2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Értem én, amit mond és a kétkedés sem olyasmi, amiért az emberek lelkesednek, de... attól még valakinek ezt is meg kell tenni, és esetünkben többnyire én szoktam lenni az a valaki. Át kell gondolni mindent lehetőség szerint minél több szempontból, legalábbis amennyire lehetséges, hogy tudjuk az esetleges buktatókat. - Én ebben nem minden esetben vagyok biztos, vannak akik megtörnek és mások, akik túlságosan dacosan ragaszkodnak a vélt igazukhoz. - ő sem mondhatja, hogy behódolna bárkinek is, csak hogy életben maradjon és vannak még bőven ilyenek rajta kívül is és nem tudhatjuk, hogy pontosan hányan. Nem tudhatjuk, hogy egyáltalán ki maradnak majd a harcok végén, akik még mellettünk állnak, vagy akik nem lázonganak majd, bár... ha már lerántottuk a leplet a varázsvilágról, akkor már nincs hátraarc, vagy legalábbis nagyon nehéz lenne megoldani. - Remélem, hogy így van Rasmus, remélem! - tényleg, hogy elég sokan vannak mögöttünk, akik változást akarnak és nem többen vannak még mindig ellenünk. Remélhetőleg ez az egész nem végződik majd rosszul. Nem arról van szó, hogy nem bízom benne, csupán mindig is kétkedő típus voltam. - Te is tudod, hogy mindenki másban hisz. Voldemort le akarta igázni a világot, te felszabadítani akarod, de nem mindenki tud a kettő között különbséget tenni. - vannak akik benne, bennünk is csak rosszat látnak, és jobb óvatosnak lenni, mint hogy aztán utólag derüljön ki, többen vannak ellenünk, mint mellettünk. Főleg hogy tudjuk jól a halálfalók között sok akad olyan, aki csak világégést akar, nem elvekért harcolnak, mint ahogyan mi, csak pusztítást akarnak, bármi áron. - Ezért tanítottál úgy minket, hogy mi meg tudjuk védeni magunkat igaz? - mosolyodom el. Igen tudom, hogy aggódik értünk, amit meg is tudok érteni. Nekem is rémes érzés volt, amikor távol voltam a gyerekeimtől, rémes érzés volt, amikor nem lehettem ott velük, nem lehettem a támaszuk és amint el kell jönnöm az iskolából ugyanúgy rossz lesz majd egyedül hagyni őket. Die még erősebb és ő nem sokára végez, de Arielle... néha úgy érzem egyedül nehezen tud a lábára állni és kell még neki a segítség és a támogatás, amit nem adhatok meg neki, ha nem leszek ott mellette. - Ha későn tudja meg az Diet törheti össze, ha abban bízik, hogy elfogadja és esetleg még sem lesz rá képes. Erre is felkészültél? - nem ismeri Lenát, ahogyan én sem, egyikünk sem. Die ismeri a legjobban, de bármikor lehet ennek az egésznek rossz vége, hogy majd nem tudja kezelni, hogy majd eltaszítja magától őt, minket, mert képtelen lesz elfogadni a tényt, hogy hazudtak neki. Akkor pedig Die fog összetörni és ezt majd nekünk kell valamilyen úton-módon kezelni.
- Félni? Nem, nem félek tőle. Az ember mindig alkalmazkodik a környezetéhez. Elviselik, vagy meghalnak, és minden ember az életet választaná a halál helyett, nem? – dehogynem, éppen ezért nem is félek attól, hogy mi lesz, ha nem fogadják el. El kell, mert ezt követeli meg tőlük a helyzet. Ráadásul…erre vágynak. – Amúgy is, már épp elegen vannak mögöttünk, hogy tudjuk: szükségük van a változásra, szomjazzák azt! – és emiatt szükségük van ránk, szükségük van arra, amit képviselünk, amiért élünk és harcolunk és pont ezért velünk együtt is fognak harcolni. Vállat vállnak vetve küzdünk majd, testvérként, az utolsó csepp vérünkig, mert ez a sorsunk. Ha mi nem lépünk, más nem fog. - Tudom, de másnak is ezt kell látnia mikor lehunyja a szemét. Ez a sorsunk, az őseink mind hittek abban, hogy majd mi leszünk akik megtesszük azt, amihez nekik nem volt erejük. – gyengék voltak, nem cselekedtek és idáig jutottunk. De én nem hagyom a harcot a gyermekeimre. Én teszek, küzdök és hátrahagyok nekik valamit, többet, mint puszta álmok. Nem tudni, hogy mit tervez velünk a sors, nem tudni mi a végzetünk, de nem kell arra várnunk, hogy kiderüljön. Megteremthetjük a saját végzetünket, egy olyan világért küzdhetünk, amelyben mindig is élni akartunk. Küzdjünk hát! - A családom olyan helyen van, ahol nem tudom őket megvédeni. – ez épp elég indok arra, hogy ne örüljek túlzottan annak, hogy ott vannak. De már nem sokáig kell, mert hamarosan a Roxfort végre azt a célt fogja szolgálni, amire teremtették. Azt hiszik, hogy a diákokat megvédik az igazi rossztól. De az igazi, a valóságos rossz, nem mi vagyunk, hanem azok akik ott ülnek a Minisztériumban és saját hasznukra döntenek mások élete felett. Ők azok, akiktől védeni kéne a diákokat, és nem azoktól, akik nem akarnak mást, csak egy olyan világot, ahol a varázsló szabad is lehet, és nem kötik láthatatlan láncok. - Majd, ha készen áll rá. Jelen pillanatban nem lenne túl tanácsos megtudnia. – mert még gyenge, összetörne, és az nem lenne valami jó. Előbb erősödjön meg, edződjön és aztán mikor készen áll, majd megtudhatja, hogy mégis ki vagyok. Addig viszont még bőven van dolga, ha túl akar élni. – Die eszes gyerek, tudja, hogy a fejével kell gondolkodnia, nem mondott még semmit sem rólunk. Annyit mondhat, amennyit feltétlen muszáj. Amivel tettekre sarkallja a lányt, hogy túléljen értük, kettőjükért. – Die pedig ezt elfogja érni, ezt jól tudom. Tehetséges gyerek, és jól tudja, hogy nem mindent kell egyből elmondania. Egyes igazságok jobb, ha…lappanganak egy ideig.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-05-26, 21:08
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
- Kicsit sem félsz tőle, hogy túl kevesen lesznek, akik képesek lesznek elviselni a változást? - nem tudom, lehetnek olyan varázslók és boszorkányok, akik... mások, mint mi, akiknek jó az ami van, hogy titokban élnek, nyugalomban, hogy nem veszik őket közre megrökönyödött és meglepett mugli tekintetek és ők nem biztos, hogy képesek lesznek ezt kezelni. Vajon mennyi vérrel kell borítani majd a világot ahhoz, hogy még élni lehessen benne egyáltalán? Bízom benne, abban amit akar, hiszek is benne, de attól még van bennem egy kevés bizonytalanság, hogy vajon képesek leszünk-e ezt véghez vinni a megfelelő módon és hogy a világ, amit elhozunk tényleg jó lesz-e. Tévedhetünk... az ember néha téved ez is benne van a pakliban és akkor egy gyermeket hagyunk hátra, aki miattunk fog majd szenvedni. - Ugyanazt álmodjuk Rasmus, már régóta ugyanazt álmodom, amit te. - nem is lennék képes másra, ezt már nem lehet megváltoztatni. Összefonódott a sorsunk az életünk is szép lassan, vagyis viszonylag gyorsan, hiszen nem tartott azért kifejezetten sokáig az, hogy egymásra hangolódjunk. Mintha csak ő már az első pillanatokban megérezte volna azt, hogy mire vagyok képes, vagy... én azt, hogy ő mire képes. - Hiányzik neked igaz? Mindketten, de Arielle még kevesebbet mozoghat szabadon. Te is hiányzol neki és nekem is iszonyatosan, de... legalább már mi nem leszünk sokáig távol. - nem tudok ilyenkor távol maradni tőle, egy-egy kósza csók, simogatás muszáj. Pótolni lehetetlen mindazt, amit kénytelenek vagyunk kihagyni az életünkből, de legalább meg kell próbálni, mert több az, hogy hetente körülbelül legalább találkozunk, de ahhoz képest, ami pár éve volt, még az elválásunk előtt... ez semmi és felettébb nehéz kibírnom úgy, hogy nem lehetek mellette. Most pedig csak még sokkal nehezebb, hogy a hormonok is lassan összekuszálják a fejemet. Nem akarok e miatt hibázni, nem akarom... hogy e miatt csússzon félre valami, hogy figyelmetlenné váljak, pont amikor nem szabadna. - És úgy hiszed, hogy engem kedvelni fog? Egyáltalán... mikor mondod el neki azt, hogy az apja vagy? - mert ha jól sejtem erről még csak sejtése sincs annak a lánynak és jó eséllyel ez Diet fogja majd rendesen aláásni, de ne legyen igazam. Mondjuk nem hiszem, hogy túlságosan egyszerű lesz majd adagolni mindent Lenának, nem tűnik valami erős lánynak, ezt még mindig tartom. - Ez így is úgyis csak akkor következhet, ha már tudja, hogy Die kicsoda és beszélt neki rólunk, ha ehhez már elég erős lesz igaz? - és az vajon mikor jön el? Egyelőre legalábbis nem hiszem, hogy túlságosan sokat tud rólunk Lena. Kétlem, hogy Die ezzel nyitott volna neki. Őszintén szólva egyáltalán nem irigylem majd ezért a beszélgetésért, biztos, hogy nem lesz egyszerű és ha rosszul zárul, akkor már így se úgy se lesz vele dolgom. Majd... azt hiszem meglátjuk, hogy hogyan viseli a nagy hírt, az fogadott apám... a te vér szerinti apád. Technikailag mondhatni testvérek, ha nem is a vér köti őket össze.
