2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem azt mondom, hogy elviselhetetlenül éhes vagyok, de... azért jócskán korog a gyomrom, és tényleg nem lenne rossz harapni valamit. A zöldséges kert se rossz megoldás, de nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne most egy szál retekkel nyitni a napot, az azért nem a leglaktatóbb. Bár nap nyitásról se beszélhetünk azt hiszem, mert azért jócskán felkelt már a nap órákkal ezelőtt, talán már a dél felé közelítünk lassan, vagy még csak délelőtt van? Jó kérdés, órám nincs, és mivel túl sok a felhő nem lehet sokat megállapítani a nap állásából sem, pedig ha látnám az eget, akkor nem lenne bonyolult belőni az időt. Sok mindent tanultam a csordától, az égről rengeteget lehet olvasni, no meg az erdő is rendkívül sok információval szolgál. Talán... ahogy Kyle mondta bepróbálkozhatnék ebben a bazi nagy kastélyban? Nem tudom, hogy mennyire lenne belőle gond, akár csak egy rövid időre, vagy amíg el nem telik a tél, mert az esték... hát az esték baromi hidegek tudnak lenni, már-már elviselhetetlen szinten, de azért még bírom. Talán majd megpróbálok lemenni abba a közeli kis faluba. Ha minden igaz Roxmorts. Hallottam már itteni diákokat, hogy arról beszéltek, esetleg valahonnan csenhetek egy vastagabb kabátot, talán nem mindenki figyel annyira az ablakára, esetleg egy pokróc, amivel a rögtönzött kis zugomat ki tudom bélelni, de majd meglátjuk. Még valameddig bírni fogom a zordabb időjárást. Nem tudom, hogy meddig, de... meglátjuk. Most viszont a tópart volt a cél nem is tudom miért. Azt hiszem, talán van bennem egy halvány remény, hogy felbukkan az egyetlen személy, akit ugyan nem ismerek, de egész kedves, no meg nem érzem úgy, hogy tartanom kell tőle, de persze azért teljes bizalmam sincs felé, ahogyan senki felé sem. Egyelőre csak szimplán lehuppanok az egyik tóparti kisebb sziklára, és onnan figyelem a vizet. Hiába van nappal, mégis olyan zordnak és feketének tűnik az egész, a hullámok, a víz... mintha nem is tudom, mélyebb lenne, mint amit az ember általában kinéz egy tóból, bár ezen a helyen még ez se lepne meg, talán mélyebb is, mint amit az ember általában kinéz egy tóból.
Megint elbuktam, mint mindig. Persze sosem adtam fel olyan egyszerűen, de vannak dolgok, amiket nem szabad erőltetni. Nálam ilyen a csajozás. Igaziból még egy barátnőm sem volt, az a pár barátom javasolta, hogy legyek nyitottabb és próbálkozzak. Azonban szokásomhoz híven nem mertem odamenni a kiszemeltemhez, így nyomozósdit játszottam úgy két hétig, kiderítettem mikor ér rá és üzenetben meghívtam randira. Csak nem jött el. Oké, lehet, hogy nem a Fekete-tóhoz kellett volna meghívni, de nem akartam annyi ember közé menni, pénteken tele van a Három Seprű is. De mindegy, a lényeg, hogy készültem egy B tervvel, ha esetleg nem ér ide időben vagy egyáltalán el sem jön, akkor legalább legyen mivel lefoglalnom magam. Hoztam egy összeesküvés-elméletekkel foglalkozó magazint, ami már jó egy éve havonta jár nekem, csak éppen az otthoni címemre küldik mindig, ezért úgy egy hét késéssel kapom meg bagolypostával. De megéri rá várni, mert nagyon sok érdekes információ van benne, a Kennedy gyilkosságot már szóról szóra tudom. Ebben a számban amit magammal hoztam viszont a fő hangsúly az UFO-kon volt, azon belül is az 51-es körzeten, ami állításuk szerint Nevadában található, az USA nyugati részén. Sokan azt hiszik, hogy csak egy sima katonai bázis, nem tulajdonítanak neki jelentőséget, én azonban hiszek ET-be. Szerintem nem csak a véletlennek köszönhető, hogy annyi ember állítja, hogy földönkívüliek vannak a bázisban és azokat vizsgálják. Főleg azóta vagyok rákattanva a témára, amióta úgy két évvel ezelőtt a saját szememmel is láttam valami nagyon furcsát. Csillagnézés közben vettem észre egy bumeráng alakú repülőt, ami a semmiből jött és a semmibe tűnt el szó szerint. Gondoltam már