2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Főkarakter: Titkos karakter Teljes név: Bellatrix Lestrange Születési hely és dátum: London, 1951. január 08. Csoport: Ex-Halálfaló Patrónus: - Évfolyam (szak) / Foglalkozás: - Képesség: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Mindig is voltak szadista hajlamai, de ez a környezetében senkit sem zavart. Így ezek meg is maradtak, hiányzik belőle a könyörület, a megértés, az együttérzés. Boldoggá teszi mások szenvedése, és szereti kínozni azokat, akik szerinte arra ítéltettek. Vallja, hogy csak az aranyvérű varázslók és boszorkányok uralkodhatnának, és hogy a Roxfortba se vegyenek fel mugli származású diákokat. Képes néha emberi érzelmekre is, szereti a húgát, az unokaöccsét, Dracót, és a férjét is, bár nem szerelemmel. Fontos számára a család. Voldemort végső bukása óta csak árnyéka önmagának, szokásosnál is deviánsabban viselkedik, gyakran kedvetlen, és nem csinál semmit, de jobb napjain azzal foglalkozik, hogy a megfelelő nézeteket elültesse a családban lévő gyerekek fejében, és hogy kiegészítő oktatást kapjanak a roxforti tanulmányok mellett, amiben csak arra nevelik őket, hogy az olyan ellen küzdjenek, mint amilyen ő is.
Megjelenés
Hosszú, fekete göndör haj, fekete szemek, sápadt bőr. Régen gyönyörű nő volt, de meglátszik a külsején a több évig tartó azkabani fogság. Fekete ruhákat hord, gyakran csuklyás köpennyel, mert ha nem akar feltűnést kelteni, csak így tud kimenni az emberek közé. Magassága átlagos, és az Azkabanban töltött évek ellenére megjelenése még mindig tiszteletet parancsoló. Külsején is látszik, hogy nem egészen normális és nem ajánlott a közelébe menni olyanoknak, akiknek félnivalójuk van tőle. Néha sminkeli magát, többnyire, ha a húgával találkozik, hogy ne aggodalmaskodjon miatta állandóan. Karján ott található a Sötét Jegy, már csak halványan, és soha többé nem fog feketén felizzani.
Életed fontosabb állomásai
Nem gondoltam volna, hogy valaha olyannal keveredek párbajba a másik oldalról, aki jobb legilimentor még Albus Dumbledore-nál is. Az auror hamar felmérte, hogy pálcahasználat és átkok szempontjából hátrányban van velem szemben, ezért kihasználva, hogy az utóbbi hónapokban nem teljesen vagyok önmagam, és az elmémet védő falak erősen repedeznek, mentális támadást indított ellenem. Ennek ellenére nem volt könnyű dolga, de mégis, mikor legilimenciát használt, szinte legyőzött engem. Éreztem, hogy behatol a tudatomba, és én nem tudok védekezni ellene…
Egy fekete, egy barna, és egy szőke hajú kislány ülnek egy gyönyörű kertben a legnagyobb fa alatt. – Add vissza, Bella! – kiáltotta a barna hajú lány, de az említett csak megrázta a fejét, és kartávolságon kívülre ugrott a közönséges plüssmackóval. – Anya megmondta, hogy nem játszhatsz ilyen mugli vackokkal, Meda! – A fekete hajú lány ezüstollóval esett neki a játéknak, és amíg Andromeda sírva toporzékolt, a harmadik lány ijedten rejtette a háta mögé porcelánbabáját.
Egy pillanatra sikerült visszavernem a támadást, így ez az emlék nem folytatódott tovább. De honnan szedte elő, és mire megy vele ez az auror? Mit várt, hogy gyereknek talán jobb voltam, mint most? Nagyon téved. Aranyvérű családból származom, és mint legidősebb gyermek, az én nevelésemre fordult a legtöbb idő. Eszem ágában sem volt csalódást okoznom szüleimnek, akiktől mindent megkaptam a testvéreimmel együtt. Igyekeztem hát mindig a kedvükben járni, ezért szinte soha nem is volt rám panasz.
Tizenegy éves, büszke tartású, hollófekete hajú lány áll több tucat gólya közt beosztásra várva. Nem kell sok idő, és az ő nevét szólítják. Magabiztosan vonul ki, gőgösen nézve mindenkire, aki csak a látóterébe kerül. Helyet foglal a széken, és a Süveg szinte gondolkodás nélkül kiáltja: Mardekár! Tapsviharban tör ki a bal szélső asztal, Bellatrix elégedett mosollyal csatlakozik új társaihoz, folytatva a több generációs családi hagyományt.
