2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A baglyok mindig megtalálnak"
Főkarakter: Lav Teljes név: Samantha A. (Angel) Delight
Születési hely és dátum: London, 1985. november 17 Csoport: Hugrabug Patrónus: Nincs még, kicsi vagyok hozzá PB:Morgan Lily Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Második évfolyam Képesség: Kísértetvadász Kiemelkedő tudás: Legendás lények gondozása – kiemelkedő, Bűbájtan – kiemelkedő, Bájitaltan – abszolút tehetségtelen.
Jellemed kifejtése
Alapjában véve jókedvű, normális lány vagyok, bár a személyiségem még fejlődik, elvégre alig múltam tizenkettő. Az alapok már megvannak, azt anyától kaptam, erre még rakott rá egy csomaggal apa, de csak genetikailag. Nevelésügyileg sajnos már nem tud, őt elveszítettem egészen kicsi koromban. Alig emlékszem rá, sőt csak a fényképekből tudom milyen volt mert az arca már teljesen a homályba veszett. A nagyobb törést az életemben a dédi halála okozta, tőle sokat tanultam és nagyon vicces volt mindig, fura a régi dolgaival de én imádtam és a második nevemet is ő adta, persze nem hivatalos, de családon belül angyalka lettem. Szerettem a meséit amikről később mindig kiderült, hogy nem csak a fele igaz. Mindig is kalandvágyó típus voltam, inkább a kíváncsiság vezérelt mint a merészség, mindenre választ szerettem volna találni ezért indultam neki általában. Szerencsére nem történt még komolyabb bajom, legalábbis a gyengélkedőn nem voltam és előtte, otthon sem volt még szükség anyánál nagyobb tudású medimágusra. Az persze már más kérdés, hogy anya hogyan látja ezt. Miután a dédi meghalt, nagyon sok minden megváltozott. Anya is szomorú volt és én is de úgy éreztem nekem kell őt vigasztalnom, mert én nem veszítettem el teljesen a dédit. Van ez a szellemes dolog. Persze a suliban sok szellem van és lehet is velük beszélgetni de az más. Én a dédivel szoktam beszélgetni pedig őt nem látja már senki. Még nem mertem elmondani anyának, de lehet, hogy tudja csak nem szól róla. Lehet, hogy ez olyan pszicho izé amit tanult.
Megjelenés
Átlagos. Bennem nincs semmi kiemelkedő. Átlagos tizenkét éves lány vagyok, hosszú, fakóbarna hajjal és barna szemekkel, fehér bőrrel, néhány szeplővel az arcomon. Nincsenek szőke loknijaim és amikor megpróbáltam divatosan felöltözni annak katasztrófa lett a vége. Pedig anya mindig olyan szép és csinos, rajtam a legszebb ruha is úgy áll mint egy bohócon. Én legalábbis így látom. Szóval nem próbálkozom, a suliban úgy is mindig egyenruhában kell lenni, a többi eseményre pedig anya öltöztet. Aztán lesz amilyen lesz. Szerencsére még nem kamaszodom, csak a szokásos esetlenség jellemző rám, az a „éppen félúton van”. Azért remélem lesz jobb is majd egyszer. Szeretnék olyan szép lenni mint anya.
