Raina és Adam

Annyira elmerül az egészben, hogy nem figyel arra, hogy mit csinál. Bár az igaz, hogy ő egyáltalán nem önző, nagyon is figyeli, hogy mi tetszik Rainanak és mi nem. Ezért kezd egy kicsit bevadulni, és persze azért is, mert cigaretta a józan eszét háttérbe szorította. Alapjában véve biztosan gyengédebb lenne, még az is lehet, hogy most is, de amint látja, hogy a Mardekáros szeme felcsillan néhány mozdulatánál, ő nem fogja vissza magát. Nem beszélve arról, hogy ő is túlságosan élvezi az egészet, aminek hangot is ad minduntalan.
- Nem, de tudom, hogy erre vártál – mosolya vágyakozásba fordul át, a kezét kinyújtva érinti meg a lány kebleit és simogatja tovább, majd egy kicsit bele is karmol. Éppen csak és óvatosan – próbálja -, hogy nagy gondot ne okozzon, de mindenképpen tovább akarja szítani a tüzet a forró és parancsolgató lányhoz. Egyáltalán nem unt meg semmit, de ahhoz, hogy fennmaradjon az érdeklődése Rainának, egy kicsit fordítani akart a dolgok menetén.
Ami igencsak bejöhetett neki, mert máris mozgásba lendül. A csípő szinte kileng, ahogy dolgozik a fiún, Adam pedig immár nem fogja vissza magát, élvezi a fokozott tempót és a karmolásokban is talál valami ijesztően gyönyört adó valamit. Egyre hangosabbak és Adam érzékeli, hogy mindjárt a végére jutnak a szex adta örömöknek, rakétája kilövéshelyzetbe kerül, már csak pár másodperc lehet a visszazámlálásig. Ekkor puhán megcsókolja és megcirógatja a lányt, ezzel kizökkkenti a másikat a saját ritmusából, viszont észreveteti vele is, hogy mindjárt befejeződik az ő kis ösztönjátékuk. Érzi, ahogy a másik megfeszül körülötte, egy nagyobb nyögéssel adja át magát a rázkódó élvezetnek, amit már Adam sem tud saját magánál visszafogni. Ezért hagyja, hogy az élvezetek találkozzanak, és – ha már így kezdtem – a rakétája elindul a Holdra szállásra, a kilövése hangosabb nyögéssel indítja útjára magát. Mindketten kellemesen fáradtan szuszognak egymáson, Raina felülről nehezedik rá, de ezt Adam most egyáltalán nem bánja. A józandó gondolatok egyelőre nem bukkannak elő, pedig már ott várakoznak, hogy rádöbbentsék Adamet arra, hogy mit csinált.
- Miért? – néz fel a fiú a zavart arcú leányzóra, aki viszont varázsütésre változik meg és felkel róla. Adam mosolya lassan hervad, talán ő is kezd rájönni, hogy… de nem jut el hozzá mégsem a megvilágosodás. Csak nézi, ahogy a Mardekáros felöltözik és sajnálja, hogy már nem őt melegíti. A könyökén támaszkodva nézi a másikat, majd beletúr a saját hajába, és úgy tesz, mintha igazítani kellene rajta.
- Miért? – kérdezi immár másodszor, de mivel a lány távozni készül – igen, már másodjára rá is jön erre -, feltápászkodik. Adna neki valami búcsúcsókot, vagy ilyesmit, de tudja, hogy nem lesz esélye utolérni a lányt, hacsak nem meztelenül rohan be utána…
- Hát, szia – mondja szomorkásan, talán meg sem hallja már a sietős léptekkel távozó Raina, vállat vonva fújja ki a levegőt, és összeszedi a cókmókját, fel is öltözik. Nem is tudja, hogy mit gondoljon, de végül azért csak elmosolyodik. Előkotor még egy újabb dekket és a falhoz dőlve szívni kezdi. Elgondolkodik az egészen, de nem talál semmi logikusat… az egész estében. Mosolyogva értékeli át magában, és úgy gondolja az egyik legfurcsább karácsonyi bál és ajándék részese volt. Mikor végez, mindent és sajnos mindenkit elfelejtve indul a hálója felé, hogy kialudja magát, és holnap újult erővel pihenhessen a téli szünetben, na meg talán Rainával is kéne egy-két szót váltania.

<> Köszönöm a játékot^^ Valahogy akkor összehozzuk még^^ <>

A Hugrabugos fiú még sosem volt lánnyal úgy, hogy nem volt tökéletesen józan. Valahogy úgy gondolta, hogy meg kell adni a tiszteletet a másiknak, ha már odaadják egymást testét kölcsönösen a másiknak. Most már tudja, hogy nem mindig kell ezt a szabályt megtartani, mert a drog és Raina vadul, véletlenszerűen ránduló teste még jobban felhúzza őt. Hangjában élvezettel kacag fel a „szemét” felkiáltásra, úgy tűnik, hogy fordult a kocka és mindketten élvezik. Általában Rainát illetik ezzel a jelzővel, de most még Adamnak is nehezére esne így hívni a másikat, noha egyébként sem a kenyere az ilyen beszéd. Élvezi, hogy most a lánynak ebben a pillanatban ő a minden, bármilyen röpke legyen az idő. Most arra gondol éppen, hogy milyen ragaszkodó is tudna lenni Raina, ha úgy igazán szeretne valakit, de tudja azt is, hogy most a drog hatása alatt van. Fárasztó ez a póz, de még az is lehet, hogy inkább összeesik a másikkal, minthogy abbahagyja Raina testének kényeztetését. Természetesen, attól, hogy tartja őt, még a nyelve nem pihen, és új utakat jár be a számára elérhető részeken. Csókok és nyögések hagyják el az ajkait, de még mindig erősen tartja őt, és próbál jó partner lenni, figyelni a másik kívánságait. Végül eljön az a pont, ahol már jobb, ha Adam sem kísérletezik a szerencséjével és az ereje korlátaival, ezért a falhoz fordítja a lányt.
- Jól van, majd meglátjuk – csókol az arcába, és harap a fülébe a mondat közben, fennhagyva a bizonytalanságot. Adam bár nem prűd, de azért annyira nem eszetlen, hogy a másik akarata ellenére cselekedjen bármit is, ha az a józansága túloldalán van. Végül hátulról hatol be a lányba és lassú ritmust, hamarosan újra a vad váltja fel. Nyögdécselve dolgozik a lányon, a nyakát is harapdálja és a fenekét is paskolja, ha éppen olyan helyzetben van, sőt a hajánál fogva húzza hátra a lány fejét, hogy csókokkal árassza el.
- Nem jutott eszembe – válaszol, és már nagyon elöntötte a vágy, továbbra sem érzékeli maga körül a külvilágot, csak ő és Raina, Hugrabugos és Mardekáros összeegyeztetetlen párosa. De a vágy nem válogat, itt már nincsenek kiemelkedők, és selejtek, magasabb rangúak és szolgák. Adam pedig még fokozza a tempót, viszont kezdi hiányolni a másik kebleit és a szemeiből sütő vágyakozást, ezért újabb fordulatra készül. Egyesülésük egy röpke pillanatra véget ér, amíg megfordítja a másikat.
- Dolgozz te is, ne csak én – ravaszkás vigyorral az arcán húzza magához a másikat, majd le egészen a földre, hogy a lány rajta feküdjön. Onnan pedig átadja az irányítást, de előtte még elsöpri Raina hajtincseit az útból és kedvesen végigsimít annak arcán, miközben üdvözült vigyor mászik a sajátjára. Nem bírja tovább nézni a vággyal keveredett átható pillantást, ezért felhajol és megcsókolja a másikat, óvatosan harapdálva a másik kissé felrepedt ajkait, persze az övé sincs megkímélt állapotban.

