2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Grant Ollivander Születési hely és dátum: 1976.02.13. London Csoport: Személyzet Patrónus:Orrszarvú Foglalkozás: Karbantartó (Főként karbantartói feladatokat lát el az iskola egész területén, segíti Hagrid munkáját a tiltott rengetegben. Az idő előre haladtával a varázspálcák és seprűk javításának feladata is rá fog hárulni illetve a kviddics labdák javításában is kiveszi a részét.) Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: Nincs Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Jókedélyű, nyitott ember. Szeret segíteni másokon, szeret elmerülni abba amit csinál. Kíváncsi és nyitott természet, mer belevágni új dolgokba, energikus. Egyáltalán nem agresszív, ha teheti nem alkalmaz erőszakot, viszont ha a helyzet megkívánja nem habozik. Igyekszik a rosszban is meglátni a jót. Jókedv és vidámság veszi körül. Tipikus jófej tanár. Szabályokat olykor rugalmasan kezeli mások érdekében.
Kinézet, megjelenés: Az esetek nagy százalékában talárban van. Ennek állapota sűrűn változik. Hol karmolás nyomok, hol a fele hiányzik, vagy csak az ujja van még meg. Sűrűn parázslik, izzik, de az biztos, hogy le van harcolva valamilyen formában. Magas, sportos alkat. Általában napbarnított a bőre a sok szabadban töltött ideje révén. Haja hosszúkás, a vége szőke, tövében sötétbarna és erősen hullámos. Vidám mosolygós fazon, megnyerő, jókiállású egyén. Általában fennhagy némi borostát, olykor szakállat, amitől jó pár évvel idősebbnek néz ki. Többnyire rohanásba van, ruganyos, nyújtott léptekkel viharzik át A-ból B-be, vagy seprű háton, amin állva közlekedik. Süt róla hogy folyton pörög valamin de készséggel áll meg kisegíteni bárkit.
Előtörténet: Ha van pálcád és még nem múltál ötven. Akkor szinte biztos, hogy nagyapámtól vetted a pálcádat. Ha most veszel pálcát, lehet hogy én szereztem hozzá az alapanyagokat. Ha szereted a Kviddicset, akkor ismered az egyik unokahúgomat. Elizabeth-et. Kicsi, zajos és kártékony. Már ahogy emlékszem rá. Gillian… nos…. Őt is megismered ha találkozol vele… Én nem lennék rosszba vele… Állítólag én is egy jelenség vagyok, nem csak a puszta termetem miatt. Az állandó rohanás és harc azért megtépázza az embert. Nekem fel sem tűnik hiszen ebben nevelkedtem. Történt ugyanis, hogy Ollivander létemre nem volt nekem pálca. Nagy ritkaság, de a családban néha megesik. Kell várni egy pár generációt mire ismét felüti a fejét ez a kórság. Legalábbis Dédapám így mesélte. Akinek az ő Nagyapja mesélte, miként járt az ő apja és mit tettek érte az ősei és így tovább… Szóval az unokáimat nekem is fel kell majd készítenem erre a kalandra, hogy a gyermeküknek legyen pálcája. Vannak jólbevált pálca lapanyagok. Magnak főként Sárkányszívizom húr, unikornis szőr, viharmadár farok toll és sok-sok más mágikus lény egyéb részei alkalmasak pálcának. Részletesebben majd az órán. Még unni is fogjátok. Fának pedig szinte bármilyen fa jó, amiben Bólintérek élnek. Őseink annak idején, sok-sok év alatt megtalálták azt a lényt, amelyből kinyerhető a szükséges maganyag. A kórságot lehet úgy is értelmezni, hogy a gyökereink időről időre visszahívnak a szülőföldünkre. A lény amelyikről szó van, a Hydra. A lény amelynek ha levágod a fejét, kettő nő vissza. Na, neki a nyaki idegéből kell magot képezni a pálcához. Ehhez azonban már egészen fiatalon tudnom kellet gyakorlatban is kivitelezni egy pálca magjának beültetését. Mivel családi hagyaték a pálcakészítés, 8 éves korára a legtöbb Ollivander már tisztában van az elmélettel. Engem még érdekelt is a dolog, és éreztem az elhivatottságot a pálcakészítés felé. Gyerekként elég ledöbbentő mese volt, hogy őseink