2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
- Attól nem lenne jobb, ha egész életemben utálnálak e miatt. Kérhettem volna, hogy maradj, vagy... mehettem volna veled. - vonom meg finoman a vállamat. Én is hibás vagyok talán valahol. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy ide kössem, és nem volt ez így jó megoldás, az a baj, hogy sehogy se volt az. Én csak... tényleg azt hiszem reméltem, hogy visszatér majd, de hát nem tért, akkor pedig már mindegy nem? Ha utálom e miatt, attól még nem lesz jobb, nem fog hirtelen minden elmúlni és rend bejönni, nem leszek egyedül. Viszont elég boldog emlékem van róla, hogy ne utasítsam vissza, amikor el van veszve és segítséget kér, az amúgy se rám vallana. Segíteni szoktam az embereknek, nem pedig ártani nekik, úgyhogy... kötelességem megpróbálni mindent, hogy jobb legyen neki. - Nem tudhatod Ethan, csak nem emlékszel rá. - halványan mosolyodom csak el, de attól még ez mosolynak számít. Nem tudja mi történt vele, hogy miért tűntek el az emlékei, hogy visszatérnek-e egyáltalán, attól még bőven lehet, hogy jó élete volt és megkapta azt, amire vágyott, csak nem abban a formában, ahogyan vágyott rá. - Azt hiszem igen, bár néha kissé szigorúnak érzem magam, de... végül is felnőttem, talán érthető. - mosolyodom el. Aztán persze itt van Sam is, anyaként egy fokkal már komolyabban kell vennem az életemet, egyszerűen muszáj. Igazából régen is viszonylag komolyabb típus voltam mondjuk, de ez azt hiszem az évek alatt még többet változott. Tanárként mondjuk valahogy úgy is érzem muszáj példát mutatnom, muszáj a diákok felé tekintélyt sugározni és azt máshogy nem nagyon lehet. Nem mondom, hogy olyan leszek, mint McGalagony, de azért szeretném elérni, hogy idővel legalább annyira felnézzenek rám. Eleve nem egyszerű, ha vannak tanítványaid, akik alig fiatalabbak nálad az egyetemisták között, akik később kezdték el pl. a tanulást, azért ott nehezebb tekintélyt parancsolni. - Nekem fontosabb, ennyivel tartozom neked azért, ami régen volt. Tudod... talán csak rövid ideig tartott ahhoz képest, ameddig tarthatott volna, de melletted éltem igazán és ezért igenis hálás vagyok. - tényleg így gondolom, látszik a tekintetemen. Jó volt vele, akkor igazán el tudtam engedni magam, többnek éreztem magam és... nem arról van szó, hogy ez most is így lesz majd mellette, de attól még a régi dolgokat nem felejtettem el és igenis jövök neki annyival, hogy ezek után segítsek neki és mellette legyek, hogy az ő élete is visszaálljon majd a normális kerékvágásba. És talán ez azzal jár ,hogy újra elmegy, de attól még megéri. Ezért nem tudok annyira hinni az ígéretében. Nem fog elmenni... talán tényleg nem, de attól még igenis erre is van sajnos esély. Nem tudom, hogy mennyi és nem tudom, hogy végül tényleg elmegy-e, de... ha kis esély van rá, azzal is muszáj számolnom. - Azt hiszem most nem tehetünk többet, de... utána nézek ennek, hogy milyen lehetséges megoldások vannak. - egy apró sóhaj hagyja el az ajkaimat, amikor megrázom a kezét. Több is jó lenne persze... megölelném, istenem, de szívesen ölelném át! De nem lehet, hiszen ő nem emlékszik rám, és én nem támadhatom csak úgy le ezzel az egésszel, és azt hiszem nekem se tenne jót, nem szabad beleélni magam valamibe, ami... - Örülök, hogy láttalak Ethan! - pár pillanatig még követem az alakját, ahogy távolodik a birtok kijárata felé, csak aztán engedek meg magamnak egy hatalmas sóhajt. Kell pár perc, amíg összeszedem magam, de addig muszáj, amíg visszaérek a bejáratig, Sam ebből nem láthat semmit, ő... ő egyszerűen nem sérülhet meg, rá ez az egész semmilyen módon nem hathat ki, így is túl sokat kérdez az apjáról.
//Remek volt, cukker a páros, de nagyon. *-* Aztán majd jön a köv. kör Solomon után. ^^//
- Elhagytalak és… nem jöttem vissza. Megérteném, ha nem szívesen gondolnám rám. – főleg, mert én magam sem tudom, hogy mégis mit kéne gondoljak saját magamról. Elmentem, talán abban a hitben éltem, hogy egy nap majd visszatérhetek, de most már ideje lenne belátnom, hogy ezzel talán csak hitegetni próbálom magamat, hogy ne érezzem olyan miatt rosszul magam, amire nem emlékszem. Fura, mert olyan hallgatni a történeket, mintha egy teljesen más emberről szólnának. Nehezen tudom elképzelni, hogy tényleg ilyen voltam régen, és hogy végül mit tettem. Akármi is vitt rá arra, hogy menjek el, valahol ez mindenképp egy gyáva tett volt részemről. - Hát… nem kaptam meg azt a többet, amire vágytam, igaz? – nem, egyáltalán nem. Eddig nem sokat tudok magamról, de épp eleget ahhoz, hogy ne legyek valami jó véleménnyel arról az emberről, aki voltam. Elmentem, mert többre vágytam, mert féltem maradni és olyan lenni, mint egy normális ember. Ez nagyravágyás, ami veszélyes, és bármi is lett velem, végül a lehető legrosszabb helyen kötöttem ki. Akármit is dolgoztam, embereket öltem, szörnyű dolgokat tettem, és miért? Egy nagy cél érdekében? Kötve hinném. Talán csak kicsúszott a kezemből az életem, nem tudtam már kordában tartani azt a sok mindent, ami bennem volt. Most pedig mást sem érzek, csak keserűséget. - Biztos jó tanár vagy, és biztos szeretnek a diákjaid. – én nem emlékszem, hogy voltam ezzel, de mióta én ide jártam, már változtak az idők. Auror akartam lenni, ez eddig elég tiszta előttem, és végül az is lettem, hiszen egy munkatársam hozta el a halálhíremet, igaz? Nem tudom mi történt, de kifogom deríteni, mert nem tudok úgy élni, hogy nem tudom mi van mögöttem. A múltból lehet tanulni, a múltunk mutatja meg, hogy kik vagyunk, nekem pedig ez nincs meg, nem tudom ki vagyok és mit tettem, és ez elszomorít. Főleg az, amit az utóbbi időben hallottam magamról. – Nem, nem fontosabb. Tudod, egyesek szerint azt kapjuk az élettől, amit megérdemlünk. Kitudja, talán… megérdemlem, hogy most ilyen helyzetben vagyok. – rántom meg a vállam mosolyogva. Tény és való, legalábbis az eddig hallottak alapján, hogy nem voltam olyan jó ember, mint amilyen reméltem, hogy voltam. Lehet, hogy én vagyok most az, aki pórul járt, de könnyen lehet, hogy én nem vagyok az, aki a legtöbbet vesztett. Javasolták már nekem, hogy próbáljam ezt úgy felfogni, mint egy második esélyt, de amíg nem tudom mi volt és ki voltam, addig én ezt inkább büntetésként élem meg. Mintha rab lennék egy sötét szobában, ahol nem látok, nem hallok semmit. - Mégis megteszem. – rántom meg a vállam mosolyogva. Tudom, hogy nem ígérhetek olyat, amit közel sem biztos, hogy betudok tartani, de ennek ellenére ezt megígérem. Nem tudom miért, talán mert ilyen vagyok, vagy úgy érzem, hogy így talán jobban a tudtára adhatom, hogy akármilyen is voltam régen, már más vagyok. – Hát… mennem kéne, igaz? – nem tudom, nem érzem itt itthon magam, pedig talán kéne. És minden bizonnyal neki is van jobb dolga, valószínűleg órát kéne tartania, esetleg csak éhes, vagy találkozni akar valakivel… nincs jogom feltartani. – Köszönöm, hogy segítettél Sandrin. Még találkozunk! – mondom mosolyogva, és nem igazán tudom, hogy mit csináljak, úgyhogy végül csak a kezemet nyújtom felé elköszönésképpen, még mielőtt a Roxmorts felé venném az utamat.
//Köszi ezt a játékot is, szuper volt, és ment egy pm is Lunának //
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
A szavaira csak halkan sóhajtok egyet, de végül pár pillanat után mégis csak felpillantok rá újra és megrázom a fejemet. - Nem akartam sosem mindent elfelejteni rólad, hiszen sok szép emlékünk van és... a jóra mégis csak jó emlékezni. - de attól még kár lenne tagadni, hogy fáj, igenis fáj. Elment és sose jött vissza, és talán nem is akart, de ezt még csak meg sem tudhatom, hiszen nem emlékszik és az is lehet, hogy soha nem is fog. Én pedig nem ismerem őt most. Akkor ismertem, de nem tudom, hogy mennyit változott, sőt ő sem tudja, hiszen azt se tudja mik történtek vele és akkor hát nem tudhatja mennyit változott. Én is változtam, bár ez se sokat számít, hiszen nem emlékszik rám, arra sem emlékszik, hogy szeretett valaha, bár persze nem hiszem, hogy annyira szeretett volna, amennyire én őt, hiszen elment. Legalábbis ahányszor megfordult ez az egész a fejemben, mindig valahogy erre jutottam végül. Ahogy mondani szokták bátran engedd el azt, akit szeretsz, ha igazán szeretett visszatér hozzád. Ő... nem tért. - Működhetett volna igen, de már rég volt, elmúlt, nem csak magadra gondoltál, talán csak... nem is tudom mindenre, többet akartál, nem hibáztathatlak érte. - az nem bűn, hogy én nem voltam elég, hogy egy unalmas, átlagos élet nem volt neki elég, hogy ennél többre vágyott. Nem várhattam el tőle, hogy mások legyenek a vágyai csak miattam. Talán, ha kérem akkor maradt volna, de egyáltalán nem biztos, hogy boldog is lett volna velem, ezt pedig nem akartam kockáztatni, azt hiszem csak még rosszabb lett volna úgy az egész. Talán az élete még így is teljesebb volt, mintha maradt volna velem, nem tudhatjuk, hiszen nem emlékszik rá. - Igen, és szeretem csinálni, csak épp... túl sok időt foglalt le, itt az iskolában valahogy könnyebb, tanítani másokat, hogy ők is lelkes orvosok legyenek. - legalábbis azt hiszem ez így jó magyarázat. Azzal még sem szolgálhatok neki, ami az igazság, hogy azért jöttem vissza az iskolába, hogy több időm legyen a lányomra... a lányunkra, de ezt még sem mondhatom csak így meg neki. Egyelőre még saját magáról sincs fogalma, mégis hogy adagolhatnám neki azt,hogy van egy lánya? Sam hogy kezelné, hogy az apja él és itt van és hogy nem emlékszik semmire sem a múltjából? Nekem ő a legfontosabb, meg kell védenem a csalódásoktól, ez az elsődleges feladatom. - Köszönöm Ethan, természetesen ha bármiben úgy érzem, hogy segíthetsz, szólok, de most fontosabb, hogy rajtad segítsünk valahogy. - és nem csak miattam. Egyszerűen szeretnék segíteni neki. Egyáltalán nem biztos, hogy ha ez sikerül, ha emlékezni kezd, akkor nem az lesz az első, hogy vissza akar menni, hogy kiderül van valamilyen félbehagyott ügye. A szavaira, az ígéretére kissé azért meglepetten pillantok rá, de végül egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon. - Fogalmad sincs, hogy fogsz-e emlékezni és ha igen, akkor mire. Ne ígérj olyat, amit nem biztos, hogy meg tudsz tartani Ethan. - nem akarom én most dorgálni, vagy bármi ilyesmi, egyszerűen csak tényleg nincs ennek sok értelme. Nem tudhatja, hogy be tudja-e ezt tartani, tényleg nem. - Akkor... most mész? Megpróbálok utána járni, hogy mit tehetünk érted, hátha vannak módszerek, amik segítenek. - a varázslóknál, vagy akár a mulgiknál, hallottam már azért sok mindenről, ott van teszem azt a hipnózis is. Sok mindent ki lehet próbálni azt hiszem és valami hátha eredménnyel is szolgál.
