2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Türelmesen fürkészem az arcát, egészen sikerült elgondolkoztatnom. Úgy fest másokkal nem túlzottan beszélget a jövőjéről. A magunkfajta korabeliek leginkább a bulikról ismeretesek, vagy hogy éppen hogyan bújjunk minél többekkel ágyba. Egy időben rám is ez volt a leginkább jellemző, noha én mindig is szívesen beszélgettem a lányokkal, érdekelt a lelkiviláguk, Soraya ellenben mintha nem lenne felkészülve az ilyen kérdésekre. Ami azért furcsa, mert nem csak hogy szép lány, még értelmes is, talán eddig felszínes ismerősei voltak, akiket csak a külső érdekel. - Komolyan? Olyan támadószellemű volnál? Igaz, még ráérsz átgondolni, vagy akár meg is változtathatod az elképzeléseidet. – Ezzel csak érintőlegesen segítek neki, hiszen nekem nem sok közöm van az elemista szakhoz, és még csak az ismeretségi körömben sincsen, aki tűzmániás lenne, maga a mardis lány lesz az első a sorban. Elmélkedésünket a srác zavarja meg, aki nem megy el mellettünk, hanem sértegetni kezdi Sorayát, és ezt azért valahol nem bírja a gyomrom. Főleg, hogy nem valami szemétláda lánynak ismertem meg, így triviális megoldásnak tűnik, hogy ha kiállok mellette. A jussom ezúttal az, hogy a földre küldenek, és új ismerős áll a pártomra. Bámulatra méltó hidegvérrel átkozza meg a pasit, hogy csak nézem. Miután az illető eloldalgott, hagyom magam felhúzni, de a szabad kezemmel a falon is felhúzódzkodok, hogy ne a teljesen súllyommal nehezedjek rá. Tiszta mázli, hogy nem lett kiütve a fogam, azért még így is sajog az állam rendesen. - Ne sajnáld, én meg nem hagyom az ilyesmit. Megszoktad? Gyakori helyet, hogy így beszólnak neked? Inkább én sajnálom, hogy ilyen bunkókkal vagy körbevéve.. Áh, a gyengélkedő azért túlzás lenne, de felmegyek a hálókörletbe, hogy letusoljak, vagy ilyesmi, attól talán felfrissülök. – Rázom meg a fejemet, amitől csak jobban beleáll a sajgás, de összeszorítom a fogamat. Sikerül elmosolyodnom, úgy gondolom, hogy máskor is találkozunk. – Elég, ha odáig felkísérsz, megköszönöm. – Adom meg magamat legalább ennyire, de rá támaszkodni azért nem fogok. Csak szimplán sétálunk, és a Kövér Dáma előtt vállunk el. Kedvemre való társalság volt a közjáték ellenére is.
Még mindig nem döntöttem el, hogy mit szeretnék. Maradjak vagy inkább ne. Nem túlságosan sínylik a fogam a tanuláshoz, ezt az évet is csak éppen ki fogom húzni, talán ha minden jól megy nem bukok meg a RAVASZ vizsgámon. Hacsak addig ki nem csapnak, mert nem igazán tudok leállni az illegális dolgokkal. Hamarosan a végéhez érek, nem tudom, itt mennyire könyörületesek, annyira még nem volt dolgom velük. Persze a legtöbb helyzetemet titokban csinálom, névtelenül ezért csak párszor kaptak el, amiért még nem járt kicsapás. De lassan gyűlik... Gerry kérdése elgondolkodtat. Mostanság nem igazán pillantottam előre a jövőre, kicsit félretettem ezeket a dolgokat. Csak szeretném kiélvezni a maradék időt, aztán ha az utolsó pillanatban döntök, akkor persze már nem lesz rá időm. Egyik lábamról a másikra állok, elmosolyodom és felnézek a fiúra egy apró sóhaj keretében. - Szerintem a tűz. De nem tudom, lehet hogy tévedek. Hogyha arra megyek úgyis ki fog derülni nem? Vagy választani kell elemet? - Pillantok felvont szemöldökkel a fiúra, hiszen fogalmam sincs, még utána sem néztem igazán ezeknek a dolgoknak. Hátha ő jobban tudja nálam, sőt... biztos vagyok benne hogy jobban tudja. Aztán gondolataimból teljesen kizökkent a srác, hirtelen fordulok egyet magam körül annyira megváltozik az arckifejezésem és a hangnemem is. Annak idején rengeteg dührohamom volt, de mára ez már lecsökkent és csak az utórengést érzem ilyenkor magamon. Egy pillanatra megállok amikor a varázslatom telibe találja a srácot és az elfut, kicsit kapkodva veszem a levegőt, majd hirtelen feleszmélek, hogy nem vagyok egyedül. Odalépek Gerryhez és segítek neki felállni, ha megengedi. - Sajnálom, hogy megütött. Én jól vagyok. Már megszoktam, csak nem vagyok egy nyugodt típus és nem tűröm el, ha valamit kétszer kell elmondanom. Elkísérjelek a gyenguszra vagy nem olyan súlyos? - Mondjuk lehet, hogy a gyengélkedő lenne most az utolsó hely, ahová be kellene tennem a lábam, főleg ha a csávó is oda rohant, ami több mint valószínű. De remélem azért ordított addig. - Egyébként totál nem gond, hiszen kiütött, nem számítottál rá. - Nem szoktam ennyire segítőkész lenni másokkal, ma kifejezetten angyalka vagyok. Egyszerűen csak kedvelem a srácot és rosszul esett most, hogy miattam kapott egyet, pedig semmit nem csinált.
Megjöttem ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Egészen érdekes úgy beszélgetni egy lánnyal, hogy közben tudom, hogy nem azt a végcélt szánom a napunk megkoronázásnak, hogy ágyba viszem. Ez persze csak egy dolog, hiszen ott volt a sorban Sadie, Jenine, na és Maya, akik mindezt máshogyan gondolták, és ők maguk kezdeményeztek, akarták, hogy valami történjen. És ez csupán az elmúlt közeli időszak, régebben azért sokkal jobban hagytam magamat elcsábítani, a lányok elég merészek tudnak lenni. Amíg nem volt senkim, azért többnyire bele is mentem, hogy növeljem az önbizalmukat, most már úgy gondolom, jogos, hogy ha meg akarom tartani a távolságot. A barátkozás ellenben beleférhet, és már attól is el tudok vonatkoztatni, hogy Soraya külsőben mennyire hasonlít Mayához, a jellemében viszont teljesen más, van benne tartás, és nem tűnik olyan butácskának sem. - Elemista szak? Nocsak... és azon belül melyik elem az, amely leginkább rád jellemző? – Volnának elképzeléseim, leginkább a támadó vonulatot gondolom rá leginkább jellemzőnek, de lehet, hogy tévedek, és mindaz, amit most, az ismerkedésünk alatt tapasztalok csak álca. Nem, azért mégsem gondolom azt, hogy Soraya átvágna, kétségkívül őszinte típusnak tűnik, aki inkább megmondja a másik képébe, hogy mit gondol, a kétszínűség talán nem jellemző rá. Mégis hagyom inkább, hogy ő mesélje el, mik a tervei, hiszen egy hetedikes már kész felnőtt, talán már nincsen is rajta a nyomjel, valóban elhagyhatja az iskolát. Az érkező srác viszont elég durván beleköt a lányba, amit hiába próbálok némi békítő felhanggal tompítani, nem nagyon van eredménye, a másik mardekáros odaken a falnak, mintha holmi tapéta lennék. Na igen, erre mondják, hogy többet erővel, mint ésszel? Ellenben megkapja a maga jutalmát Sorayától, aki velem ellentétben nem bízza a véletlenre a dumcsizást, hanem varázslatot használ, a srác pedig üvöltve távozik, amerről jött, vélhetően sprintel a gyengélkedőre. Az arcomat fogva tápászkodok fel, még a tarkómat is sikerült alaposan beverni, némi vér is szivárog belőle, szinte ragacsos lesz tőle a hajam, de hát túlélhető. - Na szép, én akartalak megvédeni, de fordítva sült el. Hát ez szánalmas, ami engem illet, bocsáss meg. Te jól vagy? Ne hallgass az ilyen bunkóra, gondolom nem tudja elviselni, ha levakarod magadról. – Az orrom is zsibong kissé, ahol eltalált, a tekintetem sem teljesen tiszta, de talán reggelre már kialszom a dolgot.
