2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Is it love that were making, or some sick attack?"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Siegfried Yefim Siegloch Születési hely és dátum: Sermersheim, Franciaország, 1968 június 13. Csoport: Varázshasználó Patrónus: - Évfolyam (szak) / Foglalkozás: csempész Képesség: Bejegyzett animágus - aranykoronás repülőkutya Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Kezeletlen konverziós zavar fejlődött ki nála, ha megoldhatatlan stresszhelyzetbe kerül, összeesik, remegni kezd, képtelen összeszedni magát, megszólalni, vagy akár cselekedni, bármiféle módon megvédeni magát, a varázsigék éppen úgy kiürülnek az elméjéből, mint az, hogy bármilyen fizikai fellépéssel a stressz kiváltója ellen tegyen. Rosszabb esetben elájul, öntudatát veszíti.
Ez a kórkép minden viselkedésformáját, gondolkodását, érzéseit befolyásolja. Tudva a saját gyengeségéről állandóan nyugtató szed, gyakran az érzéketlenségig szedálva magát, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy őszinte, baráti szociális kapcsolatokat alakítson ki. Ennek megfelelően zárkózott jellem, noha a viselkedése kifejezetten közvetlen, arrogáns és rátarti. Tanult módszerrel a végletekig lenéz mindenkit, hiszen ha megveti őket, akkor azok nem érnek fel az ingerküszöbéig a gyakorlat szerint, emberi hibáik, erőszakosságuk, értetlensége nem váltja ki belőle a stresszt és a pánikot. Roppant erősen kötődik az anyjához, és az ő társaságához, sötét úton járó varázslókhoz és boszorkányokhoz, bár Angliában a kapcsolata lazább velük, a hozzájuk hasonlók társaságát keresi, azok között érzi magát biztonságban, akik nem félnek emberi életeket kioltani, a pálcájukat és bűbájosságukat gonosz tettekre használni. Kerüli a politikai játszmákat, viszolygok tőlük, a volt halálfalókkal nem szívesen áll össze, az ideológiai elvakultságuk zavarba hozná. Nem egyenes jellem, az életét egy hazugságban éli, és jól csinálja. Nem boldog jellem, noha nem veti meg a mindennapok örömeit, kivételesen jó ízlése van ételek, italok és a testi élvezetek terén, legalábbis amennyiben a kivételesen jó ízlés megfeleltethető annak, hogy saját magától nem sajnálja azt, amit megkíván. Bűntudatban éli bűnös életét, ám ez nem köti meg a kezét, nem fogja vissza. Az anyja tudatosan nevelte belé, gonddal ezt az érzést, ezt a diszharmóniát, mert így tette teljesen képtelenné arra, hogy változtasson a saját sorsán. Nem tudja megváltoztatni a saját világát, képtelen rá, ám ennek ellenére egyáltalán nem gyenge kezű, elnéző, vagy nyámnyila. Kiváló beosztott, jó végrehajtó, ám a kezdeményezőkészség a tisztább utak felé teljesen kihalt belőle. Úgyis csak bestresszelne tőle, és mire magához térne, a lehetőségek már rég továbbálltak.
Megjelenés
181 cm magas, kivételesen egyenes tartású fiatal férfi. A vállait mindig megfeszíti, szélesek és arányosak, meglehetősen izmos benyomását kelti, noha az alkata normális, egy jól edzett férfi alkata, nem több és nem kevesebb ennél. A járása magabiztos, az állát általában felszegi, az ilyenekre mondják, hogy fenn hordja az orrát és valóban. Ez az orr egy ovális archoz tartozik, széles homlok, tiszta vonások, a szeme zöld, aránylag hosszúra hagyott haja hullámos és barna. Az angol klímát némiképpen hűvösnek találja a napsütötte francia vidékeken eltöltött ifjúság után, a varázslóvilágban a talárjai vastagok és bélelte, muglik között jobbára még akkor is kabátot visel, amikor a derék angolok strandidőt kiáltanak. Mindkét keze egyformán ügyes, baljának mutatóujján zöldre öregedett vastag gyűrűt visel, kivehetetlen címerrel. Ragaszkodik hozzá, noha az ékszer kifejezetten elrontja minden öltözékét, akármilyen gonddal is válogatta azokat össze.
