Jonathan Stark

Tárgy: Jonathan Stark 2014-11-03, 18:08

Jonathan Stark

[You must be registered and logged in to see this image.]
"A farkasok is kutyák, de a farkasok igazán szabadok."

Főkarakter: Főkarakter
Teljes név: Jonathan Stark
Születési hely és dátum: Arrochar, Argyll, Skócia; 1946.09.11
Csoport: Ex-Halálfaló
Patrónus: Farkas
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Gyilkos, ereklyekereskedő
Képesség: Bejegyzett animágus (farkas)
Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan – Kiemelkedő, Bűbájtan – Kiemelkedő

Jellemed kifejtése

Nézz rám! Nézz rám, és mond el, hogy mit látsz! Látod a szemeimben az együttérzést? Nem, mert nincs benne. Jóság, kegyelem, és az ehhez hasonló szavak számomra nem többek, mint helyfoglalók a szótárakban. Nekem annyit jelent lemészárolni egy egész családot, mintha megennék egy tál fagylaltot. Ám kedvemet lelem abban, ha a kezeim szorgos munkája miatt kiülnek az érzelmek az arcodra. Fájdalom, kín, félelem. Ilyenkor lehet a legjobban megismerni a másikat. Egyébként mondhatni maga vagyok a nyugalom, nem szeretem, ha látszik rajtam az, amit érzek, vagy gondolok. Higgadtan át tudom gondolni a dolgokat, helyzeteket, és kezelni őket. Nem vágyom az uralkodásra, jól érzem magamat abban a szerepben, ahol vagyok. A kényelmet se vetem meg, ahogy a minőséget se, és valahogy magával tud ragadni egy kellemes horror történet is. Talán két olyan személy van az életemben, akikkel foglalkozom, és számít, hogy mi van velük. Az egyik az öcsém, számít, hogy él vagy se, a másik a lányom, és csak az számít, hogy meg akarom ölni. Majdnem elfelejtettem, pár lény még fontos a számomra, a farkasaim. Kedvelem őket, hűségesek, és ha jól vannak nevelve, parancsra ölnek. De meghálálom a hűségüket, a legjobb húsokat kapják, persze az emberi hús mellett.

Megjelenés

181 centiméter magas vagyok, sötét szemekkel áldott meg az élet, a hajam régen barna volt, de manapság már inkább őszes, ahogy a szakállam is. Kedvelem a sötétebb árnyalatú ruhákat, bár számomra első a kényelem, és a minőség. Általában egy fekete zakót és fehér inget hordok, aminek a legfelső két gombja nincs begombolva, de a nyakkendővel ki lehetne kergetni a világból is. Kabátok terén a bokáig leérőket kedvelem, természetesen sötétebb színekben.

Életed fontosabb állomásai

Kényelmesen elhelyezkedett a székében, bal lábát keresztül rakta a jobbján, bal mutató, középső és gyűrűs ujjával lassan, ráérősen dobolt a szék karfáján, még jobbjával az egyik, kedvenc, fekete szőrű farkasának a fejét simogatta.
- Shhh… Elinborg kedvesem. Hamarosan ehettek, csak kedves öcsém még kiszórakozza magát.- fáradtan emelte fel a fejét bal oldalán fekvő másik farkas, egy szürke, megtermett hím. Éhesen nyalta végig a szája szélét, majd feltekintett a gazdájára.
- Nem, még nem.- kedvesnek nevezhető mosollyal nézett le a kedvencére, aki visszamerült az álmába. Jonathan pedig sötét szemeit Gavinre irányította, aki a jelek szerint ugyan csak nagy örömét leli abban, ahogy kínozhatja azt a szőke aurornőt. Szívesen csatlakozna, de nem akarja elrontani fivérének a játékát, saját magának fogta, így most a játék is Gavint illeti. Pedig szívesen csatlakozna, hogy közösen nyújtsák el annak a szajhának a szenvedését. De bár már ott tartanának, hogy a saját sarjával tehetnék ezt meg. Azzal az árulóval, aki nagyobb szenvedést érdemel az aurornál is. Nem ok nélkül nevezte el az egyik kedvenc farkasát utána, így mindig emlékezni fog a lányára, és arra, hogy mekkora egy szuka is.
- Látjátok kedveseim? Milyen ügyesen használja az öcsém a kését? Ezt tőlem tanulta, amikor még jó néhány évvel fiatalabbak voltunk mindketten.- kellemes borzongás szaladt végig a testén, amikor eszébe jutnak azok a napok, amikor Gavinnel közösen hódoltak a kínzás örömteli szenvedélyének.
- Drága öcsém, ilyen hamar végeztél? Kérlek, enged meg, hogy a drágáim végre jól lakhassanak.- lassan állt fel a székéből, és elindult a kínpad felé. Büszke csillogással a szemeiben nézte öccsének a művét. Lágyan simított végig a megkínzott nő arcán, majd egymásután oldotta ki a szíjakat, és végül lelökte a hideg kőre az élettelen testet.
- Elinborg, Gin. Gyertek, itt a vacsora ideje, de maradjon belőle egy kevés a kölyköknek is.- elég volt egyszer mondania, mindkét farkas gyorsan a hulla mellé sétált, és belefogtak a test eltüntetésebe. Jonathan pedig visszaült a székébe, lenyúlt alá, és elővett egy üveg whiskyt, poharat, töltött magának, és még a kedvencei falatoztak, atyai mosollyal az ajkán nézte, ahogy marcangolták a testet, tépték a húst, roppantották a csontokat.
- Drága öcsém, hamarosan eljön a mi időnk, a Te időd.- mondta mosolyogva, miközben lassan kortyolni kezdte a nemes nedűt.

Tárgy: Re: Jonathan Stark 2014-11-04, 10:47

Elfogadva!

Hát őőőő... Nem, nem akarok összefutni veled se egy sötét sikátorban, se egy napfényes virágos réten, tuti, hogy mindkét esetben frászt kapna a karaktereim nagy része, maximum egy-két kósza kivétel van. ^^ Igazán kis kegyetlen, hátborzongató fickót sikerült összedobnod, szóval le a kalappal. Érdekes játékokat fog majd vele minden bizonnyal összehozni, szóval nem húzom az idődet. Szépen fogalmazol, tuti, hogy játszani is szépen fogsz, szóval foglalózz és szaladj keresgéld a lányodat és csinálj mindenféle csúnyaságokat. ^^

[You must be registered and logged in to see this image.]

A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,

ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.