Bizonyos helyzetekben teljesen másként viselkedem. Igaz, attól is függ, hogy minként fogok felkelni reggel, de általában azért tudok az emberekhez viszonyulni. Van amikor már csak azért is, hogy jobban megismerhessem és ki tudjam keresni a gyengeségeiket, amiket később, ha jónak látom akkor megtámadok. Gerry más tészta, rá nem így tekintek. Mint ahogy a pasik többségére sem. A saját nememmel nem vagyok teljesen kibékülve, igazából utálom egyes lányok társaságát és így inkább velük vagyok sokkalta keményebb. A fiúkkal jobban meg tudom értetni magam. Ezért van az, hogy ennyire ellazultam most Gerry mellett és hogy elfogadom a bulira is a meghívását. Teljesen más érdeklődési körünk van, én nem tudnék ilyen munkát végezni mint ő, de persze mindenki más. Halványan elmosolyodom kérdésére és egy picit a földet kezdem el kémlelni. - Igazából még nem tudom, hogy maradjak e. Talán ami érdekel az az Elemista szak, de... még sok idő van az év végéig. - A jövőmmel kapcsolatban nem vagyok valami határozott, soha nem is voltam. Hét éve csak tengek, lengek, de most már érzem, hogy itt a választás ideje hamarosan. De előbb még le kell tenni a vizsgákat. Ami nem lesz könnyű piskóta, főleg hogy ha ennyire nem érdekel mint most. Annak ellenére, hogy le lettünk mindketten öntve még jól esik ez a pár korty ital. Tényleg csak pár korty, mivel meglátjuk, hogy közeledik felénk valami. Végül úgy döntünk, megpróbálunk elsétálni mellette nyugodtan. Beleszimatolok a levegőbe játékosan, és még ez előtt elmosolyodom, Gerryre pillantva és fejem rázva hogy én nem érzem a piaszagot. Persze! Hiszen én is ittam belőle. Elindulunk szép lassan, de végül semmi vész, ez csak egy srác. Kicsit el is engedem magam, de amikor végigpillantok rajta, el is fintorodom. Nem mindegyik háztársammal vagyunk túl jó viszonyba és volt már, amelyiknek megfogadtam, hogy még egyszer... csak még egyszer mondjon ilyesmit vagy nézzen rám úgy és biztosan leátkozom a fejét. És persze jött is a beszólás, amire Gerry rögtön megpróbált valami jót visszaszólni, megvédeni, amiért hálásan néztem rá, de ez viszont ő nem láthatta, mivel a srác jól megcsapta őt. Oda is ugrottam, megfogtam a fiú kezét, próbáltam őt elrángatni Gerry mellől, de közben már a pálcámat kerestem. - Tudod, én megmondtam és ha mondom akkor az biztos úgy is lesz. Aztán felőlem mehetsz siránkozni akinek csak akarsz, nem érdekel. Csak hogy ne érezd magad olyan túl szépnek... - Engedem el a srácot, majd egy félmosoly kíséretében veszem elő a pálcát. - Carbunculus! - Ha betalál, a fiú arcán hamarosan kelések jelennek meg, nem túl kellemesek. Egyrészt, nem izgat, hogy milyen büntetést kapok ezekért a dolgokért, mégis csak hatásosabb, mintha megpróbálnék lány létemre bemosni egyet a srácnak. Aztán meg ne bántsák azokat az embereket, akiket kedvelek. Erre nagyon de nagyon hepciás vagyok.
Megjöttem ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Sosem voltam úgy vele, hogy ha találkozom egy csinos lánnyal, akkor valami elképzelhetetlen szintre emelem, mintha valami angyali státusza lenne, ezért aztán nem is lehet vele beszélgetni, hülyülni. Vannak srácok, akik zavarba jönnek az ilyen csajsziktól, vagy éppen csakis a nőt látják bennük, ezért történhet meg az az ellentmondás, hogy ha valaki jól néz ki, magányos lesz. Nekem Sorayával nincsen semmi gondom, nyilvánvalóan én is a külsőségek embere vagyok, hiszen könnyebben barátkozom azzal, aki még még arcra, kisugárzásra is tetszetős, de azért a stílusnak is kell passzolnia hozzá. A mardekáros lány kicsit gonoszkás, de cseppet sem viszi annyira túlzásba, hogy ne tudnám kezelni, így történhet meg, hogy még egy bulimeghívást is bedobok. Meg hát rövid az élet, kár lenne egymás mellet feszengeni. Úgy tűnik neki sem szívügye a házkupa, hogy egymás torkának essünk az ősi ellentét miatt. Az ital amivel kínál, egészen finomnak bizonyul, még akkor is, ha legalább a harmada a nyakunkban landol. Azért az átázó felsőjére vetek egy pillantást, mégicsak pasi vagyok, és hát Lavendernek hűséget fogadtam, nem vakságot. De ennyi, egy pillantásnál többre nem méltatom. - Igen, szeretem, nekem erről szól az életem, imádok szervezkedni, üzleti úton lenni. Kicsit azt érzem vele, hogy fontos vagyok, ha más pénzügyeire vagyok hatással. És te mit tervezel Soraya? Maradsz az egyetemre? – Kérdezem homlokráncolva, valahogy úgy emlékszem, mintha mondta volna, hogy hetedikes. Vagy az Maya volt? Vigyorogva bököm oldalba, ahogyan kicsit affektálva, szinte királylányosan nyújtja el a szavakat. Rá is nevetek, igen, el tudom képzelni, hogy máskor is visszatérjünk még arra, hogy dumáljunk, vagy akár összefussunk. Bólintok, de nem folyatom tovább azt, hogy húzzam az agyát. Iszogatok tovább, és akkor vesszük észre, hogy valaki közeledik felénk a folyosón. Elindulunk mi is felé, ebben igazat adok a lánynak. - Oké, mint aki csak úgy... erre járt. Remélem nem érzik a belőlünk áradó piaszagot. – Csóválom a fejemet, és közeledünk az illetőhöz, aki nem tanár, és nem is prefektus, hanem egy nagyobb darab srác, nem egyenruhában, de rémlik, hogy szintén mardekáros lehet. Tizedikes, ha jól sejtem. Tiszta márkás cuccokban van, egy komoly izompólót is visel, a haja centinként bezselézve, és nagyjából úgy méri végig Sorayát, mintha minimum a tulajdona volna. Elképzelhető, hogy a lánynak valami ismerőse. - Aha... most ezzel a bunkóval kavarsz? Mekkora kis kurva vagy..- Mormolja a szemét összehúzva, mire nyugtatólag emelem fel a kezemet. – Na... haver, egy lánnyal nem beszélünk így, és különben se.. – Bumm, na erre nem készültem fel, kapok egy öklöst az arcomba, és már csak a lendülettől is összecsuklok, a srác pedig gúnyos mosolyra húzza a száját, ahogyan szétvetett lábakkal lép közelebb, hogy még oldalba is taposson. Gyorsan össze kell szednem magamat, az állam viszont rendesen sajog.
