2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ne akarj másnak látszani, mint aminek látszol, mert ha nem annak akarsz látszani, aminek látszol, akkor nem annak látszol, aminek látszani akarnál."
Főkarakter: Shannon Weinberg Teljes név: James Alan Morris Születési hely és dátum: 1980. február 2. ; Miami, USA Csoport: Hugrabug Patrónus: Víziló Évfolyam: Hetedik Képesség: Tökéletesen tudok hülyét csinálni magamból... Mindenki előtt. Kiemelkedő tudás: Hacsak a bajkeverés, és saját magam bajba keverése kiemelkedő tudásnak számít, akkor igen... Van
Jellemed kifejtése
Most komolyan ilyen kérdésre kell válaszolnom? Nos rendben, ám legyen. Ha azt hinnéd, hogy ez a srác, aki most a rasztáit tekergetve gondolkozik azon - hogy valójában milyen is - amin az átlag emberek, akkor nagyot tévedsz. A komolyság bárminemű szikrája veszett ki belőlem, már születésem pillanatában. Remekül értek ahhoz, hogyan csináljak magamból bohócot, ennél fogva ahhoz is remekül értek, hogy megnevettessek másokat. Csupaszív embernek tartom magam, ugyanakkor cseppet lobbanékony természetű vagyok, és alig-alig tudom palástolni az érzelmeimet, ha esetleg ez is érdekelne. Az évfolyam... Sőt, a Roxfort bohócának is nyugodtan hívhat bárki, nem egyszer kaptak rajta versenyseprűkkel való zsonglőrködésen, és higgy nekem: Hagrid halloween-i tökjei sem véletlenül tűnnek el minden évben a nagyteremből, mivel igyekszem szórakoztatni minden arra járót azzal, hogy óriási tökökkel zsonglőrködöm. Nos, ez több és kevesebb sikerrel szokott is menni, de legtöbbször jól fejbe vágom magam valamivel, és akkor általában össze kell kaparni a padlóról.
Szerintem a nevetés a legjobb gyógyír mindenre. Ha nem így gondolod, akkor miért élsz ezen a földön? - Ez az, amit mindenkinek a fejébe kéne vésnie, én eszerint élem az életem, és ugyan sokan mondták már nekem, hogy meg kéne komolyodni... Valahogy nem sikerült. Szeretek ilyen bohókás egyén lenni, nekem a legjobb gyógyszer mások nevetése. És mindezek után kérdeznéd: tényleg ilyen vagyok? Ez a srác, akinek majdnem a seggéig ér a haja, aki végig hülyét csinál magából azért, hogy másoknak jobb kedve legyen... Vajon alapjáraton ilyen? Nos ezekből a gondolatokból nyilván kitalálhattad, hogy nem. Méghozzá azért, mert ez a bohóckodás mind-mind egy jól felépített álca része. Egy kicsit befordult ember vagyok, aki nagyon pesszimista, és inkább látja mindenben (és ez által) mindenkiben a rosszat. De ha közelebbről megnézel: ebből semmit nem veszel észre. Mert nem hagyom. Olyannyira beletanultam a saját álarcomba, hogy gyakran már eggyé válok vele, és az vagyok, akinek mutatom magam. Nem az, ami akarok lenni.
No, ezek után... Mutassak egy új trükköt?
Megjelenés
Na de most komolyan már! Miért nekem kell leírni magamat?! Tedd meg te! Vagy izé... Nem lehet? Hát jó, akkor megteszem. Szőke hajam van, paripán járok, teljes páncélzatban, egy akkora karddal, hogy el sem bírom. Rendkívül dagadt vagyok, és még részeges is. Vagy várj... Ez azt hiszem, hogy Sir Cadogan. Akkor most rossz embert írtam le? Oké, oké! Megpróbálom komolyan venni, na.
Nem vagyok egy észrevehetetlen ember. Azzal kezdeném, hogy láttál már valakit rajtam kívül majdnem seggig érő rasztákkal járkálni ezen a folyosón? Tudod, én vagyok az, akinek mindig van valami féle foltocska a ruháján, a haján, vagy a bőrén. A bőrről jut eszembe. Kreol bőröm van, és nem azért mert olyan sokat tartózkodtam volna a napon, egyáltalán nem, totyogó koromban szerintem beleestem egy nagy kondér csokiszirupba, és talán ennyire jött le a bőrömről. Bár az is lehet, hogy azért van kreol bőröm, mert félvér vagyok. Kinek mi a szimpatikusabb.
A ruházatomra semmi (jót) nem lehet mondani, néhanapján hordok talárt, azonban az egyszerűséget szeretem, ezért a ruháim is egyszerűek. Farmer, póló, esetleg ing, tornacipő, és jóccakát. Úgyis foltos lesz valamilyen baklövésem következményeként. Nos akkor meg: nem mindegy? A testalkatomról még annyit, hogy egy elég nagy culáger vagyok, zsiráfgondozónak is nyugodtan mehetnék az állatkertbe, emellé párosul izom, mer' az bejön a nőknek, meg rengeteg értelmetlen tetoválás, ami tök véletlen helyeken szerepel a testemen. Izgi mi?
A hajam. Igen, ó az első barátnőm. Isten se tudja, mióta van rasztám, de abban biztos lehetek, hogy jobban szeretem bárki másnál, és jaj annak aki fogdosni meri! Sicc! Nem azér' van. Nos, én ennyi lettem volna. Vagyis még vagyok. Vagy na. Most akkor hogy is van ez?! Tudod mit, elhúztam, lenyúlom Piton üstjeit, a sajátommal unalmas lenne mindig szórakozni.