- Nem úgy értem, tudom, hogy neked… ez fájó lehet, de nekem… sajnos nem az, mert nem emlékszem rá. – nem akartam ezzel neki rosszat, nem várom el, hogy segítsen nekem, mert nem kötelessége, ha esetleg úgy érzi, akkor ezt gyorsan verje ki a fejéből, mert egyáltalán nem így van ez. Én nem várok el tőle semmit sem, se a segítséget, se az emlékezést. – De köszönöm, hogy elmondtad, tudom…vagyis sejtem, hogy én vagyok az utolsó, akit felakarsz idézni a múltból. – nem kell ezt tagadnia, látom rajta, hogy nem valami jó érzés ez neki sem, látom a mosolyt, de látom a mögötte megbúvó fájdalmat is. – Fura. Tudod, szépen indul ez, és mégis… csúnya vége lehetett. – nem tudom miért döntöttem úgy, hogy elmegyek. Talán tervben volt az, hogy visszajövök, csak rosszul sült el valami, vagy… nem tudom, akármi is történt, nem viselkedtem férfi módjára, egy férfi ugyanis nem megy el és hagyja magára a szeretteit, történjen bármi. Én magára hagytam Sandrint ezek szerint és nem jöttem vissza, hírül adták neki a halálomat, de… nem hinném, hogy én ebbe beleegyeztem volna valaha is. Vagy ha mégis… akkor megérdemeltem volna egy jó nagy pofont. Nehéz elhinni, hogy tényleg ilyen..könnyen mentem el, nehéz és kicsit rossz is. - Működhetett volna jobban is igaz? Ha… nem csak magamra gondolok, ugye? – mert minden bizonnyal így volt. Nem emlékszem, de én voltam az is, aki elhagyta őt, hogy aztán kitudja mit csináljon, kitudja ki parancsára. Elvágtam magam mindattól, ami az életet jelenti. Nem igazán hívhatom így magamat férfinak, mert ha így viselkedtem, akkor nem igazán szolgáltam rá erre. Sokkal inkább voltam gyáva és félénk. Sandrin végül bátrabb volt, mint én, mert elengedett, és ehhez bátorság kellett, sokkal nagyobb, mint amit én valaha is tettem. Én csak gyáva módon elmenekültem innen, mert nagy dolgokat akartam tenni, és mire mentem vele? Mindent elvesztettem, még saját magamat is. - Orvos? Az jó, azokra mindig szükség van, igaz? – az orvosokból soha nem elég, hiszen ők raknak helyre minket. Én… még csak azt sem tudom ki vagy mi vagyok, de jó hallani azt, hogy akármi is történt, akármit is tettem Sandrin élete nem ment tönkre, mert én gyáva voltam. – Ezt jó hallani. Mármint, hogy segítettek neked és rendben van minden veled. Tudom, hogy nem ismersz engem, legalábbis gondolom megváltoztam, és sajnos én sem ismerlek téged, de… ha bármiben tudok segíteni, szólj, rendben? – tudom, nem kell bíznia bennem, nem sértődöm meg, de szeretném valahogy… ha nem is jóvátenni, de kiköszörülni a csorbát. Egy igazi hólyag lehettem régen, de szeretném egy kicsit jobbá tenni, akárhogy. – Nem hinném, hogy bármit is felismernék. – rázom meg szomorúan a fejemet. Sajnos… nem tudok emlékezni, pedig szeretnék, mindennél jobban, de nem megy, akármennyire is akarom, folyton csak a semmiben kötök ki. – Szeretném, ha tudnád, hogy… nem megyek el. Kivettem egy szobát a Roxmorts-ban, szeretnék maradni és kideríteni, hogy ki voltam. Tudom, hogy minden bizonnyal régen is megígértem már, hogy nem megyek el, de… bízz bennem. Tiszában vagyok vele, hogy nincs rá okod. De te vagy az egyetlen, aki egy kicsit is ismerős nekem. És te ismersz a legjobban. Ismertél. – rá emlékszem, az arcára legalábbis, senki másra nem. A megoldás kulcsa itt kell legyen.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
Őszintén szólva nem akartam emlékezni. Nem arról van szó, hogy ezek rossz emlékek, de attól még fájóak. Talán már akkor is tudtam, talán ott a fára vésett betűknél is tudtam a múltban, hogy végül úgyis el fog menni, hogy ő többet, ő mást akar és én már akkor is tudtam, hogy el fogom őt engedni. Csak azt hiszem akartam egy kis időt, amikor... nem is tudom, nem én vagyok. Nem veszem annyira komolyan az életet. Mellette ment ez, mellette egy kicsit én is lazább voltam, fára másztam, még ha nem is önként, de mégis csak megtettem. Akkor éltem igazán, amikor vele voltam, még ha ez nem is tartott olyan sokáig. Épp ezért fájdalmas most erre emlékezni, feleleveníteni azt, hogy mennyire hiányzott az elmúlt években is, amikor nem maradt más csak a szürke élet, amibe csak az én kis Samem csempészett egy kis fényt. Igen, érte érdemes volt és érte érdemes még a mai napig is mosolyogni és élni napról napra, de valami kiveszett belőlem aznap, amikor Ethan végül úgy döntött, hogy éli az életét, hogy megpróbálja elérni azokat a célokat, amikre annyira vágyott. Akárhogy is, de... az volt neki a fontosabb és ez kit ne bántana? Igaz, hogy én engedtem el, de tudjátok milyenek a nők... mondunk dolgokat és mégis azt reméljük, hogy az ellenkezője következik be, butaság, sosem az ellenkezője következik be végül. - Igen... aranyos történet. - apró sóhaj és egy fájdalmas mosoly, ami egy pillanatra átsuhan az arcomon. Aranyos történet... számára talán, de nekem egy fájdalmas szeletke a múltból, amire már jó ideje nem gondoltam, mert nem érsz vele semmit sem, ha a múltban próbálsz meg élni, miközben ott van a jelened és amikor mégis rájössz, hogy a múlt csak... múlt, akkor nem fogod tudni értékelni a jelent és nekem muszáj, Sam miatt muszáj. - Igen, azt hiszem ez volt a kezdet. - bólintok végül egy aprót. Igen, itt mondtuk ki talán először azt, hogy érdekel a másik, hogy tényleg érdekel, hogy ez nem csak egy kósza barátság, hanem annál jóval több. Több, de nem elég. Rég volt, és elmúlt, csak ahogyan mondani szokták a fájdalom sosem tűnik el belőled teljesen. Enyhül, idővel más dolgokat pakolsz rá, próbálod elfelejteni, de olyan könnyedén tud újra a felszínre bukkanni, ahogy az erős szél az őszi fák leveleitől szabadítja meg a fákat. A kérdése hallatán pillantok csak fel újra, sikerül kicsit elmerengeni, hiába no a múlt könnyen magával ragad. - Igen, működött elég... elég jól működött. - de nem annyira, ahogy kellett volna. Én magam sem tudom. Talán, ha nem én mondom neki, akkor nem ment volna el, tényleg nem tudom, és nem is akarok ezen gondolkodni. Talán, ha marasztalom, talán ha... elfogadom azt, hogy képes az álmait akár fel is adni értem, vagy ha megpróbálunk valamiféle közös álmot kitalálni... de nem tettük, úgyhogy már azt hiszem ezen felesleges lenne gondolkodni. - Tanultam tovább, orvos lettem és... - elharapom a mondatot. El kellene mondanom neki? Itt van, joga van tudni nem igaz? Csak hát ez még sem olyan egyszerű, még sem dobhatod oda valakinek azt, hogy na és van egy gyereked is úgy egyébként. Nem emlékszel a múltadból semmire sem, de kezeld még ezt is csak nyugodtan, ahogy tudod. Nem... nem hiszem, hogy ezt csak úgy oda lehetne neki dobni, azt sem tudom mit kezdene vele. -... a nagyim sokat segített, hogy minden menjen egyszerre. Egész jó állásom volt, csak nagyon sok volta munka és amikor lehetőséget kaptam itt tanárként, akkor visszajöttem. - nem szép tőlem igaz? El kéne mondanom neki, de ez akkor sem megy így. Megint elmegy, nem akarom, hogy Sam sérüljön, neki... neki nem lehet. Az nem számít, hogy én mit érzek, csak az, hogy van egy lányom és nekem az ő érzései a legfontosabbak, azt kell szem előtt tartanom, hogy vele minden rendben legyen. Halkan sóhajtok egyet, aztán mégis az arcorma varázsolok egy halvány mosolyt. - Sétáljunk még? Keressünk helyeket, amiket felismerhetsz? - nem igazán vagyok ebben profi. Elmesélhetem neki az életét, azt a részét, amit én is ismerek, de ennél többet hogyan tehetnék? Nem hozhatom vissza az emlékeit és azt főleg nem tudhatom, hogy pontosan mi történt vele azóta, azt talán mástól tudja megkérdezni.
Szótlanul hallgatom végig a történetét, amit mesél nekem. Nem nagyon számítottam semmire sem, mikor idejöttem. Persze, reméltem, hogy válaszokat kapok majd a kérdéseimre, de nem tudtam, hogy ez vajon tényleg végre segítség lesz-e, vagy egy újabb vakvágány. Akiket eddig megkerestem, nem segítettek nekem, elhajtottak vagy még csak szóba sem álltak velem. Olyannal is találkoztam már, akinek megöltem a szerettét, és ez… elég megdöbbentő és megrendítő volt. Nem emlékszem arra, hogy miket tettem, és ha emlékeznék, minden bizonnyal furdalna a lelkiismeret, főleg ezek utána, amit elmesélt nekem Sandrin. Ez lettem volna én…fura, bár persze nem emlékszem semmire sem, de… érdekes elképzelni milyen lehetettem. - Ez… aranyos történet. – mondom mosolyogva mikor végez Sandrin és pár pillanatig csak nézem a felvéset betűket. Érdekes… fura, ilyen voltam, innen indultam, és végül valahol nagyon kisiklott az életem, mert nem azt kaptam, amit akartam, amire vágytam. Gyilkos lettem, elhagytam azt, akit szerettem, ez pedig nem éppen egy férfihoz illő viselkedés. – Szóval innen indultunk? Ez lenne a … kezdet? – vagyis ez volt a kezdet, mert azóta vége, igaz? Én elmentem valamiért, harcolni akartam, jobbá tenni a világot ezek szerint, de nem értem, hogy nem jutott eszembe az, hogy a világot egy ember nem teheti jobbá. Naiv voltam és bolond. - Azért… működött köztünk a dolog? – mert hát azok alapján, amit mondott, azért sok dologban eltértünk. Mondhatni ő volt a józan ész, én meg a meggondolatlanság, én nagyokat akartam, ő nem. Én voltam az, aki nem tanult, ő viszont igen. Majdnem mint a tűz és a víz, de ha ennyire nem illettünk volna össze,akkor minden bizonnyal nem véssük fel oda a nevünket, igaz? Kellett, hogy működjön a dolog, talán tényleg működött is, egészen addig míg mindent el nem rontottam azzal, hogy elmentem. Nem lenne rossz, ha ennek tudnám az okát, de félek még én magam sem tudtam miért megyek el. - Na és… mihez kezdtél miután eltűntem? – nézek rá érdeklődve. Remélem, hogy azért semmi komolyabb baj nem történt vele, hogy rendben volt az élete, annyira, hogy ne kelljen nélkülöznie és úgy élnie, ahogyan az nem illene hozzá. Tudom én, hogy ott lett volna a helyem mellette, mert ha szerettem őt, márpedig azok alapján, amit eddig mondott én így vélem, akkor nem szabadott volna ,hogy elmenjek csak mert egy álmot akartam kergetni. Miért nem jutott eszembe az, hogy a világot messze nem elég egy ember, hogy megváltoztassa? A világ az… ilyen marad és kész, nem lehet megváltoztatni, mégis mit hittem?