Erre az egyre nem gondolt Adam, amikor elhívta a karácsonyi bálba Rainát. Nem csak erre, de még egy apró puszira sem, nemhogy egy ilyen forró együttlétre. Alapvetően azért annyira nem prűd, hogy ne képzelődjön erről-arról, de Raina egyáltalán nem az a lány, akivel el tudná képzelni azt, hogy egy kis esélye is van valamire. most mégis itt állnak egy forró csókcsata után alig ruhában, a helyzet pedig egyértelmű. Habár Adam gondolhatna a jövőre is, hogy mi lesz majd másnap, de a drog és az előtte álló látványa eszébe sem juttatja mindezt, se hasonló problémát. Már abba is belegondolhatna, hogy hányan látják majd meg őket, illetve el is kaphatják az erkölcstelen, magamutogató párost, ami egyikük hírnevére sem biztos, hogy jó hatással lenne, sőt, akár el is tanácsolhatják őket. Szex és drogok, már csak a gyilkosság hiányzik és teljes a lista. Adam azonban másra sem tud gondolni, csak arra, hogy Rainával elmerüljön az élvezetekben. A fiú nem kertel, nem próbál meg romantikusnak lenni, valahogy mégis van benne egy érzés, hogy ez most nem a romantikus szeretkezés egyik iskolapéldája lesz. Egy kicsit keményebben irányít, vadabbul nyúl mindenhova, miközben a testén új, vérszín utak karmolódnak Raina hathatós segítsége által. Felnyög, amikor a lány rámarkol a férfiasságára, de egy percre sem hagyja a másik kebleit szabadon.
- Még én is okozhatok meglepetéseket – vigyorog, és csókkal fojtja el a feltörekvő nyögéseit. Hiába Raina nagyon jó csaj, amin Adam nem tud felülkerekedni jelen pillanatban.
A Mardekáros sem bír sokáig egy helyben álldogálni, megmássza Adamet, szorosan összesimulva, a Hugrabugos a fenekénél fogva tartja az izgalmas testet. Egyértelműen szórakozik vele, hiszen a kobra már a barlang előtt kígyózik, csak éppen a barlang földrengés alatt áll, és elmozog a kígyó útjából.
- Raina – néz a szemébe egy pillanatra, és ha a lány megáll a szórakozással, akkor ezt a pillanatot választja az egyesülésre. Mélyen elmerül a lányban, majd mozogni kezd alatta, amennyire csak lehet, nem igazán kíméli a másikat, az ösztönei már átvették az irányítást. Még a körmei is többször a lány fenekébe mélyednek, sőt a falhoz nyomja mindkettőjüket, hogy könnyebb legyen tartani a mozgó partnerét. Ha tudja, a kezei a lány testén tartanak felfedezőtúrát, és az ajkainak sem hagy szünetet.
Aztán egyszer csak engedi, hogy kicsusszanjon a lány belőle és talpra álljon. Ekkor erővel megpróbálja megfordítani a másikat, és hozzápasszírozza a falhoz Rainát. A fülét harapdálja a lánynak, miközben bele suttog.
- Szóval bármit? – vigyorog, bár ez nem látszik. Igazából semmi különöset nem szeretne., de jó egy kicsit játszani a másikkal.

Nem vitatkozik tovább Rainával, úgy érzi, hogy nem meggyőzhető a lány, túl szilárdak az elképzelései, vagy éppen a neveltetése. Ő úgy látja, hogy a vérmisztériumos dolgokat ő igazán magáénak hiszi, tehát érdemben úgysem tudnának vitatkozni, vagy ha tudnának, nem jutnának el kompromisszum közelbe sem. Marad az este élvezete a Mardekáros szépséggel, ami igazán gyorsan eltelik. Szinte pillanatok múlva már az erkélyen kínálgatja a cigarettáit, amit Raina nagyon gyorsan el is fogad tőle.
Persze Adam nem bírja ki, hogy lehetetlen vállalkozásba ne kezdjen, ezért újabb dolgot talál ki, de Raina továbbra is ellenáll.
- Sejtem, hogy nem nézitek jó szemmel őket. Viszont nem tudom sajnálni ezeket az embereket, mert attól, hogy ők kevésbé okosak, még szintén nagy valakiknek akarják beállítani magukat, ami pedig már eléggé… béna – szívja az újabb slukkot, és belegondol, hogy mégiscsak a Hugrabug a legjobb ház, hiszen itt mindenki egyenlő. A béna, az okos, az aranyvérű, a mugliszületésű. Teljesen mindegy, hogy ki kicsoda, mivel Adam és a társai mindenkiben találnak jót és hasznosat, ha pedig nem legalább nem cs*sztetik, hagyják békében éldegélni, sőt, akár segítenek is neki.
Abba sem gondol bele, hogy miféle láncreakciót indít majd be a viccesnek és ironikusnak szánt megjegyzése, a sötétben csókolózó párról. Raina, ki tudja, miért mást lát bele, mint Adam, és pár másodperc múlva már egy sötét kis helyen álldogálnak. Igaz, a kastélyra tett ideiglenes bűbáj miatt nem fognak megfagyni – a tanárok biztos odafigyeltek erre -, mert bár hideg tél van, az erkélyen csak kellemes hűvös van, különben a fél bálozó brigád másnap megfázásba és tüdőgyulladásban szenvedhetne akár. De az is lehet, hogy a Megváltoz-ohm téveszti meg Adam érzékeit ezzel kapcsolatban, de erre azért nem merne megesküdni, mert amikor Raina majdnem meztelen testét és csábító tekintetét látja… nos, az igencsak nem káprázat. Ő nem gátlásoldó cigarettát szipkázta épp, azonban rá sem lehet mondani, hogyha kap egy esélyt, ne próbálná meg felhasználni a lehetőséget. Egyébként is el van bűvölve, és mire észbe kap, már forró nyelvcsatát vív, a közelgő háború előszeleként a Mardekáros szépséggel.
Úgy érzi, mintha az előző nagyjából fél óra történést elfújta volna valami szellő, Raina szinte teljesen mást cselekszik, mint amit eddig mondott, vagy éppen eddig tartott felőle. Vehetné ezt cselnek is, de a csókok és a simogatások, na meg az ő reakciója meggyőzi a Hugrást, hogy itt színtiszta vágyakról van szó, ami a két fiatalt egymásba fonta, mintha Ámor íjazta volna meg őket, csak kissé túladagolta a szerelemvarázst.
Adam szeret kísérletezni, és nagyon élvezi, ahogy a lány nem fogja vissza magát, fájdalmas gyönyörben részesíti őt. Az apró horzsolások, vagy a mélyebb nyomok érzékien fájdalmas kombinációja őt is arra ösztönzi, hogy ne fogja vissza magát, ez most nem az a helyzet.
A csábító barna szempár teljesen felhúzza őt és az ösztöneit, ez a dudorodó nadrágján és a libabőrös felkarján szemmel is érzékelhető, ráadásul még fokozni is tudja, egy költői kérdéssel.
- Igazad van, kezd meleg lenni – harap most ő a saját ajkába, és nem tudja levenni a szemeit a másikról, miközben a zakóját leejti maga mellett és az inggombjait pattintja ki sietős mozdulatokkal. Egy laza mozdulattal oldja ki a derékszíját, és kilép a nadrágból, cipőből egyaránt. Olyan, mintha nem először csinálná, Adam viszont csakis a lánnyal és annak felkínált lehetőségeivel van elfoglalva. Már ott is van, egy szál szűk fehérneműben és közelről nézi a másikat.
