2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Mindannyian hozunk döntéseket. Csak aztán élni nehéz velük, és ebben senki nem segít nekünk."
Főkarakter:Cameron E. Rosier Teljes név: Kylian Loïc Navier Születési hely és dátum: Írország, Dublin, 1976. június 14 Csoport: Hugrabug Patrónus: Fehérsas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 10. évfolyam, Elemista szakirány. Emellett egy feltaláló mellett segédkezek. Képesség: - Kiemelkedő tudás: Kiemelkedő: Számmisztika, bájitaltan; Tehetségtelen: Repüléstan, mágiatörténet
Jellemed kifejtése
Nehezen tudok elmélyülni valamiben, mivel ahhoz általában több idő kell, ebben azt hiszem tipikus ikrek vagyok, a figyelmemet lekötni hosszú távon egy témában nem lehet. Az is igaz, hogy a felfogó képességem is gyorsabb az átlagnál, persze van, amikor a felejtés is ugyanilyen gyorsan végbemegy, azonban leginkább vág az eszem, mint a borotva. Mindenre tudom a választ, vagy legalábbis mindenhez hozzá tudok szólni. Igen, a beszéd a lételemem sokszor. Társasági figura vagyok, elég központi. Legszívesebben mást sem csinálnék mint a baráti társaságomban lenni, esetlen velük együtt zenélni, énekelni. Nagy hobbim az is. Kettős viselkedés jellemző rám, talán ez is az ikrek jellemvonás miatt. De hol egyik, hol másik oldalam kerekedik felül, a jó és a rossz közötti állandó vívódásaim miatt kiszámíthatatlan vagyok, nehéz eligazodni rajtam. Érzelmi helyzetekben is a racionális énem győzedelmeskedik. Mint amikor legszívesebben elbőgném, magam, akkor is inkább kemény, hűvös énemet mutatom. Ettől a kettősségtől alighanem én magam szenvedek a legjobban, talán ha a környezetem is ugyanígy, szeszélyes vagyok. Érdekes az, ahogyan alkalmazkodni próbálok a helyzetekhez, simulékonynak tűnök, álcázva konfliktuskerülő magatartásomat. Nem szeretem a környezetemben sem a feszültséget, igyekszek mindent megoldani én, ha más nem teszi. Sokszor észre sem veszem, hogy enyém az utolsó szó. Az igazságérzetem egy kissé erőteljes. Intellektuális beállítottságom révén mindenre magyarázatokat keresek, ideáikban rekedek, nehéz sokszor megértetni velem a valóságot, a valós helyzeteket. Általában nehezen kérek segítséget, én magam szeretek mindent megoldani, de ha kérek is tanácsot, kielégítve kíváncsiságomat, megyek a saját elképzeléseim után többnyire. Nyitott vagyok minden újra, szeretek világot látni, és ha kirándulásra megyek valakivel, ne lepje meg, ha nem mondjuk egy forgalmas város bevásárlónegyedébe viszem. Jó idegenvezetőnek tartom magam, aki a hagyományos utak helyett az izgalmak birodalmát keresi, és semmilyen korlátozást nem viselek jól. Máskülönben szívesen segítek bárkinek, szívesen osztom meg másokkal a tapasztalataimat. Nem zárkózok el az ismerkedéstől sem, ha erről van szó.
