ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
Üdvözlet!
2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Legfrissebb
Tegnap 19:51-kor
Duncan McFayden


Tegnap 09:46-kor
Sandrin Delight


Tegnap 09:33-kor
Dasie Saint-Quentin


2024-11-21, 12:32
Erica Herbs


2024-11-19, 17:44
Ashton P. Blake


2024-11-19, 10:19
Lioneah McCaine


2024-11-17, 11:45
Ramsey Montreville


2024-11-17, 11:15
Rocco Vivanti


2024-11-14, 21:37
Beatrice Stoepker


A hónap posztolói
Kalandmester
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Lioneah McCaine
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Ashton P. Blake
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Cody L. Mortimer
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Nina Rae Smith
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Duncan McFayden
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Vladimir Mantov
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Annabelle Mitchell
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Cheon Seung-ah
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Seraphine McCaine
Alexis, Cormac és Lavender I_vote_lcapAlexis, Cormac és Lavender I_voting_barAlexis, Cormac és Lavender I_vote_rcap 
Statisztika
Összesen 785 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Isabella Cullen

Jelenleg összesen 71254 hozzászólás olvasható. in 4405 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 230 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 230 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (447 fő) 2024-11-23, 04:21-kor volt itt.

Megosztás
 

 Alexis, Cormac és Lavender

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Kalandmester
Reveal your secrets
Kalandmester
Mesélő

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-03-31, 22:22



Kentaurvadászat avagy... elhagyatva

[You must be registered and logged in to see this image.]


A kentaurok nem térnek vissza, így a diákok akár vissza is térhetnek az iskolában, megnézhetik a csapóajtót, vagy akár a közelben mocsárszagnak tűnő valakinek is utánajárhatnak. Az erdő jelenleg csendes, természetellenesen komor a nyugalom. Mintha valami készülne. A fák lombjai takarják a csillagokat és a holdat is, madárcsicsergés is alig hallatszik, az erdő mélyén járnak, nem véletlen, hogy a félemberek óva intették őket attól, hogy itt legyenek, ám mindez kimerül egyenlőre abban figyelmeztettek, tettlegességig nem fajult a dolog. Immár az kezükben a döntés, hogy mi legyen a következő lépés.

//Srácok: Lavender kedvéért jöttem mint mesélő, és most ismét az ő kedvéért maradok. A nagy semmire és a beszélgetésre nem feltétlenül tudok én mit reagál, a főszereplők ti vagyok. Ha maradunk a sima kicsatangolás témánál, akkor nekem nem gond, akkor nem spilázom én se túl//





Vissza az elejére Go down
Cormac McLaggen2
Reveal your secrets
Cormac McLaggen2
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-03-29, 07:18



Kentaurvadászat

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy az események gyorsan követték egymást egyre jobban bántam, hogy nem épp Roxmorts-ban iszogattam a többiekkel, kellett nekem megint valamibe belekeverni magamat. Bár a kéretlenül összejött társasághoz jött szintén kéretlenül, azért jobban éreztem magam egy kicsivel, amikor Alexis odaért mellénk, bár valószínűleg így se lett volna sok esélyünk a kentaurok ellen, ha támadni akartak volna, de azért biztosan több, mint ketten volt, főleg miután Alexis kezében is megjelent a pálcája végre.
- Talán nem ez a legjobb időpont a poénkodásra - néztem neheztelőn Alexisre - Inkább a helyzetre figyeljetek, ha mégis az lesz a vége, akkor jó sok időtök lesz itt repdesve megvitatni a dolgokat. - igyekeztem megelőzni egy vitát, épp elég nagy bajban voltunk anélkül is, hogy ott és akkor álljanak neki egymás dorgálásának.
Na, legalább a kentauroknak jó szeme van, látták, hogy ki is az egyetlen komoly ember itt ebben a csapatban! - gondoltam elégedetten, egy kicsit büszkébben ki is húztam magam mikor úgy láttam, hogy Alexis is egyetértett a kentaurral, de aztán jött Lavender megjegyzése és gúnyos kis vigyora.
- Nem annak nézett, hanem az is vagyok, te meg ne csodálkozz, ha ilyen hajjal és sálakkal téged nem néznek még annak. - fordultam el tőle Alexis után nézve, próbáltam belőni a jó irányt, bár elég nehéz volt, annyira egyformán álltak a fák minden irányban. Végül az az irány tűnt a jobbnak, amit Lavender mutatott, meg amilyen pánikban Alexis odaért hozzánk nem is olyan régen, nem nagyon hittem, hogy igazán tudta honnan is jött.
- Alexis, szerintem is inkább a Lavender-féle irány a jó, maradjunk együtt és próbáljuk meg azt - próbáltam kicsit összefogni  csapatot, ha már így egymásra lettünk utalva, akkor együtt kellett megpróbálnunk kikeveredni ebből - Maradjunk együtt, úgy több esélyünk van.í
A pálcám továbbra is magam elé tartottam, a tekintetem járt jobbra-balra, igyekeztem a lehető legnagyobb teret belátni, hátha újabb meglepetés jön.
- Szerintem mindegy, hogy mi rohad, próbáljuk meg elkerülni, bármi is az, sok előnyünk nem lehet belőle, ha megtaláljuk - nagyon nem volt kedvem semmi rohadt dolgot vizsgálgatni, inkább minél hamarabb ki akartam jutni és már idegesített is a bűz, úgy éreztem, hogy soha nem fog kimenni az orromból az a szag, még a bőröm is be fogja szívni.
Ahogy Lavender rámutatott már én is láttam az ajtót, de nem tudtam megmondani, hogy idefelé jövet azért nem láttuk-e, mert rejtve volt előttünk, vagy azért, mert nem is erre jöttünk, ismerős is volt a környék, meg nem is.
- Jó helyen van, ahol van, hacsak az nincs ráírva, hogy “Rövidebb út a Roxfortba”, akkor engem nem nagyon érdekel - mondtam határozottan - Szerintem mára épp elég volt az élményekből!





Vissza az elejére Go down
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Lavender.Brown
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-03-24, 08:24



Kentaurvadászat




*Valóban nem gondolkodtam el azon, hogy titok vagy sem és mennyire az vagy sem. Úgy terveztem egyedül leszek, mással nem számoltam, főleg nem egy fiúval aki jobban törődik azzal, hogy mit mondanak róla semmint az életével. Már épp eldönteném, hogy akkor most hogy legyen, mikor leint. Megvonom a vállam, jó akkor nem válaszolok. Mehetünk tovább, immár több figyelemmel és kevesebb csevegéssel. Aztán jön a lavina, na nem görgő hólabdaként, de majdnem úgy érzem amikor Alexis és a kentaurok szinte egy időben bukkannak elő és mosnak el mindent. Az, hogy a frász jön rám nem pontosan fedi a valóságot, a rettegéstől földbe gyökereznek a lábaim, és csak pislogok míg a lány oda nem ér hozzánk. A hűvös nyugalom ami azután látszik rajtam, csupán hamis illúzió, én magam sem értem, mivel hiába próbálom nyugtatni magam vele, nem sikerül ellazulnom. A kezem remeg, benne a pálcám is és a végén a kilobbanó fény úgyszintén, de legalább nem lőtték ki a kezemből, ergo nem vagyok én nekik fenyegetés semmilyen szinten. Ez azért jó…vagy nem? *
-Ha meghalunk, marhára nem fog érdekelni.
*Visszadobom a gurkót, jelezve, hogy ha megtörténik a legrosszabb én magam is már csak egy szürke, repdeső szellem leszek aki nem ijed meg a másik árnyékától. A pálcám fénykörén túl a kentaurokat nézem, mivel nem lépnek fel támadó szándékkal, vagyis nem rontanak ránk és nem repül több nyílvessző felénk a továbbra is felhúzott íjakból, van időm megcsodálni őket. Egy kissé még a szám is elnyílik, szerintem csodálatos lények, és alaposan meg is nézem őket amennyire csak látok a gyér és kis távolságba elérő fényben. A nagyfőnök azonban nem velem foglalkozik, talán jobb is, hanem Cormac-re mutogat és azt mondja felnőtt. Ha nem lennék berezelve most elröhögném magam, látta volna pár perccel ezelőtt, akkor nem mondana ilyet, persze egyikünkre sem. A jó az egészben az, hogy hirtelen eltűnnek, Alexis szavaira csak egyet mondhatok látványosan fellélegezve.*
-Szerintem jót. Elmentek. Az viszont már nem, hogy Cormac-et nézték felnőttnek.
*Hiába vagyunk még mindig a sötét erdőben és hiába tűnt fenyegetésnek mindaz amit a kentaur mondott, egy kicsit jobban érzem magam ahhoz, hogy piszkáljam a srácot. Rávigyorgok, majd Alexis után nézek. Én nem vagyok biztos abban, hogy az a jó irány amerre ő megy, a kentaurok nem mutatták meg a kijáratot, szóval itt még nincs vége a történetnek.*
-Biztos, hogy arra kell menni? Szerintem arra. Cormac?
*Egy kissé jobbra mutatok Alexistől, majd a srácra nézek kérdőn. Az nem lesz jó ha hárman háromfelé hisszük a jó irányt, de a lánynak igaza van, minél előbb el kell indulnunk. Feltartom a pálcámat, hogy legalább egy kicsivel tovább lássunk az orrunknál, egyelőre Alexis mellé sorolok, de csak azért, hogy együtt maradjunk. Én is érzem a bűzt, de nem tudom beazonosítani, csak tippem van.*
-Mintha valami rohadna. Mondjuk egy troll?
*Egy kicsit túlmutat a hülyéskedésem a tábortűz melletti rémtörténet mesélésen, nem gondolom komolyan, de lehetett volna jobb ötletem is, magamat is ijesztgetem. A fénynél az utat keresem ami kivezet minket az erdőből, azt a keskeny ösvényt amin bejöttünk Cormac-el, de helyette valami egészen mást látok meg, valamit ami nem illik ide. Arra mutatok a kezemmel és a pálcámmal.*
-Ott. Mintha egy ajtó lenne.