- Csak akkor változhat valami, ha olyat teszünk, ami nem illik bele abba a világba, amiben élünk. Ettől változás, nem lehet rá felkészülni, ez nem egy olyan döntés, amit sokáig kell emészteni. Ez egy olyan döntés, amivel együtt kell élni, és halni, ha úgy kívánja a sors. – néha elég egy apró kis rengés, egy apró kis tett, hogy abból létrejöjjön a legpusztítóbb földrengés, a legpusztítóbb kardcsapás. Ez a sorsunk, hogy változtassunk, ezt akarták őseink, ezt kívánják meg tőlünk akaratlanul is a gyermekeink. Hogy tudnánk a szemükbe nézni mikor meghalunk, ha tudjuk, hogy tehetünk volna valamit értük? Sehogy, ezért kell tennünk. - Ahhoz ugyanazt kell álmodjuk. Ha behunyom a szemem, látom magam előtt a jövőt. Egy világot, ahol nem kell bujkálni, megfutamodni a muglik elől. Ezzel fekszem, és ezzel kelek. Hinni kell egy álomban, hogy valósággá váljon. – csodák nincsenek, de mi lehetünk az elsők, akik valóra váltanak egy igazán nagy álmot. Ez a jövőnk, ha nincs is kőbe vésve, de ott lapul mindannyiunk szívében. Erre vágyunk mióta az eszünket tudjuk, hogy levessük magunkról azokat a láthatatlan láncokat, amik eddig tartottak fogságban minket. Átlépjük a határt, újat húzunk, és létrehozzuk azt a világot, amelyben nekünk mindig is élnünk kellett volna. Az örökségünk csakis tőlünk függ. - Ha te mondod… neked van ehhez szemed, te látod őt nap, mint nap. – ezért még irigylem is őt, elvégre ki ne akarna a gyerekeivel lenni? Én is ott lennék, de a kötelességem máshova szólít, egy olyan harcba, amibe ők is csatlakozni fognak, ha készen állnak, és addig meg kell, hogy erősödjenek, Die, Ari.. erősek, de nem állnak készen, hogy háborút viseljenek. Megfognak erősödni, akárcsak az acél a tűzben, és mikor készen állnak, lángba fogják borítani a világot, akkora tüzet raknak, amekkorát a világ még soha nem látott. Én pedig büszkén fogok meghalni, amint lejárt az időm. - Engem utál. Amúgy meg… melyikünk volt tökéletes az ő korában? Pont abban a korban van, mikor a legtöbbet változik. – és fog is változni, mert a vérem, és mert a világ megköveteli tőle azt, hogy megerősödjön, máshogy ez nem megy, ha nem akar meghalni, kénytelen lesz olyanná válni, mint én, akármennyire is fél tőle. – Nem is várnám el, hogy kivételt tegyél vele. Ugyanakkor azt sem szeretném, hogy azért bánj vele másként, mert a lányom. – biztos vagyok abban, hogy érti mire gondolok. Nem akarom, hogy Lena csak azért más módszerekkel legyen kiképezve, mert a lányom, aki nem Sheskától van. Egyenlőséget hirdetünk, milyen képet festene ez rólunk? – Lena a család értékes tagja lehet. Csak alakítani kell rajta, ezt Die is megérti, vagy ha nem…hát majd megértetem vele. – elmagyarázom neki, hogy miként működik a világ. A gyengék, az ártatlanok, ők lesznek az első áldozatok, mert senki nem figyel rájuk. Ha szereti Lenát, nem akarja elveszteni, ehhez pedig csakis az az út vezet, ha a lány megerősödik.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-05-19, 20:01
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
A világ változik és ebbe bele kell törődni a többi varázslónak és boszorkánynak is, ez nem is kérdés. Majd meglátjuk, hogy mennyi idő alatt megy nekik. Talán majd idővel azok is képesek lesznek rá, akik most azt hiszik, hogy nem, akik azt hiszik, hogy ez a jelenlegi élet jó nekik. Bujkálni, folyamatosan attól tartani, hogy valaki megláthatja, hogy varázsolnak, főleg ha egy fiatalról van szó, aki még nem tudja kordában tartani az erejét. Rémes, hogy egyeseknek csak az a munkája, hogy a véletlenül elsült mágiák után takarítsanak, mert mindent, mindig el kell rejteni a kutató szemek elől. Ha az egész nyilvános lenne, nem kellene folyton ezzel foglalkozni, akkor tennénk bármit, amikor és ahol akarunk. - Ez így van, de... meglátjuk, hogy ki lesz képes alkalmazkodni a változásokhoz. - a vihart is kibírják azok a fák, amik nem mereven állnak, hogy dacoljanak a széllel, hanem meghajlanak vele, mint a fűz. De a kemény tölgy, ami csak azért is feszesen áll elhullatja az ágait és végül jó eséllyel a szél a földből is kicsavarja. Ezért is voltam én világ életemben inkább fűz, mint sem tölgy, számomra sokkal kellemesebb, sokkal inkább élhet így az ember. - Egyedül elvesznél, az a fő, hogy ezt te is tudod, de együtt... elérjük, megvalósítjuk az álmot. - menni fog úgy érzem, csak tényleg és igazán akarni kell és persze összedolgozni, de ez menni fog ebben nem is kételkedem igazán. Lehet, hogy nem azonnal, hanem még egy kis idő kérdése mire elérjük azt, amit akarunk, de biztos vagyok benne, hogy végül sikerülni fog, mert a szabad élet a cél és amikor valaki a családjáért, a szabad életért harcol, akkor mindig sokkal keményebben tudja ezt megtenni, mint egy fogadott katona, aki jó eséllyel nem, vagy csak alig hisz a rendszerben. Hiába van rengeteg auror... majd meglátják, hogy nekünk van igazunk. - Azt hiszem inkább csak alakultunk egymáshoz, faragtunk a másikon, hogy tökéletesítsük. Ők is ezt fogják tenni. - a mosolyom töretlen, még ha az aggodalmat is ott látni az arcomon ettől függetlenül. Azért nem egyszerű ez. Arielle még sok esetben nagyon naiv és nehezen érti meg, hogy sok dolgot jobb, ha megpróbál kicsit okosabban átgondolni, de ezt még tanulnia kell. Ösztönös, mint az apja, de ő is tud fejlődni, csitulni kicsit, átgondoltabbá válni, menni fog ez is, ebben biztos vagyok. Nem kell neki sem gyökeresen megváltoznia, ahogy én sem tettem, bár sokat változtam, mióta ismerem, jobb emberré váltam. A változás nem rossz, ha az jó irányba visz, akkor sose rossz. - Szóval nekem kéne megerősítenem a te lányodat? - nem tehetek róla, de azért ez elsőre nem tetszik nekem, látszik is rajtam. Végül mégis halkan sóhajtok egyet, de így is pár pillanatig csak a plafont bámulom. Azért ezt annyira még akkor sem könnyű lenyelnem. Mennyivel jobb lenne Die mellé egy eleve erős lány, nem olyan, akit nekünk kell kikupálni. - Majd megpróbálom, de... nem fogom jól viselni, ha nyafog. Nem teszek kivételt vele, mert a lányod, vagy mert Die szereti. - és ezt biztosra veheti. Amúgy sem vagyok egy kivételező fajta és kemény tudok lenni, ha arra van szükség. Ha Lena a családunk tagja akar lenni, akkor nagyon sokat kell fejlődnie... és nagyon sokat kell változnia is.
- Nem kell ezt elvárni ez így van, így a… természetes. – de persze elvárhatja, csak hát… nem véletlen vele vagyok és nem mással. Nem csak azzal tart itt, amit éppen az ágyban csinál, hanem azzal is, amit azon kívül. Ő a másik felem, ahogy mondani szokás, kiegyensúlyozz engem minden téren. - Pedig nem ártana. A vihar már készülődik, és aki nincs biztos helyen mikor lecsap… az elveszik. – biztos hely alatt pedig azt értem, hogy ideje lenne oldalt választania, mert ha nem teszi meg, akkor elfogja őt sodorni az ár, és ő maga sem fogja tudni a végén, hogy mit akar és hova tartozik. - Pedig, ha nem lenne más választás akkor megtenném. De az erő soha nem az egyénben, hanem az egységben rejlett. Akárcsak most. – és mindig így lesz. Éppen ezért nem tudta még maga a Nagyúr sem egymaga elhozni azt, amit akart. Ezért kellettünk neki. Egységben az erő, ezt ő is felismerte, csak nem használta ki jól, mert hazugságokkal táplált minket, elhitette velünk, hogy az ő célja a mi célunk, de ez nem így volt, és késő volt mire rájöttünk, ez pedig a bukásához vezetett. Ez nem fog még egyszer megtörténni. Nem hagyom, hogy megtörténjen. Ezután csakis a győzelem elfogadható. – Ezt pedig én várom el. – mosolygok rá. Ha ő elvárja tőlem, hogy szeressem a trükkjeit, akkor én ezt az aprósságot igazán elvárhatom tőle, igaz? Persze, csak viccelek, jól tudom, hogy ezt nem kell elvárni, mert ez így van. Nem kívánok meghalni, de nem félem a halált, soha nem is féltem. - Okos lány, tudja, hogy mi a jó neki és meg is teszi, még ha nem is magától, de… ösztönösen. – nem fog olyat tenni, amivel árthatna a családjának vagy az ügyünknek, mert pontosan tudja azt, hogy mi minden forog kockán. Büszkék vagyunk rá, és büszkévé is fog minket tenni. – Úgy mondod ezt, mintha olyan nagyon szörnyű ember lettem volna. – nem voltam az, és ezt ő sem mondhatja. Nem változtam olyan gyökeresen sokat, de nem is kell, sőt, ha túl sokat változtam volna akkor minden bizonnyal valami rossz lenne, mert nem igazi az, ha valamihez az embernek gyökeresen meg kell változnia. - Megfogja magát védeni. Ha elégé szereti Die-t, akkor elfogja fogadni azt, hogy mivel jár, ha vele van együtt. Ez pedig azt vonja maga után, hogy a lány megfog erősödni. Még segíthetsz is neki. – elvégre ő a nő, talán szót értene vele, igaz? Én az apja vagyok, akiről nincs túl jó véleménnyel. Nem hárítom át a feladatot csupán csak…egy ötlet volt.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-05-07, 17:56
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
- Ezt el is várom tőled. - szeresse is a trükkjeimet, amikkel sóhajokat tudok előcsalogatni belőle, persze, hogy ez alapelvárás azért felé. Egyébként is elég ügyes vagyok, no meg őt már behatóan ismerem ahhoz, hogy ismerjem az igényeit és tudom, hogyan tudok hatással lenni rá. Persze azért sok férfi hasonló ilyen téren, de én ismerem már az ő extráit is, amit remélhetőleg túl sokan azért nem, maximum akik előttem voltak... de talán ők se mindent. - Tudom és naggyá is tesszük. Nem akarnak ők sem a muglik elől rejtőzködni folyton, csak... még nem jöttek erre rá. - és talán azt hiszik, hogy úgy egyszerűbb nekik, de majd rájönnek az ellenkezőjére hogy jobb nekik az, ha végre szabadok lehetnek, ha azt tesznek, amit akarnak és akkor, amikor akarják. Nem vagyunk a miatt bűnösök, mert az életünket máshogyan akarjuk élni. A varázslók élettere sokkal kisebb, mint a mugliké, pedig mi vagyunk az erősebbek, nem nekünk kellene rejtőzködni és meghúzni magunkat. Ez egyszerűen így nincs rendjén. - És amíg itt vannak, akik melletted állnak és védenek téged, mert ez is fontos. Egyedül nem szállhatsz szembe mindenkivel. - mosolyodom el, de ezt ő is tudja, nem kell feleslegesen aggódnom érte igaz? Nagyon remélem, hogy tisztában van vele még mindig, hogy nem szabad olyan butaságot csinálnia, amiből aztán nem tud kilábalni. Vannak akik támogatják, ő mondta, hogy vannak bizalmasai is bőven, akik nem támadnák hátba, rájuk kell támaszkodni, akkor biztos, hogy minden rendben lesz és biztos, hogy elérjük azt, amit akarunk. Csak talán még kellenek emberek, de ez is meglesz, toborzás kérdése és nem nehéz meggyőzni arról másokat, hogy végre a szabad életet válasszák. - Nem is hagynám, hogy oda kerülj. - nem tudom, hogyan lennék meg nélküle. Iszonyatosan nehéz lenne, vagy... egyszerűen nem menne és kész. Fontos nekem, az életemnél is fontosabb lett és biztos, hogy mindent megtennék azért, hogy megvédjem, ha rajtam múlik. Ha pedig nem sikerülne... talán igen jobb lenne követni őt, mint egyedül maradni ezen a világon nélküle. - Tudom, csak remélem, hogy nem csinál addig sem olyan őrültséget, amit nem tud visszafordítani. - Arielle azért még sok esetben labilis és nem akarom, hogy olyan bajba kerüljön, amiből nem tud kimászni, vagy olyat tegyen, ami után nem tud elszámolni a lelkiismeretével. Erősnek mutatja magát, de attól még rengeteg érzés van benne, amiket igyekszik titkolni, de épp olyan érzelmes, mint az apja. Tudom én, hogy milyen ez, és nem számít, hogy nem vér szerinti a kötelék köztük. - Ebben igazad van, sok időbe telt mire olyanná formáltalak, mint amilyen most vagy. - huncut mosollyal csípek bele a derekába. Nem változtattam én olyan sokat rajta, inkább csak egészséges szinten formáltuk egymást, de annyi kellett. Időbe telt, Ariellenek is időbe fog, de azt hiszem sikerülhet neki, csak addig oda kell figyelni rá, ez a mi dolgunk. - Tudom, Die épp annyira önálló és eltökélt, mint te is vagy, és... biztos, hogy ha valaki ártani akarna annak a lánynak akkor azt a föld alá döngölné, de az is fontos, hogy ne okozza ez a vesztét, hogy Lena is megtanulja védeni magát. - legyen, elfogadom, amit mond, de csak akkor, ha ezzel a lánya is változik majd. Ha megígéri, hogy idővel formál rajta,hogy nem csak valaki lesz, akit védeni kell, hanem erősebbé válhat és akkor tényleg okkal tartozhat a családunkhoz és előnyünkre válik majd, nem pedig hátrányunkra.