Legyünk türelemmel, ugyanis... - amikor egyik nap még ezt gondolom, másnap pedig az ellenkezőjét. - amikor kétszínű vagyok, jópofát vágok a dolgokhoz, de belül pont az ellenkezőjét gondolom - amikor figyelmetlen vagyok, felületes - amikor flörtölök, de tovább már nem merek lépni - amikor az elköteleződéssel gondjaim vannak - amikor mindenről megvan a véleményem, és enyém az utolsó szó - amikor hadarok, vagy csak egyszerűen kapkodok, türelmetlen vagyok, és végig sem hallgatok másokat - amikor csak úgy vagyok, de semmire nem lehetne rávenni
Szeretem a... - új dolgokat kipróbálni, vonz az ismeretlen - ha tanulhatok, okos, érdekes embereket ismerhetek meg - ha utazhatok, világot láthatok - ha lemehetek néha gyerekbe - ha elmondhatom én is a véleményem - barátaimat, társaságot - társasjátékot, könyveket, színdarabokat, kiállításokat - a futó találkozásokat - Ha zenélhetek, tisztában vagyok vele, hogy a hangommal sincs semmi baj
Kerüljük a... - ne erőltessenek rám semmit, az ellenkező hatást érik el, és csak azért sem fogom megcsinálni - ne erőltessék a házasságot, vagy bármilyen hosszú távú elköteleződést - ne rugózzanak az idegeimen - ne korlátozzanak a szabadságomban - ne akadályozzanak az alvásban
Megjelenés
Számtalan ismertetőjegyem van. A derékig érő hosszú haj, ami szebb napokon csak kiskoromban, három-négy évesen látott ollót - az valahogy a fiókban maradt az évek során. Arcom pirospozsgás állandó jelleggel, ha fázok illetve zavarba jövök, még jobban is. Ez állítólag a lányok szerint előny. Valahogy nem érzem előnynek, ha azt mondják olykor kipirultságomra, hogy cuki vagyok. Bal fülemben egy karikafülbevaló bukkan ki, ha a hajamtól látszik. Apropó, a hajam. Régen szőke voltam, viszonylag hamar bebarnultam. Szeretem kiengedve hordani a hajam, de lazán copfba fogva vagy befonva is szeretem. Kicsit igényes vele foglalkozni, de alighanem nem áll jól a rövid haj nekem. Alkatom átlagos, középmagas vagyok ha a férfi mércét nézem. Nem igazán sportolok, talán csak futok. Szerencsém, hogy nem vagyok mondjuk hízásra fogékony, ilyen szempontból hálát adok a genetikának. Ami az öltözködésemet illeti, elmondhatom magamról, hogy színes egyéniség vagyok. Szeretem a bő ingeket, a régi vágású ruhákat, de mindenekelőtt azokat, amik színesek. Nézzenek buzinak, de a sötétlila igenis jól áll rajtam. Vagy a sárga, vagy bármi, legyen akár mintás. Nem szeretek beállni a sorba és követni a divatot. Ilyen szempontból elég egyedi az ízlésem és legnagyobb sajnálatomra nehezen is bukkanok olyan darabokra, ami tetszik. A vásárlás nálam nehéz szülés. Nem is az idő, amit eltöltök vele, egyszerűen csak semmit nem veszek, ha nem tetszik valami. Ha be kellene határolni az ízlésemet, valahol félúton van a steampunk, viktoriánus és a hippi viselet között.
Életed fontosabb állomásai
"Az alkimia spirituális hagyomány, abban az értelmében, hogy célja a belső én keresése, és azon rétegek felfedése, melyek a legbelsőbb lélek értékes lényegét rejtik. Misztikus ösvény, útkeresés, a lélek kémiai folyamatainak spirituális megértése és megélése."
Mindig is érdekelt mi hogy működik, merre tart a világ és az életnek mi célja velem. Mindenkivel van célja, van aki jó helyre születik, van akit a sors elszólít másfelé és van aki csak azt keresi, merre induljon. A bátyám úgy hiszem meghalt. Nem igazán beszélnek róla a szüleim, de engem annál jobban féltettek. Nem lettem egy elkényeztetett kölyök, de annál kevesebb élményben volt részem gyerekkoromban. Nem szívesen engedtek el olyan helyre, ahol nem voltak ők, kimaradtak a meghatározó pillanatok. Nagyobbként azt kutattam, ki vagyok én? Melyik az igazi énem? Mi az életcélom és mi dolgom a társadalomban? Erre a választ csak akkor találtam meg, amikor egy véletlen esemény az utamba sodorta.
"A Természet élő energiáit és lényeit is metaforikusan belevonták művükbe, miközben az alkimiai folyamatokat a Természet szimbólumaival próbálták meg leírni. Például, a fekete varangy megfelelő szimbólumnak bizonyult a forrongó, kavargó, fekete masszára, mely a lombikban kivonatolódott, míg a fehér sas gyönyörű kép volt a fehér füstök, gőzök jelképezésére, melyek a lombik szájából kavarogtak elő, miközben hevítették az anyagot."