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Alexis Treyforne
Reveal your secrets
Alexis Treyforne
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-03-23, 20:26


Óvatosan araszolok közel a Lavender-Cormac kettőshöz. A szívem olyan szinten őrült ütemben ver, hogy már-már kiabálni kezdek, hogy mindenki hallgasson és ne vegyen levegőt amíg én is magamhoz nem térek. De persze ez már elvi síkon is egy hatalmas blődség. A feszültségbe szerintem bele tudnék kapaszkodni. Csak éljük túl...biztos hogy nem csinálok legközelebb ekkora hülyeséget...kellett nekem idejönni! Hülye hülye hülye Alexis!
Látom, hogy Cormac pálcája is remeg. Lavender pedig meglepő módon átveszi a kezdeményezést. Szinte már-már nyugodt és magabiztos hangon szólal meg. Vajon honnan szedte ezt elő? Nyugibogyó? Valami mantra? Leszakadt állal figyelem, ahogy a fény előbukkan a pálcája végéből. És mint fényt szerető humanoid és mert Cormac is jelez, egészen odaérek hozzájuk.
- Ha ezért meghalunk, visszajövök kísérteni...- morgom az orrom alatt.
Viszont legalább rálelek a saját pálcámra is. Persze nem akarok én senkit bántani, de valahogy jól esik, ahogy a kezembe simul. Hallom Lavender kérdését, és tekintetemet a kentaurokra függesztem. Remélem segítenek kijutni...vagy oké-oké, ne segítsenek, csak hagyjanak életben. Belátom, nem csak az iskola szabályzatát hágtuk át azzal, hogy idejöttünk, hanem betörtünk az ő területükre is. Egy másik korban ezt nem tudtuk volna kimagyarázni sem. Az íjak még mindig felhúzva merednek ránk. Nyelek egy nagyot, bár szerintem ezt mindenki meghallotta...
Végül a kentaur furcsa szavait hallva Cormack-el kapcsolatban és persze magunkkal, elbizonytalanodom. Ez meg mit akar jelenteni? Eltűnnek a fák között. Egy reszketeg sóhaj szakad ki ajkaim közül és leengedem a pálcámat.
- Nem tudom, hogy ez most jót...vagy rosszat jelent...- nézek fel két társamra.
Más esetben talán éreznék némi sértődést, hogy minket nem is tartott alkalmasnak a kentaur a nagykorúságunk hiányában...de most nem. Most nagyon is egy ijedt lány vagyok, aki rossz időben van rossz helyen.
- Menjünk innen... - mondom komolyan és teljes átéléssel.
Másra sem vágyom jobban, minthogy a suli falai között lehessünk. De akárhogy erőlködöm a megnyugvás nem jön el. Teszek pár lépést a szerintem helyes irányba, de a rossz érzéstől nem tudok szabadulni. Mélyeket lélegzek, de a nyelvemen valami rossz ül meg...rossz ízt hagy maga után.
- Mi ez a szag? - kérdezem végül óvatosan.
Reflexből nyúlok a pálcámért...bár szagok ellen...lehet hogy csak paranoia? Biztos csak bekattantam már. Visszahúzódom a többiek közelébe. Valahogy ha nem vagyok egyedül ebben a sötétben, az sokkal-sokkal jobb.




[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Kalandmester
Reveal your secrets
Kalandmester
Mesélő

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-03-08, 20:18



Kentaurvadászat avagy... elhagyatva

[You must be registered and logged in to see this image.]
A kentaurok engedik Alexist közelebb húzódni a társaihoz, amíg nem tapasztalnak támadó szándékot, így Lavender fáklyabűbája is akadálytalanul létrejön, azonban a felhúzott íjakból mit sem engednek. Három a három ellen. Azonban a félemberek vezetője Cormacet vizsgálja ezüstös tekintetével.
- Az ott... már felnőtt. Kezében a sorsa. Száradjon hát lelkén a csikókancák sorsa. – A másik kettő fújtat, nem értik a visszavonulás okát, ám végül mindhárman eltűnnek a bokrok között, s később már a fák közt sem lehet látni őket. Magukra maradtak, és csak reménykedhetnek benne, hogy vész esetén a szabad nép a segítségükre siet. A sötétség szinte tapintható. A közelben valami szörnyűség történhetett, amely rányomja a bélyegét az erdő mélyére. Furcsa a szag, mintha valami gázok történek fel a közelben, s a tisztás közelében mintha egy csapóajtó gombjára figyelnének fel...




Vissza az elejére Go down
Cormac McLaggen2
Reveal your secrets
Cormac McLaggen2
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-03-05, 13:21



Kentaurvadászat

[You must be registered and logged in to see this image.]

Először azt mondta, hogy nem beszélhetünk majd erről senkinek, most meg azzal jött, hogy mennyire jó lehetett majd ezzel a csajoknál, aztán megint a titkolózás jött, elég tisztán látszott, hogy nem nagyon gondolt még erre az oldalára a dolognak és csak kapkodva válaszolt.
- Most akkor kis titok vagy nagy? - kérdeztem, majd egy sóhaj után inkább hozzá tettem - Inkább ne válaszolj, csak menjünk. Lehet, hogy te nem akarsz kinyírni, de lenne itt pár jelentkező még szerintem, szóval inkább arra figyeljünk, ami közvetlen előttünk van.
Ha már voltam olyan hülye, hogy belekeveredtem ebbe az őrültségbe, akkor legalább túl szerettem volna élni, lehetőleg kevés sérüléssel, abban pedig a fecsegés nem sokat segíthetett. Neki bizonyára voltak magasztosabb céljai is, de azokat rá hagytam inkább, legyen boldog velük.
Hirtelen nagyon felgyorsultak az események, Lavender épp a mondat közepén volt, amikor először jött a nyílvessző és a feltűnő kentaurok, majd a bokor alól előugró lány. Ismerős volt egyből, de kellett pár pillanat, hogy beazonosítsam, a szép lányok nevét általában megjegyeztem, még a másik házakhoz tartozókat is, Alexis Treyforne ráadásul évfolyamtársam is volt, igaz előtte 1-2 szónál többet nem nagyon beszéltünk 6 év alatt. A szemem sarkából láttam, hogy Lavender közelebb húzódott hozzám, én is léptem egyet óvatosan felé, közben a pálcám végig a kentaurok felé tartottam, a szemem cikázott köztük és Alexis között. A pálcám végének remegéséből bárki láthatta, hogy mennyire ideges voltam, bár igyekeztem, hogy az arcomra kevéssé üljön ki a rémület, amit éreztem.
Nem akartam én megszólalni először, éreztem, hogy a hangom remegett volna és ez nem mutatott volna túl jól, szerencsére Lavender ezúttal is magához vette a kezdeményezést és meglepően nyugodtnak hangzott, amikor megszólalt, bár az ő pálcája is eléggé remegett és a viszonylagos csendben eléggé hangosan hallható lélegzése is másról  árulkodott.
Egy pár pillanatig visszatartottam a lélegzetem, amikor elkezdett varázsolni, várva, hogy mi lesz a reakció, kell-e valami varázslatot nekem is csinálni, hogy megvédjem magunkat az esetleg mérgesen reagáló kentaurok nyilvesszőitől, vagy elég lesz csak lassan kifújni a levegőt.
Úgy láttam, hogy Lavender kezeli a helyzetet, így inkább nem szólaltam meg, figyeltem a környezetünket, a fejemmel intettem Alexis-nek, hogy jöjjön ő is közelebb, ha még nem tette meg magától.




