2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Úgy érzem, egyszerű testvéri aggodalom az, amit én itt Ronra zúdítok. Tudom, hogy most igazából mindketten olyan korban vagyunk, hogy nem szeretjük ha mások beleszólnak a terveinkbe, érzéseinkbe. Persze én vagyok az egyetlen nőszemély ebben a családban, -anyán kívül persze- és valahogy lehet, hogy ezért is gondolom azt, hogy itt az iskolában egy kicsit 'anyáskodnom' kelljen a fiúk felett. Mert ha átgondolom azt, amit csinálok, akkor arra hajaz nekem egy picikét. Szeretném, ha az egész családom boldog lenne. Ha a fiúk mind rendes lányt találnának maguknak és tudnának velük törődni, bánni. És most valahogy úgy érzem, hogy ez a Bonnie lány, nem éppen ebbe a kategóriába tartozik. Az a baj, hogy Ron a testvérem, és ismer mint a rossz pénzt, így amikor mondja, hogy tudja hogy nem hiszem el, csak a szememet forgatom. Kezemet összekulcsolom magam előtt. -Jó, végül is nem én fogok csalódni. - Emelem fel kezeimet, jelezve, hogy most már tényleg nem szeretnék többet erről vitatkozni. Nekem nem fog fájni, ha Ront kidobják, csak esetleg az, hogy hogyan fog kinézni utána. Mert én nem bírom, ha a körülöttem lévők rosszul érzik magukat. Olyankor én is totál lehangolt leszek, vagy előtte még azért megpróbálok tenni azért valamit, hogy jobb legyen a légkör. Általában a második dolog be szokott jönni. -Én teljesen megelégszem azzal is, hogy nem kell vele jópofiznom. Miért, egyedül jobban fogod majd érezni magad, ha vége lesz? - Én tipikusan utálok olyankor egyedül lenni. Túlságosan rabja leszek a gondolataimnak és olyankor nem tudok semmi másra sem koncentrálni. Ezért vannak a barátok, hogy elvonják valami badarsággal a figyelmet. - Ők is csak vigyázni akarnak rád mert fontos vagy nekik. Mint ahogy nekünk is. Csak ezért van ez. - Teljesen nyugodt a hangom, semmi felfuvalkodás, semmi düh. Még egy apró mosolyt is eleresztek a fiú felé biztatásképpen. Nem szeretném megbántani, és nem szeretnék vele fasírtba sem lenni, szóval szerintem rövidesen véget vetünk majd ennek a témának, és talán áttérhetünk valami vidámabb dologra. Már persze ha ő nem fog rám megharagudni azért mert elmondtam a véleményemet erről az egész helyzetről.
Nem értem, hogy a barátaim és a húgom is miért ellenzik ennyire, hogy esetleg boldog legyek. Persze meg van a pofára esésnek is az esélye, mint ahogy annak mindig is megvan, de nem lehetek akkora gyáva nyúl, hogy akkor életem végéig nem merek kockáztatni. Tudom és megértem, hogy senki sem hiszi el, hogy egy olyan dögös lány, mint Bonnie akar valami komolyabbat is tőlem a nagyon szerencsétlen Weasley-től akinek soha nem sikerül semmi, mert a testvérei már minden szerencsét szét osztottak egymás közt mire megszülettem. A sárm és a humor is az ikreknek jutott az ész pedig Percy-nek. A báj meg a húgomnak mivel Ő lány. Itt maradtam én a maradék, lehet nem én vagyok az utolsó szülött, de mégsem örököltem semmit aminek hasznát veszem, persze a vörös haj az egyértelműen nekem is kijutott. -Ginny, mindketten tudjuk, hogy nem hiszed el, de végül is mindegy, ha átver akkor csak az Én hibám lesz az egész, és akkor majd mondhatod, hogy igazad volt. - Mindig így szokott lenni, Ő megmondta hogy vigyázzak...persze nem arról van szó, hogy nem akarok hallgatni rá vagy nem igazán érdekel milyen intelmekkel lát el, csupán magam akarom az életem intézni még ha rohadt pocsékul is csinálom. Lehet, hogy Bonnie nem szerelmes belém, de Én valami ilyesmit kezdek érezni és ha padlóra kerülök az az én ostoba hibám lesz. Néha úgy érzem, hogy mindenki atyáskodni akar felettem, mert szegény Ron annyira tapasztalatlan..de ebbe a szerepbe kezdek beleunni. -Nem kérem, hogy kedveld, senkitől sem várom el, sőt szerintem Bonnie sem igazán vágyik a társaságra. Csupán annyit kérek, hogyha ennek vége..akkor ne kérdezzetek, ne sajnáljatok, ne tegyetek semmit. - Ebből már bőven elég volt. Mindenki csalódik vagy épp boldog, egyedül is tudom kezelni, ezerszer rosszabb, ha az önmarcangolás mellé még az embert sajnálni is elkezdik, kb úgy érzem olyankor magam, hogy akkora szerencsétlen vagyok amilyet még nem hordott hátán a Föld. -Igen, többnyire így reagáltak, de persze mindenki máshogy közölte velem mekkora egy lúzer vagyok. - Fintorodok el, jó, Ők a barátaim, de érezni azért a szavaik mögött, hogy nem igazán hisznek abban, hogy kifogtam volna az Isten lábát...
