2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] Two things are infinite: the universe and human stupidity; and I'm not sure about the universe.
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Gerda Isla Clements Születési hely és dátum: Inverness, Skócia; 1979. december 31. Csoport: Hollóhát Patrónus: Sárga-kék ara Évfolyam (szak): 9. (Szimbolisztika) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret, Mágiatörténet
Jellem
Racionális. Állhatatos. Maximalista. Képes mondandójának nyomós élt és sarkot faragni; előszeretettel közli a véleményét, világítja meg az igazságot - a lehető legőszintébben, legkritikusabban, legszarkasztikusabban. Gerda az a fajta lány, aki merő jóindulatból a vízbe lök, hogy megtanulhass úszni... Finoman fogalmazva rosszul válogat a kifejezésmódok, az eszközök között, ezért a kapcsolatépítéssel is általában hadilábon áll. Páratlan megfigyelőkészségére, majdhogynem fotografikus memóriájára sem tanárai, sem ő nem lehet panasszal; lexikális tudása irigyelni való, viszont a gyakorlati tárgyakban kevésbé remekel, mondhatni csak az alapok nyugszanak biztos lábakon, minden más ingoványos. Jó emberismerő, csöppet sem naív alkat, igenis jól tudja, mi folyik körülötte és a világban - gondos, akkurátus lány, semmit sem szeret a véletlenre bízni, az ördög a részletek árnyékában rejtőzik, ugyebár...
Megjelenés
A rendszeres futás - a roxforti birtokon - az évek során megtette jótékony hatását és szemrevaló lánnyá formálta. Kifinomult esztétikai szempont szerint válogatja ruháit, mindezt a szolidság jegyében - még az iskolai uniformissal szemben sincsenek ellenérzései, bár a varázslók divatját ízléstelennek találja. Barna fürtjeivel szívesen pepecsel reggelente, trükkös bűbájjal gyakorta göndörít rajta; fitos kis orra környékén halovány szeplők láthatók.
Életed fontosabb állomásai
- Sakk matt. A bátyám összeráncolta homlokát, majd megfordította a táblát, hogy a varázslósakk csataterének véres fejleményeit az én szemszögemből láthassa. Néhány pillanatig még bizonyos kerekek nyikorgását is kihallani véltem az agyát tartó üregének rejtekéből, de hamar elfelhősödött az arca és egy ragadozó madár tekintetével csapott le rám. - Ez nem fair, ugye tudod? - Már hogyne volna az? - A következő lépésemmel… nyertem volna! - Késő bánat. A szemeit forgatta, aztán durcás mozdulattal rendezni kezdte a figuráit. - Visszavágóra készülsz? - Én kezdek! És kösd fel a gatyád! - Vincent, esélyed sincs. – sóhajtottam nevetve, s tekintetem a rakott szoknyámra tévedt. Nosztalgia – bizonyára mindenki ismeri ezt a szót. Aligha lehet kellemesebb időtöltés az időtöltésben, ha azt vesszük, amikor zsigerből léptetem a bábukat egy unalmas meccs alatt...
Szüleim vágya a nagycsalád iránt teljesült, csemetéik, vagyis mi, gyors egymásutánban követtük egymást. Apa auror, emellett tevékeny szerepet vállal a Főnix Rendjében, ami azzal jár, hogy a családra már nem marad elég ideje.
