2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Meglepő de egyben nagyon felemelő érzés, hogy észrevett, sőt. Még le is heveredett mellém. Forróság önti el a mellkasomat, a szívem úgy dübörög, szinte már úgy érzem mintha a torkomban dobogna. Nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el, amikor csak ismét rámemeli a tekintetét, egyszerűen... Leírhatatlan egy érzés. Ahogy kicsit közelebb húzódik, ismét pír jelenik meg az arcomon és ismét csak a hajammal igyekszem takarni mindazt. A kérdésére felé csúsztatom az eddig a térdemen tartogatott papírt, hogy jobban ráláthasson. Viszont ezúttal már a nevetségesen sok nyelvtani hiba miatt pirul ki az arcom. - Átváltoztatástan a... transzfiguráció alapjai. Kombinációs visszaalakító varázslatok. - Felelek, bár már a mondandóm elején elakadok és csak kisebb gondolkodás után jut eszembe a szó, akkor is majdhogynem érthetetlenül kiejtve. Továbbra is elpirulok, de ezúttal már láthatóan, elvégre ránézek, miközben beszélek. Merlinre, miért pont ilyenkor kell bénáznom! Pedig végre alkalmam adódott, hogy beszéljek vele... Reménykedem benne, hogy emiatt nem fog elítélni, bár ő nem olyan. Ő kedves és segítőkész, ezért is szeretem annyira, még akkor is, ha képtelen lennék ezt csak úgy kimondani. Ahhoz túl gyáva vagyok. Fleurnek könnyű dolga volt, ezért talán kissé irigykedem is rá, ő megtalálta a boldogságot Bill mellett. - Köszönöm, megvagyok. - Ismét csak egy apró, szelíd mosoly játszik az ajkaimon, félig felé, félig a kandalló felé fordulok és majdnem a szemem sarkából pillantok fel rá. Nem merek egyenesen a szemébe nézni, akkor ismét csak elpirulnék. Nem akarok, beszélgetni szeretnék vele, erre várok már vagy fél éve. - Nagyban... Nagyjából, a Griffendél kényelmes. - Nem találom a megfelelő szavakat, de a ragyogó mosolyom valószínűleg mindent tökéletesen megmagyaráz. Ha ő kérdezi akkor természetesen csak ez lehet a válaszom. Miatta vagyok itt és amíg ő itt van addig a Griffendél számomra mindenképpen egy pozitív hely lesz, akárhogy is próbál egy-két ember kitúrni innen.
Zene Szavak száma: 298 Megjegyzés: már alig vártam ezt a találkozást Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Harry az utóbbi időben nem sokat időzött a nagyteremben, sőt, leginkább a hálókörletben, vagy annak a temrében lézengett. Kiélvezte, hogy lustálkodhat és elég sok minden adott rá okot, hogy egy kicsit egyedül legyen, elhúzódva a világ elől, nem törődve másokkal, csak a saját problémáival, mert hogy volt pár aggály, amivel nap mint nap szembekellett néznie, még sem akadt elég ideje, hogy legalább mentálisan összerakja a problémának a lehetséges megoldásait. A helységen áthaladva, szinte lassú kocogásban siet a lépcső felé, mikor észreveszi az új lányt. Pontosan tudja, hogy ki ő, de alkalma nem sok adódott, hogy beszéljen vele, most pedig szemlátomást eléggé elfoglalt volt, vagy zavart. Harry maga sem tudta megállapítani, hogy a kettő közül inkább melyik lehetséges. Mindenesetre szerette volna legalább a gesztust meglépni felé, hogy itt van és ha kell