2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Jócskán vannak hibáim, de miért hívjam fel rájuk a figyelmet? Vegyék észre mások"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Francesca Cross Születési hely és dátum: 1980. 11. 11., Ausztrália, Gold Coast Csoport: Hollóhát Patrónus: Szervál Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedéves diák Képesség: Bejegyzetlen animágus (szavanna macska) Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan, Seprűlovaglás
Jellemed kifejtése
„A jellem kétélű fegyver lehet, ha nem megfelelően használják.” – mondtam én, majd ismerkedés címen tokostul vittem az ajtót. Persze nem szándékosan, csak véletlenül, de abszolút lehengerlően. Nem tudom, mikor kell abbahagyni, feladni, leállni (még sok ehhez hasonló jelzőt gondolj ide) és legfőképpen befogni. Képes vagyok saját magamat a másodperc tört része alatt kínos szituációkba hajszolni mindössze azzal, hogy megszólalok a nem megfelelő időben, helyen és emberek előtt, ráadásul olyat, ami szintén nem passzol. Ha a szociális életemről van szó, nem tanulok a hibáimból, kétszer elkövetem akár egymás után is ugyanazt a baklövést, ellenben az élet egészen más területeivel, ahol nem ilyen könnyű behúzni a csőbe. Néha kicsit olyan érzésem van, hogy társaságban némileg elveszítem önmagam és egy össze-vissza pörgő búgócsiga lesz belőlem. Ezen részemet nem feltétlen tudom megérteni még ennyi év önismeretség után sem, mikor egyébként egy abszolút koncentrált, céltudatos (néha túlzottan is) és komoly ember vagyok. Meg kissé törtető, ha már itt tartunk, ha nekem célom lesz, akkor ezzel egyetemen egyfajta csőlátás is kialakul nálam, szóval ilyenkor nem ajánlatos megközelíteni, mert harapok. A mottóm (legalábbis egyik a sok közül, helyzetfüggő), hogy ha már csinálsz valamit, akkor abból hozd ki a lehető legtöbbet. Legyen az bármi, de tényleg, én még egy párnacsatába is 110%-ot képes vagyok beletenni, végülis nehogy már vereséget szenvedjek. Az nem illik bele a profilomba és ha őszinte akarok lenni, akkor nem is kezelem túl jól. Őszinte embernek tartom magam, akinek megvan mindig a véleménye szinte mindenről, de ez még nem jelenti azt, hogy ki is mondom, legalábbis azonnal biztosan nem. Szépen felhalmozom a dolgokat és azt egyszerre öntöm az illető nyakába, mellőzve mindenféle tapintatot és finomkodást. Ettől függetlenül nem tartom magam teljes mértékig tapintatlannak, persze a magamról alkotott véleményem nem mindig egyezik a körülöttem levőkével. Eddig körülbelül minden lehetséges negatív elemét felsoroltam a személyiségemnek, kivéve azt, hogy egy cseppet erőszakos vagyok a véleményemmel kapcsolatban. Megkaptam már jó párszor, hogy megpróbálom ráerőltetni másra, de ha lepattintanak, akkor általában veszem a lapot. De hogy valami jót is mondjak végre magamról, nos, a barátaimmal szeretek bohóckodni, ilyenkor teljesen komolytalan vagyok, elengedem magam. Néhanapján még segítek is az embereknek, bár úgy vagyok vele, hogyha valaki nem csinálja magától, akkor azt nem is fogja tudni. Ezen kívül érdeklődöm olyan dolgok után, amik nem általánosak, nem mindennapiak.
