Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb









ϟ Üvegházak
  Yesterday at 20:29
Gina Accipiter
A hónap posztolói
Cody Armstrong
 
Quinn A. Perold
 
Gina Accipiter
 
Bexley Wildfield
 
Corvus Flint
 
Sasha McCaine
 
Rose-Neira Brooks
 
Calista Merrick
 
Megan Smith
 
Benjamin Morgan
 
Statisztika

Összesen 627 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Dracklana

Jelenleg összesen 36978 hozzászólás olvasható. in 3367 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Uther van Horne szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-10-19, 19:48


Ruth & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]
 

Nem áll okomból feltételezni, hogy a lány hazudott, számomra ez a neve. És egyébként mit számít a név, a titkomat, hogy mitől vagyok ennyire sikeres, úgysem tudja senki. Nem csupán a sötét varázslatok széles tárháza az, amely eszközömül szolgál, hanem olyat tudok, amit rajtam kívül senki, pedig még csak látványmágusnak sem tanultam, sokkal triviálisabb a megoldás, mégsem jött rá senki, pedig már tizenegyedik esztendeje koptatom a Roxfort padjait. Miközben McKenzie a kódex fölé hajol, összeakad a tekintetem egy sötét börű nővel, akinek a lábánál lebzsel a sunyi tekintető gennymanó. A nő tekintete ezüstösen csillog, meg mernék esküdni, hogy már láttam valahol, de bárhogyan erőltetem az emlékezetem, nem ugrik be. A sötét bör ellenére nem tűnik afrikainak. Vállat vonva engedem el az érzést.
- Eszem azt a mókázós szádat, csak oda ne fagyjon rá a hullamerevség kicsim. – Szólok vissza a pimasz mosolyra magam is felvidulva, nem tudom tartani a komolyságot, hiszen egyet kell, hogy értsek, a helyzet összességében komikus, nem voltam még olyan helyzetben, ahol nyíltan sötét varázslónak lettem volna címkézve. Hódolóim pedig pláne nincsenek. Felfedem magunkat, mert kiváncsi vagyok a valódi szándékokra, ám a Mardekárnak hívott nem tűnik meglepettnek, sőt, meg is rázza a fejét. – Mindez nem gond, nem vártuk nagyuram, hogy felfedjétek magatokat. Az is elképzelhető, hogy az időutazás megviselte az elméteket, ettől a zavar. – A sötét bőrű nő megvetően horkant, amit nem tudok minek betudni. Ellenben egy tizenhat éves forma fiatal srác rángatja meg Mardekár köntösét. – Apám, indulnunk kéne, útközben is beszélhetünk. – A férfi bólint. - Nos legyen. – Azért megnézi a McKenzie által mutatott tekercset, aztán mohó fénnyel a szemében bólint. – Ez a káoszvarázslat! – Rákoppint a körmével, és lám, a rúnák alatt egy épület tervrajza válik láthatóvá. – Ez lesz az! A romvárnak az útvesztője. A mélyén ott a három riválisom, akik elüldöztek. Ideje végleg pontot tennünk a játszmánk végére, mert nem fognak száműzni, ez az én iskolám lesz! – Ismét McKenzie-re pillantok, immár egy fokkal gyanakvóbban, kezd nem tetszeni a dolog, szeretném, ha mellettem maradna. Bármennyire is nagyképűnek tűnik, nem kéne különvállnunk. – Vöröske, ne kóborolj el. Nem szándékozom sokáig maradni az eszelősökkel.. – Mormolom oda, miközben a népes csapat megindul lefelé, merthogy valami alagút lejtőjén visz az út. Ez tényleg a Roxfort elődje lehet, és valami kazamatarendszerbe indulunk éppen. A komoly helyzet akkor fog előállni, ha igaz, amit a medálos fickó mond.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-10-08, 22:36


Uther és Ruth

tetten érés

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mosolyt villant a díszes társaságra, mikor Uther bemutatja. Mármint azon a néven, ahogy ismeri Ruth-ot, mert nem, ez még mindig nem az igazi neve, de jelen esetben McKenzie úgy mosolyog, hogy az a szóban forgó Lestrange kisasszony is megirigyelné. A jóslatra feljebb vonja azért a szemöldökét. a megnevezett két varázslót bizonyosan felismerték volna, ha ott volna velük. Nem lehet hogy egy későbbi időpontban lesznek ott, csak ugyanebben az évben? A szöveg fölé hajol, mikor Uther hozzá szól, de már szavai közben leinti őt sürgetően, mint aki érdekesebb dolgot talált.
- Ja-ja-ja, de figyeld csak a szöveget, folytatódik a jóslat: S megjövendölék, hogy Lord Voldemort csak egyszer cicázta és szolgázta le Bellatrix-et, mert a második próbálkozásnál demonstrálta a boszorkány a káoszvarázslatot Őlordságán. - Kihívó pimasz mosollyal néz a srácra, hogy aztán a medálos mardekáros Mardekárra fordítsa tekintetét.
- De ünneprontó vagy! - Forgatja meg szemeit Ruth Uther szavaira, majd ismét Mardekár felé fordul.
- Tételezzük fel, hogy mi vagyunk mégiscsak Lord Voldemort és Bellatrix Lestrange, csak a váratlan időutazás elfeledtette velünk ezt az apróságot. Mi jön most? - Egész biztosan nem egy gyorstalpaló imperius-átok tanfolyam miatt invitálták meg őket ide, de akkor mégis mit keresnek itt?
- Ja! Ha már itt vagyunk, ez mond valamit? - Mutatja meg kitekerve saját tekercsüket, amin ugye a szavak vérezni és eltűnni kezdtek, s ami miatt az idő őket szorítja, még akkor is, ha visszajöttek a múltba néhány száz vagy néhány ezer évet. Ha csakugyan Mardekár Malazár az illető, akkor biztos ismerős tekercs lesz neki. Vagy nem, mert ez még nem történt meg vele?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-09-25, 20:57


Ruth & Uther
Face to face

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Nem, kétlem, hogy kétezer év múlva. Van itt mágikus tevékenység, de nem olyan komoly, mint a mi időnkben. Még nem alakultak ki a mágikus hálók. – Csóválom a fejemet, a kastély lényegesen kisebb, kevesebb a szárnya, de az otthonunk lesz majd egykor. Miután most erőm teljében vagyok, felvértezve mágikus amulettekkel, tetoválásokkal, nem tudom, hogy milyen félnivalónk lehet. Szükség esetén a rúnaszárnyak rejtekéből a hozott három varázskard is előkerülhet, akkor lepődne csak meg McKenzie, ha tudná, hogy a pasi, akire így sikossá válik az öle, még efféle jártasságban is jeleskedik, mint a fegyverforgatás. Közelebb lépdelünk, ekkor lesz csak társaságunk, érdekes, hogy nem észleltük őket, alaposan meg lettünk lepve. Aztán még egyszer szó szerint, össze is kell néznem a lánnyal, hogy ne szóljuk el magunkat. Legalábbis elsőre, mert oly szórakoztató a helyzet, ám vagyok annyira gőgös, hogy ne akarjam kiadni magamat egy _másik_ sötét varázslónak.
- Megtisztelő az összehasonlítás, ám nem, szó sincsen róla. A hölgy McKenzie Smith, jómagam Uther van Horne. Aki időkaput nyit, legyen tisztával, hogy kit is hurcol át rajta. – A magát Mardekárnak nevező megbillenti a fejét, nem fog most ő semmit bizonygatni McKenzie felszólítására, csak hátranyúl, és az egyik fiatal sötét hajú fiútól egy kódexet vesz át, hogy felcsapja hogy bemutassa az egyik kaligrafált oldalt, ahol a kép közepén valóban mi látszódunk. – Megjövendölték, hogy az úr 1998. évében, azon a ponton lesz a valaha volt legnagyobb sötét varázsló, Lord Voldemort, és hű szolgája, Bellatrix Lestrenge. Ők ketten a legnagyobb tudói a káoszvarázslatnak, amit Imperioként ismer meg a világ. És hát itt vagytok. – Hümmentve tartom a karbafont stílust. – Hallod cica, máris a szolgám vagy. És mire kellene nektek az Imperio? Tényleg Mardekár vagy? Nehezen hihető.. – A fickó viszont előkap egy kígyóköves medált a mellkasáról, s felénk tartja. Méregzölden izzik, én egyértelműen érzem belőle a mágikus eszenciát, amely valóban erős, túl erős.. Lehetséges volna? Zafírkék pillantásomat McKenzie-re vetem, és folytatom. – Akkor melléfogtatok barátom. Az imperiot ugyan birtokoljuk, ám hogy Voldemort lennék? Aligha.. Arról azért csak tudnék. – Duruzsolom cinikusan, továbbra is tagadom a hitüket.




words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-09-16, 21:21


Uther és Ruth

tetten érés (18+)

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ez így igaz, de hízeleg, hogy kudarcként fognád fel. - Kacsint rá a srácra. Nem, a vagyon nem vonzza. Különösebben a hatalom sem. Hogy mi vonzza? Hát ez egy nagyon jó kérdés lenne....
- Az a Roxfort? Inkább néz ki úgy, mint két ezer év múlva, amennyire átjár rajta a levegő. Úgy tűnik, Dumbledore sem él örökké... - Idáig jut az okfejtésben, kicsit sajnálván hogy ez nem egy izgalmas bolgár kastélyrom, hanem a sulijuk a múltban, vagy a jövőben. Sebaj, így is érdekes lehet felderíteni. Meg elgondolkodtató, hogy ki vagy mi hordta ide ezt a hegyet, vagy hordta el idővel, ha ez a múlt. Ám ekkor jelennek meg az alakok az erdőből és Ruth nem habozik, azonnal emeli a pálcáját. Menjünk biztosra, nemde?
- Végre egy méltó köszöntés. - Mosolyog Utherre, miután igyekezett úrrá lenni szemöldök-mimikáján, hogy az meglepettségétől ne fusson fel legalább a homloka közepéig, s pláne szája se törjön ki nevetésben. Sosem találkozott Bellatrix Lestrange-dzsel - sajnos -, tudat alatt mégis úgy biccenti oldalra a fejét, mint ő szokta tenni. Ezer szerencse, hogy ezek az akárkik nem láttak fotót, látomást a megnevezett személyekről, különben a hollóhajú nőt aligha kevernék össze Ruth íres rézvörösségével.
- Mardekár Malazár, csakugyan? Bizonyítsd! - Veti oda pökhendin. Apja mesélt Bellatrix tárgyalásáról, ott ilyesmi stílusúnak írta le a nőt, szóval csak a hitelesség kedvéért tesz ő is így. Na meg hátha kevésbé akarnak így visszakérdezni, hogy biztos megfelelő személyeket hoztak-e át ezen a tér-idő mágián vagy min. És nem, nem engedi le a pálcáját.
- S mi szüksége lenne rátok a Nagyúrnak? - Ha már lúd, legyen kövér.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-09-07, 16:22


Ruth & Uther
Face to face

[You must be registered and logged in to see this image.]


