2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Die mindig is hirtelen volt, mint a férfi akit apjaként kezelt, pedig nem örökölhetett tőle az ég világon semmit sem. Ő egyszerűen csak ilyen, ezt látta el és persze a jelleme is alapból ilyen lehetett már gyerekként is, ez pedig csak fokozódott Rasmus mellett. Képes kiállni a saját igazáért, de határozottan erőteljes véleménye van mindenről és ha valami másképp alakul, ha valaki másképp vélekedik, mint ő... azt nem kifejezetten kedveli. Remélem, hogy ezúttal képes lesz reálisan átgondolni mindent és meghallgatni azt, amit mondani akarok neki. Ezen áll és bukik most minden. Nem akarok harcolni a fiammal, mert az enyém is attól még, hogy nem én voltam az, aki a nevelése fő vonalát végigvitte, de kötődöm hozzá és azt akarom, hogy megértse amit tettem jó okkal tettem. Nem fiatal már, nem szorul rá, hogy pátyolgassam, hogy vigyázzam a lépteit, saját döntései vannak, mint ahogyan az is, hogy olyan lányt választott maga mellé, aki szerintem cseppet sem illik közénk, de nem szólhatok bele... nincs jogom hozzá, bármennyire is szeretnék. Neki is meg kell értenie, az én indokaim is fontosak, ezúttal mondhatni életbevágóan fontosak. - Ha megölnél? - már magával a kérdéssel is megcáfolom őt, de hát magabiztos, ahogyan az apja is volt, de pont ezt kell megtanulnia, hogy ne vigye túlzásba, hiszen Rasmus vesztét is a beképzeltsége okozta, kétlem, hogy ő is ezt a sorsot szánja önmagának. Bizonyára sokat gondol magáról, de hogy képes lenne végezni velem... gyakorlott varázsló már, de nálam még mindig nem gyakorlottabb, ezt fel kell fognia egyszer s mindenkorra. Remélhetőleg kettőnk között sosem kerül sor összecsapásra, nem akarnám eldönteni így, hogy melyikünk az erősebb. - Rasmus eltévelyedett Die. Elborította az elméjét a hatalom utáni vágy. Már rég nem az lebegett a szeme előtt, hogy jobb világot teremtsen nekünk, hanem hogy minél többen legyenek alatta, minél többen hódoljanak be neki. Te nem láttad ezt rajta? - biztos vagyok benne, hogy ha jobban belegondol, akkor átlátja, hogy igazam volt, hogy az apja egyszerűen túlzásba vitte és már régen nem az lebegett a szeme előtt, hogy jobb jövőt teremtsen nekünk, hanem hogy önmagának. A hódítási tervek, a nagy vágyak mind arra szolgáltak, hogy az ő hírnevét nagyobbítsák. Ő valaki akart lenni, egy név a történelemben és nem érdekelte, hogy ehhez hány áldozatra van szükség akár mindkét oldalról is. - Sosem tisztelt se téged, se mást... élvezettel ölt, ha arra került sor és tudom ezt tanította neked is, de nem ez a célunk igaz? Jobb világ kell, nem vérrel áztatott föld. - nem vetem be a jokert, nem mondom még ki, hogy a családommal is ő végzett. Fiatal volt, feladatot teljesített, de attól még benne volt a keze nagyon is. Ott volt, láttam. Ettől függetlenül hinni kezdtem benne és az eszméiben, amikor mellé kerültem, de rá kellett jönnöm idővel, hogy balgaság, hogy nem lesz soha sem az, amit mondogatott. Ő nem a világot akarja jobbá tenni, ő önmaga számára akart egy új világot, amiben nem érdekelte, hogy hányan pusztulnak el. Azt hiszem képes lett volna akár a családját is feláldozni végső soron, ha nincs más út, csak azért, hogy elérje, amit akar.
