2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mozdulatlanul ülök a széken és hallgatom Bella mondandóját. Szerintem akkor is néha túlreagál dolgokat. Például ezt is. A tinédzserkor ártalmai. A kiszemelt pasi... hát én valahogy már túltettem magam ezeken a dolgokon. Azt hiszem, kicsit kiábrándultam a Roxfortos pasikból. Nem kapok választ arra a kérdésre, hogy ki ez a fiú. Csak mondja és mondja a magáét, meséli a történetet. Ami igazából egy kicsit tényleg vicces. Persze ez az első pár alkalom, amikor az átváltoztatástan nem megy olyan jól mint kellene egy kicsit ciki. Úgy rémlik, engem is kinevettek anno valamiért. Vagy az bájitaltanból lehetett? Esélyesebb. -Áu. Szóval... végül is ... nem sikerült átváltoztatni teljesen. - Bólogatok nagyokat, ezt a kijelentést csak megerősítés ként szántam. Nem nevetem ki Bellát, csak mosolygok az izgatottságán és azon, hogy mennyire zavarban van. Na meg persze közben próbálom elképzelni, milyen volt akkor azzal a fiúval. Amikor végre befejezi a mesét, akkor felvonom a szemöldököm. Engem biztos nem izgatott volna annyira a dolog. Lehet, hogy kicsit belepirultam volna az ügyetlenségembe, de valószínűleg aztán bocsánatot kértem volna és elmentem volna onnan. Felkelek, visszateszem a széket az asztalhoz és átülök a saját ágyamra, ami Belláé mellett van. Törökülésbe helyezem a lábam, majd elgondolkodom. Egy pillanat múlva ismét mosoly ül ki az arcomra. -Sokkal rosszabb lett volna, ha például fejbe vágod vele. És ő mit reagált erre? - Ha már a Bellával történt részleteket hallottam, akkor szeretném a többit is. Mert így lesz teljes a mese és ha elmondja, akkor talán még tanácsot is tudok adni a továbbiakra.
Az ágyamon fetrengve mesélem el a találkozásomat az ismeretlen sráccal. Szerintem elég gáz volt, pláne, hogy ő egy pálcamozdulatával visszaváltoztatta a patkányomat az elcseszett bűbájból. Sok bakker-rel és Úristen-nel teletűzdelve mesélem el a sztori első felét, és figyelem Ginny reakcióit. Szinte látom, hogyan próbálja visszatartani a nevetését, és szinte várom, hogy mikor is robban ki belőle. Habár én nem nevezném dühöngésnek ezt a kifakadásomat, azért biztos, hogy kívülről valóban kicsit viccesen nézhetek ki. Belül azonban elég nagy lelki traumát élek át és igyekszem úgy visszaadni és elmesélni a történetet, hogy Ginny érezze, amit én: hogy gáz volt! Mikor befejezem a mesém első felét, Ginny egyszerűen csak annyit kérdez, hogy ez miért volt gáz? Tátott szájjal pislogok rá, majd sóhajtok egyet és megcsóválom a fejemet. - A szemem elé lebegtettem a majdnem-poharat és miközben forgattam és néztem, hogy is néz ki és min is kéne változtatni, egyszer csak megmozdult a farka. -hagyok egy kis hatás szünetet és belegondolok, hogy úristen, ezek szerint a patkány folyamatosan élt és tudatában volt annak, hogy ő egy pohár. Nem hiába fáradt el ennyire. Vetek rá egy pillantást, majd újra visszafordulok Ginny felé. - Annyira megijedtem, hogy felrántottam a pálcám, a pohár meg repült egyet, elgurult és... - beharapom az ajkam, majd zavartan beletúrok a hajamba. - ... pont ennek a srácnak a lábánál állt meg. Szerintem elég gáz volt. - húzom el a számat és ismét kicsit megállok, hogy megvárjam, Ginny mit is gondol erről.