Bírom, hogy ennyire felszabadult a srác és nyugodtan kérdezősködik amit csak kedve tart. Igazából egyáltalán nincs ellenemre, teljesen nyugodtan álldogálok tovább ott egy helyben és szívesen válaszolok is ameddig nem érünk olyan témához, ami már nekem is kínos lenne mondjuk. Egyelőre még nem volt olyan, de valahogy azt érzem, hogy nem is lesz. Azért látom ő is tudja, hogy hol a határ. -Igen, azt hiszem ez a szó megfelelő rám. - Szeszélyes. Elmosolyodom, hiszen néha ilyenkor előugrál egy-két emlékecske amikről ez nagyon is jól kiderül. Örülök neki, hogy ilyen vagyok és nem unalmas. Nem tudom egyesek hogy tudnak olyan unalmas életet élni. A munkám is egyszer ami majd lesz biztosan nem lesz unalmas, de nem tudom, még nem döntöttem el hogy ehhez tanuljak e tovább. Mert eddig sem voltam valami túl kiemelkedő tanulás terén és nem hiszem, hogy ez meg fog változni ha nekikezdek az egyetemnek. Egyébként meg hamarosan el kell döntenem mit akarok, szerintem jó nagy dilemma lesz még ez nekem. - Értem. Végül is elég jó az is, hogy külföldre kell járni. Nem? - Legalább az ember lát egy kis világot. Én tutira pár helyre el szeretnék majd hopponálni ha egyszer odajutok, hogy lesz saját életem. Elnevetem magam amikor megkérdi, hogy manipulátor vagyok e. Nem szoktam ilyen konkrétan kifejezni a céljaimat, de végül is majdnem teljesen rátapintott a lényegre. -Hát, neeem! Neeeem vagyok az! Csak szeretek mindent tudni és ha kell akkor megváltoztatni a dolgokat. - Nyújtom el az elején a szavakat mosolyogva. Oké, néha kicsit túlzásba szoktam esni az irányítással meg minden, de legtöbbször nem olyan durva amiket csinálok. De szeretnék magasabb szintre is emelkedni ebben. Ahhoz pedig lehet, hogy maradnom kellene még a suliban. Csak bólintok helyeslően és mosolygok egyet a meghívóra, örülnék neki tényleg, legalább lenne valami érdekes is, mert mostanság nem történt túl sok minden az uncsi karácsonyi bálon kívül. A szétspriccelt ital kicsit lelomboz, nem kellemes érzés csurom piásnak lenni, főleg, hogy ennek a színe még fog is, de gondolom létezik olyan varázslat, amivel ezt könnyen el lehet majd tüntetni. -Remélem kivarázsolják belőle ezt a foltot. - Mutattam végig az egész felsőmön, mivel mindenhol szétáradt már rajta a pia, de végül csak mosolyogva pillantottam fel Gerryre, hiszen tetszett neki az ital. Átvettem tőle az üveget és belekortyoltam én is, tényleg egészen jó volt. De ahogy kiejtette a prefektus/tanár szót a száján valaki elindult felénk. Én becsuktam az üveget és visszasüllyesztettem abba a zacskóba, amiben jött. -Hát, szerintem induljunk meg felé, az nem lesz olyan feltűnő mintha itt álldogálnánk benn kínosan. - Vállat vonva néztem kissé sürgetően Gerryre, hogy akkor megindulunk e vagy sem. Lehet, hogy csak egy egyszerű diák, ki tudja... talán nem érdekli. Jó lenne, nem kellene most egy bünti, pont nem vágyom rá.
Megjöttem ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Örömmel hallom, hogy velem ért egyet, és nem a klónjával, Mayával, mert azért így is elképesztő a hasonlóság köztük, de legalább stílusra különbözőek. Mayával még csak nem is beszélgettem, és azért ne becsüljük le már annyira a pasikat, hogy csak a szex érdekli őket, még beszélgetni se kell velük. Én a korábbi kapcsolataimban sem arra törekedtem, hogy csak betalálhassak a lányok lába közé, ezzel Maya súlyosan félreértelmezte a helyzetet, ezzel aztán nem tudott elcsábítani. Sorayára nem mondhatom azt, hogy tipikus mardekáros, ha ugyan van tipikus mardekáros. Sadie sem volt az többek között. Aligha hihető, hogy a süveg határozza meg, hogy ki hova kerül a tulajdonságai alapján. Még azt is el tudom képzelni, hogy véletlenszerű a beosztás, hogy nagyjából mind a négy házban ugyanannyian legyenek, hiszen többek között én sem vagyok az a hűde bátor griffendéles, kifejezetten utálom a terepmunkát, jó nekem a bankban is. - Kedvfüggő? Szeszélyesnek tetszik lenni? – Mondom én, aki egykor igenis egy óra alatt már az ágyba is cipelte a kiválasztott lány, na jó, azért mégse az első mozdulatból kezdtem kicsomagolni a ruhájából, ahogyan azt Maya tette. Az azért elég végletes megoldás volt. Mára már azért én is értem agyilag valamicskét. A szakomat érintő kérdésre csak pár szóban válaszolok, mert a mi korunkban nem feltétlenül attól lesz izgalmas egy társalgás, hogy a suliról beszélünk, amelyben egész nap élünk. Pont az azon túli dolgok töltik meg élettel az ismerkedést. - Azért, mert Gringotts, még nem ülök egy helyben, állandóan mászkálnom kell külföldre, hogy fontos ügyfelekkel tárgyaljak. Csak érted, nem mennék be egy lepecsételt sírba, hogy kiraboljam, leküzdve az őröket, meg a mágikus csapdákat. Valamiért ettől jobban féltem az irhámat. – Nevetem el magamat, tényleg nem értem, hogy mit keresek a griffendélben. Vagy már az is bátorság, hogy a koboldok úri szeszélyeinek megfelelő ügyfeleket kell szereznem? Hát nem is tudom, most valahogy nyuszinak érzem magamat a mardis csajszi mellett. Direkt nem nézek a combjára, amikor a felhasított szoknyáról beszél, felesleges bármelyikőnket zavarba hozni ezzel, csak vigyorgok rá, mint a vadalma. – Ahha, az árnyékokban, te valami nagy manipulátor vagy? Mindenki úgy táncol, ahol fütyülsz? Engem is ezért csábítgattál nasizni, meg inni? – Ugratom továbbra is, még oldalba is bököm, és inkább meghívom a leendő bulijaim egyikére, végülis nem árt, ha az embernek egyel több ismerőse van. - Látod, akkor máris értelme volt, hogy Maya hasonlít rád, különben az életben nem hívtalak volna meg. Küldök. – Már kilencedikes vagyok, akivel eddig nem találkoztam, arra már kicsi az esély, hogy fogok, bár mintha manapság olyasmit rebesgetnének, hogy meghosszabbítják az egyetemi részleget két doktori évvel. Végülis ennyit akár még maradhatok is. Átveszem az üveget, de annyira most nem vagyok formában, hogy szétspriccel egy nagyobb adag belőle, mintha minimum forma1-es győztesek lennénk. Meglepetten veszem át tőle az üveget, amolyan bocsánatkérő pillantással. – Hát ezt nem így terveztem, de nem mindegy? Úgyis mosásba menne ez a ruha. Ha nem áztatja át teljesen a felsődet, akkor nem lesz gond. Köszi! – Ha már átadta a flakát, akkor belenyalok, bár az arcomról lecsorgó nedűt azért már így is sikerült megkóstolnom. – Finom amúgy. Ha nem jár erre egy prefektus vagy tanár, akkor megúszhatjuk. – Ekkora szerencsénk viszont nincsen, mert mintha látnék valakit befordulni a hosszú folyosóra, ahonnan jöttünk mindketten. Nagyot nyelve a lányra sandítok, na és most?
