2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Amikor kész lennél mindent bevallani,de rájössz, hogy minden reménytelen..."
Főkarakter: Camrise Arogonte Teljes név: Theressa Ambrose Születési hely és dátum: London, 1981. Jan. 1. Csoport: Hollóhát Patrónus: Sün Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák (hatodik évfolyam) Képesség: Animágus (bejegyzetlen) Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Bájitaltan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Gondolom itt most a belső tulajdonságaimról kéne mesélnem, igaz? Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem... Nem azért, mert bonyolult lélek volnék, hanem mert szerintem egy embert nem lehet bemutatni, hisz állandóan változik a jellemünk különböző események leforgása miatt, de megpróbálom. Lényegében egy kedves és (sajnos) naiv lány vagyok. Nem nevezném magam bonyolult léleknek, sőt, egyáltalán nem vagyok az. Én pusztán tiszta szándékokkal rendelkezem. Nem szokásom félrebeszélni, sőt mindig nyíltan elmondom azt, ami a fejemben jár. Sokat beszélek és ezt Isaac tudja a legjobban igazolni, hisz mikor együtt vagyunk, akkor állandóan van valami témánk, jobban mondva témám, amiről órákig tudnék beszélni... Nem is tudom, hogy mikor volt olyan utoljára, hogy fél percnél tovább tartott volna a beálló, kínos csend. Szinte mindig jó kedvem van és kicsattanok a boldogságtól, de ez nem mindig volt így. Pontosan hét évvel ezelőtt ölte meg az anyámat egy volt halálfaló... Pusztán a származása miatt, hiszen anyukám mugli volt. Ha már az előbb szóba jött Isaac, ideje lenne mesélnem a kapcsolatunkról - erről könnyebb és jobb beszélni, mint anyuról - : barátok vagyunk, és én vagyok az a lány, aki titokban leveleket küld neki, szerintem az idegeire megyek vele, de ott letudom írni azt, amit érzek... Nem szándékosan megyek az idegeire, csak hát... Lehet, hogy... Lehet, hogy vannak iránta érzéseim is, amelyek többek, mint a baráti kapcsolatban megszokottak, vagyis ezt bizton állíthatom. Ezért szeretnék minél több időt tölteni vele... Elhatároztam-e magam, hogy elmondom-e neki ezt az egészet? Igen, tervben volt, de soha nem tudtam megtenni, másrészről pedig ő biztos, hogy nem érez így... Mondhatni okos vagyok és elég sok mindent tudok, ezért sokan unalmasnak és bátortalannak neveztek... Pedig vakmerő vagyok és bátor, hisz nem kis tett leugrani egy hídról ezen állítások megcáfolása érdekében... Persze ezt nem díjazták, de megtettem... Megpróbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy elmúljanak ezek az érzéseim, mert... Nem akartam ilyet érezni olyasvalaki iránt, aki sose szeretne, csak... Történt egy kis baleset, elküldtem egy olyan levelet is, amit aláírtam. Nem volt könnyű rávenni, hogy had olvassam fel én, azonban kivételesen megengedte - szerencsére, mert nem volt más ötletem -, és együtt röhögtünk rajta, bár nekem annyira nem volt vicces, nekem fájt, hogy.. Mindegy, lapozzunk. Néha hozok furcsa és megmagyarázhatatlan döntéseket az életben és ide tartozik az is, hogy majd iskola Pszichológus akarok lenni... Tudom, most értetlenül nézel, hogy miért mondok ilyeneket, ha kedves, aranyos és segítőkész vagyok... Hát azért, mert minden bizonnyal én panaszkodnék a pácienseknek, hogy mi is az én életemben a baj. Van az az általános kép a pszichológusokról, hogy alszanak, miközben a beteg beszél. Na, hát ez részben igaz, mert általánosságban segít az embereken az, ha elmondják, hogy mi is a gondjuk... Ezt persze tapasztalatból mondom, hisz nekem mindig segít. Apukám egy jómódú varázsló családból származik - apu titokban vette el anyát, miután az teherbe esett - anyu pedig egy mugli családból való. de mint mondtam, anyu már... meghalt és pont ezért csonka a család. Legjobban egy naiv, jólelkű és beszédes lányhoz tudnám hasonlítani magam. A családom meg nem nagyon kedvel engem se, ahogy anyát sem kedvelték, hisz... A nagyiék azt akarták, hogy a fiúk egy szintén gazdag varázslócsaládból származó nőhöz menjen hozzá, de apu inkább kezébe vette a sorsát, és a maga ura lett, nem engedte, hogy a szülei elrontsák az életét, és épp ezért tisztelem és becsülöm aput mindennél jobban.