- Azt meghiszem, szeretem is őket. – mosolygok rá. Persze, időnként mindig felbukkan egy-egy viharfelhő, de nincs olyan vihar, ami komolyabb kárt tehetne kettőnk között. Ellenben azzal, ami most a világra fog majd szabadulni. Eljött a változás ideje, egy új kor hajnala van előttünk, és minden varázsló,minden boszorkány a részese lehet, ha akar. - Legalább te így látod. – mosolygok rá. Persze, sokan nem hiszik ezt el, de az az igazság, hogy ő vakok, elvakítja őket a saját hiúságuk és emiatt elképzelhetetlen az a számukra, hogy valaki nem magáért cselekedjen első sorban. Sajnálom az ilyen embert, mert ez lesz a veszte, és ha kell, én ölöm meg. – Ez a mi népünk, Sheska. Naggyá kell tennünk, a jövő nem itt van, nem az árnyékban megbújva. – lehetőség, ez a kulcsszó, és ez a lehetőség győzelemmel ér fel. Ellenben az emberekkel, mi túl régóta várunk már erre. Árnyékok közt éltünk, az emberek árnyékában, de most itt az ideje, hogy kilépjünk a fényre. - Vezető kell nekik. Arra itt vagyok, és amíg itt leszek senki nem fog büntetlenül vétkezni az övéi ellen. – ha valaki az embereket választja a saját népe helyett…szíve ügye, de ne várjon dicséretet, sem elismerést, mert abban a pillanatban, ahogy pálcát ragad ellenünk, ellenféllé válik és a halál mindvégig a feje felett fog lebegni. – Tartozom, tartozunk ennyivel a népünknek, és ők is maguknak. – tartozunk egymásnak, éppen ezért kell győzelemre vinni az ügyünket. Nem a mi életünkről szól csak ez. A gyermekeinkéről is, és az ő gyermekeikről. Ez az örökségünk nekik, ez a nyom, amit hagyunk a világban miután elhagyjuk azt. – Nem most lesz az még. Túl sok mindent kell még tennem, hogy oda kerüljek. – nem, idő előtt nem fogok távozni. A sors kijelölt számomra egy utat, nekem pedig ezt végig kell járnom, és még nem vagyok az út végén, de mást könnyedén odajutathatok. - Fel kell nőnie. Ez pedig időbe telik, de megéri türelmesnek lenni. – persze, hogy meg, ő a lányunk, és biztos vagyok abban, hogy az eddigieknél is büszkébbé fog majd tenni minket, csak időt kell neki hagyni, hogy tisztában legyen magával, másokkal, a világgal…és azzal, amit tenni akar vele. Nagy dolgokra hivatott. – Majd az idő eldönti, sok minden áll még előttük. Mi sem egy nap alatt váltottuk meg egymást. – nem, nem egy nap alatt, ahhoz idő kell, a biztos tudat, hogy megbízhatsz a másikban, és ez így is van rendjén, a legtöbb nagy és szép dologhoz idő kell, elvégre semmi nincsen ingyen. - Die a saját útját kell járja, és ha ez az út magába foglalja Lenát, akkor az ellen nem tehetünk semmit sem. - nem volt szándékom, hogy ők ketten egymásra találjanak, de végül is megtörtént, a sors akarta így, és én sem tudok olyan régóta róla. Akár Die is elmondhatta volna, nemde? - Nem hinném, hogy elgyengíti. Képzeld csak el mit tenne azzal, aki bántani akarná. – aztán képzelje én mit teszek azzal, aki a családomat akarja bántani. Die-ban meg van az az erő, ami képessé teszi őt a bosszúra, a megtorlásra, és ez kell neki. Valaki, aki fellobbantja benne ezt a tüzet.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-05-02, 18:08
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
- Hé, nem szoktam az agyadra menni, vannak jobb trükkjeim sóhajok előcsalogatására. - ő is tudja, tudom, hogy csak viccel. Persze vannak nekünk is nehezebb időszakaink, vannak nekünk is néha összetűzéseink, ez mindenhol meg van, tökéletes kapcsolat nincsen, de tudjuk őket rendezni és pont ez a lényeg. Ha valaki fontos, akkor megoldod azt, ha gondod van vele, vagy más miatt, és próbálsz alkalmazkodni kicsit, ahogyan én is tettem, hiszen nem vagyok már annyira távolságtartó, és miatta elkezdtem hinni abban, hogy igenis fontos a család, fontosak a kapcsolatok, pedig előtte ezt még csak távolról sem gondoltam így. - Tudom. Pont ezért szeretlek a nagy szíved miatt és mert ennyire fontosak neked ők, a család, hogy tegyél másokért. - mert ez a lényeg, hogy változtatni akar a világon, hogy tenni akar azért, hogy jobb legyen az élete azoknak, akik most elnyomásban élnek. Csak még vannak olyanok, akik nem értették meg, hogy ez értük is van, akiknek idő kell, hogy felfogják, hogy az elnyomás, amiben jelenleg élünk semmiképp sem elfogadható így. Változás kell és minél előbb. - És remélem, hogy nem is tévedünk. - mert tudom, hogy bízik bennük, Altan és Assar nem hibáznának, nem tennének ellenünk, de sokan vannak, akik igen, akik megtehetnék elcsábulhatnak, ha valaki többet ajánl nekik, ha valami többet remélhetnek, mint ami most megadatott. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, én csak remélem, hogy nem fog senki sem hátba szúrni minket. - Nem akarok gondolni rá, hogy valaha is... a föld alá kerülsz. - nem mert én nem tudom, hogy mit kezdenék nélküle és azért akad köztünk bőven korkülönbség és veszélyes is az életünk. Nem akarok a sírja mellett állni és nem akarok szép szavakat sem mondani, amikor eléri őt a vég. - Igen, tudom, hogy erős lány és tudni fogja majd, hogy mi a helyes út, amikor tényleg fontos döntések állnak majd előtte. - most még nem, most még tényleg sok minden ellen akar harcolni, néha ellenünk is csak azért is. Ez ezzel jár, de remélem, hogy tényleg rájön majd idővel, hogy mégis csak az az út a jó, amit együtt járunk be. - Azt hiszem igen, szerinted nem hasonlítanak ránk? Jó hatással lehetnek nagyon is egymásra, fejleszthetik a másikat a jó irányba. - ahogyan mi is tettük. Én is sokat fejlődtem már azóta, hogy mellette vagyok, ahogyan ő is változott. Ez már csak így megy és én örülök neki, hogy így történt, mert ő jó hatással volt rám. Ariellel is így lesz majd, Wyatt lenyugtatja és talán Arielle feltüzeli majd azt a fiút, mert benne is sok lehetőség van, de egyelőre még szerintem nem jött erre rá. - Csak... igazán elmondhattad volna. Elhiszem, ha azt mondod ez így a jó, de mégis csak... beszélhettél volna nekem erről. Fontos, mégis csak a fiunkról van szó. Tényleg úgy érzed, hogy neki ez kell? Nem lesz tőle gyengébb, hogy az ő védelme lesz számára az elsődleges? - halkan sóhajtok egyet, aztán kissé bizonytalanul pillantok rá. Elhiszem, ha azt mondja, hogy ez így jó, egyszerűen csak azt hiszem rossz az, hogy sokat vagyunk egymástól távol. Az az időnként megkockáztatott titkos levélváltás nem old meg mindent és nem is írhatunk le benne bármit, és pont e miatt fontos dolgokat is idő után tudok meg, és azért mégis csak a fiunkról van szó, rám is tartozik, nagyon is.
- Akár… az agyamra is mehetsz. – vigyorgok rá. Persze, csak viccelek, még nem fordult elő, hogy annyira az agyamra ment volna. Persze, nő, szeszélyes, de én se vagyok könnyű eset néha, megesik, hogy nem értünk egyet, vagy hogy kissé… kikészít minket a másik nem csak jó értelemben véve, de az ilyen is csak összekovácsol két embert. - Ha nem lennének… nem tenném. Persze, ki ne akarna halhatatlan lenni, ki ne akarná, hogy a nevét jó sokáig emlegessék még? Azonban ez csak hiúság, mert minden amit most megszerzek, azt el is vesztem. Azt akarom, hogy nyomott hagyjak, hogy legyen mit adnom. – a gyerekeinknek, a világnak, minden boszorkánynak és varázslónak. Nem mondom, hogy nem kecsegtető a hírnév, de hiába szerzek meg mindent, ha azt elfogom veszteni. Nem magamnak akarom azt, amiért küzdök, a népemnek akarom, mert ez a jövőnk, nem bujkálhatunk többet a muglik árnyékban arra várva, hogy majd oda süt a napfény. - Pontosan. Bizalmatlan egy világ ez, kell pár ember akiben töretlenül bízhatunk. – itt van a családom, Sheska, Ari, Die, bennük megbízom akármi lesz, ahogy Altanban és Assarban is, és aki rászolgál a bizalmamra, azzal nem leszek hálátlan, nem fogom azt éreztetni vele, hogy ne bíznék benne. A bizalomért tenni kell, nem csak úgy kapja az ember. – Majd ha már a föld alatt leszek, akkor talán. Addig pedig… jó sok okot fogok adni az elégedetlenkedőknek. – mosolygok rá. Persze, van aki már most sem ért egyet velem, ők később sem fognak, de ez nem jelenti azt, hogy visszatartanának. Nem ellenezhetik a változást, vihar készülődik, más, mint bármelyik előtte, erre nem lehet felkészülni. - Kamasz, valami ellen lázadnia kell. Ráfog jönni arra, hogy mit nyer ezzel, amit most még csak elvesztegetett időnek hisz. – megismeri azokat, akik ellene fognak majd harcolnak. Fontos dolog, hogy ismerjük az ellenfelünket, hogy ne becsüljük alá, és hogy a színfalak mögé lássunk. – Tehát…minket látsz bennük? – pillantok kíváncsian, de mosolyogva Sheska felé. Nem mondom, hogy nem hízelgő, ki ne örülne annak, hogy ha saját magát láthatja a gyerekében? De persze ne teljesen, sok olyan dolog van bennem, amit talán jobb, ha Arielle nem örököl, de bármi is lesz, büszkévé tett már engem. – Gyerek még, csak tapasztalatot kell gyűjtenie és kiszélesedik előtte a világ, megmutatja mindazt, amit elrejtett eddig előle. És akkor majd nem olyan lesz, mint én. Hanem sokkal jobb. – ezt nem hinném, hogy vitatni kéne, a lányomnak és a fiamnak is jobbnak kell lennie, mint én, és jobbak is lesznek. - Egy kicsit. A lányom a nevelt fiammal van...vagyis talán lesz együtt? De nem volt a kezem a dologban, mielőtt még azt hinnéd. – tényleg nem, engem is erősen meglepett az, mikor Die elmondta, hogy ki is az a lány, aki megdobogtatja a szívét. A sors keze ez, nem az enyém. – Más, és ez jó. Die nem olyan, mint én, vagy te. Neki nem olyan nő kell, mint nekem. Neki az kell, hogy megvédje azt, akit szeret. Az ő szíve más, mint az enyém. Ha pedig a lányommal akar együtt lenni, akkor miért ne lehetne vele? – miért ne, ha már így összehozta ezt a sors?
