2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Jó érzés sok idő után újra együtt lenni vele. Igazából akinek meséltem róla, azok mind kicsit furán néztek rám, de nem érdekelt. Hiszen megtetszett benne az elhatározottság és látom, hogy ő valójában sokkal jobb akar lenni, mint aki lehet egyelőre. Én pedig szeretném jobbá tenni az életét. Ezt már az első találkozásunkkor is átbeszéltük. Először úgy érzetem, kicsit gyors tempóban haladtunk és féltem, hogy nehogy csak egy pillanatnyi helyzet legyen az egész, de ahogy telt az idő, szép lassan ráébredtem, hogy én ezt tényleg komolyan gondolom. Őszintén, a sok csalódás után fellélegezhettem végre, hogy találtam egy ilyen csávót, mint ő. Csak a munkájára nem szabad gondolnom, de remélem, egyszer talán... felhagy azzal. Kellemesen bizsergek bele az ölelésébe. A csók is tökéletes volt, mosolyom pedig kiszélesedik amikor azt mondja, én is hiányoztam. Ezt azért jó hallani. Beléptünk a Három Seprűbe, előre lép és leülünk az asztalhoz, ahol lehetett az imént is. - Most jutottunk le, a kisebbek mindig elhúzzák az időt a bámészkodással. - Mesélem szem forgatva, de igazából nem szoktam magam rosszul érezni, ha egy picit a megbeszéltnél később érkezem. Ez a helyzet sem más most. Hagyom, hogy ő rendeljen és elnevetem magam picit, amikor három vajsört rendel. - Tudom, hogy nagyon jó, na de ennyire?! Egyből kettőt? - Szinte mindig ezt az italt iszom amikor lehetőségünk van ide lejönni. A lángnyelv whiskyért nem vagyok túlzottan oda és úgy egyébként sem szeretem az alkoholt. Persze kíváncsiságból sok mindenbe belenyaltam már. Kérdésére elgondolkodom. - Hát, jól. Főleg, hogy találkoztunk. Te? Mi érdekes történt mostanság? - Legszívesebben én elkezdeném az elejéről, hogy mi és hogy volt, de azt hiszem még ráérek fárasztani őt a szüleményeimmel. Sokszor a kviddics jön elő első témának, az emberek nagy része tudja, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a későbbiekben és nem is bánom, hogy erről kell beszélnem. Imádok sokat dumálni a kviddicsről. - Nekem úgy rémlik, hogy az egy külső meccs volt, nem? Mármint azt ígértem. Mert a suliba nem is tudom, hogy be tudnál e jönni megnézni minket. Majd megkérdezek valakit erről, mert ha igen, akkor nem is kell jegy. - Örülnék neki őszintén, ha meg tudna nézni egyszer, mert az, hogy kint játsszak az iskolán kívül még egy év legalább. Legalább... - Egyébként jól megy, mondjuk a csapatunk az idén elég gázul fejez a sulis kupában. Majd jövőre jobb lesz. - Húzom el a számat, és megköszönöm közben a pincérnek a vajsört, amit aztán felemelek és Caradoc felé nyújtom, koccintásra készen. - Igyunk... ránk. - Árad belőlem a boldogság, hogy láthatom és beszélhetünk. Jó itt lenni, most jól érzem magam nagyon.