– Nem találod, amit keresel, auror? – kacagok fel, hiszen mi másért kutatna tovább, ha nem kifejezetten egy dolgot akar? Kivédi az átkaimat, nem is csoda, a Minisztérium már csak a legjobbakat küldi rám. Ahogy az várható volt, a Mardekárba kerültem, másképp nem is történhetett volna. Barátokra, társakra leltem, akik mind kifogástalan származásúak voltak, és közös nézeteket vallottunk a varázshatalmúak felsőbbrendűségéről. Elvetettük az ostoba oktatási szemléletet, miszerint harcolnunk kell a gonosz ellen. Mi a gonosz? Ki mondja meg?
– Bellatrix, apáddal kiválasztottuk a vőlegényedet. A dolgot már el is rendeztük a Lestrange-családdal, jövő hétvégén megismered Rodolphust. Kiváló a származása, jó állása van a Minisztériumban, az öccse évfolyamelső az iskolában – sorolja a leendő férj és családja kiváló tulajdonságait Mrs Black. – Jobb férjet nem is kaphatnál. – Bellatrix engedelmesen bólogat anyja szavaira. – Köszönöm anyám, hogy ennyit fáradtatok. Már nagyon várom, hogy megismerhessem.
Az esküvőt meg is tartottuk, miután elvégeztem az iskolát. Mi, aranyvérűek korán házasodunk, és a házasságnak szinte sosincs érzelmi alapja, ez az „szerencse” csak a húgomat, Narcissát érte, mikor hozzáment Lucius Malfoyhoz. Én sem éreztem semmit a Rodolphus iránt, de tudtam, hogy hozzá kell mennem, mert ez a szokás. Végül sokkal jobban kijöttünk egymással, mint azt korábban gondoltam. Onnantól kezdve más dolgom sem volt, mint részt venni az összes nagy esten, amit anyám és anyósom szervezett, mert minél több ilyet szerveztél, annál jobban felnéztek rád és annál többet dicsértek és emlegettek. Persze az évek múlásával ez már kiment a divatból, az utolsó ilyen talán tíz éve történt… de mit érdekli mindez ezt a szánalmas aurort?
– Híveim! A holnapi napon új tagok csatlakoznak körünkbe – tekint körbe az összegyűlt halálfalókon Voldemort. – Lassan, de biztosan nő azok száma, akik szerint az elveinknek mérvadónak kell lenniük az egész varázslótársadalom számára. Hamarosan eljön a mi időnk! – zárja rövid beszéddel az aznapi gyűlést, és útjukra engedi követőit. – Bella, te maradj még – szól a távozni készülő nő után, aki csodálkozva, nehezen leplezett boldogsággal fordul vissza. A varázsló nem szólal meg azonnal, miután mindenki távozott. – Figyelemmel kísértem az eddigi tevékenységeidet – kezdi, miközben lassú köröket ró le a teremben. Bellatrix a padlón térdel, és nem mer feltekinteni. – Bár még fiatal vagy, mégis úgy gondolom, hasznos lehetsz a számomra. Van benned valami, ami a többiekből hiányzik… ezért úgy döntöttem, téged ér az a megtiszteltetés, hogy én magam foglak tanítani. – A nő a szavak hallatán hirtelen pillant fel. – Köszönöm, Nagyúr! – suttogja könnybe lábadt szemekkel, szinte nem is hisz benne, hogy valóban így lesz.
Pedig így volt, tanított engem, olyan varázslatokra, amiket te, szánalmas auror, még nem is láttál! Nem is fogsz, ha sokáig vájkálsz az emlékeimben… A férjemmel akkor csatlakoztunk a Nagyúrhoz, amikor először hallottuk, hogy visszatért az országba. A szüleim rokonságában voltak olyanok, akik már akkor ismerték és csatlakoztak hozzá, mikor még a Roxfortba járt, így hát első dolguk volt elújságolni a hírt, hogy visszatért. Természetes volt hát, hogy csatlakozunk mi is. Idővel egyre nagyobb hatalomra tett szert, és nekünk egyre fontosabb feladatok jutottak… Bár egyszer-kétszer előfordult, mégis mindig arra törekedtem, hogy ne okozzak neki csalódást… Szerettem, ő volt az egyetlen, akit valaha is szerettem, és tudom, hogy ő sosem gondolta így, mégis akkor voltam a legboldogabb, ha kaptam egy dicsérő szót, vagy ha csak rám nézett…
– Utolsó ki mocskos véráruló! Ezt nem élem túl! – hallatszik egy idősödő asszony kiabálása az emeletről. A földszinten három fiatal nő, a szikrázó szemű Bellatrix, a lehajtott fejjel, némán álló Narcissa, és a zokogó Andromeda. – Mit képzelsz magadról? Tönkreteszed anyánkat, aki felnevelt téged, mindent magadott neked, és te félredobod a nevünket és a jó hírünket, hogy lelépj egy koszos muglival? – rivall rá a nővére dühtől remegve. – Bella, én szeretem őt, ti pedig nem ítélhetitek el, csak azért, mert mugli… – sírt a barna hajú nő, de Bellatrix a szavába vágott. – Ha nem ismerkedtél volna a söpredékkel, és nem jártál volna olyan helyekre, ahol az ilyen aljanép megfordul, ha elfogadtad volna anyánk döntését, és férjhez mentél volna Yaxley-ék kisebb fiához, mindez nem történt volna meg! Te nem vagy többé a testvérünk, és takarodj el a házból, véráruló! – Narcissa felnéz, és ugyan még mindig nem szól egy szót sem, de tekintetében tükröződik, hogy egyetért nővérével. Anyjuk újra elkezd üvöltözni fent, Andromeda pedig elkeseredetten dehoppanál.