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-04-28, 14:00
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
- Hm... szóval ismersz egyszerűbb módot is a sóhajaid előcsalogatására? - elgondolkodva pillantok rá, de a cinkos kis mosolyból, ami a szám sarkában játszik pontosan tudhatja, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mire is gondol, ahogyan én is tudom, hogyan lehet belőle sóhajokat előcsalogatni. Nem is kell azokat annyira csalogatni az az igazság, elég könnyen jönnek, ha tudod a módját, hogyan kell elérni őket, én pedig nagyon is jól ismerem már őt, hogy tisztában legyek vele. - Hagyni is fogsz rájuk, már így is nagy dolgokat vitték véghez és csak még nagyobbakat fogsz. - mosolyodom el. Tudom én, hogy mire hivatott és el is fogja érni azt, hiszen ahogy mondta ez a sorsa, erre hivatott. Nem mondom, hogy hiszek a sorsban, mint olyanban, de azt mondom, hogy ha ő ennyire hisz benne, akkor én is képes vagyok hinni az álmában, azt hiszem ennyire egyszerű ez és így is kell működnie. - Akkor hát bennük megbízunk. - bólintok végül. Nehezen teszem meg ezt, még akkor is, ha ő mondja ezt, még akkor is, ha ő hisz valakiben, én sokkal nehezebben teszem meg. Altan, Assar hozzá állnak közelebb és nem hozzám, nem csoda azt hiszem, ha úgy érzem, hogy én nem bízhatom bennük maradéktalanul minden körülmények között. - Tudom, de számolnod kell majd az elégedetlenkedőkkel is. Sosem lesz végleg nyugtod. - sosem érheti el azt, hogy teljesen és mindenki elfogadja és megbecsülje, az sajnos lehetetlen. De azt hiszem ezzel ő is tisztában van. Az élet soha sem egyszerű és mindig meg kell küzdeni azért, amit el akarunk érni, ez nem fog megváltozni sosem, és ha el is érted, amit akarsz, akkor is tenned kell érte, hogy ne veszítsd el. - Fiatal még és tanulnia kell, olyasmiket is, amiket a Roxfortban oktatnak, de mintha még mindig nem fogadta volna el ezt. - megértem őt, hiszen Die is hamarosan végez az iskolával, neki pedig ott marad még a további néhány év. Persze csak akkor, ha végül nem előbb jut az ügyünk befejezésre, bár én akkor sem mondom, hogy végezni kellene az iskolával. Nekünk is hasznos lehet, csak épp jó kezekbe kell, hogy kerüljön, megfelelő oktatási formával. - Reméljük, hogy ugyanúgy jó hatással vannak egymásra, ahogyan mi is régen. Arielle olyan, mint te. Nyughatatlan, kell valaki, aki türelemre inti. - kell mellé valaki, aki képes józanul gondolkodni, aki képes lassítani, ha épp arra van szükség. Ha folyton siet, és folyton sürgeti a sorsa beteljesülését, azzal nem ér el semmi jót. - Szóval ezt viccesnek gondolod? - szökik fel kissé a szemöldököm. Nem mondta nekem, pedig volt már erről szó és még sem tudtam róla, hogy Die kivel kezdett. Vajon ő akarta így, van köze hozzá és nekem nem mondta el? Igenis ez a része nem tetszik, mert úgy érzem nekem is tudnom kellett volna róla, nekem is tudnom kellene róla. - Én fontosnak tartottam volna, főleg ha köze van a fiunkhoz. Az a lány más, mint én Rasmus. Esetlen és gyenge... hogyan adna neki erőt? - kétkedve rázom meg a fejemet. Úgy érzem, hogy ő ezt támogatja, hogy már talán el is döntötte, és engem még csak meg sem kérdezett róla és őszintén szólva ez most nem igazán tetszik. A mi fiunk, nekem is van beleszólásom nem? És ha nekem nem tetszik? Ha én nem támogatom ezt az egészet? Talán csak hóbort és magától is elfelejti majd azt a lányt, de így, hogy Rasmus is támogatja... így már jobban zavar.
- Szóval erre játszottál? Egyszerűbben is elérheted, hogy sóhajtozzak. – mosolygok rá sokat mondóan, mielőtt még belefeledkeznék az ajkaiba pár pillanatig. Az idő, az élet, a társasága, mind együtt formáltak engem és tettek azzá az emberré, aki most vagyok. Nem tennék semmit sem másként, mint régen, nem bántam meg semmit sem. - Meg van írva előre a sorsunk. Ki van jelölve a kezdet, és a vég, mi csak az odavezető utat találhatjuk ki magunknak. Az a sorsunk, hogy győzzünk. Erről álmodtam mindig is. Akarok valamit hagyni a gyermekeinkre. – valamit, ami fontos, valamit amivel kezdhetnek valamit. És mi lenne erre alkalmasabb, mint a világ egy része, ahol szabadok lehetnek, ahogy úgy élhetnek, ahogy még soha előttük senki más? Miért ne élhetnék meg ők a mi álmainkat? Azt akarom, hogy büszkék legyenek rám, adni akarok nekik, adni akarok a népemnek, és nem érem be kevesebbel, mint az álmom, mint az álmunk. Eljön a mi időnk. - De nem őket. Nem vehetik el ezt tőlünk. Azt akarják, amit mi, a céljaink egyeznek, és mi győzelemre vezethetjük őket. – mondhatni szükségük van ránk, de nem ezért bízom meg bennük. Azért, mert régóta ismerem őket, és mert elárulhattak volna már tucatnyi alkalommal, de egyszer sem tették meg. – De lesznek olyanok, akik igen, akik hisznek, akik követnek. Értük teszem ezt. – azokért akik követnek, azokért, akikkel törődöm. Kész vagyok adni a népemnek, és nem érdekel, hogy egyesek majd gyilkosnak, vagy érzéktelennek neveznek majd. Akkora én már a föld alatt leszek, a nevem talán fennmarad, talán nem, de az örökségem… az örökségünk biztosan. - Biztos akad olyan. Meggyőző tudok lenni. – mosolygok rá. Ez így igaz, ha éppen nem vagyok rossz kedvemben, akkor felettébb meggyőző is tudok lenni, biztos vagyok abban, hogy találok majd olyan doktort, aki megbízható. Sokan csatlakoztak már hozzám, kell köztük legyen orvos, ha pedig még sincs, hát kerítek. - Vagy a türelmetlenség. Én sem szívesen ülnék egy padban, míg a népem háborúra készülődik. – de nem is ütem soha iskolapadban, nem járattak a szüleim sehova sem, magántanárok tanítottak egész életemben, és azt hiszem jól is jártam ezzel, azonban Die és Ari esete más, mint az enyém. Ők a jövő, én a múltat és a jelent képviselem csak. – Reméljük, hogy ő is Wyatt-ra. Mindkettejük érdeke, hogy jól kijöjjenek. – Wyatt csatlakozni akar, Arielle pedig bizonyítani, hogy készen áll. Jót tesznek egymással, kihozzák a másikból a legjobbat, azonban nem szabad kapkodniuk, az élet, a harc, megvárja őket, nem siet el sehova sem. - Tudom. – bólintok egyet a szavaira. Tudom, hogy nem tenné, és nem is hagynám, hogy tegye, mert most már nem csak az ő biztonsága a kérdés, hanem a gyermekünké is, akit a szíve alatt hordoz. Márpedig őt biztonságban kell tudnunk és felnevelnünk. Nem akarom, hogy ebbe a világba szülessen bele. Azt akarom, hogy az újban nőjön fel. – Úgy öt másodperccel ezelőtt. – mondom először mosolyogva megrántva a vállamat, majd végül megkomolyodnak a vonásaim. – Nem tartottam fontosnak. – mégis min változtatott volna az, hogy tudja a lányom nevét? – Szerintem pont, hogy erőt ad neki. Okot a harcra, okot az életre. Ahogy te is nekem. – pillantok rá halovány mosollyal az arcomon. Az életnek értelmet kell adni, és Die-nak is ezt kell tennie.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-04-24, 12:12
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
- Biztos is vagyok benne, de szeretem, ha sóhajtozol. - nevetem el magamat, és még egy gyors csókot is kap a szájára. Tudom én, hogy jó irányba fejlődtünk mindketten, ez igazából nem is lehet kérdéses és még fejlődünk is tovább. Ő is kicsit talán óvatosabb lett, mint régen, én pedig talán egy fokkal könnyebben engedek közel magamhoz másokat, és már nem vagyok annyira bizonytalan, ha esetleg felmerül a család, vagy a szeretet fogalma. Igen, azt hiszem már elhiszem, hogy képes lennék megvédeni az enyémeket bármikor és minden áron. Nem hátrálnék meg mint gyerekként. - Az álmok? Még mindig biztos vagy benne, hogy néhány álom tényleg a győzelmünket vetíti előre? - tudom, hogy küzdeni fog és küzdeni fogunk és tudom, hogy rengeteget tesz érte, hogy elérjük a célt, de az álmokban nem hiszek. Az efféle... nem is tudom távol áll tőlem. Mindig is úgy gondoltam, hogy azt éred el, amiért igazán teszel, és a jövőt te formálod, nem azért történik meg, mert meg van írva, vagy mert úgy kell lennie. - A pénz, a hatalom, a dicsőség sokakat képes elcsábítani, te is tudod. - még azokat is, akikben feltétel nélkül bízik meg, még egy testvért, vagy egy testvérnek hitt személyt is. Tudom, hogy mit gondol Assarról, vagy Altanról, sosem tennék, de mégis... honnan tudhatja, hogy valami nem alakul máshogy. Mindenkire oda kell figyelni, én akkor is azt mondom. - Mindenki nem, lesznek, akik úgy gondolják majd, hogy nem így kellett volna. Mindig lesznek olyanok, akik nem hisznek majd benned, akkor sem, ha már győzelmet arattál. - vagy arattunk, de attól még sajnos a világ így működik. Mindig vannak rosszakarók, mindig vannak kételkedők, mindig vannak olyanok, akik azt hiszik jobban tudják, akik azt hiszik máshogy jobb lett volna, de persze sose tudják, hogyan kellett volna inkább tenni. Az ilyen embereknek többnyire csak a szájuk nagy, de azzal is elég sok kárt tehetnek az olyanok ellen, mint mi, akik teszünk is valamit a változásért. - Mégis csak jobb az első, egy megbízható ember. - mosolyodom el. Még sem lenne jó, ha a születendő gyermekhez máris vér tapadna azzal, hogy már az első orvos is meghal, aki megnézte, hogy minden rendben van-e vele, ezt azért én sem támogatom. Csak olyan valaki kell, akiben tényleg megbízunk, hogy nem adja ki ezt a hírt olyanok kezébe, akik veszélyesek lehetnek. - Nem tudom, csak ezt érzem, összeszedetlennek néha. Órákon kapkodónak mondják. Talán csak a kamaszkor, a teljesítési kényszer. - sokszor érzem ezt felőle, minden áron el akarja érni, hogy tökéletes legyen, nekünk, a világnak, mindenkinek. Nem felelhet meg minden létező embernek, főként önmagának kéne, de Arielle még fiatal és még ezeket nem minden esetben érti meg. Remélhetőleg idővel igen. Az élt nem olyan nehéz és nem olyan bonyolult, amilyennek ő érzi, én legalábbis néha úgy látom, hogy kissé túldramatizál bizonyos helyzeteket. - Bár úgy láttam mintha Wyatt jó hatással lenne rá. - annyit már megfigyeltem, hogy sok időt tölt azzal a fiúval, és talán ez tényleg hasznos is számára. A fejlődik tőle, akkor végül is mindenképpen sokat ér, és még számunkra is hasznos lehet a kölyök. - Rendben van, tudod, hogy nem kockáztatok, őt nem kockáztatnám. - egy pillanatra siklik csak a kezem a hasamra, hogy tudja, hogy miről is beszélek. A mosolyom sem csökken, figyelni fogok és nem lesz semmi baj. Akkor viszont azért elkerekedik a szemem, amikor kiderül, hogy ez a Lena... az a lány, akit már említett nekem. Azért itt már nem tehetek róla, de felülök az ágyon. - És ezt mikor akartad elmondani nekem? Gyengének tűnik, nagyon gyengének, én attól tartok, hogy csak visszahúzza majd a fiunkat. - anyai féltés, anyai féltékenység... magam sem tudom, de mégis csak kellemetlenül érint, főleg az, hogy még csak nem is beszélt nekem erről. Tudom, hogy nem találkozunk elég gyakran, nem tudhatok mindenről, de ez... mégis csak fontos információ.
