2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Több szempontból is meg kell találnom őt. Egyrészt a karom immár tökéletesen jól működik, lelkileg is összeszedtem magam. Nem tudom, hogy mi volt velem a baj, hogy akkorákat bénáztam, talán túl keveset aludtam az ezt megelőző hetekben, mint valami kisiskolás, úgy jártam el a lány esetében. Most kész vagyok ismét keménynek lenni, bárkit torkon rúgni, vagy éppen a pálcámat a sötét varázslók szemgolyójába nyomni. Mert ez vagyok én. A katona, akit kiképeztek, és az egyetemi részleg csupán már laza bejárogatós rész amit ha kihagyok, hát na bumm, a lényeg úgyis a terepen van. A terep... ez a másik része. Hiszen megköszönném a hugrabugosnak, amit értem tett, de el is kérném a házvezetőjétől. Vissza kell mennem Moszkvába, mert Sonia eltűnt, egykori társam lassan második hónapja sehol, már Flitwick is kérdezgetett, hogy most hol a lány, amire csak szét tudtam tárni a kezemet. Elszakadtunk egymástól, úgy gondoltam, hogy éli a saját életét. Ám elképzelhető, hogy a KGB szorításába került, akiket az orosz varázsvilág is támogat. Egyedül nem sokra mennék. Kell egy társ ismét. És kire gondolnék elsőként? A gyógyítóra. Ha ő ott van, a külcsíny is máris szebb, no meg ha bármi bajom esik, össze tud foltozni. Már csak az a kérdés, hogy ha meglátom, remélem nem tör rá megint az a balfék stílus, vagy sem. Nem csupán abból adódott, hogy kialvatlan voltam, és ezáltal irányítható... Nem, a lányban volt egy olyan komoly szexepil, amiről talán nem is tud, hogy mennyire lehengerlő. Párszor eszembe jutott, és talán csak az idő szépíti meg az emléket, de amilyen erős, karizmatikus volt, ahogyan a parancsokat adta, ahogyan válaszolt... Kissé inamba szállt a bátorságom. De mindegy, ez most nem is számít, munkára vinném őt, ha belemegy, nem érdekes, hogy milyen ingerlő domborulatokat rejt a feszes kis ruhája. Megállok a hugrabug festmény előtt, és amikor arra jár egy sárga nyakkendős, beküldöm Jasmine-ért, hátha ismeri, és kiküldi nekem. Én magam a falnak támaszkodom, farmerdzsekit viselek, és elgondolkozva bámulok a semmibe.
Természetesen nem tudom kiverni a fejemből azt az édes csetlést-botlást, de szerintem jobb is így, megismerhettem egy másik oldalát ennek a srácnak, mert érzem és látom rajta, hogy ezúttal semmi szerencsétlenkedés nem lesz, csak úgy sugárzik belőle a magabiztosság a férfias, nyers erő, és be kell vallanom, hogy ez tetszik. Na nem mintha lenne nekem időm arra, hogy csak úgy pasizgassak, a gyengélkedő minden időmet elveszi, így hát maradjon csak elképzelés az ami a fejemben mászkál. Azonban annyit megengedek magamban, hogy legalább a képzeletem szárnyaljon. Nem vagyok én olyan szent, mint azt páran képzelik, lehet a gyengélkedőn van bennem egy kis gyengédség, de az is csak a betegek miatt, én legbelül tűzben égek akár egy főnix madár. Csak hát nem ér semmit az a tűz, ha nem lehet kibontakozni és nem tudom szabadjára engedni. Egy medimágus számára kincset ér a megfigyelő képessége, sőt, ez a kulcs mindennek, épp ezért nem hagy ez a képesség most sem cserben, nehéz nem észre venni, hogy érdeklődik irántam, na nem mintha ez zavarna, sőt, azért a női hiúságomnak igazán jót tesz, na meg attól, hogy nincs időm a másik nemmel foglalkozni még nem azt jelenti, hogy nem is érdekelnek. Greg meg pont az a srác aki képes felkelteni az érdeklődésem, főleg most, hogy szerencsétlenkedő helyzetét elhagyta, ez a férfiasság ami belőle árad meglepően érzékenyen érint. Fene azt a mocskos fantáziám. -Mindenkinek lehetnek rossz pillanatai. - Kétség kívül nekem is akad pár ilyen, ez mindenkivel előfordul olykor-olykor. Figyelmesen várom a válaszát, hogy miért éppen én kellek, a logika már meg van, de érdekelne azon túl miért én, hiszen medimágus tanoncból is bőven válogathatna, bár várom a választ van egy remek sejtésem ami nincs ellenemre. És természetesen azt a választ kapom amire számítottam. Az ujjai simítása bizsergést idéz elő bennem, olyan lágyan és mégis szenvedéllyel telten teszi.. -Talán. - Harapom be az ajkam majd elmosolyosodom. Direkt nem adok egyértelmű választ. -Rendben, ha meg van az engedély akkor elmegyek veled. - Terelem el a témát a kissé felforrósodott pillanatról. -Nos, mi ez a hatalmas változás nálad? - Mert lényegesen másmilyen, nem is tudom, olyan lehengerlő, a múltkor inkább esetlen volt, tudok kialvatlanság, de még valami másnak is kellett lennie, mert mintha most egy teljesen más ember állna előttem.