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
- Nem is tudom... mások a céljaink, akkor végül elkerülhetetlen, hogy eltávolodjunk nem gondolod? - tudom, hogy nem kéne mindent túlgondolnom, tudom, hogy nem kéne mindenen túl sokat gondolkodnom, de elég nehéz ezt megállni. Én... azt hiszem szeretnék vele lenni, minél többet, de fogalmam sincs, hogy vajon beleférnék-e az életébe. Fogalmam sincs, hogy vajon nem lenne-e egy idő után kevés neki az, ami én vagyok, vagy csak szimplán nem akarna-e túl sokat, amivel már nem tudok mit kezdeni. Félek ettől, félek, hogy tényleg idővel kevés leszek hozzá... neki és ez érthető, ha elrettent mindentől igaz? - Tudom, de mégis csak a szüleid. - tud róla jól, hogy az én családi hátterem milyen. A szüleim nem élnek, egész kicsi korom óta, igenis jó lenne, ha még velem lennének, még akkor is, ha furák lennének, vagy nem igazi szülőnek valók, de nekem csak a nagyi van, ő van mellettem mindig és minden percben. Nem csak... az a helyzet, hogy csak ő maradt. Nem tökéletes ez a helyzet, de már megbékéltem vele, és tudom, hogy ő viszont mindent megtenne értem, hogy jól legyek, hogy ne legyenek gondjaim, viszont nem vagyok naiv, a nagyi sem él örökké. - Tényleg csak én merültem fel? Akkor... megtiszteltetés veled menni a bálba Ethan. - egyébként is az lenne, de így meg főleg. Azért én mindig úgy gondoltam, hogy vannak épp elegen, akikkel ő jóban van, akiknek még tetszik is, szóval nem gondoltam, hogy feltétlenül engem hív majd el. Tudom én, hogy jóban lettünk a nyáron, tényleg nagyon jóban, és reméltem is, hogy így lesz, de attól még biztos nem voltam benne. - Kalandvágyóbb is vagy, ezt ne tagadd. - tudom én, hogy nem a fáramászásból derül ki, hogy ki mennyire bátor, de szerintem ő akkor is bátrabb nálam. Bevállalósabb, vagy hogy mondjam, de nincs ezzel baj, tényleg nincs. Csak hát... nem is tudom, kicsit tényleg úgy érzem az igazán fontos dolgokban eltérünk egymástól. - Szóval nem érted a célzást... mert nem vagy olyan okos, mint én, mert nem figyelsz eléggé Dickesre. - széles a mosolyom. Tudom, hogy mindketten tudjuk, hogy miről beszélek, ő is én is, csak ez valami olyasmi, amit most még talán jobb nem kimondani. Én amúgy is már az orrára kötöttem, hogy kedvelem, azért is reméltem, hogy elhív. - Ha te mondod, akkor ez nem egy csálé S betű. - de-de kicsit az, de talán nem baj, így hagytuk igazán a kezünk nyomát itt mi ketten. És hogy ez pontosan mit is jelent... Vajon azok, akiknek a neve még a fába van vésve azóta is együtt vannak? A diák barátságok... szerelmek nem tartanak örökké azt szokták mondani, hát akkor a miénk miért lenne kivétel? Azért azt határozottan értékelem, hogy segít lemászni, egyedül tuti, hogy nem menne. Nem vagyok elég profi hozzá, meg hát egyébként is az a nagy helyzet, hogy a végén még tényleg kijön a tériszonyom, ha nagyon lefelé nézek. Csak akkor szólalok meg újra, amikor ő is leér a földre. - Igen, azt hiszem... vissza a klubhelyiségbe. - bólintok egy aprót, de még mielőtt elindulnánk nyomok egy puszit az arcára. Csak, mert ... egyszerűen most ez oda illik, ide a helyzethez, és úgy éreztem kellett, mert kedves gesztus volt ez tőle, nagyon kedves gesztus.
- Dehogy, miért lenne baj? – nézek rá kicsit értetlenül, de mosolyogva. Egyáltalán nem baj, sőt, talán így a jobb, nem tudom. Családot akar, nyugis életet, jó kis melót, ezzel majdnem mindenki így van, nem? Mármint mindenki ezt akarja magának, egyáltalán nem baj az, ha ő is ezt akarja, nem is értem, hogy fordulhat meg a fejében, hogy ez rossz. – Na és… az rossz ha én többet akarok? – mert lehet, hogy velem van a baj, nem? Én csak… tenni akarok valami fontosat, olyat, ami számít, amivel másoknak segíthetek. Több akarok lenni, beakarom bizonyítani, hogy én igenis jobb vagyok, mint a szüleim, és tényleg segíthetek, nem csak álmodok róla. - Hát, tudod, a szüleim kissé… - kettyósak, ez a jó szó rájuk, de nem akarom most őket ilyen szavakkal illetni, a lényeg az, hogy elég furák. Tudósnak mondják magukat, de valójában őrültek, akik azt hiszik, hogy a saját maguk felrobbantásával majd olyan sok mindent segítenek az emberiségnek. Még csak ajándékot sem kaptam tőül soha a karácsonyra, vagy a születésnapomra. - Azért az nem ugyanaz. – sóhajtok egyet csalódottan, de pár pillanat múlva már újra mosolygok. Persze, értem én, nem lehet mindenki oda a famászásért, én sem igazán vagyok oda érte, de eleinte kihívást láttam benne. Én … keresem az ilyeneket. - Hát, csak te merültél fel a jelöltek között. Szóval gratulálok!– mondom ünnepélyesen, de persze csak viccelek, nem hinném, hogy olyan hatalmas megtiszteltetésnek számít az, hogy velem jöhet el a bálba. Inkább én érezzem magamat megtisztelve, nem? Féltem, hogy már elígérkezett, de… de szerencsém van. – Nem, csak… mások vagyunk, de nem vagyok bátrabb, ez amúgy se derül ki abból, hogy felmászok egy fára. – nem tartom igazából mérvadónak azt, hogy a Süveg hova oszt be, végül is csak egy öreg, kopott Süveg, mégis mit tudhat ő? De azt tudom, hogy Sandrinba sokkal több van, mint hinné, csak előkell belőle ezt hozni. - Ha ez célzás volt akkor… nem értettem. – csak viccelek, nagyon is értem, és igaza is van, nem Dickens miatt járok ezekre az estekre, felőlem aztán Dickens fel is támadhat holtából, nem különösebben érdekelne, viszont Sandrin érdekel, miatta lemegyek és olvasok, ahelyett, jókat aludnék. – Igen, ez a lényeg, de nem lett olyan rossz, tényleg nem. – nem lehet mindenki profi, az én E betűm sem lett valami nagy szám, de nem kell bele javítanunk, mert ez a fa így őrizz meg igazán minket, egy darabot belőlünk. Nem vagyunk annyira babonás, de azért jól hangzik ez. – Igen, sejtettem, várj egy pillanatot, mindjárt segítek. – gyorsan lent vagyok a fáról, csak néhány mozdulat, míg elérek egy alsóbb ágat, onnantól pedig már csak lelógatom magamat és leugrok a földre. Csak ez után intek neki, hogy jöhet, és persze segítek is neki, hogy biztonságosan érjen talajt. – Akkor… vissza a klubhelyiségbe? – gondolom igen, és ha így állunk, akkor visszakísérem őt, vagyis… visszamegyek vele, mert így jobban belegondolva nem hinném, hogy bármi dolgom is lenne már, és tanulni sem ártana azért néhanapján, a szüleim így is már elég sokat piszkálnak amiatt, hogy a jegyeim finoman szólva sem a legjobbak, de sok tanár mondja, hogy tehetséges vagyok, azokra tanulok a többi…nem érdekel annyira.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
- Azt hiszem én csak talán nem akarok annyira nagy dolgokat, mint mondjuk te, de... ez nem baj igaz? - én nem olyan vagyok, mint ő, nem is leszek sosem, de nincs ezzel gond, nem lehet mindenki egyforma. Nem akarok olyan nagy dolgokat elérni az életben, egyszerűen csak valami tényleg jót, ha az átlagos is. Családot, rendes munkát, mert a család nem adatott meg úgy, ahogy kellett volna, olyan hosszú ideig, ahogy kellett volna. Valahogy inkább úgy vagyok vele, jobb kevesebbre vágyni, ami nagyobb eséllyel teljesülhet, mint sokat remélni, amire úgy sincs esély. - Ha soha nem volt plüssmackód, azt akkor feltétlenül orvosolni kell. - nem tudom eltüntetni a mosolyt az arcomról, még akkor sem, ha amúgy ez a famászás kérdés gondot kéne, hogy okozzon, de a téma feldob, az hogy vele vagyok feldob, és jó kedvem van tőle, innentől tehát nem olyan vészes az, hogy mindeközben nem állok a szilárd talajon. - Dehogy vagyok, ha lesz faházad, majd lelkesen integetek neked lentről a biztos talajról. - mosolyodom el. Nem hiszem, hogy valaha is felmerülne bennem önként, hogy fára másszam, vagy fán éljek. Nem nekem való. Nincs tériszonyom, de valahol mégsem vonz az ilyesmi. Én arra se jelentkeztem soha, hogy megüljek egy hipogriffet, pedig a házunk tagjai közül elég sokan voltak már, akik nagyon akarták. Szép állatok, de valahogy engem azért annyira nem vonz, hogy valami állat hátán repkedjem körbe a birtokot, aztán ki tudja, hogy mikor esem le róla. - Nem úgy értettem, csak hogy szimplán nem merül fel benned, hogy pont engem, vagy akár bárkit. - mert na tudom, hogy jóban vagyunk, sokat vagyunk egyet és rengeteg mindent meg szoktunk beszélni, de attól még ugyanúgy nem volt nekem evidens, hogy pont engem hívjon el a bálba. Persze örülök neki, el se tudom mondani, hogy mennyire. Nem vagyok az a lelkes nyakba ugrós típus - ez most a fán nem is lenne okos ötlet -, de nem baj, nem hiszem, hogy azt akarná, hogy ilyen legyek, mert akkor már nem én lennék az igaz? - Gondolom akkor nem is kerültem volna a Griffendélbe, de azért te jóval bátrabb vagy, mint én. - ezt nem vitathatja. Vagy bátran, kalandvágyóbb, mindegy, hogy melyik szót használjuk a dologra szerintem. Az tuti, hogy ő sokkal több mindent bevállal, több mindenért lelkesedik, mint mondjuk én, de nem baj ez talán, nem lehetünk mind egyformák. - Ezt tényleg jó hallani, akkor... nem hiába az a sok Dickens. - talán valahol ez célzás is, hogy tisztában vagyok valahol mélyen azzal, hogy nem csak az író utáni nagy rajongása miatt szokott velem olvasni, hanem miattam is, csak tudjátok vannak dolgok, amiket amíg valaki nem mond nyíltan a szemedbe, addig egyáltalán nem biztos, hogy elhiszed, akkor sem, ha netán nyilvánvaló. - Hát jól van, végül is az a lényeg, hogy mi felismerjük, nem az, hogy más is. - még azért szemlélgetem kicsit a nagy művet, de talán tényleg nem olyan vészes és nem vágtam meg magam, már ez is valami azt hiszem. - Igen, nem lenne rossz lemenni, mielőtt még itt fejlődik ki a tériszonyom. - jobban fogom érezni magamat a biztos talajon, ebben biztos vagyok, szóval előre engedem, és a segítség nagyon is kell. Lemászni még nehezebb, mint fel, de komolyan, és... talán van egy kis hátsó szándékom is. Azért jól esik az a közelség, amikor leszed a fáról, naná, hogy jól esik.