miként kerekedtek felül a kórságon. Felnőt fejjel vissza emlékezve, már egy egészen elképesztő kaland. Apámmal indultunk útra a Görög szigetek legeldugottabb szigetére. A zarándokút nagyrészét mi repülővel tettük meg, hiszen iskolakezdésre kellett a pálca… Majd tengerre szálltunk. Nehezen haladtunk, mert a legfrissebb leírás is a csillagok állásából tudta csak megadni, hogy merre is kell menni és aznap este éppen mennyit. Végül a tengeren töltött három nap után megérkeztünk. Egy köd födte szigetre. A koordinátákat felírtuk, a jövő nemzedékének. A buja érintetlen növényzetben lassan lehetet haladni és a régi nyelven íródott leírások sem segítettek sokat… Elképzelni sem tudom, hogy őseink miként akadtak a lények nyomára, hiszen még ezzel a leírással is két napunkba telt a felkutatása. A pergamen óvva int a sziget közepétől, ahol a kifejlett lények tanyáznak a sűrű ködben. Azok ihlették a mondákat. A tengerhez közeli, sűrű aljnövényzetben élnek az apró, pár éves példányok. Kicsit beljebb pedig a fejlettebbek. Nekem egy nyolcéves példány kellett, azok pedig már egy nagyobb macska termetével bírtak. A mocsarasban pedig könnyedén elrejtőznek. Az állat becserkészése és fogságba ejtése sem volt könnyű feladat. A mag kinyerése és beültetése pedig gyorsaságot igényelt. Hiszen a levágott fej hamar semmivé lesz ahogy kivész belőle a mágia. Pontosabban elvágjuk a mágia forrásától, de az most lényegtelen. A bodzából faragott puha pálca már elő volt készítve a mag befogadására. Az állat mind az öt fejét leszíjaztuk, a középső nyakát több helyen is. A pántok mellett apám két precíz vágással kimetszett egy 14 hüvelykes darabot. A leírásokat pontosan követve, rögvest a pálcába ültettem a magot és lezártam. A pálca mocorgott, „vergődött”, épp úgy próbált meghajolni ahogy a levágott fejj többi darabja tekergett a haláltusája közben. A levágott csonkból pillanatokon belül két új fej kezdett sarjadni. Apám el is engedte a lényt majd a sűrűbe reptette. A pálca lassan kiegyenesedett, nagyjából annyi idő alatt, amennyi időbe a fej növesztés került. A bodza nem túl szerencsés pálca anyag. Mindamellett, hogy rossz ómen, nagyon puha és sérülékeny. Ugyanakkor elengedhetetlen ebben az esetben. Bármelyik másik fa, ami képes volna a mag befogadására, a folyamat során szilánkokra törne, vagy a túltöltöttség miatt egyszerűen kiégne és elszenesedne. A bodza elég puha, hogy elviselje a hajtogatást, valamint nagyon rosszul ég, így minimális fizikai károkat szenved. Nagyon lassan és óvatosan nyúltam a pálcáért. Még hallani lehetett a rostokat ropogni ahogy keresik a helyüket, és itt ott még izzott, füstölt. Felvettem, ujjaim közt éreztem ahogy finoman pattog, szinte pulzál még. A bot elhűlt, megkönnyebbült és egyértelmű jelét adta, hogy ő az enyém. Senki se bírja ki, hogy ilyenkor ne lövöldözzön csak úgy a vakvilágba, én se tettem. Hogy is tettem volna? Nyolc éves vagyok és öt napja bolyongok és kínlódok a világ végén ezért a pillanatért. A harmadik huss és pöcc picit nagyra sikeredett és a pálcám végéből pedig kiszakadt egy nagyobb szálka. Megtudtam, hogy ez a konstrukció nem tökéletes. Számtalan sebből vérzik és sok baj van vele, de évszázadok óta ez a legjobb, amit ki tudtak hozni. A pálca nagyon könnyen kopik. Túlhasználattól elkezd szenesedni majd darabok leválni belőle. Ez a bodza hibája, ugyanakkor a magnak köszönhetően a pálca bizonyos mértékben képes regenerálódni. Sokáig nem tudtuk, hogy mik a határai. Még ma sem tudjuk, de az biztos, hogy ha félbe törik, abból még felgyógyul. Igen, nekem senki sem szólt, hogy kviddicsre ne vigyek pálcát. Az jobban megúszta, mint én. Bár a törés helye mai napig látszik rajta. Sosem