Megérdemelte, amit kapott… Azóta egy kölyköt is szült annak a muglinak. Soha többé nem beszéltünk vele, sem én sem Narcissa. Anyám, amíg élt, még körülírni sem volt hajlandó. A nővérével együtt gyűlölték, aki hasonlóan járt a fiával, Siriusszal, aki egyszer csak fogta magát, és mindennek hátat fordítva megszökött otthonról. Nekem és a húgomnak feladatunk lenne, hogy felkutassuk Andromedát és megöljük a kölykével együtt, de eddig még nem sikerült rátalálnom. A lánya auror lett, na, szép, talán te ismered is… De ami késik, nem múlik, nem hagyom, hogy a családunkon örökre rajta maradjon ez a szégyenfolt, amíg nem ölöm meg őket, mindenki erről fog beszélni…
Három férfi és egy nő ül a Wizengamot tárgyalótermében a vádlottak székében. A bűnöket sorolják már lassan öt perce, szinte soha nem lesz vége. Gyűlölködő arcok merednek rájuk mindenhonnan, és dementorok suhannak mögöttük. A férfiak, különösen a legfiatalabb, szőke hajú, megviseltnek tűnik, de a nő nem. Ő büszkén ül a láncos székben, és fölényesen néz mindenkire, mint annak idején a beosztáskor. Nem tagadja egyik vádat sem, nem könyörög, mint a szőke, és nem fél a börtöntől. Az ítélet egyértelmű, egytől egyig életfogytig tartó azkabani fogságot szavaztak az esküdtek. De ő nem bánja, tudja, hogy a Nagyúr nem halt meg, és vissza fog térni, csak idő kérdése.
Minden az átkozott kölyök, Harry Potter miatt volt. Soha nem értettem, hogy élhette túl a támadást, nem lett volna szabad. Sirius, a véráruló unokatestvérem is belekeveredett, lecsukták, mint a Nagyúr leghűbb szolgáját, micsoda ostobaság! A férjemmel, sógorommal, és a kis Barty Kuporral felkerestük Longbottomékat, mert sejtettük, hogy ők tudnak valamit, ami segíthet a Nagyúr nyomára bukkanni. Addig kínoztam őket, amíg bele nem őrültek, de nem mondtak semmit… Ők is ostobák, mire mentek vele, a saját gyereküket nem ismerik fel, és soha nem gyógyulnak meg, ez rosszabb a halálnál, ami egyébként várt volna rájuk. A többi auror elkapott minket, és emiatt, meg visszamenőleg az összes elkövetett „bűn” miatt évekre bezártak az Azkabanba.
Középkorú, szőke hajú nő érkezik az Azkaban bejáratához. Kételkedik benne, hogy jó ötlet volt-e, de meggyőzi magát, a nővérének tudnia kell róla, mi történt. Túl sok itt a dementor, túl sok a szenvedés, kezdi egyre rosszabbul érezni magát. Még szerencse, hogy adnak mellé kísérőt, így nem kell félnie. Odavezetik a legszigorúbban őrzött cellák egyikéhez. Sötét van, ezért gyenge fényt varázsol a pálcája végére. – Bella, megismersz? Cissy vagyok… – térdel le a rácshoz. A másik nő nem messze ül tőle a túloldalon, de még ennél a halvány fénynél is látszik, hogy már csak nyomokban emlékeztet régi önmagára. – Annyi év után… miért pont most jöttél? – kérdezi ugyanolyan halkan, mint a húga. Narcissa nyel egyet. – Tudnod kell, hogy… vége van… ennyi volt. Senki nem tudja, mi történt, csak Féregfark volt ott, de őt elkapták. Gyáva alak, mindent bevallott a tárgyalásán, a Nagyúr vissza akart térni, de nem sikerült… – Bellatrix csak ül, és nem szól semmit. Még akkor is, amikor Narcissa már rég elment. Ül mozdulatlanul, és hagyja, hogy a könnyek végigcsorogjanak az arcán.
