Sybella Balston

Tárgy: Sybella Balston Pént. 26 Dec. - 20:21

Sybella Balston

[You must be registered and logged in to see this image.]
" A két legfontosabb nap az életedben: a nap amikor megszületsz, és a nap, amikor megtudod, miért. -Mark Twain "

Főkarakter: Titkos karakter
Teljes név: Sybella BalstonSzületési hely és dátum: Godric’s Hollow, Anglia, 1977. augusztus 8.
Csoport: Varázshasználó
Patrónus: Holló
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: szabadúszó
Képesség: Bejegyzetlen animágus (Holló)
Kiemelkedő tudás: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján. Külön jelez mely tantárgyakból mit tudsz, pl.: Bűbájtan - Született tehetség, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Tehetségtelen

Jellemed kifejtése

Alapjában véve kedves és vidám vagyok, az utóbbi pár év ebből jócskán elvett. Ma már csak igen kevés dolgon tudok nevetni, nagyon hiányzik is a kacagás. Régen nyílt és barátkozó típus voltam, ma már inkább zárkózott, bizalmatlan, nehezen barátkozó. Amolyan „mindenki hagyjon békén” típus. Azért persze minden apróságnak tudok örülni és a legkisebb váratlan dolgon is képes vagyok kiakadni, mintha a világ dőlt volna össze. Mondhatjuk azt is, hogy a végletek boszorkánya vagyok. Mindent száz százalékosan élek meg, csak jelenleg nem sok minden történik velem, aminek örülök. Most még.
Megjelenés

Gesztenyebarna hajam van,régen még a vállamig sem ért, mostanra megnövesztettem és hagyom, hogy az arcomba hulljon, így legalább eltakarja a főbb vonásaimat. Sophia nénikém mindig azt mondta olyan vagyok mint egy kis angyal, azokkal a nagy zöld szemekkel és a mindig mosolygós ajkaimmal. Már nem igazán van min derülnöm, nem is emlékszem mikor nevettem utoljára. A kedvem hanyatlása pedig rányomta a bélyegét a külsőmre is. Legtöbbször fekete, vagy egészen sötét tónusú ruhákban járok, hosszú szoknyákban, fűzővel, szeretem a selymet, a csipkét és a finom bőröket egymással kombinálni.
Életed fontosabb állomásai

Godric’s Hollow-ban születtem, egy nagy és elegáns házba, Sybella Cutteridge néven. Minden szép és jó volt, élveztem az életemet és semmit sem vettem észre a gyülekező fekete felhőkből. Anyám, Adele Cutteridge és apám, Demarcus Cutteridge, mindketten aranyvérűek, száz százalékos boszorkány és varázsló. Imádtam őket, kis koromban sokat meséltek nekem a varázsvilágról, arról, hogy mennyire kivételezett a helyzetünk és szembe állították a muglik világával. Igen, a világ azon oldalával is megismerkedtem, bár kézzelfoghatóan csak nem sokkal azelőtt, hogy megkaptam volna a levelemet Roxfortból. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem tetszett. Oda voltam azért a sok különös dologért amit a muglik használtak, ahogyan éltek és ahogy a gyerekek iskolába jártak. Később a Roxfortban több mugli származású boszorkány barátnőm is volt, és szerintem semmivel sem maradtak el azoktól akik születetten kapták meg a sorstól ezt az adottságot, kiváltságot, életet. A legjobb barátnőm Lilian volt, egy szőke, kék szemű lány aki Newbury-ben lakott. Olyanok voltunk mint a testvérek, mindenhova együtt mentünk, szobatársak voltunk a Mardekár házban, ugyanazokat a tárgyakat vettük fel, és mindketten szerettünk a Mézesfalásba járni. Eleinte sokszor voltam náluk vendégségben a szünetek idején és ő is eljött hozzánk, aztán ez egyszer csak megváltozott. Anyáék egyre gyakrabban találtak kifogást amikor megemlítettem nekik, hogy találkoznánk Lilian-el és Lilian is távolodni kezdett. Először nem értettem, de aztán felvilágosítottak. A szüleim elkezdtek beszélni arról, hogy a mugli származásúak nem érdemlik meg, nem méltóak a varázsvilágra, a varázslatra, hogy el kell tőlük venni, és ki kell őket egyszer s mindenkorra űzni az otthonunkból. Anya még a nővérével, Sophia nénivel is megszakította a kapcsolatot, mert ő másképp vélekedett erről a dologról. Ő szerette a mugli származású boszikat és varázslókat, szerinte ők is megérdemelték és nem egy, az aranyvérűeknél tehetségesebbeket ismert, akik gyakran voltak a háza vendégei. Én is szerettem Sophia nénit, rengeteg időt töltöttem nála, amennyit csak tudtam, s amikor Lilian már nem járt hozzánk, a szülei pedig még az iskolából is kivették és valahogyan kiügyeskedték, hogy a Beubatonx-ba járjon, neki panaszoltam el a bánatomat. Sophia néni mindig mellettem állt, függetlenül attól, hogy a szüleim nem beszéltek vele és meg is tiltották nekem, hogy elmenjek hozzá, így titokban találkoztunk. Az iskola idején Roxmortsban, a szünet idején pedig Godric` Hollow-ban.
Már gyűltek a fekete felhők a fejem felett, Lilian már nem is szólt hozzám, én meg csak lézengtem az iskolában és próbáltam valahogy kibírni az év végéig. Végül beütött az amire egyáltalán nem számítottam. A szüleimet az Azkabanba zárták, mert Tudjukki csatlósai voltak. Tudtam róla, Sophia néni is elmondta de amíg otthon voltak, nem hittem el. Nem mertem elhinni, mert én sem értettem velük egyet, mert azt akartam, hogy jó emberek legyenek, hogy szeressék a többi boszorkányt és varázslót függetlenül attól, hogy milyen származásúak. csak álltattam magam és annál jobban fájt amikor számomra is kézzelfogható lett az igazság.
Ők azóta is ott vannak az Azkabanban, én pedig Sophia nénihez költöztem miután eltelt az iskola utolsó éve. Visszamehettem volna a Roxfortba, hogy tovább tanuljak, lehettem volna egyetemista, de nem igazán voltam kíváncsi a rosszalló vagy sajnálkozó tekintetekre, a rengeteg kérdésre, az előítéletekre. Kaptam belőlük épp eleget. Godric`s Hollow sem volt már a régi, ezért eljöttem onnan. Sophia nénivel most is tartom a kapcsolatot, de roxmortsban élek egy házikóban a Nyúlláb szegletben, egy kopott piros ajtó mögött. Hogy hogyan jutottam hozzá a házhoz, ne firtassuk, az enyém és kész. A nevem sem Cutteridge hanem Balston, a hajamat megnövesztettem és így egészen más karaktert ad az acomnak. szerencsére eddig nem ismert fel senki, bár tettem arról, hogy ez ne történjen meg. Azon vagyok, hogy felépítsem az új életemet.

Tárgy: Re: Sybella Balston Pént. 26 Dec. - 20:34

Elfogadva!

Hm... a PB választás ugye tökéletes, de ne is erről beszéljünk, hanem a karakterről, ami valami brilliáns lett. Tetszenek az öntörvényű karik, és az, hogy Sybill feladta az egyetemet, ez nagyon a kedvemre való út. Szép a fogalmazásod, és valahogyan olyan szívsajdító, hogy ennyire egyedül van szegény, nagyon remélem, hogy ebből lesz valami kitörési lehetőség. Foglalózz, és vár a játék^^

***