2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név:Juniper Blackwood Születési hely és dátum: 1986. május 12., London Csoport: Mardekár Patrónus: Farkas Évfolyam: Ötödik Képesség: Született vámpír (nem sikerült) Mágikus adottság: Tűzmágus(nem sikerült) Familiáris: Farkas(nem sikerült) Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése: Kiemelkedő LLG: Kiemelkedő
Kihez tartozol: saját karakter
Jellem:Sok mindent lehetne mondani rólam, de azt nem, hogy ártatlan lennék. Elég érdekes, hogy a süveg a Mardekár házba osztott be amikor első évfolyamos voltam hiszen félvérként megvetettek. Persze megtudom védeni magam hogyha szükséges. Nagyszájú vagyok leginkább és sohanem áll be. Mindig sokat fecsegek mindenről, de el is tudok ijeszteni bárkit ha szükséges. Nem vagyok egy bajkeverő kerülöm hogyha ez lehetséges és koncentrálok arra, amivé szeretnék válni. Auror szeretnék lenni ha elvégeztem a Roxfort akadémiát. Ha belém kötnek akkor nem félek visszaszólni akár pimaszul is, de tudok bunkó is lenni. Alapvetően könnyedén barátkozok és akit megszeretek azt én megvédem. Titkaimat nem őrzőm meg akárkivel ha lehet megpróbálom a fájdalmamat is elrejteni ha úgy van hiszen gyengeségnek tartom ha mások előtt sírok vagy szomorú vagyok. Szeretem a kviddicset és szeretnék játszani is benne. Nagyon tanulékony vagyok, ami érdekel engem azt megtanulom, vagy utána nézek.. kíváncsi természetem van. Ha megismersz és közel engedlek magamhoz akkor nem szabadulsz tőlem egy hamar.
Kinézet, megjelenés: Hosszú hátközépig érő szőkés vöröses hajam van amit mindig rendszeresen ápolok. Szemem gesztenye barna színű és mindig látni rajta azt, hogy komor vagyok pedig nem. aki engem meglát a komolyságot láthatja bennem, pedig tudok bohókás is lenni. Általában hamar megnyilok érezhetik rajtam a biztonságot. Általában divatosan öltözök én szeretem követni a divatot és szeretem a fekete szereléseket is. Általában magassarkúba közlekedek viszont edzésekhez és a kirándulásokhoz a sportcipő a barátom. Sportosnak mondanám magam hiszen napi szinten edzek és odafigyelek az alakomra. Szeretek úszni is és szeretek kint lenni a szabadba télen nyáron kint vagyok a szabadba. 170 cm magas vagyok nem egy óriás.
Előtörténet: A nevem Juniper Blackwood és a történetem több mint tizenhét évvel ezelőtt kezdődött egy borús, májusi éjszakán, mikor egy londoni éjszakán megszülettem és szerető családom tárt karokkal fogadott. Két testvérem mellett boldog gyerekkorom volt, hisz a nagy korkülönbség miatt, ők már akkor felfogták azt, amit én még csak nem is sejtettem, azt, milyen gyarló a világ és megóvtak tőle. Családom komoly tekintélynek örvendett és örvend mind a mai napig, az aranyvérű társaság körében, köszönhetően annak, hogy már generációk óta kiváló gyógyítók kerülnek ki a családból. Apámmal sem volt ez máshogy, mióta az eszemet tudom, és már előtte is, a Szent Mungó Ispotály vezető gyógyítója volt, és mindig is ott töltötte ideje nagy részét. És amíg ő dolgozott, anyám különféle bálokat, társasági összejöveteleket szervezett, vagy éppen részt vett rajtuk, így időm nagy részében két bátyám vigyázott rám. Minden rendben is ment, egész addig, míg testvéreim nem kezdtek elmaradozni a szünetekben és Alan el nem költözött otthonról. Emlékszem egy sötét, nagyon sötét éjszakára, mikor hatalmas veszekedésre ébredtem. Olyan hat éves lehettem, nem régen lett vége az iskolának, testvéreim már hazajöttek a nyári szünetre és Zac már tovább is állt egy barátjához, de Alan még otthon volt. Arra ébredtem, hogy homlokon csókolt majd kióvakodott a szobámból. Akkor nem értettem, azt hittem csak jóéjtpuszit kaptam tőle, ezért nyugodtan visszaaludtam, de alig pár perc