rá, hogy esetleg egy F–117 Nighthawk, vagy valami más lopakodó, de végül mégis mindig arra jutottam, hogy ET vezette. Úgyhogy elég jól lekötött az UFO-s cikk, észre sem vettem mennyire elszaladt az idő. Csak akkor hagytam abba az olvasást, amikor már kezdett sötétedni és nehezemre esett elolvasni a betűket. Akkor döntöttem úgy, hogy elindulok vissza a kastélyba, ha már úgysincs jobb dolgom. Csak arra nem számítottam, hogy időközben társaságom is akad. A tópart mentén a kijelölt úton sétáltam, nagyjából a táv negyedénél tarthattam, amikor az egyik sziklán ülve felfedeztem egy homályos, sötét alakot. Azonnal előkaptam a pálcámat és belekezdtem a varázslatba. -Lumossolen! -a pálca körülbelül reflektor erősségű fényt bocsájtott ki, aminek eredményeképp sikerült meglátnom a lány arcát. Ez nem lehet más, csak az a csendes szőke (csak hajszínre értem), akinek múltkor odaadtam a szendvicsemet. Nem igazán ismerem, viszont nagyon gyanús, hogy van köze Kathleen-hez, ő mesélt az eltűnt testvéréről. Kioltottam a fényt, mielőtt még elriasztottam volna és odamentem hozzá. Felmásztam hozzá a sziklára és leültem mellé, de lehetőleg minél távolabb tőle, mert nem akartam szorosan odabújni hozzá mikor alig ismerem. -Hello! -köszöntem végül és pár pillanat erejéig végigfuttattam rajta a tekintetem. Valamiért volt egy olyan sanda gyanúm, hogy neki nincs igazi otthona. Nem úgy nézett ki, mint általában a lányok az iskolában, hanem a ruhája is sokkal használtabb, kicsit mocskos és... lehet, hogy ő Tarzan, csak lány változatban. -Hogy hívnak? -tettem fel úgy egy perc csend után az első kérdésemet.
Cosette Morgenstern
Reveal your secrets
Tárgy: Ryan & Cosette 2014-12-14, 13:51
Ryan & Cosette
Amikor az ember segít valaki máson, nem érez félelmet.
Nem azt mondom, hogy elviselhetetlenül éhes vagyok, de... azért jócskán korog a gyomrom, és tényleg nem lenne rossz harapni valamit. A zöldséges kert se rossz megoldás, de nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne most egy szál retekkel nyitni a napot, az azért nem a leglaktatóbb. Bár nap nyitásról se beszélhetünk azt hiszem, mert azért jócskán felkelt már a nap órákkal ezelőtt, talán már a dél felé közelítünk lassan, vagy még csak délelőtt van? Jó kérdés, órám nincs, és mivel túl sok a felhő nem lehet sokat megállapítani a nap állásából sem, pedig ha látnám az eget, akkor nem lenne bonyolult belőni az időt. Sok mindent tanultam a csordától, az égről rengeteget lehet olvasni, no meg az erdő is rendkívül sok információval szolgál. Talán... ahogy Kyle mondta bepróbálkozhatnék ebben a bazi nagy kastélyban? Nem tudom, hogy mennyire lenne belőle gond, akár csak egy rövid időre, vagy amíg el nem telik a tél, mert az esték... hát az esték baromi hidegek tudnak lenni, már-már elviselhetetlen szinten, de azért még bírom. Talán majd megpróbálok lemenni abba a közeli kis faluba. Ha minden igaz Roxmorts. Hallottam már itteni diákokat, hogy arról beszéltek, esetleg valahonnan csenhetek egy vastagabb kabátot, talán nem mindenki figyel annyira az ablakára, esetleg egy pokróc, amivel a rögtönzött kis zugomat ki tudom bélelni, de majd meglátjuk. Még valameddig bírni fogom a zordabb időjárást. Nem tudom, hogy meddig, de... meglátjuk. Most viszont a tópart volt a cél nem is tudom miért. Azt hiszem, talán van bennem egy halvány remény, hogy felbukkan az egyetlen személy, akit ugyan nem ismerek, de egész kedves, no meg nem érzem úgy, hogy tartanom kell tőle, de persze azért teljes bizalmam sincs felé, ahogyan senki felé sem. Egyelőre csak szimplán lehuppanok az egyik tóparti kisebb sziklára, és onnan figyelem a vizet. Hiába van nappal, mégis olyan zordnak és feketének tűnik az egész, a hullámok, a víz... mintha nem is tudom, mélyebb lenne, mint amit az ember általában kinéz egy tóból, bár ezen a helyen még ez se lepne meg, talán mélyebb is, mint amit az ember általában kinéz egy tóból.