Vissza az elejére Go down
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Lavender.Brown
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-02-21, 10:22



Kentaurvadászat




*Tervem az nem volt, de nem is kósza gondolattal a fejemben indultam el a rengetegbe. Persze akkor még nem számítottam arra, hogy az első percben lebukom és lesz egy társam is. Így viszont határozottan jobb volt, mintha elszaladt volna beárulni. Szerencse, hogy pont egy háztárssal hozott össze a sors, neki legalább érdeke, hogy ne tudódjon ki a kirándulásom.*
-Micsodád? Gondolod, hogy ez nem segít rajta? Lesz mit mesélned a lányoknak, oda vannak egy kis titokért.
*Simán nem érdekelt az image-a, megtehette volna, hogy nem jön velem és nem is szól róla senkinek és akkor az image-a is megmaradt volna. Most már kár volt azért aggódni. Engem jobban érdekelt az erdő és ami benne van, hogy mit gondolnak rólam az már nem annyira, eddig sem játszottam meg magam azért, hogy mások szemében jobb színben tűnjek fel. Azon amit mondott felnevettem. Tényleg annyira mulatságos volt, hogy retteg de mégis velem tart. Mert hát elsősorban előttem kellett megtartania azt a fene nagy image-át, ha élve kijutunk innen – és erről nem voltak kétségeim – nem mindegy mit mesélek róla.*
-Vicc volt, ne izgulj. Nem én foglak kinyírni.*Magamat is bátorítottam azzal, hogy őt piszkáltam. Viszont legalább volt amiben egyetértett velem.* -Na látod. Mindennek van előnye csak tudnod kell melyik végét fogd meg. Főleg egy kentaurnál. A kaland meg a miénk. Kár, hogy ezzel nem lehet dicsekedni, de csak saját magunk alatt vágnánk a fát.
*Nem volt szándékomban bárkinek is elmondani hol jártam, különben is kiderül egy idő után, az ilyen dolgok mindig kiderülnek hiába figyelsz oda minden részletre. Különben is a varázsvilágban vagyunk, itt még a fáknak is szeme van, sőt fülei és szája, nem csodálkoznék azon ha Dumbledor professzor máris tudná hol járunk és csak azért nem avatkozik közbe mert kíváncsi hogyan boldogulunk. Persze ő sem volt mintadiák az biztos, és McGalagony professzorról is feltételeztem ilyesmit, ritkán mondott poént, de akkor az nagyon ütős volt.  A tüzes jelek azonban nem voltak benne a tervembe, így újra kellett írni a történetet.*
-Nem akarok visszafordulni. Még gondolkodom, hogy ez jó vagy sem. Az is lehet, hogy….
*A történetet aztán természetesen nem én írom tovább, bár tudhattam volna, hogy egy ponton túl ez fog bekövetkezni. Az események gyorsan követik egymást, csak kapkodom a fejem a surrogó nyílvessző hangja, a hirtelen felbukkanó kentaurok – ezt csak a szürkeségen áthatoló fekete kontúrokból gondolom - és egy bokor alól sikoltva felugró lány között. Közelebb is húzódom Cormac-hez, elvégre ő a férfi és ösztönösen emelem a pálcámat magam elé. Az ajkaim elnyílnak a döbbenettől és bizton állíthatom, hogy egy zabszem sem férne a fenekembe. Naná, hogy félek, rettegek, elvégre ez a Tiltott rengeteg és nem véletlenül adták neki ezt a nevet, a kentaurok sem az ötórai teázásukról híresek. Hangosan nyekkenek mikor az egyik néhány szó után dobbant a patájával, a tüdőm feszül a bent rekedt levegőtől és egyelőre egy hang sem jön ki a torkomon. Még magamhoz kell térnem. A hozzánk érő lány hisztériája nem tesz jót a magamhoz térésnek, ezért nem is teszem. Most jön majd a pánik és a futkosás….azt hiszem, de a lábaim a földbe gyökereztek. Na nem varázslat által és kézzel foghatóan, hanem csak úgy. Ez pont arra jó, hogy feltegyem a kérdést; Vajon miért élünk még? És merre is kell hazamenni?*
-Jó, oké, nyugodjunk meg!
*Úgy hangozhat mintha tök nyugodt lennék, pedig amint megtaláltam a hangomat, épp saját magamat nyugtatom vele. Az igazság az, hogy nagyon is félek és még az is eszembe jut, hogy nem halhatok meg most, életem eddigi legszebb évében, és különben is az anyám szíve biztos megszakad ha elveszít, ráadásul még Gerard-al sem tudom hányadán állunk. Igen, a pánik néha egészen furcsán érkezik. Látnom kell kivel állunk szemben, de az erdő homálya ezt nem engedi, a pálcám már úgyis előttem van – hacsak azóta nem lőtték ki a kezemből – és megpróbálkozom egy „lumossal”. Talán a szép, sárga, barátságos fény elűzi a félelmeinket is.*
-Ha bántani akarnának már nem élnénk. Gondolom. Öööö….izé….Kentaur úr! Megmutatná merre biztonságos….abb? Kérem!
*Időben eszembe jut, hogy itt sehol nem biztonságos, de valahol csak jobb egy kicsit. Persze ha már pálcám sincs, akkor nem cseverészek hanem sikoltok.*



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.


A hozzászólást Lavender Brown összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-24, 07:49-kor.
Vissza az elejére Go down
Alexis Treyforne
Reveal your secrets
Alexis Treyforne
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-02-20, 10:28


Mosolyogva és lapulva figyelem, ahogy megtalálják a kis jeleimet. Ez mondjuk még magamtól is jó ötlet volt. Szinte látszik, hogy Cormac is rájött, hogy nincsenek egyedül. Bevallom fogalmam sincs, hogy bármilyen lény szokott-e ilyen jeleket hagyni...de a lényeget tekintve ez mindegy. Figyelmeztetésnek szántam, és persze ijesztő viccnek. Ha most itthagynám őket, az magamtól is bunkóság lenne. A végén még tényleg történik valami..és még ha vissza is jutnék a suliba értesíteni egy tanárt...megenne a lelkiismeret hogy talán ha maradtam volna, akkor megúsztuk volna együtt. Közösen.
Sajnos nem hallom teljesen tisztán, hogy mit mondanak, még akkor sem ha ebben az erdőben egyébként elég nagy csend szokott lenni. De nem az a tipikus, megnyugtató csend. Hanem az, aminek súlya van. Ami rossz dolgokkal terhes és veszélyt rejthet. Az ilyen csendek elől általában menekülünk.
Hirtelen valami a földbe fúródik, alig néhány centire a bokámtól. Nem vagyok egy hisztérika, de komolyan rám jön az ijedtség. Felsikoltok, és felegyenesedek. Elhátrálok a bokortól, miközben kémlelem a sötétet. Kezemben fogom a pálcámat. Már nem érdekel, hogy Lavender és Cormac meglátnak. Valaki...vagy valami van még itt rajtunk kívül. Próbálok közelebb jutni a két társamhoz, rettegve attól, hogy a következő nyílvessző, esetleg engem fog eltalálni. És akkor már hiába sikítozok...
Viszont nagyon is a közelemből jön a szuszogás. Megfordulok, és...ott áll egy kentaur. Igen szigorú arccal. Basszus...baaaasszus!
Elérem Lavenderéket.
- Azonnal húzzunk innen! Egyáltalán mi a fenének jöttetek ide?? - szegezem nekik a kérdést, amit magamnak is nyugodtan feltehetnék.
Hirtelen messzebbről még két alak tűnik fel. Egyikük megszólal. Szívem sűrű dobogása kishíján elnyomja a hangját a fejemben. Tisztán hallom, hogy amit mond, mivel kecsegtet. És nem jó tanács...inkább parancs. Amelyik az íjat lőtte, még dobbant is, hogy ezt nyomatékosítsa.
- Remélem Lavender, hallgatsz rá. És visszajössz. Nem most kell a nagy felfedezőt játszani. Már rossz helyen járunk...
Hátranézek ahonnan feltehetően jöttünk. Merre van egyáltalán a visszaút? Gondolom tré lenne segítséget kérnünk a kentauroktól...ha már ilyen bátran bevágtattunk a területükre.
Vissza az elejére Go down
Kalandmester
Reveal your secrets
Kalandmester
Mesélő

