2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Döbbenten nézek fel, amint átlépi a küszöböt. Mindig ez van. Belehergelem magam valamibe, hogy aztán ne is számoljak a következményekkel. Ez vagyok én. Ő meg elfelejti, hogy nem ember vagyok, még ha sokszor a lányaként viselkedek, holott majdnem háromszor annyi évet megéltem már, a mi életünk korántsem annyira tartalmas mint a halandóké. Igaz ugyan, hogy szinte belehalunk minden érzelembe, oly erősen éljük meg őket, viszont hajlamosak vagyunk a felszínességre is. Ezért eshet meg, ilyen bohó vagyok, és valóban úgy viselkedek, mint egy kamasz, akit bizony a felnőtt nőnek kell helyretennie. Megállok a forgásban, majd karjaimmal átölelem a vállaimat, bűnbánóan hajtva le a fejemet, holott pontosan tudom, ez is múlandó szeszély, és pár perc múlva már nyoma sem lesz. Sybella túlságosan jól mulat velem, hogy csak úgy kitegye a szűrömet, ráadásul tudja, hogy már nincsen olyan hely, ahova mehetnék. A pixiket keresem a tekintemmel, hátha a segítségemre lesznek, ám most úgy tűnik ők is jobban látják meghúzni magukat valami sötét vacokban, hogy az amúgy jóságos boszorkány egyedül az én fejemet szedje le. Ezek után már csak leshetem, hogy drága gazdám valóban elmeséli, hogy hol is járt, aki felfordulást csinál, annak nincsen joga kiváncsinak lenni. Körbejáratom a pillantásomat, valóban nagy a kupi, de semmi helyrehozhatatlan. A hálóban például nem jártam, pedig kilyukaszthattam volna a tollpárnákat, akkor lett volna csak haddelhad. Végül az egyetlen dolgot teszem, amit tehetek, a nyakába borulok, átölelve valahol a dereka környékén, hiszen így is lényegesen magasabb. Cicaszemeket elővarázsolva nézek rá fel, a hasába mélyesztve az államat. - Ne haragudj... játszottam, unatkoztam, és olyan sokáig nem jöttél. Kikapok nagyon? – Nem merem még elengedni, megvárom a hatást, végülis többségében így gondolom, és ha majd kimondta az ítéletet, utána kezdek majd rendet rakni. Az elmaradt házimunka persze más tészta.
Aláírásom helye
A hozzászólást Shaylee összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-12, 13:13-kor.
Szerző
Üzenet
Sybella Balston
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tündéri őrület a Nyúlláb-szegletben 2015-03-08, 19:19
*Egész úton morgolódom. Sikerült elrontania a napomat annak a vad és szép szemű férfinak aki csak a jó ég tudja hogyan került egy fa gyökerének fogságába. A fenébe is miért pont én jártam arra? Kellett nekem jégdudvát keresni a legnagyobb hóesésben. Persze a nénikémnek kellene és amikor elindultam még nem esett a hó. A sűrűn hulló hópelyheket is a férfi számlájára írom, azt is, hogy útközben megbotlom egy hó alatt megbújó kőben és azt is, hogy a gondolataim csakis körülötte forognak. Arabella már a szeglet sarkánál vár rám a ház ereszén mire megérkezem és besurranok a piros kapuhoz, én azon lépek be a házba, ő pedig a kis nyitott ablakon keresztül reppen be. Odabent azonnal leveszem a kabátomat és felakasztom a falból kilógó kampóra, aztán mégis leveszem róla és magammal viszem a nappali szobába, hogy a kandalló elé terítsem, úgy hamarabb megszárad. Az ujjaim még a kesztyűm ellenére is átfagytak, jólesne most egy forró tea. Az érzelmek csak úgy dúlnak bennem és legnagyobb meglepetésemre még jó is van köztük, nem