Milyen érzés olyan kapcsolatban élni, ahol a két fél nem lakik túl közel egymáshoz, és bizonyos körülmények miatt alig látjátok egymást? Nem túl kellemes. De kibírható. Mindemellett Ginnyre akár egy életen át is várnék. Nála megértőbb lánnyal ritkán találkozik az ember. Mindig nevetnem kell, ha eszembe jut, hogyan találkoztunk először. Azóta is verem a fejem a falba, hogy hogyan lehettem olyan barom, hogy mindent kitálaltam. Mennyi volt az esélye, hogy nem valami kémmel futok össze? Aztán mire ezt megkérdeztem magamtól, már rá is jöttem a válaszra. Úgy is kitaláltam volna, mivel legilimentor vagyok. Olyan természetes, hogy ezzel a képeséggel bírok, hogy sokszor el is felejtem, hogy van. Most például biztos voltam benne, hogy csak azért néztem fel abban a pillanatban, mikor Ginny megjelent, mert önkéntelenül is megéreztem, hogy itt van. Mintha figyelném őt anélkül, hogy tudnék róla. Ezt azért neki nem említem meg, nehogy megijedjen nekem. Ahogy vártam, a lány megrezzent egy picit, de szerencsére nem ijesztettem meg túlságosan. Hirtelen fordult meg, nekem pedig a keze a derekán maradt, amit gyorsan össze is fontam rajta. Kuncogok egy kicsit, mikor azt mondja, hogy nem utasíthatja el ezt az ajánlatot. Mertem remélni. Óvatosan visszacsókoltam, majd éreztem, hogy ő elhúzódott. – Te is hiányoztál – mondtam végül egy meleg mosoly kíséretében. Jelezte, hogy menjünk be. Meglepetésemre ő kezdett el berángatni a Három Seprűbe. Imádom ezt a csajt. – Nem annyira, vagyis igen. – Megvakartam a fejemet. – Elvesztettem az időérzékemet. Félúton átveszem az irányítást, és már én húzom őt magam után, majd leülök arra a helyre, ahol eddig ültem. Mivel ez csak egy kétszemélyes asztal volt, Ginnynek nem volt más esélye, mint hogy elém üljön. A pincér ott termett az asztalnál, majd megkérdezett minket, hogy mit kérünk inni. Intettem a lánynak, hogy hagyja. Remélem, nem baltázom el, hogy mit szeretne inni. Ha mégis, akkor majd kijavít. – Két vajsör lesz. Nem, várjon! Három, három lesz. – Odavagyok ezért az italért. És amilyen gyorsan elfogyasztottam az elsőt… A pincér elvette előlem a poharat, majd elvitte azt. – Hogy vagy? – kérdeztem tőle. Általános kérdés, de ezzel illik kezdeni, nem? – Hogy megy a kviddics? És mikor lesz az a meccs, amit még aznap éjjel megígértél? – kacsintottam rá, majd gyorsan hozzátettem: - Tudod, amelyikre majd kapok jegyet. Látni akarom, ahogy seggbe rúgod a másik csapatot.
♫ Killing our memories ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Újra
Még senkinek sem mutattam be a fiút, pedig már nyár óta együtt vagyunk. Lassan itt lesz egy éve, de nem mertem túlságosan kapkodni és hogy őszinte legyek, nem is beszélgettünk még ilyesmiről. Anyáék nem tudom mit szólnának, de hiszen már elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy barátom legyen, szóval biztosan nem aggódnának értem. Esetleg akkor ha elmondanám, hogy a fiú mivel foglalkozik. Erre igazából nem is gondoltam mostanság. Csak az elején zavart mindez, de egyszerűen ki sem tudom nézni Caradocból, hogy ezt csinálja. Sőt, szerintem mások sem. Az elején csak a barátnőm tanácsát kértem ki ezzel kapcsolatban. Nem mondhatnám, hogy pasikkal nem vagyok már tapasztalt, volt egy-kettő futó első szerelem, de ilyenekkel mint Caradoc, nem igazán. De ő sem mondott mást, csak azt amit én is tudtam. Hallgassak a szívemre és aztán meg ne csináljak hülyeséget. Mily meglepő! Mindenki ilyen érvekkel áll elő ha nem jut eszükbe más tanács. Mindentől eltekintve már őrülten vártam a mai Roxmorts-i kirándulást. Nem érdekeltek az ismerőseim, sem a barátaim csak az, hogy hamarosan a fiúval tölthetek el egy bizonyos időt. Több volt mint a semmi. Viszont biztat a tény, hogy hamarosan eljön a nyár ismét. Olyan gyorsan elreppent ez az év is! A megbeszélt találkahelyen álldogálok egy kis ideje már, nézelődök ide-oda, hiszen biztos vagyok benne, hogy még nem érhetett ide, hát én is hamarabb érkeztem. De ekkor, picit megrezzenek amikor valaki kilép az ajtón és kezét a derekamra helyezi. A hang hallatán elmosolyodom, és gyorsan megfordulok felé, bólintva egyet. - Hát igen, azt hiszem ezt az ajánlatot nem utasíthatom el! Hiányoztál.