- Ugyan Sandrin, bármire képes vagy, ha igazán akarod! – ő is, én is, bárki, csak kell az erő, hogy meg is lépjük azt amit akarunk, és sokakból ez hiányzik. Bennem megvan ez, én nagy dolgokat akarok véghezvinni, dacolni a lehetetlennel, olyan dolgokat tenni, amit mások nem mernek… fontos akarok lenni. - Plüssmackót? Soha nem volt plüssmackóm. De amúgy is, neked saját magam írok majd vissza becs’szó! – vigyorgok rá , mert nem veszem én ezt komolyan, nem igazán hiszem, hogy lesznek rajongóim. Persze, nagy dolgokat akarok véghez vinni, de sok olyan ember van, aki ezt képtelen megérteni, és inkább utálnak, mintsem kedvelnek majd. - Ebben mondjuk van valami. – adok neki igazat mosolyogva. Nem baj az, ha görcsösen szorítja a faágat, szorítsa, ameddig nem vagyok fent, mert ha már feljutottam, akkor tudok rá vigyázni, hogy ne essen le, addig pedig tegyen meg mindent, hogy fennmaradjon, elég csúnya esés lenne ebből, azt pedig nem akarjuk, igaz? – Ünneprontó vagy, mondták már. – mosolygok rá, ahogyan felküzdöm magamat. Nem mintha akarnék építeni bunkert, már kinőttem abból, és időm se lenne rá, sokat kell tanulni, na meg az is itt van persze, hogy a tanárok nem néznék valami jó szemmel. Ez annyira nem érdekel, de az már igen, hogy egy pálcaintésükbe kerülne szétszedni. – Nem lehet meggyőzni, mi? – na igen, azt már észrevettem, hogy nem igazán van oda a fáramászásért, de nincs is ezzel semmi baj ,ez most egy egyedi alkalom, ha nagyon kérné, akkor már most segítenék lejutni neki, de szerencsére kíváncsibb annál, hogy egyből le is másszon. - Mi? Nem jut eszembe? Tény, hogy nem vagyok kiváló tanuló, de azt könnyen észben tartom, hogy elhívjalak a bálra. – mondom mosolyogva. Nem vettem sértésnek, nem is annak szánta, úgyhogy felesleges lenne. Nekem már régóta a fejemben van az, hogy elhívjam, csak most került rá sor. Tudom, előbb is megkérdezhetem volna, de… nem is tudom, vártam eddig valamiért. – Nem, hidd el, megmondanám, ha gyávának gondolnálak. Sőt, nem is lennék itt veled, ha annak gondolnálak Sandrin. – rázom meg a fejemet. Nem gondolom őt annak. Őszinte vagyok, megmondom, amit gondolok, ezt sokan nem szeretik bennem, de jobb az igazságot mondani, még ha az fáj is. - Én is kedvellek. És meg sem fordult a fejemben, hogy mást hívjak el. – tényleg nem. Soha nem is voltam az a fajta, aki túlgondolta ezt. Néha az első szembejövő lányt elhívtam a bálra és kész, de ez most más, mert Sandrint tényleg nagyon kedvelem. – Oké, majd gyorsan felkaplak és már rohanok is veled, de nem lesz semmi gáz, itt vagyok és segítek, ha kellek. – de nem hinném, hogy kell, néha olyan érzésem van, hogy kevesebbet gondol magáról, mint kéne. Ha az én szememmel látná magát, akkor biztosan elhinné azt, hogy sokkal több van benne, mint hinné. – Szerintem tökéletesen felismerhető. És egyedi. Egy kis darab belőled. Nem javíthatok bele. – akkor már nem ő lenne az, aki itt hagyta a kéznyomát. Ennek ez a lényege. Most már itt lesz egy kis darab belőlünk ezen a fán, és kitudja, jókat fogunk majd talán nosztalgiázni róla, mikor legutóbb itt járunk. – Öhm… gondolom már leakarsz menni, igaz? – mert akkor már mászok is lefelé, hogy segíthessek majd neki lejutni a földre.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
- A lehetetlen csak egy vélemény... hát érdekes elképzeléseid vannak az életről, de tény, hogy elég pozitívan látsz mindent. - már persze ha ezt nézzük, mert minden bizonnyal neki is van olyan időszaka, amikor nem tud csak úgy lazán hozzáállni az élethez, hogy majd minden sikerül, hogy majd minden jó lesz. Nem létezik, hogy neki nincsenek durvább időszakai, csak gondolom ő azokon is könnyebben átlendül. Irigylem, hogy így látja az életét, én nem tudom ennyire lazán kezelni a dolgokat, számomra azért igenis bőven létezik lehetetlen, vagy csak túlságosan gyáva vagyok ahhoz, hogy tényleg megpróbáljak mindent, hogy elérjem a céljaimat? Fene tudja, igazából eleve nem tűzök ki olyan rendkívül nagy célokat, nekem így egyszerűbb. - Dehogynem! Majd írok neked szerelmes leveleket, amikre a menedzsered válaszol csak és... küldök plüss mackót. - szélesen elmosolyodom. Én azért el tudom képzelni, hogy híres legyen egyszer, maximum nem úgy, mint valami rocksztár, hogy rajongói legyenek, de attól még szerezhet magának nevet, vagy vihet véghez nagy tetteket, hiszen mint mondta nem ismer lehetetlent és szeretné elérni a nagy célokat, akkor azoknak sikerülni is kell nem igaz? - Ne aggódj nálam erősen senki sem kapaszkodna. - legalább már a mosolyom visszatért, annak ellenére, hogy még mindig egy fán próbálok meg életben maradni, de azt hiszem mondhatom, hogy magamhoz képest egészen jól megy. - A bunker jól hangzik, de szigorúan csak a fa alá. - jó tudom, az nem az igazi, de na nem akarnék én egy fán szórakozni, annak is örülök, hogy egyszer sikerül megoldani ezt a felmászás dolgot, többször szívem szerint nem próbálnám meg, szóval maradjunk inkább a földszinten, ha megoldható. Maximum majd én drukkolok neki, amikor épp akrobatikus mutatványokat vág le. - Héj! Attól, hogy másik fával próbálkozunk, az még ugyanúgy fára mászásnak számít ám!- tudom én, hogy csak viccel, látszik is az álfelháborodásom mögött megbújó mosolyból, de az tényleg tuti, hogy nem akarok több fára felmászni, maximum valami kisebbre, de ha lehet akkor arra sem. A fára mászás nem lesz a kedvenc hobbim, ebben teljesen biztos vagyok. - Én is valahogy így gondoltam, csak... néha nem feltétlenül kötelező mindenben követni a hagyományokat, és gondoltam hátha nem jut eszedbe. - vonom meg a vállamat egy apró mosollyal. Végül is ki tudja, egyáltalán nem biztos, hogy akart menni a bálba, és nem biztos, hogy pont velem, de azért örülök neki, hogy mégis csak így döntött és hogy az elhívásom felmerül a kobakjában, ez azért felettébb jól esett és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogjuk majd érezni magunkat. - Ezt azért mondod, mert barátok vagyunk, én se gyáváznék le valakit, akit... akivel jóban vagyok. - nem arról van szó, hogy rossz véleménnyel vagyok magamról, egyszerűen csak nem hiszem, hogy olyan nagyon bátor lennék. Önként nem vállalom a veszélyt. Persze más, ha a szeretteimről van szó, megvédeném őket, de nem... nem vagyok egy kalandozó típus. - Szerintem te is tudod a választ. - de gondolom szeretné hallani is, vagy talán nem tudja? - Kedvellek Ethan és nem szerettem volna mással bálozni, nem éreztem volna jól magam. - nem teszem hozzá, hogy akkor meg főleg, ha ő mondjuk valaki mást hív el, na akkor rém pocsékul éreztem volna magam, ezért nem is mentem volna el, mert ha ő nem hív, akkor minden bizonnyal mással megy és nem szerettem volna végignézni, hogy más valakivel táncol és érzi jól magát. Tudom egy barátra nem illene féltékenynek lenni, de... ő azt hiszem már annál azért kicsit több számomra, csak nem tudom, hogy ez fordítva is így van-e. - Hát jó, de ha majd ha beleállt a kés a kezembe vigyél a Gyengélkedőre mielőtt elvéreznék. - talán egy cseppnyi őszinte aggodalom is vegyül a hangomba, de azért a mosolyom jelzi, hogy nem gondolom teljesen komolyan. Próbálkozom mindenesetre és bár nem vagyok profi, de valami hevenyészett S betűt sikerül összehozni, csak aztán adom vissza neki a kést. - Ha nem felismerhető, nem haragszom meg, ha kijavítod. - oké azért kell egy kicsit méregetnem azt az egy betűt, hogy tényleg az-e, aminek lennie kéne.
- Pontosan. Tudod, a lehetetlen csak egy szó, amivel az emberek dobálóznak. A lehetetlen csak egy vélemény. Lehetetlen nem létezik. – mosolygok rá. Én nem hiszek benne, mert pontosan tudom, hogy a lehetetlent csakis a legmerészebb álmok valósíthatják meg, én pedig ezt akarom, olyan dolgokat szeretnék véghez vinni, amit mások nem mernek. Erről álmodom már egészen kiskorom óta. Védeni másokat, harcolni, tenni a világért, tudni, hogy valami olyat csinálok, amivel tényleg segítek. Fontos dolgokat akarok, nagy dolgokat, és tudom, hogy ez sokaknak nem tetszik, például a szüleimnek, de ők nem tehetnek ez ellen semmit. Ők nem érthetik ezt meg. Ők elvannak magukban, nekem ennél több kell. - Mint te? Szóval nem a rajongóm leszel? – kérdezem tőle megjátszott meglepettséggel, mosolyogva. Belőle csak egy van, nem létezik az, hogy olyan, mint Ő. A kérdésem persze nem komoly, nem várok én el semmit, elég kétséges az is, hogy én valaha is híres legyek. Népszerű vagyok az iskolában, de az más. - Ez a beszéd! Csak kapaszkodj jó erősen, nem bocsátanám meg magamnak, ha leesnél. – na igen, elvégre meg sem kérdeztem, hogy felakar-e menni, szimplán csak emeltem is már azonnal, hogy másszon fel, és ha leesne, megpróbálnám persze elkapni, de inkább ne próbáljuk ezt ki. - Pedig akartam mondani, hogy építsünk ide egy kis bunkert, de hát akkor nem… - csóválom meg szomorúan a fejemet, de nem sokáig bírom ezt a megjátszást, hamarosan már ismét vigyorogva nézek rá. Nem mondtam persze komolyan a dolgot, tudnánk építeni egy bunkert ide biztosan, de valószínűleg a tanárok nem örülnének neki, hamar lebontanák. – Legyen akkor ez tényleg egyedi eset. Sok fa van még a birtokon… – mosolyodom el sejtelmesen. Na igen, aligha lesz ideje ellenkezni, maximum megint felemelem őt, mielőtt még ellenkezhetne, de nem vagyok én ilyen gonosz, látom rajta, hogy azért nem éppen egy fára mászás az álma, szóval nem erőltetem én ezt. - Mi? Nem, én vagyok a pasi, nekem kell elhívnom téged. – tudom én, hogy sokak szerint nem kell ezt ennyire komolyan venni, hiszen a lány miért ne hívhatná el a pasit? És én is egyetértek ezzel, de azért jobb az, ha egy srác összeszedi a bátorságát és elhívja azt, akit elakar, mielőtt még elhappolják a lányt előle. – És ne beszélj hülyeségeket, nagyon is bátor vagy, nem csak ahhoz kell bátorság, hogy egy fán ugrándoz. – mosolygok rá kedvesen. Sokféle bátorság létezik, és még ha ő nem is hiszi el magáról, hogy bátor, én tudom. Feljött ide is, nem? Pedig gondolom legszívesebben odalent lenne, de ő mégsem visszakozott, pedig megtehette volna, mert ha nagyon kéri, segítek neki visszamászni a földre. – De… hogyhogy nem mentél volna el mással? – kicsit azért ráncolom a szemöldökömet. Nem vagyok hülye, és vak sem, szóval… remélem azt mondja, amit hallani szeretnék. Jól néz ki, kötve hinném, hogy ez csak nekem szúrt szemet, ráadásul még jófej is, szóval szerintem sokan ölre mennének érte, köztük én is, és azt hiszem pont ezt akarom talán én is hallani. Nem tudom, hogy sejti-e, de tetszik nekem, nem véletlen vagyok vele ilyen sokat, és nem is véletlen hoztam fel őt ide. – Nem. – csóválom meg a fejemet mosolyogva, ahogyan előhúzom a kést a tokból, ami a zsebemben lapult eddig. – Fel akarjuk. – nyújtom felé a kést, és ha nem megy neki, hát segítek benne, a lényeg az, hogy ott legyen az az S betű az E mellett, ahogyan ő is ott lesz mellettem a bálon.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
- Tudom Ethan, mindig nyersz is. - mosolyodom el. Mert ő ilyen típus, eléri, amit akar. Tesz érte és végül ez meg is hozza a gyümölcsét. Nem arról van szó, hogy én ne tennék azért, hogy elérjem a céljaimat, egyszerűen csak nem tűzök ki magam elé olyan hatalmas célokat. De azokat én is el szoktam érni természetesen, csak nem akkora hatalmas vágyakat dédelgetek, mint ő. De nincs ezzel baj, hiszen pont hogy az életszemléletével egy kis pluszt, egy kis különlegességet csempész az én életembe is. Még ha tudom is, hogy ez nem fog örökké tartani, hiszen idővel majd úgyis szeretné azokat a nagy vágyakat megvalósítani és nem vagyok én buta, tisztában vagyok vele, hogy abba a jövőbe én nem férek bele, de addig is lehetek vele igaz? - Örülnék te neki, ha amikor majd híres leszel olyan hű rajongód lenne, mint én. - szélesedik ki a mosolyom. Na igen, ő pont az a típus, akit sokan kedvelnek, és hát pont e miatt van, hogy nem is értem néha, hogy mégis miért foglalkozik pont velem, de nem érdekel. Talán pont hogy néha neki is kell valaki, aki egy kicsit a földön tartja és hát tudjuk jól, hogy kettőnk közül én vagyok a racionálisabb típus, és jó eséllyel ez nem is fog soha változni. És talán majd idővel tényleg az lesz a vége, hogy nekem egyszerűen csak marad Dickens és kész, neki meg... nem is tudom, nagyobb rajongók, akik majd futnak utána. - Hát jó, akkor kitűntetettnek érzem magam, hogy emelgetsz, és nem... valami másik engem. - na jó a nevetés nem megy, talán ha a földön állnék, akkor menne, de itt a fán, esélytelen, a mosolyom se a legerőteljesebb, mert hát arra koncentrálok, ne még véletlenül se találjak leesni innen, most ez a legfontosabb és egyelőre nem vagyok én elég bátor, hogy csak úgy szemrebbenés nélkül bírjam a dolgot. Igenis elég görcsösen szorongatom azt az ágat, amibe épp kapaszkodom. Még jó, hogy nem vagyok egy körömcipős típus, mert akkor aztán nem tudott volna rávenni, hogy fára másszam. Na nem mintha most rávett volna, ez inkább... szimpla kényszerítés volt. - Héj, arról nem volt szó, hogy máskor is fára kell másznom, ez most egy egyedi eset. - oké egy cseppnyi riadalom kiül az arcomra, csak aztán váltja fel a mosoly. Nem akarok én beletanulni a fára mászásba, nem hiszem, hogy ez lenne a legfőbb hobbim. Nem fogok rákattanni a dologra, hogy akkor is ezt műveljem, amikor épp nem vele vagyok. Azért vagyok csak most idefent, mert ő szerette volna, mert mutatni akart valamit és mert felpakolt ide, mert magamtól elég kis eséllyel szántam volna rá magamat. Akkor már ott a pálca és mondjuk meg lehet próbálni valami lebegtetést, de ő valahogy mindig is jobban szeretett dolgokat így egyszerűbben megoldani, pedig itt van nekünk a mágia. - Hát persze, hogy lennék a párod! A bálra úgy értem. - kissé zavartan mosolyodom el azért, de igyekszem a dolgot a heves bólogatással leplezni. Nem megy, mert így meg talán túlzott lelkesedést mutatok, de... nem érdekel. - Nem hívott el más és nem is mentem volna mással. Azért... reméltem, hogy majd te hívsz el, vagy végső soron elhívhattalak volna én is tudom, de mindketten tudjuk, hogy a bátorság nem az erősségem Griffendél ide, vagy oda. - nem arról van szó, ha a családomat fenyegetné veszély, azokat akik fontosak nekem, akkor nem lennék gyáva, ez egyértelmű, csak hát ilyesmiben. Nem mertem volna elhívni a bálba, de reméltem, hogy ő majd elhív. - És akkor fel akarod vésni oda a nevem a tiéd mellé? - mert ezek szerint e miatt vagyunk itt, és... tetszik az ötlet. Itt együtt leszünk mindig, ha végül az utunk el is válik egymástól, mert ahogy mondta ez a fa már nagyon régóta itt áll.