Életed fontosabb állomásai
Most egy nagyon fontos beszélgetést fogok nektek elregélni... Khm, ahol talán még egy kis komolyságot is megpróbáltam magamra erőltetni. Szerintetek ment? Ugyan már, mi a fenének néztek Ti engem? Bohócnak. Oké-oké, az is vagyok, ezt tanúsítani tudom. Bár gondolom annyira érdekel titeket ez a beszélgetés, mint engem az, hogy már megint ki a Walpurgis leányai nevezetű csodás banda énekesnőjének új csávója. Jó, igazából az engem érdekel, mert hozzá nem érhet senki, az a csaj egyszer az enyém lesz, ezt így megmondom Nektek! De szerintem váltsunk témát, rendben?
Szóval. Elmesélem nektek azt, hogy egy sárvérű ember... Nem, a francba nem, ez sem jó. Maradjunk az egyszerűnél, oké? Tehát, James Morris-nak hívnak, de meg ne próbálj James-nek hívni, mert esküszöm hogy nem fogok magamért jót állni. Jim-ként ismer mindenki, és hogy miért adtam én magamnak ezt a frappáns becenevet? Egyrészt mert a muglik világában ez egy nagyon jó rokksztár neve is volt (aki sajnos már nem él, de ezért nem szabad kábszizni. Várj, miért nézel te ilyen furán rám? Ja, megvan, neked ez mongol. A kábszi a mugliknál a kábítószer, amitől úgy fogsz kinézni mint a Beethoven. Nem, nem a zeneszerző. Jaj istenem, van egy olyan TV-sorozat, na!) És ezen magyarázataim mellett könnyen kikövetkeztethetted, hogy én bizony mugli származású vagyok. De semmi gond ezzel, én legalább nem maradok le az olyan jó zenékről, mint ezek az aranyvérű pupákok. Én tudom mi az a motor! Na, te tudod? Fogadjunk, hogy nem. Mindent összevetve, 1980 januárjában születtem meg a csodás, napfényes Miami-ban. Akkor joggal kérdezheted, hogy én mégis mi a murmánc farkát keresek itt?! A kérdésre a válasz egyszerűbb, mint gondolnád: apuci, aki maga is híres-neves mugli rokksztár, (bár inkább hírhedt) Angliában kapott egy elszalaszthatatlan tanári állást egy muglej zenei egyetemen, így fogta a cókmókot, meg a családot, aztán jöttünk világot látni. Mondtam már, mennyire gyűlölöm az esőt? Árt a rasztáimnak. Nyugodtan mesélhetnék arról, hogy milyen volt a gyermekkorom, és akkor megértenéd, hogy miért vagyok ilyen, amilyen, de legyen elég annyi: az én drága édesapám szerette használni a tudatmódosító szereket, és az alkoholt, és amikor keverte, akkor bizony csúnyán elagyabugyálta a családot. Azóta az öreget már levarrták, szóval az erőszaknak vége, de az én lelkem megsínylette ezt a nehéz időszakot, így ezért vagyok egy kicsit pesszimistább, mint az átlag...
Ha most azt hinnéd, hogy az a rész jön, amikor anyuci és apuci meglepődött, amikor felvettek a Roxfortba: tévedsz. Itt az a rész jön, hogy az én drága, jó (és semmiféleképpen sem erőszakos) édesapám úgy elvert, hogy majdnem alulról néztem a gitárja jack-dugóját. Azt azért csak tudod nem? Egek, hát dehogy! A mugliknál így szólnak a gitárok. Árammal. No, lényegtelen. Mindezek után, miután apukát a dutyiba zárták, én meg eltoltam a bringát a Roxfortba, beosztottak a Hugriba. Hugrába. Hugrabugba. Na, bocsánat, bocsánat Professzor, de nem tudom nem becézni a házat. Olyan bugyuta neve van. Itt elvagyok, mint hal a vízben, vagy mondhatnám azt is, hogy mint polip a tóban. Mert ez az igazság. Szeretem a Roxfortot. A Griffeseket, a Hollósokat, még abból a satnya Mardekárból is van egy, vagy két ember akik megtűrik a hülyeségeimet, van egy legjobb barátom, akibe hót bele vagyok esve, az élet ennél jobb nem is lehetne.
Jut eszembe, mondtam már, hogy azért csinálok magamból hülyét állandóan, hogy azt a csajszit lássam nevetni? Tiszta hülye, aki nem normális... Igaz? Most vagyok hetedéves, nagy nehezen összekapartam mindenből annyi RBF-et, hogy azért még itt tanulhassak, és halvány lila gőzöm nincs, hogy mihez kezdjek magammal. Nos épp itt lenne az ideje eldönteni, nem?
Keith Waldemard
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jim Morris 2015-12-20, 12:11
Elfogadva!
Üdvözletem! Nem tagadhatom és nem is akarom, végig mosolyogtam az előtörténeted. Humorosan, és érthetően írtál le mindent, belefoglalva azt, amire szükségünk van a karakter megismeréséhez. Egy ilyen karit ki ne kedvelne, Mardis létemre tuti, hogy még Én is elnevetném magam, ha más nem titokban Összességében, szerintem felesleges tovább fecsérelnem a szavakat, eleget vártál már, hogy játéktérre léphess, utadra bocsájtalak Jó játékot és nyerd el a lányt!