- Kiszélesedik a mosolyom, majd kezeimmel átkarolom a nyakát, és egy apró csókot lehelek ajkaira. Jólesően és mohón pillantok szemeibe ez után, majd egy picit elengedem és befelé intek. - Azt hittem én fogok korán érkezni! Régóta vársz? - Semmiképp sem szeretném elállni az ajtót a Három Seprű előtt, szóval kézen fogom a fiút és elindulok be, várva, hogy elvezessen ahhoz az asztalhoz aminél ült eddig.
Jöttem | Ruha | Zene | [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem – jelentettem ki. Kinyitottam a fürdőszobaszekrényt, immár vagy tizedszerre, és ismét kivettem belőle a hajzselémet. Ismét megmostam a hajamat, és gyorsan megszárítottam, majd megint nekifutottam a hajam elkészítésének. Gondoltam meglepem valami újjal Ginnyt, de eddig az eredmény elég katasztrófális lett, akárhányszor próbálkoztam. Visszaraktam a zselét a szekrénybe, majd megnéztem magam a tükörben. Kifújtam a levegőt. – Nem. – Ismét megismételtem a hajmosásos, hajszárításos mozdulataimat, majd csalódottan ugyanolyanra csináltam meg a hajam, mint ahogyan mindig is kinéz. A ruhával nem bajlódtam sokat. Vörös póló, farmernadrág. Igaz, ami igaz, bementem egy cipőboltba, és megvettem egy divatos cipőt. Ha van pénzem, végre elkölthetem valami hasznosra is. Oh, és ne feledkezzünk meg róla, hogy nem magamnak mentem el vásárolgatni… És ez most elenyészik amellett a tény mellett, hogy neki nem is akkor és nem is ott szereztem be a kis ajándékát. Esküszöm emiatt voltam a legidegesebb. Vajon mit fog szólni? Rémlik, hogy mondta, hogy nem egy verekedős fajta, de lehet, hogy ettől azért megáll benne az ütő. Mondjuk mi a legrosszabb? Azt mondja, hogy vihetem vissza. Mindettől eltekintve nagyon boldog voltam. Már éreztem, hogy egyre gyorsabban ver a szívem, ahogy lesétáltam a lépcsőről. Marcus elvileg nincs itthon, ami most jól jött, mivel nem volt kedvem elgyalogolni a közeli parkig sem. Azért biztos, ami biztos körbenéztem a házban, hogy nem hagyta-e itt véletlenül valamelyik fegyverét. Akarom mondani, meggyőző eszközét. Mindegy is, ugyanazt jelenti. Szerencsére nem találtam sehol. Tudom, tudom, igazán megkereshettem volna bűbájjal is, de abban hol az izgalom? Így végül a nagyszoba közepén állva hoppanáltam el Roxmorts közelébe. Még rengeteg időm volt, de jobb nem elkésni, nem akarom megváratni a lányt. Nem mintha egyébként én képes lettem volna még sokáig várni. Kicsit korábban odaértem a megbeszélt helyre, mint gondoltam. Illetve reméltem, hogy jó helyen vagyok. Oké, hogy jártam már párszor erre, de ennyire nyílt helyen még sosem találkoztunk. Pedig már rég ideje volt már. Leültem az egyik asztalhoz, és rendeltem valamit. Az első dolgot rendeltem, amit a pincér ajánlott. A lötty kinézete alapján a híres vajsörből kaptam egy adagot. Bár, én még nem igazán ittam ehhez hasonlót. Vagy csak nem emlékszem rá, ki tudja… Már majdnem megittam az italomat, amikor megláttam, hogy egy gyönyörű, vörös lány hajladozik jobbra-balra a fogadó előtt. Önkéntelenül is elnevettem magam. A szívem egyre gyorsabban vert, ahogy felálltam az asztaltól, és elindultam felé. Még mielőtt idehoppanáltam volna, felkaptam még egy vékony fekete kabátot, amit most a szék hátulján hagytam, hogy tudják az emberek, hogy még foglalt az a hely. Nagyon halkan kinyitottam az ajtót, úgy, hogy Ginny biztosan ne halhasson meg, majd mögé osontam, és a csípőjére tettem a kezeimet. – Úgy látom, a partnered már jó ideje nem jelent meg. Nincs kedvem esetleg velem elütni az időt?