- Remélhetőleg? Azt hittem biztos vagy benne, hogy a jó irányba formáltalak téged… - csóválom meg a fejemet sóhajtva egy aprót, de végül mosolyogva pillantok rá. Tudom, hogy jó irányba formáltam őt. Erős nő volt régen is, de most még erősebb, még okosabb, és még vonzóbb, mint akkor volt. Vagy csak túl rég láttam már utoljára? - Csak elegen kell, hogy legyünk. Így is sokan csatlakoztak már, de… a többség velünk kell legyen. De elfog jönni. Láttam. – mindig is erről álmodtam, és tartom magam olyan erősnek, hogy tudjam: el is fogom érni ezt az álmot, megvalósítom, és egy olyan világot hagyok a gyermekeimre, amilyet megérdemelnek. - Hogy is mernének elárulni? Akikben feltétlen megbízom, ők soha nem tennék. Nem szúrnának hátba engem, sem a családom. – a családom egy olyan dolog, amit senki nem bánthat. Próbálták már, és mindegyikük halott. Aki a családomnak árt, az nekem árt, és azt megölöm, kérdés nélkül, nem érdekel, hogy ki ő. – Nem vagyunk mészárosok. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Nem akarom, hogy úgy tekintsenek ránk, mint a gyilkosokra, bár ez minden bizonnyal elkerülhetetlen. De kevés olyan nagy ember volt, akiket támogatott a jelenjük embere. – Ma még mi vagyunk a szükséges rossz. De amint elhoztuk az új világot… hősökként fognak emlékezni ránk. – ez így van, és így lesz, ebben biztos vagyok, mert mindig így volt a történelem során, és nekünk van erőnk ezt megvalósítani. Mi vagyunk az erősebbek, és nem a világ kell nekünk, annak pusztán csak egy darabja, ahol élhetünk úgy, ahogy mindig is kellett volna. Békében. - Találok egy olyat. Vagy megölöm, amint megnézett, de… inkább az első. – rántom meg a vállam mosolyogva. Van olyan emberem, aki orvos, megtudja nézni Sheskát, ha kell, mert feleslegesen nem akarok vért ontani, nem is gondoltam komolyan az előbb. Nem szeretném a sajátjaim ölni, de… amint eljön az idő, amint elkezdődik az igazi háború, amit már nem csak az árnyak vívnak…aki az utunkban áll az ellenünk lesz. – Ezt hogy érted? Mikor beszéltem vele úgy tűnt, hogy rendben lesz. – kissé azért aggódva pillantok rá. Mégiscsak a lányomról van szó, és ha esetleg ártanak neki….akkor tudja, hogyan tud úgy ártani, hogy ne ejtsen sebet a másikon. Legalábbis fizikai értelemben véve. – És a te génjeidet is. – javítom őt ki mosolyogva. Szeretem a gyermekeimet, Ari-t, Die-t, és most lesz egy újabb, aki vérszerinti gyermekem is. Úgy neveltem Die-t és Ari-t, hogy tudják, a vérség nem olyan fontos, mint mondják, és nem fogok kivételezni a testvérükkel sem, ha megszületik. A gyermekeim, milyen apa lennék, ha kivételeznék vele a helyzete miatt csupán? - Rendben, de… amint nem tudod elrejteni, gyere el, Ari tud magára vigyázni, figyelj rá míg ott vagy. – de amint forrósodni kezd a talaj, jöjjön el, nem akarok felesleges kockázatot, most már nem csak az ő élete van terítéken, hanem a gyermekünké is, akit a szíve alatt hord. – Valóban nem illik hozzá? Érdekes, ő a lányom, Lena. – mosolyodom el. – Úgy hallottam, hogy Die nagyon… oda van érte. – a fia igazán ki is kelt magából mikor beszéltem róla, és ez… büszkévé tett, álljon csak a sarkára.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-04-16, 16:02
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
- Szóval akárhogy is, de formáltuk egymást és remélhetőleg jó irányban. - hát igen, mert ki tudja. Vannak olyanok, akik szerint a kötődés és a ragaszkodás csak gyengévé tesz, de ez természetesen nincs így, szerintem legalábbis semmiképp sincs így. Én is így hittem egy időben, de most tudom, hogy ha a gyerekekről lenne szó, vagy Rasmusról, akkor bármit megtennék, hogy megvédjem őket, erőmön felül is és ez az, ami az embert többé teszi így. Én is több lettem általa, ahogy ő is több lett általam és ez pont így van jól. Ennél pedig remélhetőleg csak erősebbek leszünk majd idővel, és elérjük a célt. Egy jobb világot a családunknak, ahol nem kell titokban találkoznunk. Tudom én, hogy ez nem most jön majd el, de idővel sikerülni fog majd. - Szerinted mikor sikerülhet? Mikor jön el az új világ vajon? - vajon mennyi idő? Ő ismeri jobban a tervek részleteit, ő tudja jobban, hogy kik állnak mögöttünk. Nekem most jobb, hogy nem annyi mindenben van a fejemben, mert erős vagyok, de attól még igenis lehet olyan, aki kifürkészi a gondolataimat, vagy legalábbis megpróbálja. Jobb az, ha semmi sincs ott, amit mások megtalálhatnak. Nem akarom kiszolgáltatni magunkat önkéntelenül sem, ebben tökéletesen biztos vagyok. Azért azt sajnálom, hogy varázslóknak és boszorkányoknak is meg kell majd halni a csatákban, de... az az igazság, hogy ha nincs más út, akkor hát nincs más út, ezt mind tudjuk. - Ezzel húzlak vissza és remélem is, mert... ha elárulnak, én tépem ki a szívüket. - mondhatnám, hogy képletesen, de nem. Megtenném, ha valamelyikük hátha támadná Rasmust, vagy engem, a családunknak megpróbálna ártani, ehhez kétség sem férhet. Ami szent és sérthetetlen az a mi kötelékünk és ezt remélhetőleg már mindenki tudja. Aki netán nem... az azt hiszem mondhatom azt is, hogy az ő baja, de csúnyán megjárja majd. - Megfelelően elrettentő... milyen szépen fogalmazol. - mosolyodom el. Hát igen, ismerem őt, és azt hiszem pont e miatt is volt, hogy nem azonnal rohantam ide a hírrel. Nem azért, mert félek tőle, de nem akarom, hogy e miatt korlátozzon le. Tudom, hogy ismer annyira, hogy nem viselném el a bezártságot, de mégis, ki tudja, hogy nem változna-e a véleménye és hívna el előbb a Roxfortból. - Tudom én, de körültekintőnek kell lennünk. Olyan Gyógyító kell, aki biztosan nem mondja el senkinek sem. - mert ez támadási felület lehet neki is, nekem is. Nem azt mondom, hogy a baba miatt gyengébbek vagyunk, de máshogyan fog gondolkodni rólam, rólunk, ha netán baj közelegne, ebben biztos vagyok. - Csak tudod mostanában Ariellet labilisabbnak érzem. Kezd kicsúszni a lába alól a talaj. - és ez nem jó, e miatt kell jobban figyelni rá és nem akarom, hogy a kicsi miatt esetleg csak még jobban összezilálódjanak a fejében a dolgok. Talán várhatunk még kicsit azzal is, hogy megtudja ő is, bár sokáig biztosan nem. - Ez biztosan így van, mégis csak a te génjeidet örökli. - és akkor biztos, hogy nem fog egy könnyen megülni majd a hátsóján, ahogyan az apja sem. Nem baj, maximum nekem kell majd többet aggódnom miatta. - Amíg el tudom rejteni, addig maradni akarok, van még dolgom és úgy érzem jobb, ha Arielle közelében vagyok és Die... tudsz valamit a lányról, akivel van? Nem illik hozzá. - láttam őket a bálon. Lena, ennyit tudok, de az a kislány Hugrabugos és láthatóan nagyon egyszerű lélek, nem illik közénk és kétlem, hogy elfogadná, ha tudná, hogy Die mire képes, pedig idővel meg kell tudnia, ha vele akar lenni. Bár én inkább abban reménykedem, hogy ez inkább csak valamiféle kósza fellángolás lehet részéről és elmúlik majd minél előbb. Egy erős és határozott nő kellene mellé, nem pedig egy kislány.
- De most már itt vagy, mellettem, és ilyen vagy. – mosolygok rá. Feltételes módban beszélünk, de felesleges, nem kell, itt vagyunk, egymásnak, nem történt meg az, hogy ellentétes utakon jártunk, míg idejutottunk volna. Egy utat jártunk akkor, és egy utat járunk most is. Fura, de Connor-nak köszönhetem ezt, elvégre ő vezette hozzánk Sheskát. – Én tettelek ilyenné, legalábbis hozzájárultam, ahogy te is ahhoz, aki most vagyok. – kétségkívül más lennék, ha nem találkozom vele össze, kitudja, talán most akkor nem is lennék itt, sőt, biztosan nem, talán nem lenne se Ari, sem Die, kár lenne értük, szeretem a gyerekeimet, értük harcolok, a jövőjükért. - Megváltoztatni a világot… na igen. – nevetek fel a szavait hallva, egyetértek vele teljesen, a világot nem lehet megváltoztatni, sem elfoglalni, félelemben tartani…nem, túl nagy a falat a világ egy embernek, egyetlen ember nem tudja megváltani az egész világot, de ha az ember mögött sokan vannak…. máris több ajtó nyílik meg előtte. – Ők lesznek az első halottak, ha nem tanulnak meg félreállni. – nem kívánom a sajátjaim vérét ontani, én lennék a világ legboldogabb embere, ha vért sem kéne ontanom, hogy célt érjek, de ez elképzelhetetlen. Nem a világot akarom, részt akarok belőle, a népemnek akarok részt belőle, mert elég ideje élünk már a muglik árnyékában, hogy látni akarjuk a fényt. - Te bizalmatlan vagy helyettem… így a jó. – mosolygok rá, ahogy végigfut a kezem az arcán. Na igen, jól tudom, hogy túlságosan is meggondolatlannak tart néha, de nem hinném, hogy az vagyok, minden lépésemnek meg van az oka, és a bizalom… tudom, hogy nem játék. – Akikben maradéktalanul megbízom, azok nem árulnának el. – Altan, Assar, a gyermekeink és a többiek, egyikük sem fordulna ellenünk, nem tennék, és nem is fogják megtenni. A világ, túlságosan is kívánja a változást, és mi megadjuk neki, a népünk megérdemli, hogy végre jól éljen. A jövőnk ebben rejlik. – Csak megfelelően elrettentő. – rántok egy aprót a vállaimon. Nem szeretem az árulást, a gyávaságot, ezektől hányni tudnék, persze, inkább bátorságra vall az, ha valaki úgy dönt, hogy megtévesztve minket a sorainkba ékelődik. Azonban legyen bármily bátor tett ez, attól még árulás, és az árulást büntetni kell, és büntetni is fogjuk. - Nem? Nem az lenne a legjobb, ha minél előbb megnézné valaki? – pillantok rá. Persze, megértem őt, de szerintem minél előbb látja valaki, annál jobb, persze, nem erőltetem rá, de… tudni akarom, hogy minden rendben van-e a gyermekünkkel. Ha nem is lenne, akkor is ugyanúgy szeretném, de… legyen egészséges, ez a fő. – Nem hinném. Ari nagyon okos lány, jól tudja, hogy nem lesz kevesebb attól, ha testvére születik. – ha esetleg mégis úgy hozná a sors, hogy ez bajt jelentene neki, hát majd beszélünk a fejével, de erősen kétlem, hogy így lenne. Soha nem azt jelenti egy család gyarapodása, hogy a benne lévők kevesebb lennének. Épp ellenkezőleg. Csak többek leszünk, erősebbek. – Nem tudom… de akár lány, akár fiú, nagy dolgokra lesz hivatott. Akárcsak a testvérei. – mosolyodom el. Na igen, Ari és Die is nagy dolgokra vannak hivatva, ott van bennük az erő, csak fel kell, hogy fedezzék azt. - Idő előtt? Mi számít idő előttnek? – pillantok rá kíváncsian, majd ismét a hasára kúszik a tekintetem. – Nem foglak másként kezelni, amíg biztonságban vagytok. – nézek fel rá újból. Előbb-utóbb kifog ez derülni, nem takargathatja a végtelenségig, nem igaz?
