2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Tudod miért mosolygok? Mert még mindig nem tudtak megtörni!"
Főkarakter: Titkos Teljes név: Thomas Jason Broown Születési hely és dátum:Veszprém 1974. október 23. Csoport: Ex-Halálfaló Patrónus: Ili pika Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Ereklyevadász Képesség: Bejegyzett animágus (hiúz) Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Te meg ki a fészkes fene vagy? Mi az, hogy ismersz? Tuti nem láttalak még! Ja, hogy mint Halálfalót! Na igen valóban az voltam, de ennek már vége. Mi az, hogy miért? Mond csak, te szeretnél az Aszkabanban ülni? Na látod, ugye, hogy nem! Én se bírtam, szóval abbahagytam. Meg ez amúgy sem volt egy nekem való meló. Nem tagadom, valóban önként álltam a sötét oldalra, de mindennek megvan a maga oka. Sose bírtam az öldöklést. Még most se! Nem is gyilkoltam meg senkit. Mindig kihúztam magam valahogy az alól, hogy meg kelljen tennem. Sokszor hagytam futni az embereket, mert nem akartam, hogy bármi bajuk essen. Nem, egyáltalán nem élveztem azt, amit csináltam! Gyűlöltem magam amiatt, hogy ezt kell tennem, de mi más választásom lett volna? Muszáj volt. Abban az időben egyáltalán nem mosolyogtam. Most meg egyfolytában! Persze, csak azért, hogy másokat idegesítsek vele. Láttad már egy dühös auror képét? Nagyon szórakoztató tud lenni, mikor kiborulnak! Ahogy az asztalt csapkodja, és ahogy kiabál… Mindig elröhögöm magam. Pont ezért csinálom az egészet. Egyszer próbáld ki, mikor valaki éppen egy nagyon fontos dolgot akar veled megbeszélni, akkor kezdj el minden ok nélkül mosolyogni meg nevetni és biztosan kiborul. De csak akkor vigyorgok, mikor emberek között vagyok. Azon kívül pedig inkább dühös és elhagyott szoktam lenni. Igen… E mögött az ádáz külső mögött, egy magbántott és eltiport ember lapul. Ugyanakkor lojális vagyok a vezetőimhez. Talán túlságosan is. Nem hiába lettem Ereklyevadász. Ott a magam ura lehetek és senkit sem kell szolgálnom. Mert ha mégis… hű maradok hozzá akár úgy vélem, hogy helyesen cselekszik, akár úgy hogy nem, az illető. Pont e miatt a hibám miatt kerültem a Halálfalókhoz. Nem, ott nem a vezetőnk volt az, akinek mindenáron engedelmeskedni akartam. Az valaki egészen más volt. De a nagy szeretetem elvakított és pokollá tette az életem minden egyes percét. Még mindig hallom az ártatlanok sikolyait, akiket előttem végeztek ki. Az arcuk örökre beleégett az elmémbe és minden este egy rémálomból ébredek fel, amiben ők vannak és én csak annyit tudok olyankor mondani… Sajnálom! Rettenetesen sajnálom! Én…én…én nem akartam ezt! Rákényszerítettek. De jóvá fogom tenni a hibáim. Nem tudom hogy, de ígéretet tettem, hogy ha belehalok is jóvá teszek mindent. És addig is, amíg nem találom meg a módját, hogyan vihetném véghez a tervem egy beképzelt, nagyszájú, nem törődöm srác álarca mögé rejtőzve igyekszem átlagos életet élni, ami nekem sose volt.
Megjelenés
Magas? Hát nem tudom, mi számít neked, magasnak! Szerintem teljesen normális ez a méret. Csak a hajam az, ami még dob pár centit. De úgy alapból teljesen átlagosnak néznék ki. Barna haj, fehér bőr, kék szemek. Semmi különös igazából. De még a Halálfaló létem előtt is elég feltűnő voltam. Miért? Pont az előbb mondtam, hogy az állandó vigyorgásom miatt. Hát mire figyeltél te! Na de, hogy konkrétak legyünk… Szóval akkoriban nem arra használtam fel a mosolyom, mert ki akartam valakit borítani, hanem mert szimplán volt miért. Igen, akkor nagyon jó életem volt. Még a családom is szeretett! De most… Inkább csak egy álca, amit direkt azért viselek, hogy senki se lássa mennyit szenvedtem az évek során. Meg ha már egyszer nagyhírű gonosz varázsló hírnevében állok, akkor adjuk meg a módját! Hogy mi? Mit érdekel, hogy mennyire vagyok izmos? Megnyugtatlak, ha akarnál se, tudnál elverni! Eléggé izmos vagyok és nem is titkolom, hogy jó a kondim. Előszeretettel veszek fel izompólókat vagy legalábbis olyan felsőt, amiben jól játszanak a bicepszeim. Viszont ezt nem a csajok miatt csinálom. Ó, nem! Engem nem érdekelnek a nők. Ne érts félre; nem vonzódom a másik nemhez sem, szimplán nem akarok senkivel sem bármiféle kapcsolatot létesíteni. Pedig elhiheted, nem egy lány volt, aki azt mondta, hogy annak ellenére is bír engem, hogy nem vagyok az a jófiú típus. Csakhogy én többé egy lánnyal sem fogok érintkezni. Ugyanis pont az egyik miatt vesztettem el az életem…
Életed fontosabb állomásai