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-02-12, 16:36



Kentaurvadászat avagy... elhagyatva

[You must be registered and logged in to see this image.]
A három kisdiák bizony végig sem gondolta, hogy valóban a Tiltott rengetegbe akarnak merészkedni? A fák egyre sűrűbben követik egymást, a téli nap már alig hatol át kötött lombjaik között, lassan nem árt valami világot gyújtaniuk, ha nem akarnak az orruk elé esni. Alexis tűzes ikszei számára vajon tökéletesen mutatják majd a visszautat? S a bátor kettős jól meggondolta-e, hogy a szabad nép fészkét akarja felkutatni? Ahogyan nézelődnek az egyik tisztáson, a bokorban lapító lány egy nyilvesszőt kap a földbe, centikkel a bokájától, így Lavenderék is felfigyelhetnek arra, hogy nézi őket valaki. Az egyik domboldalon hozzájuk hasonlóan két alak tűnik fel, míg a harmadik komoran mered szinte közvetlen közelről Alexis-re, a háta mögül. A kentaurok amilyen hangos lódobással képesek közlekedni, olykor bizony félelmetesen halkak. A diákok nem tudják kivenni, hogy váratlan látogatóik az iskola barátai, vagy éppen a vad falkához tartoznak-e. Egyik szólal meg, vörösesbarna busa szemöldökkkel, és körszakállal megáldva, hangja azonban bársonyos férfié, szemei ezüstösen csillognak.
- Csikók. Az erdő mélyén jártok, e helyet mi is elkerültük eddig. Figyelemmel követtük jöttötöket, eddig és ne tovább... Ahova tartotok, félelem s fájdalom fellegvára. Forduljatok vissza. - Az Alexist figyelő még dobbant is a patájával, csak hogy nyomatékosítsa a parancsot, amelyről nyilvánvaló, nem jótanács.



Vissza az elejére Go down
Cormac McLaggen2
Reveal your secrets
Cormac McLaggen2
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-02-11, 14:02



Kentaurvadászat

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sejtettem, hogy régóta, vagyis inkább reméltem, mert akkor lehetett valami terve, ellenben ha csak egy kósza hóbort miatt lettünk volna itt, az jobban aggasztott volna.
- Klassz? Hát neked lehet, hogy annak tűnik, nekem van egy image-em, amit szeretnék fenntartani - nem nagyon érdekelt, ha ezzel megsértem egy kicsit, jobbnak gondoltam, ha tudja, hányadán is állunk ezen a szinten, bár azt se tartottam kizártnak, hogy simán elengedi a füle mellett. Igaz talán tényleg még azzal jönnénk ki jobban, ha légyottnak tettetjük a dolgot, mintha a valóságot tudná meg mindenki, de nem voltam benne biztos, hogy azt akarom, hogy az terjedjen el rólam, hogy Lavender-el hemperegtem a Rengetegben.
- Nem vagyok kentaur szakértő, de azt gondolom te is csak viccnek szántad, hogy a hátukra akarsz ülni, mert ha nem, akkor inkább tényleg nyírj ki most, ugyanaz lenne a vége úgy is, csak hamarabb meglenne - mondtam felhorkanva és tényleg reméltem, hogy tudja mit akar.
- Elég nagy az a “ha” ott az elején, de valóban, lehetnek előnyei a dolognak, ezt nem vitatom. Azt nem mondanám, hogy izgat a dolog, de az igaz, hogy nem sokan mondhatják el magukról azt se, hogy láttak az órák keretein kívül kentaurokat, nem hogy még jóban is lennének akár egyel is - ismertem el kicsi gondolkodás után, végül is akár ez még tényleg jól is jöhetett az én hírnevemnek is a diákok között, a tanárok előtt persze már nem annyira - De azért talán az lenne a jobb, ha minél kevesebben tudnák meg az elején, ha te is egyetértesz.
Na, hát azt tényleg nagyon reméltem, hogy nem rúgnak ki emiatt a kaland miatt, de igazából nem tudtam biztosan, hogy ezért milyen büntetés is járhatna.
- Nem vagyok otthon a Roxfort büntetési tételeiben, szóval amennyire lehet, inkább menjünk biztosra, amennyire lehet, hogy ne tudja meg senki - mondtam halkan, óvatosan lépkedve, szerettem volna minél több külső zajt meghallani és ezért igyekeztem a lehető legminimálisabbra szorítani a beszélgetést. Felé néztem és egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, de csak rövid időre, próbáltam inkább a környezetünkre figyelni.
Az a tüzes jel eléggé meglepett, amennyire tudtam a kentaurok nem hagytak ilyen jeleket, meg igazából más állatról se hallottam ilyesmit, igaz azért ez messze nem volt a szakterületem.
- Nem, semmi ilyet nem olvastam, se a kentaurokról, se más lényről, szóval jó lesz óvatosnak lenni, félek nem mi vagyunk az egyedül Roxfort-lakók a környéken most. - a pálcám még erősebben markoltam és a szemem cikázott minden irányba, remélve, hogy ha támadás jön, akkor azt még időben észre tudom venni - Mivel gondolom vissza már nem akarsz fordulni, így talán az lenne a jó, ha valahogy gyorsítanánk kicsit a tempón, mert bár az tudom, hogy veszélyesebb, de így most túl könnyű célpontok vagyunk.




Vissza az elejére Go down
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Lavender.Brown
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-02-04, 20:58



