2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A alvajárás nálam egy nagyon általános dolog, sokan tudják, hogy ilyesmit szoktam művelni, talán épp e miatt a legtöbb tanár, vagy felnőtt nem is veszi ezt annyira komolyan. Örülök neki, amikor sikerül magamhoz térni, hogy ezzel ő is így van. Szerencsre, hogy mindig cipőben fekszem le, így a lábam most sem fázik a hideg kövön. - Igen, ebben van valami, könnyen lehet, hogy a csillagok hullása is csak egy jelzés, hogy kicsit gondolkodjunk el. - azt pedig sokaknak kéne, akik negatívan állnak az élethez, vagy akik... nem akarnak belegondolni, hogy milyen sok jó dolog van a világban csak olyan sok mindent mégis negatívan látnak. Engem pont e miatt tartanak sokan furcsának, mert a csillagokban is meg tudom látni a jót, de ezzel miért lenne baj? A világ szép... vannak árnyoldalai, de az árnyoldalakkal együtt lesz szép. - Hát akkor nézzen vele csillagokat, biztosan örülne neki. - pici koromban imádtam sokáig fent lenni éjjel, hogy megnézzem apuval a csillagokat, és szerencsére ő ezt mindig engedte is. Na jó nem mindig, de azért az esetek nagy részében igen. Viszont az ébredésemnek hála azért egy ásítás kiszökik a számon. - Gondolom... érdemes lenne... Köszönöm, hogy nem volt ebből probléma. - távoznom kéne igen, azért mégis csak késő éjjel van. Szóval egy kedves mosolyt még megejtek, hogy aztán elinduljak lefelé a lépcsőn, hogy visszatérjek a klubhelyiségbe. Azért holnap mégis csak bájitaltan lesz, nem nézhetek ki rajta úgy, mint aki egész éjjel... csillagokat nézett.
//Ne haragudj, de már zártam, ez egy nagyon-nagyon régi játék, de remek volt! ^^//
Ha őszinte akarok lenni magammal és a világgal is, nem mondhatom, hogy túlzottan meglep az alvajárása. A lányka egy teljesen másik világból csöppent ide szerintem. Szegénykét meglehetősen sokat cukkolják is emiatt. Olyan, mint egy hagyma. Rétegről rétegre kell haladni. Halványan elmosolyodok ezen a gondolaton. Nem lehetünk mind egyöntetűek, az milyen halálosan unalmas lenne már. De van egy Lunánk, ami megnyugtat, mert a lényével jön egy pegazus hátán és mindenkit fejbe vág egy hatalmas szivárvánnyal és egészséges mértékű őrülettel, nehogy megsavanyodjunk itt. A légzése ahogy hallom rendes ütemre áll vissza. Felébred és meg sem zökken az átmenetben. Meg sem ijed tőlem. Mondjuk oka nincs, nagy lókötő voltam diákkoromban, a személyzet tagjaként pedig inkább megmosolygom a szabályszegést, mint megbüntetem azt. Valakinek muszáj feszegetnie a korlátokat, én tőlem pedig nem lenne a legjobb. A szavaira feljebb pillantok, a mosolyom pedig kiszélesedik. - A remény viszont mindig velünk van, hogy tudják. Ezért is nézünk az ég felé. Lehet ezért hullanak a csillagok is. Hogy felhívják a figyelmünk... - oldalra pillantva látom, hogy integet az ég felé, én pedig nevetek egyet halkan. De... miért is ne? Én is intek egy picit az ég felé. - Igen. Régen apukámmal sokat mentünk ki Cardiff mellé a pusztába és néztük az eget. Persze amióta anyuka vagyok, ez talán az első alkalmam, hogy sikerül feljönnöm ide. - mosolygok lágyan Lunára.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Luna & Anwen - Csillaghullás 2014-10-20, 21:41
Gyakorlott alvajáró vagyok szerencsére, általában vastagabban felöltözve alszom és mindig van rajtam cipő, hogy biztos ne legyen komolyabb bajom. Otthon volt már olyan, hogy apa tél közepén talált meg a kertben virágot szedve... na persze akkor nem volt ott virág, de én azt képzeltem oda álmomban. Tény, hogy nagyon vártam már a tavaszt és ez tudat alatt így nyilvánult meg. Az elme csodálatos dolog sok mindent képes elhitetni veled és végül még csak meg se fáztam, kicsit sem, az agyam még azt is elhitte, hogy nincs rossz idő, vagy... apa időben megtalált, mielőtt meghűltem volna. Bármelyik megoldás igaz lehet, de én azért mégis inkább az elsőre voksolok, hiszen az sokkal érdekesebb. Szép lassan viszont csak sikerül felébrednem. Előfordul és szerencsére, akivel szembe találom magam, az nem olyan valaki akinél attól kell tartanom, hogy most azonnal visz is büntető munkára, vagy pontot von le. Nem járok túl gyakran a gyengélkedőn, de általában felismerem a jó embereket, és ez a kedves mosoly egyértelműen nem valami szigorú nőhöz tartozik, hanem olyan valakihez, aki igazán tud kedves lenni. - Igen, én is pont így gondolom, minden bizonnyal lehet élet odakint, és talán most is valaki minket figyel, csak nem tudunk róla. - ábrándos mosollyal könyökölök a korlátra és nézek fel az égre, majd hirtelen indíttatástól vezérelve integetek. Épp csak pár pillanatig, de miért is ne? Lehet, hogy valaki tényleg figyel odafentről, miért ne lehetne? - És... ön is a csillaghullás miatt jött? - gondolom, bár talán csak ide tévedt, nem tudhatom, netán ő is alvajáró, bár ahhoz képest meg nagyon fel van öltözve.
