2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Itt még szellő sem nagyon rebben, oly forróság van. Már csak azért is sajnálom a dolgot, mert Linnie bámulatosan szép, ha belekap a fuvallat gyönyörű barna tincseibe, így be kell érnem azzal az áldásos állapottal, hogy a jó időre való tekintettel nem fog nyakig felöltözni. Nem szándékozom végigmustrálni, ám hadd legyek már büszke csinos kedvesemre, ha már éveken át eszembe se jutott minimálisan körbenézni, hátha akad egy tündéri alak a sok hiéna között, aki rám pályázik. Nem volt könnyű megemészteni a múltat, a hugrabugos csodával az oldalon mégis egyszerűbbnek tűnik minden. Szinte kivirultam, tartásom már nem olyan feszes, s látványosan többet mosolygom. Igaz, Linnie-vel még nagyon gyerekcipőben jár a kapcsolatunk, úgy látom, hogy neki is meg kell szoknia a helyzetet, amelyre állítása szerint várt, olybá tűnik, mintha mindketten csak ábrándoztunk volna a boldogságról, s most cinkos összenézéseinkből kiderülhet, a valóság bizony szebb, mint reméltük, csak éppen nehéz még kezelni azt komolyabb pironkodások nélkül. Neki azért, mert ahogy elnézem, viszonylag kevés kapcsolata lehetett, így fel kell magában építenie, hogy mit várhat, s mit tud adni, nekem pedig el kell vonatkoztatnom a sok rossztól, bizonyos tekintetben uralnom a vágyaimat, türelmet gyakorolni az édesemmel. Nem tudhatom, hogy huri vér folyik az ereimben, amely arra ösztönöz, hogy állandóan a kívánságait lessem, egyszer talán majd ez is kiderül. Időnként azon kapom magam hogy elbűvölten figyelem őt, amitől tán mindketten zavarba jövünk. - Örülök, hogy ketten tudjuk teljesíteni. Nem lehet nehéz, végeredményben sosem szokott az lenni, a koboldok is tudják, még nem kaptam meg a diplomámat. Jól jön, ha van mellettem egy női szempár, tudod... intuitív vagy, meg minden. – Amint megérkeztünk Kaióra varázslóklakta kerületébe, manót kérek, aki elviteti a poggyászunkat a szállodába, ne a lánynak kelljen cipekednie a sajátjával, így nem sietős a dolog annyira, hogy sétálhassunk, végignézzük a bazársort, vagy hogy meglepjük Mattie barátját példának okáért egy repülő szőnyeggel. A lábunk alatt beépített aszfalt, messze van innen a tűz óceánjának forró homokja. A csókot most nem nyújtom el, üdvözlésként viszonzom, s a kezét fogom át. - Egy kisebb piramisba fogunk behatolni, múmia ellentátkot kell hatástalanítani, kihozni egy nyakéket. A koboldok úgy vélik, hogy ősidőkre visszavezethető, hogy a főúr, aki bent van eltemetve, elorozta az ékszert egy másik családtól. Most már múzeumban lenne a helye. Kérsz valami rágcsálnivalót? – Foglalom össze, s megmosolygom a dolgot, hogy a helyiek mennyire megnézik őt, egyrészt nem takarja az arcát, lerí róla, hogy európai, s vakító kék szemei láttán több arab varázsló is csókokat dobál.
Nem tagadhatom, hogy mérhetetlenül vártam már ezt a napot, és ezt az egész kiruccanást. Boldog voltam, örültem minden pillanatnak, amit Ashtonnal tölthettem, és közben persze aggódtam Mattieért is, s igyekeztem mindent megtenni, hogy leszokhasson a gyógyszerekről. Erről még Ashtonnak sem beszéltem, elvégre nem az én titkom volt. Szerencsére sosem éreztem kényszert, hogy kifecsegjem mások dolgait. Egyiptomban egyébként eddig még nem jártunk a családdal, pedig sok helyen megfordultunk már, de valahogy ide nem. Nem is értem, elvégre a piramisok bizonyosan lenyűgözőek, de nálunk minden évben más dönt a családi nyaralásról, és a legtöbben inkább a tipikus láblógatós megoldást választják. Meg tudom érteni egyébként, de legközelebb, ha rám kerül a sor, lehet valami érdekesebb helyet választok. - Persze, ne viccelj, a feladatod az első. Ehhez kétség sem férhet, szóval megyek vele oda, ahová csak szükséges, és segítek is, ha tudok valamiben. A szoba egyébként kifejezetten kellemesnek tűnt, és külön jó esett a Valentin napon történtekkor kicsit megriadt lelkemnek a külön ágy. Nem mondom, hogy nem szeretnék összebújni vele, és együtt aludni, de kicsit tartok attól még, hogy hová vezetne. Arra nem érzem egyelőre késznek magamat, hogy ily módon is megpecsételjük a kapcsolatunkat. Kényelmes, szellőző anyagú ruhákat húztam magamra, amik biztosították a könnyed mozgást, és nem voltak feltűnőek, egyértelműen a homokszín dominált. A hajamat copfba fogtam, hogy ne zavarjon, és részemről készen is álltam besegíteni Ashtonnak. - Pontosan hová is megyünk, és mit keresünk? Érdeklődtem, és indulás előtt még nyomtam is egy röpke csókot a szájára, majd részemről egyértelműen belevághattunk.
Ilyen még ne volt, újdonsült kedvesemmel tudunk elszabadulni egy kicsit a tavasz szünetben. Ugyan még nem nagykorú, így Bimba professzornál kellett közbenjárnom, hogy el tudják engedni, míg ő a szüleit kérte meg, hogy egyezzenek bele. Én egyetemista vagyok, nincsen ilyen jellegű gondom, szinte egyszerű, hogy össze tudom passzintani a munkával a szórakozást. Egyiptomban még Borneó és Mongolia előtt voltam, most zsupszkulcs fog ide vezetni. Kairó egyik külvárosa lesz a célpont, és miután főleg varázslók lakta vidéken leszünk, nem gond, ha a másfél kezes kard itt fityeg az oldalamon. Most is azért vagyok itt, hogy relikviákat mentsek ki a roxmortsi koboldok számára, ezt gyorsan elintézem majd barna lánykámmal együtt, hiszen magától értetődik, hogy együtt leszünk végig, az esetleges támadásoktól megvédem, igaz már ő sem kislány, ért a rafináltabb varázslatokhoz. Eleve úgy öltöztünk, hogy a forróság ne érjen váratlanul, még ha kicsit csípős is volt a reggel, ahogyan bandukoltunk le a birtokról, hogy kiérjünk a határon túlra, ahonnan már lehet használni a zsupszkulcsot. Most már itt vagyunk, látványosan komoly a meleg, ami a ruházatomat illeti, könnyed, vékony vászon, alul és felül. Pár napról lesz szó, illetve már előre intéztem szállást magunknak, két egybenyíló szobát, hogy ne érezze úgy, bármit is kell tennie azért, mert most el vagyunk vonulva a külvilágtól. Én sem tudom, hogy mikor és hogyan leszünk majd együtt, egyenlőre még minden olyan zavarbaejtően romantikus, ráérünk még komolyabb tervezgetésekre. Ha úgy alakul, hogy elaludnánk az egyik ágyon összebújva, azzal mondjuk nincsen gond, szerintem az neki sem furcsa. A többit pedig majd meglátjuk. - Lepakolunk, és megyünk a piramisokhoz? Jó lesz így Linnie? – Kérdezem, hiszen főleg a munkával illene kezdenem, ám az talán elég rövidre fogható, aztán máris kitalálhatunk egyéb időtöltést.