- Nem csak szeretek, de mindig nyerek is. Ha nem kockáztatsz, akkor nem is nyersz. – én pedig nyerni akarok, áldozat nélkül nincs győzelem, ahogyan kockázat nélkül sincsen, márpedig én nagy dolgokra vágyom, szeretnék különb lenni, mint az átlag, szeretnék fontos és nagy dolgokat tenni, amik mások érdekeit szolgálják, nem véletlen, hogy aurornak készülök. Már ez az álmom mióta az eszemet tudom. Védeni az embereket, és elkapni azokat a gazfickókat, akik ezt megakadályozzák. Mindig is nagy dolgokat akartam, szeretem a veszélyt, mert igaz az, hogy minél közelebb vagy a halálhoz, annál inkább érzed, hogy élsz, én pedig imádom ezt. És sokáig akarom még érezni. - Igaz, bocsánat, már el is felejtettem, hogy rólad beszélünk! – kérek elnézést színpadiasan, de persze aztán a végére csak elmosolyodok. Na igen, gondolom az ilyen nagy embereket annyira azért nem érdekli, hogy eggyel több, vagy kevesebb rajongójuk van, Sandrin pedig odavan ezért a fickóért, legalábbis a könyveiért, mert ha engem kérdeztek, akkor szerintem a fickó elégé… nos rosszul nézett ki, de ez a legtöbb íróra igaz, nem? Nem véletlen, hogy mindegyiknek valami plátói szerelme volt, akit soha nem kaptak meg, sajnos ebben a világban számít nagyon is az, hogy mennyire nézel ki jól, nem szép dolog, de ez van. - Bár? Inkább örülj neki, hogy itt emelgetlek, mást nem szoktam. – vigyorgok fel rá, mikor már fent van a fán, és biztonságosan megkapaszkodott. Nem venném a szívemre, ha leesne, úgyhogy várok még egy kicsit azzal, hogy felmenjek, de ügyes lány ő, még ha nem is akarja elhinni magáról, szóval könnyedén megoldja, hogy biztos fogást találjon. – Mázli? Ez a sors. – mosolygok rá. Na igen, tudom, hogy sokan nem hisznek benne, de én akkor is hiszem, hogy létezik a sors, hogy nem csak úgy azt teszem, amit akarok, hanem tényleg van értelme és célja, valami… nagyobb, mint én. Több akarok lenni. - Tudom, de ügyesebb vagy, mint hinnéd, lemerem fogadni, hogy könnyen beletanulsz majd. – nem vagyunk egyformák, és ez nem is baj,sőt, nagyon is jó. Én szeretem a veszélyt, szeretnék nagy dolgokat elérni az életben, ő pedig… családot akar, normális életet. Ez jó, ezt én is akarom, de … többet is szeretnék. Nem híres akarok lenni, csak tenni az emberekért, bizonyítani magamnak és azoknak, akik kételkedtek bennem, hogy igenis sikerült ez, hogy többé váltam, mint ők. És elfogom ezt érni, mert mindig elérem, nem adom fel soha, ha valamit a fejembe veszek, akkor azt végig is csinálom kerüljön bármibe is. – Tudom, és … éppen ezért kértem, hogy gyere. Szeretném, ha a párom lennél a bálra. – nem kell nekem vagányabb csaj, nem is igazán jön be az, nekem sokkal inkább tetszik amilyen Sandrin. Nem hiszem, hogy egyszerű és átlagos, nagyon is több, mint mindenki más, nekem több, és ez számít, igaz? Én kedvelem, tetszik is nekem, és nagyon szeretném, ha velem jönne el. – Vagy ha már elígérkeztél, akkor szeretném, ha találkoznánk ott. – igazából mindegy mit akar, mert így is úgy is elfogom őt rabolni ott hosszú percekre, ha akarja, ha nem, bár azért remélem, hogy annyira nem lenne ellenére a dolog, nem vagyok én olyan borzasztó.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
- És mindketten tudjuk, hogy szeretsz kockáztatni és nyerni is igaz? - mosolyodom el. Persze ismerem én őt már ennyire, a nagy álmait, a nagy vágyait. Eleget hallgattam már őket, néha még engem is elragadtak, annak ellenére, hogy én nem vagyok ilyen. Nincsenek nagy vágyaim, nem akarok olyan nagy dolgokat elérni, talán ezért nem is szokásom fára mászni. Jó persze nem sok összefüggés van, nem minden fára mászó akar nagy tetteket véghez vinni és nem is mindenki mászik fára, aki nagy tettekre született. De ő... annyira akarja, hogy biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog neki majd. Tényleg olyan, aki nem adja fel csak úgy álmait, aki ha akar valamit, akkor az úgy lesz, szóval igen... nagy tettekre született. - Szerencsétlen fickó? Épp hogy szerencsés, lenne egy rajongója, akit képtelenség lenne levakarni magáról, ez nem szerencsétlenség. - színlelt felháborodással csattanok fel, de aztán egy pillanat múlva már ott is a mosoly az arcomon. Nem tudom én hitelesen eljátszani azt, hogy mérges vagyok rá, nem menne, jó eséllyel akkor sem, ha akarnám, de igazából nem is akarom. Tény, hogy Dickesnek rossz lenne, ha folyton zaklatnám, de talán egy élő személyt nem is mernék, maximum mondjuk levelek formájában. - Bár látnék! - ezt már csak akkor rebegem el, amikor már ott tartok, hogy kapaszkodnom kell, mert ő kérdés nélkül emel fel, hogy még csak esélyem se legyen ellenkezni, pedig tuti, hogy megtenném, ha lenne időm felocsúdni. Nem vagyok én olyan kalandvágyó, mint ő és fogalmam sincs, hogy mit akar nekem mutatni pont a fa tetején, vagy közepén, vagy akárhova is kerülünk végül majd. Sikerül persze megoldanom a dolgot, bár nem mondom, hogy nem tartok még mindig kissé a magasságtól, de hát... túl fogom élni ezt is valahogy, és azért csak kíváncsi vagyok, hogy mit is akar pontosan. - Nem nincs, úgyhogy mázlid van. - voltunk már mi magasan és ez még csak nem is olyan durva. Nem fogok leszédülni, véletlenül sem, csak hát magamtól sose jutna eszembe az, hogy fára másszak, az nem az én világom. - Jól van na, én... nem ehhez szoktam. - próbálkozom nem úgy szorítani a fa ágát, mintha az életem múlna rajta, de hát valahol azért csak így van. Valahol az életem múlik rajta, mert innen leesni nem lenne valami nagy élmény. Valamennyit próbálok lazítani a fogáson, hogy ne legyek már annyira rémesen betoji, mint aminek egyelőre látszom, főleg hogy még feljebb kell jutni és ebben nagyon is segít most, hogy nyújtja a kezét. Egyedül tuti, hogy nem menne. Azon viszont nagyon is meglepődöm, amit aztán mutat. A nevek a fán, és már ott van az E, amit... - Ezt te vésted ide? De tudod ide... gondolom párok vésik fel a nevüket nem? - mármint mi nem vagyunk azok. Barátok vagyunk, nagyon jó barátok és tény, hogy tetszik nekem Ethan, de neki olyan nagy álmai vannak, és hiába, hogy remek dolog hallgatni őket, de... mégis csak mások vagyunk. Nem sokára itt a karácsonyi bál és oda sem hívott el. Nem arról van szó, hogy vártam - de erről van szó -, mert miért ne hívhatna el valami vagány lányt, aki sokkal bevállalósabb, csak hát akkor már inkább olyannal kéne felvésnie ide a nevét, aki tényleg illik is hozzá.