- Ugyan, felesleges kudarcokba nem hajszolom magamat, kétlem, hogy bárkihez is hozzá mennél. – Halovány mosollyal ingatom a fejemet, valahogy nem tudom elképzelni erről a lányról, hogy elengedné a saját sorsa irányítását, hacsak nem azért, hogy a frigy lévén még több vagyont, hatalmat szerezzen. Szerelemből nem igazán. A perverz mosoly ellenben megindító, felvillanyzó, olyan, amelllyel érdemes foglalkozni. Így nem vesztegetünk több időt valóban arra, hogy kinek mennyire komoly a dominanciája egy esetleges hempergőzést illetően, hanem indulunk is. Úgy tűnik az udvaron sikerül meglepnem a vörös hajú leányt, és nem csupán azzal, hogy komolyabban vettem az előkészületeket, a teleport aranypora láttán elégedetten bólogatok, hogy mennyire hitetlenkedik. Nem csoda, nem szokásom az ilyesmit megmutatni. Az utóbbi években mindenképpen ő az első, aki ezt látja. Ha meglennének az emlékeim Eileen-ről, akkor tudnám, hogy őt nem így szállítottam. Igaz, nem is mentünk ekkora távolságokra. Elengedjük egymást, miután megérkeztünk a másik oldalra, s a lány kérdő, kétkedő pillantásának nem engedek, nem magyarázom a varázslat mibenlétét. A hely már sokkal jobban érdekel.
- Nem itt kellene lennünk. A tekercs mégis ide vezetett. Mintha a Roxfort lenne vagy kétezer évvel ezelőtt.. – Csóválom a fejemet, szinte minden itt van, a kviddicspályát leszámítva, elképzelhető, hogy azt csak később hozták ide. Sok időnk végülis nincsen nézelődni, ugyanis az erdőből egy nagyjából tucatnyi varázsló lép elő, egyikünkön még páncél is van, s van köztük egy nő is. Kettő meg aprónép, egy tündérke, meg egy kelésekkel csúfított házimanó. Egy fiatal aranyköepenyes alak lép elénk, és biccent.
- Nos úgy látom, hogy sikeres volt a mágia. Üdvözüllek körünkben Voldemort nagyúr. Lexstrange kisasszony. – Hajt fejet, de nem úgy tűnik, mint aki nagyon félne tőlünk. Ekkora túlerővel a háta mögött ez nem is csoda. Igyekszem nem elmosolyodni, a helyzet túlságosan újszerű választás elé állít minket. Miért azonosítanak minket korunk két komoly sötét varázslójával? Főleg, ha a múltban vagyunk...
- Előbb várnék egy bemutatkozást, ha szabad. – Fonom karba a kezemet, és remélem McKenzie sem árulja el magát idejekorán. – Mardekár Malazár vagyok. Azért idéztünk meg titeket a távoli jövőből, mert ti lesztek majd azok, akik sikerre viszitek a tervemet. Ám most itt van rátok szükség.





words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-09-04, 11:54


Uther és Ruth

tetten érés (18+)

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Hogy megkérjem a kezedet? Neeeem, megvárom, hogy előbb te térdelj le elém, aztán fogok csak én! - Villant pimasz és perverz mosolyt a fiúra. Még kajánabb is lehetne, hogy ha hozzátenné, ha ő térdel le, akkor egészen másféle gyűrűt fog felhúzni és nem a fiú ujjára. De hát ennyi szóbeli huncutkodás elég is egy időre, hiszen nem ártana felidézni, hogy halálos veszélyben vannak és fogy az idejük. Az is egy opció, hogy addig a gyönyörök tengerében merülnek el, míg meg nem halnak, de ez a program jó akkor is, ha ezt az egész furcsa tekercses-térképest túlélik.
Szó se róla, Uther jobban felkészült erre a "kirándulásra" felszerelésügyileg, de hát nem is mondta konkrétan Ruthnak mit hozzon és mit ne. Különben is sokkal izgalmasabb lesz a fiú hálózsákjába bekérezkedni, mert ugye Ruth nem hozott magával. Pizsit vagy hálóinget sem, egyébként.
A porra azért meglepetten és kétkedően néz a fiúra, s csak nyelvet ölt rá, mikor "kicsi"-nek nevezik - csak mert egy fejjel kisebb a srácnál?! - és míg közelebb lép Utherhez, természetesen a vállánál karolva át fél kézzel őt saját derekát hasonló tevékenységre felkínálva, azon agyal: hogy a házimanóba fog tudni a fiú ilyent csinálni a Roxfort területén? Ilyent itt nem lehet!
És de, lehet... Fájón gyorsan engedheti el Uthert, ahogy megérkeznek és máris rácsodálkozik a körülöttük lévő tájra. Hát nem a bolgár aranypart, az egyszer biztos. Sokkal inkább a Tiltott Rengetegre emlékezteti az embert, csak annál ősibbnek tűnik, annak a tipikus ősi rengetegnek, amely ki tudja mióta állhat itt háborítatlanul. Bizonyosan mágikusan védett a muglik elől, ők jó eséllyel nem is látják, hogy itt van.
- Oda megyünk? - Mutat Ruth felfelé, mert a hely a Tiltott Rengetegtől abban is eltér, hogy a terep egyértelműen emelkedik: komoly kis hegy tetején egy kastély romjai láthatóak, csonka torony meredezik az ég felé és legfelső ablakain át a szabad eget látni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-08-13, 15:41


Ruth & Uther
Face to face

[You must be registered and logged in to see this image.]
18+

A fintort figyelmen kívül hagyom, pontosan tudom, hogy győztem. Ha egy bűbájos kis mosolyt kapnék válaszul, az volna aztán a semmitmondó válasz. Az érdeklődő, olykor vállvonós gesztusok ellenben nagyon is a kedvemre valóak, vagyok annyira kifacsart elme, hogy nem hagyom unalomba fulladni még a köznapi társalgást sem, a visszavágás mennyivel édesebb. Nem ismerem ezt a lányt, a neve, a múltja mit sem számít, csak a benne rejlő potenciál. Nem feltétlenül arra értem, hogy milyen kis sikamlós kincset találtam a combjai között, noha a vörös tincsekkel párosulva igazi vágykeltő kis dögről van szó, annak ellenére, hogy most itt nem lépünk tovább, össze is csapja a lábait, pedig tudom én, hogy élvezte, és a feszültség, amely kettőnk között táncol, továbbra is itt vibrál. Nem hagy nyugodni egy pillanatra sem, és lássuk be, nem tudok hideg fejjel továbblendülni, belőlem is ugrásra kész fenevadat formál. Ahogyan felnevetek, a fájdalom, amit a hajrántással idézek elő, talán túl nyers megoldás, de ha keményen akarja ezt a játékot játszani, hát rajtam aztán ne múljon, akár tűzforró pecsenyét is ehetünk egymás testéről. Hát kinek mi.. Az viszont már nem marad megválaszolatlanul, hogy az ujjaimat nyaldosva fel kell hördülnöm, ahogyan ő teszi velem ugyanezt, saját magát is megízlelvén, s egyértelműsítve hogy az ujjaim helyett vajon mi kerülhet még az ajkai közé. A vágy gyorsan végigfut rajtam, nem először, amióta ismerem, ám annyira vagyok annyira magabiztos, domináns hím, hogy nem hagyom magamat irányítani. Ennyire nem. Elengedem magamtól a gondolatot, hogy ismét a szétfeszítsem a vékony, de formás lábakat, és ezúttal nem csupán az ujjaimmal hatoljak be közéjük. –Talán. Ám jobban szeretem, ha a másik szabadon tud hadakozni. Élvezetesebb a birkózás. – Vonom meg a vállamat, valahogy nagyon témánál vagyunk, és itt most én lepődöm meg, ahogyan a hátsómon csattannak az ujjai, s miután nem vettem oly sietősre, van lehetősége markolni. Azok után, amit én tettem vele, ez igazán cseppnyi viszonzás. Ami a meglepő részéről az az újbóli közvetlenség. Lánytól oly ritkán tapasztal ilyet a magamfajta varázsló. Egyébiránt sem járok olyan körökbe, ahol a gyengébbik nemmel kerülök ilyen kapcsolatba, a kutatásaim jobban érdekelnek, ám McKenzie vagány, flegma stílusa mindenképpen figyelemfelkeltő. Tűnődő lángok gyúlnak a szememben, ahogyan utána nézek, ő pedig távozik.
- Miért csillagom, akkor most megkérted a kezem? – Igazgatom meg a válltáskámat, amiben a rúnaporoktól kezdve némi pénz, és mágikus felszerelés is lapul. Remélem, nagyon remélem, hogy a lány ért a bájitalok tudományához, mert én nagyon nem, tehát ha hajóra szálunk, és szükséges lesz valami kotyvalékot összeütni, ennek azért bőven a híján vagyok, nem szeretek kudarcot vallani. Leérünk együtt az udvarra, és anélkül, hogy magyarázkodni kezdenék, aranyszínű port szórok a földre némi körbenézés után nyújtom a kezemet, hogy akár a saját nyújtsa, vagy akár a derekát is, aztán a többit majd meglátja.
- Nem kell aggódnod kicsi, ez nem lesz olyan gyomorforgató, mint a hoppanálás - Biztosítom róla, és ezzel talán kissé egyértelműsítem, hogy térmágiára készülök. Azért látszik az arcán némi meglepődés, de hát minek magyarázkodjak? Akkor hol marad a sármos titokzatosság?




words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-08-02, 22:49


Uther és Ruth

tetten érés (18+)

