Anne&Skyla

Skyla&&Anne

Szuper! Igaz a karácsonyi bálig még van egy csomó időnk, de akkor is jobb, ha bebiztosítom a társaságomat ara az esetre, ha nem lenne a partnerem Skyla nagyon is jól tudja, hogy képes leszek ezen esetben többet inni a keleténél, felszedni valakit, majd olyan dolgokat művelni az illetővel, amit esetleg megbánnék. Nem mintha annyira zavarnának az ilyen esetek. Tudom, hogy ilyen vagyok, de nem tudok javítani a viselkedésemen. Inkább hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok, aztán úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Ez az én bulizási technikám, ha éppen partner nélkül megyek valahova.
- Nagyszerű, akkor erről majd még dumálunk, ha aktuális lesz - kacsintok rá, majd unottan hátradőlök. Úgy jöttem be ide, hogy ezekkel a srácokkal elterelem a gondolataimat Dariusról, de ez valahogy mégsem jön össze. A francba, most még a neve is... Legalább az elmúlt körülbelül húsz percben a neve nem ugrott be. Már ez is haladásnak számít.
- Tessék? Mondtál valamit? - pillantok fel Skyla-ra. Valahogy nagyon nem megy a figyelés, mióta leültünk. Ha éppen nem csinálok valamit, akkor túl hamar jut eszembe Darius. Az érintése, a tekintete és a csókjai túlságosan is nagy hatással voltak rám. Sürgősen ki kell tisztítanom a fejemet, kell valaki - vagy valami -, ami eltereli a gondolataimat a srácról.
Hirtelen arra eszmélek, hogy az egyik fiú az asztalunk mellett áll, és magukhoz invitál minket. Látom, hogy Skyla-nak bejön a srác, meg igazából tudom is, hogy bírja az ilyen stílusú pasikat. Nekem úgysem ő jön be, hanem a haverja tehát nincs gáz.
- Felőlem mehetünk -mondom egy vállrándítás kíséretében, jelezve, hogy nekem aztán mindegy, hogy mi lesz. Felkelek a székemről, felkapom a táskámat és a szatyrom, majd leülök a fiúk közé, pont a kék szemű csávó mellé. Oké, ha most ráhajtok, akkor legalább délutánra kimehet Darius a fejemből.
- Sziasztok, Anne -köszönök és mutatkozok be gyorsan és tömören. Azt hittem, hogy ettől jobban érzem majd magam, de a kívülről látott csajszi, akivel most ők megismerkednek, csak megjátszás.

Nem tudom, hogy mennyi idő telik el. Fél óra, egy óra? A lényeg az, hogy sikeresen is összehoztam, hogy felkeltsem a srác érdeklődését, és az előbb smároltam vele. Azonban a csók közben jöttem rá, hogy ez nekem nem elég. Mióta találkoztam Dariussal, azóta semmi sem a régi. Az ő csókja érzékibb volt, szenvedélyes és szikrázott köztünk a levegő. Azonban amit most kaptam, az ennek közelében sem volt, így rádöbbentem, hogy ma nekem ez nem megy. Sikerült úgy kavarnom össze-vissza, hogy a csávó véletlen rám borítsa a kávéját, és ezért nekem "sajnálatos módon" azonnal vissza kell mennem most a suliba.
- Tényleg nem haragszom, de szerintem érthető, ha minél előbb ki akarom szedni a foltot a nadrágomból... - kacsintok rá, majd egy puszit nyomok az arcára. Hadd örüljön, hogy egy ilyen csajjal lehetett kalandja... Többet úgysem kap majd belőlem... - Sziasztok, további jó szórakozást! - köszönök el, majd lépek is tovább. Nem látják már, hogy egy utcányival odébb egy egyszerű pálcasuhintással kiszedem a foltot, és utána fordulok ténylegesen a suli felé. Ez a délután sem olyan lett, mint terveztem...