Kentaurvadászat




*Igen, néha fura vicceim vannak, sokan nem is értik őket. Talán ezért nincsenek körülöttem annyian mint a többi, nálam népszerűbb lányok körül. Ez azonban nem igazán aggaszt, nem fogok a pálcámba dőlni. A számomra fontos emberek pedig elfogadnak olyannak amilyen vagyok, elsőként Gerard. Ő valamiért pont olyan idétlen tud lenni mint én, és mindig érti miről beszélek, tudja mikor viccelek és rákontráz. Ezt az oldalát azonban más nem ismeri, ettől különleges. Csak megvonom a vállam és mosolygok, ár erre több szót vesztegetni.*
-Hát elég régóta.
*Jelentem ki sejtelmesen. Tulajdonképpen azóta ezt tervezem, mióta először kimondták, hogy ide jönni tilos és a nevében is benne van. Pont ezért izgatott a dolog, de mint minden elsőéves, én is fáztam ettől a kirándulástól. nem mintha mostanra olyan nagyon bíznék a képességeimben és abban amit azóta megtanultam itt a suliban, de már nagyobb önbizalmam van mint pár évvel ezelőtt. Viszont nem becsülöm le az erdőt. Nagyon mélyre nem akarok menni benne.*
-Ó! Ez klassz! Szerintem kifejezetten az előnyünkre válik.
*Ez tetszett. Eszembe sem jutott ez a lehetőség, viszont remek alibit szolgáltatott arra az esetre, ha mégis lebuknánk….persze csak akkor ha nem egy kentaur sereggel a fenekünkben rohanunk ki az erdőből.*
-Nos, ha megosztod velem azt amit a kentaurokról tudsz, akkor jó választ adok nekik. Azt nem ígérem, hogy a hátukon, de kijutunk.
*Megint vicceltem, a kentaurok büszke népség, azért nem úgy indultam el, hogy nem tudok róluk semmit sem, viszont minden elmélet csak úgy állja meg a helyét ha a gyakorlatban is bizonyítjuk. Ha összetalálkozunk velük és nem harapják le a fejünket mielőtt megszólalhatnánk, akkor tisztelettel fordulok hozzájuk. Az emberek az ismeretlentől félnek, én meg akartam őket ismerni, hogy ne féljek tőlük. Másrészt, mindig jó egy szövetséges az ellenséges területen, ahogy Cormac-nek is mondtam.*
-Nézd! Ha megismerjük őket és épségben visszajutunk a suliba, akkor bizton állíthatjuk, hogy barátokat találtunk. A barátokat pedig nem szabad elhanyagolni. Melyik diák mondhatja el magáról, hogy egy csapatnyi kentaur a barátja? Hmmmmm? Nem izgat a dolog?
*Engem nagyon feltüzelt a gondolat. Még ha titokban is kell tartanom, izgalmas, csiklandós. Ha viszont megoszthatom valakivel aki ugyanúgy nyakig benne van a témában, még jobb. Elindultam és most ár a rengetegre figyeltem. nem csak a várható veszélyekre hanem a látványra is. Óriási volt, szó szerint és érzésre is. Máris beleszerettem, a nyakamon égnek álltak a pihék, borzongtam és a számban fémes ízt éreztem, egyszóval tök jó volt, na.
Sokféle neszt hallottam, de leginkább a saját lépteinket, érdekes módon madarak énekét nem, szóval ide a madár sem jár. Nem gondoltam arra, hogy ha lebukunk, akkor esélyes, hogy a szüleim nagyon haragudni fognak.*
-Ezért ugye nem csaphatnak ki a suliból? Legfeljebb büntiben leszünk az év végéig.
*Cormac-re néztem de most nem álltam meg, mentem tovább és egy ideig nem történt semmi. igyekeztem megőrizni az irányt, hogy visszataláljunk. Ha hátrafordultunk volna, már nem látjuk a kastélyt. Itt sötétebb volt, szürkébb és hűvösebb. Aztán megláttam valamit az egyik fa törzsén. Fura, tüzes jel. Megálltam, rámutattam és Cormac-hez fordultam.*
-Na és a nagy kentaurtudományban olvastál valamit arról, hogy jelet égetnek a fákba? Azt hiszem nem mi vagyunk az elsők akik itt járnak tilosban.
*Elgondolkodtatott a dolog, még nem értem rá megijedni. El kellett döntenem, hogy amit látunk az jó vagy rossz ránk nézve. Természetesen eszembe jutott Tudjukki is és a csatlósai, akik ugyan eltűntek de valószínűleg nem végleg.*



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.


A hozzászólást Lavender Brown összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-02-21, 08:54-kor.
Vissza az elejére Go down
Alexis Treyforne
Reveal your secrets
Alexis Treyforne
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-02-04, 16:32


Nem a legjobb dolog, amikor bújkálni kell. Alapból jobb lenne a nyílt színen, de mit tudok tenni ha a kíváncsiságom jóval erősebb ebben az esetben mint kellene. Kicsit ugyan lelohad a lelkesedésem amikor kiderül hogy kentaurvadászatra készült Lavender. Ez bolond?! Itt, semmi és senki nem tudja megvédeni. A saját felelőssége. Nem csak magát, de Cormac-et is bajba keveri ha bármi történik velük. Nah nesze, a jó kis pletykából amit kettőjükről elképzeltem, nem lett semmi...helyette beosontam mögöttük mint valami árnyék, mindezt pár kentaur miatt. Hihetetlen hogy Lavender ennyire naiv! Viszont ha már itt tartunk...móresre taníthatnám őket egy kicsit. Talán el fog menni a kedvük a keresgéléstől.
Ehhez annyi kell, hogy megelőzzem őket valahogy. Kimegyek oldalra, hogy egyáltalán ne lássanak meg. Óvatosan megyek a sok kiálló gyökér, letört ágak és gallyak között. Valami végigkarcolja a térdemet. Halkan felszisszenek és elnyomok egy káromkodást. Csodásan fogok kinézni, sebes térddel mint valami kisgyerek. De nem baj..
Mikor elég távol kerülök tőlük oldalról, gyorsabbra veszem a tempómat. Valahogy borzasztóan érzem magam, mert nem látom őket jelenleg, nem is hallom, de a hátamban van az egész erdő. Ez lehet hogy meggondolatlan lépés volt a részemről.
Odasétálok egy fához és előveszem a pálcámat: - Piroinito!
És egy furcsa tüzes jelet hagyok ott. Így teszek még másik 4 fával is. A jelek szinte világítanak a sötétben. Igazából nem jelentenek semmit, de lehet hogy megzavarják Lavendert és Cormac-et.
Ismét elrejtőzöm egy jó nagy bokor mögött, és próbálok nem arra gondolni, hogy a sötétből mindjárt előugrik valami lény..jaj jó hülye vagyok, minek kellett idejönnöm ezek után? Amint megvolt az infom vissza kellett volna fordulnom, szólni a házvezetőjüknek és kiélvezni hogy megint megalázzák a Griffendélt. De nem, ehelyett itt kusshadok egy bokor tövében mint valami kisállat, és lesem őket. Mi van ha nem is velük fog történni valami, hanem velem? Ki a fenének fog eszébe jutni hogy itt keressen? Igen, talált: Senkinek. A csajok azt fogják hinni hogy csak viccelek és elrejtőztem. Az a baj, hogy nem viccelek.
Vissza az elejére Go down
Cormac McLaggen2
Reveal your secrets
Cormac McLaggen2
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-02-03, 13:24



Kentaurvadászat

[You must be registered and logged in to see this image.]

Persze komolyan nem hittem volna, hogy megölne, bár mivel nem ismertem igazából és azt se tudtam, hogy mire készülhet, így teljesen azért esélytelennek se tudtam gondolni a dolgot, szóval kicsit megnyugodtam, amikor mondta, hogy csak viccelt.
- Fura vicceid vannak... - mondtam halkan, inkább csak magamnak.
- Nem, nem tudom mióta tervezed, természetesen. - válaszoltam szarkasztikus hanggal a minden bizonnyal költői kérdésre, de mindenképp akartam egyet visszaszúrni neki - Meg azt se mossa le rólam senki, hogy nem csak simán követtelek, mert gyanús voltál, hanem egy titkos légyottra jöttem ide veled, de ezt is majd akkor kezelem, amikor aktuális lesz. - kevesebb ember gondolná rólam azt, hogy titkos felfedezőutat teszek a Tiltott Rengetegbe, mondhatni az ilyesmi nem az én stílusom, de egy titkos randit már kevesebben tartanának meglepőnek, bár Lavenderrel még talán azt is, hiszen alapból nem az ilyen lányokkal szoktak hírbe hozni.
- Amennyit én tudok róluk, az alapján kétlem, hogy meg tudod úgy lesni őket, hogy ők ne vegyenek észre, tehát a megismerkedés kötelező lesz, ha megtaláljuk őket és akkor jó válaszokat kell majd adnunk, hogy ki is juthassunk a rengetegből - mondtam kis gondolkodás után, eléggé ledöbbentett, hogy mit is akar csinálni, azt hittem csak valami állatot akar meglesni, vagy gyűjteni valami különlegességet, ez azért egy másik szint - Legközelebb? Milyen legközelebb? És miért a többes szám? - kérdeztem vissza óvatosan, épp elég volt nekem, hogy ebből kijussak.
Elindultam utána, mivel nem kérdezett, hanem kijelentést tett, ráadásul már meg is ígértem, így nem nagyon volt visszaút. Pár lépés után utolértem és mellette mentem tovább, a tekintetem folyamatosan cikázott jobbról-balra, a pálcám erősen szorítottam és igyekeztem az érzékeimet felfokozni, hogy bármire minél gyorsabban tudjak reagálni és közben hasra se essek semmiben. Ha nem ilyenek lettek volna a körülmények talán még le is nyűgözött volna a Tiltott Rengeteg, hiszen bizonyos szempontból elég impozáns látványt nyújtott, de akkor és ott csak arra koncentráltam, hogy a lehető legkevesebb gonddal végigjussak a kalandon.