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elfontorodik.
- Inkább a tiédet ágyelőnek. Néha marha hideg tud lenni ott az alagsorban. - Csacsogja az érdektelen információt állva a zavír szemek pillantását. Vajon mi jár Uther fejében? Semmi jó, az biztos, és egészen biztos az is, hogy Ruth sem normális, mert ez tetszik neki. Végre nem egy unalmas fráter, s külön üdítő meglepetés ez egy Hollóhátastól. És az is biztos, hogy amit odalenn csinál Ruth combjai között, azt sem egy könyvből olvasta ki, ahogy ezt az arcátlanul pökhendi fellépését sem. Nem téved Uther: Ruth-nak imponál, ha a másik domináns fél még ha ez magával hozza a katasztrófát is: két dudás egy csárdában nem sokáig marad meg. Nagy lángon ég Ruth és mintha mindig kész lenne elégetni mindent maga körül.
- Áú, pulykatojás az öreganyád! - Vág vissza rögtön. A hajnál való odarántás meglepte és jó hogy fáj! Na meg a rézvörös haja egyik éke, s még ha gondolkodott is rajta, hogy egy oldalt kissé felnyírja tüsi hajúra vagy kopaszra, azért nem kitépéssel próbálná ezt megvalósítani. Bírja ő jobban is a fájdalmat, de egészen más az felfokozott, adrenalin-dús helyzetben. Igaz, meg is jön az a kis adrenalin, mert nem próbál a haját markoló kézhez kapni, sokkal inkább a másik kéz kelti fel érdeklődését, s azzal foglalkozik, hogy Uther ujját ajkai közé fogja és nyelvével játékosan megcirógassa. Mosolyra húzódnak ajkai, ahogy a sokat mondó hangot hallatja Uther, s ennyi pont elég is egyelőre, hadd motoszkáljon ez a jelenet is a fejében akárcsak a legilimencia során látott képek.
- Pórázt, hm? Látom már a megkötözésemen agyalsz. - Vigyorodik el Ruth, noha előbb egy pillanatra meglepve s furcsálkodva nézett a srácra. Egy órán belül indulnak? Máris? Ilyen nagy volna a gond, hogy nem tud várni a dolog pár hetet míg esetleg jobban fel is készülnek? Szuper!
- Milyen figyelmes! - Jegyzi meg cinikusan, s visszakézből az ellépő Uther is kap egy fenékpacsit. Érezhetően markolás is lett volna belőle, ha nem gyorsabb Uther távolodó tempója a vártnál. Na mindegy, Ruth ki is lép Uther szobájából most, hogy nem zárja már semmi mágia az ajtót és behúzza maga után az ajtót...
... egy óra múlva mikor Uther kilép a szobájából és a Nagykapuhoz indulna, az ajtóval szemben lévő falnak háttal támaszkodó Ruth-tal találkozhat. A lánynál nincs semmi extra felszerelés, még csak a ruhája sem változott egy gyűrődésnyit sem azóta, hogy kilépett a srác szobájából.
- Annyit készülődsz, mint egy menyasszony! Mehetünk? - Egy óra úgy is kevés lenne a felkészüléshez, szóval nem is strapálta magát. A pálcája egyébként is nála volt, ez a ruhácska éppúgy tökéletes bármihez, mint az összes többi a ruhásládájában, a cipellő kényelmes, bájitalt maximum csak Pitontól lophatna, mert kész katasztrófa a lány ha kotyvasztásról van szó, lényeg a lényeg: Ruth úgy jön, ahogy kilépett Uther szobájából. Merészen kell élni az életet, mert csak úgy érezzük, hogy élünk is. Amíg várakozott legalább gondolkozhatott azon, miként lesz képes a srác ezek szerint hopponálni a Roxfortból? Az lehetetlen, hacsak nem Dumbledore a második vezetékneve.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-07-20, 19:43


Ruth & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]
 18+


- Az irhádat, egyenlőre. – Felelem kiismerhetetlen pillantással. Zafír lélektükreimből semmi jó nem tükröződik. Meglep, és elismerésre késztet a lány tökéletes magabiztossága. Ha nem tudja, hogy ki vagyok, akkor szimplán óvatlan. Ám mégis tisztában lehet vele, hiszen a fenevad is felismeri a társát, s úgy tűnik, ez esetben nem fél, nincsen vesztenivalója. Besétált a bestia barlangjába, mindent megkockáztatva egy pergamendarabért. Ha úgy véli, hogy sötét varázsló vagyok, tisztában lehet vele, hogy itt az élete a tét; mégis, mintha függőként szomjazná az izgalmat, a halálos táncot. Azt a táncot, amely e pillanatban mindkettőnk számára édes. Részemről azért, mert ismét megmutathatom az erőmet, hogy széfeszített combjai közé hatolok be az ujjaimmal, míg ő szinte a levegőt kapkodja, mégis faarccal „tűri” a kényeztetést, még instruálva is a kéretlen betolalkodót. Ha egy kicsit is ellenére lenne a dolog, nem lenne ilyen kívánós, a teste könnyedén válaszol arra, hogy feltüzelem, ám egyértelmű, mindez lelki eredetű. Egy lány sem zsongana be akárkitől. Ez mindenképpen újabb strigulát érdemel olyan tekintetben hogy érdemes a fölényes viselkedést folytatnom, hiszen McKenzie-t a veszélyen túl az erő vonzza.
- Te és én, együtt igen. Felkeltetted az érdeklődésemet pulyatojás. Nem szokásom ismeretlen lányokkal ébredni. Tudatosabban választok. – Rántom magamhoz, ám meglepő módon nem a derekánál, vagy a karjánál fogva, hanem a hajánál, az se gond, ha a kezemben marad néhány vörös hajszál. Főleg mert ez a pukkadozó nevetés igenis bántja az egómat, ám ahogyan az ujjamat megnyalom még az íz kedvéért, ahogyan ő nyalja le, azon már a feszes tartásom is meginog kicsit, és érdekes hangot hallatok, amit akár nyögésnek is vehet. Gyorsan rendezem a vonásaimat, ami jelen esetben megint csak nem az, amit várna, miszerint tovább játszom a megkörnyékezhetetlent. Félmosollyal ingatom a fejemet, valahogy nem hiszem el, hogy van ilyen teremtés, aki egyszerre taszító, és izgató.
- Álmaidban kislány. Egy órán belül indulunk. Örülhetsz, ha nem rakok rád pórázt, amíg pakolsz. Na sicc. A nagykapunál várlak. El tudom hagyni a birtokot a bélyegek ellenére is, ám ha innen vinnélek magamban, akkor nem egyben érkeznél meg, hanem darabokban. Előbb inkább felfedeznélek magamnak, mielőtt turmixot csinálok belőled. – Paskolok a hátsójára, majd ellépek mellőle karbafont kézzel, hogy mehet az útjára. Nyilván ha nem lesz ott a birtok kovácsoltvas bejáratánál, meg lesznek a következmények.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-07-13, 21:58


Uther és Ruth

tetten érés (18+)

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Esetleg szoknyavadász volnál akkor? Nem bánom, a szoknyácskámból egy darabot kitehetsz az ajtódra... és én mit vihetek el? - Vigyorodik el szélesen és pajkosan, mert hát úgy járja, hogy neki is jusson valami trófea. Ahogy a nagy vadászból is kiharap egy darabot a vad, még ha jelenleg nehéz is lenne eldönteni, melyikük is a vadász és melyikük a vad és ki fog most kiből harapni? Szó se róla, Ruth szívesen támadna nyakra.
- Ezt miből gondolod? - Kérdez vissza, de a kérdés persze költői és csak azért, hogy dacolhasson a másikkal, ne hódoljon be, mert hát miből is gondolná Uther hogy Ruth kívánja? Ott van a nedves bizonyíték ujjai végén, Ruth hosszú combjai között.
- Kutakodtunk? Mármint te és én együtt? Azt se tudom, ki vagy! Lehet korábban utáltalak.. amúgy most is. - Ez utóbbi kijelentés nagyon hihetően hangzik, történetesen utálja egy kicsit Uthert amiért olyan jól pengeti a húrokat odalenn, véget is vet Ruth hirtelen az egésznek, noha ezért a lépésért kicsit magát is utálja most, Uthert meg még jobban, amiért hagyta. Hiába no, a nők kedvébe soha nem lehet tenni. Elneveti magát, ahogy látja az ízlelést, de ha már, lúd legyen kövér, kíváncsi ő is: közelebb lép és ő is megnyalja Uther egyik ujját, vagyis pontosabb kifejezés, hogy ajkai közé fogva teszi ezt, s asszociál erről amire akar a srác! Cinkos mosollyal húzódik el aztán Ruth.
- Nem erről szól, de kifejezetten élvezetes hobbi. - Jegyzi meg, de figyelme már a tekercsé. Arra csak tétován bólint, amolyan "ja, pont ezt akartam én is mondani, mintha egy bolgár sziget lenne", miközben Ruth ugyanúgy nem tud semmit se kiolvasni belőle.
- Bulgária? Sziget? Ó, állítólag imádnivaló tengerpartjuk van, akkor meg is van a nyári program! Találkozzunk a londoni reptéren az évzáró utáni napon? Engedem, hogy meghívj. - Iskolapéldája a pimasz mosolynak, ami most Ruth arcán van. Hát na, neki nincs sok pénze, mióta kitagadták, nyáron mehet is vissza abba Zsebpiszok közi kocsmába felszolgálónak.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-06-15, 22:17