Elgondolkodom egy pillanatra azon, hogy mennyire lehet fázós Luna... Remélem, hogy nem fog holnap reggel köhögve befutni a gyenguszra, mert meg talált itt fázni. Mondjuk én sem vittem túlzásba. De Luna, az Luna, a ruháján is látszik. Egy szétszórt szivárvány. Akár a piszamafelsője. Ezt biztos nem lehet olyan egyszerűen beszerezni, mint az én ruháim. Szeretnék sokszor én is egyedi darabokat, de én nem tudom megoldani... De Rhys szerencsémre besegít ebben, mert egy-két talárom, ami színes kicsi kéznyomokkal van tarkítva. Fürkészem őt, hogy hátha reagál, de valami... olyan furcsa. Ekkor esik le, hogy mi lehet a helyzet. Láttam már ilyet, nem egyszer, nem kétszer. Luna Lovegood alvajár... De észlel engem, ami talán nem is gond. Miket álmodhatsz te, lány? Felsóhajtok halvány félmosollyal és én is fürkészem az eget kicsit. Finom, sanda oldalpillantásokkal próbálom felmérni őt és, hogy éppen hol kószálhat az agya. De nincs könnyű dolgom. Olyan álmatag arccal nézi az eget, mint amilyen napközben is. Talán csak a légzése ritmusa és a tekintete üressége és a reakcióidejének a teljes hiánya árulja el. A kérdésére szélesebben elmosolyodom. - De azok... De gondoljon csak bele... Milliárd csillag van, milliárd galaxisban. Ha minden csillagnak van egy bolygója, ami földszerű... Akkor valami egészen felháborító nagy térpazarlás lenne az egész. - el is felejtem, hogy szabályt szeg. Legalább nem vagyunk egyedül a csillaghullásban.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Luna & Anwen - Csillaghullás 2014-10-03, 11:27
Nem vagyok kifejezetten túlöltözve, mintás pizsi van rajtam. Oh, persze nem olyan egyszerű és átlagos darab, halvány rózsaszín többnyire, de amúgy színes foltok vannak rajta, kb. úgy néz ki, mintha valaki teljesen random dobált volna meg festékgolyókkal. Nagyjából így lehetne leírni. Egy biztos, én imádom és amúgy én készítettem, még apuval otthon a kertben. Tényleg úgy készült, hogy megdobáltunk pár ruhát festékgolyókkal. Így legalább olyan... egyedi nem? Senkinek sincs ilyen. A lábamon rendes utcai cipő, abban csoszogok hangtalanul végig a folyosókon, majd állapodok meg végül a toronyban. Az a szép az alvajárásban, hogy azt hinnéd az embernek baja lehet tőle, de amúgy... úgy se lesz, mert valahogy ilyenkor a sors is mellettünk van és kész. Mint ahogy én sem esek át semmin, lazán kerülöm ki az apróbb kiszögelléseket is, hogy végül a korlátra támaszkodjak. Nyitva van a szemem, tényleg úgy tűnik, mintha ébren lennék, pedig erről természetesen szó sincs, javában alszom, mint a bunda. Anwen szavai se jutnak el hozzám, csak egy ábrándos mosollyal fordulok oldalra, kissé üveges tekintettel nézek rá, mintha ott se lenne kb. aztán fordulok vissza, hogy újra az égre emeljem a tekintetemet. Talán csak a rejtett képességem az, ami segít, hogy felfogjam hogy van itt valaki, vagy talán, hogy felfogjam, hogy éppenséggel én nem az ágyamban vagyok jelenleg. De talán egy perc is eltelik, míg tovább nézem a csillagokat, mire valahol tudat alatt motoszkálni kezd bennem a tény, nem vagyok egyedül, már persze nem úgy értem, hogy nem vagyunk egyedül, mert jönnek az UFO-k... csak hogy itt helyben, bár persze miért ne lehetnének UFO-k? Varázslók is vannak, akkor ez sem lenne olyan nagyon meglepő nem igaz? Immár egy tartalmasabb mosollyal az arcomon fordulok szépen Anwen felé, talán egy pillanatra megszeppenve attól, hogy eljut a tudatomig a tény, nem kéne itt lennem, de végül el is száll úgy, ahogy jött, és visszatér az ábrándos mosoly. - Hát nem csodaszépek? Ki tudja, hogy valamelyiken nem valami hasonló módon épp valaki a csillagokat nézi a saját bolygójáról és azon gondolkodik, hogy vannak-e rajta kívül mások is odakint. Ön szerint vannak? - mintha szó se lett volna szabályszegésről, de hát ő nem az a morcos típus. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy lerángatna innen, hogy elvigyen az éjszaka közepén a házvezetőnkhöz. Egyébként is... csak alvajártam, ez pedig közismert tény rólam, gyakran előfordul.
