Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb

ϟ Bex & Gina
  Today at 20:48
Gina Accipiter


ϟ Apa-fia
  Today at 14:46
Jensen McKinney





ϟ Ben & Bexley
  Today at 10:46
Benjamin Morgan

A hónap posztolói
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Megan Smith
 
Cody Armstrong
 
Corvus Flint
 
Luna Lovegood
 
Perselus Piton
 
Jade Wilson
 
Dane Seoras
 
Winifred Hill
 
Statisztika

Összesen 596 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Andrew Benedict

Jelenleg összesen 34323 hozzászólás olvasható. in 3187 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Oliver & Nadine - Város széli temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Oliver & Nadine - Város széli temető 2014-12-21, 16:55

First topic message reminder :



Oliver & Nadine

[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy kerek év, egy fájdalmas kerek év, amióta nincsenek többé, amióta az egész életem szó szerint füstbe ment és még csak nem is tudom, hogy pontosan mi történt. Nem tudták meghatározni a tűz eredetét, ami... ami mégis hogy lehet? Tapasztalt aurorok miért nem voltak képesek a végére járni? Hogy lehet annyival elintézni az egészet, hogy vége? Hogy meghaltak és kész, véletlenül, valami balesetben. Nem, Oliver nem olyan... ő nem hibázik ekkorát, nem lehet, komolyan képtelenség. nem fogja ezt senki se bemagyarázni nekem, mert... mert nem veszem be és kész. Nem értem, hogy miért nem folytatták tovább, de... feladtam. Nem vagyok nyomozó és talán nem kellett volna, de mégis mit tehettem volna? Maradt ez az élet, tanítani, úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, miközben legszívesebben összekucorodnék egy sarokba, hogy ott sirassam az elvesztett életemet.
És most itt vagyok, a haláluk évfordulóján. Annyira kicsik voltak, annyira ártatlanok. Ők aztán tényleg nem tehettek semmiről és most még sincsenek már. Az élet egyszerűen nem fair és nem tudom, hogy mit vétettem, hogy ezt tette velem. Én csak... csak normális életet akartam, tudom, hogy voltak stiklijeim gyerekként, de felnőttem, megváltoztam, ezért miért járna már utólag büntetés? Persze ettől még ugyanúgy hibáztatom magam minden áldott nap, talán tényleg a karma, talán tényleg a miatt történt. Feketében vagyok, még a hajamat is összefogtam lófarokba, hogy eltűntethessem a sapka alatt. Elég hideg van már, hogy szükség legyen rá, hogy rendesen öltözzem fel. Még most is reszkető kézzel teszem le a sírjukra a virágot. Nem hoztam külön, nem lett volna értelme, együtt hármunknak egy csokrot. Nem sokáig megy, hogy nyugodt maradjak, végül csak megindulnak az első könnycseppek. Mondhatnék valamit, főleg mert... nem voltam itt egyszer sem. A temetés óta nem voltam képes rá és most sem megy. Nyíltan kimondani, hogy halottak, elbúcsúzni? Egyszerűen képtelen vagyok rá, hiába telt el egy év, attól még ugyanúgy nem megy és attól még ugyanúgy fáj, hogy nincsenek többé.


Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Re: Oliver & Nadine - Város széli temető 2014-12-25, 16:02