Ruth & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
18+

Ahogyan a lány közelebb hajol, akaratlanul is beleszagolok a haja, s bőre illatába, utólag tudatosul, hogy ezzel pont azt éri el, amit ki akart csikarni belőlem. Nyers, letaglózó szexualitása nyomán nekem valami komoly, begerjedt hímnek kell lennem, és ezzel alá is támasztom. Való igaz, felkeltette a fantáziámat a bunkó visszatámadásával, amit a varázslat megértésével, és alakításával intézett, azóta csupán öt percenként jut eszembe. És már megint dacol velem, amire szívem szerint válaszolnék, hogy fordítva még felmerülhet, én szívesen megforgatnék benne valamit. Ám elharapom a riposztot, nehogy már nyeregben legyen a kisasszony. Azért mégis félmosolyra húzódik a szám, hogy az örökös veszekedésünket nem úgy koronázza meg, hogy meghazudtol, ezúttal a vadmacska engedelmesen odafekszik a kikészített kosárkába, vagyis nekem ad igazat. Így valóban nehéz megfontolnom a gondolatot, hogy ténylegesen kitekerjem a nyakát.
- Ha mégis megteszem, érdekes megoldás lenne elrettentésül mondjuk belőled lenyiszálni valamit, és kiszögezni az ajtómra. Na nem mintha skalpvadász lennék. – Ezúttal én nevetgélek halkan, nem mintha a sötét pillantás mellé felsejlő derűs testtartás arra engedne utalni, hogy beváltanék egy ilyen fenyegetést. Igaza van, ezúttal tényleg szájhős vagyok. Abban ellenben nem, hogy felfedezem a legszentebb szentséget, jelenleg pusztán az ujjaimmal, de annyira azért nem vagyok lehengerlő, hogy fel is nyúljak, saját magam húzom meg a határokat, mielőtt a lány tenné meg, hiszen ő van alárendelt helyzetben, fel sem merülhet, hogy ő irányítson.
- Kívánhatsz? Hiszen már most is kívánsz.  – Harapom be a számat, mielőtt még rávágnám, hogy ahogy mondja. Tartsuk meg azt a nemlétező, elméleti távolságot. Folytatom a feltüzelést, s olyan pillantással méregetem, mintha minimum kísérleti alany lenne. Valahol az is, csupán neki nem a szívét tépem ki, másféle érzékeivel játszom, feszegetem a határait. Holott oly ártatlan dolog ez, a legilimenciámmal már bőven arra kényszeríthettem volna, amit még ő maga is szégyelne, ám ahogyan felhívta rá a figyelmemet, az nem is volna igazi győzelem, játéknak sem az igazi. Élvezettel figyelem a már-már elakadó lélegzetet, s tudom, hogy így vagy úgy, de a kísérletnek hamarosan vége szakad.
- Az udvaron? Dehogy. Azt ugyan nem tudom, hogyan kerültünk oda.. ám egyértelmű, hogy valami eltemetett szekcióban kutakodhattunk. Ott, ahol a diákok nem járnak minden nap.  – Fel sem merül, hogy ráerőltessem az „önzetlenül” adott gyönyört, hagyom magamat eltolni, ám amint lent van az asztalról, finoman megnyalom az ujjamat. Ízlik. Lesz ennek még folytatása, vélhetően fordított esetben is.
- Bosszú? Talán erről szólna az életed McKanzie? És nem, a tekercs csupán a varázslat hollétét hivatott mutatni, afféle útmutató. Az alapítók vélhetően egy ősi varázslatról írtak benne, és nézd, ha ezt a szót nézed, ez olyan, mintha.. egy bolgár sziget lenne. Több tíz mérföldre a szárazföldtől.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-06-01, 19:42


Uther és Ruth

tetten érés (18+)

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Még nem. - Hajol kicsit közelebb Utherhez és nyomja meg a "még" szócskát, miszerint nem tervez semmi szúrósat megforgatni a másikban. Egyelőre. Az érdeke mindenesetre most nem így kívánja, hiszen kellhet a srác és az ereje is még, szóval a tőrdöfés határozatlan ideig elnapolva. Persze értette ő a pajzán értelmét is a szavaknak, zöld szemei villanása jelzik is, de ezúttal nem ad hangot az ugyancsak szappanozásra váró fantáziájának.
- És még csak szerda van! - Teszi hozzá nevetve, mikor panaszkodva (vagy dicsekedve) elújságolja neki a srác, hogy a többi betörő nem élte túl. Nem, azért azt nem hiszi, hogy valakit is megölne az iskolából, azért az feltűnik és sajnos a tökéletes gyilkosságot még a varázslótársadalom se találta fel. Persze ettől még lehet próbálkozni. Mindenesetre így magát sem félti Ruth, még ha tudja is, hogy nem kell ahhoz megölni valakit, hogy egy életre elvegyék a kedvét attól, hogy más szobájába lopózzon be. A lábai között oly édesen tevékenykedő ujjak okozhatnak neki szörnyű kínt is, s ki tudja, mikor vált át Uther ilyenbe? Hiszen jól mondta a srác: Ruth nem ismeri. McKenzie meg pláne nem. Minő szerencse, hogy Uther még csak azt sem tudja, hogy hány személyt nem ismer!
- Óóó, hát szerelem-dzsinnem leszel, hogy kívánhatok? Ez tetszik! - Széles pimasz vigyorából látszik is, hogy bizony hogy ínyére van a dolog. Nem mellesleg a megváltoztatott mozdulatok is az instrukcióinak megfelelően. Oké, most már tényleg kezd egyre nehezebb lenni a gondolkodás, márpedig ide hidegvér kell. Kellene. Nem lesz ez így jó, nem adhatja meg az örömöt a srácnak, hogy neki kiszolgáltatva itt belé kapaszkodva lihegjen és nyögjön a csúcs felé tartván, hogy Uther elégedett legyen magával, a teljesítményével, hogy aztán legközelebb az első adandó alkalommal Ruth (vagyis McKenzie) orra alá dörgölje, hogy hiába nevezi őt szájhősnek, azért csak élvezte a lány az egészet. És ó, mennyire, hogy élvezi! Míg az előbbi technika hosszadalmasan vezetett volna a csúcshoz, ez célirányosan tör arra, s a legrosszabb a hirtelen ébredő vágy, hogy magában akarja érezni a másikat. Ó nem, ez nem történhet meg!
- Az alapítók?! Hát az megmagyarázná... kinek volt olyan ereje, hogy így.. így letaglózzon minket. Bár felveti a kérdést... Felveti a kérdést, hogy miként cirkálhatott az udvaron bármelyik is? - Oké, itt tenni kell valamit sürgősen, mert vaknak és hülyének kell lenni hozzá, hogy ne lássa rajta Uther, mennyire izgalomba jött és kezdett kipirulni ettől az egésztől, és most nem a tekercsről van szó. Mit van mit tenni, lelki ereje nincs - talán fizikai sem lenne - hogy kézzel eltolja Uther kezét onnan, hát megpróbál lezuttyanni az asztalról, hátha a hirtelen helyzetváltás azokat a szorgos ujjakat is eltérítik jelenlegi helyükről.
- Bosszú? Pompásan hangzik. Ki tudod mondani, mint varázsige, vagy ez nem a legjobb ötlet?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-05-19, 20:18


Ruth & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]
 18+

Karbafont kézzel, sötét pillantással hallgatom az okfejtéseit, mindenre megvan a válasza, holott nekem nincsen időm belemenni a játékaiba. Az már sokkal jobban érdekel, hogy miért is van itt, és egyáltalán ki lehet ő, aki mellett sikerült elvesztenem az emlékeimet. Nagyon ritkán fordul elő, hogy társulok valakivel, a lány komoly erőket kellett, hogy felmutasson. McKenzie már az udvar óta foglalkoztat, és nem csupán azért, mert kihívó, szexuális célozgatásai nyomán még abba is belegondoltam, amibe amúgy nem szoktam, hogy milyen lehet az ágyamba fogadni. Sokkal inkább a varázsereje keltette fel az érdeklődésemet, noha úgy fest a kettő nála aligha válik külön, nőiességét bátran használja, kiegészítve a benne lobogó szenveszélllyel.
- Közös célról beszélsz, holott nem is ismersz. Sajnálatos, de én magam is erre jutottam, így életben kellett hagynom téged. Feltételezem, hogy te fordítva gondolod, és kegyeskedsz nem megforgatni bennem valami szúrós szerszámot. – Döntöm oldalra a fejemet viszonozva a mosolyt, és itt eszembe ötlik, hogy amilyen frappánsan fogalmaztam, biztosan rávágja majd, hogy a képzeletünkben már megtörtént fordítva, ahogyan én mártóztam meg az ő testében. Még ha ő is akart domináns lenni. Érdeklődően mérem végig, mintha a vesémbe látná, és pontosan tudná, hogy mivel is foglalkozom. Vélhetően magából indul ki, és a hősök helyett a sötét alakok lennének az állandó társai. Ez lehet akkor hát az oka, hogy a személyében tanut hagytam, és társultunk. Ellenben azt már kezdem unni, hogy így felvágták a nyelvét, és minduntalan arról szónokol, hogy többet tud nálam, míg én csak szájhős vagyok.  Ezért aztán egy határozott mozdulattal célt érek nála, és azért ilyen módon, nem pedig őt térdepeltetem le szétvetett lábaim közé, hogy lássa, mennyire én vagyok az úr ebben a kérdésben, hiszen tőlem függ az élvezete, mindazonáltal tudok ettől függetlenül a fő témánkra koncentrálni. Félmosollyal konstatálom, hogy azért a szeme villanásából leszűrhető, megleptem.
- Oh, nem, a betörőkből most te voltál az egyetlen akit életben hagytam, a többi féltucat már halott, de bevallom ez gyenge hét volt, és kezdek elpuhulni. – Az ujjaim játéka még véletlenül sem ezt mutatja, holott nem nyúlok be, csupán a felszínt simogatom, nyomkodom éppen annyira határozott mozdulatokkal, hogy jelezzem, a szájhős kifejezés nagyon sértő volt. Csak azért nem a nyelvemmel teszem, mert akkor megelégedésére nem tudnék szóhoz jutni.
- A kívánságaidat későbbre tartogasd, egyébként nem értem a „ha” szócskát. – Miután szóban nem tudok macskakörmöt jelezni, inkább megnyomom a szót, és mégiscsak folytatom kérése szerint, anélkül, hogy bólintanék, vagy bármi más módon jelezném, hogy ez neki köszönhető, így olyan, mintha a saját álláspontom szerint váltanék körzésre a zippzáras módszer helyett, amelyben fel és le siklottam az erényén.
- Feltételezem, igen. A holt nyelvet attól félek csupán az alapítók ismerhetik, netán ősi kódexekben találhatsz rá zavaros fordítást. A szó... bosszú. De olyan összetételben íródva, mintha egy varázsige lenne.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-05-04, 22:21


Uther és Ruth

tetten érés (18+)