Igazán kedvelem az olyan férfiakat, akik hagyják magukat egy kicsit, akiknek tudom húzni az agyát valamennyi ideig. Sőt, azokat még jobban, akik belemennek a játékaimba. Nem vagyok egy unalmas nőszemély, mellettem aztán tutira nem lehet unatkozni és egyébként én sem szeretek unatkozni. Ez vonatkozhat bármire. Először is mindig ki szoktam ismerni a prédáimat, aztán pedig ha elég jónak tartom magamhoz, akkor kezdek velük valamit. Szó mi szó, nem szoktam túl sokáig elhúzni a terveimet, ha valamit kieszelek akkor azt véghezviszem elég hamar. De nem mászok rá egy pasira soha rögtön az első összefutás alkalmával csak úgy. Ezt nem tartom érdekesnek. Mi ebben az érdekes? Az előjáték elmarad, pedig az az egyik legjobb része az egész helyzetnek. Képletesen, természetesen. -Ha úgy akarom akkor igen, az adok-kapok híve. Igazából nálam ez elég kedvfüggő dolog és sokat változik a véleményem. Szeretem kiismerni az embereket mielőtt bármibe is belekezdek. - Ha már kérdez, akkor válaszolok, nem vagyok semminek sem az elrontója. Eddig egészen jól eldumálgattunk, kedvelem a fiú stílusát, de azért nem mondanám, hogy bevenném a játékaimba. Egyébként meg nem tartom magam szívbajos típusnak, szeretem ha a körülöttem lévő srácok kreatívak és ha átadják magukat a fantáziájuknak. Sok emberből ki szoktam hozni a maximumot. Figyelem, ahogy Gerry a munkájáról és arról beszél, hogy egyetemi szekcióra jár. Nem mutatom ki ugyan, és én is kérdeztem vissza, de nem érdekel igazán, hogy mi is ő valójában. Azért nem vagyok semmi rossz elrontója. -Hát, a lustaság néha jól jön. Meg főleg ha nem szeretsz tényleg terepen dolgozni. Én mondjuk nem tudnék egy helyben üldögélni. Nem az én világom... - Válaszolok szintén mosolyogva és vállvonogatva. Még nem tudom, mihez kezdek majd a közeljövőben, de lehet én is belemegyek valami egyetemi dologba. Valami izgalmasba. Még igazából nem is néztem meg, milyen lehetőségek vannak. Eddig nem nagyon izgatott. Elnevetem magam amikor a felhasított szoknyát emlegeti. - Neeem, neeem. Azért csak a megfelelő határokon belül. Mert nem szeretem felhívni magamra a tanárok figyelmét. Sokszor eljátszottam már és nem tudom mennyi dobásom van. De szerintem azért ezt az évet még tuti megengednék, hogy befejezzem, de kicsit muszáj vigyáznom magamra. - Ezzel nem azt jelentem ki, hogy jó kislány leszek, csak egyszerűen kerülöm a feltűnést, inkább az árnyékban mászkálok, a háttérből irányítom a dolgokat, hogy ne legyek nagyon szem előtt. Előszedem az értelmesnek titulált cuccokat a csomagból, köztük egy csomag cukorkát és a várt meggylikőrt. Kijelentésére elvigyorodom, ismét. -Nem is ihatnak. De amit nem tudnak az nem fáj. - Én is bekapok egy cukorkát ameddig szenvedek ezzel az üveggel. - Hát, vannak kapcsolataim. - Ennyivel le is tudom az ellenőrzéses kérdést. Párszor kijátszottam már, nem sokszor szokott előfordulni velem, hogy ilyesmit hozatok, de az persze előre le szokott tárgyalva lenni. Aztán meg hamarosan úgyis nagykorú leszek, már csak pár hónap. Figyelek rá persze miközben az üveggel babrálok. -Szuper! Még nem voltam egy ilyen Szükség szobás bulin se, de hallottam, hogy többen is szoktak szervezni. Küldj meghívót majd ha lesz. - Átadom neki az üveget, az ilyen dolgok sokszor kifognak rajtam, de tényleg, soha nem jut eszembe a pálcám. Pedig sok mindent el lehetne könnyebben végezni vele, mint így... aztán puff. Csupa piros leszek és kissé alkoholszagú, ahogyan a meggylikőr összepacáz. - Ahh! Te jó ég. - Rázom meg a fejem, nem nyúlok a piros foltokhoz, az csak rosszabb lenne. De vigasztal, hogy a fiú is olyan lett. - Most már tuti nem tagadhatjuk le, hogy piáltunk valamit. Jó kis illatunk lesz. Hacsak nincs valami ötleted... valami tisztítóvarázslatra vagy akármi. - Nevetem el magam a végén, talán már csak kínomban, de igazából nem nagyon zavar, hogy ez történt. Ma egészen nyugodt hangulatom van, jókor fogott ki a fiú. Felé nyújtom az üveget. - Ha már sikeresen felnyitottad... - Az övé legyen a megtisztelés, hogy igyon belőle elsőre. Azért kicsit zavaró, hogy csöpög le rólam ez a piros cucc, és hát mit mondjak, elég félreértelmezhető is. Valamit csak kellene vele kezdeni.