Öröm az ürömben, vagy épp fordítva, hogy akkor tapasztaltam meg, a sport nem az én asztalom. Amikor az olyannyira vágyott kviddicsezésről kiderült, hogy totálisan tehetségtelen vagyok. Nem csak hogy a seprűvel bánok gyatrán, még jól az önérzetembe is tapostak. Talán másodéves voltam, amikor jelentkeztem a csapatba. Volt minden, edzés, beválogatás, sikerélmény, majd legszívesebben csak eltűntem volna mindenki szeme elől. Történt ugyanis, hogy egy ütőt adtak a kezembe, mondván üssek vele. Még a földön ácsorogva nem is volt olyan nagy dolog, szépen eltaláltam a célpontot ahogy a gurkót megküldtem. De levegőben már necces volt. Első szabály, soha de soha ne repülj kiengedett hosszú hajjal! A seprű amúgy is elkezdett felfelé menet rángani, de lent annyira nem volt feltűnő. Majd ahogy erősen kilengett, a hajam a szemembe hullott. Mire sikerült kisöpörni ezt a mennyiséget, azon kaptam magam, hogy egy gurkó közelít. Az még hagyján, hogy a seprű mozgott egyre dacosabban, mint ha szánt szándékkal le akart volna dobni, de ijedtemben meglendítettem az ütőt, nem is nézve merre küldöm meg a gurkót, csak magamat védtem. A becsapódás annyira jött szerencsétlenül, mint amilyen viccesen. A delikvens besodródott az egyik nagy fatákolmány belsejébe, átszakítva a rá húzott anyagot. Végül futva rohant ki a szerkezet belsejéből, mert az eltörött pálcájával megbűvölte a seprűjét, ami igazi dühöngő tárggyá változott. Később egy tanár hatástalanította és a srácnak is kellett egy új pálca. A csapatkapitány lehordott a sárga földig, hogy még egy ilyen tehetségtelen suhanccal, mint én nem találkozott és nem is érti mit keresek itt. A végén megvádolt, hogy biztosan szívatni akarom őket. Alighanem a végzése évéig haragudott rám - három évvel volt idősebb nálam. Én már eldöntöttem magamban, hogy ha ennyire nem értek ahhoz, amit olyannyira szeretek, akkor majd felcsapok zenésznek. Tudtam már egészen hét éves korom óta gitározni, valósággal kikapcsolt, ha csak megpendültek a húrok az ujjaim alatt és énekelni kezdtem. Nem tagadom, a vénámban van a dolog. De mindig úgy tekintettem erre, mint egy nagyon jó hobbi. Nem igazán volt olyan része, ami feltáratlan volt számomra. A zenéhez érzék kell, ha ez nincs meg valakiben, akármennyire töri magát, nem lesz sosem elég jó. Ellenben hiába is tanultam egyre több újdonságot, az én tudásszomjam másfajta jellegű volt. London varázsló lakta részén jártunk az utcán, már hajnal volt. Én pedig úgy tizenöt. Ittunk, röhögtünk, nyár volt mi pedig fiatalok. A zsigereimben éreztem, hogy ebből baj lesz, de nem foglalkoztam vele. A gitárommal a hátamon akár a világot is kész lettem volna meghódítani. Egyikük énekelni kezdett, mire előre került a gitár. Ha már énekelt, adtam alá a dallamot. Egészen addig ment ez így, amíg valaki hangosan ki nem kiabált, hogy riasztja az illetékeseket csendháborításért. Először nem vettük komolyan. De bizisten kihívta ránk! Mindenki szerte rohant, amerre csak tudott. Én pincehelyiség betörött ablakán másztam be, előbb a gitárt leengedve, majd én magam is leugrottam. Mindenfelé kémcsövek volta, fura eszközök, növények, meg amiről azt se tudtam micsoda. Egy üst hangosan fortyogott, barnás zöld buborékokat öklendezve magából. Annyira elámultam a félhomályban látni vélt dolgokon, hogy hátrálásomban egy polcnak mentem neki. Minden leesett a legfelsőbb szintről. Egy lombikot elkaptam a lábfejemmel, hármat hirtelen összekapkodtam, egy pedig hangos csörömpöléssel adta meg magát. A csörömpölésre neszezést hallottam, mire mindent visszarámoltam a polcra és a gitárral együtt egy jókora üres üst mögé bújtam. - Ki van ott? - hallottam a hangot, de nem válaszoltam. Teljesen megszeppentem, éreztem a zsigereimben az ideget. Majd árnyékot láttam mellettem a falra vetülni, ami egyre nagyobb lett. Lebuktam. Az öreg nem haragudott, látta, hogy én ugyanannyira megszeppentem, amennyire ő. Nem adott ki, de segítenem kellett neki. Le kellett dolgoznom az eltörött gyanuszkóp kárát. De nem bántam meg. Érdekelt, amit csinált. Akkor kezdett megfogalmazódni bennem, hogy én mit szeretnék az életben csinálni.
"Az alkímiában a feketedés és fehéredés két fázisa oly alapvetően összefügg, hogy gyakran a varangy és a sas képével, együtt is ábrázolják. A szellem sasmadarát még a földhöz köti a varangy súlya, de ugyanakkor mégis kezdi azt magához emelni."