Életed fontosabb állomásai
Fontos történésnek az olyan dolgokat szokták mondani melyek valamilyen módon megváltoztatják az életedet. Nekem volt pár, szerencsére nem túl gyakran ütött be a krach, az elsőre nem is emlékszem. Apa meghalt. Anya sokat mesélt róla, fél éves lehettem vagy egy kicsivel több. Az arcára is csak azért emlékszem mert anya minden nap megmutatta a képét és sokat mesélt róla, ezért egy idő után úgy éreztem mintha tényleg ismertem volna. Azt tudom, hogy anya nagyon szerette. Az életemben sokáig csak két nő létezett, anya és a dédi. Velük cseperedtem egészen öt éves koromig, és addig nem is igazán volt izgalmas az életem, nem is vágytam rá, szó se róla, a kalandvágyam kimerült abban, hogy állandóan a padláson vagy a pincében játszottam. A padlás jobb volt mert sok régi tárgyat találtam ott még a dédi régi életéből amik néha fura dolgokat csináltak. Nekem persze tetszett, anyának már kevésbé. Az első igazán emlékezetes dolog ami történt velem az Michael. Az első apa féle, a férfi minta ahogy a felnőttek mondják. Abban az időben nem volt még összehasonlítási alapom, ezért megfelelt. Több velem egykorú lánynak volt apja és nekem is ezért kellett, különben jól megvoltam anyával és a dédivel. Michael kedves volt meg minden, irtó jó fej és sokat tanultam tőle, főleg a különleges lényekről. Kedveltem mert jókat játszottunk együtt, de abból amit a lányok meséltek a saját apukájukról, nem tudtam soha apának hívni. Anya viszont oda volt érte hát nem rendeztem jelenetet amikor végleg hazahozta, na jó azért örültem neki, más rendszert hozott a családba és úgy éreztem akkor mostantól minden normális lesz. Michael lett az apukám, bár sosem szólítottam úgy, Michael maradt és örültem, hogy már nekem is van apukám, vagy legalábbis elmondhatom magamról, hogy kerek egész a családom. Nem sokkal később megtudtam, hogy a kerek egész akkor még váratott magára. Az öcsémben teljesedett ki, immár két gyerekes, három generációt magában foglaló család lettünk. Csak a bennem genetikailag működő anyai ösztönök miatt nem lettem dacos és elutasító. Végül is egész helyes baba volt. Néha azért kiakadtam amikor anya csak vele foglalkozott, de később kárpótolva lettem és a kezdeti nehézségek után megtanultunk megint anya és lánya lenni. Végül is jól csinálta, megértettem, hogy mi a lényeg és azt is, hogy ugyanúgy fontos vagyok a számára mint korábban csak Bobbyval több dolga van. Mire az öcsém fél éves lett addigra egészen belejöttem a gyereknevelésbe, anyának segítettem és addig is együtt voltunk, a kis pisis meg úgy sem tudott beleszólni a dolgainkba. A hülye kis pisisnek még ahhoz is volt esze, hogy megkedveltesse magát velem, így egész jó testvérek lettünk, jól elvagyunk, főleg akkor ha betartja a szabályokat. Nem bántottam sosem, sőt megvédtem ha kellett és elvittem magammal ha anya is megengedte és vigyáztam rá, végül is apja fia, jó fej. Imádom mert jó vele hülyülni, legalábbis addig így volt míg meg nem kaptam a levelemet a Roxfortból. Anya sokat mesélt a suliról és jártam már az Abszol-úton is egyszer és sok dolog történt velem korábban amiről azt hittem fura, de anya elmagyarázta és tanítgatott is, szóval nem tudatlanul és rácsodálkozva érkeztem meg az első napon ahogy sok mugli gyerek. Nem mintha az rossz lenne, én szeretem a muglikat, végül is nincs semmi bajom velük, mostanra azt is tudom, hogy sok olyan mugli származású gyerek van aki mérföldekkel megelőz néhány aranyvérű Mardekárost. Ez némi elégtétel a számomra, főleg mert a Hugrásokat mindenki dilisnek tartja, pedig csak kicsit jobban el vagyunk varázsolva. Michael Bestiamester és tőle sokat hallottam a Legendás lényekről, meg arról, hogy mennyivel