Skyla&&Anne

Miután visszavettem a táskám és a szatyromat szememmel követem Skyla tekintetét. Érthető, ha nem akar vissza menni még a suliba, hiszen ki kell használni a szabad hétvégéinket. Pajzán vigyor jelenik meg arcomon, ahogy látom a sok fiút bemenni a kávézóba. Ha flörtölök egy kicsit, attól talán jobb kedvem lesz, és az az idióta is kimegy egy időre a fejemből. Igen, már inkább ezzel a jelzővel illetem, hogy a neve se juthasson az eszembe.
- Menjünk - mondom még mindig azzal a pajzán mosollyal az arcomon. Hagyom, hogy Skyla magával rántson, s vele együtt tekintek be a kávézó ablakán. Elég sokan keresték fel a helyet, de a hidegre való tekintettel ezt nem is csodálom. Mindenki melegedni akar. Tekintetem a kiszemelt fiúk felé vándorol, s összetalálkozik az ő pillantásukkal. Elismerően elvigyorodom és kacsintok egyet, jelezve egyiküknek, hogy nem rossz darab. Fekete haj, kék szem, nem rossz párosítás, ráadásul pont az ellentéte annak a bizonyos személynek a kinézetének - nem, csak azért sem fogom a nevén emlegetni, még véletlenül sem. Ez lesz az új módszerem...
- Oké, de az ablak mellé üljünk - mondom el kikötésemet, majd együtt besétálunk a kávézóba. Az első szó, ami eszembe jut, az a süti. De nem is akármilyen süti lehet ez, biztos csokis... - Te aztán tudod, hogy mivel a legegyszerűbb levenni a lábamról - mondom vigyorogva a süteményes pult felé biccentve. Körülnézek, s látok még egy asztalt az ablak mellett. Skylaval arra vesszük az irányt, s közben persze, hogy elhaladunk a már figyelt fiútársaság mellett. Ha úgy alakul, akkor legalább a mai napra felszedhetnék valakit.
Amint helyet foglalok, kezembe veszem az itallapot, s átnézem a kínálatot. Gyorsan kiszúrom a nekem való italt, majd ha a pincér megérkezik, akkor kérésére a rendelést is leadom.
- Egy Latte Macchiato és egy abból a csokis sütiből - mondom, majd megvárom, míg Skyla is rendel, s a pincér elmegy. - És van már partnered a karácsonyi bálra? Mert ha egyikünknek sem lesz, akkor majd nyomulhatunk együtt - kérdezem, s a második mondatot vigyorogva teszem hozzá. Úgy néz ki eddig, hogy nem lesz partnerem, de ez nem olyan nagy gond... Majd felveszem az egyik most vásárolt koktélruhámat és szerintem akkor hamar szerzek magam mellé egy fiút, hiszen egy ilyen miniruhában ez nem lesz nehéz dolog...

Skyla&&Anne

Tudtam, hogy nem lesz nehéz kitalálni, mégis kit utánozok de nem is ez volt a célom. Egyszerűen csak szórakozni akartam, mert Pitont kifigurázni az egyik legjobb mulatság. Olyan morcos és szigorú, hogy az senki más nem tudja igazán visszaadni.
- Lehet, hogy igazad van. Bár szerintem, mire ide kiérne a rendőrség, addigra talán mi már vissza is érnénk a kastélyba - mondom még nevetve, majd a talárt visszateszem a helyére és én is visszavonulok a próbafülkémbe átöltözni. Újra rám kerül a farmer, a póló és a bokacsizma, a kabátomat pedig a táskámmal együtt a jobb kezemben viszem ki, bal kezemben pedig a megvásárolni kívánt ruhák, valamint a legutóbb próbált lila ruha, amit még hamar visszaakasztok a helyére. Míg Skyla fizet, addig a közelben lévő tükörben megigazítom a hajamat, ami a sok öltözés közben egy kicsit összekócolódott, majd miután látom, hogy ő már végzett, én is odalépek a pulthoz.
- Ezek lesznek - pakolom fel a sok ruhadarabot és kivárom, míg a hölgy kiszámolja a végleges összeget, belepakolja a ruhákat egy nagy papírszatyorba, majd fizetek. - Megvagy? - teszem fel a kérdést Skyla-nak jelezve, hogy felőlem akkor akár mehetünk is. Mielőtt kilépnék az utcára még mormolok egy Viszlát-ot az eladónak, majd ahogy kiérünk érzem, ahogy hirtelen megcsap a hideg levegő. Jól esik ez most a benti meleg után, de megfázni mégsem kéne, így a szatyromat és a táskámat Skyla felé nyújtom. - Megfognád, míg felveszem a kabátomat? - kérdezem, majd ha így tesz, akkor gyorsan magamra kapom a világos darabot és utána vissza is veszem a cuccaimat. - Köszi, van kedved még valamihez, vagy menjünk vissza a suliba? - érdeklődök, ahogy megindulunk valamerre az utcán, csakhogy ne ácsorogjunk továbbra is egy helyben.