Megjelenés
Talán nem olyan nagy túlzás, ha azt mondom, átlagos. Ha mindenképpen bővebben akarod tudni, akkor úgy körülbelül 170 centi magas vagyok, amit gondolom apámtól örökölhettem, legalábbis ha tippelnem kellene, mert az anyám nálam 10 centivel alacsonyabb. Visszatérve hozzám, az alakom… vékony vagyok, bár ezért teszek is, mert minden reggel korábban kelek, hogy futhassak egy kicsit a birtokon. Ráadásul ez teljes mértékben kikapcsol, vizsgaidőszakban az életemet menti meg, ha le akarom sarkítani a dolgokat. Sötétbarna, körülbelül hátközépig érő hajamat kiengedve hordom, csak bizonyos indokolt esetekben kötöm össze, például ha gyógynövénytanon vagyok, mert állandóan tömeg verekedni egy-egy elszabadult gyökérrel hosszútávon elég fárasztó. Ráadásul utána mire rendbe szedem magam, az már pofátlanul sok idő. A szemszínem megegyezik a hajszínemmel, enyhén mandulavágású és tanuláshoz pocsék. Mármint ha valamit olvasnom, vagy írnom kell, akkor szemüveg, különben egy idő után már csak elmosódott foltokat látok. Kiváló alibi a magolás éjfél előtti berekesztésére. Öltözködésem, amikor kötelező, akkor egyenruhát hordok, persze azért felturbózom némileg, néhány színes karkötő, vagy éppen fülbevaló. Egyébként már egészen megszoktam, mikor még általánosba jártam, akkor is volt egyenruhánk. Csak nem ennyire formális. A hétköznapokban színesen öltözködöm, bár reggelente képes vagyok órákat állni a szekrény előtt, mert gőzöm nincs, milyen cuccot vegyek fel. Ennek a vége, hogy találomra felkapok valamit és ennyi. Egyéb ismertetőjegyem nincs, elég egyedi vagyok így is.
Életed fontosabb állomásai
Már most elmondom, hogy nem, anyámék nem varázslók és igen, tényleg nem Angliában születtem. Ez azért sok dolgot meghatározott az életemben és vannak dolgok, amiktől még mindig hülyét kapok Például ez az esős, taknyos időjárás rendre kikészít, ráadásul az angolok akcentusától is falra tudnék mászni, de persze ők ugyanezt mondják rólam. Soha nem is próbáltam felvenni az itteniek stílusát, én ettől vagyok maximálisan egyedi, ez nekem így jó. Végülis a Roxfortban is megfordult már nem is egy érdekes, vagy egzotikus, netán egyenesen fura alak, egy kis akcentus már kit érdekel. Kis családom egyébként elég furcsa, nem egy átlagos família, pláne ha az embernek két apja van, ráadásul mindkettővel jó a kapcsolata… Kétfelől kapom az ívet, hogy ha a pasid így, meg úgy, akkor kezébe adom a… Lényegtelen. Ha a két apám nem lenne elég, hát az élet a nyakamba is varrt még egy abszolút, hamisítatlan mugli bátyot is, aki szereti a boszorkány húgait, de sírógörcsöt kap a repkedő dolgoktól a házban. Anyám már fel sem veszi az ilyesmit, egészen addig, amíg valami nem szenved maradandó károsodást. A húgom meg… Majd kifejtem később.
Gold Coast… … a hely, ahol születtem és ahol 9 éves koromig éltem. Hogy is mondjam, ha meg kellene neveznem a megtestesült Földi paradicsomot, biztosan ezt a helyet mondanám. Végülis itt az óceán, szikrázó napsütés, aranybarna homok, bazinagy hullámok, igazi szörfparadicsom. A világ legjobb dolga itt felnőni, tapasztalatból mondom, semmire nem cseréltem volna el, bár azért Roxfortot kihagyni nagy hülyeség lenne, illetve lett volna. Szóval, itt éltem a magam kis mugli életét anyámmal, apámmal és az egy szem bátyámmal, akit csak sebészi úton lehetett elválasztani a deszkájától és még akkor is visszanőtt rá valahogy. Mindezt tette baromi fiatalon, ahogy én is ott lógtam vele, ekkor a varázsvilág még nem volt az életemben, anyámék is megvoltak még úgy, ahogy egymással. Én is normális keretek között szocializálódtam (az már más tészta, hogy nekem nem sikerült olyannak lenni) úgy körülbelül nyolc éves koromig, amikor anyámék először vesztek össze elég komolyan, legalábbis előttünk. A bátyámmal (mellékesen megjegyzem, hogy ő négy évvel idősebb nálam) sokat beszélgettünk erről, sok hülyeséget kitaláltunk, majd mikor rendeződött a helyzet – legalábbis mi szentül ezt hittük – már minket sem érdekelt tovább. Később már rájöttem, hogy ami nem megy, azt kár erőltetni, végülis anyámék egy év múlva elváltak, ő pedig velünk együtt visszaköltözött a szüleihez Angliába, Doverbe. Egyikünk sem igazán preferálta a helyváltozást, ugyan óceán ott is volt, de valahogy teljesen máshogy festett az egész. Haragudtam is anyámra rendesen emiatt, de aztán gyorsan más dolgok kötötték le az agyamat. Például, hogy miért kezdtek körülöttem felrobbanni a dolgok, amikor dühös voltam.
