2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] „mint vérrög a szívben, oly gyilkos tökéllyel befejezett a magányod”
Főkarakter: Titok Teljes név: Juno Mab Nemhain Arkell Születési hely és dátum: Huntingdom, 1975. november 8. Csoport: Ex-Halálfaló Patrónus: kajmán Évfolyam (szak) / Foglalkozás: a Vérfarkas Nyilvántartó- és Befogó Egység helyszínelője, orvvadász Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Erdőtűz. Első ránézésre flegma, szűkszavú és emberkerülő, de nem nehéz felcseszni az agyát, hirtelen haragú, agresszív, állítólag benőtt a feje lágya, de most is könnyen előfordul, hogy előbb átkoz, mint kérdez. Vakmerősége félig ostobaság, rendszeresen keveri magát ok nélkül is bajba, de legalább nem szarik be tőle. A kockázat, a veszély számára oxigén és kábítószer egyaránt, munkahelye is veszélyes üzem, ahogy ő is nyugtalan, konfliktuskereső alkat. Az viszont abszolút igaz az első benyomásból, hogy eléggé magának való és rideg, de aki egyszer bizonyított a szemében, ahhoz a végletekig hű. Nem meglepő, hogy egy kezén össze tudja számolni a barátait, nehéz elviselni, gyakran nyers, trágárul szókimondó és keresetlenül őszinte. Az udvariasság számára olyan nyelv, amelyet az elsajátítás fontosságának sorrendjében a szanszkrit és tündérmanó nyelvjárások mögé sorolna. Nem nőtt még ki igazán a kamaszkorból, még mindig nem viseli jól, ha utasítják vagy befolyásolják, önérzetes és független. Miközben rengeteg benne a becsvágy és a bizonyítási kényszer, a megfelelés külső nyomása taszítja és feldühíti. A bestiákkal és állatokkal könnyebben szót ért, mint az emberekkel. Nyakig benne van egy sor illegális bizniszben, fiatal kora ellenére egészen figyelemreméltó hírnevet szerzett a varázslényekkel való orvkereskedés területén, nincsenek aggályai a törvénnyel szemben, és amit csinál, abba saját magából a legjobbat és legtöbbet teszi bele. Viselte a Sötét Jegyet, de soha nem volt igazi halálfaló alapanyag, gond nélkül bírja gyomorral a mocskot és a vért, és nem rogy össze a fájdalomtól, legyen az a sajátja vagy másoké, de önmagában nem vonzza a hatalom. Megbánta, hogy halálfalónak állt, de ha a Nagyúr nem bukott volna el, szinte biztos, hogy megmarad a saját rossz döntése mellett, és fogcsikorgatva is véghez viszi, amit kell. Nehezen ismeri be, ha hibázik. Természeti lény, élvezi a fizikai erőfeszítést, jól bírja a viszontagságokat. Anyagi helyzetéhez képest puritán módon él, egy tértágítatlan utazóládába is bármikor be tudná csomagolni az életét. Tipikusan az az ember, aki képes lenne leélni egy életet az ősvadonban, egy szál késsel vagy pálcával felfegyverkezve, és még élvezné is.
Megjelenés
181 cm magasságával eléggé túlméretezett lánynak, csontos, szögletes alakja van, szívós izomzattal, mozgása is a lehetőségekhez képest kimaxolt erőről és jó reflexekről tanúskodik. A hideg, acélszínű szemekkel egyesek szerint egy az egyben az apjára ütött, mindenesetre nem igazán lehetne szépnek mondani, anyja éterien szabályos és apja erőteljes vonásaiból valami egészen jellegtelenül androgün született. A fiús benyomáshoz hozzátesz, hogy mióta tizenhárom éves korában majdnem kopaszra nyírta az akkor fenékig érő haját, rövidre vágva viseli. Zűrös gyerek- és kamaszkorát megannyi gondatlanul szerzett sebhely őrzi, amelyek csak sokasodtak, amióta befejezte az iskolát, és dolgozni kezdett, gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy ne lenne valami friss karmolás, harapás vagy zúzódás rajta. Tetoválásait bűvös tintával készítették, jobb alkarján egy iránytű van, a hátán pedig folyton mozgó ördöghurokindák tekeregnek. Mugli módra szeret öltözködni, fő szempont a kényelem és a célszerűség. Eléggé szerény és egysíkú a ruhatára, ha meg kell jelennie egy temetésen, az egyetlen fekete, varázslószabású dísztalárja tök jó lesz erre a célra, és a legerotikusabb darab, amit birtokol, egy combközépig érő, sárkánybőr csizma, de nyilván, ezt se dominajelmeznek vette, hanem mert van, hogy baromi praktikus. Egyszerű, testhez simuló póló és sokzsebes, bő nadrág a védjegye, a pálcáján kívül mindig nála van egy kopottnak és értéktelennek látszó mágikus zsebkés, egy mindenzárnyitó, és körülbelül annyi más hasznos holmi, amivel egy átlagos Zsebpiszok közi kereskedést meg lehetne tölteni. Ékszerként ezüstkarikára fűzött vámpíragyart hord az egyik fülében.