különlegesebbek mint más lények. Nagyon érdekes volt már akkor is és érdekelt az egész dolog, úgy éreztem magától szívódik a tudás a fejembe, egyébként csak nagy fokú érzékem van hozzá. Az első évem nagyon izgi volt, alig vártam, hogy az ünnepre hazamehessek és mesélhessek anyának, a dédinek és Michaelnek. Talán a távollét tette nem tudom, de valahogy fura volt az egész család. Az is lehet, hogy én komolyodtam és másképp látok bizonyos dolgokat, észrevettem ugyanis, hogy anya gyakran néz el a távolba mikor kérdezek valamit Michaelről és a dédi is többet van velünk mint Michael. Valami nem stimmelt, de ezt még meg kellett beszélnem a lányokkal a suliban. Mire sikerült ezt helyreraknom, jött az újabb fordulat, a komoly történés, a törés az életemben. A dédi meghalt. Amióta suliba járok kevesebbet voltam vele de sokszor váltottunk levelet és mindig jó tanácsokat adott, volt, hogy a kandalló tüzén keresztül beszélgettünk, míg le nem buktunk. Hiányzik, vártam a leveleit és most már soha többé nem jön több. Anya is ki van bukva, érzem és most már azt is tudom, hogy nem csak a dédi miatt. Michael sem tuti már, valahogy olyan fagyos volt a levegő amikor otthon voltam a nyári szünetben és alig volt otthon, még annyit sem mint korábban. Anya persze mosolyog, Bobby meg még kicsi szerintem, hogy bármit észrevegyen. Muszáj volt beszélnem a dédivel, nekem is hiányzott és tanácsot akartam tőle kérni. A padláson ahol sok holmija volt még, sikerült is, de azt mondta, hogy ne áruljam el senkinek mert ez egy nagyon különleges képesség. Azt is mondta, hogy egyszer majd talán apával is tudok beszélni de addig sokat kell még fejlődnöm, de majd segít. Amikor otthon vagyok sokszor felmegyek a padlásra, akkor tudok a dédivel beszélgetni mindenféléről, azt hiszem azért van ez mert nagyon erős közöttünk a szeretetkapocs. Most már nem hiányzik a dédi.
A hozzászólást Samantha A. Delight összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-02-14, 08:14-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sam angyalka 2016-01-03, 11:00
Elfogadva!
Hát ahwww! Nagyon örülök, hogy végül a te kezedbe került a kis csaj, mert az biztos, hogy nálad jó kezekben lesz, nem szívódsz fel és amúgy is imádom a játékainkat, szóval... ! Az lapod pedig fantasztikus lett, a leányzót pont ilyennek képzeltem el, mint jellem, mint et tekintetében és a pb is remekül passzol hozzá, hiába nem ismerem a leányzót igazán, csak max. úgy minimálisan talán már láttam. Szépen kifejtettél mindent, én oda vagyok érte, a kapcsolatrendszerét a családdal és a nagyival, számára a dédivel és a képessége csak még többet dob az egész karin, nagyon jó, hogy meglett ez a kísértetvadászkodás is pluszban, külön öröm! Nem tudok semmi rosszat mondani, látszik, hogy figyeltél minden apróságra, évszámokra és mindenre, szóval nem tartóztatlak, meg amúgy is megyen sütni a rántott husit. Kapsz mindjárt színt és aztán majd anyuci úgyis meglátogat a suliban nem sokára, mert kezd összeomlani a családi idill.
Nagyon örülök, hogy végül a te kezedbe került a kis csaj, mert az biztos, hogy nálad jó kezekben lesz, nem szívódsz fel és amúgy is imádom a játékainkat, szóval... 
!
Szépen kifejtettél mindent, én oda vagyok érte, a kapcsolatrendszerét a családdal és a nagyival, számára a dédivel és a képessége csak még többet dob az egész karin, nagyon jó, hogy meglett ez a kísértetvadászkodás is pluszban, külön öröm! Nem tudok semmi rosszat mondani, látszik, hogy figyeltél minden apróságra, évszámokra és mindenre, szóval nem tartóztatlak, meg amúgy is megyen sütni a rántott husit. 
Kapsz mindjárt színt és aztán majd anyuci úgyis meglátogat a suliban nem sokára, mert kezd összeomlani a családi idill. 
