2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ahhoz, hogy szivárványt láss, el kell viselned az esőt is!"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Ginevra Molly Weasley Születési hely és dátum:Odú, 1981. augusztus 11. Csoport: Griffendél Patrónus: Ló Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Ötödik évfolyam Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
"– Ha az ember Fred és George mellett nő fel – csóválta a fejét Ginny –, megtanulja, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Persze egy kis bátorság sem árt."
Igazán vállalkozó szellemű vagyok, szívesen elvállalok bármilyen plusz melót és akármit megcsinálok, amit a nyakamba varnak. Nem volt nehéz egy ilyen dolog annyi fiú testvér mellett. Főleg akkor, ha te vagy a legkisebb. A fiúk sokszor csináltattak velem dolgokat, volt, amikor nekem kellett utánuk elpakolni és így tovább... Bennem is megvan a Weasley vér (ami ugye leginkább Fredben és Georgeban mutatkozik) úgyhogy csínytevésben és kalandkeresésben engem sem kell félteni. Amúgy sem szeretek unatkozni. Az a világ legrosszabb dolga. Mondanom sem kell, hogy azért bennem is ott van a tinédzser lány. Egyik pillanatban érzékenyen érintenek dolgok, másikban kiabálok, összeveszek és nem tudom eldönteni, hogy mit akarok. Hát igen, még gyúrnom kell egy kicsit ezen a dolgon, mert kifejezetten utálom amikor olyan gyorsan lobbanok. Amúgy ennyi fiútestvér mellett nagyon nehéz volt megtalálnom magamat. Mindig mást láttam, egyik testvérem sem egyforma, és mindenkiben tetszett valami. Volt, amikor olyan akartam lenni mint Ron, aztán George, és így tovább... Aztán amikor a fiúk mind elindultak a Roxfortba, kezdett kialakulni valami Ginny jellem. Talán ott kezdtem el megtalálni magamat. Könnyen barátkozom, nagyon kedves vagyok és legfőképpen szeretem betartani az ígéreteimet. Nálam ez egy nagyon fontos dolog. Kicsit aggódó is vagyok, na meg szeretem azt, hogy én fiatalabb vagyok, de nő, és egy kicsit érettebb a fiúknál, ezért volt már rá példa amikor megpróbáltam őket kioktatni. A hangsúly a "megpróbáltam"-on volt. Már most vannak céljaim, amiket nem vagyok hajlandó feladni. Mindent megpróbálok megtenni azért, hogy elérjem őket, de van amikor letérek erről a kijelölt útról és valami teljesen más iránt kezdek el érdeklődést mutatni. Könnyen szerelmesedek be, de még igazából azt sem tudom megmondani, hogy mit jelent pontosan ez a szó. Persze én is szeretnék az lenni, szeretném ha valaki gondoskodna rólam és figyelne rám... néha már szinte ölnék ezért a dologért, de mégis halál nyugodt maradok minden esetben, soha nem izgulok túl semmit. Barátokból nincs hiányom, mivel könnyen ismerkedem, ezért akad mindenfelé. Ellenségeim nem igazán vannak, akad egy-kettő, de nem szoktam őket figyelembe venni. Soha nem keresem ilyen szempontból a bajt.
Megjelenés
El sem lehet téveszteni, hogy egy Weasley áll előttünk. Vörös hajam és apró szeplőim mindig elárulnak. Vonásaimban inkább anyámra ütöttem, ha Molly most fiatal lenne, akár ikrek is lehetnénk. Barna szemeim vannak, amit általában (és ez azért elég nagy szó) nem vesz körül egy csepp smink sem. Ha valami óriási nagy alkalom van akkor maximum kihúzom egy fekete szemceruzával. Bőröm tejfehér, szinte soha nem szoktam lebarnulni, ha igen akkor meg előtte egy jó kis leégés biztosított. Igazából az itteni időjárás nem igazán teszi ezt lehetővé, úgyhogy nem szoktam félve kimenni a napra, még nyáron sem. Körülbelül 165 cm magas vagyok, ami szerintem pont megfelelő. Nem szeretnék két méteresre megnőni, akkor hogy fogok találni magamnak pasit aki még magasabb nálam? Ehhez a súlyom is teljesen megfelelő, semmi bajom nincs a testemmel és még ami a legjobb, hogy soha nem szoktam nyafogni a kinézetem/súlyom miatt. Ezt megússza majd az a pasi akivel leszek! Az iskolán belül általában talárt és egyengöncöt viselek, nem mondom azt, hogy mennyire szeretem, de már megszoktam. Nem lehet ellene sajnos kifogásom. Iskolán kívül farmert és különböző színes pólókat, legtöbbször nem öltözöm kihívóan - nem szoktam kitenni a cicimet, mint egyesek -, elég szolidan. Anya pulóverjeit ritkán hordom, családi eseményeken mindig, de emígy nem igazán szeretem őket. Ünnepi alkalomra van egy, nagyon maximum két olyan ruhám amit fel tudok venni, pénzünk nem igazán van óriási gardróbra, de ez nekem egyáltalán nem probléma. Sokszor öltözöm fiúsan egyesek szerint (én soha nem veszem észre), de ez valószínűleg annak a hatása, hogy anyámon kívül én vagyok az egyedüli lány a családban. Nem hanyagolom el magamat, mindig adok azért a megjelenésre.