- Lelöknélek az erkélyről, hogy biztonságosabb legyen a Roxfort – nevet bele a másik szemeibe, majd a falhoz lapítja őt, és forró csókba zárja az esetlegesen kitörni készülő választ. Kezei szinte azonnal a lány kebleire tapadnak, és erőteljesen becézni kezdik őket. Rajna haját, feltekeri a kezére, miután mélyen beletúrt és egy mozdulattal, hátrahúzza a Mardekáros fejét, és a nyelvével a lecsap az izgató nyakakra. Közben az alsótestét a másikéhoz dörzsöli, Raina biztos lehet benne – ha eddig egy pillanatnyi kétsége is lett volna – hogy a fiú őrülten kívánja őt.
A fogaival húzza le a vállpántokat, hogy végre a kezeibe kaphassa az eddig elfedett csinos testrészeket. Amint ez megtörténik, a fiú átpártol az ajkaival ezekhez az érzékenyebb testrészekhez, hogy a lányt is megfelelő hőfokra tüzelje.

- Sejtetted, hogy nem vagyok tisztavérű? Hidd el, minden házban vannak aranyvérűek, de akkor biztosan igazlátó vagy – mosolyodik el, mert nem nagyon lehet tudni, hogy kik az aranyvérűek. Az biztos, hogy nincsenek már túl sokan és Adam meg van győződve arról, hogy annak a fele is kamu. A belterjesség pedig nem tesz jót, előbb-utóbb be kell látni majd az aranyérmániásoknak is ezt, különben annyi rokonházasság lesz, hogy kihalnak, vagy degeneráltak születnek majd. Ami azt illeti így is van már pár, de Adam úgy érzi, hogy rosszul tenné, ha ezt a megállapítását meg is osztaná Rainával, és ő most szórakozni jött elsősorban, nem pedig elmélkedni ostobaságokról. Mivel Adam számára mindenki egyenlő, legyen az Draco Malfoy, vagy Luna Lovegood.
- Mivel még senkit sem képzeltem el életem párjának, így igaz – zárja le ezzel ezt a vonalat a Hugrás, és csak bólint, amikor Raina kissé agresszíven a maga részéről is megszakítja ezt a szálat a beszélgetésükben. Nem sértődik meg, hiszen mindenkinek lehetnek gondolatai a partneréről, és ha a lánynak az a fontos, Adam ebbe nem szólhat bele, igaz, nem is akar. Az más kérdés, hogy ha Raina lenne párja, büszke lenne rá, hiszen azt jelentené, hogy valamiért szereti őt. Meg el is viselné a dolgait, gondolja, hiszen amúgy nem lenne mellette, nem igaz?
A tánc jól megy nekik, Adam meg kissé felbátorodik, főleg az előző visszakozása után. Ami kizárólag azért volt, mert Raina túl kétértelmű személyiség számára, közeledik, és egyben távolodik tőle. Az egyik reakciója azt sugallja, hogy semmi keresnivalója a közelében, a másikban pedig szinte rámászik, még akkor, ha a fiú jól tudja, hogy ez csak amolyan játék az érzékekkel, és gondolja, hogy csak a Mardekáros szépség is szórakozni akar. Csak nem tud rajta eligazodni, de a lány hirtelen keményebb fellépése megérte az óvatosságot Adam részéről. Így inkább elkerüli az olyan pontokat, amikért dádát kaphat. Legalábbis az első táncoknál. Később azért nem fogja feladni, ha már ő kapott, adni is szeretne a másiknak.
Végül megfáradtan egy picit, kimennek az erkélyre, és Adam nem udvariatlan felajánl egy kis lélekemelő szívnivalót a szép szemű lánynak. Miután nagyjából elmondja, hogy mi micsoda – bár túlságosan nem tért ki a részletekre – már azon veszi észre magát, hogy Raina felé hajol, hogy meggyújtsa majd a lánynak a cigarettáját. Ő pedig előveszi a Zippoját – ami sosem fogy ki és nem romlik el -, és már fel is izzik a parázs a fehér bódító fűoszlop végén. Nem tudja, hogy a másik mennyit szokott füstölni, de igazán szexinek tartja Raina mozdulatait, mintha nem először csinálná és mintha valamilyen tradíció szerint szívna. Elképzelhető, hogy téved, de szeret ilyenekben elmerülni, főleg akkor, amikor már ő is a füstöt eregeti.
Beszélgetést kezdeményez hát, és úgy látszik Raina jól van ott, ahol van, viszont másokról igen rossz véleménye van, különösen az ő házáról. Adam tippje szerint a többi sem lehet sokkal jobb a szemében, csak a Mardekár.
- Hát, ha annyira selejt lennék, biztosan nem jöttél volna el velem, nem? – Adam, ha jól gondolja ezzel kifogott a lányon, mert büszkeség ide, vagy oda, tagadhatatlan, hogy ma sokan látták őket jól szórakozni, ami az ő hírnevét akár csorbíthatja is, amit felróhatnak neki. Viszont akár ki is magyarázhatja magát azzal, hogy Adam tud valamit, amit mások nem, és csak rosszul osztotta be a süveg, ami Raina kérdésében tulajdonképpen benne is van.
- Ne legyél szűklátókörű. Most mondtad nemrég, hogy a Mardekárt csak a kívülállók hiszik annak, aminek. Tény, hogy vannak itt ügyetlenebb varázslók és boszorkányok, de vannak szuperek és közepesek itt, ahogy a többi házban. Ha a másik házba osztottak volna be, ott is jól tudnám érezni magamat, bár akkor meg lehet, hogy nem ilyen lennék. Lehet, hogy akkor nem is jöttél volna el velem a bálba. Szerintem így jó, meg különösebben nem érdekel, hogy kire mit ragasztanak rá ismeretlenül és felületesen – vonja meg a vállát, mondandóját pedig inkább tárgyilagos, mint gúnyosan, vagy éppen vádlón adja elő. Tényleg nem érzékeli, főleg egyetemi szakokon ezeket az eltéréseket, hiszen itt már mindenkinek R.A.V.A.S.Z.-a van, ami azt jelenti, hogy kijárták az iskolát, képzett varázslók és boszorkányok.
Ekkor pillantja meg a párocskát, és az ironizálása után bele is szív még egy slukkot a sajátjába.
- Fene tudja, végül is jól szórakoznak, de mi is, nem? – vigyorog a lányra, akinek a szemei szikrázó fényben táncolnak, mosolya pedig csókra hívogató, de Adam nem sokáig tud ezzel foglalkozni, mert hirtelen elrántják az erkély egy sötétebb részéhez. Még csak felocsúdni sincs ideje, mikor a hideg tél ellenére Raináról szó szerint lefolyik a ruhája, legalábbis Adam a fű hatására úgy látja, mintha folyékonnyá vált volna a drága anyag, és máris libabőrös lesz tetőtől talpig. Eszméletlen, amit lát, a vonzódás tagadhatatlan, érzi, hogy a libabőr hullámozva jár a testén Rainát pedig egy erősebb szellő löki meg, a haja szinte démonian lebeg a holdfényben. Lassan szedi fel az állait, és amikor a lány a derekára fonja a kezeit, a Mardekáros ujjai, mintha égetnék a bőrét, és tagadhatatlanul élvezi az egészt.