– Eleget láttál? – kiáltok rá az aurorra. Most már igazán dühös vagyok. Minden erőmet összeszedve sikerül őt kiszakítani a fejemből, eleget vájkált benne, többet is látott, mint szabad lett volna. – Crucio! – szegezem rá a pálcám, és hirtelen támadásom meglepetésként éri, nem tudja kivédeni. Élvezettel nézem, ahogy kínlódik, és lassan közelebb megyek hozzá. – Tetszett, amit láttál? – közelítek felé kegyetlen mosollyal, és csak arra a pár pillanatra szüntetem meg az átkot, amíg beszélek, hogy hallja. – A tudás, amit megszereztél, igen hasznos lesz neked és a társaidnak – folytatom, majd abban a pillanatban újra elkezdem kínozni. – De tudod, mit fogsz igazán sajnálni? – hajolok hozzá egészen közel, pálcámat a torkának szegezve. – Hogy nem adhatod át senkinek, amit kiderítettél… Avada Kedavra! – Esélye sem volt megúszni, elgyengítette az átkom. Mindig is a Cruciatus volt a specialitásom, eddig soha, senki nem tudta megtörni. Még most, jóval gyengébben, mint fénykoromban sem győzhet le akárki. A Nagyúr halála után a dementorok valamiért úgy döntöttek, nem engedelmeskednek többé a Minisztériumnak, inkább szabadon élnek, vadászva áldozatokra, és nem parancsolhat nekik senki. Mi kijutottunk az Azkabanból, de azóta bujkálva kell élnünk. Az életben szinte minden motivációmat elvesztettem. Már csak egy fontos maradt: gondoskodni arról, hogy család arra méltó gyermekei megfelelő oktatást kapjanak, amihez az iskolában nem juthatnak hozzá, amíg az a bolond Dumbledore az igazgató. Eddig még senki nem talált rám, remekül védett a búvóhelyem. A húgomnál sosem keresnek, mert nekik még mindig megfelelő kapcsolataik vannak a Minisztériumban, vagy ha mégis, akkor sem találnak ott meg. Ez az egy auror volt valahogy jobb a többinél, és rám bukkant. Nagy veszteség lesz a Minisztérium számára. Feltápászkodom a földről, mert a saját átkom hátrataszított engem. Búcsúzásképpen belerúgok egyet a hullájába, majd távozom. Ma Narcissához vagyok hivatalos ebédre, még a végén elkésem.
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Bellatrix Lestrange 2016-02-04, 06:39
Elfogadva!
Bellatrix megalkotásához szerintem nagyobb bátorság kell mint Minerváéhoz. Igazán fura és félelmetes jellem, de ennek a leírásával azért könnyű dolgod volt, hiszen canon karakternél ezek már adottak. A kijátszás nagyobb feladat lesz amire úgy gondolom mindenki kíváncsi. A gonosz karakterek hálásak, rengeteg lehetőség van bennük és olvasva meg lehet őket szeretni. Játszva pedig még inkább. Amit figyelmesebben olvastam az a karakter élettörténetének leírása volt mert mint azt tudjuk, egészen másképp alakult egy bizonyos ponton túl, mint a könyvben és a filmen, de úgy gondolom ezt is remekül megoldottad. Egy kis ízelítőt kaphattunk a későbbi játékaidból, melyekből remélhetőleg nagyon sok lesz. Én már nagyon várom!! Nem is tartóztatlak tovább, vigyázz, kész, játssz!!!
Igazán fura és félelmetes jellem, de ennek a leírásával azért könnyű dolgod volt, hiszen canon karakternél ezek már adottak. A kijátszás nagyobb feladat lesz amire úgy gondolom mindenki kíváncsi. 
A gonosz karakterek hálásak, rengeteg lehetőség van bennük és olvasva meg lehet őket szeretni. 
Játszva pedig még inkább. Amit figyelmesebben olvastam az a karakter élettörténetének leírása volt mert mint azt tudjuk, egészen másképp alakult egy bizonyos ponton túl, mint a könyvben és a filmen, de úgy gondolom ezt is remekül megoldottad. 
Egy kis ízelítőt kaphattunk a későbbi játékaidból, melyekből remélhetőleg nagyon sok lesz. Én már nagyon várom!! Nem is tartóztatlak tovább, vigyázz, kész, játssz!!! 