csak a haragomat vetítem ki az Altan nevű idegenre hanem a csodálatomat is. Utóbbit nem akarom, csak úgy jön, mélyről fakad és megmelengeti a szívemet. Gyorsan megpróbálom elfelejteni, sok dolgom van, itt van például az egész ház, rendben kell tartani, aztán a bűbáj amin egy éve dolgozom és kutatok utána, hogy megnyithassam a felső szintet. De eddig kevésnek bizonyultam hozzá. hazaérve csak remélem, hogy ha forró tea nem is, de legalább rend vár rám. Shaylee azonban épp a szoba közepén táncol egy szál fehérneműben, feltételezem semmit nem csinált ma. Amikor ilyen elvarázsolt, akkor a lista amit írtam neki már biztosan a kandalló tüzében végezte. Arabella a fájára ül a kandalló mellett és nagyot rikolt a tündérre, míg én a másik irányból szólítom meg. Szegény, sajnálom mert az idegen iránt érzett kezdeti dühömet és más érzelmeimet rajta fogom levezetni.* -Shaylee! Merlin szakállára, mi a fészkes fenét művelsz? És miért vetkőztél le? *Beljebb megyek és a kabátomat a kandalló közeli kanapéra terítem, érzem a lángok melegét és előre tartott kezekkel próbálom magam felolvasztani. A hideg, a hóesés, és a gyaloglás kifárasztott de csak most érzem, hogy megpihenhettem. És még nem láttam a hálószobát.*
Döbbenten nézek fel, amint átlépi a küszöböt. Mindig ez van. Belehergelem magam valamibe, hogy aztán ne is számoljak a következményekkel. Ez vagyok én. Ő meg elfelejti, hogy nem ember vagyok, még ha sokszor a lányaként viselkedek, holott majdnem háromszor annyi évet megéltem már, a mi életünk korántsem annyira tartalmas mint a halandóké. Igaz ugyan, hogy szinte belehalunk minden érzelembe, oly erősen éljük meg őket, viszont hajlamosak vagyunk a felszínességre is. Ezért eshet meg, ilyen bohó vagyok, és valóban úgy viselkedek, mint egy kamasz, akit bizony a felnőtt nőnek kell helyretennie. Megállok a forgásban, majd karjaimmal átölelem a vállaimat, bűnbánóan hajtva le a fejemet, holott pontosan tudom, ez is múlandó szeszély, és pár perc múlva már nyoma sem lesz. Sybella túlságosan jól mulat velem, hogy csak úgy kitegye a szűrömet, ráadásul tudja, hogy már nincsen olyan hely, ahova mehetnék. A pixiket keresem a tekintemmel, hátha a segítségemre lesznek, ám most úgy tűnik ők is jobban látják meghúzni magukat valami sötét vacokban, hogy az amúgy jóságos boszorkány egyedül az én fejemet szedje le. Ezek után már csak leshetem, hogy drága gazdám valóban elmeséli, hogy hol is járt, aki felfordulást csinál, annak nincsen joga kiváncsinak lenni. Körbejáratom a pillantásomat, valóban nagy a kupi, de semmi helyrehozhatatlan. A hálóban például nem jártam, pedig kilyukaszthattam volna a tollpárnákat, akkor lett volna csak haddelhad. Végül az egyetlen dolgot teszem, amit tehetek, a nyakába borulok, átölelve valahol a dereka környékén, hiszen így is lényegesen magasabb. Cicaszemeket elővarázsolva nézek rá fel, a hasába mélyesztve az államat. - Ne haragudj... játszottam, unatkoztam, és olyan sokáig nem jöttél. Kikapok nagyon? – Nem merem még elengedni, megvárom a hatást, végülis többségében így gondolom, és ha majd kimondta az ítéletet, utána kezdek majd rendet rakni. Az elmaradt házimunka persze más tészta.
Aláírásom helye
A hozzászólást Shaylee összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-12, 13:13-kor.