Lehet, hogy most egy kicsit féltékeny is vagyok a bátyámra. Hiszen már egy jó ideje udvarló a közelembe sem volt, és hát egy kicsit rossz érzés. Mert oly sokan vagyunk itt, a Roxfortban, és most az évfolyamomból már sok lánynak van párja... én pedig eléggé egyedül érzem magam köztük. Összefontam a karom, majd egy pillanatra oldalra fordítottam a fejem, na nem mintha el tudnám takarni a vesztettem arcom. -Jól van. - Vontam meg a vállam. Ne hallgasson rám. De akkor mi van Harryvel, és a többiekkel? Mert tuti biztos vagyok benne, hogy ők is valami hasonlót mondtak neki. Ezen gondolkodom, miközben Ron a magyarázós szöveget folytatja. Valahogy igazából mintha meg sem hallanám, szinte csak a végére figyelek fel. Mert az elején az én hibáimról volt szó. Hát igen, egy kettő megesett az évek során, de nem vagyok olyan lány, aki minden második fiúval csókolózott már vagy fel akarta szedni. Bólintok. -Oké! Akkor legyen! Én elhiszem neked amit mondasz... - Igazából nem, de most akkor inkább ráhagyom. Kíváncsi leszek arra, hogy majd ha szakítanak Bonnieval akkor mit fog csinálni Ron. Kinek a vállán fog sírni. De igazából túl vajszívű vagyok ahhoz, hogy haragudjak rá egy ilyen dolog miatt, úgyhogy csak leülök vele szembe. Nem szeretném, ha csalódna bennem, és azt sem, ha annyira rosszul venné a tanácsaimat, hogy azt hinné, meg akarom bántani. Az utolsó kijelentésemre válaszol, nagy szemekkel meredek rá, végül is ha belegondolok igaza van. Mert mindig lerohamozzuk ilyenkor. Csak megvonom a vállam a kérdésére, aztán egy pár másodperc hezitálás után elmosolyodom halványan. Próbálok leengedni, ellazulni és nem arra gondolni, hogy hogyan fogom tovább leszedni Ron fejét. -Rendben! Én örülök neked. De kérlek ne kelljen vele jó pofiznom! - Nem szeretnék még találkozni Bonnieval. Tényleg nem ismerem, csak a szóbeszédből, de akkor is frusztrál. Fura lány, és szerintem nem is itt lenne a helye. Mármint nem a griffbe. - A többiek is így reagálták le a dolgot mint én? - Nem szeretnék nagyon belevájkálni a dolgokba, csak furcsa tekintetemmel puhatolózok egy kicsit. Remélem nem fogja azt gondolni, hogy ezt azért kérdem, hogy megerősítsem a mondandómat, mert pl Harry is azt mondta.