Az állatkára nézek. Már megszoktam annyira a jelenlétét, hogy észre sem veszem. Ronnak is volt egy, szóval már ezelőtt volt időm megszokni. Hát mit mondjak. Nekem nem kellene. Valami apróságot szeretnék esetleg, de még nem döntöttem el, hogy mi is legyen az. Pedig igazán bemehettem volna az állatkereskedésbe az Abszol úton, amikor voltunk vásárolni Hermioneval. Vigyorogva hallgatom a rengeteg 'bakker'-t, miközben már-már majdnem én is elnevetem magam. Olyan vicces ilyenkor, amikor dühöng egy kicsit. Csendben hallgatom végig a mesét. Igen, ez a bűbáj nekem sem ment jó ideig. Kellett egy kis idő mire begyakoroltam és már rendben van, azt hiszem. -Ennyi? Ez volt az égés? - Vontam fel a szemöldököm kérdőn. Nem teljesen értem, hogy mi ebben az égés. Senki sem géniusz. Kedves hangnemben folytatom biztató szavaimat. - Gyakorlás teszi a mestert. A fiú kinevetett vagy valamit csinált? - Ha igen akkor én biztosan megkérdeztem volna tőle, hogy ő meg tudja e ezt csinálni. Mert sokak hordják fenn az orrukat ebben az iskolában de eszük ágában sincs megcsinálni ezeket a varázslatokat pontosan azért, mert nem tudják. Nekem vannak tárgyak, amik jobban mennem s vannak amik kevésbé. Például bűbájtanból kiváló vagyok. De átváltoztatástanból nekem is szoktak nehézségeim lenni. -Ki ez a fiú egyébként? - Kicsit habozva, de megkérdezem. Hátha megmondja és akkor esetleg még le is tudom vonni a következtetést, hogy milyen személyiségű. Elmerengve pillatok magam elé. Most éppen azon gondolkodom, hogy mennyi idő volt nekem megtanulni ezt az átváltoztatást. Nem tudom... nem sok. De elszánt vagyok és egyfolytában, megállás nélkül azt csináltam. Még jó, hogy nem volt a közelben senki mert ő is pohárrá vált volna.
Még mindig az ágyamon fetrengek, mkor Ginny hátranéz. Éppen fésülte haját, amikor berobbantam és meg is jegyzem magamban, hogy elég kócos. Pech. De most nem ez a lényeg!! Lassan felülök, és kicsúszok az ágyam oldalára, majd a tenyerembe temetem az arcomat és nevetni kezdek, majd hátradőlök, keresztbe az ágyamon. - Bakker! - csak ennyit bjrok kinyögni még mindig nevetve, majd lassan ismét felülök. - Szóval... Bent voltam a Könyvtárban és ÁTV-t gyakoroltam. Tudod, azt a hülye poharas bűbájt. Szegény eléggé megsínylette... - nyúlok a patkányom után és simítok végig a kis testén. Szuszogva nyüsszög valamit, de alszik tovább a párnámon. Eléggé elfáradhatott, de ezt nem is csodálom. Nem minden nap változik az ember/patkány pohárrá. Pláne nem szőrös, fél pohárrá, aminek farka van. - Hát... - vonom meg lazán a vállamat és kicsit elhúzom a számat: - ...nem igazán úgy sikerült, ahogy akartam. Merthogy... Szóval a pohár szőrös maradt, és megmaradt a farka. - ismét elpirulok és megint érzem azt a szégyent, ami akkor öntött el, ott a Könyvtárban, miközben Douglas belépett. Lesütöm a szememet és a pilláim alól nézek fel Ginny-re. Ő biztos meg tudja csinálni ezt a bűbájt. Ő mindenben ügyes, ami gyakorlati óra. Egyelőre nem akarom folytatni a dolgot, megvárom, míg könnyesre röhögi magát a bénaságomon...