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Nem, születési rendellenesség, a Smith-ek már csak ilyenek. - Villant bájos-gúnyos mosolyt a srácra, s meg kell hagyni, nagyon jól tud Ruth gyakorlatilag bármibe gúnyt vegyíteni.
- Eminens Hollóhátas? Ezt úgy mondod, mintha léteznének nem eminens Hollóhátasok. - Forgatja meg kicsit a szemét, de aztán kacsint egyet. Oké, akkor mérsékelten rosszfiú Uther. Na majd Ruth elrontja! Megrontja... Vagy valami ilyesmi, ha lesz hozzá kedve és továbbra is érdekesnek találja a másikat.
- Nem te vagy az első, aki megpróbálná kitekerni a nyakamat. Azt hiszem, akkor éjjel is ilyen kísérletet élhettünk túl. Az mondjuk nem világos, hogy miként is keveredtem melléd... vagy te mellém. Lássuk be, egyikünk se az a fényes páncélú lovagias típus, aki másvalaki segítségére sietne, legalábbis érdek nélkül. Következésképpen vagy van valamid, ami nekem kellhet, vagy nekem van valamim, amire szükséged van. Talán pont a koronámra. - Mosolyodik el a végén, s igen, egészen el tudna képzelni a fején egy koronát. Mármint a saját fején. De hogy Uther mit akarhat tőle, vagy ő mit akart a másiktól, az rejtély. Kicsi a valószínűsége, hogy egy mágikus találat csapódott be oda az udvarra és taglózta le mindkettejüket úgy, hogy mind a ketten tök véletlenül jártak arra éjnek évadján. Itt valaminek lennie kell, de mégis, miért nem emlékeznek? Még az ősz óta itt lebzselő ösztöndíjas spanyol kiscsaj képe és neve is ismerősebben cseng, mint a srácé, aki elvileg évekig járt egy évvel fölötte. Kérdezte a szobatársait is, de egyelőre ők csak meg vannak győződve róla, hogy Ruth szerelmes a srácba, azért kérdez ennyit Uther felől, de egyébként nem látták őket együtt korábban sem. Őrület!
Oké, némileg meglepi a hirtelen mozdulat, amivel combjait széjelebb rántják, szűkebb fazonú szoknyája is feljebb csúszik a mozdulatra, de még így sem mutatja meg, csipkés-e az alsó MacKanzie-n vagy sem. Ezt a kérdést vélhetően tapintásra már úgy is kiderítette Uther.
- Iiigen, egyetértek ezzel. Azt ki kell érdemelned! - A rá jellemző féloldalas mosolyba húzódnak ajkai, de ezen túl és zöld szemei merész és büszke villanásán túl nem jelzi más, hogy amúgy tetszik neki ez az egész, de ha már Uther is ilyen nemtörődöm stílusban teszi, amit tesz, akkor Ruth is így fog tenni. Nem kevés önuralom kell hozzá, de sikeresen fókuszál a tekercs kérdésére.
- Hacsak azóta nem volt más betörőd is rajtam kívül, akkor lehet még nem is észlelte a hiányt... Útra kellene kelni, mégis hova? Azt hittem... - Itt akad meg a szava, na nem az ujj-játék miatt kapkodná a levegőt és esne nehezére a beszéd, bosszantóan jól bírja a kiképzést, vagy talán nem könnyű eset akkor sem, ha élvezetről és az oda vezető útról van szó. A mondat megakadását a tekercs különleges viselkedése okozza, csak eztán pillant fel Utherre nagyon is komolyan, mikor érzi, hogy alsóneműjét mozdítanák arrébb.
- Ha tényleg folytatni akarod, akkor a körkörös mozdulatokat jobban csípem. - Még van képe mutatni is mutatóujjával a levegőben a kis mozdulatokat, ha esetleg nem értené Uther, hogy aztán visszamélyedjen a tekercs tanulmányozásába, hátha hirtelen megvilágosodik. Egyébként inkább csak benedvesedik egy kicsit, de ez más kérdés, s ha már teste így elárulta, ő csakazért is tartja magát. Dac, büszkeség, konokság.
- Oké, gondolkozzunk logikusan. - Na ez az, ami egyre nehezebb, mivel szívesen élvezné a helyzetet, főleg, hogy szó sem megállapodásukban kölcsönös örömszerzésről, ergo ez most igencsak öncélú.
- A tekercs az iskola területéről származhat, kinek lehet ilyene, ki beszélheti vagyis értheti ezt a holt nyelvet? És mit jelentett az a szó, ami legelőször eltűnt?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-04-24, 20:21


Ruth & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]
 
18+


- Ah, tehát valaki már megelőzött? Mondtam én, hogy valaki arra pályázik, hogy egy hideg bábut csináljon belőled? Vagy félmunkát végzett, hogy mégis így kacarászol?
 – Kérdezek vissza, valahogy kezdünk érdektelen témákról beszélni, és pusztán egymásnak dobálni azt a bizonyos meggyújtott bombát, amely ki tudja, hogy kinél robban fel. – Reméled? Én meg azt remélem MacKanzie, hogy rajtad kívül más nem követi a példádat, mert jelentősen el kéne kezdenem csökkenteni a teóriagyártók számát, amit megsínylene a környezetem, és csakhamar távoznom kéne, amit nem szándékozom. Nem maradhatok én az eminens hollóhátas? Jófiú azért nem vagyok, ettől nem kell félned, de a többiről pszt.. – Halkan felnevetek, ahogyan fintorog, azért még nem fogjuk együtt másokról a bőrt nyúzni, az efféle butaságokat meghagyom a szolgáknak. A vérmágia az én műfajom, amihez nem kell kínzás, leszámítva egykori mesteremet a kútban, a sötét varázslatok tekintetében azért igaza van a lánynak. Ahogyan vizslatom a különös, smaragdfényben játszó tekintetet, azon tűnődöm, hogy mit is kereshettünk együtt az udvaron. Még csak nem is rémlik, pedig ezt a csinos, gonoszka ábrázatot nem felejteném el egykönnyen, a vörös egyébként is a gyengém, már a dédapáimat is riogatták azzal az angliai költözésnél, hogy vigyázzanak az ír származású lányokkal, mert ugyan a legjobb szeretők, és mellette a leginkább szeszélyes, kiállhatatlan teremtések. MacKanzie-t illetően rövid ismeretségünk alatt úgy vélem, hogy mindkettő bebizonyosodott, még ha előbbi csak gondolatban, amelyet oly ügyesen átformált a saját kedvére. Tipikusan az a stílus, amelytől bizsereg az ember tenyere, hogy pofon csapja, vagy magához rántsa. Még nem sikerült eldönteni, hogy melyikre számíthat.
- Megvan. Rém inspriáló az önbizalmad. Csoda, hogy még nem tekerték ki a nyakadat. Viszont... ha eddig megúsztad, akkor nekem kell félnem, hogy még királynői babérokra is törsz. – Mérem végig tűnődve, a ravasz mosoly nem tántorít el, ám a saját felvetésem már annál inkább óvatosságra int vele kapcsoaltban, valóban nem egy könnyen odadobható szolgalélek. És van annyira vakmerő, hogy el sem játsza, annál sokkal büszkébb, hogy így verjen át. Na igen, de mit keres a mardekárban, ha ennyire őrült módon hatol be a szobámba? Tiszta öngyilkos alkat, főleg, ha még tudja is, hogy ki vagyok. Vagyis mi. És ismét azon kajánkodik, hogy meg kéne mutatnom, hogy ki az úr a házban. Nem, erre tényleg nem szánnék túlzottan időt, ám a lány felcsüccsen az asztalomra, és a formás lábait mutatja, így mint aki nem akar túlzottan az ügyre bármit is vesztelgelni, közelebb lépek, és egy flegma mozdulattal rántom széjjelebb a combját, hogy a szeméremdombjához érjek az ujjaimmal.
- Nem, a számmal nem illetlek, azt ki kell érdemelned. – Ha véletlenül össze akarná csapni a térdeit, akkor ellentartok, ám a végeredmény mégiscsak az lesz, hogy a fehérneműjén keresztül kezdek minden mellőzést finomkodó simogatásba, fel és le. S mintha mi sem történt volna, kedélyesen válaszolok a tekercset illető kérdésére.
- Aligha. A saját készletemből megint nem származhat. Ez számomra is új. S figyelemfelkeltő. Mivel neked sem rémlik, valaki mástól hoztuk el. Kérdés, hogy az illető mennyire hiányolja.  – Ez sem rémlik, és így nem nyilvánvaló, hogy mennyire számíthatunk üldözőkre. Ha a lány végül így vagy úgy megadta magát, akkor ujjaim játszi könnyedséggel siklanak a már bejáratott úton, de egyenlőre nem figyelem a reakcióit, végülis én otthon vagyok, azt csinálok, amit akarok.
- Egyik sem. A varázslóvilágban is vannak holt nyelvek. Ez szó szerint az, valami túlvilági. Élőholt varázslók mondták rúnába. Egy komoly varázslat hollétét jelzi, amelyhez útra kéne kelnem, noha nem fűlik hozzá a fogam. Itt van dolgom, mégis.. kecsegtető valami igazán sötétnek a nyomában lenni.  - Egy pillanatra mégiscsak abbahagyom az izgatást, mert a lány mintha aktivált volna valamit, a terjedő vércseppek számomra is újdonságok mutatnak.
- Nem az enyém. Úgy látom nem hagyott nekünk túl sok választást, ez a.. valami. – Harapom be az ajkamat, de ha már nekikezdtem, akkor jó iparosként véghezviszem az elképzelést, ezért arébb is húzom a lány fehérneműjét, és immár belepillantva a szemébe akadály nélkül érek hozzá. (mindez persze feltételes módban, hiszen ha a lány már az elején is ellenáll, teljesen más kimenetel is lehetséges)