♫ Zene ♫ ♠ Ruha ♠Atyagatya..
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-05-06, 07:38
Ha tudnám, hogy még mindig szerencsétlenkedőnek könyvel el, bizonyára elásnám magam, hiszen most azért vagyok itt, hogy javítsak. Nem kellett volna olyan kialvatlanul mászkálnom, ha ennyire gázos szitut tudok előidézni, mert ki tudja, hogy lesz e még rá lehetőségem, hogy helyrehozzam a dolgokat. Meglehet aranyosnak találta a dolgot, mégsem szeretem, ha úgy ítélnek meg, szeretek inkább férfias lenni, pláne egy ilyen dögös lány jelenlétében. Nem mániám az, hogy egy szőke bulának csapjam a szelet, Jasmine barna, és nagyon is a hatalmába kerített, bőven volna vele elképzelésem, pont ezért agyaltam rajta, amint végre sikerült kialudni magamat. Eltelt néhány nap, kezdek lassan visszaszokni a roxfortos közegbe, megnézni a csajok hátsóját, de Jasmine-é a legformásabb mind közül, ez már hivatalos. Csakis az a kérdés, hogy ha nekem bejött, akkor látott benne annnyi kölcsönösséget, hogy képes legyen elfeledni az ostoba kezdést. Nem tudom, hogy mennyire fog ráérni, ha csak így bejelentés nélkül jövök, még arra is van esély, hogy nem is nagyon emlékszik rám a sok beteg között. Az azért elég rosszul hangzana. Kilép a klubhelységből, és még mosolyt is kapok, határozottan jó kezdet, és igyekszem kényelmetlenül feszengeni, mert a nadrágom szinte azonnal beszűkül némi altáji izgalom folyományaként. Túl dögös, és még az ajka is olyan csillogó. Franc...! Vagy nem ezért vagyok itt? Már magam sem tudom. - Annak tanulok, igaz, vannak rossz pillanataim. – Felelem szűkítve köztünk a távolságot, anélkül, hogy bármelyikünk észrevenné, mert még tudat alatt is érezni akarom az illatát, beszívni az auráját. A reakcióját próbálom megvizsgálni. Mintha nemlegesnek indulna, holott kiérzem belőle, hogy lát rá esélyt, hogy mégis beleegyezzen, és végül ki is böki, hogy jönne, csak engedély kell, no meg nem érti, hogy miért pont ő. - Az engedélyt majd megoldjuk. Nem nagyon szoktak elengedni egyedül, kell egy társ, és igazán megmagyarázható, hogy miért éppen egy gyógyító, aki hozzám hasonlóan egyetemista, megértjük egymást a korunkból kifolyólag. És hogy miért éppen te? – Hallgatok el, úgy érzem a kérdés jogos, hallani szeretné, nem csupán a logikus, hanem az érzelmi indokot is, hiszen még alig ismerjük egymást. Finoman kinyúlok, gyengéden végigsimítok az ajkán, és az arcán. - Talán nem csak a küldetésben passzolunk... – Döntöm oldalra a fejemet, itt és most nem akarok többet. Azaz akarnék, de hogy venné az ki magát, ha a hugrabug előtti folyosón elkezdeném vetkőztetni?