Mondhatnám, hogy esetleg aggódik értem Ginny, de általában bármi van akkor is csak a fejmosást kapom, meg az Én megmondtam dumát, ahogy anyutól is meg persze Harryéktől is. Azt tudom, hogy sokszor esem hatalmas gödrökbe ahonnan a kimászás még semmi, de mikor szembe nézek a társasággal akik mind figyelmeztettek, na az, az igazi feladat, meg szenvedés ugyebár. -Mert hagytam volna ki? Azért ennyire hülye nem vagyok, ha ítélet napig csak rád hallgatok megőszülök Ginny. - Én szeretem, ha nem várják a lányok a sült baglyot míg berepül a szájukba, hanem lépnek. Főleg az én esetemben, mert ha Én lépek abból általában hatalmas baki sül ki. Tapasztalat, de tényleg. -Jó, tanultál belőle, de ettől függetlenül számtalanszor beleestél a hibákba, ha ez számomra hiba majd kiheverem, tesztek róla, hogy ne feledjem el és tanuljak belőle. - Ezt veheti kis sértődöttségnek is, de nem annak szántam. Egyszerűen csak miért nem tudnak örülni annak, hogy most jó nekem? Nem kérek többet, nem kioktatásra vágyok, nem is sok tapasztalati jó tanácsra, hanem hogy oké Ron, ha neked most jó, akkor elfogadjuk. Ha meg pofára esem akkor az csak az én hibám. -Jaj Ginny, rengetegszer ért már csalódás, ezt talán még kiheverném. - Na jó, azért rengetegszer nem, de akadt egy vagy kettő, mondjuk azoknál is inkább Én éreztem a dolgokba többet. Csalódás meg a Weasley-ket szinte kergeti, mintha meg lennénk billogozva. Mondjuk ez alól a hugicám mintha kivételt képezne valamelyest, szerencsés. Kissé sértődötten vágom le magam a kanapéra, mindig úgy vagyok kezelve, mint a kis öccs akit lehet ugratni, meg biztos teljesen szerencsétlen, még Ginny is idősebbnek képzeli magát nálam, a család szerencsétlensége vagyok. Nem akarom, hogy elültessék a fejemben, hogy Bonnie csak kihasznál mint valami játékszert..az nem lehet. -Én sem akarok veszekedni Ginny, de miért nem tudtok örülni az Én sikeremnek vagy annak, aminek Én örülök? Nem kérek sokat szerintem. - Sóhajtok. Harry is kb így reagált, először nézett bambán majd megkérdezte még egyszer hogy komolyan mondom-e majd figyelmeztetett, hogy ne reménykedjek sokban...végül is, Harry Potter árnyékának hívnak..lehet az is vagyok.
Egy kicsit aggaszt a dolog. Szeretném, ha Ronnak jó kapcsolatai lennének és nem olyannak jönne össze, aki biztosan hogy előbb vagy utóbb dobni fogja egy másik miatt. Aztán meg majd jön a siránkozás és én mondjuk nem szeretném kiejteni azt a mondatot a számon, hogy: én megmondtam. Mert most itt vagyok, és igyekszem figyelmeztetni Ront. Még ha nem is ismerem igazán a csajt. -De Te meg belementél! - A kifogós játékba. Nem is tudom, hogy mióta menő ez, hogy egy csaj nyomul rá egy csávóra. Én mindig úgy vagyok vele, hogy inkább a pasi kezdeményezzen. Mert én biztos, hogy nem fogok. Nehogy már a nyúl vigye a puskát... Összefonom a karjaim és felvont szemöldökkel hallgatom végig Ron mondandóját. Már rögtön rám terelődik a téma. Szuper. Most miért kell a múltamat bolygatni? - Tudom, hogy volt egy-két ballépésem, de tanultam belőlük! Már nem vagyok kislány. És egyébként is, sok embertől hallottam már ugyan azt, nem tudom, hogy ez így már pletykának számít e. -Felhúzom az orromat. Én is ugyan úgy egy picikét megsértődöm. Nem mondom, hogy jó érzés, mert én aztán tényleg nem szeretek veszekedni /vitatkozni a tesóimmal. Aztán persze mindig ugyan az lesz a vége. Megbékélek. Gyorsan. Mert nem vagyok egy haragtartó típus. Az utolsó mondatára tátva marad a szám. A szemem forgatom, majd felállok ülőhelyzetemből. Ez már sehogy sem kényelmes. Nem tudok egy helyben maradni. -Nem ezt mondtam! Csak nem akarom, hogy csalódás érjen! - Végül is, csak gondoskodni szeretnék róla és az a helyzet, hogy lehet, rosszul csinálom. Mert nem nagyon volt még benne részem. Nem volt rá szükség. Ahogy tudom, Ronnan nem sok barátnője volt még eddig. A fiúknak sokkal nehezebb... nem tudom miért, de ez a Weasley ügy egy kicsit fura. Nem mondom, hogy én pasiáradatban vagyok de... előbb találok kapcsolatot mint ők. Végig követem Ront a tekintetemmel, majd utána eredek és szembe leülök vele. - Nem akarok veszekedni.