Életed fontosabb állomásai
Mercury Arkell aurorparancsnok elsőszülött (és azóta egyetlen vér szerinti) gyermeke. Nagyon fiatal édesanyja egyéves korában meghalt egy reménybeli kistestvér kihordása közben, a gyógyítók utólag azt mondták, a belterjes aranyvérű génállomány gyöngesége mellett egy szülésre sem lett volna alkalmas, de Juno a kiskori betegességet kinőve mégis nagyjából egészséges lett. Hároméves korában apja újra megnősült, és őt az anyja rokonai nevelték fel, milliószor meghallgatta ennek magyarázatát, hogy egy lánynak nőrokonok mellett a helye, bla-bla-bla. Amióta az eszét tudta, élete arról szólt, hogy megfeleljen annak az apának, akit csak ünnepekkor látott néhány órára, és leginkább drága ajándékok formájában vett részt az életében. Bizonyítási kényszerére a rokonai is rájátszottak, mikor a természetéből fakadó nyugtalanság és vadság kiütközött rajta, olyan mondatokkal csitították le, hogy ej, Juno, mit szólna apád, vagy ha jól viselkedsz, akkor apád biztosan meglátogat hétvégén. Ezért aztán komolyan igyekezett jól viselkedni a rokonság nézetei szerint, felvette a kényelmetlen kislányruhákat, szófogadó volt az apja által pénzelt nevelőnőkkel, és mindent megtett, hogy elsajátítson mindent, amit egy jól nevelt kis boszorkánynak illik, még akkor is, ha póni helyett inkább igazi versenyseprűre vágyott, és a táncórák idejében szívesebben játszott volna a közeli erdőben. Végtelen naivitással csak tízévesen döbbent rá és fogta fel, hogy apjának egyébként van családja, egy felesége, aki lehetett volna nyugodtan az ő mostohaanyja, és a sajátjaként nevelt fel egy majdnem felnőtt fiút, akivel rendszeresen tartja a kapcsolatot, és a nevét viseli. Mikor ezt első lázadásai során apja szemére hányta, akkor a férfi úgy döntött, hogy a Roxfort helyett jobb, ha a Beauxbatonsba fog járni, és legalább nem lesz szem előtt a minősíthetetlen viselkedésével. Ez akkora pofon volt sérülékeny kiskamasz egójának, hogy évekig nem heverte ki. Vagy leginkább soha. Az iskolában az addig többé-kevésbé uralom alatt tartott gyűlölete a világ ellen teljesen elszabadult, a francia finomkodás, az agyonápolt mágikus kertek és az ebédlőben evés alatt éneklő kib*szott nimfák kórusa épp azt testesítették meg számára, amit mindaddig ki nem állhatott, de elviselt, hogy egyszer méltó legyen az apja figyelmére. Fél év tombolás után a tanári karral közös megegyezésben inkább a Durmstrangba kívánkozott, ebbe apja bele is egyezett. A Durmstrangot hamar megszerette, a kegyetlen telek, az iskolát körülvevő háborítatlan természet és a merőben más tanítási attitűd jótékony hatással voltak lázadó lelkére. Tanárai fékentartották, és távol a családtól végre nem kellett megfelelnie a jól nevelt aranyvérű boszorkány mintaképnek, lehetett önmaga, tanulhatta, amit akart, és hamarosan felfedezte magában a bestiák iránti szenvedélyt. Ennek ellenére végzős koráig aurornak készült, valahol nem is olyan mélyen még mindig élt benne a vágy, hogy elnyerje apja elismerését, megbecsülését, csak egy szikrányi figyelmet, de nem felelt meg az aurorképzés követelményeinek. Igaz, kissé gyengébb eredményei valóban határesetnek számítottak, de ő meg volt győződve róla, hogy ez is apja műve, hogy távoltartsa magától, noha a férfi egyszerűen közölte vele, hogy kevés a teljesítménye. Iszonyú apátiába süllyedt, ekkor ajánlotta fel neki egykori durmstrangos tanára egy barátja thesztrálfarmját. Itt fél éven keresztül dolgozott lovászként, a magány és a bestiákkal való foglalkozás valamennyire meggyógyították a lelkét, így maradt volna tovább is, de itteni mentora azt javasolta, próbálja meg a romániai sárkányrezervátumot, hogy másféle tapasztalatokat is szerezzen. Ott aztán hamarosan egy bolgár varázslény orvkereskedő hatása alá került, akit itt ismert meg. Csatlakozott a csapatához, bejárta velük