William Niven Royceston

Tárgy: William Niven Royceston 2015-08-10, 09:23

[You must be registered and logged in to see this image.]
" Azt mondják, kockázat nélkül nincs nyereség. Talán többről is szól. Kockázat nélkül nincs kaland, felfedezés, beteljesülés. Úgyhogy ne vesztegesd az időt! Vágj bele, és élvezd, ami jön!"

Főkarakter: Aaron Prusseit
Teljes név: William Niven Royceston
Születési hely és dátum: Aberdeen, 1986. május 16.
Csoport: Hollóhát
Patrónus:Uráli bagoly lesz
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tanuló
Képesség: ‒
Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Gyógynövénytan - Tehetségtelen

Jellemed kifejtése

Nem vagyok nagyszájú, sőt, egészen csendes vagyok. Nem szájhősködöm, nincs feltűnési viszketegségem, pedig simán lehetne, hiszen tényleg nagyon vágyom néhány barátra. Nem pénzzel, vagy egyéb eszközökkel akarom elérni, hogy kedveljenek, hanem csak annyit szeretnék, hogy önmagamért szimpatizáljanak velem.
Nem vagyok félénk, egészen nyitott vagyok minden újra. Ahogy a legtöbb gyerek, én is kíváncsi vagyok, vágyom a kalandokra, noha nem vagyok olyan buta, hogy csak úgy, minden nélkül belevágjak egybe, de ettől még ugyanúgy él bennem a felfedezés iránti vágy. Szerintem ezt anyutól örökölhettem.
Viszonylag műveltnek mondanám magam, elvégre a nagyi igen jól belém verte az etikettet, bár az más kérdés, hogy néha nem érdekelnek a szabályok, ha épp egy jó csíny van kilátásban. Mondjuk, magamtól nem kezdek el rosszalkodni, csak akkor, ha akad egy „bűntársam”, mert addig megmaradok a fenekemen.
Ha valami rosszat csinálok, akkor általában addig bűntudatom van, amíg be nem vallom a dolgot valakinek. Igyekszem mindenkivel őszinte és önzetlen lenni, mert így helyes. Nem tesz boldoggá mások megbántása, vagy megverése, sőt, sose vertem meg másokat.
Türelmes vagyok. Szeretek olvasni, sakkozni, de a kviddics, vagy bármilyen más sport nem vonz.
Ha egyszer lesznek barátaim, akkor mellettük biztosan kitartok, bármi legyen is, mert nem szeretek csalódást okozni. A felnőttekre általában hallgatok, hiszen felnőttek, elvileg jobban értenek a világ dolgaihoz, bár néha megkérdőjelezem az ő szavaikat is.
Hoppá, még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nem szeretem a buta meg a gyerekes embereket, valamiért egyik tulajdonságot sem találom vonzónak másokban. Ja, meg anyu szerint nem tudok tájékozódni, pedig ez nem igaz, szimplán csak kerülőúton megyek! De egyébként, abban igaza van, hogy nem ismerem el a hibáimat, és szégyellem magam a baklövéseimért. Viszont, most többet nem szeretnék magamról mesélni.

Megjelenés

Olyan középmagas vagyok, legalább is, nem tűnök ki a tömegből, bár ez még változhat, hiszen még növésben vagyok. A hajam viszonylag hosszú, és pont olyan fekete, mint apának, ráadásul folyton a szemembe lóg, hiába próbálom eltűrni, viszont nem akarom nagyon levágatni se. Az arcom folyton sápadt, hiszen inkább a mágikus tárgyak meg a könyvek között töltöm a szabadidőmet, mint a napfényen.
Vékony vagyok. Nem eszek eleget, hogy hízzak, nem mozgok eleget, hogy izmosodjak, így megmaradtam egy vézna, gyenge kis srácnak. Sebaj, nem a fizikai erőmmel akarok érvényesülni, hanem az eszemmel.
Nem tudom, mit mondhatnék. Nemigen szoktam gesztikulálni, az arcmimikám se olyan kifejező, mint egyeseknél.
Egy teljesen átlagos aranyvérű varázslótanonc vagyok, aki szereti a kényelmes, mégis valamennyire elegáns ruhákat. Nem szeretem, ha rendezetlen a külsőm, mert azért az első benyomások mégis csak fontosak, na meg a családom se szeretné, ha úgy néznék ki, mint egy hajléktalan. Kedvelem a kötött pulcsikat, mert olyan jó melegek, de az ingektől, az öltönytől és az egyenruhától sem akarok meghalni, elvégre, sose rossz az, ha alkalomadtán az ember ad kicsit magára.