Megjöttem ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az érve valahol megállja a helyét, egy nőnek legalább annyi méltósága legyen, hogy ha már kezdeményez, azt csábosan tegye, ne olyan direkt módon, ahogyan Maya próbálkozott. Sokan úgy tartják hogy ha a gyengébbik nem lép, akkor már könnyűvérű, prostis. Nem, én nem így látom, nagyon is szíve joga mindenkinek kifejeznie, hogy mit gondol, érez, ám a pasik sem úgy csinálják, hogy nagyjából az első mondatban benyögök, hogy mehetnénk szobára. Ahogyan Sadie is megmondta annak idején, nem attól lesz vonzó a pasi, hogy közli, hogy mekkora a férfiassága, hanem attól, hogy legalább egy kávéra meghívja az adott hölgyet, kell némi incselkedős ismerkedés. Na Maya ehhez képest durr bele, ahogyan Jenine is. Abban a sormintában valahogy sikerült pont azokat a lányokat kifognom, akik valahogy semmit sem tudtak a csábítás mikéntjéről, és azt hitték, hogy csakis a szexről szól minden. Nagyon fontos, de ahogyan a lányok sem szeretik, hogy ha tárgyként kezelik őket, igenis van, aki kihagy ilyen ziccereket. - Mindegy, szót sem érdemel többet. Végtére is ha tükörbe nézel, az elegendő ok, hogy mindenki a lábad elé boruljon, nem? Vagy az egészséges adok-kapok híve vagy? – Félig viccelődve kérdezem, nagyon témánál vagyunk, de hát ez az egész Mayából indult ki, így tértünk át rá, és igenis lehetek olyan pofátlan, hogy ha kicsomagolom az ő taktikáját, ha már felvezette, hogy ő aztán nagyon nem ilyen. Mondjuk a stílusából túlzottan romantikusnak sem gondolom, valahogy a gonoszkásan vicces a rá leginkább jellemző, húzni a másik agyát. Ezt a típust azért szokták szeretni a pasik, nem is kell egy lánnyal porcelánbabaként bánni. - Azta... hát akkor jól kiismered magad itt. Én csak tavaly jöttem, a Beauxbatonsba jártam végig, de most megtetszett ez az egyetemi szekció. Már mellette aktívan dolgozom, de belefér mindkettő, sokszor maga a bank adja meg a gyakorlatokra az aláírást. Gringotts, tudod. Valahogy a számokhoz értek főleg, nem vagyok egy terepen dolgozó régész. Lustaság, vagy nem tudom. – Mosolygok vissza, és érdekes lehet akkor így, hogy mit keresek a griffendélben, mert inkább az eszemet használom, annyira viszont féltem az irhámat, hogy nem tárnék fel sírokat, hiszen ki tudja, hogy mi lapul a mélyükön. Ráadásul a sötét helyeken állati sok a patkány, és hát undorodom a rágcsálóktól. - Na.... ez okos, tudtam, hogy valami ilyesmit fogsz mondani. Csak aztán a tanárok ne küldejek fel a hálókörletbe átöltözni, ha valami combközépig felhasított szoknyában grasszálsz le a nagyterembe. – Nem, azért prostisnak nem gondolnám, legalábbis bennem nem merült fel. Már az is figyelemfelkeltő, ha egyedin öltözködik, példának okáért vannak olyan kreatív lányok, akik maguk varják a ruhájukat. Biztos vagyok benne, hogy Soraya nem erre gondolt, hanem dekoltázs, és merész testvillantások, ám egy úriember minimum szelektív süketségben szenved, hogy direkt nyomtatékot adjon az ilyesminek. Megvárom, amíg előpakol, addig kibámulok az ablakon, remélem lassan tavaszodik, utálok ennyit fázni, s nincsen az az isten, hogy túl sokat legyek kint. Csak amennyit tényleg muszáj. Ellenben másokat elnézek, ahogyan hógolyóznak, s talán nem vagyok férfiatlan, de nekem nem jönne be az ilyesmi. - Oh, beérett? Hogy jutott át az ellenőrzésen? Azt hittem a nem egyetemista diákok nem is ihatnak alkoholt. Naná, hogy megkóstolom. – Nyúlok bele a zacskóba, és a nyelvemre dobom, megforgatva a számba. Kicsit savanykás, tökély! Felemelem a hüvelykujjamat, jelezve, hogy ez így teljesen oké! – Szoktatok? Nincsen kiterjedt baráti köröm, ha erre gondolsz. A kedves még pöttöm hetedéves, így korlátozottak a lehetőségek, leginkább Roxmorts, ha elengedik. Olykor szervezek bulikat a Szükség szobájában, eljöhetnél esetleg egy aktuális kandúrral, ha van kedved. Na mit szerencsétlenkedsz már? – Veszem át a kezéből, és azzal a mozdulattal rántom ki a dugót, ám vélhetően a likőr már felrázódott annyira, hogy pezsgőszerűen áztasson el mindkettőnket, de úgy igazán tökig... – Ööö... bocs... Hát ezt nem így terveztem...
Most már csak egy mosollyal nyugtázom az egészet, ezt a gonoszság dolgot, hiszen tudom magamról mire vagyok képes és kivel milyen vagyok. Nem mindig ugyan ezt az arcom mutatom meg, sőt, elég sok arcom van, amit az emberek felé szoktam fordítani, de mondhatjuk, hogy tudok rendes is lenni. A fiúkkal általában az vagyok, a lányok a 'gyengéim', velük kicsit keményebben bántam mindig, minden helyzetben. Lehet, ha lett volna testvérem, akkor kicsit nem csúsztam volna ennyire le magamban, talán lett volna aki egy kicsit megváltoztat, de nem jött össze, most már meg úgysem lesz, szóval ilyen maradok örökre. -Mondjuk, nekem alapból nem lett volna pofám hozzá, hogy csak úgy odamenjek egy pasihoz egy ilyen érvvel és... rámásszak. Szerintem ez szánalmas, komolyan! - A vállbökésen elvigyorodom és persze egyáltalán nem veszem fel az egészet, én is értem a viccet és a hülyéskedést. Persze ezt is csak bizonyos körülmények között és csak bizonyos emberekkel. Valakinek meg nem engedném, hogy hozzámérjen és vannak olyanok, akiket én még bottal se piszkálnék meg. Gonosz... - Persze, szerintem azért java részt az emberek gyorsan elfelejtik az esetek 95%-át, ha persze nem túl durva volt, mint például nálad, úgyhogy igazából most már annyira nem aggódok rajta. - Egyébként is, sokkal egyedibb vagyok mint az a csaj, úgyhogy nem hinném, hogy túl sokáig fog tartani már ez a mizéria, és tényleg ez lesz most már a legkisebb problémám. Kérdései sem hagynak figyelmen kívül, oldalra biccentem fejem. - Hét éve. Szerintem bőven volt időnk elkerülni egymást, főleg, hogy gondolom nem is egy évfolyamon vagyunk. Sok embert nem ismerek még itt. - Mondjuk az első három évemben eléggé el voltam veszve az iskolában, kevés helyre jártam és csak olyankor jártam felfedezésre amikor már nem volt sok ember a közelemben, aztán harmadikban jött a változás, akkor kezdtem ilyen lenni amilyen vagyok most. Kicsit örülök neki, hogy sikerül feltartanom és hogy velem is tartana. Nem szeretek társaság nélkül lenni, de sokszor nem olyan társaságra vágyom, mint a pincsik akik egyfolytában utánam loholnak. Őket is le kell rázni néha. Lassan elindulok, közben vigyor ül ki az arcomra. -Gerry akkor. Szóval Gerry, csak akkor heverhetnek a lábam előtt, ha ki tudják érdemelni a figyelmemet. Sokan megnézek, de megértem. Általában elég figyelemfelkeltően öltözködöm. - Most éppen nem, mert nem volt kedvem fázni a múltkori kis incidensem után teljesen kiábrándultam ebből a hidegből. Meg néha jobb egy kis inkognitó is, a szemcsi azért lóg a pólómon. A baglyomhoz lépek, amint visszaérünk a bagolyházba, a csomagot elveszem alóla és azonnal fel is bontom. Az egyik párkányhoz lépek, ahol nincs túl sok madárürülék szétszórva, oda kezdem el kipakolni a tartalmát. Mondjuk anya tömné belém az édességet, de én nem igazán vagyok oda érte, ezért sokszor inkább elraktározom és ha megjön a kedvem, akkor akad mindenféle. -Na, nézzük csak. Áh, meg is van! A múltkor írtam neki, hogy küldjön a meggylikőrből, amit nyáron tettem el, ez most már tuti jó. - Nézegetem az üvegcsét, de még nem bontom fel, csak közelebb lépek Gerryhez egy bonbonos zacsival is a kezemben. - Na, megkóstolod ezt is? - Rázogatom meg magunk előtt az üvegcsét, majd felbontom a bonbonos zacskót, és a fiú felé nyújtom, hogy megkínáljam vele. Valami egyszerű kis cukorka, most éppen ez akadt a kezembe. -Egyébként, merre szoktatok járni hétvégén kiruccanni, ilyesmi...? -Közben bekaptam én is egy bonbont, majd lassan elkezdtem felnyitni a likőrös üveget is, de az a fránya dugó mindig kikezd velem, pedig nem vagyok egy kis gyenge virágszál. És egyébként meg ilyenkor persze elfelejtem hogy pálcám is van, amivel talán könnyen fel tudnám bontani.
