2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Egykoron te voltál a legjobb, de mára csak egy senkivé váltál, Roger.."
Főkarakter: Főkarakter. Teljes név: Roger Davies. Születési hely és dátum: 1976. Május 16.-án, Angliában. Csoport: Hollóhát. Patrónus: Farkas. Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Látványmágus (Kilencedikes, folytatott szakirány tanulmány) Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Az élet kiszámíthatatlan, ahogy az sem biztos, hogy mi magunk azok vagyunk, akik egykoron voltunk.. Éjszakákon át ülhetnék itt, és mesélhetnék magamról, vagy hogy egyáltalán mit is gondolok a jellememről, de úgy értékelem felesleges lenne. Bármit mondhatok, és bármit leírhatok. Szépíthettek a dolgokon, avagy épp elvethettem azokat, amik számomra nem épp fényes jellemzőim. Hogy hazudnék? Megeshet. Manapság már mindenki hazudik, átver, és kihasznál. Az emberek többsége önző, kegyetlen, és csak is önmagát tartja fő szempontnak. Mást mondanak magukról, fényesítik a jellemük, s középpontba akarnak kerülni minden egyes lélegzetvételükkel. Kezdetben, igen kezdetben, nos.. talán határozott típusú egyéniség voltam. Összeszedett, kitartó, pozitív személyiség, aki az élet napos oldalát tekintette mindig, és aki sosem volt semmiért sem letörve. Pontosan tudtam, hogy mit akarok elérni. Voltak céljaim, álmaim, és terveim. Volt életem, és vele együtt értelme a dolgoknak. Kedves, segítőkész, és udvarias jelenség voltam mindenki számára, még annak ellenére is, hogy szeretem csajozni, de ha komolyabbra fordult az ügy, akkor én magam tudtam hűséges is lenni természetesen. A kviddics csapat kapitánya voltam, kiváló tanulmányi átlaggal megáldva, és olyan szinten érdekelt a tanulás, hogy néha már magamat is lenyűgöztem a teljesítménnyel. De mindez akkoron volt, és elmúlt. Hisz minden elmúlik, nem? Ez is csak elszállt tova, és nem maradt belőle semmi. Fenekestül megváltozott a jellemem, a személyiségem, én magam.. nem is tudom mit vártam. Talán, hogy örökké tart majd? A tanulmányaim végeztével jelentkeztem az egyetemre, de végül otthagytam a Roxfortot, azért hogy a kviddics csapat tagjaként játszhassak. Talán hiba volt mindezt megtennem, de megtettem, hisz akkor nem gondoltam arra, hogy az életem felfordulhat ennyire.. Mostanra határozatlanabb lettem, s hiába tértem vissza hetekkel ezelőtt az iskolába, nos.. nos fogalmam sincs róla, hogy mit akarok igazán. Folytattam a már megkezdett látványmágusi pályámat, de valahogy elveszett belőlem ama érdeklődési irány, hogy teljes áron tanuljak. Nem is erőltettem, csak fejleszteni óhajtom önmagamat, hogy valamit kezdhessek az életemmel, hogy valamire vigyem, ha egyáltalán még lehet. A jó fiú szerepkör eltűnt, s lehet mások ezt nem érzékelik, de én feladtam azt, hogy mindenkinek kényszeresen megfeleljek. Nem vagyok immáron szorgos tanuló, nem vagyok elég kitartó. Határozatlan vagyok, megtört jellemű, és negatív látásmóddal szemlélem a világot. S hogy miért? Nem beszélek róla. Egyszerűen csak elzárkóztam mindenki elől, s hiába próbálom visszahozni a régi életemet.. nem megy. Nem tudok csajozni sem, a csapatból elküldtek, s azóta teljesen üresnek érzem a napjaimat.. Mindegy hagyjunk is engem, menj tovább csak nyugodtan.
Megjelenés
A nevem Roger.. Roger Davies. Húsz éves múltam, és nem régibben visszajöttem a Roxfortba tovább tanulás céljából. Mondanám, hogy nézz rám, de gondolom nem lennél kielégedve eme válasszal, tehát figyelj, és hallgasd a szavam. A hajam sötétbarna színárnyalatban tündököl, míg a szemeim ezzel megegyezően ugyancsak barna színt képviselnek. Fény hatására a hajam színe feketének is tűnhet igazából, de mindez ne tévesszen meg téged egyetlen percre sem. Eredetileg a hajam göndör, és legtöbb esetben meg is hagyom annak, de megesik persze, hogy néha felzselézve hátra fésülöm, és olyankor normál módon egyenesnek látszik. A testalkatom, a magasságom, és a testsúlyom teljesen arányosan átlagos. Nem vagyok sem több, sem pedig kevesebb annál, amit rám nézve láthatsz a szemeiddel. Járásom könnyed, mégis tükrözi, hogy nem akármilyen családból származom. Mégis csak milliárdos kölyök lennék, vagy mi a fene. Tekintettem reményt keltő, közvetlenül barátságos, és vidám, ahogy látni szeretnének engem mások.. csak azt mutatom. Az arcom vonásai rendezettek, és teljesen kisimultak, amik eleve jelzik, hogy nyugodt típusú személyiség vagyok, bár mindez csak a látszatképem jellege. A ruházatom alkalmazkodó, hisz mikor miben kell lennem, avagy mit kell felvennem. Színesek a ruháim, változatosak, és semmit sem tagadok meg. Ha kíváncsi vagy, akkor elárulhatom neked, hogy van egy egész szobányi ruhatáram. Jól hangzik? A nyakamban egy nyakláncot viselek voltaképpen, amit még az édesanyámtól kaptam. A nyakék egy félholdat ábrázol, ami valamilyen szinten kötődik a farkas patrónusomhoz. A másik fele pedig a bátyámnál van. Ezenfelül ezüst színű, és ezzel egy arányban ezüstből készült, akárcsak a lánca. Az ujjamon pedig változatosan gyűrűk fedezhetőek fel. Mikor melyikhez van kedvem, viszont a nyakláncot le nem venném magamról semmi pénzért sem.
