenyegetés részemről csak hirtelen felindulásból szólt, alapjáraton nem keresem a bajt, meg aztán nem kockáztatom az arcom épségét.
szószám: 394 ♚ zene: Danger ♚ The only trophy you deserve is catastrophe. ♚ [You must be registered and logged in to see this link.] ♚