Oliver & Nadine

[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Fogalmam sincs, hogy miért nem volt elég erőm, hogy legalább egyszer eljöjjek ide. Akartam, tudom, hogy kellett volna, hogy talán volt aki ferde szemmel nézett rám azért, mert nem tettem, de... akkor is képtelen voltam rá, nem tehetek róla. Mégis csak a családomról van szó, akiknek a halálát nem hogy nem volt egyszerű feldolgozni nem is tudtam. Túlságosan szerettem őket és valahol tényleg úgy érzem, hogy az én hibám a haláluk, hogy az egész miattam történt, mert én nem voltam képes... régen visszafogni magamat, hogy azért történt, mert én nem voltam normálisabb gyerek, mert túl sokat lázadtam és nem járt nekem a normális és boldog élet ezek után. De vajon tényleg így van, tényleg ilyen nagyon fájdalmas dolog igazán szeretni valakit, valakiket? Igenis hittem benne, hogy az életem jó lehet, szép lehet, hogy nem veheti el tőlem senki azt, amit kaptam, de tévedtem. Az ember mindig téved, idővel mindig rájön, hogy csupán naiv vágyálmokat dédelgetett, aztán amikor kitépik ezeket a szívéből úgy érzi, hogy meghalt. Én is így érzem, egy részem velük halt, egy részem azóta is elveszett, hogy ők már nincsenek többé és most hogy itt állok a sírjuknál ez csak még valóságosabb. Hát ezért nem jöttem el, mert... mert könnyebb volt úgy élni, ha csak egy kicsit is, hogy minderre nem gondolok.
Alig hallom meg a lépteket a hátam mögött, de nem nézek hátra, minden bizonnyal csak más valaki, aki szintén a temetőbe jött és majd tovább áll egy másik sír irányába. Az lep csak meg, amikor megáll, és amikor az ismerős hangot hallom meg. Őszintén szólva nem is hiszem el, először felmerül bennem, hogy talán nem is élő, szellem, csak itt ragadt. Lassan fordulok meg, pillanatokkal az után, hogy az utolsó szavait is elnyelte az esti szellő. Nem szellem, én pedig pont e miatt csak újabb fájdalmas pillanatokon keresztül nézem őt. Nem értem, nem lehet itt... igaz? Bizonytalanul nézek újra hátra a sírra, észre sem veszem, hogy a hozott csokor már a földön végezte, valamikor félúton eshetett ki a kezemből minden bizonnyal. Mondnom kéne valamit, de először csak nyitom a számat, aztán vissza is csukom, mert... mert mit mondhatnék?
- Oliver? Te... mit... Mit keresel itt? Életben vagy. - nem értem, komolyan nem értem, hiszen meghalt. Persze nem találták meg őt sem és a gyerekeket sem, de attól még meghalt és akkor mégis mi a fenét keres itt? Nem értem... komolyan nem és ha életben van, akkor miért most került csak elő, miért most van csak itt velem? Miért nem jött előbb, miért nem jött azonnal, amikor tudott? Talán nem tudott? Túl sok a kérdés, komolyan meglep, hogy nem a fejemben kavargó zavar mellett még állni képes vagyok. Le kéne ülnöm... kéne egy pad, vagy... akármi.


Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Oliver & Nadine - Város széli temető 2014-12-21, 17:51


Nadine & Oliver

Egy év, mégis mintha évtizedek teltek volna el azóta. Nem felejtettem el soha semmit, nem vagyok képes nyugodtan aludni, felkelek éjszakánként, az izzadságomban úszva és csak azt tudom kérdezni, hogy miért? Miért pont mi? Miért pont ők? Annyi ember van a világon, miért pont a mi életünknek kell darabokra hullania? Nem igazságos ez, de mi igazságos? Megértették velem azt, hogy nem létezik igazság, hogyha nem teszek érte, és én próbálok, de hogyan csináljam, ha nem tudok semmit? Élek, ugyanúgy, bűntudattal, eljövök ide mikor el kell, és azon gondolkodom milyenek  lennének most? Annyira… távol érzem magamat tőlük, pedig mindent megadnék, hogy újra itt legyenek.
Nem voltam jó apa. Megkellett volna őket védenem, de nem tudtam, nem voltam elég erős, elég gyors, és csak hallgattam, ahogy meghalnak, ahogyan utánam kiabálnak, én pedig nem tudtam odajutni hozzájuk. Én tényleg megtettem mindent, amit csak tudtam, de ez kevés volt, én voltam kevés, és nem tudtam visszamenni úgy Nadine-hoz, hogy én élek a gyerekeink helyett. Nem így kén ennek lennie, nincs rosszabb annál, mint mikor egy szülő eltemeti a gyerekét. Az én testemnek kéne a föld alatt lennie, nem az övéknek, és bármit teszek, bárhogy élek, ugyanúgy bűntudatom lesz a történtek miatt. Én voltam otthon, nekem kellett volna őket megvédeni bármi áron.
Leszeget fejjel vágok át a sírok között, és meglepődve torpanok  meg, mikor megpillantom az előttem lévő női alakot. Tudom ki ő, és mondanék valamit, bármit, de… de nem tudok. Számítottam arra, hogy itt lesz, de reménykedtem benne, hogy elkerüljük egymást, hogy nem kell a szemébe néznem és látnom benne a vádló tekintet, amiért hagytam meghalni őket, és nem áldoztam fel magamat, hogy ők élhessenek. Pedig kész voltam rá, kész voltam mindenre, de… kevés voltam. Megfordul a fejemben az, hogy egyszerűen csak hátat fordítok és elsétálok, de… nem megy, képtelen vagyok rá, csak állok a csokorral a kezemben és pár pillanatig nézem őt.
- Tudtam, hogy itt leszel. – mondom halkan, de mégis úgy, hogy meghallja. – Egy éve már… - csóválom meg a fejemet. Egy éve már, de mégsem jobb, nem szűnik  meg a hiányérzet, csak…rosszabb. Mintha lenne egy tátongó lyuk a szívemen, és ebbe szép lassan belehalok.