Megjelenés
Hogyan is nézek ki? Nem tudom elmondani... Nem lehetne megkérni valaki mást? Na jó, viccet félre téve, nem is tudom... Nem azért, mert olyan gyönyörű lennék, hanem mert egyszerűen nézek ki. Nem is nevezném magam szépnek, olyan átlagos vagyok... Persze mások szerint ez nem igaz, és csak kéretettem magam, de erre csak egy kérdésem lenne: ha nem lennék szőke, akkor is ilyen lenne a külsőm? Sajnos szerintem nem... A mások által emlegetett "jó csaj" kategóriába egyáltalán nem sorolnám magam, de mindegy... inkább hozzákezdek, kezdjük az általános dolgokkal: 165 cm magas vagyok, vagyis az utolsó méredzkedésnél, mintha ezt mondták volna. A súlyom titok, és nem igazán dicsekednék vele, szerintem volna hova fogynom... Talán olyan ovális formájú a fejem? Bár a szemeimet imádom, mert kékek és van az a kellemes és meleg pillantásom, amivel segítek állítólag más emberek jókedvén, vagy mit is mondanak... Kellemesen ívelt szemöldököm van és természetes göndör szőke hajam. Állam finom, puha ívű. Az alkatom talán karcsú - teltkarcsú -, és megkockáztatom, hogy a csípőm sem széles, hogy ne legyen elég nőies. Általában lazább és könnyebb ruhákat hordok, és nyáron mindenképp a szoknyákat részesítem előnyben... Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy néha-néha kell szemüveget hordanom, amit nem igazán szeretek. Mások szerint jól áll nekem, de nem hiszem, inkább kiemeli, hogy mennyire nagy az orrom.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem el, amit elkezdek, de történt egy rossz dolog... Elküldtem egy levelet úgy a "srácnak", hogy véletlenül aláírtam. Épp szomorú voltam és sírtam, abban a levélben öntöttem ki a szívemet és vallottam be neki, hogy fáj, hogy nem veszi észre, hogy szeretem... Talán hirtelen haragból írtam mindent, és azért írtam alá, nem tudom, de szerencsére minden sikerült, vagyis a levelet visszaszereztem. Nagyon nehéz volt ám, mert minden levelét, ami a titkos hódolótól volt, ős olvasta el, vagyis hangosan olvasta fel nekem és együtt szoktunk nevetni azon, hogy miket írnak neki. Már rengetegszer akartam elmondani neki, hogy aki a leveleket küldi, én vagyok... De nem mertem megtenni, nincs hozzá elég bátorságom, s pont ezért írok most neked, és öntöm ki a szívemet. Annyira nehéz minden, mióta anya elment, annyira fáj, hogy már nincs és tudom, hogy neked is elviselhetetlen a fájdalom, de... Most is arra kérlek, hogyha találsz valakit, akkor ne engedd elmenni, én elfogom fogadni a döntésedet, és remélem boldog leszel... Nem kívánok mást, csakhogy újra boldog légy, és újra lássam a szemedben a csillogást, mint egyszer régen. Nem fordulhatsz magadba, nem maradhatsz örökké egyedül, hisz egy jóképű és jólelkű férfi vagy, a nők odalennének egy ilyen férfiért, mint amilyen te vagy... Tudom, hogy nem találsz még egy olyan, nőt mint amilyen anyu volt, de... Addig nem fogod tudni elengedni, míg le nem állsz a nyomozással, és fel nem adod a reményt, hogy megtalálod a gyilkost. Túl sokat dolgozol, nem fogod bírni, ezért... Kérlek, hogy... Állj le! Keress valakit, és légy boldog, ha már nekem nem jön össze a fúval, akkor neked teljesüljön. Még valamit el kell mondanom, hogy... Tudom ez még korai, de idén nyáron nem szeretnék elmenni nyaralni, inkább meg szeretném látogatni Isaac-t! Igen... Most már elmondom neked is, hogy a fiú, akibe a lányod már lassan 4 éve fülig szerelmes nem más, mint Isaac Frewen... De befejezem levelem! Majd a következőben többet mesélek majd, legyen annyi elég, hogy szeretlek és aggódom érted! Kérlek pihenj többet és kezdj új életet!