words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-04-16, 18:45


Uther és Ruth

tetten érés

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Nekem elég, hiszen nincs is szívem! Akkor meg is alkudtunk! - Kacag fel az ajánlaton.
- Egyébként remélem, hogy sötét mágus vagy, nemcsak annak nézlek. Valakinek már tényleg annak kell lennie ebben az iskolában, hiszen mindenki olyan végtelenül unalmas és jófiú vagy jókislány, hogy hányingerem van. - Fintorodik el kicsit, mint amikor az ember valami büdöset érez, s ugyan próbálna úrrá lenni a vonásain, de azért meglátszódik rajta, hogy nem tetszik neki. Egészen biztos benne, hogy Uther nem az a tipikus jófiú, igaz, nem is a tipikus rosszfiú. Érdekes elegy, mert nem is a középúton jár a srác, inkább a rossz felé dől el a mérleg nyelve, hála Merlinnek! De tuti nem jó, abból az estéből ez egyértelműen kiderült, habár csak töredékekre emlékeznek mindketten. Az biztos, hogy nem egymással bántak el így, mert Ruth után égésnyomok, hólyagok, üszkös maradványok lennének csak, nem feketén átvérzett kötések.
- Gyalog, hm? Az ugye megvan, hogy ha a gyalog végigér a pályán, akkor onnantól királynő is lehet? - Kérdez rá féloldalas, ravasz mosolyával. Ha gyalognak tartja, legyen. De hogy Ruth nem tartja magát feláldozhatónak, az is biztos.
- Csakugyan? Pedig egész máshogy neveznélek szájhősnek, ha akkor is ilyen jól használod a nyelved, mint mikor velem vitázol! - Vág vissza azonnal elvigyorodva, kajánul megvillanó zöld szemekkel, de tudja, hogy úgy sem fog semmit se csinálni Uther. Egyrészt ehhez még túl jófiú, legalábbis Ruth annak látja, másrészt nem az a típus, akit hamar fel lehet húzni, hogy most dühből bele lehessen bármibe rángatni, csak hogy büszkeségből megmutathassa mit is tud. Arra csak vállat von Ruth, hogy nem égeti ki a sebet Uther. Neki mindegy, szenvedjen más.
- Elég baj lenne, ha nem venném észre. - Tűzi közbe a szép monológnak a leteperős részéhez ezt, nem tudván megállni, hogy ne mosolyogjon. Hát na, magaslabda.
- Igen, jobb is, ha visszatérünk a tekercshez. Ha jól sejtem, nem a könyvtárból van, még csak nem is a Zárolt részlegről, annál ez ősibbnek tűnik. Gyakran cipelsz ilyent magaddal? - Kérdez rá, habár gyanítja, Uthernek gőze nem lesz róla, honnan van a tekercs. Vajon együtt szerezték ezt az irományt, vagy Uther maga járt el, s Ruth csak éppen rosszkor vágott át azon az udvaron, hogy valami durva felejtésátok őt is eltalálta. Annyira, hogy még a bűbájban és felejtésátkokban jártas háztársa sem tudta előszedni az emlékeket, még csak ködösen sem. MacKanzie.. Ó tényleg, hiszen ezt a nevet tudja Uther.
- Csak a latint értem, bár utáltam tanulni. De mi ez, valami sémi, arámi izé? - Dönti oldalra a fejét miután széttekerte a tekercset, mert az sem kizárt, hogy nem is a jó irányban tartja, nem fentről lefele kell haladni vele, hanem balról jobbra, vagy fordítva. Közeledtére nem mozdít meztelen lábain, csupán a lóbálást hagyja abba, de hogy azért, hogy Uther közelebb tudjon jönni, vagy ne rúgja sípcsonton őt, esetleg mindkettő, nos, ennek eldöntését a másik félre hagyja.
- Ez a te véred rajta? Ööö, hoppá... - Hajol közelebb a tekercshez, mikor a vérnyomot felfedezi egy részen, majd meglepetten vonja fel a szemeit és inti közelebb Uthert egyúttal, fel sem pillantva rá. Sokkal érdekesebb a tekercs, mely mintha vérezne. Az egyik szónál - vagy szótagnál, franc se tudja - jelent meg a Ruth által említett vércsepp, mely szép lassan terjedni kezdett. Lassan, nagyon lassan, de egyértelműen elmarva a betűket, ahol éri. Mint egy visszaszámlálás, ahol jobb lesz ha sietnek, mert talán már csak heteik vannak hátra.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-04-15, 13:25


Ruth & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]
  - Vöröske, ha amúgy is azt nézed ki belőlem, hogy valami sötét mágus volnék, akkor elég, ha csak a fél szívedet tépem ki? Egye fene, ennyire lealkudhatod. – Zafírkék pillantásom végigméri, hasonló mustrálással, mint legutóbb, amikor a birkózós domináns szexjelentet sugároztam az elméjébe, de igen dacosan visszavágott. A lányból árad az a konok erő, amely igenis bámulatos, és még ha bántani is akarom, tudom, valamiképpen túlélte a velem való konfrontációt, s együtt olyasmibe keveredtünk, ami alaposan igénybe vett engem is. Éppen ezért nem becsülöm le, oly erő lakozhat benne, amely érdemessé teszi arra, hogy éljen. Az is egyértelmű, hogy nem ijed meg a fenyegetéstől, legalábbis a szóbelitől semmiképpen sem. Azt nem mondom, hogy élvezte, ahogyan hátracsavartam a karját, de azt láthatta, hogy nem akarom megnyomorítani. Volt valami abban a helyzetben, amely még a lerobbantságunk ellenére is pikáns volt.
- Én is attól félek. Gyere akkor. Feláldozható gyalogokra nem mondok nemet. – Tudom, hogy nem túl elegáns „gyenge” nőket előrelökni a halálos csapdákba, de hát mikor voltam én elegáns? Attól mert aranyvérű a családom, és én vagyok mindennek az örököse, eszközeim piszkosak, mint a szembe szórt homok. A felvágott nyelvű feleletre elnevetem magamat. Nem hidegen, lekezelően, hanem hozzá hasonlóan vad szenvedéllyel.
- Majd inkább téged, ha egyszer nem nevezel szájhősnek. Ám legnagyobb bánatomra, nincsen időm most az ilyesmihez. Elméletileg órára kéne sietnem, de ha ennyire kedvesen marasztalsz, beszéljünk a tekercsről. – Amikor szétnyitom a köpenyemet, mutatván, hogy nálam nincsen más rejtegetnivaló, mégiscsak észreveszi a sebemet. Azaz a kötést, ami feketén vérzi át a gyolcsot. Nem gondolnám, hogy ennyire érdeklődik, hiszen még ha szövetségest is keresünk egymásban, biztosan örül neki, ha gyenge pontot lát bennem. Éppen ezért magabiztosan ingatom a fejemet, ajkaimon lekicsinylő fintor jelenik meg.  – Még csak az eredetét sem tudom, hogy hol szereztem. Több hónapos lehet. Aligha hiszem, hogy a sima tűz összeforrasztaná. Egy erősebb, mágikus talán igen, de köszönöm, még nem szándékozom leégetni a húst a csontjaimról. – Vonom meg a vállamat, hiszen a lányról nem tudom, hogy netán tűzmágus lenne. Így nem foglalkozom a kérdéssel többet, csupán őt nézem, ahogyan elhelyezkedik, mintha azt akarná mutatni, hogy a következő lépés már az ágyam lesz a célállomások sorában.
- Felesleges köröket nem futok. Ha bántani akarlak, megteszem. Ha le akarlak teperni, észre fogod venni. A tekercs miatt vagy itt, akkor nézd meg azt. Mennyire értesz a holt nyelvekhez MacKanzie? – Lépek közelebb most én hozzá, elidőzve a feltett lábakon. Kissé vékony, mégis oly formás. Szinte felkínálja magát. Gondolom ez is a játék része.




words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-04-10, 16:04


Uther és Ruth

tetten érés

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Áh ár! Ha árról beszélünk, akkor mindig lehet alkudni. Mi lenne az ára, mondd! És mennyit engedsz a feléből? - Mosolyodik el a rá jellemző féloldalas, kissé gunyoros mosolyával. Nem próbál az ajtó felé iszkolni, hogy megnézze annak a zárát. Másnem majd távozáskor kipróbál egy bombardát, ami nem jön be legalább vakolhat egyet a srác az égésnyomok miatt. Szóval a távozás most mindegy, az majd akkor lesz érdekes, ha oda érnek, egyelőre most a tekercs a lényeg, amit meg is kap.
- Szóval a kincs az életünk. Ez legalább izgalmasan hangzik! - Láthatóan nem esett kétségbe a hallottaktól, a halál fenyegető árnyától. Igazából még örül is neki, ilyenkor érzi igazán az ember, hogy él, még ha rövid ideig tart is.
- Igazából azért kellett a tekercs, hogy ha bármi is lesz, ki ne hagyj belőle. De úgy látom, erről a sors már gondoskodott. Nem szabadulsz tőlem! - Jegyzi meg, de ez lenne a válasza a nyakszegésre is, ami nem lenne olyan könnyű dolog Uthernek, mint azt hiszi.
- Inkább nem mondom, mit nyalogass inkább akkor. - Az üres talárzsebet nyugtázza, de körbepillantásán látszódik, hogy nem feltétlenül úgy értette, hogy a fiúnál van konkrétan egy újabb értékes "kincs", hanem hogy van még valami, amit túszként, biztosítékként elvihet Ruth magával.
- Miért nem égeted ki? Sokkal gyorsabban gyógyulna. - Kérdezi a sebre vonatkozóan, s úgy gondolta, ha már ilyen udvarias vendéglátója van - vagyis nincs -, hát kényelembe helyezi magát. Nemes egyszerűséggel kicsit odébb tolja az előbbi asztalon a többi papírt, tintásüveget fel nem borítva, pennákat, könyveket, mindent odébbszuszakol, és a felszabaduló helyre az asztal szélénél helyezi fel formás kis feneként, lábait pedig bokánál összekulcsolva lágyan lóbálja a levegőben otthon érezve magát.
- Na és most hogyan tovább? Jaj, vagy most kellene menekülnöm, hogy te gonosz módon meg tudd akadályozni és megbüntetni? Megint hátracsavarod a kezem? A jobbot vagy balt szeretnéd ezúttal?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-03-30, 22:07


Ruth & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Csakis remélni merem, hogy egy diák van bent, akit gond nélkül eltűntethetek, ha úgy hozza a sors, egy felnőtt távolléte már szemet szúr. Arrogancia nélkül mondom, a tanárok nagy részével eséllyel szállnék szembe, ám olyan mágikus potenciált emésztene fel egy ilyen párbaj, amely nem maradna hangok nélkül, és egyértelműsíteni, távoznom kell a Roxfortból. A Roxfortból, amelynek titkait még korántsem fedeztem fel teljesen. Így lemondó sóhajjal veszem tudomásul, hogy szerencsém van, megint. Apám azt mondta, amíg még élt, hogy engem sosem hagy el ez az átkozott fortuna. Valahogy mindig az életemmel hazárdírozok, és mindezidáig sikerrel táncoltam azon a bizonyos pengeélen. Vajon mikor fogyok ki a szerencséből? Mindenki, akit ismertem, halott. Akihez közöm volt, így vagy úgy a föld rabja immár. Még azok is, akik csupán pár napot töltöttek a társaságomban, így vagy úgy de a múltté a létük. A feketemágusok sorsa? Ugyan, én nem tartom magamat annak. Csupán nem válogatok az eszközökben.
- Oh, bár ilyen egyszerű lenne. Ellenben betörtél hozzám, és nem kegyelmezhetek. Igazán bámulatos a kitartásod, de semmiképpen sem. A megfelelő árat kell fizetned a vakmerőségedért. – A rúnacsapda ugyan feloldódik egyetlen intésemre, ám aligha hiheti azt, hogy az ajtó is megadja majd magát. Pusztán izgalmasabb a játék, ha úgy érzi; vannak lehetőségei. A tekercset mindenesetre átadom, nem egyszerű rovásírással írták, azokat talán még a mardekáros kis vörös is fel tudná fedni. Az arámi holt nyelv egy mágikus változata, rúnákkal helyettesítve. Még én is megszenvedek vele, de csak tessék, nem valószinű, hogy a lány karcsú ujjai között kárt szenved az iromány, letörölhetetlen, lemoshatatlan adalék van benne. Mintha nem is írták, kovácsolták volna.
- A csapdát nem én állítottam leány. Abba velem együtt kerültél. Kincsestérképnek mondanám, ha valóban az lenne. Odavonz majd minket egy távoli helyre, és minél tovább késlekedünk, annál esélyesebb a fájdalmas halálunk. Kecsegtető, ugye? – Kérdezem sötét félmosollyal, ébenszín tincseimen átcsillanó zafír pillantásomban mégsincsen nyoma vidámságnak. Csupán az érdeklődésnek, aligha hiszem, hogy a dekoratív, öntörvényű lány megrettenne a szavaimtól. Már csak azt kéne kitalálnom, hogyan kerültünk együtt a csapdába...
- Nem, azokat rád bíznám, ha lenne rád időm. De miután szájhősnek neveztél, kihagyom a lehetőséget, még túl komoly lenne a bizonyítási kényszer, és véletlenül nyakadat szegem az igyekezetben. – Bársonyos hangom nyugodtságról árulkodik, nem hagyom magamat felhúzni. Felvonom a tekintemet ahogyan a lány felém nyúl. Széthúzom a talárt, és megmutatom, hogy a belső zseb ezúttal nem rejt bónusz pergament. Csak egy darab gyolcsot. És azt is észreveheti, hogy az oldalam táján friss kötés fűzi át a derekamat. Ami már kissé át van vérezve, amolyan feketés lé üt át rajta. Rezignáltan húzom össze a sötét ruhadarabot.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-03-28, 12:53


