Hill Of Oaks

   
A levelekben ugyan nem említettük a csókot, de biztos vagyok benne, hogy ha személyesen találkozunk, akkor szó lesz róla. Ha nem is verbálisan, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül. Tipikus, hogy pont így váltunk el, s jó hosszú időnek kell eltelnie, hogy ténylegesen megrágjam a dolgot. Szerencsére Billy nem jelentkezett, nagyon remélem, hogy vagy meggondolta magát, hogy nincs értelme a múltbéli sérelmeket megtorolni, vagy Wyatt rendezte le valahogyan, de bárhogyan is legyen, elfogadta Gilly ajánlatát, hogy utazzunk el táborozni, méghozzá együtt. Csak azt nem kérdeztem meg, hogy ez mugli tábor, vagy nekünk boszorkányoknak szól. Nem feltétlenül a pálcahasználatot illetően, inkább a tértágított holmik, bepakolás szempontjából, hiszen hülyén néz ki, ha mindenki más cipekedik, nekem pedig a válltáskába belefér minden. Tehát kempingezés.. Engem cseppet sem zavar, hogy nem szó szerinti táborról van szó, hanem mi magunk állítjuk fel a sátrat, ráadásul vérfarkasként illene jobban kötődnöm a természethez. Viszont bármennyire is húzza a száját Wyatt az auror képzésemre, én nem adom fel, hogy másoknak segítsek, még ha naív módon pont így tettem volna szegény Gilly szerepjátékában, amit nem tudtunk befejezni. A minisztérium lassan számít a munkámra, és a nyári szabadságolások alatt is jelezték, hogy ha el is megyek pihenni, legyek ügyeletbe, mert bármikor ugraszthatnak, és ha komoly előmenetelt akarok, készen kell állnom. Azért így meg fogja sínyleni a pihenést, ha Gillyt ott kell hagynom, de remélem nem. Ráadásul nem nyomozó, hanem helyszínelő leszek, tehát fizikálisan is ott kell lennem a nyomoknál, de ha esetleg bagollyal átküldenek valami analizálni, fejteni valót, az még működhet. Én magam egy rövid nadrágszoknyában vagyok, szőkésvörös tincseimet egy hátul összecsomózott kendővel fogom le. Most nyáron jelent meg az a frankó könyv, a Trónok harca, egyértelműen a sárkányosak a kedvenceim a Starkok ellenébe, ahova mint farkasnak húznom kéne, de a vörös-fekete zászló annyira.. állat. Meg hát sárkányok hátán repülgetni, hát drukkolhatnék másnak? Aztán más kérdés, hogy annyi benne a szexjelenet, hogy enyhén pironkodva olvasgatom, ám ami mégis felvillanyoz benne, hogy határozottan támogatja a furcsább párokat, mint Jamie és Cercie ikerszexe, de az azonos nemű párok is gyakorta felmerülnek. Most olvasom harmadszor, remélem még sok rész lesz! Meg is érkezem, kapok egy nyakbaugrást, amit két puszival viszonzok, egyelőre még csak arcra, de azért látszik rajtam, hogy rendesen izgulok. – Ezt neked hoztam, csak arra nem gondoltam, hogy nincsen vázánk. – Nyújtok át egy kisebb csokrot, színes tavaszi virágokból. Valahogy eddig úgy voltam vele, hogy ő a vagány kezdeményező fiú nálunk, de aztán rájöttem, hogy mivel mindketten lányok vagyunk, nincsen leosztva semmi sem, így én is kedveskedhetek. – Hova is megyünk? Minden titok? – Nálam azért van pár csomag, egy gurulós bőrönd is, mert végül arra jutottam, hogy mugli módszerrel pakolok, legfeljebb ha lehet varázsolni, egyszerűsítek.

[color=#9A6745]

Anna & Gillian

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Néztem a csillagokat a domb tetején,
Arra gondoltam, hogy pont te meg én -
Hogy mennyire véletlen ez az egész,
Hogy te jöttél, nem pedig egy bolgár tengerész."

A nyarat mindig úgy élem meg, mintha három hónapig tartóan a kifutón vonulnék. Amerikában sokkal könnyebb volt mondjuk ott legalább mindig volt nap is, mint első számú reflektor. Idehaza azért Angliában már egészen más a helyzet. Júniusig általában nem nagyon hajlandó elő tolni magát és még van hogy június vége felé is simán tartja a tizennégy fokokat a hőmérséklet és gyakran kell "nyári záporral" vagy széllel számolni. Cserébe a július és az augusztus már egészen más! Úgyhogy csillogásom tetőzését nemes egyszerűséggel átszerveztem erre az időszakra.
El kell ismernem, ha az év végén történt kis kalamajkánk szó nélkül marad köztünk, abba bele őrültem volna, de szerencsére nem így történt és legalább levélben tartottuk a kapcsolatot. És noha a júniust én táncpróbákkal és egy hónap végén zajlott versenyre való felkészüléssel töltöttem, azért azt nem tudtam volna megállni, hogy egész nyáron csak levelezzünk! A táncversenyt természetesen megnyertem, ez már a jelentkezésnél egyértelmű volt. A nyereményből pedig úgy döntöttem megszervezek egy kis kempingezést.
Csak Anna és én. Na meg persze a többi táborozó de az már senkit nem érdekel.
Mehettünk volna zsupszkulccsal is meg ilyesmi de úgy voltam vele, menjünk mugli módra azaz vonattal.
Úgyhogy most, mint mindig a tértágított táskám van csak nálam, nehogy már a tökéletes szettet egy bazi-túratáska rontsa el! Ezúttal egy gyönyörű hosszú nyári ruhába bújtattam magam a legújabb szerzeményemmel, ami egy western csizma. Soha életemben nem gondoltam hogy valamire aminek tíz centi alatt van a sarka azt fogom mondani, hogy imádom, de tévedtem! A hajam trükkösen fonatokkal díszítve, meg egy hozzám képest szolidabb virágfüzéres koszorúval körbe.
Az állomáson a vonatunk peronján ácsorgok és nyújtogatom a nyakamat, hogy kiszúrjam utitársnőmet de egyszerűen olyan pici vagyok és annyi az ember, hogy nem látom! Megunva a tolongást és hogy mindig valakit kerülgetnem kell, egyszerűen fogom magamat és felállok az egyik padra a lámpaoszlopban megkapaszkodva és onnan sasolok tovább. Így legalább Annanak is könnyű dolga lesz. Nem mintha ő egyébként nem találna rám bárhol. A gondolat átjárja a szívemet és annál izgatottabban várom. Amikor pedig meglátom sikkantva szökkenek le a padról és a cicimet megtartva egy vigyázó mozdulattal vágok át a tömegen, már csak amiatt is az óvintézkedés mert ekkora domborulatokkal már muszáj megtanulni közlekedni és ha én nem figyelek simán letarolhat valaki, az meg ugyebár nem kellemes.
- Anna! - Minden szégyenlősség nélkül vetem a nyakába magamat széttárt karokkal szorosan megölelve és csillapítandó gondolatokkal karöltve, hogy mennyire is hiányzott már a közelsége.