Talán nem kellene úgy elbíznom magam, harry és Hermione, na meg még jó páran kiröhögtek és lúzernek neveztek, köztük a mardekáros oszlopos marhái is. Mi van? Egyszer nekem is lehet szerencsém, Én is megnyerhetem az iskola legdögösebb csaját, nem? Végül is, ahogy eddig észrevettem Őt nem zavarja, hogy vörös a hajam, sőt, kifejezetten tetszik neki, akkor meg? Még csak azt sem latolgatja, hogy vajon miért van akkora herce-hurca a Weasley név körül. Így hát szerintem az elégedett vigyorom helyénvaló, még a húgom igen rosszalló tekintete se tudja levakarni a vigyort a képemről, bizonyára féltékeny, hogy nekem akadt valaki Ő meg még mindig a kispadon csücsül. -Ginny, nem Én fogtam ki Őt, hanem Ő engem. - Tiszta sor, féltékeny és próbál Bonnie-ról mindent összehozni, ami negatív. Csak ott a bibi, hogy ez engem nem izgat túlságosan. Mégis mi rossz lenne benne? Szép, vicces, helyenként megcsillogtatja a tudását is, tehát nem buta, na meg igazi vadmacska, hol van ebben bármilyen hiba is vagy rossz? -Ezt pont te mondod? Akinek eddig sikerült minden megbízhatatlan egyént kifogni? Nem is ismered Bonnie-t, a pletykák meg mióta igazak, vagy mióta érdekelnek téged? - fakadok ki megsértődve. Én ismerem Bonnie-t, ha csak szórakozni akarna velem azt észrevenném. Ginny most nem kicsit sértett meg, miért hiszi azt mindenki, köztük a tulajdon testvéreim is, hogy akkora balfácán vagyok és, hogy egy nőnek sem kellhetek? -Kösz Ginny, vagyis értsem úgy, hogy Én mekkora hülye vagyok, mert elhiszem, hogy valakinek kellhetek, igaz? Hát tudatom veled, hogy igenis lehetséges. - Néztem rá durcásan, igencsak megsértve, levágtam magam a kanapéra és inkább kézbe vettem egy könyvet, így lassan már végzősként ideje egy könyvet a kezembe vennem, de csak lapozgattam, azt se tudom mi ez, érdekes, ezek itt betűk? Wow, uncsiii.
Lehet, hogy néha egy picit a féltékenység is beszél belőlem. Amikor a testvérem vagy a barátaim találnak maguknak valaki, akivel jól érzik magukat és akár még komolyra is fordulhat az egész. Nekem nincs senkim és sokszor totál hiányzik egy olyan fiú érintése, gondoskodása, aki nem a tesóm. Voltak már jelentkezők és lehetséges partnerek de... azt hiszem jobb volt ez ő nélkülük. Nem kell, hogy kihasználjanak. Azt semmiképp sem szeretném. Eléggé önzetlen vagyok és szívesen szegitek másokon, e miatt pedig már igyis voltak, akik kihasználtak. Ezért ha tehetem, kiszűröm az életemből az ilyen személyeket. Mondjuk néha azt is el tudom képzelni, hogy az ilyen személyek, mint ez a csajszi aki most elmondta, hogy Ronnak új barátnője van, direkt viszályt akar szítani köztünk. De az is lehet, hogy csak szeretnek pletykálni. Mert a nők többsége, azért sportként űzi ezt a dolgot. Én soha nem voltam pletykás, persze meghallgatom a barátnőimet és az idegeneket is amikor mondnak valamit... de hogy én ezt most tovább ferdítsem, azt már nem. Felpillantok a könyvemből amikor valami bejön a helyiségbe. Ron Weasley. Azzal a fránya vigyorral az arcán, ami úgy hiszem, nem sokáig lesz ott... szegényt ilyenkor lehet, hogy inkább támogatnom kellene, de azt hiszem, nem csak tőlem kaphat vagy kapott fejmosást már. -Ron! Hogy tudtad kifogni pont azt a lányt?! - Becsukom a könyvet, leteszem magam mellé és durcás arckifejezéssel pillantok a testvéremre. Talán tényleg nem kellene hogy érdekeljen, de tudom hogy az a csaj milyen. Mármint nem ismerem személyesen csak... elég nehéz itt nem hallani róla. - Meg fogod ütni vele a bokád! Nem úgy hallottam róla mint aki teljesen megbízható lenne... - Szeretném ha nem kellene aztán hallgatnom a sok siránkozást és hogy mondd meg nekem mi a baj velemet. Azt én sem szeretem átélni, amikor valaki átver. Már pedig én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Ron kapcsolata azzal a lánnyal nem fog jól végződni. Mondjon ki mit akar!
