2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Főkarakter:Cheon Seung-ah Teljes név: Noriko Mizushima Születési hely és dátum: Japán, Kyoto – 1978. október 27. Csoport: Hollóhát Patrónus: Perzsamacska Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. évfolyam (látványmágia) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Átváltoztatástan - Kiemelkedő, Számmisztika - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Multifunkcionális és maximalista típus vagyok, amibe belekezdek, azt meg is csinálom. Mivel mindig is sok minden érdekelt, ezért kiskoromban jártam táncra, zenére, sportra, szakkörre, tényleg szinte mindenhová, de nagy részükkel már nem foglalkozom, csak a zene maradt meg. Sok dolgot tudok egyszerre csinálni, és igyekszem mindenhol ott lenni, ezért furcsa lehet, hogy nem merülök ki, de én a feladatokból táplálkozom, feltölt a pörgés, ha van mit csinálni. Jó csapatjátékosnak tartom magam, tudok alkalmazkodni, de irányítani is, ha kell, ugyanakkor nem okoskodom, és meggyőzhető vagyok. Ha valami érdekel, abba határtalan lelkesedéssel vágok bele, de egy csalódás kiábrándító tud lenni, akkor teljesen magamba zuhanok. Szeretek benne lenni minden társasági eseményben, de nem a középpontban. Ebből a szempontból átlagosnak tartom magam, aki imád társaságban lenni, de nem várja el, hogy csak rá figyeljenek. Mindig érdekel, hogy másokkal mi van, úgyhogy néha talán túlzottan is sokat kíváncsiskodom. Ha egyedül vagyok, akkor versírással, zeneszerzéssel foglalkozom (amiket senkinek nem mutatok meg, mert ennyire nem vagyok magabiztos ezen a téren).
Megjelenés
Elég alacsony vagyok, 155 centimmel a tömegben észre sem lehet venni, épp ezért magassarkúval, de leggyakrabban platformcsizmákkal igyekszem ezt kompenzálni. Azokat úgyis extrém magas talppal gyártják, de hát nem véletlenül eredetileg japán találmány, nem a magas nyugati nőknek való, akik olyan előszeretettel hordják, pedig szerintem nevetségesen néz ki, hanem nekünk, akik amúgy is kicsik vagyunk, és ezzel legalább átlagmagasságot tudunk megcélozni. Arcom kerek, szemeim mogyoróbarna színűek, és úgy összességében kislányos vonásaim vannak, ami miatt folyton azt hallom, hogy jajj, de cuki vagyok. Nálam ez nem bók, nem szeretem, ha a külső alapján ítélkeznek rólam, mert egyáltalán nem egy naiv kislány vagyok, hanem felnőtt nő, konkrét tervekkel és célokkal. Öltözködés terén elég változatos az ízlésem, nem is tudnám egy kifejezett stílusirányba besorolni, valahol a lolita, a viktoriánus, a visual kei, és a decora keveréke. Képes vagyok mindent mindennel felvenni, ha az összhatás amúgy harmonikus. Sminkelés szempontjából is változó vagyok, amikor fellépés van, akkor rendesen kisminkelem magam, de hétköznap szinte egyáltalán nem használom.