- De nem félek a magasban, és soha nem nyerhetek, ha nem kockáztatok, igaz? – nézek le rá mosolyogva, ahogyan ágról-ágra mászok. Mindig is jó volt a mozgásom, erős vagyok és gyors, szóval nem nagy nehézség megmásznom egy fát, és köszönhetően annak, hogy még csak a magasban sem félek… nos, mondhatni született famászó vagyok, de nem azért másztam fel, mert olyan jó kedvem van, hogy hirtelen fára akartam mászni, dolgom van itt, olyan dolgom, amit szeretnék, ha ő is látná, így hát már most elhatároztam, hogy lemászok hozz és felhozom őt, de előbb el kéne oda jutni, éppen ezért mászom az ágakat. – Ebben egyetértünk, szerencsétlen fickó ez a Dickens, ha még életben lenne… nyugta nem lenne tőled. – vigyorgok le rá a fáról. Na igen, szeretek olvasni, nem arról van szó, de én inkább… nem is tudom, élni akarom az életem, nem pedig könyveket olvasni róla, éppen ezért keveset olvasok és sokat vagyok Sandrin-nal, minden bizonnyal ő is sejti, hogy nem csak azért megyek el ezekre az estekre, mert oda vagyok Dickensért. Nem, messziről sem, és tudom, hogy sokan hülyeségnek tartják, de nem az, mindenki tegye azt, amit szeret, én szeretek olvasni ,de még inkább szeretek Sandrin-nal lenni, szóval ne mondja nekem senki, hogy ez hülyeség. - Látsz itt még egyet magadból? – nézek körül vigyorogva gyorsan, de nem késlekedve, nehogy a végén még meggondolja magát, bár igazából átgondolni sem hagyom a dolgot, máris emelem őt a derekánál fogva, és csak akkor engedem el, mikor már biztos fogást talált a fán és fel is húzta magát, előbb nem, nem szeretném ha leesne és bármi baja esne, azt nem bocsátanám meg magamnak egy könnyen. Nem vagyok én rosszakaró, még az ellenségemet se hagynám egy ilyen magas fáról leesni, bár ellenségeim se nagyon vannak, ha meg mégis, nem foglalkozom velük, úgy a legjobb nekik és nekem is. – Na látod, ez nem fordult meg a fejemben, de nincs, igaz? – mosolygok fel rá, miközben már rutinosan kapaszkodok fel a fa törzsére, hogy onnan felmásszak hozzá. Emlékszem én azért arra, hogy a Csillagvizsgáló toronyban sem volt gondja azzal, hogy magason vagyunk, így hát… na jó, nem szépítem a dolgot, nem gondolkodtam ezen el, ha tériszonya lett volna, akkor azt hiszem kaphattam volna el, de minek ezen gondolkodni? Hiszen jól van, itt van velem fent, és vigyázok rá, nem fog leesni. – Nem kell ennyire görcsösen, vigyázok rád, oké? Nem fogsz leesni! – mosolygok rá, ahogyan tovább mászok fel egy-két métert, és segítek neki is, hogy könnyebben jusson fel. – Mindjárt meglátod… - mosolygok rá, és mikor már fent van mellettem, a fa törzsének vastagabbik elágazására mutatok, ahová már egy E betű oda van vésve, vagy karcolva, mindegy hogy mondjuk. - Azt hallottam, hogy ez az egyik legrégebbi fa itt, találtam is néhány nevet, vagy neveket, nézd! – egy kicsit feljebb mutatok, és ott is ugyanúgy ott vannak a nevek, gondolom kitalálja, hogy ezek nem testvérpárok nevei. – Szóval… ez a fa még sokáig fog itt állni, valószínűleg még évszázadokig. Arra gondoltam, hogy… esetleg… mi is élhetnénk évszázadokig még általa.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
Valahol persze érthető, hogy Emma talán féltékeny erre az egészre, hogy nem vele töltöm az időm nagy részét, amikor gondolom azt szeretné igazán, de egyszerűen csak szeretek Ethannel lenni és azért ő mégis csak más, mint egy barátnő. Nem is tudom, valahogy más dolgokat tudok vele megbeszélni és sokkal többet nevetek a társaságában. Na persze erre is megkaptam már, hogy csak, mert tetszik nekem. Igen lehetséges, de attól még azzal is tisztában vagyok, hogy ez az egész azért... zűrös lenne, főleg mert ő annyi mindenben más, mint én. Valahogy sokkal kalandvágyóbb, és én szeretem hallgatni a sztorijait, szeretem hallgatni, ahogy az álmairól beszél, de attól még én nem erre vágyom, vagyis... nem hiszem hogy nekem menne. Én azért nem vagyok ennyire kalandozó típus, nem voltam soha és szerintem nem is nagyon leszek, de attól még tölthetek vele sok időt nem? Az viszont mégis meglep, hogy a fa ágai között találom meg és nagyon nem szeretném, hogy leessen nekem onnan, és persze nem csak az olvasás miatt, ezt csak azért mondom,hogy ne az látszódjon rajtam, hogy mennyire aggódom érte. Tudom, hogy nem kéne mindent ennyire komolyan vennem, mert hát ő ezekben jó, fára mászás, vagy lécső korláton lecsúszás, akármi. Én valahogy nem vagyok az a kockáztató típus, gyerekkoromba se nagyon másztam fára, valahogy nem is volt rá igényem. - Tudom, de... azért akkor is elég magasan vagy. - halvány mosoly, miközben még mindig felfelé figyelek és a végén még komolyan megfájdul a nyakam, ha nem mászik le onnan minél előbb, de azért lerángatni sem fogom, mert pont akkor esne le. - Azért ezt nehéz elhinnem, sosem leszel olyan fanatikus Dickens rajongó, mint én. - nem tudom eltüntetni a mosolyomat, hiszen valahol mélyen talán tényleg érzem én azt, hogy miattam jön, nem azért, mert annyira imádja a könyveket. Persze gondolom tényleg szeret olvasni, de szerintem ő sokkal jobban szereti a dolgokat inkább megélni, mint csak olvasgatni róluk, nekem viszont ez utóbbi is elég, képzeletben megélni és nem a valóságban. Közben pedig már érkezik is le, olyan lendülettel, amire én komolyan csak pislogok. Hát igen, tényleg elég profin űzi a fára mászást, szó se róla, vagy épp a fáról lemászást, teljesen mindegy, de mégis akkor nyugszom meg, amikor végre lent van. - Mi? Hogy... én? - a taktikája viszont jó, meglepődöm annyira, hogy ne legyen időm erősebben visszakozni, és sikerül végül megemelnie a derekamnál, én pedig elkapom azt a részt, amit mutat, hogy aztán felhúzzam szépen magamat, és... - Mi lett volna, ha tériszonyom van? - oké, nincs, de ezt nem biztos, hogy tudhatta nem? Jó, tény, hogy voltuk már a csillagvizsgáló toronyban is és ott is gond nélkül lenéztem a mélybe, de azért... mégse tudhatta, hogy hogyan vagyok a fákkal. Azért szó se róla én jóval görcsösebben kapaszkodom, mint ő, ami talán érthető, nem vagyok gyakorlott fára mászó. - Mit szeretnél mutatni pont itt fent? - talált valami szép levelet és nem akarta leszedni, vagy mi? Komolyan tippem sincs. A kilátás nem hiszem, hogy innen jobb lenne, mint mondjuk a Kilátóból, annyira azért nem nagy a fa.
Világ életemben több akartam lenni, mint ami vagyok. Aminek születtem. A szüleim dilisek, két őrült, akik azon kísérletezgetnek, hogy mikor sikerül majd magukat felrobbantani, és tőlem mit várnak? Hogy partner legyek, hogy én is álljak be dilisnek és kotyvasszak mindenféle teljesen felesleges löttyöt. Én nem ezt akarom, de persze nekik ez nem számít, úgy fogják fel, mintha miattuk tenném ezt, ami mondjuk részben igaz is. Ők… nem fontosak. Mármint persze, a szüleim meg minden, de nem tettek semmi olyat a világért, ami fontos lenne, én viszont tenni akarok, és éppen ezért már elég régen eldöntöttem, hogy mi leszek. Auror, segíteni fogok az embereken és elkapom azokat, akik azt hiszik, hogy bármit megtehetnek. Persze, veszélyes, és ezt a szüleim nem szeretik, de ők tényleg nem szólhatnak emiatt, mikor nap, mint nap meg van az esélye annak, hogy a levegőbe röpítik magukat. Nem igazán beszéltem nekik Sandrin-ról. Nem mintha nem lenne jó a kapcsolatom velük, de… annyira azért mégsem jó, hogy beszámoljak nekik minden egyes percéről az életemnek. Ráadásul ők ezt nem érthetik meg. Minden tudományosan néznek, ha azt mondom, hogy tetszik valaki, akkor addig kérdezgetnek a miértekről, hogy a végén már a fejemet fogva menekülök el. Mintha kéne, hogy legyen oka annak, hogy tetszik nekem valaki. Sandrin kedves, lehet vele beszélgetni, nem olyan, mint a többség, az ő esze vág, mint a borotva és … hát igen, meglehetősen szép is, úgyhogy azt hiszem nem bűn az, ha azt mondom, hogy megtetszett nekem. Nem is hallom először azt, hogy a nevemen szólít, kissé elvagyok varázsolva, sok mindenen gondolkodtam az elmúlt időben, vagyis hát azóta, mióta felmásztam ide és valahogy közben elvesztem ezek között a gondolatok között. Nem magamra, és nem is a szüleimre gondoltam, inkább arra a sok mindenre, ami előttem van, de nem a távoli jövő, sokkal inkább a kar nyújtásnyira lévő jövő. – Nyugi, nem lesz semmi baj, nem ma kezdtem! – mosolygok le rá. Na igen, azért fára mászásban már elég gyakorlott vagyok, szóval leesni biztosan nem fogok, amúgy is, van egy fajta… nem is tudom érzékem. Jó az állóképességem és az egyensúly érzékem is, és nem félek a magasban, elég könnyedén is mozgok, szóval nem igazán jelent nehézséget az, hogy ne essek le egy fáról. – Azt hiszem az ma lesz, éppen ideje volt már, Dickens elvonásom van. – ami azt illeti… szeretek olvasni, de nem emiatt megyek el ezekre az estekre, sokkal inkább Sandrin miatt, így is többet lehetek a közelében, az pedig nekem nagyon is jó, Dickens már csak másodlagos dolog. – Várj csak, mutatni szeretnék valamit! – keresek egy vastagabb ágat ,ami elbír engem és megragadom erősen a két kezemmel, aztán lelógatom magamat és könnyedén érkezem is a földre, már vagy ezerszer csináltam. – Segítek felmászni, rendben? – tudom, hogy nem éppen lesz ínyére a dolog, de vigyázok ott rá fent a magasban, nem fogunk leesni. – Kapaszkodj meg ott a fatörzsében, rendben? – nem is igazán várom meg a válaszát, a végén még visszahátrálna itt nekem, úgyhogy a derekánál fogva már is felemelem őt, hogy könnyebben eltudja érni a kiszögelést, és onnan már pofonegyszerű felhúznia magát a törzs V szerű elágazásába. Ha ő már fent van, akkor mászom csak én is fel utána, az első azért az, hogy ő biztonságosan meglegyen ott fent.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
Nem rég lett vége a nyári szünetnek... na jó, ez így nem teljesen igaz. Nekem úgy tűnik, mintha nem rég lett volna, pedig már lassan az utolsó leveleket is ledobja magáról a Fúriafűz, már elég hűvös van, kell a kabát és talán jövő héten az első hó is leeshet. Mégis csak lassan rendesen benne vagyunk már a novemberben. Én pedig mostanában... nem is tudom, nem tudok annyit gondolni a tanulásra, mint kéne. Nem is tudom, hogy van ez, de folyton csak rajta jár az eszem. Emma szerint ez jelent valamit, szerinte már rég nem barátok vagyunk, mert többet vagyok Ethannal, mint vele és ez azért elég sokat jelent, de hát... Én nem is tudom. Tény, hogy imádok vele lenni, és azok után, hogy nyáron szinte hetente váltottunk levelet, úgy érzem, hogy jobban ismer, mint bárki más, és én is őt. De talán pont ez az, ami egy kicsit el is riaszt tőle. Nagy álmai vannak, nagy vágyai, amiket én nem is tudom, hogy képes lennék-e kezelni. Talán... talán nem. Neki talán olyan valaki kell, aki hasonló életre vágyik, mint ő, de én valahogy soha sem akartam nagy dolgokat elérni az életben, valahogy nincs meg bennem ez a késztetés. Lehet, hogy tényleg inkább csak arra vagyok jó, hogy a barátja legyek. Talán majd.. az sok mindent eldönt, hogy elhív-e a bálra. Vajon elhív? Már ezen agyalok napok óta és most is ezen jár az eszem, amikor a tölgy felé haladok. A nyár óta rengeteg időt töltöttünk már itt, és azt üzente, hogy menjek, mert mutatni akar valamit. Valami nagyon fontosat. Én pedig... jöttem, hát persze. Emma szerint nem kéne állandóan ugranom, ha csak szól, de engem ez tényleg nem zavar, és remélem, hogy a barátnőm nem szimplán csak féltékeny, vagy ilyesmi. - Ethan! - oké, tényleg sehol sem látom, pedig ő soha nem szokott késni, soha nem volt még rá példa. Jellemzően pontos, vagy legalábbis esetemben mindig az. Kicsit feljebb tolom a szemüveget az orromon, amikor meghallom a reccsenést fentről. Enyhén szólva is megáll a szívverésem is egy pillanatra, amikor felnézek és azt látom, hogy ott ügyeskedik az ágak között. - Jesszus! Le ne ess nekem! A végén még töltheted az éjszakát a Gyengélkedőn, pedig úgy volt, hogy ma tartjuk a Dickens estet a klubhelyiségben éjfél után. Vagy... nem mára beszéltük meg? - már nem is emlékszem és igazából azt sem tudom néha, hogy azért szeret velem olvasni, mert tényleg olvasni szeret, vagy... Hát nem tudom, volt már rá példa, hogy egyszerűen azon kaptam magam, hogy úgy éreztem a könyv helyett inkább engem néz. És állítólag csak lassabban olvas nálam, de mindig sokkal kisebb tempóban halad. Most viszont akkor is aggódom, mert nem értem, hogy miért mászott fel a fára... a fánkra, így is mondhatjuk, mert nem ritkán járunk ki ide együtt. Bár a hűvös miatt már valamivel ritkábbra váltottak ezek a találkozások, de egy jó meleg kabát elég, hogy ne szakítsuk meg ezt a jól bevált hagyományt igaz?