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-04-10, 14:03
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
Talán jobb is, hogy így alakult. Connie-nak is. Persze tudom, hogy Connor nem könnyen dolgozta fel ezt és talán a saját hibájaként éli meg, hogy a testvére meghalt, de neki nem volt való ez az élet. Nem akart alkalmazkodni a világ egyik részéhez sem, sem a rosszhoz, sem a jóhoz, bár a jó ég tudja, hogy mi számít rossznak és jónak. A lényeg, hogy ő valahol a két oldal között evickélve húzta volna meg magát, de ez sajnos lehetetlen, nem működik. - Én is más lennék Rasmus... más is voltam előtted. - ezt tudja, hogy így van. Idősebb is lettem, ami azért elég sokat számít, és persze sok mindent éltem meg azóta, hogy mellette vagyok. Régen nem mondtam volna ki, de ma már egyértelműen így van, tudnék kockáztatni, akár az életemet is adni a családomért. Gyerekként ez nem ment, elmenekültem, nem tettem semmit, amikor tehettem volna, de azt hiszem ez mára már nem számít. A most a lényeg és az, hogy nagy hírem van számára és biztos vagyok benne, hogy örülni is fog neki, hiszen csak egy újabb okot adok, amiért érdemes küzdeni és elérni, hogy ez a világ jobb hely legyen. Nekünk, a családunknak, mindenkinek, aki nem akar az árnyékban megbújva élni, hanem ennél jóval többre vágyik. - Szólok, de tudod sok az ügybuzgó auror, akik azt hiszik, hogy egyedül képesek megváltoztatni a világot. De... tudjuk, hogy ez hatalmas butaság. - rántom meg a vállamat. Nem képesek rá és ott az a másik aprócska probléma is, hogy simán tehetünk ellenük. Egy fecske nem csinál tavaszt, ahogy mondani szokás és egy auror se hozza el a világbékét. Képtelenség és talán nem is baj, nekünk nem világbéke kell, hanem szabadság és egy új élet, amit a Minisztérium nem adhat meg. Azt akarom én is, mint Rasmus, olyan világban nőjenek fel a gyerekeink, ahol nem kell titkolniuk azt, hogy mire képesek, ahol nem szabnak nekik határokat a buta törvények. - És pont ezért vagy még mindig ott, ahol, bár néha még mindig is úgy érzem, hogy túl sokakban bízol meg. - nem azt mondom, hogy naiv, de én azért a mai napig is gyanakvóbb típus vagyok, mint ő. Nehezebben bízom meg az emberekben, főleg az újakban, de talán pont így egészítjük ki jól egymást. Én is tudok figyelni a hátára, hogy minden rendben legyen vele, és neki sem esik baja, mert azt hiszi, hogy valakivel minden rendben van, miközben az illető titkon áskálódik ellene. Minél magasabbra törsz egyre több az ellenséged, és olyanok is ellened törhetnek, akikben régen okkal bíztál meg. - Meg fogod találni és nincs kétségem felőle, hogy... nagyon csúnya vége lesz majd. - ismerem őt, ha Altannal együtt egy kicsit megszorongatják az illetőt, persze az után, hogy olyasmiket hitettek el vele a terveinkről, amik nincsenek annak szép vége lesz. Na nem rá nézve és őszintén kíváncsi lennék rá, komolyan, szívesen nézném végig. - Jól van, de nem sürgős ez még. Épp csak pát hetes lehet, még nem is látni belőle semmit, majd... ha már el kell jönnöm. - rövidke szüntet tartok. Jó érzés, hogy örül és jó érzés, hogy ennyire lelkes is e miatt. Tudtam, hogy így lesz, hiszen számára a család fontos, mindenek felett. - Nem, még nem és... nem tudom, hogy Arielle hogyan fogadja majd. Szerinted nem lesz gond? - ő mindig is jobban meg akart felelni mindennek és mindenkinek, de ez nem könnyű a mi világunkban. Tizenhat éves még csak, van ideje arra, hogy nagy tetteket hajtson végre, nem kellene elsietnie. Remélem nem érzi majd úgy, hogy háttérbe szorul csak azért, mert lesz egy saját közös gyermekünk, hiszen a pici ugyanúgy a testvére lesz majd. - Fogalmam sincs, szerinted ezt lehet érezni? - halkan felnevetek csak, ahogy rá pillantok és végigsiklik a kezem az arcán. A jó ég tudja, én nem érzem, hogy vajon mi is lesz majd. Biztosan kiderül időben, nem akarom úgy érezni, hogy nem elegek az anyai ösztöneim és azért nem tudom még. - De ugye nem fogsz e miatt máshogyan kezelni? Visszahívni idő előtt? - túlságosan régóta motoszkál bennem ez a kérdés, és eddig tudtam magamban tartani, tovább egyszerűen nem megy. Tudnom kell, mert ez fontos. Nem akarom, hogy jobban óvjon e miatt, mint eddig, nem akarok a háttérbe húzódni, amíg a kicsi meg nem születik, azt nem viselném el.
A vesztesség mindig akkor éri az embert, mikor a legsebezhetőbb. Nem akarok a kegyetlen szerepében tetszelegni, de Connie-nak az esélyei nagyon gyérek voltak. Nem volt közénk való, nem harcos alkat volt, inkább az a fajta ember, aki beletörődve sorsába, robotol egész nap, betart mindent, hogy ne kerüljön bajba. Connie olyan ember volt, amilyenek mi soha nem leszünk, és nem is kell. - Igen, ismerlek, és te is engem, jól tudod, hogy…más lennék nélküled. – merőben más, sokkal rosszabb, sokkal kegyetlenebb. Fontos ő nekem, a gyerekek, a család, ha ők nem lennének, minden más lenne. Kötelességem őket megvédeni, és meg is fogom őket védeni. A népemért küzdök, a jövőnkért, a gyerekeink jövőéért, és ebben a sajátjaim is benne vannak. - Rendben, hiszek neked. – bólintok a szavaira. Elhiszem, hogy szólna, hogy nincs jelen pillanatban akkora baj, aminek megoldása gondot jelentene neki. Tudom jól, hogy tud vigyázni magára, soha nem kételkedtem ebben, de én is vigyázhatok rá, igaz? – Tudom, hogy tudod kezelni ezt, de ha… túl sokat áskálódik ellened, csak szólj. – talán csak egy rutin ellenőrzés volt, talán nem, de attól függetlenül még könnyedén változhatnak úgy a dolgok, hogy többet akarjon, mint pár kérdés, erre enged következtetni az, hogy Sheskát egyből próbálta a soraink közé tudni, mint saját embere. - Persze, soha nem engedtem meg azt a luxust, hogy maradéktalanul bízzak mindenkiben. – mert oktalanság lenne, egy hatalmas hiba. Vannak emberek, akikben bízom, vannak olyanok, akik tudom, hogy nem árulnak el, mert okosak, mert tudják, hogy én megadhatom nekik azt, amit a Nagyúr nem adott meg. Nem azért, mert nem tudott, hanem mert önmaga fontosabb lett, mint a cél, amiért harcolt. – Utánajárok majd ennek, és ha így van, akkor…. eljátszadozom a mi újdonsült barátunkkal. – miért is kéne megölnöm azt, akit beépített közénk, ha erre szánta volna el magát? Sokkal jobb, ha végigvezetem egy általam kreált ösvényen, aminek a végén… ő maga öli majd meg az emberét. - Rendben, nem féltelek tőle. Túl nagy falat lennél neki. – mosolygok rá. Sheska tudja, hogyan tévesszen meg másokat, egy auror a kérdéseivel igazán kevés ahhoz, hogy bármi eredményt is felmutasson. Észre fogja egyszer majd venni a fajtája, hogy hiába való harcot folytatnak ellenünk. – Nem egyből akarnám őt felkoncolni. Előbb tönkretenném, aztán mikor a háború elkezdődik… túl sokan halnak meg majd benne közülük, hogy egy auror halála különös esetnek tűnjön. – addig van még egy kis idő, addig tönkretenném, megtörném a lelkét, olyanná tenném, int azok, akik ellen mindig is harcolt. – Kerítek neked egy orvost azonnal, amint tudok. – nem is a szemébe nézek mikor mondom ezt, hanem a hasát, ahol hordozza a gyermekem,a gyermekünk. Igaza van, nem a Roxfortban kell, hogy ez kiderüljön, és ne is fog, nem kell ott senkinek sem tudnia erről. – A gyerekek tudják már? – vagy én tudom csak, és ő? Nem tudom, hogy miként fogják majd fogadni a hírt, de nem hinném, hogy féltékenyek lennének. Nem egy trónt hagyok hátra. Egy jobb világot, ahol élhetnek úgy ahogy mi soha nem tehettük. – Fiú, vagy lány lesz? – pillantok rá érdeklődve, mosolyogva. Jól tudom, hogy nem tudhatja, de… a gyermekünk, érez valamit, ahogy ott növekszik majd benne, nem igaz?
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-04-02, 13:48
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
Connie... elveszítettük, Connor szenvedte meg jobban a hiányát, de azt hiszem ez afféle szükséges rossz volt csupán, nem több. Persze én is szerettem, nekem is hiányzott egy jó ideig, de Connie nem volt soha sem közénk való. Neki ez az élet egyszerűen nem volt alkalmas arra, hogy részt vegyen benne. Neki más kellett volna, de egyedül se hiszem, hogy végül boldogulhatott volna, ha nem velünk tart. Azt hiszem neki egyszerűen sehogy se volt érdemben kilátása. - Úgyis ismersz már annyira, hogy tudd mennyire vagy fontos. - nagyon, mondhatni mindennél jobban, és már eljutottunk arra a szintre, hogy ezt ne kelljen bizonygatnom neki. Mi már nem azon a szinten vagyunk, amikor ezt meg kéne tenni. Ettől még persze egyáltalán nem baj, ha kimondod a másiknak, hogy mennyire fontos neked, vagy ő mondja viszont. Most pedig főként, hogy távol kell lennünk egymástól, és a tetejében sokszor fájdalmasan hosszú időre, de ennek is vége lesz egyszer és ez az, ami erőt ad. - Túl jól ismersz, de szólnék, ha olyan baj lenne, amit nem tudok megoldani. - mert nem csak én vagyok fontos. Ő fontos nekem annyira, hogy ne hagyjam egyedül, csak mert túlságosan büszke voltam, hogy szóljak neki, ha nem tudok valamit egyedül megoldani. De ez a fickó... egyszerűen nem olyan veszélyes, hogy okom legyen rá. Azt hiszi magáról és azt is mutatja, de nem így van. Csak egy auror, aki a magabiztosságával minden bizonnyal már sokakat félemlített meg, de én nem vagyok olyan könnyen megfélemlíthető típus. Pont, hogy az álcázás mestere vagyok, és már eleget gyakoroltam ezt, hogy el tudjam játszani a megszeppent boszorkányt, aki félne visszamenni a veszélyes halálfalók közé. - Ezt nem tudom Rasmus, utána kell járni, de eddig is tudtuk, hogy maradéktalanul csak kevesekben bízhatunk és ez nem változott azóta sem nem igaz? - ez már csak ilyen a mi világunkban, a mi életünkben. Nem bízhatunk csak úgy bárkiben, mert az veszélyes lenne. Túlságosan közel vagyunk a tűzhöz, hogy kockáztassuk azt, hogy egy rossz lépéssel megégessük magunkat. - Nem tudom, nem volt róla szó, hogy visszahívna, de jobban védem magamat azóta. - mert muszáj. A szobámat, a levelezéseimet, mindenre fokozottan odafigyelek, hogy biztosan ne legyen baj. Ki tudja, hogy ki figyel még, vagy hogy milyen varázslatokat húznak fel az iskolára csak hogy még biztosabbá váljon a rendszer. Úgyse maradok már sokáig ott, maximum addig vagyok körültekintőbb. - Szólok neked, de óvatosnak kell lennünk. Nem lenne jó, ha azzal hívnánk fel magunkra a figyelmet, hogy felkoncoltál valakit, mert feltett pár kérdést. - mosolyodva simítok végig az arcán. Tudom, hogy milyen, és azt is, hogy néha kissé elhamarkodottan hajlamos dönteni, vagy cselekedni és ez most nem lenne túl hasznos, a végén még ezzel hívná fel rám a figyelmet. Persze a többi tanár is járt a fickónál, ha jól tudom, de jobb, ha biztosra megyünk. A reakcióját a nagy hírre csendesen várom. Mégis csak van bennem egy cseppnyi félsz. Nem akarom, hogy rossz legyen a reakciója, hogy... teszem azt kitalálja, hogy már nem is mehetek vissza a Roxfortba, hiszen van még dolgom ott bőven. Végül elmosolyodom, amikor ő is ezt teszi. Viszonozom a csókot, majd lefelé siklik a tekintetem, amikor a hasamra siklik a keze. Fantasztikus érzéssel tölt el az, hogy örül, el se tudom mondani, hogy mennyire. Csak egyszerűen az arcára siklik a kezem és pillanatokig csak nézem csillogó szemeit. - Legutóbb még csak sejtettem, amikor itt jártam, nem voltam még benne biztos, és nem tudom, hogy mikor történt. Még... nem voltam orvosnál, tudod a Roxfortban nem kéne nagydobra verni. - és egyébként is neki akartam először elmondani,a mikor már biztos voltam benne. Így az igazi, láthatom az örömét és nem valaki mástól tudja meg véletlenül. Felkeresek majd egy orvost a mieink közül, de nem gondoltam, hogy ez olyan sürgős lenne.