Életed fontosabb állomásai
Hetekkel ezelőtt: Cho Chang.. Rémlik fel eme név, amikor átlépem a Roxfort kapuját immáron ismét. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, sőt egy időben jártunk is, bár nem volt benne semmi komolyabb szerelmi szál, én mégis komolyan vettem ama időszakot. Mélyen fújom ki a levegőt, ahogy elintézem a jelentkezésemet, hogy folytathassam az egyetemen a már megkezdett tanulmányaimat. Cho eléggé közel állt hozzám mindig is. Nagyon jó barát volt, számíthattam rá, sőt anno segítettem is neki a kviddicsezésben.. kviddics. Csalódottan megrázom a fejemet, ahogy mélyen lehajtom eközben. A velem szemben álló tanár, azaz professzor pedig érdeklődően figyel. Legyintek, miszerint semmiség, csak elgondolkoztam, aztán már ott sem vagyok, hisz felvettek. Sikerült visszairatkoznom, ezáltal pedig folytathatom a tanulást. Nem mondom, hogy fel vagyok dobva, de valamit kezdenem kellett magammal. S hova máshová mehettem volna? Cho-val a kapcsolatom elhidegült tekintve, hogy a kividdicset választottam. Hiba volt.. most ki vagyok rúgva a csapatból. Mindent odadobtam egy nyamvadt játékért, és semmi... ismétlem semmi sem jött össze. Nemcsak magamba csalódtam voltaképpen, hanem az életemben is. A család sem az igazi. Gondok vannak otthon, főleg a történtek után.. igen... igen, ezért sem vagyok már az, aki. Történt valami komolyabb sérelem, és az oly annyira taccsra vágott, hogy a játékosi teljesítményem a pályán visszaesett, és végül nem voltam elég jó. Amint megjelent egy új srác felvették, engem pedig elküldtek utamra. Csak két hét telt el azóta. De miért is beszéljek erről? Nem, nem éri meg.. egyszerűen nem akarok beszélni semmiről sem.
A feladás nem megoldás, a feladás meghátrálás.. Próbáltam egy ideig, sőt hetek óta próbálom helyrehozni a régi életem, de sikertelen ezen kísérletem. Rendszeresen elszúrok mindent. Az egykori barátaim szóba sem állnak velem, és inkább tűnök túl okoskának, mint annak, aki eredetiből vagyok. Nem tudok semmit sem kezdeni magammal, valahogy nem megy, vagy én nem akarom, vagy nem is tudom. Annyi biztos, hogy igazgatom magam, és keresem a pályautamat. Mondjuk a napokban belekezdtem az éneklésbe is, sőt a kísérethez pedig van egy gitárom.