Skyla&&Anne

Már most a szüneten jár az eszem úgy tűnik, meg azon, hogy milyen bulira megyünk majd akkor. Látszik, hogy néha már unom a sulit, de ki nem? Talán ha nem találkoztam volna Dariussal, akkor kevésbé várnám azt az időszakot. Az utóbbi időben próbáltam kerülni és a szünet lesz ebből a szempontból nézve majd a legjobb időszak. Ha a közelemben sem lesz, akkor nem kell majd arra gondolnom, hogy hogyan tudnám elkerülni. Probléma megoldva.
Azt hiszem sikerült kiválasztanom az egyik legrondább ruhadarabot a boltban, mert ez szörnyen néz ki, de akkor is vicces, hogy felveszed és szörnyülködsz, hogy kinek lehet olyan ízlése, hogy ilyent tervezzen vagy - ne adj Isten - ilyent hordjon.
- Igazán elragadó - mondom én is hasonló hangnemben, mint Skyla, majd együtt nevetünk az egészen. Ez a ruha tényleg nem tudom, hogy kinek állhatna jól, olyan borzalmasan néz ki... Aztán Skyla a kezembe nyom egy lila ruhát, amit tuti sehova se vennék fel, mert nem az én stílusom, de ruhapróbálásnál ez mégis kit érdekel? Keresek hozzá egy magassarkút is, aztán visszatérek a próbafülkémbe. Ne is lenne rossz ez a ruha, csak tényleg nem szoktam ilyeneket hordani - talán mert nincs hova felvennem... De ez most egyáltalán nem érdekel, szinte egyszerre bújok ki a függöny mögül Skylaval, majd végigmérem, ahogy ide-oda járkálgat.
- Az igaz, hogy eltér,viszont jól áll. Kiemeli a karcsú derekadat. Amúgy a színe az, ami eszméletlen furcsa, bár ez az én ruháim után nem kéne már, hogy meglepjen, de azokban is nagyon fura, hogy nem feketék. Azt hiszem tényleg kéne már valami színesebbet is hordanunk... - mondom nevetve, ahogy végiggondolom a ruhatáramat. Fekete fekete hátán, ebbe még bele sem gondoltam... Jó oké, van ott pár szürke darab is, meg néhány zöld, meg egy-két színesebb, de akkor is a fekete az uralkodó szín. Ezt a problémát pedig sürgősen orvosolnom kell, de még előtte én is körbefordulok és megkérdezem Skylat, hogy mit gondol a nekem választott ruháról. - Azért szerintem ez se semmi, nézd, milyen színe van. Talán nyolc évesen hordtam  utoljára lilát... - teszem hozzá nevetve a második mondatot, majd meghallgatom, hogy mit mond. Miután befejezi, és bemegy  próbafülkébe én elkezdek keresgélni magamnak néhány nem fekete darabot. Fehér pulcsi, leopárd mintás short, még három felső és egy fekete-fehér szoknya kerül a kezembe, s már el is döntöm, hogy a két koktélruha mellett még ezeket is megveszem, mert már tényleg ideje újítani egy kicsit a ruhatáramon. Közben úgy tűnik Skyla visszament a fülkébe és magára kapott egy még röhejesebb ruhát, mint amit én adtam neki nemrég.
- Dilis vagy - mondom nevetve, s nem tudom abbahagyni a nevetést, majd a ruhákat bedobom a próbafülkémben lévő kis székre, felkapok egy hatalmas fekete talárt, s közben feladom a feladatot barátnőmnek. - Találd ki, hogy ki vagyok! - mondom vigyorogva, majd miután a talárt összegomboltam, a hajamat próbálom valamennyire lelapítani, majd morcos fejet vágva megszólalok. - Lapozzanak a 394. oldalra a könyvben! - na, mi lesz? Rájössz, hogy ez Piton akar lenni? Hiába vagyok Merdekáros, még én is félek tőle néha, de szerintem ez érthető. Viszont kifigurázni őt a legjobb a tanári karból.