- Anya, apa hol van? Miért nincs sose itthon? - Apa elutazott messzire, hogy a gonosz emberektől megvédjen minket. - De azt mondta, hogy a hétvégére hazajön, és csak velünk lesz. - Biztos így lesz Kincsem, mindig siet haza. - Múltkor se épített velem homokvárat, de megígérte! Rengeteget sóvárogtam utána és anyát nyüstöltem érte. A betartatlan ígéretek repertoárja, az aggodalmak sora egyre csak bővült. Kisgyerekként valahol éreztem, apa fontos ember, ugyanakkor elmagyarázták, veszélyes hivatás az övé. Ellenben anya foglalkozása nem járt nélkülözéssel, kényelmesen össze tudta egyeztetni a munkát a családdal. Kétség kívül belőle sokkal többet kaptunk. A kibontakozó családi idillből - Bernard érkezését követően - azonban csak egyvalaki nem vette ki a részét. Apa továbbra is mérgezett egér módjára futkosott. Mindig jött valahonnan és sietett valahová, hacsak nem késésben volt. Megbízatások tömkelegével halmozták el, számuk alig apadt, ő pedig hajthatatlanul reménykedett abban, majdcsak jól jönnek ki a lépések… az elképzelésében viszont gyakorta bukott orra.
- Frank, hagyd ott a Rendet. Hidd el, jobb lesz minden! - Áh. - Miért vállalod túl magad? Önmagában kimerítő a hivatásod, hát tapasztalod te is! Amikor vasárnap reggel leharcoltan beesel az ajtón, aztán se szó, se beszéd, mész is aludni, majd az éjszaka kellős közepén újra munkába állsz… aggódom érted, és a gyerekek is hiányolnak. - Igyekszem, Szívem, de a Rend… Meggyőzhetetlenségét szemellenzőként viselte, noha a család többi tagja sem röstellte kifejezni nemtetszését, ki így-ki úgy, de nem lett eredménye. Sosem értettük meg, mitől ennyire cselekvőképtelen. Jószerivel akadtak parázs viták és hosszú veszekedések közöttük, amiket mi szem- és fültanúként gubbasztottunk végig a lakás lépcsőfordulójában. Anya fejében nem véletlenül ötlött fel olykor a válás gondolata – mégis inkább elfogadta a férje felborult értékrendjét. Talán ő is reménykedett valamiben. Nem kellett leperegnie sok időnek ahhoz, hogy az apával eltöltött egy-egy esti program olyannak hasson, mintha minden alkalommal ki kéne érdemelnünk a társaságát. Lassan az sem számított enyhítőnek, hogy tudtuk, ünnepekkor huzamosabb ideig garantáltan együtt a család. Úgy nőttünk, akár a gomba, és egyszerűen beletörődtünk a rigorózus szokásokba. Anya ezzel szemben minden szabadidejét ránk áldozta. Nem egyszer előfordult, hogy a sürgés-forgásban megfeledkezett önmagáról. Érthető, hiszen a nagy-majom-Vincent, az önérzetes Gerda, és a minden-lében-kanál-Bernard együtt szétválaszthatatlan masszát alkotva, komplex elfoglaltságot biztosított neki, ám ezért - és igazából bármiért is -, nagyon ritkán panaszkodott. Legalábbis előttünk soha. Hiányolta a férjét, egy támaszt, fájdalmát mégis mindig igyekezett elkendőzni, s a végsőkig szikla maradni a viharban. Viszont az évek során felfedezni véltem az íriszein ülő magányosságot. A tökéletes feleség egész életében szolgált. Kezdve a tiszta udvar, rendes ház témájától - mert nálunk a porcicák sosem voltak vendégül látva -, át apa igényein, melyeket apelláta nélkül teljesített - elvégre az asszony legyen szajha az ágyban, és szakács a konyhában -, hol hármunkat rázott gatyába, avagy tartott alapos fejmosást. Minden áldott nap, lehetőség szerint.
Az ötödéves vizsgám előtt néhány nappal levél érkezett apától. A lakásunk eldugott zugaiban megtalált borosüvegek anya életét igazolták, ám a holttestére csak később, a kerti tóban bukkantak rá. Az összeomlás szélén álltam.