Kihasználtam, hogy ma egyedül vagyok a szobában. Tudtam egy kicsit pakolászni és a leckémet is nyugodtan megihattam anélkül, hogy valahová el kellett mennem. Mert általában nem tudok hangzavarban tanulni és itt ha mindenki bent van akkor soha nincs csend. Becsukom az utolsó könyvet is az asztalon, majd a táskámba teszem, hogy ne foglalja a helyet. A holnapi órákra minden kész, megírtam egy nagyon fontos beadandót is, ami remélem elnyeri a tanár tetszését. Felállok, a szekrényemhez lépek. Gyorsan átöltözöm valami kényelmesebb felszerelésbe, egy szabadidőnadrágba mellé egy piros pólót veszek. A fésűm kerül a kezembe, tükör előtt elkezdem kihúzni a hajam. Kócos vagyok, ma még arra is lusta voltam, hogy megfésülködjek. Ekkor becsapódik az ajtó és Bella vetődik rá az ágyára. Először csak a tükörből figyelem értetlenül a bakkerokból álló mondatait, majd amikor elmondja, röviden, hogy mi is történt, csak elmosolyodom és becsukom a szekrényem ajtaját. Odahúzom a széket az ágyához, és ráülök, fordítva, hogy a támlájára tudjak támaszkodni. -Mesélj! Mi történt? - A mosoly nem tűnik el az arcomról, kíváncsi tekintetemmel figyelem Bellát, és várom a sztorit, amit ma átélt. Már régóta együtt lakunk és örülök neki, hogy ő olyan, akivel meg lehet osztani dolgokat, tudunk beszélgetni. Mindig attól féltem, hogy a szobatársaim között lesz olyan lány, akivel nem vagyok jóban és majd elmar a többiektől, mert én leszek a gyengébb... De szerencsére mindenki rendes itt, nincs probléma és nem is lesz. Remélem. - Ugyan, biztos nem volt olyan rossz, mint gondolod... Halljam! - Elhallgatok. Nekem is voltak már ilyen fiú mizériáim, de jelenleg nincs problémám. Caradockal úgy néz ki minden a lehető legjobb lesz, de egy kicsit még mindig furcsa ez az egész dolog nekem. Annyi fiú közül választhattam volna itt a suliba, de nekem persze egy rossz fiú kellett, már megint. Remélem nem fogom megütni a bokám vele, mert az egy nagy csalódás lenne. Gondolataimat elhessegetem, hogy csak Bellára tudjak figyelni.
- Uhh, bakker! - rontok be a szobába és vetődök le az ágyamra a hátamon feküdve, majd az arcomat betemetem két kezemmel. A zsebem mocorogni kezd és kimászik belőle a patkányom, aki lassan a párnámra fekszik és ott kezd el szuszogni. Ő is elfáradt ma. Én meg égtem, mint a rongy. Felpislogok és észreveszem, hogy Ginny áll a tükre előtt és engem bámul értetlenül. Oldalra fordítom a fejemet és sóhajtok egyet. - Égtem egy nagyot egy helyes srác előtt. Bakker! - ütögetem a homlokomat, majd nevetni kezdek és lassan felülök. Oldalra ülök az ágyamon és Ginny felé fordulok. - Gondolom érdekel... - nézek a szemébe szobatársamnak, akinek mintha egy egyre nagyobb vigyor kúszna az arcára. Gyanítom, hogy szinte várja, hogy meséljem el azt, hogyan is égettem be magam Doug-nál. Tök ciki, de hát legalább ő röhög egy sort és talán, TALÁN! megnyugtat, hogy nem is volt olyan égő. (De.) A helyzet az, hogy nem vagyunk olyan nagyon jóban Ginnyvel, de mivel jelenleg most csak ő van a szobában. ~Tényleg, vajon hol vannak a többiek?~pislantok az órámra és jövök rá, hogy hát persze, vacsora idő van és a klubhelyiségben sem néztem körül felfelé jövet. Szóval Ginnyvel lassan 2 (vagy 3?) éve vagyunk szobatársak, amikor is kicsit átrendezték a hálókat. Akkor kerültünk össze, a többiekkel együtt. Volt néhány bff, akik kérvényezték a szobaváltást, így az egész Griffendél lány hálót újraosztották. Zseniális volt... A lényeg, ogy habár kedvelem Ginny-t és úgy vettem észre, hogy ő is engem, nem vagyunk valami nagy barátnők. Szobatársak vagyunk. Persze szeretünk beszélgetni, gyakran megyünk le együtt enni, sőt még vásárolgatni is néha együtt járunk, vagy meginni egy kávét. De a helyzet az, hogy Ginny "kicsit" menőbb körökben mozog, mint én, és nem hiszem, hogy bármikor is beférnék az ő hatalmas baráti körébe. Minden esetre nekem az is elég, hogy itt a szobában jóban vagyunk és el tudunk hülyéskedni. Ahogy most is van kinek elmesélnem ezt a szarságot. Így hát várakozóan, kényszeredetten vigyorgok rá, hogy várjam a reakcióját: érdekli-e az égésem, vagy megtarthatom magamnak?