- Azt a rohadt, gyönyörű vagy – nyögi ki végül, ami eddig is egyértelmű volt számára, de megint kikívánkozott belőle. Annyira nem tiszta a feje, hogy rájöjjön a piros dekk megtette a hatását, hiszen ő is egy másik hatása alatt áll. Hirtelen az ugrik be neki, hogy Raina fázhat, és amúgy nem tud igazán ellenállni a szikrázó szempárnak és a duzzadó fogakmart ajkaknak. Közelebb lép és magához húzza a másikat, pár milliméterre van a lány ajkától a sajátja, a szemeibe fúrja a tekintetét.
- Mégsem irigykedem rájuk – susogja, majd a kék és piros mágnes egymásra talál, forró csókban forrnak össze ők ketten. Szinte nem tud magáról, és nem is akar tenni semmit, nem is tudja, hogy mikor húzódik el a lány ajakitól. Arra sem emlékszik, hogy mikor került a lány formás hátsójára a kezei, és merre járhattak korábban. Érzékeli a másik testmelegét és igénye van, hogy a csóknál is továbbmenjenek. Szinte vakító fehérnek látja Raina bőrét, már-már angyali teremtménynek, kényszeredetten simít végig az arcán, és nagyjából gőze sincs, hogy ki látja őket, vagy éppen hol van. Csak Raina létezik és a csókolni akarja, és ez a legerkölcsösebb kívánalma ebben a pillanatban.

- Inkább az a furcsa, ha nem ezt mondják, nem? – néz rá kérdően, neki egyértelmű, hogy akkor szabad az ember, ha úgy cselekszik, ahogy azt ő elképzeli. Nyilvánvalóan be kell tartani bizonyos laza erkölcsi és társadalmi normákat, azonban ezeket nem kell túlzásba vinni. Azt Adam pedig nehezen tudja elképzelni, hogy őt irányíthatják anélkül, hogy ebben ő is belemenne.
- Bátor. Azt hiszem ez bók volt tőled. Lehet, hogy más ugyanezt pont idiótaságnak állítaná be. Nézőpont kérdése. Az én szempontomból az volt a lényeg, hogy te jutottál eszembe másodjára, és megkérdeztelek. Az, hogy a körítés még pozitív is – kacsint egy finomat Rainara -, csak plusz adalék. Persze nem vagyok álszent, hogy ne higgyem azt, hogy közrejátszott legendás szépséged is a döntésben – kedvesen mosolyog és táncol tovább a lánnyal. Bár kérdezhet, tudta, hogy nem fog kéttekercses válaszokat kapni, azonban ennél egy picivel többre számított. Ő nem ismeri az apját, csak tudja, hogy ők is amolyan nagyon aranyvérűek, akik eléggé szűklátókörűek néhány tekintetben.
Hogy ne csak róla beszéljenek, és meg is van engedve a kérdezés, Adam kérdez is, a Mardekáros pasijáról, hátha megtud valamit. Például pontosan megtudhatná azt, hogy ilyen modorú férfiak jönnek be a lánynak, de csalatkoznia kell. Raina meg akar felelni az aranyvérűek elvárásainak, és emiatt valószínűleg nem is nagy esélye lesz megtalálni azt, akit valójában keresne, legalábbis Adam szerint.
- A fenébe, én is félvér vagyok – lemondó arcot vág, még egy kicsit sajnálja is a dolgot valóban. Azért annyira nem, hogy a következő három másodperc után ne kacagjon fel, és ropja tovább a lánnyal az épen aktuális ritmusra. Nem gondolt arra, hogy meg szeretné hódítani Rainat, pedig az igen nagy kihívás lehetne, pláne most, hogy tudja, hogy elvileg számításba sem jöhet a szülei miatt.
- Amúgy lenne olyan srác biztos a félvérek között, csak hát ugye… - kacsint rá jó kedélyűen és némileg kihívóan is. Ha már játszik vele Raina, akkor miért is ne menne bele egy játékba ő is. Hagyja a lánynak, hogy azt csináljon, amit akar, egyébként sem szeret senkit korlátokba ütköztetni. A végére talán meg is ijed egy picit, egy egészen aprót, vagy meg akar felelni ő is valamilyen elvárásnak, ami hirtelen csap belé. Ha tudná, hogy mi az, biztosan adna rá magyarázatot, de gőze sincs.
- Egyre rontom a renomémat – húzza el a száját, majd a következő dalnál szinte bevonszolja Rainat a parkettre és beindul az élet. Valahogy ezekre a dalokra jobban megmozdul a diáksereg, nagy tombolás kezdődik, amit láthatóan ők ketten is nagyon élveznek. Raina ugyan nem ugrik fel rá, de a pörgetésekben és egyéb látványosabb, de nem megalázóbb figurákban ő is benne van. fel is bátorodik Adam, és érzékelteti a lánnyal, hogy jól érzi magát, mi több minden szava valódi. A kezei éppen csak elsiklanak többször a lány feszes mellei és ruganyos popsijai mellett, néha pedig oda is érnek. Nem indiszkrét, szóval csak akkor simít végig Raina hátsó felén, ha éppen sötét van, és nem látja a lány visszatetszését az egészben. Ha egy apró visszahúzódást is érzékel bármilyen szinten, nem próbálkozik tovább, mégiscsak ő a lovag. Szóval próbál kedvére tenni a lánynak is, ha az közeledik, immáron nem húzódik el, viszont az öt beígért szám így igen hamar éget ér. A fiatalok jól felpörögtek, de a szomjúságdetektoruk jelez. Ki is mennek hát az erkélyre, Adam is elhoz egy nagyobb adag bólét, meg valami ismeretlen kék italt – imád kísérletezni -, a hűvös levegő a felmelegedett testének legalább annyira jót tesz, mint a mellette lévő szépségnek.
A lány kérdésére a zsebébe nyúl és egy cigarettatárcát húz elő, ami egészen sokba került ahhoz képest, mint ahogy számított rá. Viszont úgy gondolta, hogy valamilyen szinten megfelelne ennek a lánynak, ha már elhívta, és ha a ruhájában talán csalódott is Raina, a tárcában nem fog. Amint felpattan, előtűnik belőle 20 szál valami, piros, sárga, zöld és kék köntösben, egyenlő aranyában keverve.
- Mondanom sem kell, hogy a sárga a legenyhébb, a zöld a legerősebb, de ha nem akarsz botrányt, akkor azt nem kérsz. Azt inkább Sad… izé, másvalakinek hoztam, de persze nem tiltom meg, hogy vegyél belőle – igen, ilyen kis szentimentális, hogy a kedvenc vásárlójának csinált egy roxforti különkiadást a bálra. Meg hát még maga sem tudja, hogy mit okoz a legerősebb pontosan, azt a gombát ugyanis Bethan meglepetésnek hozta nem is olyan rég, aminek a hatóanyagát a fiú a zöld eukaliptuszillat közé kevert. A sárga tényleg csak „hegyi levegő”, attól még csak rosszul sem lehet lenni, maximum a színeket kevered össze, a kék a Megváltoz-ohm, a piros pedig csak lebontja a gátlásodat, amennyiben vannak. Bár nem biztos, hogy jó ötlet McGalagonyt megcsókolni a bálteremben, ha úgy érzed, hogy most itt az alkalom és kifejezed a szerelmedet. Nos, a zöld… ki tudja, hogy mit okoz. Maximum, majd elmondja Sadienek, hogy mi lett Rainaval, ha annyira teszt alany szeretne lenni. Azért kíváncsi, hogy mit választ majd.
Megvárja, míg a lányt vesz egyet, majd ő egy kéket húz elő és rá is gyújt. A hatásra még legalább 5 percet kell várni.