Nos nem mondhatnám, hogy a kék szemű, kissé szerencsétlenkedő srác egyszer sem jutott az eszembe a napokban. Volt, hogy csak úgy tanulás közben eszembe jutott és megmosolyogtatott az egész, ahogy visszagondoltam az abroszos mutatványára. Ám azért tegyük azt hozzá, hogy nem sok időm volt gondolkodni, elmélkedni a szép szemű páciensemen, mert rengeteg tanulnivaló szakadt a nyakamba és egy medimágus tanonc lebetegedett így dupla munka is került terítékre. Nem bántam, mert szeretem csinálni, egyszerűen csak kimerített, most is tanulnom kellett volna, de szinte csak a lapokat nézegettem, mert a fáradtság nagyon is a hatalmába kerített. Ha lehetne pár nap halasztást kérni a vizsgáig amin csak lazítok, akkor habozás nélkül belemennék és élvezném a szünetet, de hát nincs akkora mákom. Ekkora hív ki a kislány, hogy kerestek engem és menjek ki. Furcsálom, mert ha betegekről van szó akkor a műszak már lejárt és amúgy sem szoktak így felkeresni, a barátaimról meg tudom, hogy órán vannak. Természetesen Greg-re nem számítottam egyáltalán, még egy halálfaló felbukkanására is nagyobb esélyt láttam, mint Greg feltűnésére, de a helyzetet nem értve csak rámosolygom és várom mit szeretne. Mivel időm most akad, a tanulnivaló egyelőre várhat, hagyom, hogy "elraboljon" pár percre. Az első terembe belépek ahogy kinyitja és most már tényleg kíváncsian nézek rá. Ez már azért kezd érdekesen alakulni. Észre veszem ugyan az elkalandozott tekintetét, de nem akarom mutatni, hogy ez feltűnt nekem, pedig észre vettem és..tetszett az a pillantás. -Várjunk csak, auror vagy? - Igen, sose a leglényegesebb kérdésen akadok fent először. Fel sem tűnik elsőnek, hogy Moszkvába akar elhívni és, hogy segítsek neki sötét mágusok alá máglyarakást építeni, ez csak persze picivel később esik le. -Hogy én Moszkvába? Hát nem is tudom, ebbe az iskola igazgatója is beleegyezne, mert vizsgáim lesznek, van munkám és rengeteg feladatom. - Azért hallatszik a hangomon, hogy ezek kifogások, amik még észérvekkel vannak tűzdelve, de nagyon is mennék Moszkvába ezzel a sráccal akivel ismeretségünk igen érdekesen alakult. -Ha az igazgató beleegyezik akkor rendben van, elmegyek veled. De azért ennél jóval több dolgot kell elmondanod, mert ha leszakadt végtagot kell visszavarrni akkor aligha leszek én a legjobb ember erre a munkára. - Mosolyodom el, egy tanonc, kíváncsi volnék miért nem egy képzett medimágust visz magával, azért ez érdekelne. Mondjuk így vissza gondolva arra amit mondtam, azért az Ő végtagjaival tudnék mit kezdeni, khm..
♫ Zene ♫ Ruha Moszkva, Szép szemű, érdekes kis kaland lesz ez..
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-04-27, 18:09
A hugrabugosok közül aligha ismerek valakit, főleg a háztársaimmal tartom a kapcsolatot, de még összefuthattunk volna, ha Jasmine is kilencedikes, de nem, egyel alattam jár. Eddig Sonia volt a munkapartnerem, de vele az utóbbi időben ugye nem igazán tartottam a kapcsolatot, de egyébként sem voltunk összenőve. Ellenben azon agyalok, hogy akár mehetnék egyedül, vagy találhatnék egy másik hollóhátast pótléknak, miért pont az igéző szemű barna kell nekem? Talán pont azért? Nem csak kedves volt velem, hanem volt benne valami, ami miatt enyhén szólva is dögösnek tartottam. Kicsit ugyan túl határozott, de ez a munkájából adódó, ha medimágusnak készül, akkor nem lehet felelőtlen. Ezzel együtt viszont minden érintésében megvolt az a gyengédség, amelytől már a sátorban berezonáltam. Nem tudom, hogy mit fog szólni, hogy ha megpróbálkozok, veszítenivalót most nem tudok felsorakoztatni, így amint túlléptem a kialvatlanságon, már döntök is, hogy felkeresem őt. Úgy látszik az utóbb valóban csak félálomban láttam, mert ami most elémtárul, az enyhén szólva is lenyűgöző, formás idomok, szerelemre termett ajkak. Na nem mintha azt várnám, belémszeressen, de már tekintetben már volnának elképzeléseim. Az alap bók működik, pedig a ruhadarab is csak arra szolgál, hogy valami módon akadályt teremtsen, és sikerül is elkalandoznom lefelé a combjain hogy vajon hogyan is lehetne megszabadítani a csúnya, zavaró szövettől. Kapok némi zöld utat, hogy pár percre ráér, ez nekem legalább pozitív válasz, és bólintva megindulok. Az illata valami finom parfümöt idéz, nem tudnám megmondani, hogy valami virágillat, vagy gyümölcs. A lényeg, hogy átütő erővel hat rám. Affrancba. Benyitok az első terembe, amely valóban üresnek tűnik, hogy aztán szembeforduljak vele. Átható pillantásom elidőzik az ajkain és a nyakán, hogy aztán felkapjam a tekintetem, és az övébe fúrjam. - Jobban. Határozottan. Szóval, amiért kereslek, kaptam némi feladatot az auror parancsnokságtól, Moszkvába kéne vonatoznom, hogy kicsit a sarkára lépjek néhány kezdő sötét varázslónak, és el szokták várni, hogy ne egyedül menjek. Egy ütőképes gyógyító jó lehet... – Mármint nem az ágyban, ez már csak bónusz, hiszen egy pillanatra sikerült letévednem az ingerlő kis halmocskákra, amelyek szinte azt sugalják, érints meg.
Nem igazán szoktak engem keresni, kivéve akkor amikor valami sürgős esethez keresnek segédeket vagy éppenséggel nagy a kupi a gyengélkedőn és valakinek segítenie kell takarítani. De úgy a szabadidőmben sem a barátaim sem a tanárok nem zaklatnak, tanulok és ezt a több mázsás könyvek is hűen tükrözik. Így hát természetesen meglepődöm mikor a kis háztársam azt mondja engem keres egy idegen férfi. Mivel a természetem eleve kíváncsi így a könyvet félre rakva indulok meg kifelé. Emlékezetemben egyetlen egy ilyen leírású férfi van csupán, de nem hiszem, hogy a mutatványos fiú lenne az, miért keresne pont Ő? Ha szerencsejátékoznék tutira nyernék, merthogy aki keresett, az pont az a srác akit eleve elvetettem, hogy keresne. Arcvonásai talán még férfiasabbnak látszanak, mint a múltkor, lehet csupán az emlékezetemben kopott meg a róla alkotott kép, tény, hogy ezerszer élesebb és valóságosabb. Ha nem tudnám, hogy engem nem érdekelnek a szívdöglesztő srácok, most azt mondanám, hogy ejha, nem semmi. De nekem első a munka, a suli és Uther természetesen. Nincs időm arra, hogy csinos legyek és ezzel találjak magamnak valakit, ez csupán másodlagos, majd lesz valahogy alapon működik. -Köszi! - Mosolyodom el és végig nézek a szoknyámon. Most vagy valami mást nézett vagy én nem látom ezt a szoknyát csinosnak. Egy régi darab, még a születésnapomra kaptam úgy 4 éve. De mindegy, ha csinosnak tartja, az az Ő dolga. -Igazából lenne még pár dolgom, de jól van, azt hiszem pár perc belefér. - Egyszer a kíváncsiságom fog a sírba vinni. Valami oka lehetett annak, hogy idejött és ha nem itt akarja megbeszélni akkor fontos is lehet az a mondanivaló. Én meg sajnos szeretek mindent tudni ami érint, még ha csak kicsit is. -Van itt egy üres terem, ha gondolod bemehetünk oda, nyugodt és nincs sürgés-forgás. - Vetem fel az ötletet, persze ha máshova akar menni, felőlem oké, addig természetesen míg ez nem megy a feladatom rovására, még jó pár száz oldal van a vizsgámig és azért van bennem egy apró pánik, hogy nem fog sikerülni. -Tényleg, jobban van már a karod? - Mert hát úgy engedtem útjára, hogy nem voltam benne biztos, hogy rendesen elláttam. Szeretném tudni ha a pácienseim meggyógyultak, mert hát Greg is a páciensem, semmi több, igaz?
♫ Zene ♫ ♠ Ruha ♠ Kiváncsi fáncsi
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-04-06, 22:01
Nem is tudom, hogy kit hívhatnék el, ha Jasmine nincs itt, vagy összességében nem ér rá. Nem gondolom azt, hogy helyettesíthető lenne, igen agilis, ráadásul ért a gyógyításhoz. Azzal nyugtatom magam, hogy a külseje most nem nyom a latba, pedig a rohadt életbe, átkozottul csinos, pedig nem követi azt a divatot, hogy szőke, mint a legtöbb lány az ő korában. Ebből is látszik, hogy igen egyedi, nem nagyon ad mások véleményére, vele valóban társként tudnék bánni. Mármint a küldetésünket illetően. Már csak egy kérdés van. Illetve kettő. Bent van-e, és mit szól a felvetésemhez? Ha nemet mond, akkor nekiindulok egyedül, és legalább láthatom, meggyőzödhetek róla, hogy nem is annyira édes, mint azt elsőre gondoltam róla. Magamban már készítem össze a varázseszközöket, csapdákat, amelyekre majd szükségem lehet, és sajnos tudnom kell számolni azzal a lehetőséggel is, ha a hugrabugos gyógyítólány maradni talál. Sebkötözőkészleteket, gyógyszeres fiolák, ilyesmik. Anyám... remélem jön, ehhez béna vagyok. Eltelik pár perc, remélem hű apródom ezalatt megtalálja Jasmine-t, már csak az a kérdés, hogy vajon miért nem bíztam rá még a kérdést is, akkor nem nekem kéne alkudoznom. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy az akció szupertitkos, és totálisan nem lenne férfias lépés részemről, hogy ha csak üzengetnék efféle infókat. Ha kijön, akkor elmondom. Végre megjelenik a hugrabug kijáratán átbújva... Attól félek az emlékeim tökéletesen visszaadják, nem szépítettek rajta semmit sem. Viszont... itt most sikerül elhagynom azt a nyomorék habogást, és megtalálnom önmagamat. Mire jó az, ha ember kialussza magát. Igyekszem nem túl pofátlanul megszemélni az alakját, és az ajka ívét, nem azért jöttem ide, hogy elcsábuljak a mélykék szempár tavában. Elnyomom a belső sóhajt, mert ennyire nem lehet fantasztikus. Pókerarc, pókerarc! - Helló Yas... csinos ez a.. – Nézek gyorsan végig rajta, az a baj, szintisztán bombázó, így bármit is dicsérek, röhejszámba fog menni. – Szoknya. – Állapítom meg végül. Már nem diák, hanem egyetemista, így bőven divatozhat, nem kell egyeruhában lennie. – Ráérsz pár percre? Leülünk valahol? Lenne egy javaslatom. – Aw... miért van már most olyan késztetésem, hogy kinyúlnék minimum félresimítani a barna tincseket. Basszus... Egyenlőre ebből nem sok tűnhet fel külsőleg, ez a szerencsém, nagyjából tudom kezelni a vonásaimat, így csak az érdeklődő kérdéseimre figyelhet fel.
A klubhelyiség kanapéján foglalok helyet és egy gyógynövény ismeretekkel teli könyvet veszek a kezembe. Lassan közeledik majd a vizsga és bár szinte már tudom kívülről a könyvet még nem biztos, hogy sikerülni fog. A betanult tudás nem minden, a tapasztalat is szükséges, és bizony, azért nem minden betegségre láttam példát a gyengélkedőn. Háztársaim körülöttem zsonganak, valaki arról beszél, hogy randira hívták, valaki meg arról, hogy rengeteg büntető munkát kapott a csacsogása miatt. Olyan hétköznapi gondok ezek, hogy már fel sem veszem őket, meghallom és utána el is engedem a fülem mellett. Nekem sem randira sem büntető feladatokra nincs időm, az első a gyengélkedő miatt a második meg miért volna, ha jól tanulok és a magatartásom is példás? Na ugye! -Héé, Jasmine! - Hallom meg a nevem a hátam mögül és egy kisebb nyaktekerési produkcióval hátra fordulok, hogy a nevemet kiáltó emberkét megpillantsam. Egy fiatalabb háztársam az, a neve nem ugrik be, de ismerem valamennyire, azt hiszem két hónapja vettem le a gipszet a törött karjáról. Ha nem is névről, de panaszokról felismerek embereket, szakmai ártalom! -Kicsit fújd ki magad és mondhatod. - Küldök felé egy barátságos mosolyt. A fiatalabbak olyan felpörgöttek, megérteni se tudom miért. Én is ilyen lettem volna? Nem hiszem. -Egy férfi keres téged. Magas, barna hajú. - Mutatja a kezével milyen magas amin elnevetem magam. Igen, a másodévesek még kis mulatságos varázs palánták. -Egy férfi? Hmm.. jó megnézem, köszönöm, hogy szóltál, ügyes vagy. - Mosolyogva szökdécsel odébb én pedig a mázsás könyvet lerakva indulok kifelé a klubhelyiségből, hogy megnézem ki az a barna hajú, magas férfi. Megmosolyogtat még percekkel később is ez a kisgyermeki leírás, de ahogy kiérek és szembe találom magam a leírtakkal passzoló emberrel, megmondhatom, hogy a leírás pontos volt. -Szia Greg! - Érdekes, erre a névre pontosan emlékszem. Mondjuk azt a bravúros akciózást amit az asztallal és az abrosszal művelt a verseny napján, nem lehet egy könnyen elfelejteni. Karba fonom a kezem és úgy nézek rá. -Mi szél hozott? - Valami oka csak lehetett annak, hogy megkeresett.
♫ Zene ♫ ♠ Ruha ♠ Magas, barna, de felér egy szőke herceggel!
.
Gregory R. Fox
Reveal your secrets
Tárgy: Jas & Greg - Moszkvai küldetés 2015-03-20, 22:19
Több szempontból is meg kell találnom őt. Egyrészt a karom immár tökéletesen jól működik, lelkileg is összeszedtem magam. Nem tudom, hogy mi volt velem a baj, hogy akkorákat bénáztam, talán túl keveset aludtam az ezt megelőző hetekben, mint valami kisiskolás, úgy jártam el a lány esetében. Most kész vagyok ismét keménynek lenni, bárkit torkon rúgni, vagy éppen a pálcámat a sötét varázslók szemgolyójába nyomni. Mert ez vagyok én. A katona, akit kiképeztek, és az egyetemi részleg csupán már laza bejárogatós rész amit ha kihagyok, hát na bumm, a lényeg úgyis a terepen van. A terep... ez a másik része. Hiszen megköszönném a hugrabugosnak, amit értem tett, de el is kérném a házvezetőjétől. Vissza kell mennem Moszkvába, mert Sonia eltűnt, egykori társam lassan második hónapja sehol, már Flitwick is kérdezgetett, hogy most hol a lány, amire csak szét tudtam tárni a kezemet. Elszakadtunk egymástól, úgy gondoltam, hogy éli a saját életét. Ám elképzelhető, hogy a KGB szorításába került, akiket az orosz varázsvilág is támogat. Egyedül nem sokra mennék. Kell egy társ ismét. És kire gondolnék elsőként? A gyógyítóra. Ha ő ott van, a külcsíny is máris szebb, no meg ha bármi bajom esik, össze tud foltozni. Már csak az a kérdés, hogy ha meglátom, remélem nem tör rá megint az a balfék stílus, vagy sem. Nem csupán abból adódott, hogy kialvatlan voltam, és ezáltal irányítható... Nem, a lányban volt egy olyan komoly szexepil, amiről talán nem is tud, hogy mennyire lehengerlő. Párszor eszembe jutott, és talán csak az idő szépíti meg az emléket, de amilyen erős, karizmatikus volt, ahogyan a parancsokat adta, ahogyan válaszolt... Kissé inamba szállt a bátorságom. De mindegy, ez most nem is számít, munkára vinném őt, ha belemegy, nem érdekes, hogy milyen ingerlő domborulatokat rejt a feszes kis ruhája. Megállok a hugrabug festmény előtt, és amikor arra jár egy sárga nyakkendős, beküldöm Jasmine-ért, hátha ismeri, és kiküldi nekem. Én magam a falnak támaszkodom, farmerdzsekit viselek, és elgondolkozva bámulok a semmibe.
Ruha 