- Talán. – csóválom meg a fejem szomorúan. A legjobb az emberek megölésében lehettem, ahogy eddig hallottam és ennek nem örülök, nagyon nem, mégis ki akarja megtudni azt, hogy gyilkos? Én… nem tudom elhinni, hogy megöltem másokat, és éppen ezért muszáj lesz majd meglátogatnom ezt a volt munkatársat, akiről Sandrin mesélt nekem, mert ha valakinek, akkor neki tudnia kell azt, hogy mégis mivel foglalkoztam, főleg akkor ha még velem együtt is dolgozott és személyesen mondta el Sandrinnak, hogy meghaltam. Nem haltam meg, nem tudom miért hiszi ezt mindenki, de élek és… és tudni akarom mit tettem. Sandrin-nal, és másokkal. - És ha mégis? Ha… igaz, amit mondtam? – akkor is így gondol majd rám? Mint jó emberre? Mert én nem tudok magamra így gondolni. Egy gyilkos nem jó ember, hiába öl valami olyanért , ami fontos. Azt mondta az a férfi a kórházban, hogy olyan dolgokat tettem, amiket mások nem tettek volna meg. Úgy tűnik én voltam az, aki vállalta, hogy bemocskolja a kezét, de tudnom kellett már akkoriban is azt, hogy nincs visszaút. Ha egyszer megölsz valakit az… maradandó, más ember leszel. Én pedig akárhányszor is öltem, újra és újra meghaltam legbelül. Kitudja, talán a végén már egy roncs voltam. Egy megtört senki. - Oh, értem. Szegények. – eddig ez az egyetlen dolog, amit mondtak nekem a szüleimről, úgyhogy ezt fogom igazként kezelni. Ezek szerint még árva is vagyok, a tökéletes katona arra a célra, amire szántak, igaz? Nem voltak szeretteim, csak Sandrin, de őt is valamiért otthagytam, és nem értem miért. Nem szabadott volna, ilyet nem tesz egy férfi. - Nem akarhattam gyilkos lenni. – rázom meg a fejemet és inkább magamat bizonygatom ezzel. Én… én nem lehettem gyilkos, vagyis nem akarhattam, hogy ez legyek. Ha nagy dolgokat akartam tenni, akkor éppen ellenkezőleg kellett volna cselekednem. Másokat megmenteni, nem pedig végezni velük, de ezt nem érthettem meg, amíg nem emlékszem, vagy nem mondták el nekem azt, hogy mégis mit tettem és miért. Tudni akarom, hogy ki voltam, tudni akarom miért döntöttem úgy, hogy magam mögött hagyok mindent és az leszek, ami… ami nem akarok. Miért döntöttem úgy, hogy én mocskolom be a kezem mások helyett? – Vissza megölni másokat? – nem hinném, hogy ezt tenném, ha sikerülne visszanyernem az emlékeimet. Viszont nem akarom azt mondani neki, hogy ne így gondolkodjon mert tisztában vagyok azzal, hogy nem várhatom ezt el tőle. Kilenc év, valószínűleg elmúlt az, amit érzett irántam, hiszen kilenc év hosszú idő a másik nélkül. – Nem is tudom, csak… kíváncsi voltam. Lehet, hogy nem emlékszem csak az arcodra, de szerintem jobbat érdemeltél volna nálam. – sokkal jobbat, valaki olyat, aki kitart mellette, nem pedig egy olyat, mint én, aki elment csak azért, mert… nem is tudom miért mentem el, de akármi volt az oka, nem érte meg. A szavai hallatára bólintok egyet és kicsit kinyújtom a nyakamat, hogy láthassam azt, amit látnom kell. Közben azért remélem mesél nekem róla, mert valószínűleg hiába nézem az évekkel ezelőtti művemet, nem fog minden hirtelen eszembe jutni. Két betű, nem nehéz kitalálni melyik kettő van a fába vésve. Szomorú, hogy… mégis elmentem.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
- Persze, értem, talán eleve ebben voltál jó, hogy meglásd az összefüggéseket ott, ahol más nem látja. - tippelek csak én is, nem tudom, hogy pontosan mit csinált, tehát azt sem tudhatom, hogy miket tanult, vagy mikben volt jó, de ha azt nézem, amit mondott, hogy... embereket ölt, akkor minden bizonnyal elég jó volt abban, hogy felismerje az összefüggéseket, és meglássa, hogy ki az aki hazudik neki. - Dehogy nem Ethan. Ismertelek, nem lettél rossz ember... nem hiszem. - rázom meg a fejemet. Tudom én, hogy elment, tudom, hogy mi lett a vége, de attól még nem hiszem, hogy annyira megváltozott volna, hogy rossz emberré váljon. Fontos volt neki az, hogy nagy tetteket hajtson végre és lehet hogy ezekhez a nagy tettekhez olyasmit is tennie kellett, amit a legtöbben nem tennének meg. Ez sajnos... előfordul, de nem kellene hibáztatnia magát miatta, mert... mert nem tudjuk, hogy pontosan mi is történt, addig kár következtetéseket levonni. - A szüleid kutatók voltak mindketten, bár nem sokat tudok róluk, de meghaltak, egy rosszul sikerült varázslat miatt, amikor ötödikesek voltunk. - nem nagyon tudok többet a családjáról, nem rémlik, hogy mesélt volna testvérről, vagy nagyszülőkről, de attól hogy én nem tudok róluk még lehettek. A szüleiről ennyit tudok, de ha megtudjuk, hogy mi is történt vele, akkor lehet hogy a múltjáról is többet megtudunk, akár olyasmit, amit én nem tudtam. Nem arról van szó, hogy nem bízom benne, hogy azt hinném, hogy hazudott, de... ki tudja. - Én tényleg nem tudom, de valami miatt ezt tetted, ha ezt mondták, de nem tudhatjuk. Majd... megpróbálunk rájönni valahogy. - valami miatt ezt tette, valami miatt ezzel foglakozott és nem tudjuk, hogy miért, de teljesen felesleges megpróbálni kitalálni, vagy eldönteni, hogy akkor már eleve rossz ember volt. Valami oka lehetett ennek, és igenis fontosabb ok lehetett ez nálam, és ezért nem jött vissza. Nem hiszem, hogy azért nem tette, mert nem volt rá lehetősége kilenc évig, ez... elég hosszú idő. - Miattam, mert rám emlékszel, de... megértheted, nem tudhatom, hogy ha rájössz, hogy ki vagy, nem mész-e vissza. - nem akarok újra kötődni hozzá, csak azért, mert testközelből érzem, mert itt van, mert az rám nézve kockázatos. Itt van Sam, egyszerűen nem tehetem meg azt, hogy akár csak egy kis esélyt is adok arra, hogy... fájdalmat szenvedjek el megint, mert előtte nem mutathatom. Tudom, hogy még a mai napig is reménykedik, hogy egyszer majd találkozik az apjával és ő végképp nem szenvedheti meg ezt az egészet. Gyorsan szaladok el, amíg megkérem a kollégát, hogy nézzen rá a lányomra, amíg ez az egész... zajlik. Persze tudom, hogy nem fog azonnal minden megoldódni, idő kérdése majd, de... meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Meglepetten pillantok fel rá a kérdés hallatán, és őszintén fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. - Itt dolgozom egy ilyen neves intézményben, lelkes diákokat tanítok a gyógyításra... miért ne alakult volna jól? - kerülöm inkább csak a tényleges választ. Nem vagyok férjnél, nincs igazából magánéletem sem. Voltak röpke próbálkozások, de nem működtek. Valahogy nem. Ott volt nekem Sam és a munka, egyszerűen nem volt igényem rá, hogy valami fickót fogadjak be az életembe és kavarjon meg mindent. Nem kell sokat mennünk, hamarosan már egy elég méretes tölgy mellett állunk meg. Nem messze az erdő határától, de ez mégis külön áll minden mástól. Ez a fa... különleges. Megkerülöm, és felpillantok. - Ott... fent, a törzsén. Innen nehezen látszik, de te vésted bele még évekkel ezelőtt...
- De ez nem olyan volt. Mintha… nem is tudom, valami hatodik érzék lenne, érted? – talán ez is belém lett nevelve ott, ahol vagyok, vagy csak a tapasztalat, hiszen kilenc évet töltöttem el távol azoktól, akiket ezek szerint szerettem, és hát így… nem igazán tudom a dolgokat helyre tenni. Nehéz azzal szembesülni, hogy rossz ember vagy. - Úgy tűnik mégsem. – viszonzom a mosolyát, bár az enyém inkább fájdalmas, mint őszinte. Gyáván döntöttem akkor, mikor elmentem, hiába nem emlékszem rá. Egy férfinek a szerettei mellett a helye, nem pedig valahol távol, hogy embereket öljön, csak mert többet akar. A Teszlek Süveg úgy tűnik esetemben tévedett. - Esetleg… volt családom? Szülők, vagy rokonok… bármi? – nem tudom, nem meséltek róla, de nem hinném, hogy lettek volna, végül is ha vannak, akkor mondta volna, nem? Vagy rosszul gondolom? Mindegy, oda aligha lenne értelme elmenni, hiszen ők sem ismerhették azt, aki voltam az iskola után, és Sandrin eltudja nekem mondani ki voltam amíg el nem mentem. – Áh, értem. –bólintok egyet. Szóval a sejtésem beigazolódott. Nem éppen ezekre számítottam. Azt hittem, hogy alig vár itt valami, hogy nem is tudom… kevésbé kapok rossz híreket, de ezek szerint minden igaz, és én… nem voltam, és vagyok valami jó ember. - Amit szerettem volna? Embereket akartam ölni? Komolyan, ez volt az életcélom? – nem, ezt nem fogom elhinni akkor sem, amíg valaki, aki ott nem volt, az arcomba nem mondja. Nem létezik, hogy önszántamból elmenjek embereket ölni. Ez… ilyen nincs, ez… ez nem lehet. Nem létezik, hogy ilyen akartam lenni. – Én nem tudom mi változott. És… lényegében miattad vagyok itt. – hozzájöttem, mert emlékszem rá, és mert bíztam benne, hogy ismert engem és eltudja mondani ki vagyok, mit tettem és miért. De ezek szerint nem tudja miért lettem, az aki. Csak az derült ki, hogy itt hagytam őt, mert… gyilkos akartam lenni. - Rendben, értem, és… jogos. – bólintok egyet a szavaira. Kilenc év hosszú idő, és minden bizonnyal bárki így tett volna a helyébe. Nem is arról van szó, hogy elítélném emiatt, hiszen még csak azt sem tudom, hogy mi történt. Én csak… aki eddig ismert, nem kedvelt, és úgy látszik ennek megvan az oka. - Persze. – bólintok mosolyogva, mielőtt még elszelelne az Üvegházak felé tartó alakhoz. Nem gyártok elméleteket, ezeregy oka lehet annak, hogy beszélgetnek. Gondolom őt itt valamiféle tanár, és ha éppen velem foglalkozik, akkor nem tud órát tartani, de az is lehet, hogy csak jóban vannak és odaköszön, vagy valami más fontos ügy is lehet itt a háttérben,amihez semmi közöm. – Rendben, ez egy… jó ötlet. – jobb, mint ami eddig volt, szóval követem őt, hiszen nem tudom merre kéne menni, nem ismerős egyetlen hely sem ezen a helyen, ami azért elszomorító. Ennyit ér egy élet, ilyen könnyű megfosztani az embert mindentől, ami fontos neki. – Na és… a te életed jobban alakult, mint az enyém? – teszem fel a kérdést séta közben. Arra gondolok, hogy lett-e férje, vagy gyereke, sikerült-e megvalósítania az álmait, mert nekem látszólag nem igazán, vagy ha mégis, akkor beteg és bolond egy ember lehettem.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
- Megérzések... a megérzések néha egyenlőek a félelmeinkkel és attól még egyáltalán nem biztos, hogy úgy is van. - én is féltem tőle, hogy nem jön vissza... bár nálam mondjuk ez bejött, szóval ez mindenképpen rossz példa. Viszont Sam miatt is aggódom rengeteget, hogy baja lesz a kastélyban, vagy az udvaron, vagy akárhol és az első hetekben komolyan folyton úgy éreztem órák alatt, hogy mire kész vagyok addigra kiderül, hogy valami komoly baja lett, de végül sosem lett igazam. A félelmem beszélt csak a fejemben és nem a megérzés, hiába hittem azt, hogy valami anyai ösztön, amiről szó van. Volt olyan, hogy majdnem ott hagytam a felénél az órámat, mert bevillant valami, hogy talán leesett a lépcsőn, vagy valamelyik szellem bevezette az erdőbe, a fene tudja. Egy szülő a legrosszabb rémképeket képes elképzelni a gyereke bajba kerüléséről, én sem voltam ezzel másképp. - Igen, mindketten Griffendélesek voltunk, bár esetedben azért egy jóval indokoltabb volt. - mosolyodom el. Hiszen azért lássuk be ő mégis csak hősiesebb, bátrabb típus, mint én, bár azzal, hogy nagy dolgokat akart véghez vinni akár még Mardekáros is lehetett volna, de oda más szempontból nagyon nem illett, azt azért lássuk be. Én meg... talán jobban passzoltam volna egy csendes Hollóhátasnak, néha nem is tudom, hogy kerültem a Griffendélbe. Nem vagyok hőslelkű és még csak nagyra törő sem. Valahogy mindig is az egyszerűség híve volt, pont ezért nem működtünk volna együtt igaz? Hiszen Ethan ennél sokkal többre vágyott. - Köszönöm, de tudod tényleg sok idő telt el. - fáj igen, sokáig, de nem nagyon volt időm e miatt bánkódnom, miután kiderült, hogy Sam érkezik nem sokára. Nem teheted meg, hogy magad miatt bánkódsz, amikor már ott van neked valaki, aki mindennél fontosabb lesz. Végül is, ha azt nézem, akkor kaptam egy darabot belőle úgy is, hogy elment. - Nem is tudom. Általában elérted, amit akartál, és... ha akartál visszajöttél volna. - én ezzel így voltam. Végképp nem akartam olyan hitben ringatni magamat, hogy talán akar, de nem teheti, attól csak még rosszabb lett volna az egész. Így se volt egyszerű reménykedni jó ideig, hogy talán meggondolja magát, de nem történt meg... ez van igaz? Az élet nem mindig oszt jó lapokat, sőt, túl gyakran nem oszt azt. - Az is lehetett az oka, hogy nem akartál, hogy megtaláltad, amit szerettél volna, hogy jót tehetsz. Én... - túl sokat vár tőlem úgy érzem. Betoppan itt hirtelen, amikor azt hittem, hogy meghalt miután végre elfogadtam, hogy nem voltam elég fontos neki, hogy visszajöjjön és most itt van és kezelnem kéne a helyzetet. - Legszívesebben megölelnélek, hogy megint itt vagy, de nem lehet, mert annyi minden változott és még csak nem is tudod, hogy... miért vagy itt. - azért jött, mert nem emlékszik, azért jött, mert segítséget vár tőlem, én pedig ezt meg fogom adni neki, de nem akarom kockáztatni közben, hogy ha rájön, hogy kicsoda valójában, akkor... akkor megint ugyanez lesz a vége, elmegy és kész, én pedig itt maradok megint összetörve. Nekem így könnyebb, úgy kezelni, mint bárki mást. - Több, mint kilenc év telt el Ethan. Szerinted mi mást tehettem volna? Emésszem magam éveken keresztül? Várjak... hiába? - megemelem finoman a vállamat, csak aztán ejtem vissza. Ez nem lett volna jó, se nekem, se azoknak, akik körülöttem vannak. És ott volt nekem Sam, ott volt nekem egy kis apróság, akire figyelnem kellett és aki elterelte a gondolataimat. No meg a nagyi, mert hát tizennyolc évesen enyhén szólva is nehezen kezeltem az egészet, de ő segített átvészelni és végül azt hiszem jó anya lettem, pedig őszintén szólva nem gondoltam az elején, hogy menni fog. - Igazából ráérek, csak... - körbepillantok és sikerül kiszúrnom az épp az Üvegházak felől a kastély felé igyekvő Bimba professzort. - Egy pillanat. - pillantok rá, aztán gyors léptekkel el is tűnök mellőle, hogy lebeszéljem ezt. Hogy legyen, aki ránéz Samre, mert nekem most van egy kis dolgom, és őt nem hagyhatom csak úgy egyedül. Pár perc csupán, aztán vissza is térek mellé. - Talán megnézhetnénk itt a birtokon is azokat a helyeket, amikhez emlékek kötnek, fontos emlékek... Ha megjegyezted az arcomat, akkor talán... Gyere! - intek neki, hogy most már célirányosan haladjunk tovább. Nem biztos, hogy ez beválik, de attól még meg lehet próbálni igaz? Első lépésben, aztán majd kiderül meddig jutunk.