Skyla&&Anne

- Tudom, de pont ilyent kerestem. Úgy éreztem, hogy talán most kéne valami más, valami szokatlan... - árulom el a ruhaválasztásom indokát, majd ahogy azt mondta, bemegyek a próbafülkébe, hogy a másik ruhát is felpróbáljam. Skyla meg én nagyon hasonlítunk és furcsállom is, hogy nem találkoztunk előbb, mert akkor talán én sem lennék most olyan, amilyen. Lehet, hogy ő az egyetlen, akit a barátomnak mondhatok, de túl bizalmatlan vagyok ahhoz, hogy megbízzak benne, mégis úgy érzem, hogy mondanom kéne neki valamit a történtekről. Ha mást nem, hát magam miatt. A naplómat sikerült elhagynom valahol... Gőzöm sincs, hogy a megtalálója mégis mit kezd vele... Ha elolvassa és rájön, hogy az enyém, akkor nekem végem, inkább megkérem a szüleimet, hogy írassanak át másik suliba, de azt nem tudom, hogy mennyire viselném, ha a naplómba írt gondolataimat visszahallanám a folyosón. Lehet, hogy nem kéne ennyit ezen agyalnom, hiszen most kikapcsolódni jöttünk, szórakozni, ez pedig ráér még később..
Ahogy belebújtam a ruhába, már ki is léptem a próbafülkéből. Ez meg még furább a színe miatt. A szabása viszont tetszik, meg a ruha is szexi, de le nem lehet írni, hogy mennyire fura magam ilyen világosban látni. Oké, tudom, hogy a kabátom is ilyen színű, de az más... Ennek ellenére bejön, megveszem és tuti felveszem valahova, csak az alkalom még várat magára. Tekintetem felkapom, mikor Skyla kilép a próbafülkéjéből, majd elismerő pillantással mérem végig.
- Ez tetszik, muszáj lesz egyszer eljönnöd ebben velem egy buliba - jelentem ki Skyla szettjére utalva, majd érdeklődő pillantással tekintek rá, s kijelentem a döntésemet. - Ezt is megveszem, szerintem jó lesz valahova.
Miután ezt is megbeszéljük körülnézek az üzletben és felkapok két borzalmas, egyforma ruhát, majd az egyiket Skyla kezébe nyomom.
- Most jöhet akkor a vicces rész - mondom vigyorogva, majd visszamegyek a fülkémbe. Tulajdonképpen ez a kedvenc részem a shoppingolásban, mikor ruhákat próbálunk, amik nem is tetszenek és röhögünk azon, hogy mégis hogyan nézünk ki. Ahogy meglátom magamon a ruhát csak még jobban elnevetem magam, majd drámaian kilépek a függöny mögül Skyla-ra nézek és a röhögést visszafojtva teszem fel a nagy kérdést, majd mégis kitör rajtam a nevetés. - Ugye, milyen szexi vagyok?

Skyla&&Anne

- Mindig tudod, hogy mi kell nekem - mondom nevetve. Skyla-nak most is sikerült egyből kitalálnia, hogy mire lehet épp szükségem. Igen, talán a pasizás elterelné a figyelmemet Darius-ról - ha mást nem, akkor legalább ma délutánra.
- Persze, minden rendben, semmi különös nem történt - legyintek a levegőbe meggyőzően. Csak az kéne, hogy eljárjon a szám a Darius-os kis kalandomról, hiszen ő még ismeri is biztos a srácot, mert nem csak évfolyamtársa, hanem egy házban is vannak. Ráadásul eddig ő is olyannak ismer, mint mindenki más: egy olyan személynek, aki csak játszadozik a pasijaival. Mégis mi történne, ha kiderülne, hogy ezt viszont most nem tudom megmagyarázni? - Tetszik? Tegnap

[You must be registered and logged in to see this image.]