múlva, ordibálásra ébredtem. Reszketve lapultam a takaró alatt, sosem hallottam még így kiabálni apát, de aztán csattant az ajtó és csend lett, halálos, néma csend. Másnap tudtam meg, hogy Alan elment otthonról és nem fog visszajönni. Azóta persze már visszatért az országba, de sosem lett ugyanaz a családunk, mint előtte volt. Vagy csak én nem láttam meg a romlottságot, amíg volt, aki vigyázott rám. Onnantól kezdve már csak egyetlen cél lebegett a szemem előtt, csak éljem túl a Roxfortig. Bár még kicsi voltam, de minden varázsló és boszorkány tudja, legyen akármilyen szörnyű is otthon, a Roxfort egy menedék, valami ami mindent megváltoztat. Utáltam annak az öt évnek minden egyes percét, de be kell látnom, nem volt haszontalan. Láttam a varázsvilág minden szintjét, láttam, hogy egyes emberek, akik varázslónak mondják magukat mennyire alap dolgokra képtelenek. Hiába volt meg bennük is a mágia, mégis annyira primitív dolgokkal fordultak segítségért… Kicsi voltam, nem értettem, csak abban voltam biztos, nekem elég erősnek kell lennem ahhoz, hogy ne legyen szükségem mások segítségére. Soha. Ehhez is tartottam magam. Sosem panaszkodtam, és rászoktam, hogy olvassak, ahelyett, hogy a kertben játszanék valamelyik kutyámmal. Ez és az ispotályban töltött idő töltötte ki a mindennapjaimat, míg meg nem érkezett a roxforti levelem, és el nem tűntem apám kezei közöl. A Mardekárba kerültem, hogy a Süveg szavait idézzem: régen láttam már olyan sérült lelket, mint a tiéd, de legalább tudod, mit akarsz… Hát ebben igaza volt, tudtam mit akarok. A bácsikám már akkor is öreg volt – lévén nagyapám első házasságából született, így jóval idősebb, mint anyám -, de minden akadékoskodás nélkül Angliába költözött és már ő várt rám a pályaudvaron, mikor az első szünetre hazaérkeztem. Vigyázott rám, és ő volt az a felnőtt, akire bármikor és bármiben számíthattam. Testvéreim ekkor már a saját életüket élték, messze Angliától és bár azon ritka alkalmakkor amikor találkoztunk jól elvoltunk és sűrűn leveleztünk, egyikük sem akart hazajönni. Viszont jó volt ez így, de aztán ez is megváltozott, hatodik évem végén már nem nála töltöttem a nyarat. Épp a pályaudvarra indult értem, mikor meghalt, de az egész család meglepetésére egy utolsó csavarral még biztosította, hogy ne kelljen visszamennem a szüleimhez. . Olyan életet szeretnék, ahol nyugodtan használhatom a mágiámat, és olyanok vesznek körül, akiket nem kell megvédeni… Eddig egy ilyen társaság a mardekáros közösség, de még bármi lehet…
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Juniper Blackwood 2021-02-17, 16:01
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Szia!
Bocsi a késésért, tegnap, amikor írtam neked, teljesen kiment a fejemből, hogy még egy elfogadóval is lógok, szóval még egyszer sajnálom Örülök, hogy nagy küzdelmek árán megszületett ez az előtörténet is, de arra kérnélek, hogy a későbbiek folyamán igyekezz egy kissé jobban odafigyelni, mielőtt írnál Szóval, ha úgy érzed, valamiben nem vagy biztos, azt javaslom, előbb kérdezz rá vagy olvass utána Másodsorban pedig tetszik az általad hozott hölgyemény, valamilyen különös októl fogva én magam is szeretem a gyógyítókat (nem is egy karim ezen a pályán mozog majd a későbbiek folyamán), úgyhogy örültem, hogy az apja révén neki is lett némi köze a szakmához. Remélem, hamar sikerül beilleszkednek a fórum életébe és ráhangolódnod az itteni játékokra. Nem is tartóztatlak tovább (meg hát nekem is van még dolgom ), irány a játéktér és verekedd át magad a mardisok csoportjain
Szóval, ha úgy érzed, valamiben nem vagy biztos, azt javaslom, előbb kérdezz rá vagy olvass utána 
), irány a játéktér és verekedd át magad a mardisok csoportjain 