- Amúgy… jól érzed magad a bőrödben? Mármint, nem zavar titeket, hogy mindenképpen egy csoportba sorolnak minket. Ugye vannak olyan Mardekárosok, akik Hugrabugosok is lehetnének, és fordítva, vagy Hollóhátasok, stb. De hiába, mert a nagy zöld pecsét rátok van téve, nem? – Adamnak sokszor jut eszébe olyan dolog, ami nem a témába vág, vagy egyáltalán nem tartozik a beszélgetés környezetébe.
- Hmm, nézd a párocskát ott, jól elbújtak – mutat egy smároló párra vigyorogva, akik azt hiszik, hogy a sötét elrejti az alakjukat, vagy a mocorgásukat. Adam szerint jól belemelegedtek, de pár másodpercnél tovább nem időzik rajtuk a türkizeivel, inkább Rainat nézi, fürkészi. Újra eszébe jut, hogy milyen jól döntött Raina McIntyre-rel és a meghívásával kapcsolatban.

Nem okozott csalódást a válasszal a fiúnak, nagyjából erről elmélkedett, amikor megkérdezte. Ő nem fut azokban a körökben, amiben Raina él, tisztában van azzal, hogy vannak olyan szabályok egyes családokban, ahol elképzelhetetlen egy olyan figurával való találkozás, mint Adam. De ezzel semmi baja, úgy van vele, hogy mindenkinek van egy kis stiklije, a Mardisok nagy százalékánál például ez. Az, hogy Raina mégis őt választotta, a következő mondatából derül ki. Ugyan muszájból eljött ide, viszont akkor az ő szabályai szerint legyen minden, és még csak véletlenül sem akart magán kívül kedvezni másoknak. Adam ezt díjazza, szereti azokat az embereket is, akiknek határozott céljaik, elképzeléseik vannak. Az, hogy mellékesen ő hozhatta el a gyönyörű Mardekárost a karácsonyi bálra, számára akkor is megtiszteltetés és majdhogynem hőstett, ha a Raina ezt a legkisebb dolgok között tartaná számon. Ő elégedett az eredménnyel, ráadásul táncolni is fognak, akkor meg miért kéne máshogy gondolnia?
Ha már kérdezték, elmondja a véleményét, amit Raina persze azonnal kiteker, ahogy egy jó Mardekároshoz illik. Adam nem vág pofákat rá, tudja, hogy mindig van más nézőpont és azt is, hogy amíg nem élsz benne egy közösségben csak látszólag tudhatod, hogy mi zajlik benne.
- Tény, hogy olyan vagy, amilyen, és inkább ne is változz meg, csak légy önmagad. Aki el akar fogadni, úgyis így fog, aki meg nem… - megvonja a vállait, nem tud többet mondani erről. Raina nyelve csípős, és a modora sem olyan, mint egy átlagos iskolásé, ezzel Adam sem tud vitába szállni. Ő viszont sosem próbál meg megváltoztatni senkit, hanem olyannak fogadja el, amilyen. Az megint más kérdés, hogy hogyan érzi magát a társaságukba, vagy mennyire keresi őket, nyilvánvalóan kevesebb érdeklődést mutat feléjük. De, mint a példa mutatja, Rainaval is képes jól érezni magát.
A kacsintásra csak szélesebb mosolyra húzza az ajkait, miközben elindulnak táncolni. Az első számnál nagyon jól megy Adamnak, talán pont azért, mert Raina kihozza belőle a maximumot, de erről mit sem sejt a hugrabugos fiú. Amikor elmondja, hogy miért is jött Rainaval reméli, hogy nem sérti meg a másikat az őszinteségével. Végül is nem azt mondta, hogy nem volt más, mert úgy hiszi, hogy lett volna még egy-két lány, akivel szívesen eljött volna, de a Mardekáros volt a másik helyen éppen. Nála nincs sorrend, éppen ki jut eszébe, vagy milyen beütése támad.
- Jó. Te miért akarsz ereklyekutató lenni? És milyen fiúk tetszenek? – kacag felé a végén, nem tudta kihagyni ezt a ziccert. Biztos benne, hogy sokaknál el van könyvelve, hogy a csajokra vadászik, pedig alapjáraton nem. Mivel Bethan sokszor ott van neki beszélgetni, nem beszélve arról, hogy sok más lánnyal is, ha úgy adódik, akkor beszélget, például Sadievel, nem érezte mostanában azt, hogy szüksége lenne egy párkapcsolatra. Abban sem biztos, hogy őt olyan könnyű lenne elviselni a hóbortjaival együtt, de mondjuk ez pont nem az ő dolga.
Úgy veszi, hogy a gonosz mardekárost elkergette, megvédte a hölgyet, akivel jött. Biztosan jót nevetne a megszólításon Raina is, de hát ez van, neki mindenki hölgy, amíg be nem bizonyítja az ellenkezőjét.
- Elpirulnál? Arra kíváncsi lennék, szerintem jól állna a szép bőrödön egy kis pír – rámosolyog a lányra, olyan dögös mosollyal, amit látott már másoknál. Nem húzza sokáig, hiszen az nem ő lenne, ellenben nagyon kezdi élvezni Raina kis magánakcióját, már amit a testével művel. Igazán felkelti az érdeklődését, azonban nem engedheti meg magának, hogy csak olyan könnyen belesétáljon a nyilvánvaló csapdába. Ezért a dal végén egy picit elhúzódik, csak épp annyira, hogy jelezni tudjon a másiknak.
- Egy picit talán – vallja be, Adam már csak ilyen. De azt lehet, hogy nem fogja elmondani, hogy azért pár ilyen még bőven beleférne a mai estébe, a végén úgy dönt, hogy mégis megosztja a lánnyal, még ha egy kicsit bújtatott formában.
- Már, hogy ne lenne? Nagyon nem bántam meg, hogy igent mondtál nekem. Oké, akkor még egy kicsit táncoljunk és utána mehetünk az erkélyre, néhány pohárkával. Ha van kedved, hoztam ezt-azt, amit kipróbálhatsz – vigyorodik el, biztos benne, hogy az ő titka nem olyan nagy titok, mégis valamilyen szinten el van tűrve. Nem viszi túlzásba, nem nagyközönség előtt csinálja, a tanulmányain nem látszik meg, így nem annyira van elővéve, ráadásul kevesen tudják, hogy szív ezt-azt.
A zenekar máris vált,a kötelező zene lement, úgyhogy jöjjön a Rock&Roll!
- Ezaz! Raina, most letáncoltatom a lábad térdig! – szinte már be is rántja a lányt, ahogy a zenekar elkezdi játszani a következő számot. Ez már inkább az ő műfaja, pörgeti a lányt, ha az esetleg felugrik rá megtartja, és maga mellett pörgeti. A kezek és a lábak furcsa ritmust diktálnak, az egész diáksereg belelendül a szórakozásba. Többen mennek titkos, vagy félhomályos helyekre, vagy éppen iszogatnak, de jó sokan táncolnak. A dalok pörögnek, Adamnak nincs nagy kedve abbahagyni, de szigorúan számolja az öt számot, amit kapott. Egy Mardekáronál sosem lehet tudni.
- Megvagyunk, jöhet az ital, vagy még van benned szusz? – érdeklődik kedvesen. Ő maga épp a fordulóponton van, most a lány eldöntheti melyik legyen, Adamnak mindkettőhöz lenne éppen kedve.