Vissza az elejére Go down
Nadine O'Leary
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 34
ϟ Hozzászólások száma : 52

TémanyitásTárgy: Oliver & Nadine - Város széli temető 2014-12-21, 16:55



Oliver & Nadine

[You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy kerek év, egy fájdalmas kerek év, amióta nincsenek többé, amióta az egész életem szó szerint füstbe ment és még csak nem is tudom, hogy pontosan mi történt. Nem tudták meghatározni a tűz eredetét, ami... ami mégis hogy lehet? Tapasztalt aurorok miért nem voltak képesek a végére járni? Hogy lehet annyival elintézni az egészet, hogy vége? Hogy meghaltak és kész, véletlenül, valami balesetben. Nem, Oliver nem olyan... ő nem hibázik ekkorát, nem lehet, komolyan képtelenség. nem fogja ezt senki se bemagyarázni nekem, mert... mert nem veszem be és kész. Nem értem, hogy miért nem folytatták tovább, de... feladtam. Nem vagyok nyomozó és talán nem kellett volna, de mégis mit tehettem volna? Maradt ez az élet, tanítani, úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, miközben legszívesebben összekucorodnék egy sarokba, hogy ott sirassam az elvesztett életemet.
És most itt vagyok, a haláluk évfordulóján. Annyira kicsik voltak, annyira ártatlanok. Ők aztán tényleg nem tehettek semmiről és most még sincsenek már. Az élet egyszerűen nem fair és nem tudom, hogy mit vétettem, hogy ezt tette velem. Én csak... csak normális életet akartam, tudom, hogy voltak stiklijeim gyerekként, de felnőttem, megváltoztam, ezért miért járna már utólag büntetés? Persze ettől még ugyanúgy hibáztatom magam minden áldott nap, talán tényleg a karma, talán tényleg a miatt történt. Feketében vagyok, még a hajamat is összefogtam lófarokba, hogy eltűntethessem a sapka alatt. Elég hideg van már, hogy szükség legyen rá, hogy rendesen öltözzem fel. Még most is reszkető kézzel teszem le a sírjukra a virágot. Nem hoztam külön, nem lett volna értelme, együtt hármunknak egy csokrot. Nem sokáig megy, hogy nyugodt maradjak, végül csak megindulnak az első könnycseppek. Mondhatnék valamit, főleg mert... nem voltam itt egyszer sem. A temetés óta nem voltam képes rá és most sem megy. Nyíltan kimondani, hogy halottak, elbúcsúzni? Egyszerűen képtelen vagyok rá, hiába telt el egy év, attól még ugyanúgy nem megy és attól még ugyanúgy fáj, hogy nincsenek többé.


Nem az az igazi kín,
amikor könnyektől el vagy ázva,
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

hanem mikor belül sírsz
és mégis mosolyogsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Oliver & Nadine - Város széli temető

Vissza az elejére Go down

Oliver & Nadine - Város széli temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

+

Similar topics

-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Oliver & Vanellope

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Varázsvilág :: London-