Lányod, aki mindennél jobban szeret és félt: Thessa
És megint egy levelet írok neked, melyben elmondok mindent, mit nyilvánosan nem tehetek. Tudom neked semmit sem jelent, amit írok és magam sem jelentek neked semmit sem, de te nekem többet jelentesz, mint gondolnád. Mindenki olyan sokat beszélt a híres szerelemről, de egész addig nem értettem miről beszélnek, míg meg nem láttalak. Érzem, hogy olyan hatással vagy rám, mint eddig senki sem volt... Egyszerűen alig kapok levegőt a közeledben, ha pedig megpillantalak, akkor szívem hevesebben ver, egy olyan ritmust vesz fel, melyet eddig nem ismertem és szeretem ezt az érést, mert úgy érzem, hogy kötődöm hozzád annak ellenére, hogy észre sem veszel. Ezzel nincs is baj, én szeretlek téged távolról s közelről is, hisz nem mindenkinek adatik meg a viszonzott szerelem, ahogy nekem sem adatik, de... Neked remélem egyszer lesz részed abban, hogy megtalálod, és a lány szeretni fog, mert megérdemled. Humoros vagy, eszes, vicces és szeretni való, melyik lány nem akarna téged? Még ha csak titkon is, de akkor is akarnak... számodra eme szöveg biztos, hogy nyálas, de veled álmodok, és ezek az álmok lettek az én féltve őrzött kincseim, hisz olyankor velem vagy, az enyém vagy és nem csak egy puszta elérhetetlen álom, melyre soha nem tehetek szert... de lassan zárom levelem, és... Mint ahogy mindegyik végén szerepelt, akkor ebből sem hagyom ki, hisz SZERETLEK! Légy boldog és találj egy olyan lányt, akit szeretni fogsz, de ha rám bukkannál, akkor biztos lehetsz, hogy én szeretnélek és senkiért el nem cserélnélek... Azonban inkább ezt a levelet egy verssel zárnám, egy olyan verssel, melyet hetekig kerestem.
A vágy Vágy az, amit akkor érzek, amikor téged nézlek, Vágy, amit mások hiányukban éhezve éreznének.
Bár már megtanultam bánni vele, és nem féktelen, De újra és újra előtör, hogy aztán áshassam mélyebbre.
Földet rá, hess innen, vagy csak csitulj, nyughass! Nem ma van a nap, amikor elszabadulhatsz.
Vagy ha már ennyire kitörnél, és irányítani akarsz, Légy észnél, arc, lássuk, mily ügyesen takarsz.
Rejtsd el, ne lássák rajtam, hogy szellemem több, Mint holmi rendszer, mely álláspontja vonal vagy kör.
Mert ha megtudják, minden munkám romba dől. Géptelen testemben nyomtatott áramkör, lelkemben tőr.
Nekem minden vonal is meg kör is nulla és egy. Csak az a kérdés, honnan nézem, hogyan fogom fel.
Talán én is gép vagyok és a programom az ellentmondás. De ami biztos, hogy nem gépi tulajdonság...
A vágy az, ami akkor éget, amikor tényleg érzek, Vágy, amely ha betöltetlen, lelkem keserítené meg.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem el annyi minden történt, mióta nem láttuk egymást, és ez a leggyorsabb módja, hogy közöljek veled mindent, amit történt. Egy kérésem lenne hozzád, hogy ha elolvastad ezt a levelet égesd el! Jobb félni, mint megijedni. Szóval sajnálom, hogy beteg lettél... Sokat aggódtam érted, nem gondoltam volna, hogy arra az édességre allergiás vagy, ne haragudj! Azt hittem, hogy boldoggá tudlak tenni egy kis csokival, tényleg nem győzök elégszer bocsánatot kérni tőled... Tudod, vagyis jobban mondva te tudsz csak mindent, hogy mi van köztem és a titkos fiú között, csodálom hogy még nem jöttél rá, hogy kiről is van szó, hisz szinte mindig együtt vagyunk... Lassan már öt éve ismerem és négy éve vagyok tisztában azzal, hogy mit is érzek iránta... majd mikor hullarészegen lopott tőlem egy csókot... Nem is tudom, hogy emlékszik-e rá, vagy annyira részeg volt, hogy emlékszik-e rá, de szerintem nem... Annyira vártam, hogy másnap közölje velem, hogy menjünk el kettesben valahova a birtokon beszélgetni, de nem így lett, mert... Végül ha nem emlékszik, akkor nincs megbeszélni vele, inkább leveleket írogatok neki, ami tudod miből áll, szerelmes vallomásokból, de ott legalább megtehetem, ha már személyesen nem... Miért nem vallom be neki, hogy én vagyok az a lány? Két okból! 1. Hangosan felolvassa a leveleimet és együtt röhögünk rajta... 