Az anyáknak mindig igazuk van, csak ezt nehéz felismerni és persze nem is igaz feltétlenül. Egy jó hozzáállással rendelkező anyának, viszont biztosan, bár Adam utálta tanulni a táncot. Azóta pedig hálás neki, hogy mégis rákényszerítette, mert „egy rendes gyereknek tudni kell táncolni, nem csak úgy lötyögni, ahogy a mai fiatalok szoktak”. Igaz, hogy a fiú „lötyögni” is szeret, meg mindenféle mozgást csinálni ritmusra, nincs olyan problémája, hogy a mozdulatai valamiféle szabályba legyenek zárva. Raina megjegyzése viszont egyértelműsíti számára, hogy most a tanult módon kell táncolnia, nem is fog másként cselekedni, ezzel is meghálálva, hogy őt fogadta el partnernek a lány.
- Valamiért csak itt vagy, és elképzelésem szerint, nem kizárólag miattam – vigyorog egyet, nem tökéletesen hülye, mint azt a Hugrabugosokról tartják. Raina vele jött, de nem miatta, ezzel tisztában van. Lehet, hogy csak azért, mert megírták neki, hogy részt kell vennie az eseményen. Adam viszont szereti a karácsonyi hangulatot, főleg annak a békéjét, és azt, hogy sok a mosolygós arc. Minden szép fehér, természetes, még az utcák mocskai sem látszanak, csak az egyszínű, vakító, hófehér szépség. Szereti a telet és a karácsonyt is, bár tény, hogy az ajándékozás részével ő sincs rendben, mert nem annyira kreatív, mint mások. Így mindig az utolsó pillanatban szed össze mindenfélét, aztán otthon lepakolja és szétszortírozza. Sosem talál ki előre semmit, ad- hoc jelleggel kapnak a szerettei ajándékokat, néha bizony ezzel mellé is nyúl. Mint például tavaly, az édesanyja kapott egy darab kötőtűt és egy nyalókát, Adam meg csak vállat vont és annyit mondott, hogy: így jött ki. Viszont szereti a süteményeket is, és ilyenkor mindig zsírosbödönként érkezik vissza a Roxfortba, hogy aztán legyen mit leadnia. Szerencsés típus, nem kell sokat foglalkoznia a testével ahhoz, hogy ne maradjon kövér. Szinte másznak le róla a kilók, és néha azon nevet, hogy lehet, hogy valami különleges varázsereje van, mert az ő levetett kilói, másra araszoltak fel.
Kisebb cseverészésbe elegyednek, miközben már lassan el is kezdődik a tánc. Ő köszönetet mondd, Raina pedig nem túl kedvesen reagálja le, amit Adam sem hagy szó nélkül. De nem paprikás a hangulat, mindössze máshogy látják a dolgokat ők ketten.
- Nem hinném, de vannak, akik tudatosan alakítják ki rólatok azt, hogy mit lásson egy kívülálló. Sőt minden bizonnyal vannak rosszkislányok és rosszkisfiúk is – kuncog egy picit, mintha a téma valamiféle viccelődés lenne. Tényleg nem ítélkezik bizonyítékok nélkül, de ha nincs más a kezében, mint amit hall, vagy éppen lát, nagy következtetéseket ő sem tud levonni.
- Ne forgasd ki a szavaim, légyszi. Nincs okom mást feltételezni, amit mondasz, de ettől még a Mardekárnak nem lesz jobb híre. Szerinted elhinnék, ha azt mondanám bárkinek is, hogy Raina McIntyre egy tünemény és rosszul ítélitek meg? Szerintem van benned olyan, ami miatt nagyon is érdekes vagy, és ez nem kizárólag a külsőd – mosolyogva lépdel közben a táncparkett széléhez vele, és várja, hogy Dumbi befejezze a beszédet. Az első dal hagyományosan valami keringő, az később derül majd, hogy melyik, illetve hamarosan, a kezdő dallamok el fogják árulni, hogy mi következik.
Az, hogy Adamet nem utasította vissza zsigerből Raina, a fiút kicsit meglepte, bár titkon reménykedett benne, hogy esetleg lehetnek olyan jó viszonyban, hogy egy báli meghívás nem okoz törést a mardekáros lányban. Nagyon örült, amikor elfogadta Raina a felkérést, és még most is örül neki. Habár nagyon eltérőek a gondolataik, egy bálban való táncolás és némi cseverészés nem egy nagy ügy. Persze vannak olyanok, akiknek ez sokkal többet jelent, Adamnek mindössze egy jó kis kikapcsolódást, jelen pillanatban pedig egy gyönyörű szép lányt tart a karjai közt, ami nem túl gyakori nála. Főleg azért, mert nem válogatós, de hazudna, ha azt mondaná, hogy nem élvezi Raina tündöklését az oldalán.
- Akit szerettem volna először felkérni, már elígérkezett. Te voltál a második, mert… talán azért, mert nem ismerlek semennyire sem, csak amennyit együtt dolgozunk. Lehet, hogy nem tudok meg sokkal többet rólad, mint eddig, de legalább megpróbáltam. Nekem nem annyira tudatosak a választásaim, mint inkább hagyatkozom az intuícióimra. És úgy érzem, hogy jól választottam, pedig lehet, hogy ez egy első és utolsó alkalom lesz csak, de megérte – vonja meg a vállait színpadiasan, most sem kertel, őszintén beszél. Elképzelhető, hogy emiatt kedvelik őt többen, mert sosem hazudik. Illetve csak akkor, ha valami meglepetést akar okozni valakinek, és nem lenne jó, ha idő előtt kiderülnének a tervei.
Közben az igazgató abbahagyja a beszédét, amit Adam heves tapssal és füttyel jutalmaz, majd Raina hathatós húzására, a tánctéren találja magát. Egy kicsit viccelődni próbál, de a lány nem veszi a lapot, ezért aztán leolvad egy pillanatig a mosoly az arcáról, és nem vág vissza semmit. Mire felocsúdna igazán, már kezdődik is a buli, elindul a tánc. A partnernője igazán profin csinálja, kicsit szégyelli is, hogy ő nem annyira gyakorlott, ennek ellenére nem lehet észrevenni rajta, hogy nem élvezné az egészet. Irányítja a lányt, az pedig plusz dolgokat tesz bele, alig tudja Adam követni, de nem vall szégyent azért, a taníttatása költséges, de bőven megfelelő volt és megérte az árát.
A Mardekáros közbeszólása nem jön jól – mikor jönne jól? – próbálja leszerelni, de valóban inkább elkerüli a konfliktust, hiszen éppen csak, hogy elkezdődött az egész. Rainat úgy látszik, nem kell védelmezni, de milyen fiú lenne ő, ha nem, ha hagyná, hogy a lány egyedül védekezzen. Biztosan lenézné őt, még ha nem is feltétlenül szeretné, hogy megvédjék, amiről Adam mit sem tud.
- Te Jeanne D'arc vagy, akinek nincs szüksége segítségre, úgy látszik. De azért igyekszem jó lovag lenni, és elhárítani a kellemetlenkedőket – folytatja a táncot, és kezd belemelegedni. Ehhez Raina tánctudása is kell, nagyon élvezi a táncot vele, még az is megfordul a fejében, hogy be kellene iratkoznia egy haladó tanfolyamra. Ez gyorsan ki is száll a memóriájából, inkább azzal van elfoglalva, hogy partnernője hogyan lángol minden mozdulatra, persze csak képletesen. Kezd büszke lenni magára és arra, hogy ilyen jó partnert sikerült találnia, egy kicsit sem reménykedett ebben.