Megjöttem ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Lányokkal mindig is jobban megértettem magamat. Ennek az az oka, hogy a fiúkkal úgy gondoltam, hogy nem tudnék mit kezdeni, a közös sörözés nem volt az én világom, a női lélek rejtelmeit sokkal izgalmasabb volt felfedezni, így nem okoz gondot, hogy csak úgy spontán módon elbeszélgessek valakivel, annak ellenére, hogy mostanság azon is eltűnődtem, hogy ideje lenne valódi baráti kört kölcsönözni magamnak, hiszen nem lehetek mindig Lavenderrel. Attól nem félek, hogy féltékeny lenne, sosem volt az. - Végtére is a sötét haj csalóka, elhiteti másokkal, hogy milyen gonosz vagy, aztán rajtad áll, hogy kinek mutatod meg az igazi arcodat. Én viszont csak Maya miatt kerültelek volna el. – Nevetem el magamat a pukkedli láttán, valóban van Sorayában egy cseppnyi gunyororosság, ám úgy vélem, ez a helyzetnek szól, és nem nekem. Velem egészen kedves, ez azért nem lep meg, nekem eddig sem volt bajom a mardekáros csajszikkal, ez a példány pedig egészen cserfesnek bizonyul. Elmesélem, hogy mi történt a hasonmással, és határozottan jobb kedvem lesz, ahogyan horkant. - Ugye? Azért nem árt, ha egy lánynak is van tartása. Na nem azt mondom, hogy szemérmesen meg kell várni, amíg az imádott hapsi végre magától rájön, hogy csakis a csajért kell élnie, lehet csábítani, akár direkt módon, na de úgy, hogy nem volt előzmény, csak arra hivatkozva, hogy én mennyi lánnyal voltam már... Hát köszönöm, azért tenyészbikát azért ne lásson már bennem. – A kacér nevetgélésen azért felhúzom a szemöldökömet, és megbököm a vállát, de szintén viccelődve, nem bántóan, és végképp nem fájdalmasan. - Hidd el, ha velem nem tette volna meg ezt, akkor már nem is emlékeznék rá, és nem így reagáltam volna rád. Mások talán már valóban téged látnak, és nem őt. Egyébként mikor jöttél? Akkora ez az iskola, hogy bőven lehet, hogy eddig csak elkerültük egymást. – Kérdezek rá, még mindig a közelben ácsorogva, végtére is a saját levelemet feladtam, nincsen különösebb dolgom most, hiszen Lavendernek most zsinórban még öt órája van. Nem tudom hogy Soraya melyik évfolyamra jár, hiszen a házak és évfolyamok olykor bizony nagyon különböző órarendet tudnak produkálni. – Azt észrevettem. Semmi gond, igazán megbocsájtok. – Naná, hogy értem én a viccet, és ha azt látom, hogy a bagolyház felé nézelődik, én is vetek a vállam felett egy hanyag pillantást, aztán vissza a mardekáros csajszira. Tartsak vele? – Gerry. Vagy Gerard, de ahogy neked jobban tetszik. És miért ne? Mármint a veled tartást. A csábítás tekintetében csakis bonbonilag. Feltételezem, hogy előtted úgyis a fél iskola ott hever, vagy tévedek? – Sorolok be mellé, hogy visszamenjünk a bagolyházba. A végén mér arra is rávesz, hogy felbontsunk valami anyuka által küldött italt. Nem vagyok ellene az ilyesminek, csak aztán el ne kapjon valami kósza prefektus horda.
Nem mondom, hogy kötöm magam ehhez a hülyeséghez, hogy nem haverkodom olyannal, akinek nem teljesen tiszta a vére. Azzal meg is hazudtolnám magam, hiszen ott van Jim, akit pedig igazán szeretek és egyszerűen nem is tudnám elképzelni nélküle a mindennapjaim. Persze, néha sok belőle és a vicceiből, de szerintem mindenkinek vannak napjai amikor nem tudja elviselni az ilyen dolgokat. És ha jobban belegondolok, akkor egyelőre nem tudok mást más házból, akit kedvelnék. A Mardekár-Griffendél ellentét sokban beleszól mindennapjaimba, hiszen sokszor hallok érdekes dolgokat, amik aztán viszályt szítanak, általában e két ház között. Soha nem lesz vége, hisz a két ház szöges ellentéte egymásnak, -persze nem mondom, hogy nincsenek közös pontok- és ez miatt nem tudják elviselni, ha a másik jobb. Nem is szeretek nagyon belebonyolódni ebbe a logikába! A fiú belemegy a kis 'játékocskába', mondata végén halkan és röviden elnevetem én is magam. -Köszönöm szépen. - Pukedlizem egyet, és mosolyt villanok. Egyszerűen csak szeretem, ha az emberek kicsit tartanak tőlem. Már ha a férfiak nem is, a lányok legalább próbálkozzanak ezzel. Már vannak páran, akik inkább visszafordulnak a folyosón, ha velük szembe igyekszem, de engem igazán nehéz elkerülni. Például a hasonmásom nem tudom hogyan tette, mégis elkerült. Mindig. Szegénykémnek lehet, hogy ez volt a szerencséje, biztosan halálra cikiztem volna valami miatt, ha kicsit gyengébb lelkű lett volna. Annyi, de annyi ötletem van! Halkan felnevetek -vagy inkább horkantok- amikor a fiú arról beszél, hogy Maya mit akart vele csinálni. -Te jó ég! Ez de gáz! - Kínos arckifejezést vágva kezem a számhoz emelem, majd takargatni kezdem vigyoromat, amit gyorsan lenyelek és folytatom további megjegyzéseimet erre az egészre. - ... és jól hallotta amit hallott? - Próbálok kicsit piszkálódni, persze nem komolyan, csak viccesen és kicsit kacérul. Nem sok lány szokott gondolom elsőre ilyesmit bedobni, legtöbbjük csendes vagy kicsit szégyenlős, de hát én egyik sem vagyok. Általában nem lehet befogni a szám. Vállat vonok kérdésére, ajkamról egy kicsit eltűnik a mosoly. -Nem gond, de ja, egyébként elég kaki dolog! Most már azért lassan kezd elülni a szele... - Úgyhogy még pár nap/hét és már az emberek el is felejtik, hogy hasonlóak voltunk valaha azzal a lánnyal és csak rám fognak emlékezni. Az egó... az mindig a helyén van. Összefonott karokkal álldogálok a fiú előtt, akinek most már a nevét is megtudtam. - Csak egy csomagért jöttem, amit anyám küldött. Szóval nem sürgős. Egyébként meg szeretem feltartani az embereket... - Vigyorodom el annak jeléül, hogy remélem érti, hogy csak viccelek. Egyébként pedig ő kezdte az egészet, szóval valójában ő tart fel engem. Igaz, hogy nincs konkrét tervem, szóval végül is bármeddig ráérek. Egyik lábamról a másikra állok, egy kisebb ideig hallgatok, majd ismét felnézek a fiúra. - Gerard... becézhető valahogy? Könnyebb lenne rövidebben megjegyezni. Egyébként ha gondolod, velem tarthatnál. Anyám szokott küldeni érdekes dolgokat is, mint például valami piát vagy bonbonokat... el tudlak csábítani? - Végül is ha már így megismerkedtünk, akkor had tudjak meg róla többet. Elvégre, soha nem rossz, ha az embernek akad egy-két ismerőse itt is ott is, főleg ha az a valaki fiú.