A vizsgákra teljesen biztossá vált az, hogy mit szeretnék. Igyekeztem a legtöbbet kihozni magamból, a legtöbb vizsgám nagyon jól sikerült. Persze nem mindre kaptam meg a kiválót, akadt egy várakozáson felüli, a mágiatöri. Azzal a tárggyal mindig hadilábon álltam. De meglett, engem pedig felvettek a Méregkeverő/Bájitalkeverő szakirányra. Fél éve annak, hogy azt elvégeztem. Minden nyáron utána céltudatosan dolgoztam, hogy a második szakra is tudjak jelentkezni. Tudom, hogy semmi sincs ingyen. De jelenleg az Elemista szakirányt végzem. Érzem, hogy ez is kell valahogy ahhoz, amit szeretnék. Nem vagyok egy elhivalkodott ember, csak a tudásszomjam hatalmas. De érzem, hogy valami nincs rendben, kezd nem rendben lenni.
"A szárnyat bontó földsárkány hasonló szimbolikát hordozott magában. Ha érzékeljük és felismerjük lelkünkben a szükségletet a szellemi és anyagi dolgok összekapcsolására, akkor valóban megtettük az első lépést ahhoz, hogy a feketedés fázisából a fehéredés állapotába lépjünk át."
Három éve találkoztam először a bátyámmal. Egy évvel vagyok nála fiatalabb, sosem emlékeztem rá, hisz igen kicsinek elrabolták még. Én azóta úgy tudtam, meghalt - vagy csak így vert gyökeret elmémben. De akkor ott, nagy hatással volt rám. Nem tudom körülírni mit éreztem, de meglepettséget, örömöt, fájdalmat, megrökönyödést és félelmet. Akkor elküldtem, hogy ne is keressen minket, a családomat. Azóta bűntudat gyötör. Bárhogy próbálom kiverni a fejemből, nem cselekedtem helyesen. Talán az lenne a leghelyesebb, ha felkeresném. De érzem, hogy akkor ott megtört bennem valami. Nem látom a világot teljesen rendben. Nem érzem azt, hogy én ebben a világban akarok részt venni. Érzem, hogy a valóság kezd maga alá temetni. A családom sorsa, a bátyám sorsa, az enyém. Teljesen összefonódnak. Nem kellett volna mindennek megtörténnie akkor régen. Kezdek megcsömörleni ettől a világtól és egyre inkább azt látom egyetlen megoldásként, ha gyökeres változtatásokat vezetnék be.
A hozzászólást Kylian Loïc Navier összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-12-21, 08:33-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylian Loïc Navier 2015-12-06, 23:36
Elfogadva!
Hűűű, sok-sok pozitívum, lehet hogy elfelejtem mire a végére érek, mert lassan lefejelem a billentyűzetet. Szóval a jellemed felépítése remek lett, szépen kifejtette és a plusz felsorolásos infokkal aztán tényleg teljes lett a karakter, csak pislogtam. Szinte már abba lehetett volna hagyni itt, mert bőven lefestette, hogy milyen is a fiatal ember a maga különlegességeivel, mert hogy egyedi annyi egyszer holt biztos. Az öltözködése, a stílusa, a zene iránti rajongása, miközben mégis egy olyan elmélyült dolog érdekli, mint az alkímia úgyhogy le a kalappal nagyon szépen összeraktad, sokrétűvé, de mégis egy kiforrott egésszé és a pb külön dicséret, mert ritka darab és szeretem a ritka darabokat! Az előtörténet különleges felépítése is nagyon bejött ezekkel a kis kiragadott részletekkel. Szó se róla nem volt könnyű dolgod a kviddics sikertelenség, aztán a lebukás, a családi tragédiák, nem irigyellek, de az biztos hogy fejlesztett és mindez adott egyedi és különleges jellemet neked. Remélem, hogy sikerül majd azt a változást valahogy összehoznod és végül tisztázódnak a dolgok benned, megoldódnak a nehézségek, vagy talán még jobban komplikálódnak majd? A jó ég tudja, akárhogy is, biztosan izgalmas játékaid lesznek úgy hogy nem tartalak fel, menj foglalózni, ha még nem tetted, aztán mehetsz is játszani!
Szóval a jellemed felépítése remek lett, szépen kifejtette és a plusz felsorolásos infokkal aztán tényleg teljes lett a karakter, csak pislogtam. Szinte már abba lehetett volna hagyni itt, mert bőven lefestette, hogy milyen is a fiatal ember a maga különlegességeivel, mert hogy egyedi annyi egyszer holt biztos. Az öltözködése, a stílusa, a zene iránti rajongása, miközben mégis egy olyan elmélyült dolog érdekli, mint az alkímia úgyhogy le a kalappal nagyon szépen összeraktad, sokrétűvé, de mégis egy kiforrott egésszé és a pb külön dicséret, mert ritka darab és szeretem a ritka darabokat! 