Agyamban polcok hosszú sorain álltak a könyvek, magyarázatokkal ellátva, jelzőkkel teletűzdelve. Végigszaladtam tudásom polcai között, hogy szúrópróbát tartsak, mint mindig. Hol vannak a sötét varázslatok kivédése könyvek? Itt. És azok, amelyek a defenzív mágia elméletével, és az ellen testbeszédével foglalkoznak? Egy polccal lejjebb, jobbra. A kétely árnyéka hullott az arcomra. Ha mégsem készültem föl eléggé? Nos, ez volt a pont, ahol a gyomromon menten átcsapott a hányinger első hulláma, és még inkább elsápadtam. Vettem két mély levegőt, aztán mérlegelni kezdtem. Itt ugyebár két dolog történhet. Egyrészt, ha okosan cselekszem, egy lépéssel közelebb jutok a vizsgám sikeres letételéhez. Másrészt pedig benézek agyam könyvespolcaira, fiókjaiba, és nem találok semmit. Semmit. Eltűnnek a jegyzeteim, s minden egyéb, nem lesz ott más, csak egy magányos iratrendező, benne az ezernyolcszázas évek végének jazz számaival. Fel kellett hát tennem a kérdést. Sor kerülhet látványos intellektuális mészárlásra is, ahol a felkészületlen diáknak tudatosan, de tehetetlenül kell végigszenvednie tantárgybeli élveboncolását? Hiába. A választ már csak akkor tudtam meg, amikor kénytelen voltam szembenézni a hiányosságaimmal.
Nem sokkal később apám messze meghaladva önmagát, belátta, hol hibázhatott, bár ahogy azt meg lehetett jósolni, a történtek ellenére sem volt képes változtatni a sajátos életvitelén. Minden ugyanúgy folyik a régi, megszokott medrében, mint ezelőtt. A sakk is ugyanolyan rémes.
- Feladom. Fel-a-dom! Tuti csalsz. Ha nincs ott a bástyád... - Ki csal? Ne képzelődj! Nem tudsz játszani, ez a helyzet. Bernard is lealáz, már ne is haragudj. - ajkam szeglete halvány, gúnyos mosolyra húzódott, jelezvén, nem kell komolyan venni. Gond csak egy szál, Vincent ismeri a mimikám...
A hozzászólást Gerda Clements összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-01-27, 18:37-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gerda Clements 2016-01-03, 16:26
Elfogadva!
És ideértem, még a Fekete Péterezés előtt. Kapkodós ez a nap. No a karaktered fantörpikus lett! A pb-t eleve nagyon kedvelem, úgyhogy nehéz is lett volna vele rosszat alkotni, bár persze azért lehetett volna. Szeretem az ilyen felépítésű ET-ket, bár ezt már sokszor leírtam, de te nem hiszem, hogy láttad. Olvasmányossá teszi a sztorit, hogy vannak benne párbeszédek és visszapillantások, és hát... szomorúúúú szegény leányzó élete. Nem elég, hogy az apja nem foglalkozik vele és a testvéreivel eleget, még az anyja is beleroppan a megpróbáltatásokba. Ilyenkor nem csoda, ha egy gyerek összeomlik, netán magát hibáztatja, hogy nem vette észre és nem tett eleget, de tényleg erősnek kell lennie a leányzónak és újra felállni és menni tovább. Hátha még az apja is észhez tér egyszer végre. Külön vállveregetés jár azért, hogy Hollóhátas lettél, és szépen fejtetted ki a jellemedet is, szóval nem találtam hibát és belekötni valót sem, egy apró megjegyzés. A Főnix Rendje már jó ideje nem igen létezik, akkor feloszlott, amikor Sirius börtönbe került, hiába hogy kiszabadult, mivel Voldermot nem tért vissza érdemben nem hiszem, hogy újra alakult volna három éve, nem tudom időrendben ezzel mennyire számoltál, de persze attól az aurori melója ugyanúgy megmaradhatott. Ezen kívül semmi hiba, vagy bármi, szóval ha még ne adj isten nem foglalóztál le mindent, akkor pótold, ha pedig ez is meg van, mehetsz játszani.