Életed fontosabb állomásai
Interjú a Reggeli Prófétának
-Szóval kedves Gin.... Giner... Ginevra (elnézést) Weasley. - Rita Vitrol megigazítja szemüvegét és haját, majd kihúzza magát és folytatja. Pennája szorgosan figyel, és jegyzeteli minden egyes szavát. - Nos, Ginny, hívhatlak így ugye? Ha jól tudom minden barátod így hív. Beszéljünk először rólad egy kicsit. Úgy tudom, sokan vagytok testvérek... Csak bólintottam egyet arra, hogy hívhat Ginnynek és elkezdtem mesélni az életemről. Szépen és óvatosan, hiszen tudom, hogy milyen tud lenni ez a nő. -Igen, Bill, Charlie, Percy, Fred és George valamint Ron. Pontosan ebben a sorrendben. Billnek, Charlienak és Percynek nagyon érdekes munkája van, és igazán sokszínű... azt pedig gondolom tudja, hogy a másik három testvérem még itt tanul. Mind Griffendélesek vagyunk, még a szüleink is ebbe a házba tartoztak. -Nem volt rossz, egyedüli lányként ennyi fiú között? Soha nem volt ebből problémád? Hogyan tudtál érvényesülni? Elnevetem magamat a válasz előtt, de ezen tényleg el kell gondolkodnom. Nem volt könnyű gyerekkorom ennyi férfi között az fix. Hát kinek is lenne? -Nem volt könnyű... tudja hogy van ez a legkisebb gyerekekkel... Mindig a testvérük példáját nézi. Na most előttem ott volt 6 példa. Soha nem tudtam választani, így próbáltam mindből egy kicsit. Így nem volt saját személyiségem jó ideig, de később... kialakult. A pennára pillantottam, egy picit kihúztam magamat és kíváncsian a pergamen felé fordítottam a fejemet, hogy megnézzem, valóban ezt írja e. Sajnos nem láttam bele, így a tekintetemet visszavittem Ritára. -Hogyan ismerted meg Harry Pottert? Igen, valójában az interjú lényege Harry lenne. Mindenki rá kíváncsi, de én ezt tudtam is, és szívesen el is mesélem a régi bakijaimat az újságnak, hagy nevessenek a béna kishúgon. -Mivel Harry és Ron egyidősek és egy házba is kerültek, megismerték egymást majd legjobb barátok lettek. Anyáék sokszor meghívták hozzánk ünnepekkor őt, így elég sok időt kellett vele töltenem... és hát ez nagyon érdekes történet. Kis szünetet hagytam a két mese között, láttam, hogy Rita már nagyon kíváncsi egy jó kis szaftos sztorira, szerelemre, akármire... azt viszont nem fogja megkapni. Csak részemről valami hasonlót. Harry sosem viszonozta még az érzéseimet. Sajnos. -Én olyan zavarban voltam mindig... Azt hiszem, már az első alkalommal szimpatikus volt nekem Harry Potter. Mindig izgatottan vártam amikor jött, de soha nem mertem még hozzászólni sem. Igazából autogramot akartam tőle kérni, de anyáék megtiltották, hogy bármi ilyesmit csináljak. Kis buta voltam. Amikor megláttam őt, mindig annyira zavarban lettem, hogy valamit elbaltáztam! Összetört tányérok, kirohanás a szobából és végignyaltam a padlót vagy például belekönyököltem a vajtartóba... Szerencsére csak néhány évig ment így, aztán ahogy nőttem, egyre komolyabbá váltam és rájöttem, hogy nincs okom félni a fiúktól, és még Harry Pottertől sem! Igaz, amikor megláttam, mindig hevesebben kezdett el verni a szívem és csak az volt a gond, hogy rengeteget járt hozzánk az Odúba. Sokszor azt hittem, szívrohamot fogok kapni... Ritának mosolyra húzódott a szája, a pennára nézett, mintha valamit beszuggerált volna neki. Remélem ez csak az én