festettem át, már untam egy kicsit a szőkét - mondom, miközben egy picit megigazítom a hajamat. Nem telik el pár perc, már is bent vagyunk, s én is hamar nekiesek a ruhakínálatnak. A tervem az, hogy most egy picit elvonatkoztatok a ruhatáramtól és felpróbálok valami mást. Kíváncsi vagyok, mégis milyen látványt fogok nyújtani. Két ruhadarabot szedek össze: egy krém színűt és egy sötétkéket.
- Ezt a kettőt biztosan - tartom kezemben a két miniruhát, majd birtokba veszem a másik próbafülkét, s elkezdek átöltözni. Időközben elkezdek agyalni azon, hogy mégis mihez kell nekem most ez a ruha, de választ nem találok rá a fejemben, így inkább abban maradok, hogy azért, mert kell egy kis változatosság. Ha mást nem, akkor felveszem a karácsonyi bálra, vagy amikor otthon leszek, akkor elmegyek benne bulizni. Először a kék ruhát veszem fel, s ahogy meglátom magam benne a tükörben enyhén lepődök csak meg. Wow, hát ez nem fekete, az biztos! Cseppet sem a tőlem megszokott.... Na jó, a szabása meg a hossza - vagy inkább rövidsége? - teljesen jellemző rám, de a szín... Hát ez nem semmi! Meghallom, hogy Skyla elhúzza a függönyt, így gyorsan kilépek a próbafülkéből, majd miután körbefordul megállapítom magamban, hogy ez a ruha nagyon illik hozzá.
- Nagyon jól áll, szerintem semmiképp se hagyd itt - biztatom a lányt, hogy ez a ruha bizony neki lett készítve, majd kissé aggódva, de én is felteszem a kérdést. - Mit gondolsz erről? Őszintén mondd meg, ha nagyon szörnyű... - teszem hozzá a második mondatot, majd várom a válaszát. Igazából szerintem jól áll a ruha, csak nagyon más, furcsa a színe. De nem épp ezt akartam? Nem épp ilyent kerestem?

Skyla&&Anne

Skyla-val megbeszéltük, hogy már itt lenne az ideje egy kis csajos vásárolgatásnak, tehát úgy döntöttünk, hogy a Roxmorts-i hétvégét most ezzel töltjük, legalábbis a ma délutánt. A hidegre való tekintettel egy farmernadrágot vettem fel, hozzá egy fekete háromnegyed ujjas pólót, bokacsizmát és a világos ballonkabátomat. Tegnap este csináltam meg a hajam, már untam kissé a szőkét, így most visszatértem a barnához. Sminkem meghatározó színe szokás szerint a fekete lett.
Időben elindultam a megbeszélt helyre és míg leértem ide, addig elhangzott tőlem néhány hapci. Lehet, hogy megfáztam, amikor Dariussal a tó partján "játszottunk"? Már ha azt játéknak lehet nevezni, hiszen csak kérdezősködtünk egymástól, smároltunk, meg rábeszéltük a másikat erre-arra. Miért is gondolok mostanában rá egyre többet? Ezt sürgősen orvosolni kel, és a shopingolás erre a legmegfelelőbb gyógyír. Amúgy is be kéne szereznem pár új ruhadarabot - de, hogy minek, azt ne kérdezze senki...
Ahogy a megbeszélt üzlet felé tartok már ki is szúrom fekete imádó, csínytevő "barátnőmet". Nem vagyok az a típus, aki bárkinek elmondaná, hogy a barátjának tartja vagy hasonló, azonban ez a csajszi tényleg számos dologban hasonlít rám, így őt viszonylag annak tartom - bár kétlem, hogy ezt megosztottam volna vele. Közelebb lépek hozzá arcomon egy szokásos Anne féle mosollyal, majd köszönök neki.
- Szia Skyla, mi a helyzet? - érdeklődöm hogyléte felől, mert szüleim az udvariasság alapszabályait mélyen belém nevelték még kiskoromban. Ránézek a kirakatra, majd miután a lány válaszol sablonos kérdésemre intek neki, hogy akár be is mehetünk. Imádok vásárolni és nézelődni, és szerencsére a szüleimnek elég sok pénze van hozzá, hogy én bármit megvehessek magamnak. Beérve a kis üzletbe körülnézek és egyből tudom, hogy mit akarok keresni. Kell valami szexi, valami más, olyan, amilyen ruhám még nem volt. Azaz biztos volt már ilyesmi, de a lényeg az, hogy az iskolatársaim számára új legyen. Már megszokhatták, hogy én képes vagyok télen ugyanolyan miniszoknyát felvenni, mint nyáron, ha éppen olyan kedvem van. Nem érdekel a hideg, mármint fázok meg lebetegszem tőle, de ez nem tud érdekelni, ha jól nézek ki.
- Van már ötleted, hogy mit keresel? - teszem fel a kérdést a mellettem álló lánynak, ahogy elkezdünk nézelődni a ruhaboltban. Van egy olyan érzésem, hogy a legnagyobb hasznát a próbafülkéknek vessük majd, mert lehet, hogy egy rakatnyi ruhát felpróbálunk, mire megtaláljuk, amit kerestünk. Viszont az egészben ez a legjobb, a ruhapróbálgatás.