a kontinenst, és a vérfarkas orvvadászattól keresztül az egyszarvúbefogásig mindenféle izgalmas, ám büntetendő dolgot megtapasztalt. Hála a csapatnak, jól meg is szedte magát, noha apja mindig is bőkezűen pénzelte, és időnként udvarias hangvételű levelekben érdeklődött iránta, hol van és hogy érzi magát. Végül mikor egy nagyobb balhé után a csapat két tagja is úgy döntött, egy időre lepihen, ő is velük tartott, és visszatért a szigetekre. Apja természetesen egyből rásózott volna egy családi ingatlant, csak hogy eszébe se jusson hozzáköltözni, de már nem is jutott. Az, hogy a férfi egyszer érdeklődni fog iránta, megmaradt benne úgy, mint egy árvaházi gyerekben az örök illúzió, hogy egyszer mégis eljön érte valaki, de felnőtt már annyira, hogy érezze ennek a vágyálomnak az irracionális voltát. A családi kúria helyett inkább egy isten háta mögötti skóciai tanyát választott lakhelyéül, és a minisztériumi Vérfarkas Nyilvántartó- és Befogó Egységnél vállalt állást. Ez a munka persze nem kötötte le eléggé, így néhány hónap után a korábban pihenésre vágyó egykori kollégákkal hamarosan becsatlakoztak a helyi bestiamaffiába. Az egyik munkatársa a Varázslény-felügyeleti Főosztályon azonnal megpróbálta beszervezni a Sötét Nagyúr seregébe, hogy elkezdett ott dolgozni, és ő persze tudta, hogy nem neki szól az egész, csak a nevének és az apjának. Igaz, tradicionális aranyvérű nevelést kapott, és a Durmstrang is alaposan megismertette a feketemágiával, de ő mindig is volt elég józan ahhoz, hogy távoltartsa magát a nagy játszmáktól, de végül is mintegy lázadásként belépett a halálfalók közé. Döntését szinte azonnal megbánta, szerencséjére a Nagyurat hamarosan legyőzték, így mindössze két hónapig volt halálfaló, és részéről köszöni szépen, ennyi volt, az újabb formációkba való beszervezési szándék ellenére próbálja is távoltartani magát a megmaradt slepptől. Ha tudná, ezt a két hónapot is kitörölné az életéből, saját kézzel soha nem ölt meg senkit, és nem biztos benne, hogy képes lett volna rá. Az apja, persze, egészen más kategória.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Juno Arkell 2015-04-30, 09:52
Elfogadva!
Őszinte leszek az első felmerülő kérdés az volt bennem, hogy "Ja, hogy ő lány?" Bocsánat érte. Jobban megnézve a képet látszik, meg a neve alapján is arra gondoltam, amikor még nem volt avija, de aztán elbizonytalanodtam, de most már minden világos. No szóval a kari. Szerintem nagyon szépen összeraktad, látszik, hogy jól átgondolt és összeszedett, a fogalmazásmód is tökéletes, szóval megemelem a nem létező kalapomat előtted. Nem volt egyszerű élete a lánykádnak, annyi szent, és hát érthető, hogy valahogy azért reméli, hogy apuci egyszer majd nem fogja semmibe venni, és ki tudja hátha egyszer erre majd még sor kerül, bár egészen jól alakította az életét így egyedül is, és legalább büszkén elmondhatja magáról, hogy támogatás nélkül is elég erős és kemény hölgyemény lett belőle. Nem tudok belekötni semmibe se, tartsd távol magad a vérfarkaskámtól, mert harap... Azt hiszem már foglalóztál is, a profil kitöltéséért pedig hálám örökké üldözni fog. ^^
Jobban megnézve a képet látszik, meg a neve alapján is arra gondoltam, amikor még nem volt avija, de aztán elbizonytalanodtam, de most már minden világos. 
No szóval a kari. Szerintem nagyon szépen összeraktad, látszik, hogy jól átgondolt és összeszedett, a fogalmazásmód is tökéletes, szóval megemelem a nem létező kalapomat előtted. 
Nem volt egyszerű élete a lánykádnak, annyi szent, és hát érthető, hogy valahogy azért reméli, hogy apuci egyszer majd nem fogja semmibe venni, és ki tudja hátha egyszer erre majd még sor kerül, bár egészen jól alakította az életét így egyedül is, és legalább büszkén elmondhatja magáról, hogy támogatás nélkül is elég erős és kemény hölgyemény lett belőle. 