Életed fontosabb állomásai

Anyukám mardekáros volt, apu pedig hollóhátas. Ennek a fura párosnak lettem én az eredménye. Apu jelenleg átoktörőként dolgozik, na meg egy ereklyékkel áruló boltot üzemeltet az Abszol úton, ahová anyu hozza az árut, mert ő hivatásos ereklyevadász. Szóval, röviden úgy fogalmazhatnám meg, hogy olyasmi a munkájuk, mint a Zsebpiszok közbeli Borgin & Burkes, csak ők nem árulnak átkozott holmikat.
Néhány furának tartják, hogy a szüleim a származásuk ellenére ‒ ugyanis aranyvérűek vagyunk ‒, ilyen munkát vállaltak, mások szerint egy minisztériumi állással többet keresnének, de anyáéknak más a véleménye. Ők úgy gondolják, hogy rendelkezünk annyi vagyonnal, hogy egy kevésbé jövedelmező dologgal foglalkozzanak, amit még szeretnek is. Bár, azért a boltunkba minden nap betér valaki, de nincs akkora forgalom, mint mondjuk más Abszol úti üzleteknél. Egyébként, néha én is be szoktam nekik segíteni, mert nem szerettem otthon unatkozni, vagy a nagyi uncsi történeteit hallgatni a nőegyletről, amelynek a tagja. Esküszöm, amióta a nagyapa meghalt, azóta egyre nagyobb butaságokat talál ki, és azokkal traktál minket, merthogy velünk él.
Eredetileg anya, apa, a nagyi, a nagyapa meg én éltünk öten a birtokunkon, de azóta csökkent a létszám, vagyis… Pont, hogy nem, mert a nagymama tele zsúfolta a házat macskákkal. Ráadásul, nincs tekintettem rám, ugyanis allergiás vagyok a macskaszőrre. Hiába kértem, hogy inkább vegyen egy kutyát, nem neki tizenhárom macska kellett, ezért otthon javarészt tüsszögni szoktam. Talán ezért is menekülök rendszerint az üzletbe, mert oda legalább nem követnek a nagyi bestiái.
De, talán nagyon elkanyarodtam a témától, mert úgy terveztem, hogy inkább magamról mesélek. Szóval, bár Aberdeenben születettem, és anyai ágról a családom nagy része is Skóciában él, én mégse érzem magam skótnak. Persze, az ott élő rokonaim nagyon kedvesek és közvetlenek, de valamiért némelyükkel nem jövök ki jól túlzottan. Mármint, egy-két unokatestvérem talán már túlságosan is nyitott nekem. Igazából, ezzel a kis kitérővel csak azt szerettem volna megemlíteni, hogy sose éltem Aberdeenben, csupán a szüleim éppen rokonlátogatóba volt, amikor nekem kedvem szottyant megszületni, mert egyébként egy London környékén lévő birtokon élünk, elrejtve a muglik szeme elől, épp ezért nem is nagyon volt lehetőségem ismerkedni másokkal.
Bár, amikor kisebb voltam, akkor tökéletesen megelégedtem azzal, hogy a nagyszüleimmel meg a szüleimmel élek. Volt néhány házimanónk is, de a nagyi nem örült neki, ha velük játszottam, mert szerinte csak elvontam a figyelmüket, és nem dolgoztak. Ezért hát anyuék cipeltek magukkal a boltjukba, bár olyan nyolc évesen, a Hop-hálózatot használva én is akármikor át tudtam ugrani oda. Egyre több időt töltöttem az üzletben, mert a nagyi egyre házsártosabb lett, és hamarosan elveszítettük nagyapát is. Vagyis… Nem teljesen, mert bár meghalt, a szelleme még mindig ott kísért a birtokon, hogy a nagyit bosszantsa.
Apu elmondása szerint ez a terület mindig is a Roycestonoké volt, ezért nem csak olyan bűbáj ült rajta, hogy elrejtsen minket a varázstalanok elől, hanem olyan is, ami lehetővé tette azt, hogy megtanítsanak egy-két varázslatra, mert a Minisztérium nem érzékeli. Így tanultam meg például a lebegtető bűbájt meg egy-két apróságot, miután megkaptam a pálcámat Mr Olivandertől.
Ó, a fenébe! El is felejtettem mesélni, hogy megkaptam a levelemet a Roxfortból! Nagyon izgatott voltam tőle, hiszen végre nem látom egy ideig a nagyit (jó, tudom, ez gonosz volt), és végre találkozhatok hozzám hasonló gyerekekkel. Persze, így is voltak ismerőseim, anyuék barátainak a gyerekei, de egyikükkel se sikerült szorosra fűznöm a kapcsolatot, mert ritkán találkozunk, így aztán abban reménykedek, hogy majd a suliban szerzek néhány barátot.
Ráadásul egyre különösebb dolgok történnek otthon. Az utóbbi egy évben vettem észre, hogy a szüleim folyton takargatják a bal alkarjukat, mintha félnének, hogy meglátok rajtuk valamit. Sőt, még a pincébe se mehetek le egyedül, de egyszer meglestem apát, amikor kinyitott egy titkos ajtót, de oda sajnos már nem sikerült bejutnom. De a titkos ajtó felfedezése óta alaposan átvizsgáltam a házat, és még több ilyen rejtett zugra bukkantam. Ráadásul, amióta az eszemet tudom, furcsa alakok mászkálnak hozzánk, és tuti nem az üzlet miatt. Néha olyan érzésem van, mintha anyuék valami szekta tagjai lennének, mert amikor ezek a kis összejövetelek zajlanak, akkor kiküldenek az udvarra játszani, vagy elküldenek a rokonaimhoz, mindegy csak épp ne legyek otthon. Nem tudom, hogy miért csinálják ezt, vagy éppen mit titkolnak előlem, de valami nincs rendben, és én a végére fogok járni a dolognak! Már, ha valamikor ismét otthon leszek…

Tárgy: Re: William Niven Royceston 2015-08-10, 12:05

Elfogadva!

Szióka Kalandor!
Nos első körben annyit, hogy remek házba kerültél, a Hollóhátasok elég összetartó csapat és a barátságok elég hamar születnek és hosszú ideig élnek is. Smile

Másodszorra pedig, tetszett az előtörténeted, rugalmas, megmosolyogtató és klassz lett. Nekem elnyerte a tetszésem. Wink

Bizonyára sikerül majd beilleszkedni a Roxfort világába, mint friss varázslótanonc.
Ha már foglalóztál akkor már csak a játékteret kell meghódítanod és kideríteni a szüleid titkát Wink

Jó játékot! Very Happy

» Képességdobás
» Játssz velem!