♫ Stay ♫ ϟ "Pici" fiamnak ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Die & Sheska - Megbeszélés 2015-10-16, 11:37
Anyám mindig is egyenes embernek számított, régen is, most is. Sosem köntörfalazott bármiről is lett volna szó. Ezt pedig tiszteltem bennem. Ám most úgy érzem nem akarom hallani amit mondani készül. Tudom, hogy igencsak olyan lesz, ami a jövőben is kifog hatni egész családunk életére. Akár Lena-ra is, sőt, talán rá még jobban. Attól függetlenül, hogy nem akarom tudni mi lehet az mit közölni kíván elindulok. Felnőtt férfi vagyok és képes vagyok szembe nézni minden rosszall vagy nagyobb ellenséggel, jelenlegi ellenfelem az igazság, ami most tönkre akarja zúzni eddig felépített életem. Nem tudom pontosan mi az, mit mondani akar nekem, de valahol mégis érzem, hogy semmi jó és, hogy az apámmal kapcsolatos. Mostanság magam is észre vettem a változásokat rajta, próbáltam ezzel nem törődni, persze nem sokra mentem vele. Apám mindig is vezetőm és irányt adóm volt, de mostanság mintha ez már nem lett volna olyan lényeges számára amit nem értettem. Számára mindig is a család volt az első, erre nevelt engem is, azonban egy ideje mintha csak másodlagossá váltunk volna a számára. Megérkezem, nem csapok nagy zajt, csak éppen akkorát amiből tudja, hogy megérkeztem ha éppen nem látna meg. Nem tűnik zavartnak sem nyugtalannak, tehát valóban nem kapcsolatos az egész a Roxfortban végzett munkánkhoz. Egyedül minden apámhoz vezet. -Igen tisztában vagyok vele kivel kapcsolatos. - Hangom hűvös, nem tükröz érzelmet, megtanultam már ezt eltemetni magamban. Szívem mélyén tudom mit akar mondani, hosszú ideje nem láttam már apámat, tudtam hogy halott, valahol mélyen tudtam, ám nem számítottam rá, hogy képes volt az anyám végezni vele. -Ha faképnél hagynálak gyáva volnék, menekülnék a sorsom elől, ha megölnélek nem volnék jobb semmivel sem a nagyúrnál, azonban ha meghallgatlak sem érzem majd jobban magam, nem fogok semmivel sem jobban lenni, viszont ez az egyetlen járható út, úgyhogy beszélj. - Nem számít mit éreztem a lelkem mélyén már egy ideje, Ő az apám volt, meghaltam volna nélküle ha nem fogad maga mellé. Tőle tanultam amit most tudok, igen, ezt a hírt meg kell emészteni ahogyan azt is, hogy gyanúm beigazolódott, apám tévútra lépett.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Die & Sheska - Megbeszélés 2015-09-29, 21:47
Több lehetőségem is van tisztában vagyok vele. Megtehetem, hogy óvatosan és finoman adagolom neki azt, ami történt, vagy hogy egyszerűen elmondom az egészet, hiszen elég érett már, szinte felnőtt, olyan dolgokban vesz részt, amikben felnőttek szoktak, olyan gondolatai vannak, amik felnőtteknek szoktak lenni, így hát ezt is kezelnie kell. Most itt az ideje, hogy eldöntse mit is akar és melyik oldalon áll. Tudom, hogy Rasmus vette maga mellé, de attól, hogy valaki segít rajtunk még nem fektethetjük belé minden bizalmunkat, nem hihetjük azt, hogy sosem ártana nekünk, vagy nem áldozna fel, mint bármely más gyalogot a sakktáblán, az apja pedig igenis megtette volna ezt a saját céljai érdekében. Hírnevet akart, hatalmat és nem érdekelte, hogy ennek mik lesznek a következményei, talán ezzel Die is tisztában van, talán látta, hogyan állt a kérdéshez, ami Die kapcsolatát illette. Talán nem mondta a szemébe, de sosem támogatott