A rég múlt tragédiái… én figyelmeztettem őket, hogy ez lesz a vége, Sheskának is megmondtam, hogy Connie nem közénk való, nincs meg benne az a… határozottság, az a plusz, ami Connor-ban vagy Sheska-ban viszont igen. Ráerőltettek egy lehetőséget, és ebbe belehalt, és mint mindig, a dolgok csak egyre rosszabbra és rosszabbra fordultak utána. - Szóval az is… szerencséd, hogy mindenem a tied! – mosolygok rá. Na igen, a szívem,a testem, a vagyonom, mindent megosztok vele, nem tartok attól, hogy elárul, és mondhatnák azt nekem, hogy bízni vakon bolondság, de… hibáztam már életem során épp eleget, hogy megtanuljam mikor bízhatok valakiben meg. – Nem akartam elbizakodottnak tűnni, de… lebuktam. – rántok a vállaimon egy aprót. Igen, tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy hiányolt engem, de persze reméltem is, remélve tudtam, azt hiszem így mondhatnám a legjobban ezt. Messze van tőlem, a Roxfort falai között, mégis ki ítélhetne el azért, hogy hiányolom őt, vagy épp ő engem? - Abban teljesen biztos vagyok, hogy tudsz vigyázni magadra. – soha nem mondtam, hogy nem, láttam már őt harc közben, tudom mire képes, így hát abban soha nem kételkednék, hogy megtudja magát védeni. Nem is lehetek ott, hogy megvédjem, örülök annak, hogy képes magát megvédeni, magát és a családunkat, mert ez az első. – Abban viszont már kevésbé, hogy szólnál, ha nem így lenne… - mosolygok rá, és láthatja rajtam, hogy nem rossz szándékból mondom ezt. Tudom milyen, utálja ha határok közé szorítják, és nem akarok ilyet tenni, de ha komoly bajban van, megtennék mindent, hogy ne eshessen baja, és ő utálja, ha túlzottan védik. De nem tehetek róla, meg kell védjem a számomra legkedvesebbet. – A Roxfortot… de közben már be is épített volna valakit a sorainkba? – nem hinném, hogy csak úgy feladatként kapta ezt. Persze, lehet, de ennél többet akar, ki ne akarna többet? De az a baj, hogy nem állíthat meg. Sem ő, sem más. - Addig nincs baj, amíg csak próbálkozik. Visszahív, vagy ennyi volt? – mert közel sem biztos, hogy egyszeri beszélgetésre invitálta meg a kedvesemet ez a bizonyos auror. A szavak csak szavak, de ha tettlegességig fajulnak a dolgok, akkor… mondjuk úgy, hogy megbocsátást kéne kérnem azért, amit tenni fogok. – Rendben, ha te mondod elhiszem. De szólj, ha többre ragadtatná magát azaz auror. – mert akkor segítek neki, hogy… ismét visszataláljon az útra, amelyről letért. Sokféle auror van. Egyeseket könnyű megvesztegetni, míg másokat a félelmükkel irányíthatunk. De vannak olyanok, akik a tökéletes kutyák. Hűségesek, nem kérdeznek, nem vonják kétségbe a parancsot. Ők az igazi aurorok. És mindig ők halnak meg először. A szavai hallatán kíváncsian pillantok rá, a szememben nem láthat mást ,csakis tiszta érdeklődést és kíváncsisságot. Nem szólalok meg abban a pár néma másodpercben, ami köztünk van, a testem minden porcikájával kíváncsian várom, hogy mi is az a fontos hír. Mikor elhangzik, hogy mi is az… pár pillanatig csak nézem őt, meglepetten, de végül elmosolyodom, őszintén, és közelebb hajolok, hozzá, hogy megcsókolhassam. - Soha nem tettél még ilyen boldoggá! – suttogom neki, mikor egy kicsit távolabb húzódok tőle. – Vagyis… tettetek. – pillantok a hasára, és a kezem is oda kúszik. Elképesztő… - Mióta? – mióta tudja, és én mióta nem tudom, mióta nem volt rá alkalma, hogy elmondja? Gyermekem lesz tőle… akarhat többet egy férfi ennél?
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-03-29, 13:51
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
Nem tudom megállni, hogy halkan ne nevessek fel a szavaira. Amúgy is várok már rá egy ideje, hát... talán a test is kell, de tudja jól, hogy nem csak az. Attól még persze tisztában vagyok én a külsejével, de mégis közben ő maga fogott meg a jelleme, a nagy hite, a határozottsága, az egész kiállása. Kár lenne tagadni, hogy ez már az első pillanatokban magával ragadott aznap, amikor találkoztunk. Igen, ha ezt nézem, akkor örökké hálás lehetek Connornak azért, mert elvitt oda. Tudom, hogy tragédia is követte ezt az egészet, hiszen végül Connie meghalt, Connor az Azkabanba került egy időre, de... én mégis csak megkaptam őt, még ha egy hosszabb időszakot külön is kellett töltenünk. - A tested is kell. - mondom ki végül, kicsit megnyomva az "is" szócskát a mondat közepén. Azért nem tagadhatja minden bizonnyal a külsőm is megfogta aznap, amikor találkoztunk, nem csak a belsőm ragadta magával, inkább mind a kettő közrejátszott. - Nem csak reméled, tisztában vagy vele úgyis tudom. - hogy hiányzott, hát persze, hogy hiányzott nagyon is, mindennél jobban. Az iskolában töltött idő nehéz... nagyon nehéz, de tudom,hogy át kell vészelnünk, mert jelenleg nincs más választásunk és menni fog, mert ez a dolgom, hogy elérjük a célt. Nem tart már sokáig, hiszen nem sokára egyébként is el kell majd jönnöm. - Biztonságban vagyok, tudod, hogy tudok vigyázni magamra, és ha komoly bajt éreznék, akkor szólnék neked. - na jó ez utóbbi nem teljesen biztos, de nem kockáztatok feleslegesen. Azt viszont nem akartam, hogy csak úgy egy rövid levélből tudjon róla, mert akkor lehetséges, hogy túlzásba esne és mire találkozunk olyasmire ragadtatja magát, ami nem épp a legokosabb lépés. Tudjuk mindketten, hogy ő meglehetősen hirtelen típus. - Talán csak feladatként kapta meg, hogy átvizsgálja a Roxfortot. - nem biztos az, hogy nagyravágyó, egyáltalán nem, lehetséges, hogy úgy kapta a feladatot és nem volt más választása, mint ezzel foglalkozni. Jó persze az tény, hogy egyébként nem fogta nagyon vissza magát és éreztem én a hangjából egy cseppnyi fenyegetést is... na jó nem annyira cseppnyit. - Nem kell aggódnod és... azt hiszem persze próbált átlátni rajtam, de tudod hogy azt nem könnyű, ha én nem akarom. Nem volt semmi gond és nem is lesz, rendben? Ha kicsit is bajt érzek, akkor vége, eljövök. - nem akarom, hogy rosszra ragadtassa el magát és talán jobb is ha ezt a témát esetleg kicsit átlépjük, bár félek nem fogja annyira könnyen annyiban hagyni majd. Végül csak elmosolyodom, kicsit közelebb könyökölök hozzá, hogy az ujjaim finom körtáncot játsszanak a mellkasán. - De van egy ennél sokkal fontosabb hírem is, aminek... azt hiszem örülni fogsz. - sokat sejtetően mosolyodom el, de még pár pillanatig húzom az időt. Csak egy kicsit... csak nem is tudom, azért hogy nagyobb legyen majd a csattanó. - Gyermeket várok Rasmus. - bököm ki végül. A mosolyomból láthatja, hogy örülök neki, maximum csak egy cseppnyi árnyék az, ami átsuhan a tekintetem előtt, de ez is inkább csak annak tudható be, hogy még nem tudom, mi lesz a reakciója és remélem, hogy nem az, hogy ezek után nem térhetek vissza a kastélyba. Az... nem tetszene. Amíg el tudom rejteni, addig folytatom az ottani teendőimet és amúgy is jobban érzem magam, hogy szemmel tarthatom a gyerekeket is.