Életed fontosabb állomásai
Anyám üldözték amikor megszülettem. Árkon és bokron át, kifejezetten esős június volt állítólag, az égen villámok, a földön sár, pocsolyák, iszapfolyások, vér és halál egy bánya meddőhányóján, átkok, rontások fényei és hangjai. Magzatvíz, tolófájás és őrület, elemi vágy a pusztítása, és sehol egy seprű, amikor kéne. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy már azelőtt el akartak tenni minket láb alól, hogy megszülethettem volna. Anyám boszorkány volt, méghozzá nem is akármilyen! Valamikor a középkorban ővele illusztrálhatták volna a jámbor szerzetesek oktatókönyveiben azt, hogy milyen is a rontó boszorkány, a férfiak fejét elcsavaró igéző szépség, aki után aztán elfonnyad az ember, és aki szemmel veri meg a teheneket. Nemzőapám állítólag aranyvérű német auror volt, bele is halt abba, hogy fiút adott anyámnak, ám a családja kifejezetten nem tűrhette ezt. Annak idején a bátyámmal óvatosabb volt, de teljesen elborult az elméje, mire én érkeztem, mérgeinek és mérgező szavainak nem tudott gátat szabni a varázspolitika krémjébe, kis híján ez lett a vesztem. Éppen csak áthozott a határon. Alig, de sikerült franciaföldi rokonainál megszülnie, akik aztán Párizsba vittek engem. Anyám még azon az éjszakán eltűnt, és kvibli nagynéném, anyám helyett anyám sokáig remélte, hogy soha többé nem látja őt. Ezt a naplójából tudom. Példaértékű mugli életet élt, noha varázslócsaládba született, ám híján minden mágikus képességnek, a világra soha nem volt vak, mint némely tisztavérű fajankók. A fiaként nevelt, ám soha nem muglinak, hiszen már másfél éves koromban tanújelét adtam a varázsos képességeimnek, nem szégyellt segítséget kérni a rokonoktól, akik pedig anyám miatt éppen úgy rossz szemmel nézték a létem, mint a határon túl acsargó német "családom". Boldog és átlagos gyerekkorom volt. Kiskoromtól fogva balettre járattak, nem lógtam ki a mugli fiatal közül, műveszeti iskolába készültem olyankor, amikor úgy éreztem gyerekfejjel, hogy annyira szeretem az én néném, hogy soha el nem hagyom a varázsvilág kedvéért. Persze, a gyerekek hajlamosak a nagy ígéretekre, de amikor a Beauxbatons üzent értem, én a varázslóiskolába mentem annak rendje és módja szerint. És szerettem odajárni. Az otthonom lett, az egyetlen, amikor anyám 14 éves koromban a nagynénémék házának romjain lepett meg. Tűz volt, azt mondta, csak azért tért vissza a rejtőzködésből, mert hírét vette, hogy mi történt, és mégsem hagyhatott árvaságban, de a szemében láttam a lángok lobogását, amiket ő gyújtott, hogy eleméssze a családomat. A néném naplóját nekem adta, a romok között találta, ám korom nem szennyezte a gondosan írt lapokat. Én folytattam a néném történetét...
Örülök, hogy nem érte meg a borús jelent, és nem látja, hogy mi lett belőlem anyám keze alatt. Nem vagyok hálátlan és tudom, hogy mi a hűség, néném helyett anyám lett az anyám, miután ő elment, és a képességeihez mérten gondoskodott rólam. A szünidőkben volt hol laknom, kétes barátai között elszórakoztam én, hamar megtanultam, hogy ezek az alakok nem tűrik a fintorgást és finomkodást, ha valaha is a varázslóakadémiára jártak a jó modort már rég elfeledték, a kezükhöz inkább vér és átkok tapadnak, mint bűbáj és igézés, és egyáltalán nem hisznek abban, hogy a tisztesség útja a legegyenesebb. Nem indultam látványosan züllésnek. Lassan történt. Hercegnek hívtak maguk között amikor még teljesen más voltam, mint ők, és később is, mert mindig némiképpen más leszek. A néném keze-nyoma soha nem fog lekopni rólam, ám gyerekfejjel az első bűn még kifejezetten érdekes és izgalmas, később pedig csínynek tűnik az egész, a tehetetlen muglik sírása, a frissen lopott galleonokon megvett szeretet, az első pofonért kapott anyai vigasz sok mindent megváltoztat az ember értékrendjében. Természetes lett, kis rontó álcapálcával a zsebmetszés, a tehetetlen varázstalanok meglopása, magam körül az erőszak, anyám fajtalansága, a kistestvéreim eleve gonosz létezése, a bájitaltan és drogkeverés szerencsétlen találkozása, mindaz, ami ebben a világban romlott, és bűnnek bélyegezhető. A szünidőben egy másik életet éltem, ami sokkal inkább a jövőre készített fel, mint az iskola, amire még ma is szomorú szívvel gondolok. Milyen jó volt a tiszta falak között a mágia finom ritmusával átszőtt függönyök nászát figyelni az első virágillatú tavaszi szelekkel, milyen könnyű is volt, varázsolni, tiszta lélekkel a varázslás öröméért és gyakorlatáért. Egy álomvilág. Gyönyörű.
Manapság Londonban dolgozom, főleg kereskedelmi forgalomba nem hozható bájitalösszetevőkkel, és ezek piacának a megtisztításával az alvilági söpredéktől, akiknek nincs ízlésük a legjobb anyagok összeválogatásához, képességük az üzletek diszkrét intézéséhez, megfelelő mennyiségű kitartásuk a piaci versenyhez és elég jó kapcsolataik az önvédelemhez.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Siegfried Siegloch 2015-08-22, 10:22
Elfogadva!
Fúha, hát nem lett egyszerű és főleg nem lett eseménytelen az élete szegény fiatalembernek, nem irigylem érte, de hogy nagyon jól kidolgoztad annyi biztos. Látszik, hogy szépen összeállt egységgé a fejedben minden ötlet, hogy tudtad, hogy mit is akar kihozni ebből a rossz életű, hátrányokkal teli karakterből. Annyi biztos, hogy nem lesz egyszerű vele a kapcsolatépítés, bár ha jól sejtem nem is nagy mértékű baráti társaságra vágysz vele ezek alapján. Szépen fogalmazol, választékosan és összeszedetten, szóval nem tudok mibe belekötni, és hogy mielőbb elhagyjuk ezt a rémes rózsaszín színt kapod a barnádat mindjárt, csak ne feledj foglalózni sem.