felejtem el azt a végtelenre nyúlt pillanatot, amikor láttam azt a szilánkot elrepülni a pálcámból a szigeten. Megfogadtam, hogy megtalálom a tökéletes megoldást erre a problémára. Olyan pálcát fogok létrehozni ami túltesz majd „A bodza pálca”-n, és a dédunokámnak nem kell megjárnia ezt a poklot. Nem kell odafigyelnie, hogy mennyit varázsol egy nap, nehogy elkopjon a botja. Noha ez a „napi kopás” és a napvégére viharvert külső rám is jellemző. Nem kívánom senkinek. A cél adott volt. A családi háttér adott volt, egyetlen dolog volt hátra, felkészülni rendesen és csinálni. Noha nem voltam sosem az az eszes vagy bármiben kimagasló gyerek, ami érdekelt azt tudtam jól csinálni, a többi csak… legyen meg, essünk túl rajta. Ennek mentén a lehető legtöbb időmet apámmal vagy nagyapámmal töltöttem a műhelyben. Délutánonként a könyveinket bújtam. Másoknak talán száraz lehet a fák anyagismerete, de engem elbűvölt a sokszínűségük és a szinte korlátlan lehetőségeik. Olyan, hogy nyáriszünet meg vakáció… nem izgattak különösebben akkoriban. Nagyapával pálcázni, és bejárni a világot. Az volt a vakáció. Varázs tanulmányaimat nehezítette a pálcám gyors „kopása.”. A sötét varázslatok kivédése például elég sarkalatos pont volt. Minimális mágia felhasználással kellett a lehető legtöbbet kihoznom. Amihez az kellett, hogy jól csináljam. Akkor még nem tudtam, hogy a pálcám velem együtt, valamint idővel és a használattól, edződik. Ugyanakkor öregszik is. Már nem olyan rugalmas, mint gyerekkoromban volt. Talán most van ereje tejében ahogy én is. A legendás állatokhoz volt némi érzékem, hiszen a nyarakat egy részükkel töltöttem. Minden nyáron elutaztunk a világ valamelyik szegletébe alapanyagot szerezni a pálcához, hogy szeptemberre legyen mit eladni. Személy szerint a folytonos utazás nekem annyira nem volt ínyemre. Maga az utazás volt a probléma. Egy idő után már nyűg volt. Ezért úgy döntöttem, hogy a spórolt pénzemen, vagy épp apámtól „hitelre” szerzek facsemetéket. Ezek nem voltak a legolcsóbb vételek, pláne, hogy már Bólintérek lakták. Akiket szintén meg kellett tanulni gondozni. Mire az iskolában eljutottunk a legendás állatok gondozásához, az én könyvem már rojtos volt. A sok fának azonban hely is kellett. Általában a raktár és az üzlet bővítésére használtuk a tértágító bűbájt, de én egy egyszerű sporttáskán alkalmaztam. Abban hoztam létre az én kis ültetvényesemet. Ott nevelgettem eltérő környezetben a kis fáimat és a rajtuk élő mára hatalmasra gyarapodott Bólintér családot. Mai napig próbálkozok egyes fa fajok keresztezésével vagy átoltásával, de ez sajnos nem ilyen egyszerű. Van most egy ígéretesnek tűnő keresztezés… nem akarom elkiabálni. Mihelyst kikerültem a Roxfortról terepmunkára mentem. Rövid időre magam mögött hagyva a családi vállalkozást. A sok vizsgára készülés mellett még a bolttal is foglalkozni kellett. Pálcákat készíteni… Sok volt… mondhatni belefásultam… ha értitek. Elszegődtem hát seprű készítőkhöz, az újdonság ízéért. Náluk egyszerű inasként kezdtem. A fákat ismertem amikből készítik, elvégre rokon szakma. Nagyjából két évet tanultam ott, amikor rájöttem, hogy nem erre vágyom igazán. Egy fél év erejéig kipróbáltam magam más pálca készítőnél, hátha tanulok valami újat de csak időpocsékolás volt az egész. Fényévekkel le vannak maradva tőlünk. Elszegődtem vadőrnek. Jártam Afrikába, Kínába, Kelet Európába nagyjából 1-1 évet. Ezekkel az alkalmi munkákkal jócskán tágítottam a tudásomat a varászlényekről, illetve arról, hogy melyiknek milyét használhatnánk fel magnak, vagy akár testnek. Igen, készítettem egy pálcát elpusztult unikornis szarvából, aminek egy Thestral farokszőre alkotja a