Kellenek az ilyen napok, nagyon is, fárasztó egy dolog az, amit csinálunk, de a távolság szeretteinktől…még inkább fárasztó, gyötrő, ezért kell, hogy találkozzak vele, és itt sokkalta biztonságosabb, mint a Roxmortsban, az a hely amúgy is kezdet unalmas lenni,azt hiszem a jóból is megárt a sok. A gyerekek majd feltérképezik maguknak, Ari és Die is nagyon jól tudják, hogy ők többre hivatottak, mint a legtöbb diáktársuk. Ők harcosok, harcolni fognak, ők egy új világ hírnökei, alappillérei. Ők a gyermekeim, nagy dolgokra hivatottak, akármit is hisznek. Hiába nem a vérem egyikük sem, úgy neveltem őket, soha nem éreztettem velük, hogy ne a gyermekeim lennének. – Nézzenek oda, a végén még azt hiszem, hogy csak kihasználsz és a testem kell neked. – mosolygok rá, de érezheti, hogy csak viccnek szánom a szavaimat, korántsem mondom ezt komolyan. Ugyan, én is örülnék annak, szép dolog az együttlét, de… még szebb dolog, ha van egy kényelmes ágy a közelben valahol. Akárhogy is, a lényeg, hogy itt van, már nagyon vártam, hogy újra láthassam és érezhessem őt. Hamarosan már nem kell csak időnként találkoznunk. Hamarosan minden megváltozik, hamarosan… eljön az újvilág, megváltjuk a népünket, és nem lesz többet szükség erre. Itt az ideje annak, hogy… történelmet írjunk. A sajátunkkal együtt. – Mondjuk, hogy…mertem remélni. – pillantok mosolyogva rá. Hát persze, tudom én ezt jól, érzem rajta, látom rajta és ez.. jó, örülök, ha hiányoztam neki, de most itt vagyok, most nem kell egyedül lennie, most ketten vagyunk, Assar sincs itt, csak a manók,de ők parancsszóra cselekednek, szóval… miénk az egész hely. - Nem árt a változatosság. És a tudat, hogy biztonságban vagy-e. - mert biztonságban akarom őt tudni, nem akarom, hogy egy auror járjon a nyakára, sem azt, hogy őt hívják be hozzá gyakran. Bizonyosság, tudás, előny. Szeretem tudni a válaszokat, mert ha azok az én kezemben vannak, akkor az ellenfelem keze üres. – Nézzenek oda… milyen nagyravágyó ez az auror. Aggódnom kéne miatta? – a kérdés itt inkább az, hogy megöljem-e. Semmi kedvem feleslegesen vért ontani, ha Sheska szerint a férfi nem jelent fenyegetést, akkor nem is fogok lépni az ügyben…legalábbis olyan drasztikusan, majd a körmére nézettek én ennek a bizonyos aurornak. – Ennyi? Csak akart közénk valakit, aki az ő embere? – ennek fényében talán nem ártana egy kicsit átvilágítani azokat, akikben a bizalmam nem éppen szilárd. Bár, nem hinném, hogy kétszer próbálkozna, minden bizonnyal tudja azt, hogy nem mindenki ártatlan, akivel elbeszélgetett, és hogy sok mindent hallok, ami… hasznos.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-03-26, 19:42
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
Amíg várok csak figyelem a plafont, a gondolataimban merülök el kicsit. Türelmetlen vagyok, de attól még nem ér ide hamarabb, hogy idegesen járkálok fel s alá, ezért maradok meg szépen a helyemen és csak fekszem. Ez se rossz, úgy tehetem meg, hogy nem zavarhat benne senki és semmi, nem kell azon gondolkodnom mit tehetek, vagy mit nem. Ott kell lennem a Roxfortban, mert figyelni kell Arira és Die-ra, meg aztán sok mindent kell még megtudnom, de... azért lássuk be sokkal szívesebben lennék Rasmus mellett, sokkal szívesebben lennék szabad és tenném azt, amit én akarok, amikor akarom. Jelenleg ezt nem tehetem, de tudom, hogy már nem maradok ott sokáig. Maradnék én, de biztos vagyok benne, hogy nem fogja nekem engedni, mert... ahhoz túlságosan félteni fog, ha megtudja, hogy mi a helyzet velem. Ezért is nem mondtam neki el azonnal, bármennyire is talán ennek sem fog örülni. Ő is tudja, hogy nem szoríthat falak közé csak azért, mert gyermeket hordok a szívem alatt. Attól még ugyanúgy élnem kell tovább, mert csak akkor élek igazán, ha tevékeny vagyok. Ezzel ő is pontosan tisztában van. Amikor nyílik az ajtó, felkönyökölök kicsit, hogy rendesen rálássak, a szavaira pedig azonnal mosoly szökik az arcomra. - Én is szívesen várnálak így mindig, vagy... nem teljesen így. - beharapom egy pillanatra a számat. Hát na azért még szívesebben várnám őt itt akár mondjuk szinte semmi ruhában, csak egy takaróval magamon, vagy még azzal sem. Azért egyáltalán nem egyszerű az, hogy jó esetben is csak hetente találkozunk, de van amikor még akkor sem. Szeretném őt gyakrabban látni és főképp... szeretnék gyakrabban a karjai közt aludni el. Azért ez valami iszonyatosan hiányzik, érthető módon. Oldalra fordulok kicsit, amikor lefekszik mellém, és kicsit még el is nyújtom azt a csókot. Hiányzik nekem ő, az ajkai és persze minden, ami... ő. Nem egyszerű nélküle létezni és főleg nem egyedül aludni és amikor végre együtt vagyunk, akkor azt minél jobban ki akarom élvezni. - Te is nagyon hiányoztál, de ezt úgyis tudod. - mosolyodom el. Már csak a csókomból is tökéletesen érezheti. Az már meg sem lep, hogy azonnal egy kérdéssel nyit, még hozzá arról, hogy hol is voltam... hát na nem meglepő, hogy érdekli a dolog, bár reméltem, hogy én hozhatom fel, és nem ő az, aki már ezen aggódik hetek óta. - Szóval nem a szórakoztató részével kezdünk? - halkan sóhajtok egyet, majd visszaereszkedem a hátamra, és újra a plafont tanulmányozom kicsit. - Van valami auror fickó, mindenkit felülvizsgál az iskolában... sima rutinművelet, szóval nem volt semmi gond. Szeretett volna rávenni, hogy épüljek be... közétek, de nem kényszeríthet ilyesmire. - rántom meg a vállamat kicsit. Lazán kezelem én ezt, mint ahogyan általában mindent. Nem fogom túlgondolni, hiszen másokat is behívtak és azóta a pasas nem keresett. Maximum egy fokkal óvatosabb vagyok azért biztos, ami biztos, de ennyi, ennél több nem kell.
Egyesek szerint akkor vagyunk igazán nagy veszélyben, ha elhitettük magunkkal, hogy biztonságban vagyunk. A biztonság nem jelent egyet annak a tudatával, annak a képzetével, amit magunk keltünk, hogy ne féljünk. A gonosz, ahogy az átlag ember hívja, mindenhol ott van, behálózza a hétköznapjainkat, a vérünkben van, a lelkünkben…. mi magunk vagyunk azok, akiktől igazából félünk. Az embernek van egy sötét oldala, amit még talán ő maga sem ismer. Minden ember tett már olyat, amire nem büszke. Mind voltunk féltékenyek, dühösek, sértettek, megalázottak…és ezek az érzések néha igen bűnös cselekedetekre ragadják el az embert. A legtöbben nehezen birkóznak meg a bűntudattal, míg mások…áthidalják ezt. Elég sűrűn járok mostanában ide, amikor csak tehetem. Meguntam a Roxmorts-ot, és most már olybá tűnik felesleges is ott lennem, van aki fülel és figyel helyettem, nekem sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint annak a helynek a figyelése. Egy ember ugyebár nem szakadhat többfelé, kellenek azok az emberek, akikben megbízhat, és szerencsére ilyen nem csak egy-kettő akad. Az embert ítéljék meg a vereségei alapján, nem igaz? Abból nekem kevés van, és nem is igen szándékozom szaporítani azt. Győzni akarok, győzni akarunk, és győzni is fogunk. Túl régóta élünk így, árnyékban, elfeledve… itt az ideje visszakövetelni azt, ami a miénk. Assar birtoka szerencsére jól védett, és most már minden hibát kiküszöböltünk a védelmében is, így hát megkezdhette már a főhadiszállásként való funkcionálását,de most nem azért vagyok itt, hogy ezzel foglalkozzak. Minden vezetőnek kell egy kis szabadidő, nekem is, és ha megkaphatom, hát két kézzel kapaszkodok belé és nem engedem el. Azonban…vannak aggasztó hírek is. Csiripelnek ezt-azt a Minisztériumi….jóbarátaim, és a legkevésbé sem örülök annak, amit hallottam. Ez egy veszélyes világ, nem csak a magunk fajtáknak, hanem mindenkinek, ugyanis ellentétben az átlagemberrel, mi megtesszük azt, amit meg kell tennünk. Ölünk, ha kell, kínzunk, hazudunk, csalunk… a szükséges rossz vagyunk mi a szemükben. Még. Mert évek múltán… legendák leszünk. Nem messze a birtoktól tűnök fel, és egy rövidebb séta után, mivel siettek, máris a birtokon vagyok, első utam persze egyből a szobám felé is visz. Elutasítom a manók kínálását, hogy egyek és igyak, egyik se kell, majd ha szükség lesz rá, hívom őket, de egyelőre… nincs szükségem a szolgálataikra. – Erre szeretnék ideérni mindig. – mosolygok rá Sheskára, mikor megpillantom őt az ágyon, miután beléptem a szobába. A köpenyemet az övé mellé teszem, és egy nagy sóhajjal fekszem le mellé az ágyra. – Hiányoztál. – nézek a szemeibe, ahogy felé fordulok egész testemmel, és közelebb hajolok egy csók erejéig. – Milyenre sikeredett a minisztériumi kirándulásod? – pillantok rá kérdőn, miután kissé távolabb húzódtam tőle. Igen, tudok róla, hogy ott volt, mondták nekem. Mondanom sem kell, hogy…nem örültem.
Sheska Thorne
Reveal your secrets
Tárgy: Rasmus & Sheska - Fontos hírek 2015-03-23, 16:06
Rasmus & Sheska
Nem számít, hova mész, ha a családod veled van, mindig otthon leszel!
A Szárnyas vadkan ugyan kellemes hely, de azért mégis csak kellemesebb, ha az ember nyugodtan lehet és nem kell attól tartania, hogy esetleg valaki meglepi. Na épp ezért tettük át mondhatni a törzshelyünket. A hétvégéim egy jó részét továbbra sem a birtokon töltöm. Na persze nem tehetem meg folyton, de nagy részt, amikor Rasmusnak is megfelelő, akkor ide jövök, hogy aztán újra nehéz szívvel vegyek búcsút tőle. A karácsonyi bál óta viszont fokozottan figyelnem kell a tetteimre. Jelenleg egy fokkal bővebb ruhát hordok, mint eddig, csak biztos, ami biztos alapon, hogy még véletlenül se kapjak olyan megjegyzést, ami esetleg lebuktatna. Oda kell figyelnem, mert ha elkezd látszani a hasam, akkor már nem maradhatok. Kérdéseket szülne, főleg úgy, hogy még ezt a felügyelőt is a nyakunkba kaptuk. Philip... nem mondom, hogy halálra rémültem tőle, mert nagyon nagy embernek gondolja magát a hűvös fenyegetéssel, amit produkált, de nem gondolom, hogy annyira veszélyes lenne. Ha nagyon áskálódik... őt is érhetik balesetek, mint bárkit nem igaz? De most nem is ez a lényeg, a gondokat kicsit ott hagyom, bár úgy sem tehetem félre teljesen. Ismerem Rasmust, aggódni fog, ha megtudja... bár lehet hogy már amúgy is tudja, hogy a héten a minisztériumban jártam. Az túlságosan kockázatos lenne, hogy a megszokott időpontokon kívül is találkozzunk, netán a levélváltás. Nem szabad kockáztatni, a végén még nagyobb baj lenne belőle. Egyelőre maradunk óvatosak és pár hónap múlva úgy is el kell hagynom majd a birtokot, nem sok választásom van. Mágiával még elrejthetem plusz pár hétig a jeleket, de azt se sokáig, főleg, hogy akadnak bőven olyan magasan képzett varázslók, akik átlátnának a trükkökön. Jobb óvatosnak lenni, mert a végén jönnek majd a kérdések, és azokra soha sem kellemes dolog válaszolgatni. Halk pukkanással jelenek meg a fák között, és onnan már gyalog veszem az utamat Assar birtoka felé. Meg van már a jól megszokott szobánk úgyhogy természetesen arra veszem az irányt, ahogy átléptem a birtok határát, majd az ajtót is. Más most nem nagyon érdekel, ettem és ittam is indulás előtt, nem ezzel fogom kezdeni. Így is biztos, hogy én érek ide előbb, szinte mindig így van. Neki még a mai napig is gyakran vannak fontosabb teendői, nem annyira nyugalmas a hétvégéje, mint az enyém, de nem is számít. Esteledik már, csak az a lényeg, hogy legalább időnként együtt tölthessük az éjszakát, e nélkül én se viselném el a távollétet és ő sem hiszem. Ahogy beérek a szobába,a köpenyt hanyagul dobom le az egyik üres szék támlájára, majd a táskámat is leteszem, aztán csak lazán elterülök az ágyon. Halk sóhajjal pillantok oldalra a most még üres részre, de nem sokára már ő is itt lesz... Hogy milyen rémes a kastélyban minden éjjel egyedül! Komolyan rettenet!