Boszorkány lettem… … pontosabban tanonc, de akkor is. 11 évesen kaptam egy levelet, miszerint felvettek a Roxfortba, persze tudod, ki hitte el ezt. Ilyenről, illetve hasonlókról csak könyvekben olvastam, majd biztosan elhiszem, nem? Általában hitetlen vagyok elsőre, szóval ezt a levelet sem vettem komolyan, majd amikor meglátogattak azzal, hogy akkor most elmegyünk varázscuccokat vásárolni… Oké, akkor már engem is sikerült meggyőzni, mondom rendben, akkor boszorkány vagyok. A bátyám még szeptember elsején is azt mondta, hogy ez csak kamu lesz, anyám szerint meg is lepődött, mikor kapott tőlem egy levelet, ami bagollyal jött. Szóval, bekerültem a Roxfortba és hamar rájöttem, azért innen bizony némileg kilógok. Már az elején, a kabinválasztás során sikerült kifognom egy olyan társaságot, akiknek egy része furán nézett rám, mondván te mugliszületésű vagy? Érdekes volt számomra, hogy ez ennyire extrém dolognak számít, miután megtörtént a beosztás, az asztalnál kérdeztem is erről néhány háztársamat, de ők lerendezték annyival: „Ne foglalkozz vele.” Ha már roxforti ház, akkor megjegyzem, a Süveg a Hollóhátba osztott be, ahol az okosok vannak. Ez, ha innen nézed, akkor egyfajta hízelgés az ember egojának, ezek szerint látott bennem valamit. Ha már idekerültem, akkor nem akartam szégyenben maradni, bár azt hozzá kell tenni, hamar kiderült, mihez nincs affinitásom se. Például a Gyógynövénytan az egyik azon tárgyak sorából, amikhez abszolút affinitásom sincs. Egyébként is kiszárad meg elpusztul nálam mindenféle gaz, szerintem a varázsgazok megérzik rajtam elszáradt társaik lelkét és a tanóra keretein belül legálisnak tartják a bosszúállást. Ez az a pont, ahol örülök, hogy az állatokkal tudok bánni, mert nem örülnék, ha egy-egy különösen harapós a bokámon, vagy egyéb testrészemen próbálná ki a tudományát. Repülni szeretek, elsőre az volt a véleményem, hogy ez gyakorlatilag olyan, mint biciklizni, mire valaki megkérdezte, az meg mi. Előfordul, ha az embert varázslók veszik körül, akkor nekik gőzük sincs az egészről. Legyen, de akkor mit tudnak a varázslók a muglikról? Ez volt az oka, hogy mugliismeretre jelentkeztem harmadikban, amúgy nem, csak szerettem volna egy potya jó jegyet. Pofátlanul etikátlan ha az ember muglik között nő fel és mugliismeretre jelentkezik? Legális, szóval kit érdekel…
Hadd meséljek a családomról… Az ember életében meghatározó szerepet játszik a család, és én még mind a mai napig tartom a kapcsolatot a vérszerinti apámmal, nyaranta általában nála töltök egy hónapot, otthon az Aranyparton, majd irány haza Londonba. Lehetséges, hogy valakinek több otthona is van? Szerintem igen, mindenki ott van otthon, ahol szeretik. Hurrá, otthonom az egész világ! Mindegy, a nevelőapám is megér egy misét, már azon felül, hogy varázsló… Vajon mennyi volt arra az esély, hogy anyám egy varázslót talál? Na, ennyire jó soha nem voltam matekból, számolja ki, akinek ez a dolga. Az egyetlen negatívum, hogy lett egy húgom, aki negyedéves koromban csatlakozott a „Járjunk Roxfortba” mozgalomba, de a mázlifaktorom működött, így nem egy házba kerültünk, különben kitört volna a sokadik világháború. Már az elejétől sem jöttünk ki jól, eléggé tűz és víz vagyunk. Mostanra inkább riválisok vagyunk, mintsem ellenségek, de valahogy se ő, sem pedig én nem töröm magam a jobb kapcsolat kialakításáért, de ki tudja, mit hoz a jövő.