Megjöttem ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Sosem érdekelt túlzottan a griffendél-mardekár ellentét, annak idején is ott volt nekem alkalmi szexpartnerként Sadie, akivel nagyjából tojtunk az egészre, csak összejöttünk párszor. Aztán mégiscsak volt nagy meglepetés, amikor én mégiscsak lecövekeltem Lavender mellett, Sadie pedig elvégezte a hetedik évet, és nem maradt itt az egyetemre. Nem vagyok annyira egoista hogy azt higgyem, miattam ment el, elképzelhető, hogy a sokat cigiző díva egyébként is elhúzta volna a csíkot. Így Sorayának nem kell attól félnie, hogy pusztán a mardekáros mivolta miatt fogok rettegni tőle. Csak éppen nem akartam Mayával összefutni, nagyon nem az én világom volt az a lány, s nem feltétlenül a kezdeményezése miatt, abból sosem problémáztam, ha egy lánynak bejöttem, végtére is nem a lovagkorban élünk, ahol a gyengébbik nem képviselőjének szendén meg kell várni, amíg a lovag végre kifejezi az akaratát. Nem is kezelem immár holmi Maya-utánzatként az új ismerőst, teljesen autnóm személyiséggel bír, és ha jobban megnézem, arcra is picit más, némiképpen magasabb, a szája máshogyan ívelt, vannak azért különbségek, csak a sötét folyosón, távolról tűnt teljesen úgy. - Csak erről van szó? Szeretnél magadnak kialakítani valami félelemkultuszt? Legyen... mondjuk a kisugárzás az nagyon megvan, a pillantásod pedig igazán kíméletlen. – Nevetem el magamat, engem aztán lány még az életben nem tudott úgy igazán megijeszteni, csak kellemetlenül éreztem magamat egyesek társaságába, de ha a fekete démon erre vágyik, hát miért is ne mehetnék bele a játékába? Megtámasztom a falat, már nem is sietek annyira, a levelet megírtam, és ha neki nem sürgős, akkor nyugodtan feltarthatjuk egymást. - Nem tudom, annyira nem ismertem. Engem nem zavar, ha egy lány lényegretörő, na de a folyosó közepén akart levetkőztetni... Meg csak azért, mert azt hallotta, hogy én mennyire imádom a lányokat... – Vonom meg a vállamat, végtére is lehet, hogy Mayának mindegy volt hogy kit, csak hogy legyen valakije. – Biztos pocsék érzés, hogy valaki másnak hisznek, ugye? Sajnálom, hogy nekem is ez sikerült, de remélem túllépsz rajta. – Kétlem, hogy Maya tudatosan bevonta volna a mardekárost a hasonlóság miatti pletykákba, ráadásul ez a lány egészen jó társaságnak bizonyul, ismét bebizonyodott, hogy amit sok háztársam hisz, az oltári nagy baromság. Igazítok egyet az állásomon, mert még bezsibbadok itt, és a bagolyház felé biccentek. – Gerard. Levelet adsz fel? Nem sürgős? – Nem lerázni akarom én, hátha valami életmentő gyógyszert akar bagolypostával elküldeni. Korra nem igazán tudom belőni, rémesen rossz az emberismeretem, régen is volt, hogy kiderült, hogy egy harmadikos csitrivel kezdtem, pedig azt hittem, hogy legalább tizenhat. A lányok megtévesztőek.
Az eszemet a csomagon jártatom mikor meglátom a fiút. Nem igazán ismerek másik házból embereket, lehet, hogy túlságosan finnyás vagyok ahhoz, hogy belekezdjek egy ismerkedős beszélgetésbe főleg ha aztán kiderül, hogy csak az időmet vesztegettem. Akkor szoktam igazából valakivel leállni, amikor tudok valamit róla, ami a későbbiekben még talán a hasznomra válhat. Tudom, mondták már hogy egy kis féreg vagyok. Szerintem aranyos bók volt tőlük. Szeretem, amikor ilyeneket hallok vissza egyesektől. Szóval időközben rájövök, hogy semmi közöm nincs a sráchoz, tutira nem ismerem őt és még csak látásból sem igazán van meg, biztosan felsőbb éves. Akkor pedig végképp nem értem meg a reakciót, de nem mondom, hogy nincs kedvemre. Biztosan, ha ok nélkül csinálta volna ezt vagy pedig nem szól az okról rögtön az összetalálkozás pillanatában, valamit beszóltam volna neki. Valami gonoszat. De így, megkímélem őt. A kedves mosoly néha sokkal többet tesz. Mint például most is. Látom rajta, hogy egy kicsit megnyugodott, amikor kiderült, hogy én nem az vagyok akit ő gondolt. -Hát, még nem tudom de majd kitalálunk valami indokot rá. Annyira nem? Mi a félelmetes rajtam? A szúrós pillantás? - Egy pillanatra úgy nézek rá, majd elvigyorgom magam és kérdőn felemelem kezeim, hogy várom erről válaszát. Szerintem elég szendének tűnök, de ez tök jó, mert simán ki tudom használni az embereken. A megtépés említésére kezem a számhoz emelem, meglepett pillogásom körülbelül három másodpercig tarthat, mire adok valami teljesen értelmes választ a kérdésére. Konkrétan elmagyarázom az egész szituációt. -Hát, a megtépés elég gáz lenne, szeretek attól sokkal piszkosabban játszani. Egyébként az a csaj nem volt teljesen normális, vagy? - Merengek el, pár másodpercig csak a régi történeteken, amik igazából nem is voltak annyira régiek. - Csak mert amikor a folyosón mentem el a Griffendélesek mellett, mindig azzal jöttek nekem, hogy tuti én vagyok a gonosz ikertesó. Azt hittem ez valami vicc az egész... eddig. Lehet, hogy ő beképzelte azt, hogy én ártani fogok neki és ezért elkezdte ezt terjeszteni? - Rázom meg a fejem és a fiú tekintetét keresem, hogy megpróbáljam kivenni belőle, hogy végül is érti e amiről fecsegek vagy hagyjam inkább abba az egész dumát. Annak pedig igazán örülök, hogy azt mondja a csaj már eltűnt. Akkor tuti ezért lettek vége a beszólásoknak. Már azt hittem meg kell ölnöm valakit ez miatt. - Soraya vagyok. Te neved pedig...? - Most már még szép, hogy meg akarom tudni a nevét. Ha már ennyit tudtam neki fecsegni... de hát mostanság ő volt az első, aki ezzel a dologgal jött nekem. Mivel a többieket lehurrogtam ez miatt, nekik nem kezdhettem el kifejteni a gondolataimat!
Megjöttem ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Mivel nincsen más kiút, csakis előre haladhatok, ha nem akarok kiugrani a bagolyház ablakán, akkor szembe kell néznem vele hős griffendélesként. Végtére is mi történhet, ha kérdőre von, hogy mi volt az a múltkori? Nem hiszem, hogy Maya olyan rettenthetetlen, majd valahogy kimagyarázom magam, diplomatikusan lekoptatom, vagy ilyesmi. Végtére is a nők nyelvén értek, nem kell majd úgy éreznie, hogy megalázom, csak mert megtetszettem neki. Megesik a legjobbakkal is, ráadásul amilyen hírem volt. Nem mondom, hogy én voltam a rosszfiú, de mindenki tudta rólam, hogy nagy kanállal eszem a lányokat, és hát ha valaki nagyon maga alatt volt, búfelejtőnek könnyedén össze tudtam bújni a csinosabb lányokkal. Sőt, ha jobban belegondolok, mivel nálam ez főleg lelki alapon ment, hogy segítsek is, bizony előfordult, hogy a nem túl dekoratív lányokkal is elmentem. Egy ideig. Maya sajnos rossz időpontot válaszott, hogy nyílt színen kezdje kigombolni az ingemet, remélhetőleg most nem ez fog történni. Kicsit furcsának tűnhet, hogy ha egy pasinak kell visszatáncolnia az ilyesmi elől, de hát ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. Egy éve meg Jenine volt túlzottan rámenős, a griffes klubhelységben kezdett érdekesen viselkedni, és elég pofátlan volt, amikor nem mentem bele mindenbe. Na de most vissza Mayához. Aki mégsem az, így felderült arccal szánom bánom a bűneimet, ugyan kárpótolni nem tudom a másik lányt, de elképesztő a hasonlóság. Látom a meghökkenését, így magától értedődő, hogy nem húzok el egy szó nélkül, hanem bevallom az igazat, a válasz nem marad el, sőt, a mosolyától máris jobb kedvem lesz, látszólag nem sértődött meg, sőt, mintha valami félelemkultuszt is terjesztene magáról. Vagány az ilyesmi, szeretem, ha valaki kreatívan kezeli a társait. - Féljek? Lehet róla szó, és milyen indokkal...? Mert a külsőd nem félelmetes... annyira. – Visszamosolygok, igazat mondok, és gyorsan átveszem a pimaszkodó élt, az ilyen pattogós, odamondós társalgás mindig a kedvemre volt. A lány most már biztos, hogy nem Maya. Nem látok rajta semmilyen címert, ennyi erővel griffendéles is lehet. – Megtépted volna a hasonlóság miatt? Hát igen, Maya érdekes egy lány volt, nem csoda, hogy ha összekevernek vele. Gondolom pocsék neked, de már elköltözött szerintem, jó régen nem láttam. Akkor te vagy...? – Nézek rá várakozóan, mutatkozzon be ő, aztán ha nem koptat le, akkor tovább érdeklődöm, addig nem nyitok, amíg ő sem.