Egy olvasmány az anyám naplójából: "Minden szív egyért dobban, minden lélegzetvétel egyért folyik, minden ember egyért él, és ezáltal lesz tökéletes a világ. S hogy mi ez az egy cél? Nos nem nehéz kitalálni, hisz az élet maga az, melyért mindenki élhet, hisz ha nem élnénk, akkor nem lenne élet. Szívem legmélye egyetlen dolgot súg, és akárhányszor is kerülök a földre nem számít, hisz ezen egyetlen dolog miatt felállok. Csak egy szó, mely nem határozz meg semmit sem, de nekem mégis sokat jelent. Egyetlen leírható dolog, mely betűkből tevődik össze, s ez tehát; az akarat, mely győzelmet arat minden fölött. A sors maga kegyetlen csapás, de mi megváltoztathatjuk az életünket, ha boldogok akarunk lenni, akkor lehetünk is azok, viszont ha nem tartunk ki; a porba hullunk, ahonnan már fel nem állunk, mert sokan úgy gondolják jobb elnyomva maradni, és megtörten élni.. sokan emiatt elmebetegnek számítanak, vagy megölve magukat távoznak az élők sorából, és hogy miért választják ezt az utat rejtély.. Talán nem bírták, nem akartak élni, nem akartak harcolni.. s ezzel mit értek el? Maguk mögött hagytak olyan embereket, akik szerették őket, s lám most azon emberek szenvednek. Ez egy örökös kínszenvedés, egy körforgás, amelynek nincs vége, amelynek nincs értelme, amely már magában megőrjít. Minden egyes érzelem sekély homállyá válhat egy pillanat alatt. A jóból lehet rossz, a reményből kétség, a boldogságból fájdalom, és az élet akarásból halálvágy. Az emberek ezernyi tulajdonsággal rendelkeznek, és mindenki más, de mi értelme egynek, ha egyetlen dolog összeköt minket? Mindenki szenved, és ha nem áll fel lentről, akkor mit akar? Mire tartja magát, ha nem képes felkelni, és ez által harcolni? Harcolni kell a céljainkért, a tetteinkért, az akaratunkért, és egyben önmagunkért, ha nem tesszük elveszünk, és ezt nem hagyhatjuk. Igen, én írom ezen sorokat, ki megtört, kit oly sok veszteség ért, én aki egy vesztes, egy kárhozatra méltó lélek, én aki csak a halált érdemelné meg. Szenvedtem, mert szenvednem kellett mindannyiszor. Fájdalmat okoztak nekem, és én is másoknak, mert az élet eme sorslapot adta nekem, de bármi történt én talpon maradtam, mert tudtam, hogy az élet nem eldobható lét, hanem maga egy ajándék, mely mindennél többet ér. Szívem rohamos ütembe kezd, ahogy a múltra visszaemlékezzek, az eszem is tudja, hogy hiba minden egyes gondolata, mely az emlékekre irányul. Légzésem szaporább, sőt már-már hallom is a szívverésemet. Érzelmeim fájdalommal telnek el, de nem.. nem tudok sírni. Az élet idáig sodort el; az élet ezzé tett! Fáj.. hát miért ne fájna? Minden levegővételem, minden szívdobbanásom, minden szó, avagy tettem. Folyton fájdalmat érzek magamban, és semmi mást. Folyton csak egyetlen gondolat jár az elmémben, és az a feladás, de nem adom fel, mert nem szabad, mert nem tehettem meg.. nem vagyok gyenge! Bensőmben egy tűz ég, mely néha lángra kapva felemésztve éget porrá, avagy hamuvá. Semmivé lesz a létem, ahogy a pillanatok, az órák, avagy a napok telnek.. elveszem.. elveszem egy súly alatt, mely rám nehezedik. Úgy érzem nem bírom, de mégis folytatom, mert megéri, mert tudom, hogy a rossz dolgokat, majd jó dolgok váltják fel egy nap.."
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Roger Davies 2015-06-22, 22:50
Elfogadva!
Wuhuuuu! Nekem eszembe nem jutott volna ez a pb, de amúgy simán passzol a karihoz és bírom is, szóval tökre tökéletes, az ET pedig... Hát már a jellem leírásnál is csak pislogtam, már az is félig ET lett, és nagyon szééépen megfogalmazott, de hát ez nem lepett meg tőled. Szegény Roger sok rossz dolgon ment át, és pont ettől lesz majd izgi a játék, ebben már most biztos vagyok és ki tudja, hogy milyen családi zűr van még a háttérben! Az ET-d pedig fantörpikus! Már azért külön hálás vagyok, hogy Cho felmerült többször is, és annyira szépen fogalmazol, hogy én lassan már elsüllyedek, én sose tudok ennyire költői lenni, pedig mindig nagyon igyekszem. A vége pedig külön csodás lett, szeretem az elmélkedős szösszeneteket és ez aztán nagyon ott van a szeren, úgyhogy nem tudom te mit olvastál, de amit én az fantörpikus lett! Szóval ne felejts el foglalózni, aztán kész is vagy, mert ha akarnék se tudnék semmi negatívat mondani, meg hát nem is akarok. Aztán már dumcsizhatjuk is meg azt az első nehéz menetet, mert tuti nehéz lesz ilyen alapokkal.
Nekem eszembe nem jutott volna ez a pb, de amúgy simán passzol a karihoz és bírom is, szóval tökre tökéletes, az ET pedig... 
Hát már a jellem leírásnál is csak pislogtam, már az is félig ET lett, és nagyon szééépen megfogalmazott, de hát ez nem lepett meg tőled. Szegény Roger sok rossz dolgon ment át, és pont ettől lesz majd izgi a játék, ebben már most biztos vagyok és ki tudja, hogy milyen családi zűr van még a háttérben! 
Az ET-d pedig fantörpikus! Már azért külön hálás vagyok, hogy Cho felmerült többször is, és annyira szépen fogalmazol, hogy én lassan már elsüllyedek, én sose tudok ennyire költői lenni, pedig mindig nagyon igyekszem. 
A vége pedig külön csodás lett, szeretem az elmélkedős szösszeneteket és ez aztán nagyon ott van a szeren, úgyhogy nem tudom te mit olvastál, de amit én az fantörpikus lett! 