magot. Dédapám emlékére készítettem. Egyszerűsített, csavart mintázata van, hófehér. Akik még nem találkoztak a halállal és nem látják a Thestral-okat, furcsa derengő sziluettként észlelik csak. Hosszútávú terveim között van a családi vállalkozás átvétele, ahol ezeket a különleges pálcákat is árusíthatom, de addig még sok teendőm van. Tavaly úgy éreztem, hogy elég volt. A világ látásból, a folytonos életveszélyből és kisebb nagyobb balesetekből. Egy picit kinyújtóztatnám a tagjaimat. Hazamegyek egy valamivel nyugisabb életet élni. Beadtam a jelentkezésemet a Roxfortba, mert valamit azért csinálni kell. A pálcákat is pár kísérletet és ritkaságot leszámítva eléggé elhanyagoltam. A boltba nem mennék mert az még sok lenne, de talán iskolán belül tudok segíteni valamit. Különben is alig láttam az unokahúgaimat. Ha meg nem vesznek fel akkor megyek az Abszolútra a nagyfaterhoz. Felvettek. A békés életnek pedig, annyi volt. Azt hittem nyáron az iskolába pangás van… Ehhez képest pedig végig rohanásban voltam. Az utolsó napokban magam alá kaptam egy seprűt, és azzal cirkáltam körbe-körbe az iskolába, hogy utolérjem magamat. Végén már le se ültem, csak felálltam rá és úgy suhantam. Ez a fejetlenség azóta se szűnt meg. Folyton van valami amiért rohanni kell. Ki az erdőbe meg vissza, ezt azt rendbe rakni. Félre értés ne essen imádom. Tanulóként csak álmodtam róla, hogy seprűvel fogok az iskolában röpködni. Na nem szünetben meg az épületben csak ha nagyon muszáj. Meg magát a pörgés és rohanást is imádom. Eddig se volt megállás, most se lesz. Ha van egy kis szabad időm akkor azt újfent a könyvtárban töltöm. Immáron azonban a diákoktól elzárt részlegen. Megfordult a fejemben, hogy beiratkozzak egy mester képzésre, de amiket a könyvtárban hallok… Biztosra veszem, hogy első félév után kibuknék. Már ha egyáltalán felvennének… Sokan mondják, hogy amit őseimtől tanultam felér egy mester képzéssel, tán többel is. Én nem így látom. Noha sokadik könyvet teszem vissza a polcra csalódottan. Ebben sem volt semmi új…
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Grant Ollivander 2021-08-05, 17:56
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Hejhó,
Hát nem mondom, hogy nem nehezítetted meg a dolgomat úgy, hogy körülbelül semmit nem töltöttél ki a profilodon magadtól, de türelmes voltál az elfogadóval, szóval kvittek vagyunk. Kicsit hiányoltam a flancolást, hogy nem raktál be semmilyen gif-et erről a jóképű emberről se a profilodba, de az előtörténetedbe, de hát nem kötelező.
A kinézet és a jellem rövid, de mindent megtudtam, amit kellett, igazi kis őrült tudós hangulata van - persze az őrültség nélkül, csak a parázslás és leharcolt ruhák elárulják, hogy nem valami összeszedett.
Ollivander karakterrel ez a gyorsan elkopó pálcás novella érdekesre sikerült, abba nem megyek bele, hogy mennyire canon vagy sem, kreatív és gondolom az unokahúgik már olvasták és áldásukat adták, ez a lényeg. A kiterjesztőt lecseréltem tértágító bűbájra, illetve szíves örömmel fogadom a Brooks vállalatba (a HP-s Tűzvillám és persze azóta számtalan frissebb versenyseprű forgalmazói) arra a két évre, míg seprűkkel foglalkozott, így akár lehetne még egy kapcsolatod az oldalon Rose-Neira Brooks képében.
Mindent összevetve szerintem jól sikerült, megtöltötted az életét kalandokkal és tapasztalatokkal és kíváncsi vagyok az oldalon a rokonokkal a kapcsolatfelvételen kívül mihez kezd az életével majd.
Nincs más hátra, minthogy beírj a foglalóba és hogy jó játékot kívánjak az oldalon!
Kicsit hiányoltam a flancolást, hogy nem raktál be semmilyen gif-et erről a jóképű emberről se a profilodba, de az előtörténetedbe, de hát nem kötelező. 