2. Miért szeretne egy olyan lányt, mint amilyen én vagyok? Nálam csak sokkal szebbek vannak, akik... Talán félek, hogy vége lenne a barátságnak, nem akarom elveszteni, hiába végződhet máshogy, egyszerűen nincs hozzá bátorságom, hogy megtegyem... Félek és tudod, hogy belehalna a lelkem, ha ki kéne tépnem onnan... Már elvesztettem anyut, igaz más körülmények között, de akkor is félek. Sőt mióta anyu elment, apu csak munkájának él, és megrögzötten keresi a gyilkost, de félek, hogy igazam lesz... Szerintem a nagyiék béreltek fel valakit, hogy takarítsa el a felesleges muglit és a kölykét, ahogy egyszer beszéltek rólam... Utálnak, mióta megszülettem és nem én akartam megszületni! Nem én akartam a világra jönni, hanem anyu és apu együtt szerettek volna engem, és mire kellett megszületnem? Sose szerettek és ezt éreztették rendesen... Tudom emlékszel még arra, hogy egyszer kék-zöld foltosan mentünk együtt oviba, akkor azt mondtam, hogy... Leestem a fáról, de az igazat megvallva a papa vert meg a papucsával... Érted már miért nem mesélek sose a családomról? Félek tőlük és alig várom, hogy valaki szeressen, hogy egyszer érezhessem, hogy valakinek fontos vagyok, hogy valaki nem ítél a származásom miatt... Természetesen apu semmiről sem tud, azt sem tudja, hogy mikor... Hétéves voltam, akkor a másfél méteres hajamból, hogyan lett olyan rövid... Tudom gyerekes és lényegtelen, de a mama levágta egy rozsdás ollóval, álmomban, amire persze felébredtem, mert nagyon húzta a hajam vágás közben, és egész este... Sírtam a hajam mellett... Annyira fáj, hogy ezt csinálják... Nem akarok velük élni, és mégis miért vagyok ilyen személyiségű? Nem engedem, hogy elvegyék a fényem, a lelki erőmet és egyediségem... Bármit tehetnek, nem ölhetik ki belőlem, nem szerezhetnek tudomást Isaac-ről sem, mert nem tudom, hogy mit csinálnának, ha megtudnák, hogy kibe vagyok szerelmes... Nem akarok nyarat! Nem akarok hazamenni, hogy folytassák a terrort, amiben eddig éltem, elegem van... De nagyon eltértem a tárgytól, nem is ezért írtam, hanem mást akartam neked elmesélni, nem a múltamat... Már csak jobb lehet, na de szóval Isaac... Múltkor hirtelen haragból írtam egy levelet, mikor kinevette az utolsót és aláírtam a nevemmel... Nagyon megijedtem és nem tudta, hogy hogyan szerezzem vissza a papírt, de végül rájöttem, hogyha megkérem, akkor talán megengedi, hogy felolvassam a levelem, és együtt röhögjünk rajta... Annyira fáj, hogy kiröhögi az érzéseimet, ha megtudná, hogy én írom le ezeket, akkor mi lenne? Bele se merek gondolni, de végül megengedte, hogy felolvassam és nem kérte szerencsére vissza, gondolom nem érdekelte annyira, hogy mi van benne... Miután röhögtünk egy jót, akkor elviharoztam és elégettem a levelet, egy nagy hiba volt... De te is tudod, hogy iskolás éveim alatt történt még egy hiba, amikor leugrottam arról a hídról. Joe állandóan szekált, hogy egy rendes kis tünemény, aki semmire sem képes, és egy élettelen kis nyűnyűge vagyok. mondtam neki, hogy mit kell tennem annak érdekében, hogy ez megváltozzon, azt mondta, hogy ugorjak le egy hídról, és ússzak az egyik folyóban. Kerestünk is egy hidat és valaki azt mondta nem kell megtennem, hisznek nekem, de én megtettem, és leugrottam, éreztem, hogy a vízben vagyok, de nem mozdultak a végtagjaim épp ezért, pár másodpercig lent maradtam... Tudtam, hogy nem szabad pánikoznom és, hogy le kell nyugodnom... Hát összeszedtem magamat, majd kiúsztam a partra... Szerencsére nem lett semmi bajom, csak egy kicsit fájt a fejem és a szemem, mert piszkos volt a víz. DE a többi iskolás évemben nem volt semmi ilyen, rendes voltam és nem kaptam büntetést, sok barátom van és boldogok vagyunk, szünetben még tervezzük is, hogy majd elmegyünk pizzázni, de ideje lenne már valami olyat találni, amivel könnyebben fel lehet venni a kapcsolatot, mint egy bagoly, nincs igazam? Na most egyelőre ennyit írok, majd holnap meglátogatlak, ha semmi sem jön közbe, és remélem nem haragszol, hogy miattam kerültél oda...
Heyho! Nagyon-nagyon köszönöm a sok-sok változtatást, átírást, hozzáírást, és a türelmet, amivel kezelted a kukacoskodásom. Meglett az eredménye, szerintem sokkal átgondoltabb és kiforrottabb lett a karakter, így már minden rendben is van vele, az alapkoncepciója tetszik. Remélem, szegénynek nem kell már sokáig közösen röhögnie önmagán a barátjával, és szép lassan az ő sorsa is jobbra fordul. Foglalózz, ha még nem tetted volna, és irány a játéktér!