volna egy olyan kapcsolatot, ami a fiát gyengíti. Én sem, de... ha neki így jó és kezelni tudja, akkor nem szólok bele az életébe, maximum tanácsokkal látom el amennyire legalábbis engedi. Hamarosan meghallom a közeledő lépteket. A tisztás ezen része teljesen védve van, hogy más ne lásson és ne halljon meg minket akkor sem, ha véletlenül erre tévedne. Ellököm magam a fától, aminek eddig támaszkodtam, aztán csak szótlanul biccentek neki, hogy hellyel kínáljam. Két átlagosnak tűnő fatönk van a tisztás közepén, egymással szemben, természetesen párnázó bűbájjal ellátva, hogy ne legyen idővel kényelmetlen az ücsörgés. - Fontos ügyben kell beszélnünk, ami nem tűr halasztást, de azt hiszem ezzel már te magad is tisztában vagy, ahogyan azzal is, hogy mindez kivel kapcsolatos. - hiszen már elhangzott a kérdése. Az apja... igen az apjával történt valami, nem is csekély, vagy egyszerű dolog. De talán idővel majd rájön, hogy nem volt az igazi apja, hogy nevelte ugyan, de okkal vette maga mellé, hogy hű csatlós legyen és ha ellent mondott volna neki komoly következményei lettek volna bármennyire is a fiának gondolta magát. - Rasmus halott, én öltem meg. Megteheted, hogy most azonnal felpattansz és faképnél hagysz, de talán jobb lenne, ha csendben és fegyelmezetten végighallgatnál, mert tudom a lelked mélyén te is tudtad, hogy rossz úton járt, csak nehéz ezt beismerni, főképp amíg nem muszáj. - pedzegettem én már ezt neki, hogy legyen ideje emészteni, de a friss hír mindig megrázó az ember számára, tisztában vagyok ezzel. Nem is fogom erőltetni a dolgot, ehhez kétség sem férhet, ha el akar menni, hát elmegy, nem tartóztatom, de úgy gondolom elég jó eszű ahhoz, hogy türelmes legyen és végighallgassa az okokat. Ismer már annyira, hogy indok nélkül nem teszek meg ilyen komoly lépést és ebben az esetben kétség sem férhet hozzá, hogy végig fog hallgatni.
♫ Stay ♫ ϟ "Pici" fiamnak ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Anyám, mindig is tiszteltem Őt, részben azért mert felnevelt egy idegen gyereket akiből lettem én, részben azért, mert hatalma van amit megfontoltan kezel akárcsak apám. Levele azonban ad némi aggodalmat. Mi van, ha tud Lena-ról és rólam? Lényegében egyelőre csupán apám tudja, azóta sem volt alkalmunk beszélni, vagy azért mert nem tehettem ki a lábam a Roxfortból vagy mert apámnak akadt dolga, most azonban már jó ideje nem hallottam felőle ami megint csak idegesít. Anyám megírta hová menjek Én pedig egy kérdés vagy egy válasz levél nélkül mentem, hogy találkozzam vele. Az iskola falain belül nincs lehetőségünk arra, hogy komolyabban elbeszélgessünk. De most valamiért érzem, hogy ez a beszélgetés nem lesz olyan könnyed, mindig is megéreztem, ha valami olyan közelget ami semmi eshetőségre sem bizonyult jónak. Lépteim hangja halkan csendült a még hideg földön. Nem sietek, tudom, hogy időben ott leszek. A késését sose szerettem, nem is élek vele. Anyám alakja lassan kikörvonalazódik előttem, közelebb lépek, hogy a homályban azért láthassam arcát. Biccentek egyet. -Anyám, miért hívattál? - Nem szeretem a körülírásokat és a felesleges köröket, anyám tudja mi van velem, minden nap lát, Én is Őt, nem kell lefutnunk olyan köröket, hogy hogy vagy és milyenek a napjaid. Karba tett kézzel állok előtte, úgy ahogy szoktam, ha valamit komolyan veszek és teljesen erre koncentrálok. Anyám cseppet sem vidám arca jó híreket már nem fog közölni velem. Apám...valószínűleg vele történt valami, hogy honnan tudom ezt? Sehonnan, egyszerűen csak érzem, hogy erről lehet szó. -Apámmal..történt valami? - Igen, kissé azért megremeg a hangom, ki örülne ha az apja hirtelen eltűnne az életéből? Lehet, hogy felnőttem és megállok a saját lábamon, de a családom még mindig az első az életemben.