2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az esés után a gyengélkedőn ébredtem. Lil ott ült mellettem és mosolygott.- Szia-köszönök neki amint meglátom. -Köszönöm jobban érzem magam. Már nem nagyon fáj a fejem és a kezem is jobb.- válaszolok a kérdésére. Te vagy a pszichológus? Tudnál nekem segíteni? Egyébként Zack vagyok és Piton professzor órájára siettem, mert késésben voltam.-Válaszoltam.
Épp a szobám felé igyekeztem, gondolataiba merülve. Mostanában sok minden jár a fejemben, és ha meg akarok ezektől szabadulni, akkor elmegyek aludni, mert az sokat segít. Már amúgy is este van, bár annyira még nincs késő. Az zökkent ki, mikor meglátom, hogy az egyik diák épp ott csúszik el a folyosón, és amennyire ebből a távolságból látom, nagyon megüthette magát. Odasietek hozzá, közben szólok egy másik diáknak, hogy hívja ide az iskola gyógyítóját.
Nagyjából egy fél óra múlva benézek a fiúhoz a gyengélkedőre. Mivel előttem esett el, tudni szeretném, hogy hogy van. Ahogy látom, már magához tért. – Szia – ülök le az ágya melletti székre. – Jobban érzed magad? Csúnyán elestél – jegyzem meg, mert hát ki tudja, emlékszik-e mi történt. Még nem találkoztam vele, első ránézésre olyan elsős-másodikosnak tippelem. – Én Lilja vagyok, az iskolapszichológus. És te? – mutatkozom be, aztán megkérdezem, őt hogy hívják. Remélem, tényleg nem esett nagyobb baja. Bár nem csoda, hogy szegény így elesett, az első napokban én is folyton elcsúsztam, amikor Frics felmosott. Ha nem tudnám, hogy kvibli, azt hinném, szándékosan varázsolja olyanná a padlót. Hallottam róla, hogy nem kedveli a diákokat, de miért dolgozik itt akkor? – Megkérdezhetem, hová siettél annyira? – nézek újra a fiúra. Hátha van kedve beszélgetni velem.
1997. április 19-én este Frics úr felmosott. Én súlyos lelki problémákkal küzdöttem. A szerelmem szakított velem. Szomorúan és kicsit idegesítően futottam végig a 4. emelet folyosóján. Szerencsétlenségemre elcsúsztam és nagyon beütöttem a fejem és eltörtem a kezemet.Ebből én csak annyira emlékszem, hogy Lil iskolapszichológus jött oda hozzám és kiabálta, hogy nővér, vagy valaki segítsen.
