Főkarakter: Titkos
Teljes név: Soraya Wilkinson
Születési hely és dátum: 1980.02.18, Bristol
Csoport: Mardekár
Patrónus: Még nincs neki (ha lesz akkor valószínűleg róka lesz)
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik
Képesség: Harapott vérfarkas
Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Amikor azt mondod ismersz, nagyot tévedsz. Senki sem ismer igazán. Látszólag visszahúzódó vagyok. Még kiskoromban pimaszkodtam és sokat nevettem. Szerettem ismerkedni, de ma már nem szeretek.
Szociopata. Társaságban mindig kedves vagyok, elragadó. Általában próbálom a környezetemet befolyásolni, a háttérből irányítani a dolgokat. Piszkos módon játszom, meggyőző tudok lenni és amikor kell, kitalálok egy történetet a kérdésedre. Soha nem mondom el az igazságot magamról. Sok embert megtévesztettem már az életben. Olyan vagyok, mint egy kaméleon, azt hiszem. Úgy változom, ahogy éppen szükséges. Célpontjaimat könnyen megtalálom ezek a képességeim miatt. Igazán szerelmes soha nem voltam, az iskolában távol maradtak tőlem az emberek és esélyem sem volt kapcsolatra, még ha szerettem volna se. A Roxfortba érve egy kicsit változott a dolog, magam köré építettem, újra kezdhettem mindent. Nagyon sokat kell tennie egy férfinak ahhoz, hogy elérje a figyelmemet. Könnyű felidegesíteni, elég labilis vagyok és sokszor vannak dühkitöréseim, amiket mondjuk mára már sikerült kezelnem, visszafognom kicsit. Utálom a szabályokat, soha nem tartok be egyet sem, ebből voltak már többször az évek alatt gondjaim. Csodálom, hogy egyáltalán eljutottam idáig! Ellenségeimmel szemben kegyetlen vagyok. Nem tűrök halasztást, nem adok új esélyt. Nincs bocsánat.
Jellememre nagy kihatással volt a szüleim viselkedése, hiszen mindketten ex-halálfalók, és azelőtt csak a rosszat láttam a családban. Mára kicsit változott a helyzet, megbújnak még elő nem tör valami újabb rossz, amit követhetnek. Én nem fogok bujkálni, soha. Vannak saját céljaim, saját elképzeléseim amit minden áron meg fogok valósítani. Megvannak hozzá a kapcsolataim és csak maroknyi ember tudja rólam, hogy milyen is vagyok igazából.
Megjelenés
Imádom ha a külsőmről, stílusomról kell beszélnem. Pont optimális magasságú vagyok, 160 cm nekem tökéletesen megfelel. Súlyomat nem szívesen adom nyilvánosságra, néha több néha kevesebb. Így, 17 éves koromra már egészen kifejlődtem testileg, szépen alakulok, teljesen meg vagyok elégedve a kinézetemmel. A tinédzser kori pattanások, dudorok miegymások szerencsére engem elkerültek, arcom ugyan olyan makulátlan mint kiskoromban is volt. Szinte még gyermekies, egy apró ránc sem fedezhető fel rajta. Mandulavágású szemeim sötétbarnák, már-már feketének tűnnek, amit igazából nem is bánok, hiszen illik hozzám. Szemöldököm mindig szépen ívelt, nagyon vékonyra kiszedett. Hajam általában göndör, ez az eredeti állása neki, és sötétbarna! Ismétlem, sötétbarna. Meg akartok róla győzni, hogy fekete... komolyan? Én hordom a fejemen már 17 éve! Egy csepp felesleg sincs rajtam, ha lenne akkor is csak addig még észre nem veszem. Egyébként néha hajlamos vagyok például egy napig nem enni, nem inni, ami tudom, hogy nem egészséges és néha azt mondják, hogy anorexiás leszek, de ez van. Imádok magamra aggatni különböző ékszereket, fülem ki van szúrva több helyen is. Stílusom a mai divathoz illő, szüleimtől mindent megkapok, hiszen egyke gyermek vagyok a családunkban. Szeretek kiöltözni, felhívni magamra mások figyelmét. Tavaly csináltattam egy tetoválást a hátamra, "
Always be yourself" felirattal, elárulom, nem ez az utolsó.