elmém szüleménye. Nagyon félek, hogy mit fog szólni Harry, ha megjelenik ez a cikk. Nem szeretnék semmi olyasmit mondani, amiből baj lehetne. Ezért nagyon remélem, hogy Rita sem fog semmit átírni. Ha igen, akkor... akkor... én... fogalmam sincs mit csinálok vele. -Elsős voltál, amikor közelebb kerültetek egymáshoz, igaz? A titkok kamrája eset. Mi történt ott pontosan? Ez az egyetlen olyan dolog, amiről engem tudnak faggatni, hiszen én voltam ott és én éltem át minden egyes percét Denemnek valamint annak a fránya naplónak. Soha nem fognak ezzel békén hagyni, de tudják, hogy ez a legfájóbb pontom. -Nem túl sok mindenre emlékszem abból az évből. Tudom, hogy megtaláltam a naplót és nem tudtam végül már megszabadulni sem tőle. Aztán a következő emlékem, hogy a kamrában vagyok, egy baziliszkusz látok, elájultam és ki tudja meddig vagyok eszméletlen, majd arra keltem fel, hogy Harry áll előttem. Szerintem ezt senki ne akarja átélni. Azt hittem abban a percben, hogy mindketten meg fogunk halni! Azóta kerülöm a naplókat. A látványuktól is rosszul vagyok. Láttam az arcán, hogy még többet akart volna, de semmi mást nem fogok mondani. Főleg, hogy tényleg nem emlékszem olyan hú de mennyi dologra abból az időszakból. Ha lehet, akkor meg inkább elrejtem az agyam legmélyebb zugába és csak ha nagyon kell, akkor veszem elő. Ez most nem az a pillanat. -Szóval akkor ha jól kivettem a szavaidból, közted és Harry között nincs semmi... Felvontam a szemöldökömet. Ha lenne akkor valószínűleg már eldicsekedtem volna. Tuti büszke lennék rá, hogy ha Ő lenne a barátom. Hátha majd... egyszer ... ki tudja mit hoz még a jövő. -Barátság. Semmi több. Felállt és eltette a pennát, majd elfintorodott. Körülnézett a kis zugban, ahol voltunk, valami használaton kívüli terem lehetett. Még soha nem láttam ezt a helyet. Elindult kifelé az ajtón, én nem értettem, mi a fene történt. Valami rosszat mondtam? -Azt mondták nekem, hogy Te vagy a barátnője, azért kérdezgettelek erről. Sajnálom, de így nem érsz semmit. Elkerekedtek a szemeim, és mire én felkeltem a székről, ő már ki is lépett az ajtón. Oda futottam, utána akartam szólni, de szőrén szálán eltűnt. Hogy csinálta ezt? Nem is érdekel... egyáltalán nem tört össze amit mondott, legalább nem fogja megjelentetni a cikket. Hurrá.
Cukker, ennyi. ^^ Igazából nem nagyon értettem, hogy mit eszik mindenki Ginny-n, mert vagy négyen minimum meg akarták már alkotni, de így olvasgatva tényleg cuki egy kis csaj. Tetszik nagyon az ET megoldás, hogy ilyen interjú formában csináltad meg és hát szegény Ginny még mindig a reménytelen szerelemmel nyomul, de hát ki tudja, hogy Harry mikor jön rá, hogy ki az igazi számára, vagy Ginny talál valaki sokkal jobbat, mert hát már ő se annyira híres, csak egy sima uncsi Griffes egy béna sebhellyel ... Mindenesetre minden oké, szép a leírás, foglalóztál is már azt hiszem mindenféléket, szóval meg vagyunk. ^^
Tetszik nagyon az ET megoldás, hogy ilyen interjú formában csináltad meg és hát szegény Ginny még mindig a reménytelen szerelemmel nyomul, de hát ki tudja, hogy Harry mikor jön rá, hogy ki az igazi számára, vagy Ginny talál valaki sokkal jobbat, mert hát már ő se annyira híres, csak egy sima uncsi Griffes egy béna sebhellyel ... 