Vissza az elejére Go down
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Lavender.Brown
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-01-29, 18:54



Kentaurvadászat




*Néha igazán sikerült gonosznak lennem - bár mindenki csak ennyi gonoszsággal nézne szembe élete során - Cormac ábrázatát elnézve telibe találtam, bár egyáltalán nem gondoltam komolyan amit mondtam. Ráijeszteni? Csak egy kicsit, pont annyira féltem én is az erdőtől mint amennyit belé akartam plántálni.*
-Halott varázsló nem beszél.-*Vigyorogtam rá.*- De csak vicceltem.
*Tényleg kinézett belőlem ilyesmit? Sürgősen el kell beszélgetnem vele a gonosz boszorkányokról és a mesékről. Megvontam a vállam, valóban nem vállaltam volna be akármit egy kis kalandért, elvégre _kalandért_ indultam nem pedig, hogy a frász jöjjön rám miközben megőszülök. Egyébként meg sokkal érdekesebb valaki mással átélni az ilyen dolgokat, mert van miről beszélgetni később, ráadásul titkosan, hogy más ne értse. Szóval buli az egész. Cormac meg, nem csak épp kéznél volt, de elég értelmes ahhoz, hogy ha mégis bajba kerülnénk, ne essünk pánikba. Reméltem, hogy tud olyan jól és gyorsan futni mint a seprűn repülni.*
-Nem tudsz lebeszélni. Tudod te milyen régóta tervezem? Csak azért nem hívtam el senkit, mert nem tudtam kiben bízhatok. De ha már itt vagy.....Merlin sem mossa le rólad, hogy te csak erre sétáltál és nem léptél be az erdőbe.
*Ajkaim széles mosolyba szaladtak ravaszul, nem véletlenül lépkedtem hátrafelé, igaz benne volt a hibalehetőség és az, hogy egy nem túl csábos mozdulattal hanyatt esem, de Cormac követett és már ő is a Tiltott Rengeteg határán túl volt. Nem jött rá a csínyre, mert ezek után arra kért aggódva, hogy hagyjam abba a rákmászást, én meg szót fogadtam mert már mindegy volt ki kit árul be, mindketten benne voltunk nyakig. Megálltam. Az esküdözése szórakoztató volt, tényleg nagyon igyekezett, hogy visszatartson valami őrültségtől....de hát, nem tudott. Közöltem vele mit tervezek, kirobbant belőlem a nevetés. Nem azért mert felelőtlenül könnyű kis kalandnak ítéltem meg a Kentaurvadászatot hanem mert mókás volt Cormac leesett állát látni.*
-Meg akarom lesni őket, és talán megismerkedni velük. Minden szövetséges jól jöhet ha legközelebb eljövünk ide.
*Megint. Ha sikerül a mai kalandunk, biztos, hogy visszajövök ide, talán még Gerardot is magammal tudom cipelni, pedig ő már kinőtt az ilyen csínyekből.*
-Jó, próbáljuk. Szóval akkor jössz.
*Nem kérdeztem hanem kijelentettem.Kalandra fel! Megfordultam és elindultam, immár arra nézve amerre mentem. Így azért lényegesen könnyebb volt a fák gyökerei között lépkedni, öles törzsek vettek körül minket és karnyi vastagságú gyökerek bukkantak fel galádul a lábaink előtt. A pálca a kezemben, néztem jobbra-balra, tök feleslegesen. Ebben az erdőben ha valami meg akar támadni, akkor meg is támad.*



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Cormac McLaggen2
Reveal your secrets
Cormac McLaggen2
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-01-28, 14:58



Kentaurvadászat

[You must be registered and logged in to see this image.]

Összeszűkültek a szemeim gyanakodón a válaszát hallva, azért ennyire messzire csak nem ment volna valami kis kaland eltitkolásáért. Úgy döntöttem, hogy egy kis túlzásnak fogom inkább csak fel a dolgot, bár azt láttam, hogy komolyan veszi, bármit tervez is.
- Hogy miért ne? Talán mert túl sokan ismernek és kedvelnek, így csak egy szavamba kerülne, hogy megkeserítsem az életed - mondtam a talán csak költőinek szánt kérdésére válaszul - Kétlem, hogy annyira messze mennél valami kis szombat délutáni csíntevés kedvéért. - a hangom és mosolyom ekkor már magabiztosabb volt, talán még annál is, mint amilyennek éreztem magam.
Láttam rajta, hogy sikerült elgondolkodtatnom, bár valószínűleg egyedül akart menni, de inkább csak azért, mert nem merte elmondani senkinek, hogy mire készül, most viszont, hogy már ott voltam, érdekessé vált számára egy társ jelenléte a kalandban. Korábban annyira nem figyeltem fel rá, persze tudtam, hogy kicsoda, a Griffendélből mindenkiről tudtam, de nem fordítottam rá különösebben figyelmet, ahogy szerintem ő se rám. Kis izgága csajnak tartottam mindig, aki inkább aranyos, mint szép, de ennél több nem nagyon maradt meg bennem róla. Felvontam a szemem a talán csak véletlenül kimondott megjegyzésére, bíztam benne, hogy nem lesz azért annyira veszélyes a dolog, nem volt kedvem valami kis hülyeség miatt a Tiltott Rengetegben hagyni a fogam.
- Ha már nem tudlak lebeszélni, akkor remélem meg tudjuk úgy oldani, hogy a végén a lebukást is sikerüljön elkerülni, ha egy mód van rá - mondtam lassan utána indulva, bár fura módon hátrálva indult el, nem gondoltam volna, hogy még mindig fél tőlem, vagy attól, hogy elfutok, ha hátat fordít nekem.
- Megígérem, hogy nem fogok elfutni és nem foglak bántani, csak hagyd abba ezt a hátralépdelést, mert mindjárt kitöröd a bokád valami gyökérben és nincs sok kedvem visszatámogatni téged a gyengélkedőre, ott meg magyarázkodni róla, hogy mi is történt. Rendben? - feltettem a jobb kezem, a balt meg a szívemre tettem, hogy lássa, komolyan ígérem, amit mondok, mert tényleg idegesített, hogy úgy ment előttem.
Egy pillanatra leesett az állam és kellett pár másodperc, hogy rendezzem az arcvonásaim, mikor végre elmondta, hogy mit is akart csinálni.
- Izgalmas? Talán inkább őrült dolog! - mondtam elsőre, aztán picit lenyugtattam magam és folytattam - De mit akarsz csinálni pontosan? Mi a célod? - abban igaza volt, hogy a Griffendél ennyire mélyen még nem nagyon volt tudomásom szerint, de még azért messze volt az év vége, még lehetett javítani - Azért ha lehetséges, próbáljuk meg azt a kevés pontot megőrizni és úgy megoldani ezt a dolgot.
Reméltem, hogy ép bőrrel kikerülök a dologból, igazából már nem is nagyon értettem, hogy mi a fenét is keresek ott, de már nem akartam a saját szavaimmal szembe menni, így mentem utána be a Rengetegbe, de most már a pálcámat én is a kezembe vettem, nem nagyon lehetett tudni, hogy mi ugrik elő a következő fa mögül.