Életed fontosabb állomásai
Mennyből jöttem, a Földön élek és a Pokolban várok rád!
Élet. Ezt adott nekem halálfaló anyám, 17 évvel ezelőtt, Bristolban. Nem átlagos családba születtem bele, itt mindenki gonosz, még hírből sem ismerik a jót. Mindent és mindenkit megvetnek ami vagy aki kapcsolatba kerül a jóval. Gondolom kitaláltad, hogy engem sem kis szentléleknek neveltek. Mindig igyekeztek arra, hogy a szemem előtt lebegjen ez a szó, teljesen belém rögzült. Ahogy átvettem a szüleimtől a szokásokat, ahogy példát vettem róluk... minden miattuk van, de hogy őszinte legyek, nem bántam még meg, hogy így történt.
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék.Mágia.Aranyvérű család gyermeke vagyok, évszázadokra visszamenőleg el lehetne vezetni családfánkat, egyetlen egy megtörés sincs benne. Nem is volt kérdéses, hogy hamar el fognak kezdeni jelentkezni a mágiám első jelei. Felkészítettek rá, én pedig alig vártam hogy különlegesebb legyek mint a többi gyerek. Igaz, megmondták nekem, hogy ha felfedezem, akkor ne bántsak vele senkit és szóljak nekik mindenképp, majd ők segítenek, de nem érdekelt. Nem szóltam, kitapasztaltam, hogyan is tudok hatni rá, és kicsit piszkáltam az embereket vele körülöttem. Aztán lebuktam és igazából már nem is volt így érdekes, úgyhogy csak akkor fordult elő, amikor dühös voltam. És az sokszor volt.
Betegség.Megszámolni nem tudom a két kezemen, hogy mennyi bajom volt kiskoromban. Asztma, allergia, minden hülyeség, szerencsére csupa olyan dolog, amit aztán kinőttem elég gyorsan. Viszont amint elment az egyik, jött a másik. Már kiskorom óta jelentkezett nálam a folyamatos dühkitörés, amit egyáltalán nem tudtam kontrollálni és igazából a szüleim sem. Az orvosok bogyókkal akartak segíteni rajtam, amiket egy idő után nem vettem már be. Ma sem szedem, szóval előfordul. Túl gyakran előfordul...
Ezen kívül még pánikbetegségem is van. Szuper nem?
Nem nyerhetsz. Nem érhetsz el döntetlent és ki sem szállhatsz a játékból!
Iskola. 11 évesen én is, mint minden hozzám hasonló gyermek megkaptam a levelet, miszerint a következő hét évemben a Roxfortba kell majd járnom. Ez egy iskola, ahová a varázsló gyerekek mennek. Nem túlzottan örültem neki, hogy valami meg akarja mondani, hogyan varázsoljak és mikor. Egyszerűen csak nem akartam. Én voltam az egyetlen elsős aki már a vonaton is csak duzzogott és nem szólt senkihez sem. Visszafogtam magam, mert nem akartam bajt az első napomon, de legszívesebben kitörtem volna a helyiség összes ablakát dühömben. Aztán azok a csónakok! Irtózom a vízen úszó dolgoktól de azt mondták, hogy muszáj beszállnom. Ráadásul egy nagy mamlasszal voltam egy csónakba és végig azt hittem, hogy elfogunk miatta süllyedni. Szerencsére nem. A beosztáson tudtam, mire számíthatok. Éppen hogy csak ráültem a székre, amikor a Süveg már ordította is a házam nevét. Mardekár. Jó érzés volt oda kerülni. Kicsit lehiggadtam, megpróbáltam élvezni a jelent. És ezt tettem az elkövetkező hét évemben is...