Minek kéne neked elmesélnem az élettörténetemet? Igen, tudom, hogy én mondtam el neked, hogy sose élveztem ezt az egészet, és? Tudod mit? Ha ennyire akarod, elmesélhetem neked! De akkor a legelejéről kezdjük a dolgokat. Ugyanis nem akármilyen életem volt nekem már kicsi koromban sem! Szóval apám egy angol varázsló; egész pontosan auror. Anyám pedig szintén bír varázserővel, de a muglik világában idegenvezető. Na most, egyszer teljesen véletlenül anyám kiment Angliába és pont a kedvenc helyükön találkoztak össze az apámmal. Milyen nyálas! És ebből persze szerelem lett első látásra. Na jó, azért nem mert anyámnak aztán haza kellet mennie és csak évente egyszer látta az apám, de egyszer vette magának a fáradságot és elmenet Magyarországra, hogy megkeresse. Ott volt, nem tudom, talán két hónapot és megkérte a kezét. Ő meg csodával határos módon igent mondott! Erre aztán nem számítottam! Csakhogy ott volt az az aprócska dolog, hogy ő bizony nem hagyja itt ezt a csodás országot. Ezért odaköltözött az apám és az esküvő után pár évvel megszülettem én. Persze ennek mindenki örült. Akkor még boldogok voltak, hogy fiúknak nevezhetnek. Aztán később már nem volt ennyire nagy az öröm. Kitagadtak és szentül állítják, hogy én nem vagyok a fiúk. Na szóval ahogy teltek az évek egyre nyilvánvalóbbá vált a szüleim szemében, hogy vissza kell mennünk az Egyesült Királyságba. Viszonylag egyszerű oka volt; hirtelen áramkimaradás, a tárgyak repülni kezdte és volt az a kutya is, aki nagyon idegesített és egyszer elnémult. Igen, ekkor jöttek rá a szüleim, hogy én is varázsló vagyok. Szóval így kerültem Angliába! És ugyan úgy, mint a többieknél én is megkaptam azt a bizonyos levelet, hogy felvételt nyertem a Roxfortba, persze akkor nagyon örültem neki! Aztán felszálltam a vonatra, elmenetem a sulihoz, beosztottak minket a házakba - én egyébként Griffendéles voltam – és megkezdődtek életem legszebb évei. Sok barátom volt. Nagyon sok, akikkel az életünket adtuk volna egymásért. Mindig azt mondtuk, bármi is történik mi barátok maradunk örökre. És ez úgy tűnt, hogy valóban így lesz, mert ha egyikünk bajba került, akkor a többi is ment vele. Ha valakit meg akartak verni, akkor kiáltunk mellette és végül mi győztünk a harcban. Mindannyian aurorként akartunk dolgozni. De aztán… Aztán találkoztam vele! Gyönyörű lány volt! Még sose láttam nála szebbet. Selymes haj, élettel teli mosoly és azok a ragyogó szemek! Azonnal beléestem és egy ideig azt hittem, hogy ő is viszonozza az érzéseim. Amikor elárulta, hogy Halálfaló majdnem megszakadt a szívem. Nem tudtam volna elképzelni, hogy egy ilyen teremtés, olyan gonoszságokat képes végrehajtani! De túlságosan szerettem ahhoz, hogy csak emiatt elhagyjam. Így én is úgy döntöttem, hogy csatlakozok. Attól a perctől kezdve minden megváltozott. A szüleim látni se akartak többé, a barátiam hátat fordítottak nekem, még a legnehezebb időben is és mindenkit elvesztettem, akit valaha szerettem. Az első nap még egész kellemesen telt, bár a lány már akkor is elég visszahúzódó volt, de úgy gondoltam, hogy csak azért teszi, mert ők bizonyára nem szokták kimutatni az érzéseiket. Nagyot tévedtem! Mert másnap eltűnt és sehol sem találtuk meg. A vezetőnk szerint elárult bennünket. Nekem pedig összetörte a szívemet. Szóval ezért álltam be közéjük. Ez volt az én okom. Nem az, hogy öldöklést rendezzek! Nem azért vagyok ilyen, mert a lelkem olyan sötét lenne, hanem mert másképp nem élném túl! Amíg félnek tőlem békén hagynak. Csupán néhány olyan hülye ember van, aki úgy gondolja, hogy egyáltalán nem vagyok veszélyes, de őket meg egy egyszerűbb átokkal visszariasztom. Nem azt mondom, hogy jobb tőlem félni, de azért nem vagyok veszélytelen. Annak meg, hogy nem akarok senkivel sem járni azt hiszem, már tudod az okát. Bolond voltam, hogy azt hittem lehet köztünk valami, de hát… A remény hal meg utoljára. De bennem már a szikrája is rég kihunyt. Na de most, sipirc! Vége van a mesedélutánnak. És ha adhatok egy tanácsot, legközelebb ne tévedj erre a környékre. Van itt pár elég fura fazon és nem mindegyikük lesz olyan jó fej és enged el, mint én!
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Thomas J. Broown 2015-08-13, 09:39
Elfogadva!
A pb-det még szerintem sosem láttam sehol, de cukker a kölyök. Az ET-d meg állati jó lett! Én amúgy is nagyon szeretem az árnyalt karikat, ahol nem a mély ősgonoszság van meg, hanem csak valami miatt kénytelen keményebb életet élni az illető. Ebben vannak lehetőségek, meg távlatok, szóval le a kalappal! Nagyon tetszik az egész koncepció, tuti, hogy remek dolgokat tudsz majd kihozni belőle! Szépen fogalmaztál meg mindent, a jellem leírásod és kiváló lett, jó kis kifejtős, de hát egy ilyen nehéz sorsú fickónál ez nem meglepő. Nem is húzom tovább az idődet, menj foglalózni, ha még esetleg nem tetted meg, én pedig mindjárt megmerényellek egy üzivel.