- Nem mondom ám minden lánynak, csak akiről tényleg úgy gondolom. Nagyon dögös vagy, hülye, aki nem ezt látja – vigyorog vissza, majd beleharap az ajkába, amikor a mardekáros támadásba lendül az érzékiségével. Apró pír jelenik meg az arcán, a vigyor pedig állandósul, és most jól tudja, hogy nem az előírt kéztartást alkalmazza a lány, sőt a mellkasára puhán nyomódó keblek sem lehetnek a korszerű tánc eszközei. A világért sem lökné el magáról Rainat, bár egy kicsit furcsállja, hogy ennyire közvetlen lett vele a csinos leányzó. Tényleg igazán szerencsés ma. Viszont, akkor ő sem akar túlságosan lemaradni, azért a lapockáról a deréktájra csusszannak a kezei, viszont nagyon koncentrál arra, hogy ne rontson lépést. Raina igazán próbára teszi, ha ezt akarná, mindenesetre élvezi a fiú az össze s mozdulatot. A nyakcirógatás beindít némi véráramlást Adamnél bizonyos helyekre, úgy gondolja, hogy Raina már kezdő a csábításban, bár ez egy percig sem jutott eszébe. Nem tudni, hogy mi menti meg hirtelen a fiút, de ez a dal véget ér, és egy másik fog következni néhány másodpercen belül. Illedelmes távolságra húzódik, bár azt lehet érezni, hogy ennek határán van, és nem szívesen csinálta, csak hát vannak dolgok, amik belé lettek nevelve, például az udvariasság is.
- Tényleg fantasztikusan táncolsz, a nyomodba is alig érek – vigyorog a lány arcába, szemeit, pedig a másikén hagyja. Szeretné kizárni a külvilágot, és tovább táncolni Rainaval, és ez még csak az első szám volt!
- Nem baj, ha lestoppolom a következő öt…, hmm, ötven számot veled? – felkacag hangosan, amikor is elindul az új dal, és Adamnek megint koncentrálnia kell, hiszen Raina vérében lehet ez az egész, míg neki ügyeskednie kell. Egy bájitalt százszor könnyebb kevernie, mint táncolni, erre egy szám alatt rájött a Hugrabugos.

Raina visszaköszön neki, amin meg is lepődhetne, de nem teszi, hiszen ez nála elvárható reakció bárkitől, még akkor is, ha egy Mardekárosról van szó.  Nem is igazán gondol bele, hogy ez milyen megerőltető kedvesség volt a lánytól, pedig ha tudná, lehet, hogy még azért is köszönetet mondana, hogy köszönt neki. De Adam nem ilyen, és ami a legjobb benne, nem előítéletes. tudja, hogy milyen Raina, és szándékosan nem feszegeti a határokat. Azt nem mondhatni, hogy nem fogja átlépni, de ez nem azért van, hogy bosszantsa a lányt, hanem mert a Hugrabugosnak az a természetes, amit ő csinál, vagy éppen Luna. Lunát mondjuk ő is hiperszupernek tartja, ő nem tud ennyire elvonatkoztatni mindentől, mint a szőke, de azért nem kell félteni Adamot sem, megéri a pénzét. Aztán aki megszokja, megszokja, aki nem, az nem, de ez ugyanígy lehet Rainaval is.
Viszont bál lesz, ha pedig bál, akkor lovagok és úrhölgyek, tehát kézcsókkal köszönti kísérő partnerét. Dicsérő szavaira, elmosolyodik, de nem kommentálja, inkább csak magában vidul. Valóban nem sok mindent szoktak kinézni belőle, de még Piton is elismeri a bájitalos tehetségét, meg Flit a bűbájtanos képességeit. Oké, Piton nem mondja ki hangosan, de ha az ember kiválóval megy végig hét éven keresztül bájitaltanból, arra mondhatjuk, hogy elnyerte az öreg zsíros hajú tetszését.
Kisebb beszélgetésbe keverednek Adam tánctudásával kapcsolatban, végül sóhajtva ad magyarázatot a fiú, pedig szerinte ez tökéletes volt. Mi a lényeg a táncban, ha nem az, hogy ne tapossuk szét a másik lábikráját? Na, ugye!
- Igen, édesanyám ragaszkodott hozzá, hogy tanuljak táncokat és a modernebbekkel sincs problémám, drága hölgyem - hajol meg egy pillanatra Sir Stanton Lady McIntyre előtt. Reméli, hogy immár elegendő magyarázatot adott, és kéz a kézben beslisszolhatnak – de milyen elegánsan ám! – a bálterembe. Neki nagyon tetszik a műhó, Rainának már kevésbé, de Adam ezen nem annyira lepődik meg. ~ Biztos, mert vizes lesz a haja, arra a lányok nagyon háklisak. ~ Más nem jut az eszébe erről, de megfelelő indoklásnak találja. Kuncogni kezd a kijelentésen, mert szerinte simán lesz még fagyöngy is, csak várják ki a végét.
- Én nem lepődnék meg, ha bepróbálkoznának a fagyönggyel. Mégis csak karácsony van, a szeretet ünnepe – vigyorog magába, kívülről viszont ebből semmi nem látszik. Elkap néhány erős gondolatot a mellette lévőtől, és megígéri magának, ha valamiért meg akarja csókolni Rainat a mai nap azt nem fagyöngy alatt fogja tenni. Nem készül ilyenre konkrétan, de nála minden megeshet, volt már erre többször példa.
Látni akarja a lány arcát, és nyugodt természetességgel igazítja oldalra a tincseit. Úgy hiszi, így még szebb lett a Mardekáros, hiszen már ő is adott valamit a koncepcióhoz. Megköszöni, hogy eljött vele, hiszen eddig ezt elfelejtette, viszont az őszinte válasz olyan erősen taszítja mellbe, hogy majdnem hátrahanyatlik. Nem is a tény, amit mond, hanem ahogy mondja neki Raina. A szavaival ellentétben ez egy kedvesebb megnyilvánulás volt.
- Nem erőlködöm Raina, mindössze megköszöntem neked. Nem vagyok Mardekáros, hogy a szavaim mögött mást kell látni, mint amit mondok. Gondolom, te sűrűn találkozol ilyenekkel, sajnálatos – ezzel az utolsó mondatával el is vette a többi élét azzal kapcsolatban, hogy beskatulyázza a lányt a többi penészhuszár közé.
- Azért is köszönöm meg, mert tudom, hogy nálam lehetnek százszor jobb partnerek a számodra, csak gondolom ők nincsenek itt. Én pedig szívesen segítek – vigyorog most már, mert biztos a dolgában, hogy valami hirtelen ötlet vezérelhette a lány, amiért elfogadta a meghívását. Viszont amit nagyon becsül benne az az, hogy nem hozza fel a témát, hanem partnerként tekint a Hugrásra. Az igazgató megkezdi a beszédét, Adam pedig lelkesen fütyül és tapsol annak végén. Dumbi hozza a formáját, Adam szent meggyőződése, hogy az igazgató anno Hugrabugos volt, de még sosem nézett utána.
Kicsit elszégyelli magát, amikor Raina egyértelmű választ ad arra vonatkozóan, hogy övé az első tánc. De mire úgy igazán letargiába eshetne, már a tánctéren találja magát a csinos Mardekárossal.