Barát.Manipulatív, érzéketlen, általában dühös. Ezek rám a megfelelő szavak. Ezeket mondják rám az emberek. Harmadikos koromig csak néhány kiskutyát gyűjtöttem magam köré, akik segítettek nekem, akik tiszteltek és féltek tőlem. Aztán jött egy srác. Akivel először nem mondhatnám, hogy túl jól kijöttem. Végül annyit járkált utánam, hogy már igazából az őrületbe kergetett és hiányzott ha nem volt ott. A neve Jim, Hugrabugos. Barátok lettünk, Ő lett az első barátom a Roxfortban. Ismer, mint a rosszpénzt. Ekkor kezdett még csak kialakulni a jellemem, ő azok közé tartozik, akik nem ismerték meg a szociopata Soraya-t.
A legjobb barát az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.Szociopata. Soha nem vallanám be igazán, hogy mi is vagyok. Ez a tökéletes diagnózis a viselkedésemre. Szép lassan az évek során kezdett előtörni és még mindig nem alakult ki teljesen. Talán ha akarnám meg lehetne akadályozni, de nem akarom. Mert ez így nekem jó. A hatalom, az irányítás, el sem tudod mennyi minden történt miattam, mert én úgy akartam! Azt hiszed mindent tudsz rólam? Pletykát hallottál? Hahaha, pontosan azt tudod rólam, amit én akarom, hogy tudj! Szinte soha, senkinek nem mondok igazat, mindenki felé másként fordulok. Csak abban a maréknyi emberben bízom meg, akik fontosak nekem. A külső nem minden drágám.
Elmondanád a véleményed az emberi fajról? Szeretném hallani egy kívülálló véleményét.
Szeretet. Soha nem gondoltam, hogy meg fogom érezni, hogy milyen dolog ez. A szüleim persze érzik ezt irántam, de soha nem mutatták ki, soha nem történt olyan érzelmi kapcsolat közöttünk, mit amilyet az első szerelemmel átéltem. Vajon érezhetek még ilyet máskor is? Esetleg újra? Jobban? Erősebben? Félek ettől az érzéstől.
Csalódás.Nem sok embert szeretek, nem sok emberben bízok meg. Mégis, akármennyire is jól megválogatom a barátaimat, szeretteimet, előfordul, hogy csalódás ér. Az első szerelem... a társaságomból való volt, azt hittem rendben lesz. Nem voltam túl nagyra vágyó, nem ismertem a szerelem fortélyait, csak meg akartam ismerkedni mindennel, ami hozzá kapcsolódott. Aztán megláttam. Egy másik csajjal, egy tök ronda, hozzám totál fel sem érhető, Griffendélessel smárolni. Mit képzel ez magáról? Mi történt vele? Pedig olyan tökéletesnek tűnt. Megátkoztam őt, persze viseltem az utána következő büntetést, de jó érzés volt. Azóta kerüli a tekintetem, a társaságom, fél. Ahogyan mások is. Velem nem lehet kitolni. Érted?
Boldogság. Ne hogy azt hidd, hogy a megszokott módon értettem ezt a szót. Egyáltalán nem. Nálam a boldogság egyenlő az őrülettel amit a napjaimba viszek. A rosszindulattal, amit az emberek felé küldök. Egyszerűen most, minden a helyén van, minden úgy alakul, ahogyan elterveztem, ahogyan elképzeltem. Vajon meddig? Ez az állapot sem tart örökké... nálam pedig csak addig, még én azt nem akarom.
Nem hallottad még? Errefelé én vagyok az őrült p*csa!
Rendhagyó leírás, szinte minden összemosódott, a határok is árnyékoltak a jellem, a külső és a történet között. Ami persze nem baj! 
Egyébként mindent rendben találtam, várjuk a valószínűleg élvezetes játékokat és remélhetőleg vissza tudod majd adni a pb jó hírét. Szóval; Vigyázz, kész, játssz! 