Oké, tényleg, ez elképesztően hihetetlen, Ron Weasley, a szerencsétlenségek élő szobra barátnőt talált magának..már szinte szalagcímként látom ezt az újságok lapjain. Még Én is hitetlenkedve állok a dolog előtt, pár hete még azon nyavalyogtam, hogy Charlene, hogy átejtett, Harry szinte már agybajt kapott tőlem, Hermione meg egyszerűen csak annyit mondott, ha kicsit is férfiasabban viselkedtem volna és nem úgy, mint egy hisztis lány, akkor bizonyára most nem Theo-val lenne..Van benne igazság, belátom. Most viszont a sokkal dögösebb, merészebb és kihívóbb lány a barátnőm, Bonnie, még a nevét se tudom úgy kiejteni, hogy bele ne borzongjak, hatalmas mázlista vagyok. Még csak egy hete talán, hogy úgymond összejárogatunk és azóta mintha kicseréltek volna, na persze pont ugyanakkora lúzer maradtam, a mardekárosok pont ugyanúgy kiröhögnek, de mégis valamiért képes vagyok ezzel nem különsebben foglalkozni, végül is a suli legdögösebb lánya engem választott, ENGEM, nem pedig valamelyik mardekárost vagy nagymenő kviddics királyt, hanem engem, aki a kviddics koronázatlan bénasága, a Weasley-k oszlopos tagja és Harry Potter árnyéka. Harry szerint jobb lenne ha nem élném bele nagyon magam a helyzetbe, de mit tudhat Ő? Rá százával kapaszkodnak a nők, válogathat, nekem pedig egyszer van szerencsém, de máris vigyázzak? Hermione kioktató beszédét meg se hallgattam, kaptam volna hideget-meleget, de inkább hideget. Elég széles vigyorral lépek be a klubhelyiség ajtaján és szembe is találom magam Ginny-vel, már csak a tekintete sem sok jót ígér. -Szia Ginny, elég zabosnak tűnsz, ki tette ezt? - Próbálom a nagy testvér szerepében tetszelegni, hogy majd ellátom a baját annak, aki felidegesítette, de ahogy engem néz valószínűleg a gond forrása Én magam vagyok. Nyelek egy nagyot és próbálok mit sem sejtve helyet foglalni. Nem értem a lányokat, de komolyan, miért kell mindig pulykaméreggel a srácokra rontaniuk?
A klubhelyiség egyik sarkában ücsörgök. Muszáj megírnom a házijaimat mert különben a tanáraim kitérnek a hitükből. Nem kezdem valami jól az évet, egyáltalán nem volt még kedvem ahhoz, hogy nekiálljak házit írogatni és pláne nem tanulni. Majd... szerintem október után rá fogom venni magam erre. Egy kicsit még jó pihenni és a többiekkel hülyéskedni. Ez hiányzott. Egy kicsit azért várom, hogy befejezzem a sulit és végre önálló munkába kezdhessek és elköltözhessek a szüleimtől. Szeretem őket, meg a testvéreimet is, de most már egy kicsit a magán életemre is tök jó lenne koncentrálni. Ennek is nemsokára eljön az ideje. Már várom. -Hé, Ginny. Ideadnád az ÁTV jegyzeteid? - Egy hangra eszmélek fel a klubhelyiség másik feléből. Nem vagyunk most itt sokan, hárman-négyen maximum. A többiek biztos órán vannak még. Felkelek a helyemről és a táskámba kezdek el kotorászni. A legmélyén megtalálom a papirost, és odasasszézok a lányhoz, aki kérte tőlem. -Nem valami sok, de remélem megteszi. - Vontam vállat és még hozzá tettem, hogy a kézírásom rémes, és ha valamit nem tud elolvasni, akkor nyugodtan szóljon mert vissza fogok menni a helyemre. Viszont nem úgy nézett ki, mintha tanulni akarja. Pár másodperc hallgatás után levegőt vesz és felnéz rám. Elmosolyodik. - Te, figyelj már! Hogy bírod elviselni azt a Bonniet? Láttam a bátyáddal kavar. - Elkerekedett szemekkel pillantok a lányra. Nem is tudtam, hogy Ronnak új barátnője van. Na nem mintha túlságosan érdekelnének a szerelmi szálai, de azért... pont az a csaj? Na ne már. Megvonom a vállamat válaszként, nem tudok most hirtelen erre mit szólni. Inkább visszasétálok a fotelhoz, ahol eddig is ücsörögtem. Csak a könyvbe nézek, de nem fogok fel semmit sem belőle. Azon gondolkodom, hogy hogyan fogom majd jól kiosztani Ron Weasleyt, ha egyszer összefutok vele. Nem szeretném tönkretenni az idillt vagy valami hasonló, csak egyszerűen testvérként meg fogom neki mondani a véleményemet és testvérként meg is próbálom védeni majd a csalódástól. Legbelül tudom, hogy úgysem fog majd rám hallgatni, mert én sem tettem azt amikor kellett volna, de hát szólás szabadság van azt hiszem, és én nem fogom tudni magamban tartani a véleményem akkor sem, ha azt muszáj lenne.