Animágia… Hobbinak indult még ötödévben, illetve csak úgy utánanéztem a könyvtárban és megfogott. Vajon milyen lehet egy állat bőrébe bújva eltölteni egy kis időt? Sokáig ezen járt az agyam, végül azt gondoltam, egyszer élünk, maximum jó nagy fejmosást kapok, amiért olyat kezdek el csinálni, amit minisztériumi szinten szabályoznak, de ugyebár amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. Jó kis adrenalin bomba volt már csak az is, hogy ebbe belekezdtem, főleg azok az illusztrációk ragadtak meg, amik egy-egy rosszul sikerült átváltozást mutattak be. Legrosszabb rémálmomban térnek vissza. A lényeg az, hogy nekikezdtem és mostanra sikerült állati alakot öltenem, méghozzá egy szavanna macskáét. Mikor először kimerészkedtem, a torkomban dobogott a szívem, hogyha most engem elkapnak, akkor valószínűleg repülök. Miután kétszer-háromszor végigszaladtam a Roxfortot és nem találkoztam senkivel, kezdtem felbátorodni, majd belefutottam egy prefektusba. Tény, nem ez volt az első olyan alkalom, hogy tilosban jártam, de eddig még nem buktam le, most pedig ott álltam a folyosó kellős közepén, egy prefivel szemezve. Lemerevedtem, megjegyzem, ő is, szépen meglepődtünk mindketten, én pedig elkezdtem szépen kifogásuk után kutatni a fejemben, majd csak annyit mondott, hogy „Sicc!” Ekkor esett le a papírtantusz, jelen pillanatban én egy macska vagyok, négylábú, szőrös. Számon egy megkönnyebbült nyávogás szaladt ki és normál esetben szétröhögtem volna az agyam attól a vékonyka hangtól, amit sikerült kiadni, de abban a pillanatban inkább leléptem, hogy a legközelebbi üres teremben visszanyerjem a normál alakom. Ekkor jöttem rá, hogy ezt nekem élesben, nappal is ki kell próbálnom.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Frankie Cross 2016-01-18, 10:37
Elfogadva!
Gyűlnek a Hollóhátas főkarakterek, örül a szívem. A pb-det én személy szerint nagyon szeretem, úgyhogy jó választás! Az előtörténeted is szuper lett, szépen kidolgozott, választékosan fogalmazol és jól írsz, úgyhogy biztosan jó helyed lesz nálunk. A jellemed jól kifejtetted, különleges kis karit raktál össze az apró kis furcsaságaival, de pont ettől lesz érdekes majd vele a játék. Az előtörténet felépítése nagyon tetszett, nem a hagyományos rövid összefoglalót dobtad be, hanem extrásabbat és remek ez a megközelítés. Érdekes életet adtál a leányzónak, annyi biztos. Nem lehetett egyszerű a költözés, az új apukat, bár tény több ajándékot kaphat majd születésnapjára. Mugliként a Roxfort sem egyszerű feladat, de ügyesen megküzdött a nehézségekkel és még az animágiát is sikerült elsajátítani, hát le a kalappal! Bár ez egy okos Hollóhátastól elvárt. Nem találtam hibát, úgyhogy nem is tartóztatlak, foglalózz, aztán hódítsd meg a játékteret.