- Jó, akkor most menjünk jobbra, aztán balra… aztán… csak viccelek! – kacag fel a fiú és a felcsendülő zenére elindul a kötelező lépésekből álló keringő. Adam uralja a testét – hiszen nincs benne most semmi, ami ennek ellenkezőjét válthatná ki – és mosolyogva perdíti táncba bájos partnernőjét. Tényleg jól táncol, bár tény, hogy nem profi, de ez nem is várható el tőle. Van ritmusérzéke, a lépéseket tudja, szóval bőven elfogadható a tudása. Pörgeti, vezeti a lányt, és mosolyogva táncol, nagyon belelendül a dologba. Igazán már majd az igazi bulit várja, egyelőre ez még a hivatalos program, nagyon kíváncsi a zenekarra, hogy mit húznak elő a cilinderből. Miután megvolt a kötelező kör, Adam továbbra is elveszve Raina szemeiben, kérdést intéz a lány felé.
- Innál valamit Lady McIntyre? – mondja nemességet csempészve a hangjába.
- Lady? Na ne röhögtess, ez a csaj akkor Lady, amikor én, höhöhö – mondja egy srác mellettük, természetesen a Mardekárból. Mielőtt Raina megszólalhatna, Adam közbeszól.
- Ne haragudj, de te ronda vagy, a Lady pedig lenyűgöző, szóval fogalomzavarban szenvedhetsz. kérlek távozz köreinkből – a hős lovag megvédi a hölgyét, ahogy az természetes, csak alig tudja visszafojtani a nevetését. Mindenesetre arrébblibbenti magukat, de olyan elegánsan, hogy figyel arra, hogy ne lépjenek ki a tánc ritmusából.

Végül is nem kellett sokat várnia rá, felderül az arca, meg el is bambul egy kicsit, ahogy végignéz a lányon. Azt meg kell hagynia, hogy oltári jól néz ki a Mardekáros, bármennyire is mufurc egy modora van.
- Szép jó estét gyönyörű hölgyem – csukja be végül a száját, közvetlenül a mondat után. Igazán szerencsésnek érzi magát, majd egy kicsit el is pirul, amikor a saját ruhájára gondol. De aztán csak von egyet vállat gondolatban, nála nem ruha teszi az embert, hiszen az csak arra valló, hogy kényelmes legyen és megvédjen a hidegtől, vagy a kukkolóktól. Ezen derül is egyet magában, de még csak véletlenül sem mutatná ki ezt. Mire a lány odaér, ő a kezét próbálja meg elérni, és ha Raina engedi, kap egy kedves kézcsókot. Igaz nincs páncélban, de úgy érzi, hogy ez az egész megérdemel némi lovagi körítést, és egy kézcsók igazán ide illik.
Raina nem akar tovább várakozni, Adam pedig veszi a lapot és hagyja, hogy a lány belekaroljon, mi több, még büszke fejet is vág, főleg, ha a penészesek közelednek, hadd csapja meg őket a sárga irigység. Már majdnem megérkeznek, amikor a lány a tánctudásáról kérdezi.
- Nyugi, nem lesz baj, vigyázok a kecses lábaidra – remélem, teszi még hozzá magában, de egy kedves vigyort megenged a Mardis felé. Végül belépnek a bálterembe, ahol már készülődnek az emberek, meg a zenekar, és persze mindenki tudja, hogy először az öreg Dumbi fog valami vicceset mondani. Adam szereti a dirit, kissé zakkantnak tartja, de elismeri a tudását. Éppen akkor lépnek be, amikor egy kis műhó zúdul a teremre, Adam pedig elismerően néz körbe, tetszik neki, amit lát.
- Te nagyon csinos vagy, mondták már? Ez a ruha meg klassz rajtad, tuti minden vadbarom téged akar ma este – kuncog fel halkan, és ahhoz, hogy lássa Raina pofiját, kissé félretolja a lány haját.
- Tök rendes vagy, hogy velem jöttél, még meg sem köszöntem. Köszi! – vigyorog, miközben beljebb mennek.
- Most állni kell majd, vagy üldögélni? Tavaly voltam utoljára, de akkor elkéstünk – vonja meg a vállát, és mert nyilvánvaló, hogy egy kis füstölgést be kell iktatni a megérkezés előtt, amit Bethan szóvá is tett. Nem látta még olyan mérgesnek a lányt, bár még akkor is cuki volt, amikor fejbe akarta vágni harmadjára is. Ő csak nevetgélt, meg tűrte az egészet, de nem, hagyta abba a füstölést.
- Az első tánc az enyém, ugye, gyönyörűséges hercegnő? – néz rá csillogó szemekkel, nagyon élvezi a helyzetét. Persze tuti le fog lépni majd, hiszen imád táncolni, meg ugrálni, meg ökörködni, szóval ez az ő estélye lesz. De első a szép hölgy, utána a móka.

Egy páncélban nézi a visszatükröződő képét, azon belül is a szemét, mert van benne valami. Na, nem, nincs bevérezve, vagy ilyesmi, hanem az előbb beleszállt valami kellemetlen bogárka. Bár Adam, már körbenyomkodta a szemeit, és vélhetően kiugrott már a szeméből a kis bajkeverő, ő maga még úgy érzi, hogy benne maradt. Jelenleg kitűnő elfoglaltságnak ígérkezik ez, hiszen egyedül nem mehet a bálba, vár valakit. Az illető nem más, mint Raina McIntyre, Mardekáros, ami meglepő lehetne, de Adamnél nem annyira csodálkoznak rá az emberek, hiszen művelt ő már ennél is meglepőbb dolgokat. eredetileg Bethan-t hívta volna meg, de a lányt már felkérték, így muszáj volt másik lány után néznie. Mivel a kapósabb leányzókra hamar lecsaptak, ő a nehezebb utat választotta. Mostanában többször előfordul, hogy Pitonnak az a zseniális ötlete támad, hogy Raina mellé osztja be közös munkára, mert rossz hatással van másokra, gyakorlatilag szétülteti a társaságot. Nem tudja, hogy Adamet ez nem zavarja, vagy ha tudja, akkor nem érdekli. Még az is lehet, hogy másoknak akar rosszat ezzel, de Adam jólelkű gyerek. A lényeg, a lényeg, Adam felkereste az egyik szünetben Rainat, aki igent mondott sokak meglepetésére a folyosón. Bár a lelkére kötötte, hogy „emberi módon nézzél ki”, ezért van most viszonylag normális ruhában. Semmi sem lóg ki belőle, a haja is úgy, ahogy rendezett, bár kifésülte ő, de nem tetszett neki, ezért kénytelen volt ő maga egy kicsit összeborzolni a megfelelő hatás érdekében.
Most éppen ott tart, hogy sokan leélték már egy szemmel az életüket, meg kell szabadulnia ettől az átkozott viszketéstől valahogy. Egyébként ahol áll, nagyjából két sarokra van a nagyteremtől, egy nem túl forgalmas folyosón, Raina azt mondta, hogy itt találkoznak. Ő szívesen elkísérte volna a Mardekártól egészen a nagyteremig az évfolyamtársát, de Raina ettől eltekintett, ő meg nem erősködött. Azért abban reménykedik, hogy Bethan-t meg másik lányt is megtáncoltathat, mert imád táncolni. nagyon nem tud, de nem az a lényeg. Persze Raina lesz a fő kedvezményezett., ez egyértelmű, ő egy igazi úriember, nem hagyja magára a Mardekárost másért, ha az engedélyt nem ad rá. most szépen kisimogatja a sötét öltöny felsőjét, ami alatt egy sárga ing lapul, majd megnézi a fekete cipőjét is , amit szintén rendben talál. A nadrágján nyilván nem lehetnek foltok, a zsebében pedig lapul pár cigi és a gyújtója, ha véletlenül szükség lesz rájuk. Már nagyon izgatott, meg éhes is, ezért kikukucskál, hogy jön-e már a kísérője. A szeméről már meg is feledkezett.