Életed fontosabb állomásai
Nincs könnyű dolga annak, aki Kyotóban él. Az a város igai turistaközpont, és bár már elég régen eljöttünk onnan, még mindig emlékszem, amikor az óvodába menet több külföldivel találkoztam, mint japánnal. A szüleim sem bírták sokáig, hogy a sok nyugati folyton leszólította őket az utcán, és mindenféléről kérdezősködtek – valamiért azt hiszik, hogy csak mert az ember Kyotóban él, mint tud a város történelméről, és a legeldugottabb helyekről –. Ők ráadásul a gésanegyed közelében dolgoztak, és ott tényleg nyüzsögnek a turisták. Szóval nem bírták sokáig, és ötéves koromban elköltöztünk. Akkor még nem értettem, miért kellett eljönnünk az országból, és nagyon dühös voltam, hogy nem elég, hogy a barátaimat, az addigi életemet ott kellett hagyni, hanem egy ködös, szürke országba jöttünk, ahol mindenhol ott van az a sok külföldi, és sietnek, mogorvák, udvariatlanok… Az iskolában egy szót nem értettem abból, amit a többiek mondtak, ezért egy idő után kiközösítettek, és gondolom csúfoltak, mert tudták, hogy úgysem értem. Mivel iskola után hajlamos voltam magamba fordulni, a szüleim elküldtek különórákra. Eleinte nem tetszett, de ahogy egyre jobban megismertem az új nyelvet, rájöttem, hogy nem is olyan nehéz megtanulni angolul. Az órákon pedig úgysem a beszéd volt a lényeg, hanem a zene, a tánc, vagy a torna. A zene tetszett különösen. Zongorán kezdtem, majd hegedűn folytattam, és végül visszatértem a zongorához, pontosabban, a szintetizátorhoz. Tetszett, hogy egy hangszerrel több hangot is meg tudok szólaltatni, de persze nem volt könnyű megtanulni, hogy jól is hangozzon. Végig úgy készültem, hogy majd zenei iskolába fogok járni, később pedig egyetemre, de közben megérkezett a Roxfortba hívó levél. Azt sejtették a szüleim, hogy boszorkány vagyok, de nem gondolták volna, hogy felvesznek az itteni varázslóiskolába, mert még nem volt állampolgárságom. Valamiért azonban ez nem számított, talán látták előre, hogy maradok, vagy nem tudom, minden esetre ott folytattam a tanulmányaimat. Nagyon tetszett az új hely, a varázslat, a varázstárgyak, és minden érdekelt. Talán ezért kerültem a Hollóhátba. Az első pár évben még nagyon a tanulásra fektettem a hangsúlyt, aztán rájöttem, hogy nem árt, ha mellette van életem is, úgyhogy elkezdtem más dolgokkal is foglalkozni. Nyáron újra jártam zenére, hogy visszatérjek arra a szintre, ahol abbahagytam, és amikor kezdődött a tanév, már hoztam magammal a hangszereimet, hogy itt is tudjak gyakorolni. Abban az évben ősszel, a születésnapomon váratlan levél érkezett Japánból. Az egyik nagyanyám írt, amin nagyon meglepődtem, mert azt sem tudtam, hogy nekem vannak nagyszüleim. Kiderült, hogy apáékkal azért szakította meg a kapcsolatot, mert nem voltak összeházasodva a születésemkor, és később sem. Nem tudtam, hogy otthon ez ekkora bűnnek számít, de úgy tűnik, hogy igen, és akkor értettem meg, miért is költöztünk el másik országba ahelyett, hogy csak új városba mentünk volna. Akkor írt nekem, amikor a nagyapám meghalt, és magányosnak érezte magát. Nem tudom, honnan tudta a nevemet, és hogyan jutott el hozzám a levele, de nagyon boldog voltam. Azóta levelezünk, és bár még nem tudtam meglátogatni, de nagyon készülök rá. Remélem, egyszer apának is megbocsát majd, és vele is szóba fog állni, de egyelőre nem úgy tűnik. Sokat meséltem neki a terveimről, hogy amikor végzek, zenész szeretnék lenni. Erre talán nyílik is most lehetőség, mert egyik csoporttársam említette, hogy alapítana egy együttest… remélem, tényleg megcsináljuk, mert nagyon jó ötletnek tartom, és nagyon várom. Én lennék a billentyűs, és talán be tudnék segíteni majd a dalszerzésbe is néha, de abban még nem érzem magam olyan jónak.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Noriko Mizushima 2015-12-13, 18:13
Elfogadva!
Köszi szépen neked is, hogy megalkottad őt, és hogy ötleteltél velem a bandán. Noriko nagyon is beleillik a képbe, ráadásul önálló karakterként is megállja a helyét. Nem véletlenül kértelek fel téged, hogy segíts, erre te magad alkotsz ilyen jó karit nekem. A leírásaid szépek, komplettek, így nyugodtan fellélegezhetek, hogy a lapodat olvasva nem kell attól félnem, hogy lapos játékok születnek, mert te aztán mindig fel fogod tudni dobni a sztorit. Remélem, hogy Norikonak izgalmas élete lesz a zenétől függetlenül is! És külön köszönöm, hogy úgy hivatkoztál Zach-re, mint csoporttárs, ez tényleg jól hangzik
Nem véletlenül kértelek fel téged, hogy segíts, erre te magad alkotsz ilyen jó karit nekem. A leírásaid szépek, komplettek, így nyugodtan fellélegezhetek, hogy a lapodat olvasva nem kell attól félnem, hogy lapos játékok születnek, mert te aztán mindig fel fogod tudni dobni a sztorit. Remélem, hogy Norikonak izgalmas élete lesz a zenétől függetlenül is! És külön köszönöm, hogy úgy hivatkoztál Zach-re, mint csoporttárs, ez tényleg jól hangzik 