Uther és Ruth

tetten érés

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elfojt egy sóhajt, mikor hallja nyílni az ajtót maga mögött. Nem kell nagy agymunka hozzá, hogy rájöjjön, a szoba tulajdonosa jött vissza. Mivel ilyen hamar ideért, gyanítja, futva tette meg a távot. Helyes, érjen csak földig a nyelve, hadd izguljon.
- Nem szokásom feladni. Az a gyengék és vesztesek módszere. Egyébként mondjuk el is engedhetsz... - Tesz javaslatot. Nem próbál meg kikapni, kicsapni Uther felé, még nem. Majd ha nem akarja letenni, vagy egyéb módon próbálna aljas lenni kihasználva, hogy Ruth fogságban van. Ilyen elképzelésekhez képest igazán meglepő, hogy a kérését csak úgy teljesítik, leteszik a földre, ráadásul egész simán, nem kell az egyensúlyt keresni, nem esik se hanyatt, se pofára. Mi több, a ki nem mondott kérését is teljesíteni látszik, tekintete megpillantja a tekercset. Gyanakodva néz fel Utherre, s lassan közelebb lép a tekercshez.
- Ebben mi a csapda? - Hogy bízna a fiúban? Dehogyis! Ez az, amit biztos nem tenne meg sohasem! Ez így túl egyszerű, és ha valamit megtanult Ruth, az az, hogy az életben semmi sem egyszerű és pláne semmi sincs ingyen. Mi lehet az oka, hogy a tekercset neki adni látszik Uther? Lássuk csak. Ez vagy valami csapda, csak most kezei lesznek fogságban, amivel már sokkal kevésbé veszélyes, elvégre varázslásképtelen lesz úgy. Vagy a tekercs értéktelen információt hordoz, nagyjából annyira, mint a másik, amit akkor este neki adott Uther. Nincs szüksége Ruth-nak még egy sütőtökös pite receptre - Merlin a megmondhatója, miért hordta magával a fiú! -, szóval ez is valami értéktelen vacak. A harmadik lehetőség, hogy ez nem az a tekercs, hanem valami más. Lehet benne fontos tartalom, de olyan, amit már Uther tud, s nem baj, ha Ruth is megtudja. Vagy úgy sejti, úgy se jut vele semmire Ruth, amire lássuk be, nagy esély van, mert a rúnák nem erősségei.
- Na és sikerült benyalogatni a sebeidet? - Kérdezi a gúnyt használva fegyveréül, s közben ujjai nyúlnak a tekercsért, hogy megragadják azt. Ha nem kötötte azt is valami csapda, akkor biztosan Ruth még most kicsit kitekeri, és belepillant s akár érti, amit lát, akár nem, de keze már lendül is Uther felé, ugyanazzal a mozdulattal mint akkor este: kéri a másikat, vagy még egyet. Ahogy tetszik. Telhetetlen, gyanakvó lány.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-03-22, 21:34


Ruth & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Napok óta zúg a fejem, sosem voltam még annyira védtelen, mint akkor ott az udvaron, és ez riasztó. A pajzsaimat igen régóta épitgetem, nem számoltam azzal hogy bármikor is meg kell válnom tőlük. Az idegen lány jelenléte nem túlzottan idegesített, csupán meglepett, hogy nem tudok róla semmit, pedig valami módon közünk kellett, hogy legyen egymáshoz. Az utóbbi időben alaposan hanyagoltam a nők témáját, lévén ahogy mondani szokták, nem csak megzavarják az ember agyát, még puhább is lesz tőlük az ember. Na nem úgy... inkább elpuhultabb, kivész belőle az a versenyszellem, ha van, aki melegítse az ágyat. Ám akárhogyan kutatok az emlékeimben, csak fehér foltokra lelek. Ez viszont azt jelenti, hogy volt közünk egymáshoz, csak a múlt valami módon mesterséges függönnyel lett leplezve. Varázslat...? Csakis az lehet, összefüggésbe hozható a rúnáim eltűnéseivel. A lány kihívó tekintete azonban mégiscsak feltüzelt, nem látszott rémültnek, olyan típus, aki úgy akarna meghalni, hogy a leghalálosabb ellenfele szétloncsattott koponyáján röhögi halálra magát... Nem griffendéles, mégis ez a vakmerőség... És ahogyan a kettőnket illető összefonódásról beszélt.. idegesítően betalált, valahogy vonz ez az erő, még ha provokatív módon szinte kikövetelte a figyelmet, és hogy bánjak vele durván. Na igen, úgy látszik a romantika egyikünknek sem az erénye. Azért mégsem törhettem el a karját, de abban a nyögésben úgy véltem nem csak fájdalom volt, mintha továbbvitte volna az elméjére kisugárzott mentális csapásomat, amit át is fordított a maga javára. A szuka! Megropogtatom az állkapcsomat amoly ragadozó módjára, majd kilépek a szobából, miután az alap csapdarendszert összeraktam. Amúgy sem ólálkodik erre senki ember fia, de nem árt az óvatosság. A varázserőm még nincsen a teljében, pihennem kell, és regenerálódni. A rúnamágia egyébként is megnyugtat, Vectornak bemegyek segíteni, rég nem gondolom magamat a tanítványának, sok tekintetben túl is szárnyalom őt. Ám a másodikon járok, amikor elmémben csilingelni kezd a rúnacsapda, abban a pillanatban fordulok vissza. Ha egy tanár tart razziát, akkor komoly gondok merülhetnek fel, nem itt akarok felnőttet ölni, az túl komromittáló lenne... Felsietek a saját emeletemre, majd óvatosan sasszézva közeledem, kék szemeimben kiváncsiság és harag elegye vegyü. Az ajtó csukva, de nem általam, feltörték a pecsétet. Pálcás kezemet a gombkilincsre szegezve benyitok, és gyorsan be is csukom magam mögött az ajtót. Amint meglátom a foglyomat, a pálca el is tűnik a talárom belső zsebében.
- Ügyes.. Roppant ügyes. Hát te sosem adod fel? Na most mit csináljak veled? – Kérdezem közelebb lépve, a lány lába azért fogságban, de talán a kezeivel tud annyira kalimpálni, hogy netán odacsapjon, ezt pedig az ő érdekében nem kockáztatjuk meg. Végül gondolok egyet, és nem csak hogy leengedem, (nem dobom le!) a káprázat alá vont tekercset is felfedem neki, ami az íróasztalom mélyén lapult. A kezébe nyomva foglalok helyet a sötétkék szaténnal bevont bőrfotelek egyikében. És merőn nézem őt, hogy mit kezd a zsákmányával.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ruth Amesbury
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 228

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2016-03-15, 14:18


Uther és Ruth

tetten érés

[You must be registered and logged in to see this image.]

Kifigyeli, mikor megy órára a srác, ahogy kifigyelte azt is korábban, hol is lakik Uther. Nem bonyolult ide találni, s úgy van vele, ő maga nyugodtan ellóghat egy órát, akkor lesz elég ideje átkutatni a srác szobáját. Ő maga még egyelőre ugyanúgy a Mardekár klubhelyiségből nyíló lányszobák egyikében lakik, aminek megvan az a kényelme, hogy ha megvan a tekercs, oda nem tud bejutni Uther. Az előny Ruth-nál lesz, ehhez már csak meg kell találni a tekercset. Vár még néhány percet, mielőtt megközelítené a szobát azután, hogy eltűnt a sarkon a srác. Hátha itt felejtett valami füzetet, jegyzetet, pennát, akármit, de úgy tűnik, ez a veszély nem fenyeget, Uther lelépett tényleg. Lassan elcsendesedik a folyosó is, ahogy a diákok szépen órára mennek és megkezdődik a tanítás is. Itt az idő! Kilép rejtekhelyéről és a szobához sétál pálcával a kezében. Fekete-fehér és zöld színű, elől cipzáros, combközépig érő, könnyű tavaszi ruhácska van rajta, mert ma nem kell kimennie a kastélyból, így minek is öltözzön fel vastagabban? Egyébként sem fázós típus, kintre sem visel se sapkát, se sálat vagy kesztyűt, csak kabátot kap fel magára meg egy térdig érő csizmát. Utóbbi most is rajta van. Némi bűbáj segítségével a legtöbb kék-zöld folt már nem is látszódik a karjain, vállain, de maguktól is szépen gyógyulnak.
- Alohomora. - Suttogja halkan a zárra szegezve a varázspálcát és elégedett mosollyal nyugtázza a zár halk kattanását. Nem is olyan bonyolult ez, nemde? Még gyors körbenéz egyszer kibontott vörös hajába túrva, hátraigazítva a tincseket, majd benyit a szobába. Semmi különös nem történik, az ajtó annak rendje és módja szerint nyílik és Ruth hamar bent is találja magát a szobában és becsukja maga után az ajtót halkan. Megfordul és körbenéz a szobában, de alighogy kiszúr egy szimpatikus kis komódot, hogy ott kezdi a kutakodást, egy lépést is alig tett felé, máris érzi, hogy valamiféle ellenállásba ütközött, ami nem engedi mozogni, ellenben finoman a levegőbe emeli. Ezzel egy időben látja felizzani a padlón a rúnákat, melyek a csapdát hivatottak létrehozni s elrejteni, de késő már a felismerés. Elmormol egy káromkodást és ajkába harapva agyal a szabadulás módján, mert nem kéne itt lennie egy óra múlva is, mikor Uther visszatér. Ráadásul a rúnacsapdából nemhogy kiszabadulni kell, de még a tekercset is meg kell szerezni és kijutni innen anélkül, hogy további csapdákba botlana. Ki gondolta volna, hogy ilyeneket rejt a szobájában a srác? De vajon mit véd ennyire? Vajon ez az a fajta, amiről tanultak, amelyik feloldódik öt-tíz percen belül? Szentségit neki, még mindig nem megy a mozgás!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-22, 18:42