♫ Killing our memories ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Újra
Az utóbbi időben baglyokat küldözgettünk egymásnak Caradockal. Kicsit rossz így, suli közben, hiszen nem tudunk bármikor találkozni, csak ha például Roxmorts-i hétvége van. Hiányzik is a társasága, és már alig várom, hogy vége legyen ennek a félévnek is, a nyári szünetben biztosan többet tudunk majd találkozni. Legalábbis remélem. Egy hónap után mindig kicsit izgulva indulok neki Roxmortsnak. Nem nevezném ezt rossz izgulásnak, csak egyszerűen nagyon várom és izgatott vagyok, hogy mit fogunk csinálni vagy mit fognak szólni a többiek. Ma először megyünk olyan helyre, ahol többen fognak majd minket látni valószínűleg. Soha nem csípem ki magam túlzottan, nem is tudom igazán mibe, most is teljesen lazán öltöztem, egy egyszerű pulcsi, farmer és egy kis tavaszi kabát. Kitavaszodott már, el sem hiszem! Ahogy kiérek a gyülekezőre az iskolából, rögtön átjárják testemet a nap melengető sugarai. Imádom ezt az időszakot, a nyár is jó, de a tél után a tavasz annyira felemelő tud lenni! Ilyenkor tudom legjobban élvezni a kint létet. A múltkori incidens óta inkább időben lejövök, átadva az engedélyemet, és a többiekkel indulok együtt Roxmortsba. A szobatársnőim mellett haladtam csendben, de viszont ha eszembe jutott Caradoc akkor mindig úgy elmosolyodtam, mire a sokadik eset után a többiek megkérdezték, mi a franc van velem. Akkor mondtam el nekik, hogy ma ismét találkozom a fiúval, mire ők kislányos módon ujjongani kezdtek. Soha nem voltam ilyen lány, és szerintem nem is leszek. El is vörösödtem, de gyorsan elterelődik a téma valami másra, szerencsére. Nem tart sokáig mire a bagázs elér a faluba. McGalagony kiadja a szokásos utasításokat, amik főleg a kicsikre vonatkozik és mindannyian szétszéledünk. Először a mézesfalásba megyek be venni pár zacskó édességet, ezeket akartam elintézni előre, mert ki tudja, aztán mire lesz időm majd. Végül a Három Seprű felé vettem az irányt, ahol a találkozót megbeszéltük a fiúval. Tudtam, hamarabb érkeztem, mint kellene, ezért nem mentem be, hanem kinn ácsorogtam és oda vissza hajolgatva nézelődtem, hátha meglátom őt. Remélem eljön, csalódás lenne, ha nem. Már hiányzik.
Jöttem | Ruha | Zene | [You must be registered and logged in to see this link.]
| Ruha | Zene | 