Vissza az elejére Go down
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Lavender.Brown
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-01-27, 21:35



Kentaurvadászat




*A meglepetés ereje az én kezemben volt, szó szerint, és bár szívesen használtam volna, néha belőlem is kibújik a rossz kislány, azért ha őszinte akarok lenni magammal és többnyire az vagyok; nem bántottam volna Cormac-et. Elég volt annyi is a lelkemnek, hogy ráijesztettem, mert láttam ahogy a pálcájáért nyúl, de végül lemaradt a mozdulattal. A visszavágására kapásból több érvet is fel tudtam sorakoztatni.*
-Ó, miért ne? *Valójában senkit sem akartam az ellenségemnek, főleg nem a saját házamból, de ezt Cormac-nek nem kellett tudnia.* Egy bokor alá húználak, nem találnának meg csak akkor amikor már a kukacok eszik azt a szép pofidat.
*Cormac szórakoztató volt a maga nemében,hasonlóan állt neki a lány dolgokhoz mint Gerard, de nem volt annyira finom és könnyed. Persze a lányok rajongtak érte, nem mondom helyes fiú és biztosan jól csókol, hallottam róla egyet s mást, de, hogy randiznék-e vele….nagy dilemma. Még nem döntöttem el és még egyszer sem kérdezte meg. Viszont jó beszélőkéje van az biztos, eléggé meggyőző tud lenni és nem mond hülyeséget. Sötétben nem merészkedtem volna ki az erdőbe, mással sem, nemhogy egyedül, erre a nappali kirándulásra is sokáig készültem lélekben, de ha ketten vagyunk már nagyobb esélyünk van….*
-Talán ha ketten megyünk, egyikünk életben marad.
*Vigyorgok vészt jóslóan, de most tényleg! Cormac-re akarom ráhozni a frászt, vagy én élvezem, hogy szenvedek? Így sem könnyű, hát még ha ijesztgetem magam. De hát a varázsló lánya legyen határozott és magabiztos. Tincslebegtetve rázom meg a fejem.*
-Nem tudsz. Gyere velem, addig sem árulkodsz, utána már ketten bukunk.
*Elindulok hátrafelé, közben szemmel tartom Cormac-et, de csak rá figyelek nehogy meggondolja magát és sarkon fordulva rohanjon vissza a kastélyba, hogy beárulja a „lüke Lavendert, aki már megint rosszban sántikál”. Két fa törzse között lépem át a birtok publikus részének és a Tiltott Rengetegnek a határát, s bár alig vagyok távol néhány lépésnyire az iménti helyemtől, hirtelen körbeölel a hűvösebb levegő, és mint amikor nyáron a nap maga elé húz egy nagy felhőt, árnyék vetül előre a hátam mögül. Az előbb még nem is láttam. De persze ez nem tántorít el a tervemtől…*
-…Kentaurvadászatra készülök Cormac McLaggen. Elég izgalmas program ahhoz, hogy elkísérj ahelyett, hogy beárulsz és pontot vesztünk? Bár, ennyire mélyre talán még sosem süllyedt a Griffendél ház, már úgy is mindegy.



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Cormac McLaggen2
Reveal your secrets
Cormac McLaggen2
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-01-19, 11:43



Kentaurvadászat

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egészen addig észre se vettem, hogy a kezében van a pálcája, amíg meg nem fordult. Én is az enyémért kaptam reflexből, de nem volt időm előhúzni elsőre, csak rámarkoltam a taláromban és inkább megpróbáltam időt nyerni, hogy egyrészt rájöjjek mi is a helyzet pontosan, másrészt, hogy a légzésem és a pulzusom is visszatérjen a normálishoz.
- Tudok többet is. Elsőnek azt, hogy nem hiszem, hogy az ellenségednek akarnál pont engem. - mosolyodtam el, magabiztosabban, mint amilyennek éreztem magam - Meg ha valaki megtalálna itt, akkor tuti elkezdenék keresni, hogy ki csinálta és ha jól sejtem abból, ahogy ide jöttél, nem szeretnél nagy felhajtást, vagy még inkább azt se, hogy bárki megtudja, itt jártál.
Láttam, hogy elkezd hátrálni az erdő felé, közben kicsit remegett a pálcája és a mosolya is elég furcsa volt (bár így is aranyos volt, ahogy mindig, bár általában már túlságosan is annak láttam), nagyon látszott rajta, hogy ideges és nem csak miattam. Viszont azt is éreztem, hogy akármit tervez is, arról nem sok esélyem lehetett lebeszélni.
- Szerintem tényleg mond el, hogy mit tervezel, tőlem nem kell félned, ha nem túl nagy hülyeség és nem tart sokáig, akkor még talán segítek is, hogy hamarabb vége legyen és kisebb legyen az esélye a lebukásnak. Inkább, mint hogy valaki megtudja és megint pontokat bukjunk. - elvettem a kezem a pálcámról és rávillantottam a lehető legmegnyerőbb mosolyom és egy próbát azért még tettem - Már persze ha nem tudlak eltántorítani a célodtól sehogyan se.
Nagyon reméltem, hogy nem vett észre senki, miközben idejöttem, bár a kastély ilyenkor kvázi kiürült, de pár alsóbbéves maradt, meg persze azok, akiknek nem volt aláírt kérelme vagy csak simán nem volt kedvük lemenni Roxmorts-ba, szóval volt rá esély és ahogy üldöztem Lavendert én se néztem hátra egyszer se, csak rá figyeltem.



Vissza az elejére Go down
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Lavender.Brown
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-01-18, 17:57



Kentaurvadászat




*Eddig minden jól ment, senki nem jött utánam és egy tanár sem kapta el a galléromat. Jól van, már csak pár lépés és ott vagyok, eltűnök a kíváncsi szemek elől és hajrá kaland. Nappal talán nem is olyan rémséges az erdő, persze mindenre nem lehet felkészülni. Ha Gerard tudná, minden bizonnyal az idegbaj kerülgetné, éppen ezért olyan izgalmas. nem mintha bárkinek is bizonyítani szeretnék, csak magamért teszem, mert kíváncsi vagyok és bevállalós. Na jó, Tudjukki halála után nem olyan nagy kunszt.
Szóval eddig eléggé siettem, hogy minél hamarabb ideérjek, közben néztem jobbra, néztem balra. Végül kénytelen voltam megállni, hogy kifújjam magam és összeszedjem az utolsó lépésekhez a bátorságomat. Azért nem mindennap megy a varázsló lánya a Tiltott Rengetegbe, tudva azt, hogy bármikor elkaphatják, és akkor az erdőben élőkről még nem is beszéltünk. A kentaurokkal talán még szót lehet érteni, de a többi lénnyel már nem, főleg ha fogalmam sincs hányfélék népesítik be. A szívem a torkomban dobogott kezemben a pálcám biztonsági okokból és már léptem volna előre mikor meghallottam magam mögött a lépteket. Már egészen közelről hallatszottak s aztán egy fiúhangban teljesedtek ki. Villámgyorsan pördültem meg, készen arra, hogy eleresszek a pálcámból egy Stuport, mikor Cormac McLaggen pimasz arca tárult elém. A kezemben megremegett a pálca, erősen kellett szorítanom és vennem egy nagy levegőt, hogy ne mondjam ki az igét. Pedig annyira szerettem volna.*
-Hogy dermedté varázsoljalak! Csak egy okot mondj miért ne tegyem.
*Bájosan rámosolyogtam, de a rajtakapottak érzésével együtt ez inkább vészt jósló vicsorra hajazott…..és a harmadik félről még mit sem tudtam. Előttem Mr. Pimasz, mögöttem az erdő. Elkezdtem hátrálni. Na vajon mire lesz bátorsága? Arra, hogy beárul, vagy arra, hogy velem jön.*



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Alexis Treyforne
Reveal your secrets
Alexis Treyforne
Hollóhát