18+


Eileen & Uther
Face to face

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem tudom, hogy mennyire rémisztem meg, riasztom el azzal, hogy mutatok valamit az igazi arcomból, hiszen Ruth számára mindig a félelmet közvetítettem, s a hatalmat, addig Eileen felé az érzéki oldalam tört felszínre. Ez az a pont, ahol mindkét fél feladja elveit, egyúttal mégis birtokol, elveszi a másiktól a visszautasítás lehetőségét. Komor aurám sehol, hagyom, hogy az éltető fehér fény átjárjon, kitörjön a pórusaim között, hogy a véla minden kétséget kizáróan uraljon, s az enyém legyen. Most már az enyém. Önként, dalolva sétált bele a csapdámba, amelyből többé nincsen menekvés. Oly módon hangolódunk össze, hogy bármekkora távolságból meg fogom érezni a rezdüléseit, álmait, s a gondolati kommunikáció sem lesz nehezünkre. Amikor figyelni kezdtem, tudatosan utasítottam el a vonzódást, nem akartam a véla hálójába kerülni, s nem is azzal vont magához. Sokkal inkább a lelkierejével, a dacosságával, ám miután már részben behódolok, s őt is térdre kényszerítem, elfogadhatom, hogy az, ami. Ő is elfogadta, ugyan fenntartásokkal, hogy mellettem sosem érezheti magát biztonságban, minden lépése halálos veszély. A fájdalom, melyet okozok, pusztán erődemostráció, alig választható el a gyönyörtől, célja egy; feltüzelni még jobban vágyát. Vélaként erre született, ez egyértelmű. A gyengéd romantikát most magunk mögött hagyhatjuk, hogy aztán így az első alkalommal rövid idő alatt, ám teljes harmóniában jussunk el a nirvánáig. Nem is az a cél, hogy már az elején kiismerjük a másikat, elégedetten zuhanok a karjába, hogy aztán némi tisztálkodást követően visszatérjek mellé az ágyba, birtoklási vágyam feléledvén úgy öleljem át, mintha sosem akarnám elengedni. Még egy pillanatra felnézek, derengő kékségeim most teljesen természetesnek tűnnek, ahogyan végül leteszem a fejem, és odabújok hozzá. Mondom én... emberivé tesz...

//Köszönöm *.*//



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]






[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-21, 23:24

+18



Uther & Eileen



Nem tudhatom, hogy ennek az egésznek köztünk valójában miért kell így alakulnia, de a felsőbb erőkben mindig hittem, miként abban is, hogy sorsunk lapjaira nem mi rójuk a sorokat, megírták azt már rég helyettünk. Fölösleges kardoskodnom valami ellene, ami elől nem menekülhetek. Nem teszem hát, másra fordítom az energiáimat, mert úgy hiszem, szükségem lesz minden erőmre, ha eléri a célját. Már fogalmam sincs, hogy mi lehet az, de abban biztos vagyok, hogy kellek hozzá. Én, és senki más, van szemem, és hallottam is, hogy látták ezzel-azzal, de nem érdekel, addig nem, amíg nem tesz olyat, ami arra késztetne, hogy a fúriafüzet megszégyenítő módon keljek ki magamból. Tudom, hogy sokszor gondol rám, érzem, és nyilván ő is, hogy ez kölcsönös, bármennyire is tagadnám szívem szerint. A kettőnk közti kapocs újra és újra elárulna.
Mintha felgyorsulnának az események, s a pillanatok hevességét követi szívem vad lüktetése is, igen, kicsit valóban félek az ismeretlentől, bár ezzel együtt sem fújnék visszavonulót, az nem én lennék.
Nem, valóban nem a szolgám, miképp én sem vagyok az övé, mert biztosra veheti, előbb szaladnék önként a halál karmai közé, miként bárkinek is engedjem, hogy szolgasorba taszítson. Birtokolni akar, hát birtoklom én is őt, megtanulhatná már, hogy velem semmi sem olyan egyszerű, mert nem hagyom magam, nem számít az ár. Próbálhat megregulázni, fenyegetni, bánthat is, de olyan erős lélek lakozik bennem, hogy megtörni nem fog.
Derengő kéksége, miként első alkalommal is, hogy láttam a rúnákat felragyogni, most is megbabonáz. Ki vagy te? Mi vagy te? Helyesebb tán így a kérdés, ajkaimra mégsem szöknek szavak, most nincs itt az idejük. Szabadjára engedem hát a bennem lakozó, érzékiség szülte hatalmat, a negyedrészt vélát, ki még ennek dacára is képes betölteni a szobát, örvendve a ténynek, hogy végre neki is jut valami, hogyha máskor nem is, most legalább tudomásul veszem, hogy ki vagyok.
A levegő benn akad, lélektükreimbe döbbenet költözik, és hosszú pillanatokig nem is mozdulok, mikor megérzem az erőteljes behatolását. Egyetlen pisszenés, annyi sem kíséri a testembe hasító éles fájdalmat, mi azt kiáltja világgá, hogy most valami elmúlt. Mi nekem már nem tűnik fel, hogy egy kevés vér is kíséri a pillanatok hevét, de a fájdalmat hamar eloszlatja az érzéki fergeteg, s hogy volt valaha, arról is csupán egy arcomon levándorló könnycsepp mesél. El nem kiáltott döbbent fájdalom tiszta tükre.
Ösztönös talán, fogalmam sincs, hogy miként kell úgy mozognom, felvéve az ősi ritmust, hogy az a lehető legtökéletesebb legyen mindkettőnknek, elveszek a pillanatokban, kisvártatva már azt sem tudom, hol vagyok igazán, csak érzem, miként tölt ki újra és újra, s úgy hiszem, ez olyasvalami, amivel kár volt eddig is várnom. Nem kímél, de nem is kell, hogy gyengéden szeressen, nem nekem való, elképzelni sem tudom, minden úgy tökéletes, ahogy van, a mi világunkban, a mi kettősünknek, másnak bizonyosan nem volna az. Mások azonban nem érdekelnek, sem most, sem soha többé…

Vissza az elejére Go down
Uther van Horne
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 268

TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája 2015-01-20, 18:45

18+


Eileen & Uther
Face to  face

[You must be registered and logged in to see this image.]


Ebben nyilvánvalóan ellentétesen gondolkozunk, hiszen számomra minden kétséget kizáróan egyértelmű az összetartozás. Korábban sem csináltam belőle gondot, hogy felvállaljam, ha érdeklődést mutattam valaki iránt, ám azoknál az eseteknél nem is tulajdonítottam jelentőséget. Így.. a vélával az oldalamon minden teljesen más. Amíg okosan viselkedik, kihasználja a helyzet adta kuriózumot, hogy egyedi megkülönböztetésben lehet része. A négy másik angyal mit sem jelent, csupán eszközök a játszmában. Még Ruth mesterkedései ellenére is tökéletesen uralom a helyzetet. Végre kész felvállalni legalább előttem az érzéseit, s szerelemnek talán nem mondanám, ám vágyik rám, ez egyértelmű. Arra is, ahogyan bánok vele, tudatja, hogy nem az a törékeny virágszál, arroganciám, gőgöm ellenére is harcba száll, hogy olykor a karomba zárjam, s gyengéden tudassam vele, ádáz viadalunk ellenére számít mindaz, amit képvisel. Mindaz az erő, amely sugárzik belőlem, nem lepattan róla, az még sértő is lenne számomra. Magába szívja, visszatükrözi, ahogyan kiáll magáért, hogy méltó társam lenne. Nehéz elhinnem, ezért a lekezelő vélalány megnevezés, mégis, felszegett állal, dacos támad vissza, mintha elfogadtuk volna, sosem leszünk képesek az érdek nélküli boldogságra, vérünk állandóan hajtani fogja a provokációt. Az ágy felé vonom, hogy a megszokottnál kissé keményebben tegyem a helyére, a párnák között nem üti meg magát, s ily rövid idő alatt egyikünk vágya sem apad el. Félmosollyal hagytam, hogy segítsen a törölközésben, hogy megszemléljen, rákészüljön az összefonódásra, amely hamarosan beteljesít majd mindent, amire eddig vágytunk. Ha eddig csupán egy sötét, nagyhatalmú alakként gondolt rám, akkor ez most elmélyül, ahogyan adom fel a pajzsaimat, akkor sem leszek a szolgája, én fogom őt birtokolni továbbra is. Nyers varázserőm most vakító fényként árasztja el a szobát, ez jelzi, hogy bár a rúnák feloszlanak az éterben, már oly mélyre buktam a hatalom utáni elvakult kutatásban, hogy kevés emberit találhat bennem. S egy ilyen lénnyel készül ő most birkózni. Szemeimben vad tűz lobban, az érzéki nyújtózáson a saját ajkaimba oly módon vájok hogy kiserken a vér. A varázslatos kékséget immár felváltja a fénylő ragyogás, s elszabadul az őserő, ahogyan hozzámér. A rúnaszárnyak aktiválás nélkül pattannak ki, hogy finomkodás nélkül hatoljak bele. Sehol a meglepő gyengédség, ám mindaz, amit valaha tanultam az érzékiségről, erotikáról, egyetlen pontban ölt fókuszt, összekapcsolódó ágyékunkban, amely részemről akadálytalanul, alig fájdalmat okozva tör előre, hogy felhúzzam félig ülő pozitúrába. Most nem fogom lehajítani a meredélyen át, fel vagyok készülve a mindent elsöprő varázslatra, amely anyja sajátja, ám itt az idő, hogy éljen vele ezegyszer. Kecses ívben feszítem meg törékeny testét, hogy vadul zakatolva indítsam újabb mennyei magasságok felé.



words [You must be registered and logged in to see this link.] just for you [You must be registered and logged in to see this link.]





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Close your eyes, and you'll see that you're really need!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Uther van Horne szobája

Vissza az elejére Go down

Uther van Horne szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-