- Nem is tudom, vannak… megérzéseim. Tudok olyan dolgokat, amiket nem kéne. Úgy éreztem, hogy igazat mondtak arról, amit tettem, csak arról nem, amit velem akartak tenni. – talán emiatt a felejtés miatt lettem felesleges elem a terveikben, és ezért akartak megölni. A menekülésem közben előjött néhány dolog. Úgy futottam le hosszú kilométereket, hogy meg sem álltam kifújni magamat. Sok sebem van, és néhány közülük már a halálomat kellett volna, hogy okozza, mégis élek. Kitudom használni a fizikai fölényemet, képzett harcos vagyok nem csak pálcaforgatás terén, de ökölharcban is. Olyan dolgokat tudok megjegyezni, ami másoknak lényegtelen. Ha besétálok valahova, akkor egyből felmérem kik vannak ott, hol vannak a kijáratok, melyik a legközelebbi fedezék, hol tarthatja a tulaj a fegyvert… és mindezt valahol tanulnom kellett. - Ezek szerint gondolom a Griffendélbe osztottak be, igaz? – utánanéztem azért egy kicsit az iskolának, és megtudtam ezt-azt, például a házakkal kapcsolatos dolgokat is. – És te hogyhogy nem jöttél velem? Te nem akartál…többet, mint egy átlagos élet? – ha minden igaz, akkor szerettem őt, és ha szerettem őt, akkor nem igazán értem, hogy miért léptem le csak úgy. Próbáltam egyáltalán maradni? Vagy győzött a fiatal kamasz a lelkembe, aki többet akart? Nem igazán tudom megérteni azt az embert, aki voltam. - Azért bocsánatot kérek tőled. – nehéz olyasmiért bocsánatot kérni, amire nem emlékszel, de én voltam az az ember is, aki itt hagyta őt, bocsánatkéréssel tartozom. – Nem gondoltál arra soha, hogy… nem is tudom, nem jöhetek vissza? Mindig úgy gondoltad, hogy direkt maradtam ott, ahol voltam. – mert ha minden igaz, akkor a munkám veszélyes volt, mi van akkor, ha azért nem jöttem ide vissza, mert nem tudtam? Nem voltak valami barátságos emberek a kórházban, könnyen lehet, hogy sakkban tartottak valamivel, vagy… nem is tudom, csak érdekel, hogy mindig is így gondolkodott-e. Mert nagyon úgy tűnik, hogy igen. Úgy érzi én hagytam őt el, hiába ő engedett el. És én… nem emlékszem. - Mi? Nem, most ez az egyetlen ami számít. Nézd, én… nem tudom, hogy miért nem jöttem vissza miután elmentem, de biztos vagyok benne, hogy kellett legyen valami oka ennek. – legalábbis nagyon remélem, mert az eddigiek alapjából az jött le, hogy nem voltam valami jó ember. A népszerű diák, aki kalandot keres, és emiatt elhagyja azt, akit szeret? Vagy hittem abban, hogy visszatérhetek, vagy valóban ennyire rémes ember voltam, magam sem tudom, de azért reménykedem abban, hogy nem okozok magamnak csalódást. Csak nem rég tudtam meg ki vagyok, nem akarok egyből arra rájönni, hogy… szörnyű ember voltam. - Nem is tudom, azokból, amit mondtál… úgy tűnt, hogy lemondtál már rólam. – rántom meg a vállamat. Válaszokért jöttem, és kaptam is, de nem arról, aki az ébredésem előtt voltam, hanem arról, aki még az előtt. Ez nem baj, sőt, jó, hiszen valószínűleg ezen falak között alakult ki a jellemem, és Sandrin szavaiból azt szűrtem le, hogy nem igazán… hitt már bennem, miután elmentem. És nem is hibáztathatom érte, igaz? Én nem, hiszen nem is emlékszem, és hosszú időre mentem el, túl hosszúra. Éppen ezért mondom, hogy kell legyen valami oka ennek. - Erről nem mondtak semmit. Én csak… felébredtem, erre emlékszem egyedül. – tehetetlen és haszontalannak érzem magam, ahogyan felsóhajtok. Nem tudom mi okozta ezt, csak azt tudom, hogy nem csak Sandrin hitt engem halottnak, hanem még sokan mások. Már persze akik tudtak a létezésemről, mert hivatalosan én nem létezem. Ethan Rowe név nem szerepel sehol sem a nyilvántartásokban. – És… erre most kerítünk sort? Gondolom sokkal jobb dolgod is van, mint… - mint én. Örülök annak, ha segít, és azt akarom, hogy minél előbb segítsen, azonban ehhez idő kell, ami nekem sok van, de neki valószínűleg már kevesebb.
A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.
Elfogadtam azt, hogy el kell mennie, hogy úgy lesz teljes élete, hogy úgy lesz boldog. Azzal is meg tudtam birkózni, amikor a halálhírét közölték, hiszen nem is nagyon volt más választásom. De az, hogy most itt áll előttem, és fogalma sincs semmiről egyszerűen sokkol. Nem tudom, hogyan kezeljem és nem tudom, hogy mégis mit mondjak az egészre. Főleg azok után, hogy Sam annyit kérdez az apjáról, akiről nem mondok neki soha semmit és most... most hogy mondhatnék? Nem szólhatok neki, hogy itt az apja, de nem emlékszik semmire sem, róla amúgy sem tud és nem tudom, hogy Sam egyáltalán hogyan kezelné le azt, hogy én döntöttem úgy, hogy nem ismerheti meg soha az apját. Jó kislány, de csak kilenc éves... nem mindent ért meg úgy, mint ahogyan a felnőttek. - Én tényleg nem tudom, hogy miket tettél. Ha... ha úgy érezted, hogy bezártak a kórházban, akkor az sem biztos, hogy igazat mondtak arról, hogy mit csináltál. - mondom óvatosan, mert hát nem tudom. Tényleg csak tippelek, fogalmam sincs, hogy milyen volt az élete, hogy mik történtek benne, így hát nem tudok semmi olyat mondani, ami segíthet neki. Szomorú, hogy ilyesmi történt volna vele és talán jó lett volna, ha visszatartom, ha nem engedem, hogy elmenjen, de... nem érezte volna jól magát egy átlagos életben. Talán valahol arra vártam, hogy végül ő döntse el, hogy mégis csak erre vágyik, de hát ez nem történt meg igaz? Hosszú évek alatt nem történt meg. Élt és sosem merült fel benne, hogy mégsem az az élet jó neki, akkor pedig minden bizonnyal jó volt. - Amit szerettél azt lelkesen tanultad, de ezzel a legtöbben így vannak és persze... bátor voltál és sokan kedveltek. mindig azt akartad, hogy legyél valaki, hogy ne legyen átlagos az életed. - mint az enyém. Ő mindig többet szeretett volna kihozni az életéből, soha sem akart csak úgy ellenni és tett is érte, hogy ez így legyen. Sokat tanult és dolgozott, hogy felfedezzék, hogy elismerjék, én pedig épp e miatt nem akartam őt ahhoz az élethez kötni, ami nem érdekelte igazán. Ha valakit szeretsz, akkor nem vonod el az álmaitól, még ha neked úgy jobb is lenne. Erről szól ez igaz? Ha nem így teszel, akkor a másik nem is volt neked igazán fontos. - Semmi nem késő soha sem, de... butaság ilyesmit mondani elhamarkodottan. Menni akartál és... nem jöttél vissza, csak most nem emlékszel rá, hogy így akartad. - vonom meg finoman a vállamat egy félmosollyal. Nem sok értelme lenne bocsánatot kérnie tőlem e miatt, hiszen így akarta. Ha nem így van, megtehette volna, hogy visszajön, de nem hiszem hogy akart, és most is csak azért érzi így, mert nincs tisztában önmagával. Ha így lenne, akkor most minden bizonnyal nem lenne itt. Ha pedig segítek neki, akkor majd újra elmegy és ennyi, nekem pedig ezt így kell kezelnem, mert már nincs itt a nagyi, hogy segítsen átvészelni. - Nem nagyon számít, hogy én miben hiszek. - csak egy apró sóhaj, ennyi és nem több. Furcsa rá nézni, látni, hogy mennyit változott, mert hát elég sokat változott. Szinte még gyerekek voltunk, amikor ismertem és igenis ez már... elég régen volt. És hiába van most itt, számít az a sok idő, ami azóta eltelt és számít az, hogy önként nem jött vissza. - Persze, hogy segítek. Bárki másnak is segítenék, téged miért küldenélek el? - el megy majd magától, ha rendbe tettük az életét és kész, ha már majd emlékszik, nekem pedig erre kell készülnöm, és így kell rá néznem, mert minden más csak fájdalmat okozna. - Megpróbálhatunk pár dolgot. Elmenni olyan helyekre, amik fontosak voltak neked. Ha rám emlékszel... talán ezekre is. És van jó néhány bájital, ami visszafordíthatja a folyamatot, csak rá kell jönni, hogy pontosan mi történt, ha tudjuk mi a megfelelő. - mert a rossz választás végzetes lehet. Előbb utána kell járni, hogy egyáltalán miért van ez az egész. Valami méreg okozott kárt, vagy egy exmemoriam, ez azért elég fontos info.
//