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-01-18, 12:40


Általában magamra vállalok egy kis extra szervezést Roxmortsban. Valahogy ha csak egyszerűen mindenki leszédül oda, unalmas az egész, és elmegy a nap azzal, hogy csak eszünk és iszunk. Ezzel önmagában nem is lenne gond...de az izgalmakat mindenki jobban szereti. A mostani ötletemtől pedig tuti hogy elájulnak. Persze, kellett hozzá egy kis idő, és egy kis beszerzőkörút, de nem lennék az aki vagyok, ha nem tudnám valamilyen úton-módon elintézni. Persze főleg a klub legújabb tagjainak szánom a kis...meglepetésemet, de a többiek is élvezni fogják. Irány hát a szükség szobája! Estére előkészítek mindent. Kimentettem magam egy enyhe rosszulléttel, fejfájással, és nem nem kell a gyengélkedőre mennem csak pihenni szeretnék szöveggel. Kérdezhetnénk, hogy miért nem friss tagjainkat fogom be a feladatra? Nos, ha ilyenekről van szó, akkor a "csináld magad" mozgalomban jobban hiszek. Főleg, hogy már előre röhögök azon, hogy mi lesz az egészből! Hjaj drágáim, néha olyan hálás tudok azért lenni, hogy vagytok nekem!
Éppen pakolásban vagyok, amikor észreveszek két Griffendélest a Tiltott Rengeteg felé bandukolni. Hoppá! Az iskola kis üdvöskéi, akik mindenhol ott vannak, akiknél ott van a csodagyerek Potter és brancsa! Bah! Túlértékelik őket egy kissé...és most tessék...az igen alacsony házpontjaik ellenére éppen kihágásra készülnek? Ó, hát ezt figyelemmel kell kísérnem! Szóval a kis pakolászást elhalasztom, és inkább magamra kanyarítom a köpenyemet, hogy utánuk osonhassak. Annyit láttam messziről, hogy egy csaj meg egy srác az...kis hamisak! A rengetegben készülnek légyottra? Érthetetlen, mert kb. üres a suli...
Tisztesen lemaradva sunnyogok utánuk. Nem mintha azt akarnám kifigyelni, hogy éppen csinálják...de szeretem tudni hogy mi történik körülöttem, a színfalak mögött. Az is lehet, hogy éppen érdekes párosba botlok bele..és ez megér némi kellemetlenséget a sötétben, ahol szerintem még Dumledore sem tudja pontosan, hogy mik lapulhatnak. Ahogy egyre bentebb mennek, igyekszem továbbra is észrevétlenül osonni utánuk fától fáig. Bár azért elég dermesztő, hogy a hátamat senki sem védi. Mégis kíváncsiságom erősebb mint a félelmem.
A srác hangjára megdermedek. McLaggen? Ohhó! Évfolyamtársak vagyunk, de a radaromra nemigen került fel ezidáig. Ki gondolta volna, hogy ide jár ki stikába! De ki a csaj? Szívesen közelebb mennék...de kivárok. Ha a klubom tagja, hát kap egy fejmosást! Vagy mégsem? Ajh...szinte már gyermekien izgulok, hogy mit keresnek ezek itt. De a nagy belépőm még várat magára. Lehet, hogy meg sem fogok szólalni, csak figyelek. Minden info hasznos...
Vissza az elejére Go down
Cormac McLaggen2
Reveal your secrets
Cormac McLaggen2
Griffendél

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-01-16, 15:16



Kentaurvadászat

[You must be registered and logged in to see this image.]

Utólag visszagondolva nagyon nem tudom, hogy mi lelt aznap, hogyan is keveredtem ebbe az egészbe…
Végre jött a szombat, elég kemény hét volt a suliban és a kviddicspályán is, örültem, hogy végre lehet pihenni, majd kirúgni egy kicsit a hámból Roxmorts-ban. Ahogy a hétvégéken általában szoktam, sokáig aludtam, majd egy gyors zuhany és a hajam rendbetétele után jó melegen felöltöztem és a többi griffendélessel együtt indultam Roxmorts-ba. Magammal vittem a pálcám is, hátha megint nem lesz elég hideg a vajsör, utálom langyosan. Egy darabig próbáltam a pincérek lelkére beszélni ezzel kapcsolatban, de aztán ráuntam és úgy döntöttem, hogy megoldom magam.
Beszélgetve mentünk le, ki a kapun át, ám ekkor észrevettem, hogy a pénzem fent hagytam a szobában. Mondtam a többieknek, hogy ne várjanak, sietek és hamar utolérem őket, még a birtokon belül és visszaszaladtam a szobánkba. Amikor újra leértem a kapu elé és megálltam levegőt venni a többieket már nem láttam sehol. Megijedtem, hogy nem voltam elég gyors és épp elkezdtem volna újra, még gyorsabban futni, amikor észrevettem, hogy valaki a tiltott rengeteg felé megy egyedül. Meresztettem egy darabig a szemem, próbáltam kitalálni, hogy ki is lehet az, majd pár másodperc után rájöttem, főleg a nyakában lévő tarka sálból, hogy Lavender Brown az, egy alsóbbéves griffendéles csaj.
Általában nem nagyon szokott érdekelni a házak versenye, de most, hogy a csapatban voltam én is, már komolyabban érintett és sajnos nem állt a házunk túl jól mostanában a pontokkal, már csak az kellett volna, hogy emiatt a kis csitri miatt még újabb pontokat vonjanak le tőlünk. Utána indultam, hogy kiderítsem, mit is akar csinálni és megállítsam, ha valami szabályelleneset tervez, bár az is lehet, hogy csak a kíváncsiságom indult be hirtelen.
Eléggé sietve szedte a lábait, nem akartam futni, nehogy észrevegyen és elszaladjon előlem, végül csak az erdő szélén értem utól, akkor is csak azért, mert megállt. Úgy láttam épp a bátorságát szedte össze a belépés előtt, észre se vett, ahogy odaértem hozzá.
- Hát te meg mire készülsz? - szólítottam meg egyből, köszönés nélkül, egész közel lépve hozzá, kicsit lihegve.




Vissza az elejére Go down
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Lavender.Brown
Griffendél

TémanyitásTárgy: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty2015-01-16, 14:08



Kentaurvadászat





*Hétvége van, kora délután. Ma kivételesen nem mentem Roxmortsba, más terveim vannak a mai napra. Titkosak. Még Gerardnak sem mondtam el, biztosan jól fejbe vágna, hogy észhez térjek, de az is lehet, hogy ő már túlvan rajta. Eljutottam arra a pontra a mikor a kíváncsiságom meghaladta a bátorságomat. Na jó, sötétedés után még most sem merészkednék ki a tiltott rengetegbe, de a kamaszkor már csak ilyen lázadásokkal jár. Eddig jó kislány voltam, nem mentem oda ahova nem szabad, vagy legalábbis nem olyan helyre amit az életem vagy a testi épségem fenyegetésével reklámoznak, de megérett bennem az elhatározás, hogy egyszer majd elmondhassam az unokáimnak, hogy én is jártam ott.
Az ötlet már régóta fogalmazódik bennem, de az elhatározás hirtelen jött. Hétvége, nem véletlenül hívják így, a diákokban elindít valami eufórikus hangulatot az iskolaidő alatt, ami a szabadságvágyban teljesedik ki. A mai napon én húztam a joker lapot. Rose és Eileen már nem voltak a szobánkban amikor kikászálódtam az ágyból és mivel egyedül maradtam, őrült gondolataim támadtak, amiket meg kellett, hogy valósítsak. őrült azért, mert mindezt egyedül akartam véghezvinni. Egyszóval, a pálcámmal felszerelkezve, kabátba, sapkába és kesztyűbe burkolva a többi tarka ruhám nyújtotta meleget, elindultam. Az elején úgy mintha csak késve, más társakat keresve készülnék Roxmortsba, hogy sietve utolérjem a csapatot, de a kastély kapuján túl, már másfelé igyekeztem. Először Hagrid kunyhója felé vettem az irányt, onnan pedig átvágtam az általam elképzelt ösvényen az erdő felé. Nagy vargakanyarral kerültem a tiltott rengeteg közelébe, felvértezve mindenre amit majd ott találok. Az elsődleges célpontok a kentaurok voltak, persze láttam már kentaurt, de mégis más ha úgy lesem meg őket, hogy nem tudják. Reméltem, hogy lehetséges. Másrészt kíváncsi voltam az egész erdőre, hogy miért tiltják a diákokat tőle, miért mondják, hogy veszélyes. Anya és apa rendkívül óvatos és diplomatikus módon kerülték a rengeteg leírását és részletes ismertetését, nem is gyanítva, hogy ezzel csak olajat öntenek a tűzre, másrészről viszont volt bennem egyfajta bizonyítási vágy arra nézve, hogy nem fognak észrevenni és a kis kirándulásom miatt nem is vonhatnak le egyetlen pontot sem az amúgy épp mélyrepülésben szenvedő Griffendél háztól. Szóval ott voltam pár tíz méterre a rengeteg első fasorai előtt és azért fohászkodtam, hogy az idáig tartó észrevétlenségem így is maradjon. *



[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Nem a barátság fakad az őszinteségből,
hanem az őszinteség a barátságból.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets

TémanyitásTárgy: Re: Alexis, Cormac és Lavender   Alexis, Cormac és Lavender Empty


Vissza az elejére Go down


 
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Alexis & Chance
» Alexis & Cameron
» Alexis & Raziel
» Alexis Maison ~
» Jesse & Alexis

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Tiltott rengeteg-
Ugrás: