2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Lyle, az egyetlen, akit el tudok viselni 2015-05-28, 14:54
Keresem a...
Név: Lyle ___ ____, amit csak szeretnél. Play by:Matthew Gray Gubler van a fejemben, de meggyőzhetsz bárki másról :'D Kor: 18 Csoport: Hollóhát/Hugrabug/Griffendél, rád bízva, csak ne Mardekár legyen a választott ház Szak/Foglalkozás: 9. évfolyam, ereklyevadászat Kapcsolat: Nem tudom, hogy vagyok képes elviselni téged, valójában azt sem, te hogyan vagy képes engem. Hatodévben hónapokig ültünk ugyanannál a könyvtári asztalnál, egymással szemben, egymásra sem nézve. Egyikünk sem akarta, hogy mások mellé telepedjenek, így kölcsönösen kihasználtuk egymást: engem idegesítettek az emberek, te csendben szerettél volna tanulni. Vagy én vittem utánad egyszer egy könyvet, vagy te utánam, ilyen apróságokra az ember már nem emlékszik, de egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy kifejezetten élvezzük egymás csendjét, és amikor beszélgetünk (vakkantunk egymásnak pár szót), az sem olyan vészes. Lassan hámoztad le távolságtartásodat, nekem a mai napig nem sikerült, ezért néha neheztelsz rám. Te vagy a mosolygós, csendes bolond, kimeríthetetlen tudásvággyal. Hol egyikünk, hol másikunk lő el egy érdekes tényt, az enyémek legtöbbször cinikus választények a te érdekfeszítő információmorzsáidra. Gyakran haragszol meg rám, amiért azt hiszed, untatsz, nem érdekelne, ha ott sem lennél, pedig ez nem igaz, talán te vagy az egyetlen ember, akinek a jelenléte egyáltalán nem zavar. Sőt, valahol szórakoztat is. És említettem már fentebb, nem? Szeretem a csendedet. Például amikor kifekszünk a fűbe, behunyom a szemem, és a Tiltott Rengeteg felől érkező finom szellőbe könyvlapozásod suhogása vegyül.