valaki, akire ebben az új közösségben számíthat, akkor ő itt lesz. Halkan köszön a lányra, majd mikor egy kedves mosoly szökik a lány arcára, Harry valami különleges oknál fogva úgy dönt, hogy leheveredik a közelébe és ott is marad egy időre. Újra a lányra pillant, és egy kérdést tesz fel, mire a válasz meglepi. - ... Húú, oké. - mosolyodik el, majd közelebb ül a lányhoz - Mi ez? - próbálja kitekerni a nyakát Harry, hogy lássa, hogy mivel küzd a szőke leányzó. Ha tud, segít neki mindenféleképpen, persze nem egy agytröszt, mint Hermione, így az is lehet, hogy elbukik, de próba szerencse alapon, miért ne? Meg aztán, ha valaki, akkor Harry tudja, hogy milyen az, mikor kirekesztik az embert és nem foglalkoznak vele, így hát, itt az alkalom, hogy ő meggyőze a lányt arról, hogy itt nem mindenki dugja a fejét homokba, ha valaki új jön a társaságba. - És hogy vagy? Sikerült megszokni a helyet? - barátságosan mosolyog rá a fiú, továbbra is tartva magát a töröküléshez, ezúttal a lány arcát pásztázva folyamatosan. A lányon látszódik, hogy kellemetlen helyzetbe hozta, de ő igyekszik ezt jóvátenni és kedvesen, figyelmesen barátkozni vele. Egy pár griffendéles elhalad mellettük, de köszönni különösebben egyiknek sem jut eszébe, így Harry sem foglalkozik velük, csak a lánnyal és azzal, hogy segíthessen neki.
Talán még remélni sem tudtam, hogy végül is bárki idejön segíteni nekem. Még új vagyok, kissé idegen, és sokaknak unszimpatikus. Igaz, hogy ez eléggé zavart, de így négy hónap után nagyjából megszoktam a dolgokat. Az a maroknyi ember, akikkel kijövök, a régi barátaim, és a nővérem bőven elég nekem. Idővel majd úgyis oldódni fognak a problémák, nem? A szemem sarkából kiszúrom, ahogy valaki áthalad a klubhelyiségen, már, hogy ne venném észre? Hiszen Ő az. Pár másodpercig figyelem őt, de inkább visszafordítom a tekintetemet a pergamenra. Nem akarom, hogy észrevegyen. Vagyis, szeretném, de azt hiszem arra még nem készültem fel teljesen. Eddig csak néha köszönni tudtam, de beszélgetni... Ahhoz azt hiszem túlságosan zavarban lennék. Mégis, amikor megszólít, egy kis pír, és egy mosoly ragyog fel az arcomon. - Szia... - Kissé elhalkul a hangom a végére és amíg az elején még a szemébe néztem, addigra a köszönés végén már újra a pergament mustrálom. A kérdésére ismét felkapom a fejem. - Azt... hiszem. - Felelem egy kicsit bátrabban és reménykedve, hogy a francia akcentusomtól nem válik érthetetlenné, amit mondtam, a néhai nyelvtani hibákról nem is beszélve. Amikor leül mellém, ismét csak egy icipici pír jelenik meg az arcomon. Újra mosolyoghatnékom támad, de nem, nem szabad! Még a végén bolondnak néz, pedig még csak most sikerült érdemlegesen beszélnünk először... - Nem, persze, hogy nem... - Rázom meg a fejem, a hangom erőteljesebben cseng, nem akarom, hogy azt higgye, hogy zavar! Ő... Ő sosem zavarna engem. Az arcomra is kiül a határozottság, ahogy kiejtem a szavakat, de szerencsére a hajtincseimtől amik a fejrázás miatt össze-vissza libbentek egy kis időre, nem látszódott ebből semmi. Legalább is remélem.