Attól eltekintve, hogy a szüleim nem a legjobbak gondoskodásból, minden héten ezen a napon érkezik valami kis csomagocska tőlük. Sokszor csalódom, amikor baromságokat küldenek, mert azt hiszik, hogy még mindig kislány vagyok aki örül a rózsaszín körömlakknak például. Olyankor a csomag el sem ér velem a kastély falain belülre, a kukába kerül vagy pedig kihasználom a lehetőséget egy bűbáj gyakorlására, ami folytán port csinálok belőle. Ha rendes lennék, akkor elvinném a szobatársaimnak ezeket a dolgokat, de nem vagyok az. Szerintem már annyi dolgot össze tudtam volna gyűjtögetni az évek során, hogy minden utálómnak -mert abból több van- lenne egy-egy kis ajándék az ünnepekre. Bazi hideg van, talán ez az eddigi leghidegebb nap a télben. Kicsit már megbántam, hogy kiléptem az ajtón, de ha már eddig eljöttem, akkor nincs visszaút. Összehúzom magamon a kabátom és kicsit sietősebbre veszem lépteim, hátha nem fogok annyira fázni. Gondolataim közben azon cikáznak, hogy vajon valami értelmes dolgot küldhettek e a szüleim. Örülnék például egy doboz ciginek, mert kezdek kifogyni belőle és még ki tudja mennyi idő még újra lemehetünk Roxmortsba. Jó, néha amikor már túlságosan hiányzik valami akkor nem szokott érdekelni a dolog, hogy kihágás vagy nem. Volt már olyan szerencsém, hogy ne kapjanak el. A lépcsőkön haladok fel, amikor meglátom a kissé idegesen mocorgó fiút. Felvonom szemöldököm és elmerengek, hogy vajon ismerhetem e valahonnan vagy csak ennyire sötét a kisugárzásom, hogy már ennyiből nem szeretne a közelembe jönni. A gondolatra halvány mosolyra húzom a szám, jó érzéssel tölt el ha tudom, hogy félnek tőlem az emberek. Aztán persze mikor közelebb ér, kiderül, hogy mégsem ez a szitu. A francba! Megállok, kezeimet zsebembe dugom és oldalra billentem picit a fejem, úgy hallgatom végig a fiút. -Pedig azt hittem, már tőlem félsz ennyire. Kezdtem megörülni. - A pimasz mosoly nem tűnik el az arcomról. A fiú igazán jóképű, és ezért nem kellene, hogy túlságosan bunkó legyek vele. Egyébként is, a fiúkkal mindig sokkalta megértőbb vagyok. - Amúgy már hallottam ezt a szitut mástól is. Valahogy még soha nem futottam össze a másik csajjal. Mondjuk szerintem jobban is járt... - Egyszer mintha a csicskák emlegettek volna egy hiperaktív nőszemélyt aki totál hasonlít rám, és akkor azt hiszem lehurrogtam őket rendesen, hogy ilyet ne is mondjanak, mert én egyedi vagyok.
Megjöttem ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Anyám még mindig nem jött rá, hogy nem szeretem a főztjét. Hiába magyarázkodtam, hogy itt az iskolában azt eszünk, amit akarunk, ráadásul a manók degeszre tömnek minket, csakazért is küldött egy jókora csomagot, nem is értem, hogy a bagoly hogy bírta el. Anya imád kísérletezgetni, csak olyan rémesen teszi, hogy azóta izmosodtam meg ennyire, amióta az iskolába járok, otthon alig ettem. A hideg húsok, a lelketlenül megsütött édességek... Valahogy egyik sem volt az én világom. Na jó, van azért egy-két kaja, amit tudja, hogy a fogamra való, mint a húsvéti sonka, azt jól el tudja készíteni, de most a karácsonyi kajakómában cseppet sem vágyom rá, hogy bontogatni kelljen a küldeményét. Vélhetően sütemény is van benne. Talán kötelezőből csinálja ezeket, hogy verhesse a mellkasát, hogy ő bezzeg mindent megtesz értem, az egyetlen fiáért, holott erre aztán nincsen szükségem. Majd ha megszemléltem, lehet, hogy elajándékozom valakinek, aki árva, vagy pocsék a családi kapcsolata, ezért nincsen semmi, amit kaphatna. Lehetőség szerint névtelenül teszem majd, hogy ne tűnjön alamizsnának. Borongós gondolataim közepette lépdelek ki a bagolyházból, kezemben a csomaggal, amikor észreveszem a közeledő lányt. Maya az! Basszus-basszus, hát vele most nagyon nem akarok összefutni. Emlékszem, hogy a lány szó szerint rám akart mászni, már gombolta az ingemet, mintha csak azért, mert van egy előéletem a lányoknál, már olyan könnyedén adnám magamat. Hát akkor hol marad a vadászat öröme, netán az ismerkedés? Még ha rövidre is szabható, azért nem vagyok egy hímringyó. Még mázlim volt, hogy Lav megmentett annak idején, különben komolyan megaláztam volna szegényt lányt egy nyílt visszautasítással, hiszen valamelyik lépcsőfordulóban akart nekem esni... Visszafordulnék, de az zsákutca, akkor biztosan találkozunk, nyílegyenesen ide jön. A folyosón már nincsen több ajtó, ahhoz túl közel van, a találkozás elkerülhetetlen, basszuuus! Bizonytalanul lépdelek egyik lábamról a másikra, aztán nekiiramodok, mintha észre sem venném, hogy elmenjek mellette, akkor látom csak, hogy nem ő az, amikor véletlenül egy pillanatra oldalt pillantok. Csak állatira hasonlít rá. Eh, biztosan egy idiótának tart, hogy még csak nem is köszönök, már látatlanban lekoptatnám. - Hoppá... bocs, valaki másnak hittelek. Nagyon hasonlítasz valakire. Elnézést ezért. – Méregetem tűnődően, nagyon hasonlít Mayára, ám így közelről mégiscsak más, már a gesztusaiban is. Nem akarom összemérni, egyszerűen érezhető már így a különbség. Biztosan jól leugat a bunkó viselkedésemért, aztán mindketten megyünk a dolgunkra.
☼ Öltözék ☼ 