2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Nem kényszerítheted az embereket, hogy szeressenek, de elérheted, hogy féljenek tőled."
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Daniel Crowfield Születési hely és dátum: Arrochar, Skócia - 1978.02.14. Csoport: Griffendél Patrónus: Fehér tigris Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 10. (bestiamester) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Legendás lények ismerete - Született tehetség, Bűbájtan - kiemelkedő, Repüléstan - tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Mit is mondhatnék? Ha valaki ilyen jó háttérrel rendelkezik, bűn nem kihasználni az adottságait. Mégpedig én a külsőm alapján mindig le tudtam nyűgözni másokat, amit kezdetben saját vonzerőmnek tudtam be, aztán rájöttem, hogy a külső csak egy adottság, komoly manipuláció kell ahhoz, hogy mindez ki is virágozzon. Megtanultam élni mindazzal, ami adatott, hiszen egyértelmű hogy mindent a szex mozgat. Még a lányokat is, és ez olyan fegyvertény amely alapján csak fel kell ismerni, hogyan lehet irányítani mindenkit, ahogy csak akarjuk. Szeretek flörtölni, játszani másokkal, udvartartást építeni, még akkor is, ha ezzel sok ellenséget szerzek. Meglehetősen önző vagyok, csak a saját boldogulásom érdekel. Hajlamos vagyok eljátszani a megtévesztésre, elhitetni másokkal, hogy átlagos jófiú vagyok. Ügyesen kerülöm, hogy bármit is kelljen éreznem, ami nem a másokkal való játszadozás. Minek is bármit komolyan venni?
Megjelenés
Születésemtől fogva rendkívül feltűnő személyiség voltam, vesébe látó kék szemek, piszkosszőke tincsek, halovány bőr. Ahogy férfiasodni kezdtem, ajkaim fájdalmasan szépen metszetté váltak, alakom talán szálkásabb lett. Az egész lényemből árad valami alig titkolt szexualitás, ahogyan rám pillant valaki, gyakran előfordul, hogy ruganyosságomból valami piszkos fantázia juthat eszébe, és saját maga is zavarba kerülhet attól, ami legbelül foglalkoztatja. Ezekre nem is kicsit erősítek rá, öltözékem mindig rendezett, nem fukarkodom a kiegészítőkkel, s hajlamos vagyok olykor hasat, vagy vállat villantani. Hajam félhosszú, amit időnként eltűzök. Sötét színek jellemzőek rám az öltözködés tekintetében, mind figyelemfelkeltő, merész, semmint depresszív. Kedvenc színem a fekete, ami köztudottan az elegancia és a titok színe. Ha csak tehetem különféle gyűrűket, nyakláncokat viselek, mind olyan eszköz, amely rám vonhatja a tekintetet. Mindamellett ha hivatalos ünnepségre vagyok meghívva, meglepő módon visszafogott, úrias tudok lenni, ám még az egyenruhám is túl karizmatikus, olyan, amelytől könnyű megszabadulni, ha úgy hozza a helyzet. Gesztusaimban, közlésmódomban nem titkolt a gőg, amellyel még közvetlen, vérség szerint ismerős családjainkat is illetem, egyértelműsítem mindenkiben, hogy örülhetnek, ha leereszkedem hozzájuk.
Életed fontosabb állomásai
Igazi oroszlánként születtem aranyvérű griffendéles családban. Kiskoromtól valódi hercegként kezeltek, ám nagyon gyorsan ez rossz hatással is lett rám. Az akaratom fitogtatása már korán megmutatkozott, kicsi gyerekként az alap dackorszakon felül, ha kellett valami, csak egy szavamba került, mindenki ugrott nekem. Ezt első körben annak tudták be, hogy sármos, de akaratos vagyok, ám egyre inkább terrorban tartottam a környezetemet. Korán megtanultam azt, hogy kit érdemes motiválni, zsarolni, vagy egyszerűen megfélemlíteni. Voltak persze olyanok, akik szembeszálltak velem, ők hamar ellenem fordultak, így igazi vesszőfutás lett az életem, támogatóim és ellenségeim között sodródva. A roxfortba érve már teljesen önfejű, szabadszellemű srác lettem, aki számára nem voltak korlátok. A szüleim eddigre teljesen megtörtek a lelki terror alatt, hiszen túlszárnyaltam őket, így mindennemű nevelésre képtelenek voltak. A tanulás nem érdekelt, a vizsgáim mégis szuperül sikerültek annak köszönhetően, hogy komoly adományokkal támogattuk az iskolát, és ha szükséges volt, fiatalabb tanársegéd csajokat is magam mellé tudtam állítani. Fontos leszögezni, szinte minden tekintetben csak a szex és kavarás ígérete volt meg, valójában nem kezdtem el senkihez kötődni. Azért én is képes vagyok pofára esni, mert a sok felesleges, felszínes kapcsolat mellett nekem is volt, hogy megtetszett valaki, de a komolyabb lányok nem bíznak bennem, mondván skalpvadász vagyok. Ilyenkor morogva, s a magam módján sopánkodva húgomként kezelt legjobb barátom vállán, Ellie-nek sírtam ki magamat, hogy aztán a tanácsait tökéletesen elengedve ott folytassam, ahol abba hagytam. Nem volt ritka, hogy ő rakott össze, miután bestiamesterként állandóan szétszed valami szörny, a lányka pedig kiváló a gyógyító medimágiák terén. Na azért a haverjaim előtt gúnyolom őt bőven, hiszen nem volna menő, hogy ha látnák, hogy kötődök valakihez. Tudom, hogy ezzel azért bántom őt, de ez van, nem tudok, nem akarok változtatni.