Lassan egy hete ácsingózok egy csillaglesés után. De persze, hogy Rhys most fázott meg és utána még sikeresen fejre is esett, aminek köszönhetően tiszta plezúr a kis feje. Egyszer fordítom el a fejem... Belülről meg rugdalom és ütöm az apja emlékét, mert Henninget nem tudom ténylegesen ütni. Nincs itt. Talán soha nem is lesz. Könnyed léptekkel haladok felfelé a toronyba. Itt dolgozom, rám nem fog lecsapni a ménkű, ha feljövök ez egyszer. Nem öltöztem túl magam, mert gyorsan kellett jönnöm. Egy egyszerű fehér fürdőköpeny valamint, alatta pedig a hálóingem van. Meg persze a zárt papucsom. Nem maradhatok túl sokáig, mert ha Rhys felriad, akkor rájön, hogy nem én vagyok a kis lakrészünkben vele, hanem egy házimanó, aki segít nekem a rossz négy éves felügyeletében, ha nem érek rá. Kilépek és még mielőtt észlelném, hogy nem vagyok egyedül, felnézek az égre. Hála a ténynek, hogy éjszaka nincs kivilágítva a kastély és nincs a környéken se túl sok mesterséges fény, szabad szemmel is káprázatos a Tejút látványa. Felsóhajtok és amint látok egy fénycsóvát, reflexből kívánok is. Aztán jön a konstatálás, hogy nem vagyok egyedül, de csak elmosolyodom ezen. Lám, nem csak engem vonzott ez a jelenség... - Lovegood kisasszony... Nem is tudtam, hogy a csillaglesésért szabályokat szeg. - somolygok rá, majd odalépek mellé és én is kikönyökölök a korláton az eget fürkészve.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Luna & Anwen - Csillaghullás 2014-10-01, 12:08
Halkan dúdolgatva szedem a lépcsőket a csillagvizsgáló torony felé. Oh nem, nem vagyok ébren, de mégis gond nélkül haladok előre és persze van rajtam cipő, hiszen minden este így fekszem le, mert soha sem lehet tudni. Már napok óta jár a fejemben, hogy meg kellene nézni este a csillagokat, de mint tudjuk nem vagyok egy kifejezetten renitens diák, így magamtól soha nem tettem volna meg, hogy csak úgy feljövök éjjel a toronyba. Csak a vágy volt meg, amit nem tettem volna meg sose, viszont a gondolataim mégis csak ide vezérelnek, akármit is tennék ellenük. Az arcomon bájos mosoly játszik, mint mindig, amikor ébren vagyok, ez ilyenkor sem változik, talán még ábrándosabb is, mint máskor. A lépcsőket ügyesen szedem, a folyosókon is szinte hangtalanul jutottam végig, hiszen a cipőm talpa puha, szinte egyáltalán nem kelt semmilyen zajt. És most itt vagyok fent, figyelhetem a tájat, na persze álmomban és persze sötét van odakint, így aztán olyan sok mindent nem lehet látni, ellenben a csillagok már rég feljöttek és várható, hogy hamarosan a csillaghullás is kezdetét veszi majd, amire annyira vártam már hetek óta. Nem nagy dolog, csak szimpla meteorzápor és annak is egy enyhébb fajtája, de itt mindent látni az égen és bőven elég nekem az, ha elkapom egynek a látványát, nem igazán kell több a boldogságomhoz. A szám széle azonnal még feljebb szökik, ahogy meglátom az első lehulló fénypászmát, miközben kikönyökölve a korlátra az eget fürkészem. Tudom, hogy mesés lesz és azt is, hogy amikor majd reggel felkelek az ágyamból azt fogom hinni, hogy csupán álom volt. Csak akkor vagyok tisztában az alvajárásommal, ha a szobatársaim utólag szólnak, hogy nem voltam ott velük végig, vagy netán akkor, ha kinti sétát teszek, és a cipőmön, no meg ez esetben az ágyneműmön is meglátszanak az apró kis nyomok, a kosz és a sár. Na igen a házimanók az ilyen napokat nem szokták különösebben szeretni, de hát... szerencsére ez nem túl gyakori, és egyébként is szoktam vinni nekik hálából egy kis csemegét, hogy kiengeszteljem őket. Amúgy is lehet rám egyáltalán haragudni?