Zene Szavak száma: 272 Megjegyzés: már alig vártam ezt a találkozást Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Harry jóllakottan baktatott fel a lépcsőn kettesével szedve a fokokat. Időnként egy-egy köszönés elhagyta a száját úton a klubhelyiség felé, de különösebben nem foglalkozott egyikkel sem. Még evés előtt elküldött egy baglyot Sirius-nak a hetéről, és titkon epekedve remélte, hogy hétvégén újra láthatja a keresztapját, ha már ennyire jól sikerült a legutóbbi találkozásuk. Jókedvének még az sem szegte kedvét, hogy a Pitonnak készülő beadandója nem állt sehol, mert azzal nyugtatta magát, hogy Hermione lesz olyan kedves és segít neki megírni. Ha Ron mellett mindig támaszként szolgál, úgy érezte a Potter fiú nem szégyen, ha majd ő is eligazítást kér. Elszavalta a jelszót és az ajtó kitárult előtte, így lendületesen vetette be magát a helységbe. Nem volt zsúfoltsággal teli és ez kiváltképp tetőzte a fiú hangulatát. Miközben végig szelte a szőnyeget észrevette, hogy az egyik lány -Fleur húga- papírok közé vetve motyog valamit, ezért egy hirtelen jött ötlettől vezérelve megközelítette. - Szia. - köszönt rá a lányra halkan egy bárgyú, tőle jól megszokott mosoly kíséretében - Tudok segíteni? - pillantott a lány ölébe, majd az arcára. Harry nem arról volt híres, hogy bajban hagyjon másokat és mivel egyébként is látta ezt a lányt időnként egyedül, és azt a pletykát hallotta Neville-től, hogy nehezen alkalmazkodik be, úgy érezte tennie kell. Azonban érezte, hogy van benne a nővére kezdeti makacsságából, így fogta magát és leheveredett mellé a kandalló elé. - ... Vagy zavarlak? - kérdezte kezdetleges habozás után. A Potter fiú nem szerette elrontani mások napját, csak akkor, ha nagy szükségét érezte. És ez most egy ilyen krízis helyzetnek tűnt.
A mai nap rettentően hosszú volt... Sok minden történt, de sajnos egyik sem volt olyan jó, mint annak lennie kellett volna, még így estére sem javult meg semmi. Reggel elaludtam, senki sem keltett fel, így nagy siettségemben a szobámban hagytam a beadandómat, amit Átváltoztatástanra kellett volna bevinnem. Természetesen McGalagony professzor nem értekelte ezt, és azt mondta, hogy még ne is hozzam be, hanem majd holnap, ha kiegészítettem még plusz két oldallal, ellenkező esetben pontlevonás jár a viselkedésem miatt. Úgy érzem, ez az iskola nehezebb, mint a Bauxbatons valaha. Pedig az a hely sem az engedményeiről híresült el. Viszont, mit volt, mit nem tennem, fogtam a pergamenjeimet, és kiültem a klubhelyiség közös részébe. A térdeimet felhúztam, és arra fektettem rá óvatosan a papírt, igyekezve minél szebben írni. Nem akartam, hogy most meg a szépírásom miatt adja vissza nekem a házvezetőm. Elég, ha a helyesírási hibákat kijavítgatja, mert még az angol sem megy a legkiválóbban. - ... a múlt idő jele... kombinációs visszaalakító varázslatok... - mormogtam a papírnak franciául, miközben egyszerre próbáltam a nyelvtani, és az elméleti részt is helyesen megírni. Jó voltam Átváltoztatástanból, az órákon jól feleltem, és a varázslatok is jól mentek, de a beadandók... Úgy hiszem, a sírba fognak vinni engem, de még McGalagony professzort is, mire kibogozza, hogy mire gondoltam. - Forrás: Emeric Ripsropsky: Az átváltoztatásról haladóknak - ismét mormogtam, de ezúttal már angolul, a megszokott francia akcentusommal. Nem, még nem értem a végére, csak úgy döntöttem, hogy az utolsó pergamenre felírom, talán annyival előbb végzek majd.
Zene Szavak száma: 247 Megjegyzés: már alig vártam ezt a találkozást Aktuális viselet [You must be registered and logged in to see this link.]
Szavak száma: 298 