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Die & Sheska - Megbeszélés 2015-09-01, 20:41
Tudom, hogy nem halogathatom sokáig ezt az egészet, ezért is írtam neki. Egyszerűbb így és gyorsabb is, ha arra várunk, hogy mikor beszélhetünk Roxmortsban az még nem most lesz, főleg most, hogy elkezdődött a következő tanév is már. Tudnia kell, hogy mi történt, már nem elég az, hogy óvatosan suttogok, már nem elég az, hogy finoman adagolom a tényeket. Altan hamar megértette, vele tudom, hogy nem lesz baj, de nem akarom, hogy Die a makacssága miatt kerüljön bajba, vagy azért mert nem látja át ezt az egészet. Lássuk be ő mégis csak az iskolában volt egész évben, nem tud annyi mindent arról, akit az apjának tart, mint én. Tudnia kell a részleteket, ismernie kell a múltat és akkor megérti majd. Nem akarom ámítani magamat, tudom, hogy első körben biztosan ki fog borulni, ha megtudja majd az igazat, de majd megnyugszik. Már szinte felnőtt, és tudom, hogy át fogja gondolni, hogy mi a helyes és mi az, ami előre viszi az életét és mi az, ami hátráltatja. Az, ha kiakad nem fog rajta segíteni és az sem, ha szembe száll velem. Az ügyünk célja nem változott, pusztán új vezetőre van szükség, aki tényleg képes azt beteljesíteni és aki nem elvakultan és már-már szinte őrült módon cselekszik. Ezt kell jól átgondolnia, ezt kel majd átlátnia a jövője érekében és én bízom benne, hogy hideg fejjel képes lesz majd átlátni ezt az egészet. Könnyed léptekkel szelem át a birtokot a félhomályban, hiszen esteledik már, szinte teljesen lement a nap, de épp ezért vagyok most itt, hiszen ilyenkor alig jár bárki is kint, aki észrevehetne. A ruhám sötét, szinte beleolvadok a környezetbe, csak a hajam az, ami szinte kiviláglik az egészből, de ezzel most nem foglalkozom. Az arcomon a rossz hírek ellenére is mosoly játszik, hiszen beteljesítettem a bosszút, elértem azt, amit akartam és ez máris épp elég nekem arra, hogy boldog legyek és végre igazán felszabadult! Az egyik színjátékot végre feladhatom végleg, már csak a másik él és már az sem sokáig, hiszen idővel lépünk majd JED vezetésével elérjük végre azt a hőn áhított célt, amit eddig is akartunk. A miénk lesz a világ, nem pedig a mugliké. Végre elérem a fákat, a lépteimen lassítok kicsit, körülnézek, csak akkor lépek be, amikor megbizonyosodom róla, hogy senki sincs a környéken. A megbeszélt helyen, a kis tisztáson állok meg végül. Körülnézek, aztán elkezdem a védővarázslatokat felhelyezni. Biztosra kell mennünk, elrejteni a hangokat, a látványt, mindent, hogy még véletlenül se keveredjen erre senki sem, aki megláthat, sem egy kósza diák, egy elcsatangolt kentaur, vagy egy szaglászó tanár. Most csak mi ketten lehetünk itt, csak mi ketten fogunk arról elbeszélgetni, hogy mi is a helyzet, és mit kell elfogadnia.
♫ Stay ♫ ϟ "Pici" fiamnak ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ 
